Sürgöny, 1864. július (4. évfolyam, 148-174. szám)

1864-07-01 / 148. szám

föld­mívelés és iparnak szentelni s ezáltal gátoltatik magát oly hivatásnak szentelni, mely őt azon karba helyezné, hogy családját tisztességesen eltarthassa s az állam terheit viselhesse. Nem tagadja, hogy az ál­landó hadseregek jelenleg nélkülözhetlenek, miután már egyszer a fegyveres béke korát éljük. Az erköl­csök szelidülése s a humanitás vívmányai daczára az általános lefegyverzés még jó ideig jámbor óhajtás marad. Mindamellett méltó feladata a mivelt államok­nak, azon hátrányokat elhárítani, melyek az állandó hadseregekből erednek. Egyik eszköz erre a katonai szolgálatidő leszállítása; s szónok azt hiszi, hogy ez megtörténhetik, a nélkül, hogy a sereg védképessége csökkenne; a legénységet rövidebb idő alatt kell szo­l­gálatképessé tenni, s e czélra szónok ajánlá, hogy p. a tornázás a tanintézetekben köteles tárgynak nyilvánit­­tassék. Azon körülményben, hogy az ifjak örömtelje­­sebben fogják védkötelességüket teljesíteni, megmér­­hetlen nyeremény fekszik a hadseregre s a legna­gyobb biztosíték derék volta és védképességére nézve.­­ Azt mondák, hogy a fenálló seregkiegészitési tör­vény a még be nem fejezett új hadjáratban is fénye­sen igazolva jön; a hadsereg legújabb győzelmei szó­nokát is büszkeség-­s örömmel töltik el, de ezek legke­­vésbbé sincsenek ezen törvényről föltételezve. 1859-ben a győzelem nem szegődött zászlainkhoz, pedig már akkor is fenállt ezen törvény. Mondják továbbá, mi­szerint a monarchia súlypontja a hadseregben fekszik s ezért nem szabad a sereg- kiegészítési törvényt meg­ingatni. Szónok mindig azon véleményen volt, hogy egy állam fenállása befelé nincs lényegesen a hadse­regtől föltételezve, annak súlypontja nem fekszik a la­kosság egy töredékében, hanem az összes polgároknak a közös haza iránti szeretetében s a kormány és nép közti háborútlan egyetértésben fekszik. Ezt azonban a szolgálatidőnek leszállítása csak előmozdíthatja s­­ ennélfogva indítványát a kölcsönös érdek tekintetébe ajánlja a háznak. Ezen beszéd oly osztatlan tetszéssé fogadtatott, hogy az elnöknek támogatás iránti kérdé­sére az egész ház fölkelt. — B. Bedeus, Obert in­dítványa iránt teljes elismeréssel viseltetvén, azt még tovább terjeszteni óhajtja azáltal, hogy egy pótlék­­indítvány által a kormányt megkerestetni akarja, mi­szerint a katonakötelezettség szabályozása s a hadsereg kiegészítése iránt egy uj törvénytervet dolgoztasson ki s annál az 1847-ks XX. törvh­ez, s az ujonczállításról szóló ugyanaz idejű utasításnak az államalaptörvé­nyekkel nem ellenkező tételeit alapul vegye; a kát. szol­gálatidő meghatározására nézve pedig annak lehető megrövidítéséről gondoskodnék. Szónok ezután a mon­dott törv. czikknek előnyeit fejtegeti a fennálló hadse­reg- kiegészítési törvény nem egy határozmánya elle­nében, mely sürgetőleg igényli a revisiót. Az elnök megjegyzi, hogy e pótjavaslatot Obert­­ével egyidejűleg fogja tárgyaltatni. A javaslat Wittstock indítványára bizottmányhoz utasíttatott előtanácskozás végett. Sterka Sulutz és társainak az Axentiu válasz­tását illető javaslatát az igazolási bizottmányhoz uta­sították. Befejezésül Puskariu több baloldali tag támoga­tása mellett javaslatot olvas fel, mely a korcsmáltatási jognak Erdélyben