Sürgöny, 1864. szeptember (4. évfolyam, 199-223. szám)

1864-09-21 / 215. szám

215. sas. Negyedik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. cs. Fiók-kiadó-hivatal Pesten g­y­ö­r i Pál pápa­ kereskedésében (hatvani-utcia, a cg. kir. postahivatal melletti sarokház). résziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­­zőinktől fogadtatnak el.______________________ MagnitBb­ik­jelének­: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldi­ösi hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Mollen Ottó; Hamburg-Alténában Maasens­tein és Vogler; Hamburg­­b­a­n Torkheilu Jakab; Lipcsében Bugler M., Higén és Fort uraknál. Buda-Pest. Szerda, September 21. 1864. Előfizetési árak „ Naponta! postai szétküldéssel.'riBudapesten házhoz hordva. Félévre........................10 frt. Félévre . . . . 8 firt. 50 kr. Negyedévre....................5„ Negyedévről . . . 4 „ 50 „ SS* Előfizetési felhívás „Sürgöny“ napi­lapra az utolsó évnegyedre f. é. octobertől—decemberig. Előfizethetni a kiadó-hivatalban, Budavár, bécsikapu-utcza 184. sz., Pesten Győr­y Pál papirkereskedésében, barátok­­ terén, a posta szomszédságában, vidéken minden cs. kir. pos­ta-hivatalnál, bérmentes levelekben. Előfizetési árak­­ Vidékre naponkint post, küldve 8 évr­e 5 ft------­„ » » » egy hóra 1 » 70 kr-Buda-Pesten házhoz hordva 1 évre 4 „ 50 kr. » » »egy hóra 1 „ 60 „ HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. hó 19-én Schönbrunn­­ból Kis-Bérre, Magyarországba, utazott el. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi aug. 27-ről kelt legfelsőbb határozatával, Farkas Imre tudort, szé­­kes-fehérvári püspököt, valóságos titkos tanácsosi mél­tósággal, dij-elengedés mellett, legkegyelmesebben föl­­ruházni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 13-ról kelt legfelsőbb határozatával, M­­­­­i­c­s György fogalmazót a horvát-szlavon helytartó-tanácsnál, helytartó-tanácsi titkári czimmel, dij-elengedés mellett, legkegyelmeseb­­ben fölruházni méltóztatott. Biharmegye főispáni helytartója Grünwald Mór orvostudort megyei alorvossá nevezte ki. MIMI HIVATALOS RÉSZ. Egy Komáromból érkezett távirat szerint öcs. k. Apostoli Felsége ma (sept. 20.) reggeli 7 óra 48 perczkor külön-vonaton leg­jobb egésségben Uj-Szőnyön (Komárom) meg­érkezett s a számos lakosság által a legtiszte­letteljesebben fogadtatott. Egy este érkezett távirat szerint ő F e­­­s­é­ge ma (sept. 20-án) délutáni 4 óra 20 perczkor a győri pálya különvonatával a lakosság viha­ros bucsu-üdvözletei közt elutazott. Legmagasb u­tmulatása alatt megszemlélé a csapatokat s járműveket, mire legmagasb fogadás követke­zett, melyen bibornok - herczeg-primás ő emi­­nentiája, több megyés püspök, valamint mágnás és nemes urak Komáromból s a legközelebbi környékből fejezék ki ő Felségének hódolatu­kat; a polgári tekintélyek pedig helytartó ur ő rexeellentiája által mutattatának be. W. C. Kis-Bér,sept. 19. Császár O Felsége ma éjjeli 3 óra 30 perczkor egy dr. K­o­p­p üzlet-igaz­gató s P­e­r­­ üzlet-felügyelő által vezetett külön­vona­ton Kis-Bérre elutazott. ŐFelségét gr.Crenneville altbgy., gr. Grünne altbgy., gr. Nagy altbgy., hg. Liechtenstein altbgy., gr. Coudenbove altá­bornagy, főudvarmester gr. Gondrecourt vezér­őrnagy, bg. Hohenlohe­r maga, hadügyminister Frank lovag , excla s Groeben őrnagy számos szolgálati személyzettel együtt kisérték. Daczára a még uralkodó homálynak az első állomáson, Lajtha melletti Brucknál, habár az udvari vonat 4­ órakor ér­kezett,, fölötte nagyszámú embertömeg gyűlt össze, mely ő Felségét sokszoros éljenekkel üdvözölte. Miután ő Felsége a jelenlévő parancsnokkal néhány szót vál­tott, kiindult a vonat sokszoros „Éljen a Császár!