Sürgöny, 1864. szeptember (4. évfolyam, 199-223. szám)
1864-09-21 / 215. szám
215. sas. Negyedik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. cs. Fiók-kiadó-hivatal Pesten györ i Pál pápa kereskedésében (hatvani-utcia, a cg. kir. postahivatal melletti sarokház). résziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el.______________________ MagnitBbikjelének: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldiösi hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Mollen Ottó; Hamburg-Alténában Maasenstein és Vogler; Hamburgban Torkheilu Jakab; Lipcsében Bugler M., Higén és Fort uraknál. Buda-Pest. Szerda, September 21. 1864. Előfizetési árak „ Naponta! postai szétküldéssel.'riBudapesten házhoz hordva. Félévre........................10 frt. Félévre . . . . 8 firt. 50 kr. Negyedévre....................5„ Negyedévről . . . 4 „ 50 „ SS* Előfizetési felhívás „Sürgöny“ napilapra az utolsó évnegyedre f. é. octobertől—decemberig. Előfizethetni a kiadó-hivatalban, Budavár, bécsikapu-utcza 184. sz., Pesten Győry Pál papirkereskedésében, barátok terén, a posta szomszédságában, vidéken minden cs. kir. posta-hivatalnál, bérmentes levelekben. Előfizetési árak Vidékre naponkint post, küldve 8 évre 5 ft------„ » » » egy hóra 1 » 70 kr-Buda-Pesten házhoz hordva 1 évre 4 „ 50 kr. » » »egy hóra 1 „ 60 „ HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. hó 19-én Schönbrunnból Kis-Bérre, Magyarországba, utazott el. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi aug. 27-ről kelt legfelsőbb határozatával, Farkas Imre tudort, székes-fehérvári püspököt, valóságos titkos tanácsosi méltósággal, dij-elengedés mellett, legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 13-ról kelt legfelsőbb határozatával, Mics György fogalmazót a horvát-szlavon helytartó-tanácsnál, helytartó-tanácsi titkári czimmel, dij-elengedés mellett, legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Biharmegye főispáni helytartója Grünwald Mór orvostudort megyei alorvossá nevezte ki. MIMI HIVATALOS RÉSZ. Egy Komáromból érkezett távirat szerint öcs. k. Apostoli Felsége ma (sept. 20.) reggeli 7 óra 48 perczkor külön-vonaton legjobb egésségben Uj-Szőnyön (Komárom) megérkezett s a számos lakosság által a legtiszteletteljesebben fogadtatott. Egy este érkezett távirat szerint ő F esége ma (sept. 20-án) délutáni 4 óra 20 perczkor a győri pálya különvonatával a lakosság viharos bucsu-üdvözletei közt elutazott. Legmagasb utmulatása alatt megszemlélé a csapatokat s járműveket, mire legmagasb fogadás következett, melyen bibornok - herczeg-primás ő eminentiája, több megyés püspök, valamint mágnás és nemes urak Komáromból s a legközelebbi környékből fejezék ki ő Felségének hódolatukat; a polgári tekintélyek pedig helytartó ur ő rexeellentiája által mutattatának be. W. C. Kis-Bér,sept. 19. Császár O Felsége ma éjjeli 3 óra 30 perczkor egy dr. Kopp üzlet-igazgató s Per üzlet-felügyelő által vezetett különvonaton Kis-Bérre elutazott. ŐFelségét gr.Crenneville altbgy., gr. Grünne altbgy., gr. Nagy altbgy., hg. Liechtenstein altbgy., gr. Coudenbove altábornagy, főudvarmester gr. Gondrecourt vezérőrnagy, bg. Hohenloher maga, hadügyminister Frank lovag , excla s Groeben őrnagy számos szolgálati személyzettel együtt kisérték. Daczára a még uralkodó homálynak az első állomáson, Lajtha melletti Brucknál, habár az udvari vonat 4 órakor érkezett,, fölötte nagyszámú embertömeg gyűlt össze, mely ő Felségét sokszoros éljenekkel üdvözölte. Miután ő Felsége a jelenlévő parancsnokkal néhány szót váltott, kiindult a vonat sokszoros „Éljen a Császár!