eltörlését s az illetőknek országgyű­­lésileg meghatározandó kárpótlását kivánja. A vasút-bizottmány a fölterjesztést há­rom ülésben tárgyalta s hosszas viták után annak szö­vegét immár­ megállapítá, úgy hogy a választmányi je­lentés szétosztása közelebbi keddig, az országgyűlés­beni tárgyalások kezdete pedig csütörtökre várható. Míg az átalános vitánál még egy többség és kissebb­­ség állt egymással szemközt és még egy különvéle­mény is jelenteték be: a részletes tárgyalásnál a fölter­jesztés szerkezete iránt tökéletes kiegyezés jött létre. Állítják, hogy bárha elvileg semmi lényeges változás nem létezett, a fölterjesztés előbbi fogalmazása egé­szen mellőzöttnek tekinthető és a jelentéstevő belee­gyezésével az összes alineák azon szerkezetben fogad­tattak el, mint azt a bizottmánynak egy a kisebbség­hez tartozó tagja indítványozó volt. Mindamellett a kormány által építésre kihirdetett alvincz-nagysze­­ben-vöröstoronyi vonal idegenkedésre talál, és mint fő­vonal az Alvincztól Károlyfehérváron át a Küküllő és Oltvölgyön keresztül Brass­ónak vezető és Bodzánál kitorkoló jelöltetik ki, mint olyan, mely Erdély keres­kedelmi és forgalmi érdekeinek és lakói óhajtásai­nak leginkább megfelel. Nagyszeben és Kolozsvár e fővonalba szárnypályák által fognának bevonatni. A­ gazdasági népek népszerű­sítése. Az Ínséges időben Csodát éltünk meg hazánkban, azt, hogy földnépünk szőtt és font, ruhaszöveteket, ha­risnyákat, szalmakalapokat. E csodát, mely más né­peknél: olasznál, németnél, schweitzinál, sőt felföldi tót­ Napi újdonságok.­ ­ Mint Aradról jun. 29-re délelőtti 10 órakor távirják, a Maros vízállása a mondott órában 5/ 9­; ez a ren­des állás. •Erdélyből az ottani elemi csapásokról szóló leg­újabb tudósítások még mindig a történt pusztítások szomorú ábrázatával foglalkoznak. A legtetemesb kár — úgy hiszik — a szászföldet érte, főkép Medgyes, Segesvár és Brassót, to­vábbá M.-Vásárhely és Károlyfehérvár vidékét. A postai köz­lekedés több irányban még nem állt helyre. Az idő pár nap óta derült. * Kunszt József kalocsai érsek ő exoja, főtisztelendő Haas Mihály szathmári püspök és főtiszt. E­­­m­e­­­y Mihály pannonhalmi főapát legszivesben készeknek nyilatkoztak a cs. kir. austriai művészeti és ipar­muzeum czéljait erejökhöz ké­pest előmozdítani és támogatni. * Az ausztriai művészeti és ipar­múzeumot, mely, mint fentebb láttuk, nálunk is pártoló érzelmeket ébresztett, m. hó 27-én d. e. Schmerling államminiszter hosszabb látogatással tisztelte meg. Ő excja az intézet összes osztályait igen figyel­mesen szemügyre vette. * A császári franczia követ Grammont herczeg, mint Bécsből Írják, júl. 1-jére váratik Karlsbadból Bécsbe. * A ministerium elrendelő, hogy jövőre az úgynevezett lóerő mint mértékegyenlőség, másodperczenként egy bécsi láb­ra emelt 430 bécsi fontra számítandó. Ennélfogva a közfor­galomban, egy gép hatályképessége elosztásánál s a vitás ese­tek eldöntésénél ezen mérték fog alapul szolgálni. * A tervezett tisza­kőrösi csa­torna ügyére nézve írják a „Pesther L.