Sürgöny, 1864. július (4. évfolyam, 148-174. szám)
1864-07-01 / 148. szám
földmívelés és iparnak szentelni s ezáltal gátoltatik magát oly hivatásnak szentelni, mely őt azon karba helyezné, hogy családját tisztességesen eltarthassa s az állam terheit viselhesse. Nem tagadja, hogy az állandó hadseregek jelenleg nélkülözhetlenek, miután már egyszer a fegyveres béke korát éljük. Az erkölcsök szelidülése s a humanitás vívmányai daczára az általános lefegyverzés még jó ideig jámbor óhajtás marad. Mindamellett méltó feladata a mivelt államoknak, azon hátrányokat elhárítani, melyek az állandó hadseregekből erednek. Egyik eszköz erre a katonai szolgálatidő leszállítása; s szónok azt hiszi, hogy ez megtörténhetik, a nélkül, hogy a sereg védképessége csökkenne; a legénységet rövidebb idő alatt kell szolgálatképessé tenni, s e czélra szónok ajánlá, hogy p. a tornázás a tanintézetekben köteles tárgynak nyilvánittassék. Azon körülményben, hogy az ifjak örömteljesebben fogják védkötelességüket teljesíteni, megmérhetlen nyeremény fekszik a hadseregre s a legnagyobb biztosíték derék volta és védképességére nézve. Azt mondák, hogy a fenálló seregkiegészitési törvény a még be nem fejezett új hadjáratban is fényesen igazolva jön; a hadsereg legújabb győzelmei szónokát is büszkeség-s örömmel töltik el, de ezek legkevésbbé sincsenek ezen törvényről föltételezve. 1859-ben a győzelem nem szegődött zászlainkhoz, pedig már akkor is fenállt ezen törvény. Mondják továbbá, miszerint a monarchia súlypontja a hadseregben fekszik s ezért nem szabad a sereg- kiegészítési törvényt megingatni. Szónok mindig azon véleményen volt, hogy egy állam fenállása befelé nincs lényegesen a hadseregtől föltételezve, annak súlypontja nem fekszik a lakosság egy töredékében, hanem az összes polgároknak a közös haza iránti szeretetében s a kormány és nép közti háborútlan egyetértésben fekszik. Ezt azonban a szolgálatidőnek leszállítása csak előmozdíthatja s ennélfogva indítványát a kölcsönös érdek tekintetébe ajánlja a háznak. Ezen beszéd oly osztatlan tetszéssé fogadtatott, hogy az elnöknek támogatás iránti kérdésére az egész ház fölkelt. — B. Bedeus, Obert indítványa iránt teljes elismeréssel viseltetvén, azt még tovább terjeszteni óhajtja azáltal, hogy egy pótlékindítvány által a kormányt megkerestetni akarja, miszerint a katonakötelezettség szabályozása s a hadsereg kiegészítése iránt egy uj törvénytervet dolgoztasson ki s annál az 1847-ks XX. törvhez, s az ujonczállításról szóló ugyanaz idejű utasításnak az államalaptörvényekkel nem ellenkező tételeit alapul vegye; a kát. szolgálatidő meghatározására nézve pedig annak lehető megrövidítéséről gondoskodnék. Szónok ezután a mondott törv. czikknek előnyeit fejtegeti a fennálló hadsereg- kiegészítési törvény nem egy határozmánya ellenében, mely sürgetőleg igényli a revisiót. Az elnök megjegyzi, hogy e pótjavaslatot Obertével egyidejűleg fogja tárgyaltatni. A javaslat Wittstock indítványára bizottmányhoz utasíttatott előtanácskozás végett. Sterka Sulutz és társainak az Axentiu választását illető javaslatát az igazolási bizottmányhoz utasították. Befejezésül Puskariu több baloldali tag támogatása mellett javaslatot olvas fel, mely a korcsmáltatási jognak Erdélyben eltörlését