Sürgöny, 1864. október (4. évfolyam, 224-249. szám)
1864-10-18 / 238. szám
lit' téÉ*! A budai népszínház búcsúztatója. ' I. K . . . i. A . . s. A budai népszínház e hó utolsóján megszüli lenni. Hosszú betegségnek halál a vége. A népszínház egész élete pedig csak egy hosszú betegség volt. Aszkórosan jött a világra; a Dunanan és Ördög pilulái korában némi életuidorság vette körül; arczában pír volt, melyet ifjúságnak tartottak ; pedig csak vértolulás valt, veszélyes belkór symptomája; utána rögtön ütött ki a halálos betegség, és —ime fait! Jobb lett volna nem születnie, és betegségének éktelen lármájával nem kínoznia folytonosan a jó anya keblét, ki azt hívé: ép erős gyermeket szült és ápol, — mintsem hogy ínséges kora halálával szaporítsa azon halva született magyar vállalatok számát, miknek romjai s emlékei fényes tanúságot tesznek édes nemzetünk kolomposainak vállalkozói hebehurgyaságáról. Ez a népszínház, mely körül annyira zsibongtak s hazafiaskodtak, kik egy krajczárt sem adtak reá, és a melyen másrészt a magyar kifogyhatlan hazafius lelkesedés által áldozott ezerek vesztek el, — mintha a Dunába dobták volna, elvesztek a nélkül. Hogy nemzetiségnek, irodalomnak, művészetnek csak egy pipa dohánynyit használtak volna, — e népszínház ügyének s igazi állapotainak földerítése, bizonyosan nem belérdezne, vagy fontosságánál fogva, hanem azon részint természetszerű, részint mesterségesen költött érdek miatt, melylyel azt sokan mint nemzetiségi ügyet kísérik, nem fölösleges dolog. E pillanatban ugyan — csakhogy a történt kárért valakit szidni lehessen —, mindenki leginkább azon kérdéssel foglalkozik: „vájjon kinek kelljen a színház megbuktát tulajdonítani?“ Molnár, a volt igazgató,minapi czikkeiben a színházsegélyző-bizottmányt, majd a városi hatóságot, majd az ő általa „rebelliseknek“ festett színészeket, áskálódókat, ármánykodókat, az ő nagyságának irigyeit okolta. Mások Molnárt okolják. Harmadik azt mondja: sok bába közt veszett el a gyermek. Negyedik részvétlenséget, szalmatüzet emleget. Mindenkinek van valami kis igaza. Sok hiba történt minden oldalról. Hanem a legnagyobb hiba, mint az előadandókból ki fog tűnni: azé, aki kezdte; azoké, kik a színházat létrehozták, anélkül, hogy fönnállhatását legjobb akaratuk mellett is biztosítani képesek voltak volna. Az eszmét saját vagy mások sugallata után Molnár György vidéki színigazgató vitte a létesítés terére. Molnár megszánta a nemzetiség gyenge állapotát és Buda városában, s minden önhaszonlesés, hiúság nélkül, merő aranytiszta hazafiságból egy magyar népszin-1 házat alapitani Budán tette föl magában. Ily vállalat- [hoz, a közönségesnél is csekélyebb ész belátja, hogy mindenekelőtt pénz kell, — sok pénz. Neki ugyan pénze nem volt. Hanem van a nemzetnek — lelkesedése; ezen az adakozóivek, előfizetési fölhívások, jótékony czélokra a gyűjtések által folytonosan igénybe vett türelmes bordó, melyet száz oldalról is lehet csapra verni. .Csak érteni kell hozzá. És ez nagy hirtelenében meg is történt. Azonban Molnár úr érzi vagy érezhető, hogy az ő neve nem elég ismeretes a hazában, amint csakugyan nem is sejté akkor a világ, hogy benne mily szinigazgatói Napoleon rejlik, és igy hazafius adakozások sikeresebb gyűjtése s mint hívők, ellenőrzése végett keletkezett a szinház-segélyező-bizottmány. Pénz jött is be a bizottmányhoz 1861 -ki septemberig 25000 ft, hanem azóta nem tudjuk, hogy mennyi ? Azt is tudjuk, hogy sok adakozás egyenesen Molnár úrhoz volt czímezve, s ő vette be , és azt a bizottmány felszólítására sem adá át annak, mert azt mondd , hogy ez személyét illeti, nem pedig a színházi alapot. Elég az hozzá, a bizottmány a hozzá begyűlt pénzt színházi alapnak tekintő, azt a felszerelésre fordítá. A bizottmány egyébként is buzgón járt el az ügyben, s Buda városa hatóságánál is ő járt közbe, hogy engedtessék át a színház