“-nak Bécsből, hogy az a legkedvezőbb stádiumon áll. A napokban megtartot­tak a tanácskozások a kormány részéről s nem csak a magyar kír. helytartótanács fölterjesztett véleménye helyeslő és ajánló ez ügyben, hanem a fentemlitett tanácskozásban résztvett kormányférfiak is melegen karolták föl. — Lánczi Lánczy József, Abaujmegye főispáni hely­tartójának leányát Ilonát tomkaházi Tomka Mór, Kassa sz. kir. város főjegyzője eljegyezvén, esküvőjük a jövő hó foly­tán fog Kassán megtartatni. * A szerdai esős nap a többi ünnepi mulatságok tervé­vel együtt a nagy előkészületű császárfürdői bált is tönkre mos­ta. Pedig soha se ígérkezett a táncrestély oly népes lenni mint épen ez alkalommal. A közelebbi vidékről több család berándult Pestre, hogy e párszor már igen kedélyesen sike­rült mulatságban ezúttal részt vegyen; ezenkivül az ó­budai Péter-Pál búcsú is kiszolgáltatta volna contingensét, a mellett, hogy szép idővel az szintén egészen máskép ütött volna ki, így csak egy, bár eléggé válogatott, hanem mindössze csak 30 tánczospárból álló vendégkör tartotta meg a bált, a fürdő­udvar fedett salonjában, tehát nem a platánok árnyai alatt, mint a császárfürdői bál és költői már akárhányszor oly éke­sen, mint szógazdagon elzengették. Mindamellett a mulatság animált volt, és kiváltkép megkétszerezték báli örömeiket azok, kik mindjárt a quadrille-k, cottilionok és csárdások köz­vetlen szomszédságában jó pecsenye és iható somlyai bor mellett élvezték. * Vaspályák. A pozsony-nagyszombati vasúttársa­ság Pozsonyban múlt hó 26-kán tartott közgyűlésén a múlt év üzletforgalmának eredménye terjeszteték elő, mely azonban nem a legörvendetesebb 139,600 ft bruttó bevétel mellett (az 1862-diki 143,500 ft bevétel ellenében) a tiszta jövede­lem csak 12,000 ft volt, az 1862-beni jóval nagyobb 29,000 ft tiszta jövedelem ellenében. Az 185% osztalékjegyekből 2 sorozat húzaték ki, mi alapszabályilag júniusban lenne fizeten­dő. De miután a vállalat pénztára igen ki van merítve, három havi haladékot kellett engedni. Ekkor a csekély tiszta jövede­lem kiosztásáról szó sem lehetett. Az igazgató-választásnál a négy pozsonyi igazgató ismét többséget nyert, s ezek a továb­bi vezetést készséggel el is vállalták, míg a Bécs számára választott 3 igazgató a reájuk esett választást nem fogadta el. A Peterhofból Oranienbaum felé vezető vaspálya múlt hó 20-kán ünnepélyesen fölavattatott. f gr. A Biharmegyében uralgott súlybetegség végképen megszűnt. E járvány 5 községre volt elterjedve s 12004-re menő összes lakos­számnál megbetegült 669 egyén, melyből 666 fölgyógyult, 3 pedig meghalt. ■j- gr. Hallomás szerint Boissoneau Ágoston pá­risi szemésznek az általa készített műszemek eladása s azok­nak berakása oly hozzátétellel engedtetett meg, miszerint az említett műszem­ek berakása alkalmával az orvosi vagy sebé­szi szakba vágó minden teendőktől tartózkodni köteles leend. * Molnár Bécsben. Mily sors érte az „Ördög pilu­­lá“-kat Bécsben ? a budapesti közönséget érdekelni fogja, elő­ször azért, mert közvetlenül Molnár scenirozván azt a bécsi józsefvárosi színpadon is, úgyszólván a budai népszínház aegise alatt került a világot jelentő deszkákra; másrészt ez az egy darab lévén, melyet a budapesti közönség úgyszólván szaka­datlanul száz és néhányszor végig nézett, már akár­milyen naiv legyen is e műszlés és e kíváncsiság tárgya, ezen darabot végre is a testvérfőváros kedvencz gyermekéül fogadta, s mint ilyennek sorsa „in der Fremde“ érdekelheti. Az „Ördög pilulák“múlt hétfőn adattak Bécsben először, s az ottani lapok egymással