s az illetőknek országgyűlésileg meghatározandó kárpótlását kivánja. A vasút-bizottmány a fölterjesztést három ülésben tárgyalta s hosszas viták után annak szövegét immár megállapítá, úgy hogy a választmányi jelentés szétosztása közelebbi keddig, az országgyűlésbeni tárgyalások kezdete pedig csütörtökre várható. Míg az átalános vitánál még egy többség és kissebbség állt egymással szemközt és még egy különvélemény is jelenteték be: a részletes tárgyalásnál a fölterjesztés szerkezete iránt tökéletes kiegyezés jött létre. Állítják, hogy bárha elvileg semmi lényeges változás nem létezett, a fölterjesztés előbbi fogalmazása egészen mellőzöttnek tekinthető és a jelentéstevő beleegyezésével az összes alineák azon szerkezetben fogadtattak el, mint azt a bizottmánynak egy a kisebbséghez tartozó tagja indítványozó volt. Mindamellett a kormány által építésre kihirdetett alvincz-nagyszeben-vöröstoronyi vonal idegenkedésre talál, és mint fővonal az Alvincztól Károlyfehérváron át a Küküllő és Oltvölgyön keresztül Brassónak vezető és Bodzánál kitorkoló jelöltetik ki, mint olyan, mely Erdély kereskedelmi és forgalmi érdekeinek és lakói óhajtásainak leginkább megfelel. Nagyszeben és Kolozsvár e fővonalba szárnypályák által fognának bevonatni. A gazdasági népek népszerűsítése. Az Ínséges időben Csodát éltünk meg hazánkban, azt, hogy földnépünk szőtt és font, ruhaszöveteket, harisnyákat, szalmakalapokat. E csodát, mely más népeknél: olasznál, németnél, schweitzinál, sőt felföldi tót Napi újdonságok. Mint Aradról jun. 29-re délelőtti 10 órakor távirják, a Maros vízállása a mondott órában 5/ 9; ez a rendes állás. •Erdélyből az ottani elemi csapásokról szóló legújabb tudósítások még mindig a történt pusztítások szomorú ábrázatával foglalkoznak. A legtetemesb kár — úgy hiszik — a szászföldet érte, főkép Medgyes, Segesvár és Brassót, továbbá M.-Vásárhely és Károlyfehérvár vidékét. A postai közlekedés több irányban még nem állt helyre. Az idő pár nap óta derült. * Kunszt József kalocsai érsek ő exoja, főtisztelendő Haas Mihály szathmári püspök és főtiszt. Emey Mihály pannonhalmi főapát legszivesben készeknek nyilatkoztak a cs. kir. austriai művészeti és iparmuzeum czéljait erejökhöz képest előmozdítani és támogatni. * Az ausztriai művészeti és iparmúzeumot, mely, mint fentebb láttuk, nálunk is pártoló érzelmeket ébresztett, m. hó 27-én d. e. Schmerling államminiszter hosszabb látogatással tisztelte meg. Ő excja az intézet összes osztályait igen figyelmesen szemügyre vette. * A császári franczia követ Grammont herczeg, mint Bécsből Írják, júl. 1-jére váratik Karlsbadból Bécsbe. * A ministerium elrendelő, hogy jövőre az úgynevezett lóerő mint mértékegyenlőség, másodperczenként egy bécsi lábra emelt 430 bécsi fontra számítandó. Ennélfogva a közforgalomban, egy gép hatályképessége elosztásánál s a vitás esetek eldöntésénél ezen mérték fog alapul szolgálni. * A tervezett tiszakőrösi csatorna ügyére nézve írják a „Pesther L.