“ kiáltások közt a pályaudvarból s 5 óra 4 perczkor Mosonyba érkezett, hol Ő Felsége üdvözlése végett több mágnás jelent volt meg. Itt a vonat 3 perczig megállapodott, mire Győr felé elindult s 6 óra 6 perczkor oda érkezett. Már jóval a pályaudvar előtt, valamint benne Győrnek majdnem egész lakossága nemzeti diszöltözetben volt egybegyülve, mely, midőn az udvari vonatot távolról megpillantá, ő Felségéért, a koronaherczegért, a főherczegnéért, valamint az egész Császári Házért szűnni nem akaró „éljen“-ekbe tört ki. A pályaudvarban a Rudolf koronaherczeg-ezred egy diszszázada volt díszben zenebanda és zászlóval fölállítva. Szintúgy megjelent a parancsnok s a főszolgabíró is díszruhában. A vonat megérkeztekor a néphyamust játszták. Ő Felsége itt a legm. kisérettel leszállt a kocsiról, néhány nyájas szót intézett a főszolgabíróhoz, s különös szívélyességgel köszönte a feléje tóduló lakosságot. Miután Ő Felsége a kivonult századot megszemlélte, s annak parancsnokához néhány barátságos szót intézett, ellépteté a disz-századot, mire a vonat elindult s 6 óra 50 perczkor Új-Szőnyre (Komárom) érkezett. A fogadtatás itt is igen meleg volt, s 0 Felsége üdvözlésére a várparancsnok, Ambrosz komárommegyei főispáni helytartó, valamint több magas polgári és katonai tekintély jelent meg. 0 Felsége itt ismét lesállt a vagyonról, néhány szót váltott a fenntnevezett két úrral, s megszemlélé az egy hajóhíd mellett sorba állított utászokat. Négy perczig tartó mulatás után folytatáa Felsége útját, s 7 óra 15 perczkor Segm. kíséretével Nagy-Igmándra érkezett, hol a ménesfelügyelő Schiller lovag altábornagy, a főszolgabíró, a papság s a falu lakossága által a legtiszteletteljesebben fogadtatott. Itt Ő Felsége, úgy mint a többi magas uraságok, elhagyák a különvonatot, s nyílt, pompás magyar lovaktól vontatott magyar postakocsikra ülének, melyeket serény csikósok hajtanak, s ekkor megkezdődött campagne-egyenruhában a körút a Kis-Bérre vezető falukon át, az ott lévő ménes megszemlélése végett. A megérkezés, valamint az elindulás alkalmával is zúgtak a különféle templomok harangjai, a lakosság összegyűlt, és elérzékenyítő volt látni, amint némely ősz magyar paraszt Ő Felsége előtt térdre borult. Legelőször Bábolnán történt megállapodás, aholy Felsége gr. Coronini táborszernagy s Magyarország föhadiparancsnoka által fogadtatott és üdvözöltetek. Itt a magas s legmagasb uraságok kiléptek a kocsikból és megszemlélték a méneseket, miután az utazás fél óra múlva tovább folytattatok. A legközelebbi falu felöl a csikósostor víg csattogása hallatszott, és nemsokára megébetes számmal jelentek meg a puszták tüzes fiai, nemzeti viseletűkben szép látványt nyújtván, és Ő Felségét, a fogatok mellek lovagolva, „Vasdinnye“ pusztáig kisérvén, hol a kisbéri ménes parancsnoka, gr. Alberti alezredes, — Kis-Bér lakosai, —„úgy szintén egy magyar zenetársaság jelentek meg Ő Felsége fogadására. A magas uraságok itt is kiszálltak a kocsikból és a vasdinnyei középudvarban az 1—2 éves kanczák ménesét nézték meg. Ugyanitt érdekes látvány nyujtatott a magas uraságoknak; egy csapat ló ugyanis szabadon bocsáttatott s a csikósok által