versenyezve emelik ki a mese gyermekies ártatlan bájait, s azon dialogot, melyet a művészet mintegy pólyákban fekve dadogni tanul,­­ de elismeréssel nyilatkoznak a válto­zatosságban és szemgyönyörködtetésben gazdag kiállításról; s mint eredményt constatirozzák, hogy a színház tele volt és Molnárt, a budai népszínház igazgatóját s a pilulák ügyes pati­­káriusát igen sokszor zajosan előtapsolták; no már csak azt nem értjük, hogy a „Wanderer“, mely nekünk s mindennek, a mi az itthoni dicsőséggel legtávolabbról is összefügg, a legszebb naivitásig barátunkkép tünteti magát, miért jegyzi meg oly láthatólag kész pontossággal, hogy a budai népszínház igazga­tójának előtapsolásai nem történtek oppositio nélkül.­­­ Pestnek két nevezetes vendége van e napokban : az egyik B­­­o­n­d­i­n a niagarai hős, a­ki a­zért recognoscirozni rándult le Bécsből, é­s azt, kivált ha nem bizonyos pénztárak közül kereste, egyensúly-productiora bizonyosan elég kedve­zőnek találta, és így valószínű, hogy nekünk is alkalmat adand nagyszerű kötélsétárt megbámulni. A másik a féllábú tánczmű­­vész Donato, a­ki szerdán lépett föl először a városi szín­padon, hol 12 estére a könyvtárba fogja szorítani a komoly drámai előadásokat. Tehát a német múzsa most elmondhatja a magyar példabeszéddel: Féllábon állok mint a gólya, mikor jó kedve van. * Bécsben a birodalmi törvény lapiro­­d­á­j­a a magyar kir. udv. kanczelláriából az államminisze­­riumba telepedett át. * A tábori kerületben Csehországban lát­ható gabnakalász, mely közel n­y­o­l­c­z láb magasságú. És ez óriás kalászok nem is épen ritkák, miután azon a vidéken az idén a gabona átalában igen szép és magas. * Szobránczon lóverseny és Versenyszántás volt m. hó 22-bén nagy közönség előtt, mely Ungmegye egész értelmiségét öszpontositá. O B. János tasi lakos, ki múlt hó 29-én ugyancsak tasi lakos K. Mihályt az országúton Pásztó mellett kifosztotta, a csendőrök által elfogatott s a gyöngyösi kerületi szolgabirónak átadatott.­­ Orosházi lakos Sz. István házába m. hó 12-én éjjel Zs. Mihály ottani lakos bejövén, a házigazda magánosan benn levő nejétől megölésseli fenyegetés mellett pénzt követelt; a nőnek azonban sikerült kimenekülni s lármát ütni, minek foly­tán megfutamlott rabló a csendőrök által üldözésbe vétetvén, elfogatott, s az illető hatóságnak átadatott­­jainknál is mindennapos, a kormány gondoskodása idézte elő, hogy a népnek ne csak alamizsnát, hanem hasznos munka útján kenyeret adjon. Rendes időben azonban csodálkozva szemléljük, télen át mily keveset dolgozik a magyar mezei gazda és gazdasszony, míg más nemzetbeliek gondosan szőnek, fonnak annyira, hogy a nők, midőn járnak kelnek is, finom selyem vagy len­fonalat eresztenek a derekukhoz kötözött cso­magról. Csodálkozva nézhetjük most, mily kevés erőre mily roppant munka vár a réteken és mezőkön. Önmagának kellene kaszáltatni szé­­náj­át és gabnáj­át, önmagának kellene ezt elcsé­pelte­tni és piaczra vitetni a mezei gazdának, hogy hi­vatásának teljesen megfeleljen, hogy saját mesterségét „önállólag“ gyakorolja; de sokkal kevesebb cselédet tart átalában, mintsem cselédjeivel a munka­időszakban mindent elvégezhetne, bár még e cselédség is több mint elég térben, midőn — legalább nálunk — ha mezei mun­kát nem tehetünk, semmit sem teszünk. A