“-nak Bécsből, hogy az a legkedvezőbb stádiumon áll. A napokban megtartottak a tanácskozások a kormány részéről s nem csak a magyar kír. helytartótanács fölterjesztett véleménye helyeslő és ajánló ez ügyben, hanem a fentemlitett tanácskozásban résztvett kormányférfiak is melegen karolták föl. — Lánczi Lánczy József, Abaujmegye főispáni helytartójának leányát Ilonát tomkaházi Tomka Mór, Kassa sz. kir. város főjegyzője eljegyezvén, esküvőjük a jövő hó folytán fog Kassán megtartatni. * A szerdai esős nap a többi ünnepi mulatságok tervével együtt a nagy előkészületű császárfürdői bált is tönkre mosta. Pedig soha se ígérkezett a táncrestély oly népes lenni mint épen ez alkalommal. A közelebbi vidékről több család berándult Pestre, hogy e párszor már igen kedélyesen sikerült mulatságban ezúttal részt vegyen; ezenkivül az óbudai Péter-Pál búcsú is kiszolgáltatta volna contingensét, a mellett, hogy szép idővel az szintén egészen máskép ütött volna ki, így csak egy, bár eléggé válogatott, hanem mindössze csak 30 tánczospárból álló vendégkör tartotta meg a bált, a fürdőudvar fedett salonjában, tehát nem a platánok árnyai alatt, mint a császárfürdői bál és költői már akárhányszor oly ékesen, mint szógazdagon elzengették. Mindamellett a mulatság animált volt, és kiváltkép megkétszerezték báli örömeiket azok, kik mindjárt a quadrille-k, cottilionok és csárdások közvetlen szomszédságában jó pecsenye és iható somlyai bor mellett élvezték. * Vaspályák. A pozsony-nagyszombati vasúttársaság Pozsonyban múlt hó 26-kán tartott közgyűlésén a múlt év üzletforgalmának eredménye terjeszteték elő, mely azonban nem a legörvendetesebb 139,600 ft bruttó bevétel mellett (az 1862-diki 143,500 ft bevétel ellenében) a tiszta jövedelem csak 12,000 ft volt, az 1862-beni jóval nagyobb 29,000 ft tiszta jövedelem ellenében. Az 185% osztalékjegyekből 2 sorozat húzaték ki, mi alapszabályilag júniusban lenne fizetendő. De miután a vállalat pénztára igen ki van merítve, három havi haladékot kellett engedni. Ekkor a csekély tiszta jövedelem kiosztásáról szó sem lehetett. Az igazgató-választásnál a négy pozsonyi igazgató ismét többséget nyert, s ezek a további vezetést készséggel el is vállalták, míg a Bécs számára választott 3 igazgató a reájuk esett választást nem fogadta el. A Peterhofból Oranienbaum felé vezető vaspálya múlt hó 20-kán ünnepélyesen fölavattatott. f gr. A Biharmegyében uralgott súlybetegség végképen megszűnt. E járvány 5 községre volt elterjedve s 12004-re menő összes lakosszámnál megbetegült 669 egyén, melyből 666 fölgyógyult, 3 pedig meghalt. ■j- gr. Hallomás szerint Boissoneau Ágoston párisi szemésznek az általa készített műszemek eladása s azoknak berakása oly hozzátétellel engedtetett meg, miszerint az említett műszemek berakása alkalmával az orvosi vagy sebészi szakba vágó minden teendőktől tartózkodni köteles leend. * Molnár Bécsben. Mily sors érte az „Ördög pilulá“-kat Bécsben ? a budapesti közönséget érdekelni fogja, először azért, mert közvetlenül Molnár scenirozván azt a bécsi józsefvárosi színpadon is, úgyszólván a budai népszínház aegise alatt került a világot jelentő deszkákra; másrészt ez az egy darab lévén, melyet a budapesti közönség úgyszólván szakadatlanul száz és néhányszor végig nézett, már akármilyen naiv legyen is e műszlés és e kíváncsiság tárgya, ezen darabot végre is a testvérfőváros kedvencz gyermekéül fogadta, s mint ilyennek sorsa „in der Fremde“ érdekelheti. Az „Ördög pilulák“múlt hétfőn adattak Bécsben először, s az ottani lapok