nehány percz alatt ismét összefogatott. —■ Ezután Ő Felsége a felső udvarban müködő s gőzerő által hajtott két cséplőgépet szemlélte meg, mire a magas uraságok, négy fogatú kocsik hosszú sora által kisértetre, Kisbérre indultak és itt pontban 1 órakor megérkezének. Ő Felsége a cs. k. ménes-kastélyban, gr. Alberti úrhoz szállt. A valóban pompás ménes-park megszemlélése után, órakor a,bájoló kerti pavillonban hordatott fel az ebéd, melyre Ő Felsége magas kíséretén kívül a bábolnai ménesparancsnok K. Boxberg őrnagy, és több kitűnő személyiségek is hivatalosak voltak. Összesen 20 teríték volt. Ebéd alatt a savoyai dragonyosok ezredének zenekara játszott, délután a katonai tiszti és hivatalnoki kar bemutatását fogadta el Ő Felsége, később a nagyszerű kisbéri ménest szemlélte meg, majd a vidéken fákatt csiszárt p-méheljék meg'----------rement s este ismét visszatért Kis-Bérre, hol a parkban zene volt, melyre nagy tömeg jelent meg, Ő Felsége ablakai alatt számos éjent hangoztatván. Ő Felsége ismételve kinézett az ablakon, és holnap, kedden pontban reggeli 7 órakor Komáromba utazik a magas uraságokkal, ahol audientiákat adand. Az orosz birodalom financziája, párhuzamban az austriai birodalom financziájával. IV. Austria az 1816—1848-ks időközt jobban felhasználta a papirospénzek elenyésztésére, s a forgó pénznek érezpénz-alapra való visszavezetésére mint Oroszország. Nem ingadozott azon elvben, hogy hasznosabb a nem kamatozó papirosjegyeket kamatozó államkötelezvényekre átalakítani, hanem szilárdul ragaszkodván ez elvhez, mindjárt 1816-ban és illetőleg 1817-ben két sikeres rendszabályhoz nyúlt; tudniillik Bécsben egy jegybankot állított fel 1816-ban, mely példát Oroszország csak 1860-ban követett, s másodszor 1817-ben egy „általános államadósság-törlesztési alapot“ hozott létre. A bécsi bank 100,000 részvényre alakíttatott, oly módon, hogy minden részvényre 1000 forint váltó-czédulát és 100 forint valóságos ezüst pénzt kellett befizetni. Eleinte csak 50621 részvény bocsáttatott ki, 1853-ban 49379, végre 1856-ban 50,009 részvény, s így az összes részvények száma 50,000-el több mint először tervezve volt. Kiváltságai eleinte 25 évre adattak; 1841- ben újólag 25 évre, s 1862-ben ismét 25 évre meghosszabbittattak, mely kiváltságok erejénél fogva e bank az egész birodalom területén egyedül adhatott ki ezüst értékre szóló papirosbankjegyeket, melyek minden közpénztárban ezüst értékben valának elfogadandók, de a bank is kötelezte magát, hogy e jegyeit mind a fő-, mind a fiókintézeteknél határozatlan summáig ezüstpénzzel felváltandja. E banknak a szokott kereskedelmi czéljain és üzletein kívül egy szokatlan és sajátlagos feladat is tűzetett ki: tudniillik az állam papirospénzének lassanként beváltása, s minden forgó pénznek ezüst alapra visszavezetése. Azon papirospénz, mely a bank részvényei után fizettetett be, az államnak adatott át megsemmisítés végett, hanem az állam e papirospénzekért ismét kamatozó államkötelezvényeket adott a banknak, mely kötelezvények lassankint készpénzzel váltattak vissza. Továbbá a papirospénzek kamatozó államkötelezvényekre való átváltoztatása végett mindjárt 1816-ban két államkölcsön nyittatott meg. Az első kölcsön abban állott, hogy minden papirospénzben befizetett kölcsön-summáért % részben bankjegyek, % részben 1% százalékot ezüstben kamatozó államkötelezvények adattak