nyári munka­időszakban tehát, midőn egész évi munkája gyümölcseit gyorsan le kell szednie, éppen munkához nem elegendő a mezei gazda saját ereje, ehhez nekie segítséget kell szerezni minden áron, s ezért szok­ta két ízben megtizedelni minden terményeit. Ezen segítséget az összes termés­z részéért átalá­ban a zsellérek teszik, kiknek szintén élniük kell, s mert ők télen által szintén csak igen keveset kereshet­tek, tehát ilyenkor gyűjtik aztán össze egész évi élet­műket. Vagyis: míg télben az igyekező zsellér ember sem kereshet naponta 10—12 krt., most naponta 1—­% véka gabnát keres munkájával. Nagy könyveket ima és csodálatos terveket mon­dana talán ezek fü­rkészete közben a munka időszerinti elosztásáról és rendezéséről az államtudós. Nekünk elég annyit tudnunk, hogy ezek így nem jól vannak, — mert ha ezt tudjuk,­­— már sokat tudunk, s h­a e bajon segítünk, igen sok bajon segítünk. Mindenek előtt igyekeznünk kell, hogy a legsze­gényebb munkás osztály térben is megkereshesse élel­mét : számtalan ásni, vágni, fúrni, faragni való adja magát elő a nagyobb földbirtokosok kertjeiben, szőlő­­földein, tanyáin, erdőin,é­­s ha kissé szétnézünk, min­dig tudunk újabb és hasznosabb munkákat lelni pinczé­­ben, padláson, magtárban, szeszgyárban, és hát ha még az élő fákkali bibelődést, az élő sövénynyel kerítkezést, faiskolák felállítását, s átalában a földnek 4—5 lábnyi mélyen megforgatását mi is eltanuljuk más munkás nem­zettől ! Igyekeznünk kell továbbá, hogy a gazdasági gépe­ket használatba vegyük. Sokszorozza a gép az emberi kézerőt. Gépekkel ellátott gazdaságban mintha minden embernek 10—12 keze volna, egy-egy ember 10—12 annyi eredményt mutathat fel mint gépek nélkül, így kaszáló, arató, cséplő­gépek mellett aztán fele segítséggel is elbánik a mezei gazda az ő egész termésével; a zsel­lér ember pedig nem lévén rászorulva, hogy ezen mun­ka­időszakban szerezze be egész évi élelmét, rendes napi díjért segíthet a gépek mellett s mégis megélhet munkája után becsületesen. Országszerte óhajtandó mindenféle gazdasági gé­pek népszerűsítése, mert hiszen minél több a munkaerő, annál több a termés, a gépek pedig csupán munkatevő, de nem fogyasztó tárgyakul tekinthetők, úgy, hogy ha ha­zánkban 1—2 millió lóerőnyi gép dolgozgatna, 1—2 szer­te több termést várhatnánk, holott a fogyasztás csak a fa- és kőszén­neműekre nézve növekednék meg. Óhajtandó mindenféle gazdasági gépek népszerű­sítése — mondjuk, de ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a mezei gazda ökreit is eladván, akár 10—15 szá­zalékos kölcsön­pénzen is szerezzen gépeket. Sőt alap­talan ellenszenvvel sem vádolhatjuk. Nem oly idegenkedő a magyar ember a gépektől mint látszik,**) és felfogja ám ott, mit mennyire kell becsülnie, ha látja s ekkor meg is szerzi azt, mit jónak talál. De viszont nem egykönnyen hisz más szemének és szavának a magyar ember; meg kívánja nézni min­den zege zugát, csínját binját annak, miért ő pénzt ad. " Ezért nem csodálhatjuk, ha nem igen siet arató, kaszá­­ló, cséplő­gépet venni. Látná csak, hogy dolgozik, mit csinál egyik s másik, akkor megkérdezné „mi az ára?