ideiglenes helyiségéül (6 évre) a lánczhíd előtti, akkor még ennek tulajdonát képezett tér és régi magtárépület. Az építési engedély a városi hatóság által a bizottmánynak adatott, ez mutatta be magát mint a színház képviselője . (Molnár magát csak műigazgatónak, művezető-igazgatónak czimezé.) a bizottmány irányában kötelezte magát a város az érintett telek megvételére, s ez garantirozta (?) a városnak a 4% kamatot. Ma azonban csak úgy vagyunk e bizottmánynyal — a la Lambert! Ou est Lambert ? Azonban itt egy nagy köbe botlottunk. Álljunk meg, s tekintsünk vissza a dolgok „pragmaticai“ történetére. Molnár György színésztársulata 1861-ben a budai színkörben vendégszerepelt, s az ott kivívott relativ tetszés annyira megtetszett neki, hogy ezt egy uj népszínház felállításában magának tartósabban biztosítani fejébe véve. Molnár úr sokat járván az alaguton át, az ez előtt álló régi magtár szemébe tűnt neki. E rozzant magtár álmában mint színház, mint az ő színháza jelent meg előtte. Szegény vén kisasszony, ki hitte volna, hogy még a magyar színművészet órájául fog eljegyeztetni! Molnár tevékeny ember lévén, a magtár haszonbérletét nagyhamar kieszközlé a lánczhídigazgatóságtól, s a magyar népszinházzá alakításának, illetőleg fölállításának engedélyéért a városi hatósághoz folyamodott. Ez neki 1861. junius 11-ki városi közgyűlési határozattal 6 évre, s ezen időnek kifogás nélküli elteltével további három évre meg is adatott, oly hazafias lekötelezés mellett — akkor még nagyon hazafias idők voltak — miszerint a városi házi pénztár, melyből, mellesleg mondva, a hivatalnokok s iskolatanítók fizetése sem telt ki rendesen — a népszínház felszerelésére egyszer s mindenkorra 2000 ftot, az engedélyt hat év alatt pedig évenkint 1000 ftnyi segélyezést adand. Ezen hazafias határozat Molnárnak igen jól esett, s a hazafias közgyűlésnek semmibe sem került. Mied kost’s kein Geld, ihm macht’s eine Freude ! Azonban a lánczhidnak bért fizetni, s a színházat építeni is kelle. Pénz — mint mondok, s mint magától értetődik nem volt. A kivett magtár évi bérét 1500 ftot a város 2000 ftnyi segélyösszegébe leendő számítás mellett a városi pénztár fizette le. Az építésnek pedig nyilvános adakozások útjáni eszközlésére több oldalróli sürgetés után „színházi segély-bizottmány“ alakult, mely működésének kezdetét s czélját a városnak „bejelenté“, s a Gerster és Frey urak építési terve alapján a városi tanácstól építési engedélyt kapott. Mellékesen szólva, Molnár úr többször említett híres czikkeiben a bizottmánynak szemére veté, hogy e költséges tervet fogadta el, holott ő „Kimnach építész“ sokkal olcsóbb terve szerint akará a színházat megépíttetni. Nem hivatásunk a bizottmányt védelmezni, más oldalról, ki volna oly merész, Molnár úrral polemizálni, hanem nem lehet elhallgatni, hogy Kimnach ács úr tervéről úgy nyilatkoztak a szakértők, miszerint azon építmény az első előadásnál beszakadt, s a nézők egy részének életébe került volna. Azonban a ruhatár, zenekar, díszítmények, s egyéb apróságok is szükségeltettek arra, hogy a színházat megnyitni lehessen, pénz pedig ismét nem volt; tehát ismét Buda városa „hazafiságára“ apellált Molnár úr; és ismét nem siker nélkül, mert ez neki az évi segélyösszeget, 1000 ftot is előlegezte, — azaz: a színházi bizottmány rendelkezésére adó. Ez mind igen dicséretes buzgalom, erély s ügyesség jele, miket Molnár úr fényes tulajdonai gyanánt eléggé meg is énekeltek a napi és heti lapok. De ily alapon, kérdem, keletkezett-e valaha színház a világon ? s föntarthatása valószínű volt-e ? Azonban maradjunk a történet folyamában! A népszínház 1861. sept. 14-kén történt megnyitása után a segélyező bizottmány „hogy a nemzet adakozásából befolyt s a színházba befektetett 25,000 ftnyi összeget, mely különben 30,000 ftig terjedő tűzkár elleni biztosítás által is biztosíttatott (?), még inkább biztosítsa, azon ajánlatot (?) téve Buda főváros közönségének, hogy azon esetben, ha a város a lánczhídeladásra szánt telkét, melynek egyik részén a színház áll, örök áron megvenné, a segélyző bizottmány annak átengedéséért kész volna haszonbér fejében a vételár 4%-ját fizetni.