a hitelezőnek. Azonban ez operatio nem sokára változást szenvedett, mert alapos aggodalom merült fel, hogy az így forgalomba tett bankjegyeket csakhamar realizálni fogja a közönség, miáltal a bank ezüst-készlete könnyen kimenttethetnék. Tehát más módot találtak a kölcsönre, tudniillik az 1816. oct. 29-kén kelt pátens szerint, kölcsönökért, melyek részint papirospénzben, részint államkötelezvényekben fizettettek be, az állam 100 ezüst forintról szóló és 5 százalékot szintén ezüstben kamatozó államkötelezvényeket adott a hitelezőnek. így keletkeztek az úgynevezett Metalliques-ok, melyek egész 1849-ig legkedveltebb értékpapírjai valának az európai pénzpiaczoknak s névértékükön felül jóval magasabban keltek. A második kölcsön pedig abban állott, hogy a régibb államadósságok kamatjai, melyeket az 1811. febr. 11-ki pátens felényire leszállított, lassan kint az eredeti kamatlábra valának visszavezetendők. E czélból az összes régi adósság 488 sorozatra osztatott, minden sorozat 1 millió forintot foglalván magában. E számból aztán évenkint 5 sorozat sorsolás által kihúzatván, a sorozatokban foglalt 5 milliónyi adósság régi kamatlábát visszanyerte. E két rendbeli, rendesen kamatozó államkölcsönhöz még 3 rendbeli államsorskölcsön is árult, melyek évenkinti törlesztéssel és többféle nyereményekkel valának összekapcsolva. Ilyen államsorskölcsönök az 1821-ki 37,500,000 írt., 1834-ki 25,000,000, 1839-ki 30,000,000 forint értékben. A fenn elősorolt műtétek eredménye az jön, hogy a papirospénz öszvege, mely még 1816 ban 638,715,925 forintra ment , 1839-ben 13,430,188 forintra olvadt le. Ellenben a fundált, vagyis kamatozó államadósságok tetemesen megszaporodtak, de hogy ezek is lassan kint törlesztve legyenek, 1817-ben felállittatott a fennemlitett nagy horderejű „általános törlesztési alap.“ Ez alapnak adattak át az előbbi államadósságok törlesztési alapjai, az igy beváltott államkötelezvények kamatjaival együtt s ezenkívül évenkint 500,000 ezüst forint és az eladandó kamarai jószágokból bejövő pénzek, úgy hogy mindjárt működése kezdetén évenkint mintegy 2,400,000 forint jövedelemmel rendelkezhetett részint ezüstben, részint papirospénzben. 1818-ban kötelességévé tétetett, hogy azon régi államadósleveleket, melyek rendes kamatjaikra visszavezettetnek, egészen törleszsze, s az államadóssági könyvből kitörölje. Ezért újabban 1/1 millió forinttal dotáltatott évenkint. A törlesztési alap mindjárt kezdetben ily gazdagon el lévén látva, minthogy ezenfelül még az általa beváltott államkötelezvények kamatjait is újabban adósságok törlesztésére fordíthatta, 1829-ben az állam saját pénztárából nem fizetett többé pótlékot, hanem az alap saját vagyonára lön utasítva. Állott pedig e vagyon ugyancsak 1829-ben 167,721,728 ft államkötelezvényből, 41,086,614 ft bankó- kamarai tartományi és 1,154,923 magánkötelezvényből, vagyis összesen 209,963,266 forint tőkéből, melynek évi kamatja 7,285,560 forintra rúgott, mely kamatjövedelem 10 évvel később, azaz 1839-ben 9,931,610 forintra emelkedett. A forgalomból kivett 1818-tól 1839-ig 400,361,970 forintról szóló államkötelezvényt. És e sikerdus működése az általános törlesztőalapnak a következő évtizedben 1839—1849. is tartott, midőn a bekövetkezett 1848-ks európai és belföldi zavarok a virágzásnak indult fináncziáját Austriának épen úgy visszalökték, mint ezt Oroszországban tapasztaltuk, s mely kellemetlen helyzetből máig sem tudtunk kivergődni. Az olasz királyság elismerése. Az ,Ungr. Nachr.