egymással versenyezve emelik ki a mese gyermekies ártatlan bájait, s azon dialogot, melyet a művészet mintegy pólyákban fekve dadogni tanul, de elismeréssel nyilatkoznak a változatosságban és szemgyönyörködtetésben gazdag kiállításról; s mint eredményt constatirozzák, hogy a színház tele volt és Molnárt, a budai népszínház igazgatóját s a pilulák ügyes patikáriusát igen sokszor zajosan előtapsolták; no már csak azt nem értjük, hogy a „Wanderer“, mely nekünk s mindennek, a mi az itthoni dicsőséggel legtávolabbról is összefügg, a legszebb naivitásig barátunkkép tünteti magát, miért jegyzi meg oly láthatólag kész pontossággal, hogy a budai népszínház igazgatójának előtapsolásai nem történtek oppositio nélkül. Pestnek két nevezetes vendége van e napokban : az egyik Bondin a niagarai hős, aki azért recognoscirozni rándult le Bécsből, és azt, kivált ha nem bizonyos pénztárak közül kereste, egyensúly-productiora bizonyosan elég kedvezőnek találta, és így valószínű, hogy nekünk is alkalmat adand nagyszerű kötélsétárt megbámulni. A másik a féllábú tánczművész Donato, aki szerdán lépett föl először a városi színpadon, hol 12 estére a könyvtárba fogja szorítani a komoly drámai előadásokat. Tehát a német múzsa most elmondhatja a magyar példabeszéddel: Féllábon állok mint a gólya, mikor jó kedve van. * Bécsben a birodalmi törvény lapirodája a magyar kir. udv. kanczelláriából az államminiszeriumba telepedett át. * A tábori kerületben Csehországban látható gabnakalász, mely közel nyolcz láb magasságú. És ez óriás kalászok nem is épen ritkák, miután azon a vidéken az idén a gabona átalában igen szép és magas. * Szobránczon lóverseny és Versenyszántás volt m. hó 22-bén nagy közönség előtt, mely Ungmegye egész értelmiségét öszpontositá. O B. János tasi lakos, ki múlt hó 29-én ugyancsak tasi lakos K. Mihályt az országúton Pásztó mellett kifosztotta, a csendőrök által elfogatott s a gyöngyösi kerületi szolgabirónak átadatott. Orosházi lakos Sz. István házába m. hó 12-én éjjel Zs. Mihály ottani lakos bejövén, a házigazda magánosan benn levő nejétől megölésseli fenyegetés mellett pénzt követelt; a nőnek azonban sikerült kimenekülni s lármát ütni, minek folytán megfutamlott rabló a csendőrök által üldözésbe vétetvén, elfogatott, s az illető hatóságnak átadatottjainknál is mindennapos, a kormány gondoskodása idézte elő, hogy a népnek ne csak alamizsnát, hanem hasznos munka útján kenyeret adjon. Rendes időben azonban csodálkozva szemléljük, télen át mily keveset dolgozik a magyar mezei gazda és gazdasszony, míg más nemzetbeliek gondosan szőnek, fonnak annyira, hogy a nők, midőn járnak kelnek is, finom selyem vagy lenfonalat eresztenek a derekukhoz kötözött csomagról. Csodálkozva nézhetjük most, mily kevés erőre mily roppant munka vár a réteken és mezőkön. Önmagának kellene kaszáltatni szénáját és gabnáját, önmagának kellene ezt elcsépeltetni és piaczra vitetni a mezei gazdának, hogy hivatásának teljesen megfeleljen, hogy saját mesterségét „önállólag“ gyakorolja; de sokkal kevesebb cselédet tart átalában, mintsem cselédjeivel a munkaidőszakban mindent elvégezhetne, bár még e cselédség is több mint elég térben, midőn — legalább nálunk — ha mezei munkát nem tehetünk, semmit sem teszünk. A nyári