“ ki­áltások közt a pályaudvarból s 5 óra 4 perczkor Mo­­sonyba érkezett, hol Ő Felsége üdvözlése végett több mágnás jelent volt meg. Itt a vonat 3 perczig megálla­podott, mire Győr felé elindult s 6 óra 6 perczkor oda érkezett. Már jóval a pályaudvar előtt, valamint benne Győrnek majdnem egész lakossága nemzeti diszöl­­tözetben volt egybegyülve, mely, midőn az udvari vonatot távolról megpillantá, ő Felségéért, a ko­­ronaherczegért, a főherczegnéért, valamint az egész Császári Házért szűnni nem akaró „éljen“-ekbe tört ki. A pályaudvarban a Rudolf koronaherczeg-ezred egy disz­százada volt díszben zenebanda és zászlóval fölállítva. Szintúgy megjelent a parancsnok s a főszol­gabíró is dísz­ruhában. A vonat megérkeztekor a nép­­hyamust játszták. Ő Felsége itt a legm. kisérettel le­szállt a kocsiról, néhány nyájas szót intézett a főszol­gabíróhoz, s különös szívélyességgel köszönte a feléje tóduló lakosságot. Miután Ő Felsége a kivonult századot megszemlélte, s annak parancsnokához néhány barát­ságos szót intézett, ellépteté a disz-századot, mire a vo­nat elindult s 6 óra 50 perczkor Új-Szőnyre (Komárom) érkezett. A fogadtatás itt is igen meleg volt, s 0 Fel­sége üdvözlésére a várparancsnok, Ambrosz komárom­­megyei főispáni helytartó, valamint több magas polgári és katonai tekintély jelent meg. 0 Felsége itt ismét le­­sá­llt a vagyonról, néhány szót váltott a fenntnevezett két úrral, s megszemlélé az egy hajóhíd mellett sorba állított utászokat. Négy perczig tartó mulatás után foly­tatá­a Felsége útját, s 7 óra 15 perczkor Segm. kísére­tével Nagy-Igmándra érkezett, hol a ménesfel­­ü­gyelő Schiller lovag altábornagy, a főszolgabíró, a papság s a falu lakossága által a legtiszteletteljesebben fogadtatott. Itt Ő Felsége, úgy mint a többi magas ura­­ságok, elhagyák a különvonatot, s nyílt, pompás ma­gyar lovaktól vontatott magyar postakocsikra ülének, melyeket serény csikósok hajtanak, s ekkor megkez­dődött campagne-egyenruhában a körút a Kis-Bérre vezető falukon át, az ott lévő ménes megszemlélése végett. A megérkezés, valamint az elindulás alkalmával is zúgtak a különféle templomok harangjai, a lakos­ság összegyűlt, és elérzékenyítő volt látni, a­mint né­mely ősz magyar paraszt Ő Felsége előtt térdre borult. Legelőször Bábolnán történt megállapodás, a­hol­y Fel­sége gr. Coronini táborszernagy s Magyarország föhadi­­parancsnoka által fogadtatott és üdvözöltetek. Itt a ma­gas s legmagasb uraságok kiléptek a kocsikból és meg­szemlélték a méneseket, miután az utazás fél óra múlva tovább folytattatok. A legközelebbi falu felöl a csikós­ostor víg csattogása hallatszott, és nemsokára megé­betes számmal jelentek meg a puszták tüzes fiai, nem­zeti viseletűkben szép látványt nyújtván, és Ő Felsé­gét, a fogatok mellek lovagolva, „Vasdinnye“ pusztáig kisérvén, hol a kisbéri ménes parancsnoka, gr. Alberti alezredes, — Kis-Bér lakosai, —­„úgy szintén egy ma­gyar zenetársaság jelentek meg Ő Felsége fogadására. A magas uraságok itt is kiszálltak a kocsikból és a vas­­dinnyei középudvarban az 1—2 éves kanczák méne­sét nézték meg. Ugyanitt érdekes látvány nyujtatott a magas uraságoknak; egy csapat ló