“ meg is venné, ha drága nem volna! ? Csak akkor remélhetjük ezek szerint a gazda­sági gépeket népszerűsödésük útjára indulni, midőn gépészeink vagy ügynökeik határról határra járatják és dolgoztatják az ő gépeiket, midőn a helyszínen ők olcsóbban és jobban dolgoztatnak, mint némely ha­nyag aratók és nyomtatók dolgoznak, mint ez más or­szágban történik. Csodáljuk, hogy saját érdekükben ezt tenni mindeddig elmulasztották. Laurenchik János. *) Csakhogy ily munkaberuházást nem mindenütt értékesít­het a földbirtokos. Szerk. **) Sem az okszerű újításoktól; mutatja ezt az uj szerkezetű jó vasekék nagy elterjedése is. Szerk. Vidéki levelek. — Mező-Sze ügyeiről, az erdélyi jégverés­ről következőleg tudósítják a „K. Közlönyt“. A Maros kalászdús völgye, úgy a mezőség egy részének megtörtént már aratása. Az irtózatos jégvi­har e hó 17-én végzi ez időelőtti szörnyű műtétét. A Gezse láthatárán tornyosultak a hömpölyögve mozgó vészfelhők, melyek kölykevesztett vadként, csattogva rontottak a Maros völgyére, hol a fénylő nap sugarait egy pillanat alatt kioltva, az éji sötétben mérgelődve onták alá jégzáporukat. Nincs, és nem lehet fogalma annak, ki szemtanig nem volt e kétségbeesetten dula­kodó elemharcznak. Épületeket könnyű tollként him­báló orkánszerű vihara után maga jött a felhők vadult tábora földrengető dörejével, melyet mozgolódó czam­­mogásában mintegy ostorozni látszottak a villámok ezerféle kanyarodó tűzkígyói. Gezse, Csekelaka és Czintos már kopárul álltak, midőn a bőszült elem két­szerezett dühvel vetette magát Bogátra, hol egy pilla­nat alatt minden veteményt és gabnát megsemmisített lúd- és pulykatojás nagyságú omló jéggolyóival. Min­dennemű állatot, melyek nem menekülhettek, menthet­­lenül agyonvert; főleg a juhok és háziszárnyasokban nagy a kár. Az embereket, kiket a mezőn kapott, halá­lig potyolta és beiszapolta. Eddig elő négyen haltak meg, 36-nál többen pedig összeroncsoltan kínlódnak ágyaikban. A köztisztelet­ és szeretetben álló bogáthi jeles ifju lelkészt, nt. Tokai urat, kit a vész Ludasra menő útjában ért — a nekiszilajult lovak a feldöntött sze­kér első részével a Marosba kerestek menedéket, hová egyik belefult, csak a jó Isten mentette meg a haláltól, kapván magának jó szállást a hid alatt, hova még el­juthatott, pedig nagyon is közel volt, kalapjára húzott vastag felöltönye alatt is betörte a fejét s megkékítet­­te hátát a jég, így garázdálkodott Ludason is, semmi­vé tette a határt, 6 darab szarvasmarhát és 5 lovat el­pusztított ; egy czigány asszony áldozatul esett. Templo­maiktól megfosztotta a bogáthi és ludasi oláhokat. E két helyen és Kutyfalván legtöbb kárt tett az épületekben és ablakokban. Az országúton ért utasokat és székely borvizeseket fekvő betegekké csépelte. Lovaik legtöbb­­nyire a Marosba fúltak. Bámulandó, hogy az állatok e vész idején mind a Marosban keresték menedéküket s egyszersmind sirjukat is. Bogáthnál a vész kétfelé szakadt. Egyik része rombolva és pusztítva Dátost, Lekenczét, N.-Iklandot, Keménytelkét, M.-Bodont, M.