munkaidőszakban tehát, midőn egész évi munkája gyümölcseit gyorsan le kell szednie, éppen munkához nem elegendő a mezei gazda saját ereje, ehhez nekie segítséget kell szerezni minden áron, s ezért szokta két ízben megtizedelni minden terményeit. Ezen segítséget az összes termész részéért átalában a zsellérek teszik, kiknek szintén élniük kell, s mert ők télen által szintén csak igen keveset kereshettek, tehát ilyenkor gyűjtik aztán össze egész évi életműket. Vagyis: míg télben az igyekező zsellér ember sem kereshet naponta 10—12 krt., most naponta 1—% véka gabnát keres munkájával. Nagy könyveket ima és csodálatos terveket mondana talán ezek fürkészete közben a munka időszerinti elosztásáról és rendezéséről az államtudós. Nekünk elég annyit tudnunk, hogy ezek így nem jól vannak, — mert ha ezt tudjuk,— már sokat tudunk, s ha e bajon segítünk, igen sok bajon segítünk. Mindenek előtt igyekeznünk kell, hogy a legszegényebb munkás osztály térben is megkereshesse élelmét : számtalan ásni, vágni, fúrni, faragni való adja magát elő a nagyobb földbirtokosok kertjeiben, szőlőföldein, tanyáin, erdőin,és ha kissé szétnézünk, mindig tudunk újabb és hasznosabb munkákat lelni pinczében, padláson, magtárban, szeszgyárban, és hát ha még az élő fákkali bibelődést, az élő sövénynyel kerítkezést, faiskolák felállítását, s átalában a földnek 4—5 lábnyi mélyen megforgatását mi is eltanuljuk más munkás nemzettől ! Igyekeznünk kell továbbá, hogy a gazdasági gépeket használatba vegyük. Sokszorozza a gép az emberi kézerőt. Gépekkel ellátott gazdaságban mintha minden embernek 10—12 keze volna, egy-egy ember 10—12 annyi eredményt mutathat fel mint gépek nélkül, így kaszáló, arató, cséplőgépek mellett aztán fele segítséggel is elbánik a mezei gazda az ő egész termésével; a zsellér ember pedig nem lévén rászorulva, hogy ezen munkaidőszakban szerezze be egész évi élelmét, rendes napi díjért segíthet a gépek mellett s mégis megélhet munkája után becsületesen. Országszerte óhajtandó mindenféle gazdasági gépek népszerűsítése, mert hiszen minél több a munkaerő, annál több a termés, a gépek pedig csupán munkatevő, de nem fogyasztó tárgyakul tekinthetők, úgy, hogy ha hazánkban 1—2 millió lóerőnyi gép dolgozgatna, 1—2 szerte több termést várhatnánk, holott a fogyasztás csak a fa- és kőszénneműekre nézve növekednék meg. Óhajtandó mindenféle gazdasági gépek népszerűsítése — mondjuk, de ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a mezei gazda ökreit is eladván, akár 10—15 százalékos kölcsönpénzen is szerezzen gépeket. Sőt alaptalan ellenszenvvel sem vádolhatjuk. Nem oly idegenkedő a magyar ember a gépektől mint látszik,**) és felfogja ám ott, mit mennyire kell becsülnie, ha látja s ekkor meg is szerzi azt, mit jónak talál. De viszont nem egykönnyen hisz más szemének és szavának a magyar ember; meg kívánja nézni minden zege zugát, csínját binját annak, miért ő pénzt ad. " Ezért nem csodálhatjuk, ha nem igen siet arató, kaszáló, cséplőgépet venni. Látná csak, hogy dolgozik, mit csinál egyik s másik, akkor megkérdezné „mi az ára?