ugyanis szabadon bocsáttatott s a csikósok által nehány percz alatt is­mét összefogatott. —■ Ezután Ő Felsége a felső ud­varban müködő s gőzerő által hajtott két cséplőgé­pet szemlélte meg, mire a magas uraságok, négy fogatú kocsik hosszú sora által kisértetre, Kisbérre in­dultak és itt pontban 1 órakor megérkezének. Ő Felsége a cs. k. ménes-kastélyban, gr. Alberti úrhoz szállt. A valóban pompás ménes-park megszemlélése után, órakor a,bájoló kerti­ pavillonban hordatott fel az ebéd, melyre Ő Felsége magas kíséretén kívül a bábolnai ménesparancsnok K. Boxberg őrnagy, és több kitűnő személyiségek is hivatalosak voltak. Összesen 20 terí­ték volt. Ebéd alatt a savoyai dragonyosok ezredének zenekara játszott, délután a katonai tiszti és hivatal­noki kar bemutatását fogadta el Ő Felsége, később a nagyszerű kisbéri ménest szemlélte meg, majd a vidé­ken fákatt csiszárt p-méhelj­ék m­eg'----------­rement s este ismét visszatért Kis-Bérre, hol a parkban zene volt, melyre nagy tömeg jelent meg, Ő Felsége ablakai alatt számos é­­­j­e­n­t hangoztatván. Ő Fel­sége ismételve kinézett az ablakon, és holnap, kedden pontban reggeli 7 órakor Komáromba utazik a magas uraságokkal, a­hol audientiákat adand. Az orosz birodalom financziája, párhu­zamban az austriai birodalom finan­cziájával. IV. Austria az 1816—1848-ks időközt jobban felhasználta a papirospénzek elenyésztésére, s a forgó pénznek érezpénz-alapra való visszavezeté­sére mint Oroszország. Nem ingadozott azon elvben, hogy haszno­sabb a nem kamatozó papirosjegyeket kamatozó államkötelezvényekre átalakítani, hanem szilárdul ragaszkodván ez elvhez, mindjárt 1816-ban és illetőleg 1817-ben két sikeres rendszabályhoz nyúlt; tudniillik Bécsben egy jegybankot ál­lított fel 1816-ban, mely példát Oroszország csak 1860-ban követett, s másodszor 1817-ben egy „általános államadósság-törlesz­tési alapot“ hozott létre. A bécsi bank 100,000 részvényre alakítta­tott, oly módon, hogy minden részvényre 1000 forint váltó-czédulát és 100 forint valóságos ezüst pénzt kellett befizetni. Eleinte csak 50621 rész­­­­vény bocsáttatott ki, 1853-ban 49379, végre 1856-ban 50,009 részvény, s így az összes rész­vények száma 50,000-el több mint először ter­vezve volt. Kiváltságai eleinte 25 évre adattak; 1841- ben újólag 25 évre, s 1862-ben ismét 25 évre meghosszabbittattak, mely kiváltságok erejénél fogva e bank az egész birodalom területén egye­dül adhatott ki ezüst értékre szóló papirosbank­jegyeket, melyek minden közpénztárban ezüst értékben valának elfogadandók, de a bank is kötelezte magát, hogy e jegyeit mind a fő-, mind a fiókintézeteknél határozatlan summáig ezüst­­pénzzel felváltandja. E banknak a szokott kereskedelmi czéljain és üzletein kívül egy szokatlan és sajátlagos fel­adat is tűzetett ki: tudniillik az állam papiros­pénzének lassanként­ beváltása, s minden forgó pénznek ezüst alapra visszavezetése. Azon pa­pirospénz, mely a bank részvényei után fizette­tett­ be, az államnak adatott át megsemmisítés végett, hanem az állam e papirospénzekért is­mét kamatozó államkötelezvényeket adott a banknak, mely kötelezvények lassankint kész­pénzzel váltattak vissza. Továbbá a papirospénzek kamatozó állam­­kötelezvényekre való átváltoztatása végett mind­járt 1816-ban két államkölcsön nyittatott meg. Az első kölcsön abban állott, hogy minden pa­pirospénzben befizetett kölcsön-summáért % rész­ben bankjegyek, % részben 1% százalékot