-Kapust és Bándot semmi­sítette meg. Itt Tekének tartva felrontott a havasira. A másik része Czintosnál a Küküllő mentére dőlt. A borzasztó elemcsata után beálltak a záporos idők. Ej és nap, mintha csak világvége közeledett volna, orditott a dörgés, és csattogott a villám s zuhanyozva ömlött a zápor. Minek következtében a Maros és Aranyos óriás­sá nővén, elzárták a közlekedést, s leiszapodták a réte­ket s mezőket. E mellett pedig a Maros százával ragad­ta tovább a gazdátlan tutajokat. A mezőségi összekötött tavak lassú büzhödt csurgásukat tengerré növesztették s a völgyek dús réteinek füvét eliszapolták, a lekaszál­­tat pedig szilájuk habjukon a Marosba ragadták. E rész­ben Szengyelnek, melyet a jégvihar némileg megkímélt, iszonyú kárt tett. A ritka erélyes gazda, mélt. B­e­t­e­g­h Sándor urnák terjedelmes szénarétjét az idei terméstől megfosztotta, úgy­szintén telt. Murvai István haszon­bérlő urnák 50 szekérnyi lekaszált s ugyanannyi leka­­szálatlan füvét tette semmivé, kinek veszteségét annál nagyobb fájdalommal nézzük, minél elismertebben él minden körben ritka barátságos szeretete s egyenes be­csületessége , mi reá nézve annyival is lesujtóbb, hogy már két éve gyötri a sovány termés, s kínozza e mellett is a sok fizetés. Nagy kárt vallott a szénában mélt. Bethlen Géza gróf is, kinek a hegyekről leömlő vizár sodorta azt el Szakálban, termését az egész Marosvölgyön teljesen eliszapolta az áradat, házakat rombolt, sok széna, de leginkább nagy épület- és tüzifakészletet a vizár magával sodort, mely­ből az aradiak csónakokon tetemes mennyiséget kiha­lásztak. Ez alkalommal csakugyan tettleg valósult, hogy minden résznak van jó oldala is , mert mentségünket egyedül az ínséges munka által készült részint új gát, részint a már meglévő vizgátaknak felemelése és szé­­lesbitésének köszönhetjük, mely ebbeli munkálatok olcsó napszámmal tavai őszszel és ez idei télen valóban gondviselésszerüleg készíttettek ; minthogy a jelenlegi árvíz úgy az 1857. évit, mint az 1851-kit melyek 12^" magasságúak valának, felülmúlja, holott ez idei 14%-ra emelkedett, mire a legkorobb lakosaink sem emlékeznek. Tanulságos ez esemény részint városunkra, mely üdvös védgátjainkat kétségtelenül kijavíttatni és emelni el nem mulasztandja, részint pedig az arad-szebeni munkálat alá veendő vaspályára, melynek mér­nökei az egész Maros-vonalra elosztva megkezdék munkálataikat. Ez alkalommal megemlítendőnek vé­lem, hogy bécsi vasúti küldöttség gyoroki szöllősgaz­­dáinkkal Gyorokra ment, a gyoroki vasút­hajlást szem­­ügyre veendő, azonban sokan kételkednek a sikeren, pedig hegyaljunkra igen üdvös volna ezen, az egyenes vonaltól leendő két eltérés. Gazdag aratást várunk, de ha az idő továbbra is oly kedvező lesz a kukoriczára, mint eddig, akkor a nagy mennyiségben ültetett kukoricza legbőségesebb leend. Az egy bor az, mely az egész hegyalján elfa­gyott, és igen-igen csekély és szomorú szüretet várha­tunk. S. — Arad, június 28-án. A Maros két lábnyira apadt, Arad városa az áradási veszélytől megmenekülve, könnyebben lélegzik. Már egy hét óta az erdélyi borzasztó zápor által Maros vizünk roppant sebességgel folytonosan áradva, oly magasságra emelkedett, hogy medrét elhagyva, kö­­rülsánczolt városunk töltései színvonalára felnövekedett, és tegnap délben minden pillanatban várhattuk, hogy ha még csak két hüvelyknyit emelkedik, városunk ment­­hetlenül veszve van. Vidékünk jelen állapota is elég szomorú, a váro­sunk átellenében fekvő vár mintegy félszigetbe építve lát­szik, azonban úgy városunkkal, mint az új­ arad-temesvári úttal akadálytalan szabad közlekedésben van. Az arad­­szebeni és. gyors-posta-szekér már Paulison túl nem járhat, és egy hét óta ez irányban nincs postaközleke­dés. Temesvár