“ meg is venné, ha drága nem volna! ? Csak akkor remélhetjük ezek szerint a gazdasági gépeket népszerűsödésük útjára indulni, midőn gépészeink vagy ügynökeik határról határra járatják és dolgoztatják az ő gépeiket, midőn a helyszínen ők olcsóbban és jobban dolgoztatnak, mint némely hanyag aratók és nyomtatók dolgoznak, mint ez más országban történik. Csodáljuk, hogy saját érdekükben ezt tenni mindeddig elmulasztották. Laurenchik János. *) Csakhogy ily munkaberuházást nem mindenütt értékesíthet a földbirtokos. Szerk. **) Sem az okszerű újításoktól; mutatja ezt az uj szerkezetű jó vasekék nagy elterjedése is. Szerk. Vidéki levelek. — Mező-Sze ügyeiről, az erdélyi jégverésről következőleg tudósítják a „K. Közlönyt“. A Maros kalászdús völgye, úgy a mezőség egy részének megtörtént már aratása. Az irtózatos jégvihar e hó 17-én végzi ez időelőtti szörnyű műtétét. A Gezse láthatárán tornyosultak a hömpölyögve mozgó vészfelhők, melyek kölykevesztett vadként, csattogva rontottak a Maros völgyére, hol a fénylő nap sugarait egy pillanat alatt kioltva, az éji sötétben mérgelődve onták alá jégzáporukat. Nincs, és nem lehet fogalma annak, ki szemtanig nem volt e kétségbeesetten dulakodó elemharcznak. Épületeket könnyű tollként himbáló orkánszerű vihara után maga jött a felhők vadult tábora földrengető dörejével, melyet mozgolódó czammogásában mintegy ostorozni látszottak a villámok ezerféle kanyarodó tűzkígyói. Gezse, Csekelaka és Czintos már kopárul álltak, midőn a bőszült elem kétszerezett dühvel vetette magát Bogátra, hol egy pillanat alatt minden veteményt és gabnát megsemmisített lúd- és pulykatojás nagyságú omló jéggolyóival. Mindennemű állatot, melyek nem menekülhettek, menthetlenül agyonvert; főleg a juhok és háziszárnyasokban nagy a kár. Az embereket, kiket a mezőn kapott, halálig potyolta és beiszapolta. Eddig elő négyen haltak meg, 36-nál többen pedig összeroncsoltan kínlódnak ágyaikban. A köztisztelet és szeretetben álló bogáthi jeles ifju lelkészt, nt. Tokai urat, kit a vész Ludasra menő útjában ért — a nekiszilajult lovak a feldöntött szekér első részével a Marosba kerestek menedéket, hová egyik belefult, csak a jó Isten mentette meg a haláltól, kapván magának jó szállást a hid alatt, hova még eljuthatott, pedig nagyon is közel volt, kalapjára húzott vastag felöltönye alatt is betörte a fejét s megkékítette hátát a jég, így garázdálkodott Ludason is, semmivé tette a határt, 6 darab szarvasmarhát és 5 lovat elpusztított ; egy czigány asszony áldozatul esett. Templomaiktól megfosztotta a bogáthi és ludasi oláhokat. E két helyen és Kutyfalván legtöbb kárt tett az épületekben és ablakokban. Az országúton ért utasokat és székely borvizeseket fekvő betegekké csépelte. Lovaik legtöbbnyire a Marosba fúltak. Bámulandó, hogy az állatok e vész idején mind a Marosban keresték menedéküket s egyszersmind sirjukat is. Bogáthnál a vész kétfelé szakadt. Egyik része rombolva és pusztítva Dátost, Lekenczét, N.-Iklandot, Keménytelkét, M.-Bodont, M.