ezüstben kamatozó államkötelezvények adattak a hitele­zőnek. Azonban ez operatio nem sokára változást szenvedett, mert alapos aggodalom merült fel, hogy az így forgalomba tett bankjegyeket csak­hamar realizálni fogja a közönség, mi­által a bank ezüst-készlete könnyen kimen­ttethetnék. Tehát más módot találtak a kölcsönre, tudniil­lik az 1816. oct. 29-kén kelt pátens szerint, köl­csönökért, melyek részint papirospénzben, ré­szint államkötelezvényekben fizettettek be, az ál­lam 100 ezüst forintról szóló és 5 százalékot szintén ezüstben kamatozó államkötelezvénye­ket adott a hitelezőnek. így keletkeztek az úgyne­vezett Metalliques-ok, melyek egész 1849-ig legkedveltebb értékpapírjai valának az európai pénzpiaczoknak s névértékükön felül jóval ma­gasabban keltek. A második kölcsön pedig abban állott, hogy a régibb államadósságok kamatjai, melye­ket az 1811. febr. 11-ki pátens felényire leszál­lított, lassan kint az eredeti kamatlábra valának visszavezetendők. E czélból az összes régi adós­ság 488 sorozatra osztatott, minden sorozat 1 millió forintot foglalván magában. E számból aztán évenkint 5 sorozat sorsolás által kihúzat­ván, a sorozatokban foglalt 5 milliónyi adósság régi kamatlábát visszanyerte. E két rendbeli, rendesen kamatozó állam­­kölcsönhöz még 3 rendbeli állam­sorskölcsön is árult, melyek évenkinti törlesztéssel és többféle nyereményekkel valának összekapcsolva. Ilyen államsorskölcsönök az 1821-ki 37,500,000 írt., 1834-ki 25,000,000, 1839-ki 30,000,000 forint értékben.­­ A fenn elősorolt műtétek eredménye az jön, hogy a papirospénz öszvege, mely még 1816 ban 638,715,925 forintra ment , 1839-ben 13,430,188 forintra olvadt le. Ellenben a fundált, vagyis kamatozó állam­­adósságok tetemesen megszaporodtak, de hogy ezek is lassan kint törlesztve legyenek, 1817-ben felállittatott a fennemlitett nagy horderejű „á­l­­talános törlesztési alap.“ Ez alapnak adattak át az előbbi államadós­ságok törlesztési alapjai, az igy beváltott állam­kötelezvények kamatjaival együtt s ezenkívül évenkint 500,000 ezüst forint és az eladandó kamarai jószágokból bejövő pénzek, úgy hogy mindjárt működése kezdetén évenkint mintegy 2,400,000 forint jövedelemmel rendelkezhetett részint ezüstben, részint papirospénzben. 1818-ban kötelességévé tétetett, hogy azon régi államadósleveleket, melyek rendes kamat­jaikra visszavezettetnek, egészen törleszsze, s az államadóssági könyvből kitörölje. Ezért újab­ban 1/1 millió forinttal dotáltatott évenkint. A törlesztési alap mindjárt kezdetben ily gazdagon el lévén látva, minthogy ezenfelül még az általa beváltott államkötelezvények ka­matjait is újabban adósságok törlesztésére for­díthatta, 1829-ben az állam saját pénztárából nem fizetett többé pótlékot, hanem az alap saját vagyonára lön utasítva. Állott pedig e vagyon ugyancsak 1829-ben 167,721,728 ft államkötelezvényből, 41,086,614 ft bankó- kamarai tartományi és 1,154,923 ma­gánkötelezvényből, vagyis összesen 209,963,266 forint tőkéből, melynek évi kamatja 7,285,560 forintra rúgott, mely kamatjövedelem 10 évvel később, azaz 1839-ben 9,931,610 forintra emel­kedett. A forgalomból kivett 1818-tól 1839-ig 400,361,970 forintról szóló államkötelezvényt. És e sikerdus működése az általános törlesztő­alapnak a következő évtizedben 1839—1849. is tartott, midőn a bekövetkezett 1848-ks európai és belföldi zavarok a virágzásnak indult finán­­cziáját Austriának épen úgy visszalökték, mint ezt Oroszországban tapasztaltuk, s mely kellemetlen helyzetből máig sem tudtunk ki­vergődni. Az olasz királyság elismerése. Az ,Ungr. Nachr.