“ bécsi levelezője azon hírnek, hogy Austria az olasz királyságot elismerni készül, mely külföldi lapokban már gyakran fordulván elő, végre egyes belföldi lapokba is átment, azon nagyon is fontos kérdést szegezi ellent : Vájjon Austria általában van-e azon helyzetben, hogy az elismerés tényét végrehajthassa, s vájjon ezáltal megnyerné-e azon előnyöket, miket neki oly készségesen kilátásba helyeznek? s válasza e fontos kérdésre az, hogy mindaddig, míg az olasz kormány az eddigi elvek mellett megmarad, Austria sem változtathatja meg eddigi magatartását. Márpedig, hogy az olasz kormány kénytelen eddigi elvei mellett maradni, ezt a levelező következő helyes felfogással mutatja ki: „ Az események figyelmes észlelője előtt világos, hogy a boldogult gr. Cavour óta az egész törekvés Olaszországban Austria s ennek állása ellen Olaszországban volt irányozva. Gr. Cavournak diplomatiai ravaszsága s merészsége által oly mértékben sikerült már Austria ottani befolyását magához rántani, hogy igen sokan voltak, kik a teljes sikerért kezeskedni mertek volna. E minister halálakor azonban már világosan kitűnt volt, hogy Francziaország politikai tekintetből sohasem fog Olaszország unificatiójába s vallási tekintetből abba beleegyezni, hogy a szent atya Rómából kiűzessék vagy római püspökké leszállittassék. Politikai indokok sem hiányoztak talán a tuilleriák ezen magatartásának meghatározására nézve a római kérdésben. Róma megszállása, Nizza s Savoya bekeblezése által Francziaország uralkodó állást foglalt Olaszországban, ellenben ha Rómát átengedné az olaszoknak, nem csak olasz befolyását vesztené el, hanem még a földközi tengeren is veszélyeztetve látná állását az olaszok által. Mindez így történt volna, ha Cavour életben marad is, s az olasz diplomaták akkor meggyőződtek volna, hogy Francziaország az egység művének befejezését soha sem fogja előmozdítani, s Olaszországot folyvást csak fenyegető eszközül fogja Austria ellen használni. Ha a mostani turini államférfiak józanul tudnák a tényállást felfogni, vagy nem ismerték volna fel, hogy terveik agyrémszerűsége daczára mégis kénytelenek az eddig követett, bár érvényhez vezető úton maradni, már rég igyekeztek volna Austriával kibékülni s a franczia befolyás alól magukat fölszabadítani. A fenforgó viszonyok közt azonban se az egyik se a másik nem lehetséges, h igy nem marad egyéb hátra, mint az eddigi elvek mellett maradni s az olasz népet az unificatió lehetségével hitegetni. Ha Bécs illetékes köreiben is igy fogják fel a tényállást, úgy természetesen képzelhetetlen az olasz királyság elismerése, mert ha még volna is reá hajlandóság, a turini kormány meg fogná azt semmisíteni. Hisz az elismerés híre daczára raott is nyíltan az eddigi elvek fentartása mellett nyilatkoznak s kimondják, hogy épen úgy lehet elismert, mint el nem ismert hatalmakkal háborút viselni.