-Kapust és Bándot semmisítette meg. Itt Tekének tartva felrontott a havasira. A másik része Czintosnál a Küküllő mentére dőlt. A borzasztó elemcsata után beálltak a záporos idők. Ej és nap, mintha csak világvége közeledett volna, orditott a dörgés, és csattogott a villám s zuhanyozva ömlött a zápor. Minek következtében a Maros és Aranyos óriássá nővén, elzárták a közlekedést, s leiszapodták a réteket s mezőket. E mellett pedig a Maros százával ragadta tovább a gazdátlan tutajokat. A mezőségi összekötött tavak lassú büzhödt csurgásukat tengerré növesztették s a völgyek dús réteinek füvét eliszapolták, a lekaszáltat pedig szilájuk habjukon a Marosba ragadták. E részben Szengyelnek, melyet a jégvihar némileg megkímélt, iszonyú kárt tett. A ritka erélyes gazda, mélt. Betegh Sándor urnák terjedelmes szénarétjét az idei terméstől megfosztotta, úgyszintén telt. Murvai István haszonbérlő urnák 50 szekérnyi lekaszált s ugyanannyi lekaszálatlan füvét tette semmivé, kinek veszteségét annál nagyobb fájdalommal nézzük, minél elismertebben él minden körben ritka barátságos szeretete s egyenes becsületessége , mi reá nézve annyival is lesujtóbb, hogy már két éve gyötri a sovány termés, s kínozza e mellett is a sok fizetés. Nagy kárt vallott a szénában mélt. Bethlen Géza gróf is, kinek a hegyekről leömlő vizár sodorta azt el Szakálban, termését az egész Marosvölgyön teljesen eliszapolta az áradat, házakat rombolt, sok széna, de leginkább nagy épület- és tüzifakészletet a vizár magával sodort, melyből az aradiak csónakokon tetemes mennyiséget kihalásztak. Ez alkalommal csakugyan tettleg valósult, hogy minden résznak van jó oldala is , mert mentségünket egyedül az ínséges munka által készült részint új gát, részint a már meglévő vizgátaknak felemelése és szélesbitésének köszönhetjük, mely ebbeli munkálatok olcsó napszámmal tavai őszszel és ez idei télen valóban gondviselésszerüleg készíttettek ; minthogy a jelenlegi árvíz úgy az 1857. évit, mint az 1851-kit melyek 12^" magasságúak valának, felülmúlja, holott ez idei 14%-ra emelkedett, mire a legkorobb lakosaink sem emlékeznek. Tanulságos ez esemény részint városunkra, mely üdvös védgátjainkat kétségtelenül kijavíttatni és emelni el nem mulasztandja, részint pedig az arad-szebeni munkálat alá veendő vaspályára, melynek mérnökei az egész Maros-vonalra elosztva megkezdék munkálataikat. Ez alkalommal megemlítendőnek vélem, hogy bécsi vasúti küldöttség gyoroki szöllősgazdáinkkal Gyorokra ment, a gyoroki vasúthajlást szemügyre veendő, azonban sokan kételkednek a sikeren, pedig hegyaljunkra igen üdvös volna ezen, az egyenes vonaltól leendő két eltérés. Gazdag aratást várunk, de ha az idő továbbra is oly kedvező lesz a kukoriczára, mint eddig, akkor a nagy mennyiségben ültetett kukoricza legbőségesebb leend. Az egy bor az, mely az egész hegyalján elfagyott, és igen-igen csekély és szomorú szüretet várhatunk. S. — Arad, június 28-án. A Maros két lábnyira apadt, Arad városa az áradási veszélytől megmenekülve, könnyebben lélegzik. Már egy hét óta az erdélyi borzasztó zápor által Maros vizünk roppant sebességgel folytonosan áradva, oly magasságra emelkedett, hogy medrét elhagyva, körülsánczolt városunk töltései színvonalára felnövekedett, és tegnap délben minden pillanatban várhattuk, hogy ha még csak két hüvelyknyit emelkedik, városunk menthetlenül veszve van. Vidékünk jelen állapota is elég szomorú, a városunk átellenében fekvő vár mintegy félszigetbe építve látszik, azonban úgy városunkkal, mint az új arad-temesvári úttal akadálytalan szabad közlekedésben van. Az aradszebeni és. gyors-posta-szekér már Paulison túl nem járhat, és egy hét óta ez irányban nincs