“ bécsi levelezője azon hír­nek, hogy Austria az olasz királyságot elismerni ké­szül, mely külföldi lapokban már gyakran fordulván elő, végre egyes belföldi lapokba is átment, azon nagyon is fontos kérdést szegezi ellent : Vájjon Austria általában van-e azon helyzetben, hogy az elismerés tényét végre­hajthassa, s vájjon ezáltal megnyerné-e azon előnyöket, miket neki oly készségesen kilátásba helyeznek? s vá­lasza e fontos kérdésre az, hogy mindaddig, míg az olasz kormány az eddigi elvek mellett megmarad, Austria sem változtathatja meg eddigi magatar­tását. Már­pedig, hogy az olasz kormány kénytelen ed­digi elvei mellett maradni, ezt a levelező következő helyes felfogással mutatja ki: „ Az események figyelmes észlelője előtt világos, hogy a boldogult gr. Cavour óta az egész törekvés Olaszországban Austria s ennek ál­lása ellen Olaszországban volt irányozva. Gr. Cavour­­nak diplomatiai ravaszsága s merészsége által oly mér­tékben sikerült már Austria ottani befolyását magához rántani, hogy igen sokan voltak, kik a teljes sikerért kezeskedni mertek volna. E minister halálakor azonban már világosan kitűnt volt, hogy Francziaország politi­kai tekintetből sohasem fog Olaszország unificatiójába s vallási tekintetből abba beleegyezni, hogy a szent atya Rómából kiűzessék vagy római püspökké leszál­­littassék. Politikai indokok sem hiányoztak talán a tuilleriák ezen magatartásának meghatározására nézve a római kérdésben. Róma megszállása, Nizza s Savoya bekeblezése által Francziaország uralkodó állást fog­lalt Olaszországban, ellenben ha Rómát átengedné az ola­szoknak, nem csak olasz befolyását vesztené el, hanem még a földközi tengeren is veszélyeztetve látná állását az olaszok által. Mindez így történt volna, ha Cavour életben marad is, s az olasz diplomaták akkor meggyő­ződtek volna, hogy Francziaország az egység művének befejezését soha sem fogja előmozdítani, s Olaszorszá­got folyvást csak fenyegető eszközül fogja Austria el­len használni. Ha a mostani turini államférfiak józanul tudnák a tényállást felfogni, vagy nem ismerték volna fel, hogy terveik agyrémszerűsége daczára mégis kénytelenek az eddig követett, bár érvényhez vezető úton maradni, már rég igyekeztek volna Austriával ki­békülni s a franczia befolyás alól magukat fölszabadí­tani. A fenforgó viszonyok közt azonban se az egyik se a másik nem lehetséges, h igy nem marad egyéb hátra, mint az eddigi elvek mellett maradni s az olasz népet az unificatió lehetségével hitegetni. Ha Bécs ille­tékes köreiben is igy fogják fel a tényállást, úgy ter­mészetesen képzelhetetlen az olasz királyság elisme­­rése, mert ha még volna is reá hajlandóság, a turini kormány meg fogná azt semmisíteni. Hisz az elismerés híre daczára raott is nyíltan az eddigi elvek fentartása mellett nyilatkoznak s kimondják, hogy épen úgy le­het elismert, mint el nem ismert hatalmakkal háborút viselni.“ Vájjon nem volna-e balgaság, ha Austria ily viszonyok közt az elismerést kimondaná ? Erdélyi ügyek. S.