felé eddig fennakadás nélkül folyt a cs. gyorspostaszekéren a közlekedés, azonban tegnap az m­­aradi töltésen az utolsó fahíd egyik lábát kimosta a víz és í­gy a postaszekér nem mert rajta áthaladni és visszatért, mindemellett a magánszekerek rendesen közlekednek városunkkal. A Maros mindkét pártja szép külföld. ANGOLORSZÁG. A „Times“ jun. 27-ki számá­ban így nyilatkozik : »Úgy hisszük, a kormány ma kijelentendi, hogy Angolország helyzetének kellő megfontolása után, a nemzeti becsülettel és saját politikájával összeférőnek tartja a háborúbani rész-nem-vételt. Mindazáltal a kor­mány elismeri, hogy állhatna elő oly helyzet, mely Angolországot arra kényszerítné, hogy újólag fontolja meg a hozandó határozatokat, a­mennyiben a dán mo­narchia létezése Európára s Angolországra nézve fon­tos dolog. De mindaddig, míg a háború csupán Dánia szárazföldi birtokaira van korlátolva, nincs ok abban­­hagyni az eddig követett politikát. Az ellenzék nem mulasztandja el ezen alkalmat arra nézve, hogy a kor­mány ellen megtámadást intézzen. Lehet, hogy a con­­servativ párt már ma este kijelentendi a kormány meg­buktatása iránti szándékát, azonban lehető, hogy még egy napig várakozandik.­­ Holnap Salisbury marquisnál a két házbeli conservativ tagoknak nagy értekezlete leend. Az ezen értekezletben megállapí­tandó indítvány este hihetőleg közöltetni fog a parlia­­menttel. A vita csütörtökön fog megkezdetni, s a jövő hét közepéig eltarthat.“ E lap nem hiszi, hogy An­golország saját becsülete által háború folytatására lenne kötelezve. Szerinte a nemzet ellenzi a háborút. A „Daily Telegraph“ szerint a dán meghatalma­zottak a szombati értekezleti ülésben kijelentvén, hogy a londoni szerződés még érvényben áll, Beust ez ellen tiltakozott, azt állítván, hogy ama szerződés már maga azon tény által el van törölve, miszerint az érte­kezlet azért ült össze, hogy annak helyébe valami mást állítson. E lap védelmezi a kormány politikáját. Sze­rinte maga az ország is tétovázik háborút indítni. A tory párt csak azért akarja a háborút, hogy a belrefor­­mokat megakassza. A „M. Post“ azt állítja, hogy Angolország nem tarthatja fönn többé saját passiv semlegességi állását, a hadfolytatókkal szemben. „Nekünk tennünk kell“ — úgymond — „Angolországnak újra el kell foglalnia a nemzetek közti helyét. Palmerston lord támo­gatni akarja Dániát, de nézetei nem támogattatnak a ministeri tanácsban. Russell lord Palmer­ston lordéval ellenkező nézeteket vall.“ E lap azt hi­szi, hogy a háború kikerülhetlen, s hogy az roppant ki­fejlődést vehet. A kormány s az ellenzék közt fönnforgó kérdés nem abban áll, hogy vájjon folytatandunk-e há­borút, vagy nem, mivel ezen pont iránt egyedül a kö­rülmények dönthetendik el a dolgot. A parl­ament elé f­ölteendő kérdés abban áll, hogy vájjon egy eleitől­­fogva követett különböző politika különböző eredményt idézett volna-e elő. A „M. Star“ szerencsét kíván Angolországnak, a kormány békés politikájához. Szerinte Angolország se a londoni szerződésért, se Schleswigért nem folyta­­tana háborút. A parliament s az ország a kormány po­­ltikáját támogatandják. A „M. Herald“ előadja a kabinetnek a dán kér­désben elkövetett hibáit, s kiemeli a kabinet lemondá­sának szükségét. A „Daily News“ azt állítja, hogy az angol kor-

Next