postaközlekedés. Temesvár felé eddig fennakadás nélkül folyt a cs. gyorspostaszekéren a közlekedés, azonban tegnap az maradi töltésen az utolsó fahíd egyik lábát kimosta a víz és így a postaszekér nem mert rajta áthaladni és visszatért, mindemellett a magánszekerek rendesen közlekednek városunkkal. A Maros mindkét pártja szép külföld. ANGOLORSZÁG. A „Times“ jun. 27-ki számában így nyilatkozik : »Úgy hisszük, a kormány ma kijelentendi, hogy Angolország helyzetének kellő megfontolása után, a nemzeti becsülettel és saját politikájával összeférőnek tartja a háborúbani rész-nem-vételt. Mindazáltal a kormány elismeri, hogy állhatna elő oly helyzet, mely Angolországot arra kényszerítné, hogy újólag fontolja meg a hozandó határozatokat, amennyiben a dán monarchia létezése Európára s Angolországra nézve fontos dolog. De mindaddig, míg a háború csupán Dánia szárazföldi birtokaira van korlátolva, nincs ok abbanhagyni az eddig követett politikát. Az ellenzék nem mulasztandja el ezen alkalmat arra nézve, hogy a kormány ellen megtámadást intézzen. Lehet, hogy a conservativ párt már ma este kijelentendi a kormány megbuktatása iránti szándékát, azonban lehető, hogy még egy napig várakozandik. Holnap Salisbury marquisnál a két házbeli conservativ tagoknak nagy értekezlete leend. Az ezen értekezletben megállapítandó indítvány este hihetőleg közöltetni fog a parliamenttel. A vita csütörtökön fog megkezdetni, s a jövő hét közepéig eltarthat.“ E lap nem hiszi, hogy Angolország saját becsülete által háború folytatására lenne kötelezve. Szerinte a nemzet ellenzi a háborút. A „Daily Telegraph“ szerint a dán meghatalmazottak a szombati értekezleti ülésben kijelentvén, hogy a londoni szerződés még érvényben áll, Beust ez ellen tiltakozott, azt állítván, hogy ama szerződés már maga azon tény által el van törölve, miszerint az értekezlet azért ült össze, hogy annak helyébe valami mást állítson. E lap védelmezi a kormány politikáját. Szerinte maga az ország is tétovázik háborút indítni. A tory párt csak azért akarja a háborút, hogy a belreformokat megakassza. A „M. Post“ azt állítja, hogy Angolország nem tarthatja fönn többé saját passiv semlegességi állását, a hadfolytatókkal szemben. „Nekünk tennünk kell“ — úgymond — „Angolországnak újra el kell foglalnia a nemzetek közti helyét. Palmerston lord támogatni akarja Dániát, de nézetei nem támogattatnak a ministeri tanácsban. Russell lord Palmerston lordéval ellenkező nézeteket vall.“ E lap azt hiszi, hogy a háború kikerülhetlen, s hogy az roppant kifejlődést vehet. A kormány s az ellenzék közt fönnforgó kérdés nem abban áll, hogy vájjon folytatandunk-e háborút, vagy nem, mivel ezen pont iránt egyedül a körülmények dönthetendik el a dolgot. A parlament elé fölteendő kérdés abban áll, hogy vájjon egy eleitőlfogva követett különböző politika különböző eredményt idézett volna-e elő. A „M. Star“ szerencsét kíván Angolországnak, a kormány békés politikájához. Szerinte Angolország se a londoni szerződésért, se Schleswigért nem folytatana háborút. A parliament s az ország a kormány poltikáját támogatandják. A „M. Herald“ előadja a kabinetnek a dán kérdésben elkövetett hibáit, s kiemeli a kabinet lemondásának szükségét. A „Daily News“ azt állítja, hogy az angol kor-