­C. Nagy-Szobon, sept. 17. Olvasóink óhajtásának hiszünk megfelelni, midőn azon legaláza­­tosb fölterjesztvény tervezetét, melyet a bizottmány a hadseregkiegészítési törvény némely határozmánya vál­toztatására vonatkozó Obert-Bede isféle indítvány foly­tán megállapított, egész tartalma szerint közöljük : Cs. k. Apostoli Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Midőn az országgyűlési tanácskozásokból keletkezett, az „utonezok állításának módját s szolgálati idejét“ illető 1847-ik évi XXI. törvényczikk, az ugyanakkor fölterjesztett utasítással együtt, a regf. szentesítést nyerte, ezáltal hosszas várakozás után végre el volt azon boldogtalan, s a hazai törvényekkel nem kevésb­­bé, mint a humanitás igényeivel ellenkező eljárás há­rítva, melynélfogva a hadseregbe besoroztatásra rendelt ifjak erőszakosan elhurczoltattak, családjaik köréből kiragadtattak s egész élethosszukra katonai szolgálatra kényszerittettek.­­ Az erdélyi ezredeknek sokáig el­­halasztott kiegészítése ezáltal ismét lehetségessé, s oly módon lett szabályozva, mely úgy az ország szükségei­nek, mint az újkor tisztult, az emberi mél­tóság tisztele­tétől áthatott nézeteinek, habár nem is tökéletesen, de mégis legnagyobb részt megfelelt. — Egy tekintetben t. i. azon törvényczikk még elmaradt a józan államböl­­cseség követelményeitől, azáltal, hogy a nemességnek kiváltságos állását, mely csupán fölkelésre, de nem ál­landó katonai szolgálatra volt kötelez­ő, érintetten hagyta, s csupán az ország nem nemes lakosságát kény­szerítő a katonaszolgálat teljesítésére. — Csak az isme­retes események fordulata, mely hazánkra is ellenáll­­hatlan visszahatást gyakorolt, emeli a törvény előtti egyenlőség gondolatát érvényre, s Felséged dicső kor­mányának volt fönntartva, az egyenlőség ez elvét a ka­tonakötelezettségnek az összes állampolgárokra, min­den tekintet nélkül a születésre, állásra s az egyes hi­vatásszerű osztályokra való kiterjesztése által valóvá tenni. — Erdély lakossága ezen Felséged nagylelkű el­határozása által részéül jutott jótéteményt örömmel s hálával fogadta. — Ha Erdélynek hü, Fejedelmeiért vérét s vagyonát feláldozni kész lakosságánál mind­amellett az 1858. sept. 29-ki hadseregkiegészitési tör­vény részletes változtatása iránt óhaj­tám­a­­t, úgy ennek oka egyedül az egyes határozmányoktól való idegenke­désben és semmi esetre sem pedig ezen közös, a biro­dalom egységét föltételező, a pragmatica sanctio változ­­hatatlan alapján kelt törvény nagy elveinek félreisme­résében feküdt.­­ Ezen nagyfejedelemségnek az or­szággyűlésen egybegyült bűn engedelmes képviselői ezért már 1863. aug. 21-ki La. feliratukban tisztelettel­jesen kifejezők azon tényt, hogy Erdély lakossága a védkötelezettségnek oly szabályozását hőn várja, mely a józan népgazdászat szükségeit jobban tekintetbe venné. — Ismét egybegyülve, hogy a hon jólétéről ta­nácskozzunk, ösztönözve érezzük magunkat, ezen óhaj­tásnak újból kifejezést adni, egyszersmind megjelölvén a hadseregkieg. törvény azon határozmányait, melyek ez ország lakosságának kiválóan nyomasztóknak tűn­nek föl. 1-e1. A föntemlített 1847-ik évi utasítás 7-ik §-a értelmében a különböző hatóságok ljonczjutalékai az egyes helységekre osztatnak föl. Ellenben a jelen tör­vényes határozmányok szerint az ujonczjutalékok fel­osztásánál csupán a kiegészítési járásokra, de nem a községekre, mint ilyekre, van tekintet. Ez pedig annál fájlalandóbb, minthogy az 1847-ki utasítás ama hatá­­rozmányai nem csupán azon főfontosságu állásnak felel­nek meg, mely a községet az állam organismusában megilleti, hanem egyszersmind legbiztosb vedvet ké­peznek a vak eset azon játéka ellen, mely szerint egy községből az Örizea katonaköteles ifjak egy év

Next