“ Vájjon nem volna-e balgaság, ha Austria ily viszonyok közt az elismerést kimondaná ? Erdélyi ügyek. S.C. Nagy-Szobon, sept. 17. Olvasóink óhajtásának hiszünk megfelelni, midőn azon legalázatosb fölterjesztvény tervezetét, melyet a bizottmány a hadseregkiegészítési törvény némely határozmánya változtatására vonatkozó Obert-Bede isféle indítvány folytán megállapított, egész tartalma szerint közöljük : Cs. k. Apostoli Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Midőn az országgyűlési tanácskozásokból keletkezett, az „utonezok állításának módját s szolgálati idejét“ illető 1847-ik évi XXI. törvényczikk, az ugyanakkor fölterjesztett utasítással együtt, a regf. szentesítést nyerte, ezáltal hosszas várakozás után végre el volt azon boldogtalan, s a hazai törvényekkel nem kevésbbé, mint a humanitás igényeivel ellenkező eljárás hárítva, melynélfogva a hadseregbe besoroztatásra rendelt ifjak erőszakosan elhurczoltattak, családjaik köréből kiragadtattak s egész élethosszukra katonai szolgálatra kényszerittettek. Az erdélyi ezredeknek sokáig elhalasztott kiegészítése ezáltal ismét lehetségessé, s oly módon lett szabályozva, mely úgy az ország szükségeinek, mint az újkor tisztult, az emberi méltóság tiszteletétől áthatott nézeteinek, habár nem is tökéletesen, de mégis legnagyobb részt megfelelt. — Egy tekintetben t. i. azon törvényczikk még elmaradt a józan állambölcseség követelményeitől, azáltal, hogy a nemességnek kiváltságos állását, mely csupán fölkelésre, de nem állandó katonai szolgálatra volt kötelező, érintetten hagyta, s csupán az ország nem nemes lakosságát kényszerítő a katonaszolgálat teljesítésére. — Csak az ismeretes események fordulata, mely hazánkra is ellenállhatlan visszahatást gyakorolt, emeli a törvény előtti egyenlőség gondolatát érvényre, s Felséged dicső kormányának volt fönntartva, az egyenlőség ez elvét a katonakötelezettségnek az összes állampolgárokra, minden tekintet nélkül a születésre, állásra s az egyes hivatásszerű osztályokra való kiterjesztése által valóvá tenni. — Erdély lakossága ezen Felséged nagylelkű elhatározása által részéül jutott jótéteményt örömmel s hálával fogadta. — Ha Erdélynek hü, Fejedelmeiért vérét s vagyonát feláldozni kész lakosságánál mindamellett az 1858. sept. 29-ki hadseregkiegészitési törvény részletes változtatása iránt óhajtámat, úgy ennek oka egyedül az egyes határozmányoktól való idegenkedésben és semmi esetre sem pedig ezen közös, a birodalom egységét föltételező, a pragmatica sanctio változhatatlan alapján kelt törvény nagy elveinek félreismerésében feküdt. Ezen nagyfejedelemségnek az országgyűlésen egybegyült bűn engedelmes képviselői ezért már 1863. aug. 21-ki La. feliratukban tiszteletteljesen kifejezők azon tényt, hogy Erdély lakossága a védkötelezettségnek oly szabályozását hőn várja, mely a józan népgazdászat szükségeit jobban tekintetbe venné. — Ismét egybegyülve, hogy a hon jólétéről tanácskozzunk, ösztönözve érezzük magunkat, ezen óhajtásnak újból kifejezést adni, egyszersmind megjelölvén a hadseregkieg. törvény azon határozmányait, melyek ez ország lakosságának kiválóan nyomasztóknak tűnnek föl. 1-e1. A föntemlített 1847-ik évi utasítás 7-ik §-a értelmében a különböző hatóságok ljonczjutalékai az egyes helységekre osztatnak föl. Ellenben a jelen törvényes határozmányok szerint az ujonczjutalékok felosztásánál csupán a kiegészítési járásokra, de nem a községekre, mint ilyekre, van tekintet. Ez pedig annál fájlalandóbb, minthogy az 1847-ki utasítás ama határozmányai nem csupán azon főfontosságu állásnak felelnek meg, mely a községet az állam organismusában megilleti, hanem egyszersmind legbiztosb vedvet képeznek a vak eset azon játéka ellen, mely szerint egy községből az Örizea katonaköteles ifjak egy év