“ Buda városa „hazafias közgyűlése“ e biztosítást elegendőnek találván, a mondott telket 87,097 ft 50 krért, azaz oly magas árért, melyért maga évtizedek múlva sem képes eladni ezen telket, t örök áron megvette. És ezt, ámbár a város roppant pénzszükségben szenved, könnyen tehető; ép oly könnyen, mint a magyar paraszt földet vesz a belga banktól, t. i. pénz nélkül. A városnak ugyanis volt a lánczhidon 392.000 ftra tett követelése, — és a telek vételára majdan ezen követelés liquidatiójánál vala beszámítandó. Igazi magyar vásár. Alku a még meg nem lőtt medve bőrére. Mindez meglehetősen nyakra-főre történt, 1861- ki September végén, midőn már a hazafias közgyűlés vezetői jól tudták, hogy napjaik megszámlálvák. Törvényes volt-e, méltányos, de csak ildomos-e a már agóniában lévő akkori hatóságtól ily terhet hagyományozni a pénztelen városnak? arra feleljen kiki magának. Azon időkben sokat lehetett tenni a hazafiságból. Buda városamindezen intézkedésekre följogosító önmagát; azokat a helytartótanácsnak föl sem jelenté; sem a színház-engedélyre, sem a mondott terhek elvállalására a felsőbb jóváhagyást ki nem eszközlé, mit a fönálló törvények értelmében, de magának a színháznak érdekében tennie kelle vala. Hanem akkori időkben különféle fogalmak uralkodtak a törvényről, s a város az ideális 1848 . 31. t. ez. 3-dik §-hoz tartá magát. A helytartótanácsnak September közepén volt alkalma először hivatalos tudomást venni a népszínház lételéről, midőn t. i. Molnár úr annak megnyitását bejelenté. Erre természetesen fölmerült a kérdés: quo jure? Molnár úr vagy magát, vagy a közönséget mystificálja, midőn hat évre szóló engedélyét, szerződési jogait olyformán emlegeti, mintha a népszínház az ő privát jószága volna. A helytartótanács ugyanis, ámbár nem semmisíti meg a város előadott — nagyon kétséges jogosultságú — határozatait, hanem Molnárnak színigazgatói engedélyét csak egy évre szabta, Molnár minden évben maga folyamodott felsőbb helyre annak egy újabb évre való meghoszabbitásáért, csőd alá jutván — ez engedély is törvény szerint tettleg elenyészett. Láttuk ezekből, mily erőszakolt, mily elégtelen alapokon jött létre a népszínház. De végre létre jött, megnyílt s elkezdett működni. Lássuk ezután, miként? — Mit tekintett hivatásának? mily állást foglalt el a színművészet, milyet a nemzeti színház, milyet a közönség irányában ? s mi volt eljárásának gazdászati eredménye? * f -nA ’UJ 3£íloV° Lövölirt -ííí íF MWi „sjijslussaqnj na ( 238. Negyedik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budin, Wesi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Gyuri Pál papir kereskedésében (hatvani-uteza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Igáziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY. i»lisgAi«Sikíleté«eU : effyhasábos petit sor egyszeri hirdetőéért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért t1 kr. számit,tatik minden beiktatásnál. A bélyegét külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Mainai' Frankfurti au Mulien Ottó ; Hamburg - A 11. ónábarr Maintenstein és Vogler ; Hamburg- J) an '('iirlifhiin Jahub : bifcsíbsí Singler' H. , és Fort uraknál. Buda-Pest. Kedd. October 18. 1864. Előfizetési árak: Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házihoz hordva. Félévre........................10 fit. Félévre.....................8 fri. 50 kr. Negyedévre ..... 5 _ „ Negyedévre , ... 4 „ 50 v HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. Apostoli Felsége f. hió 15-dikén délelőtt Iseidből Schönbrunnba visszaérkezett. O császári és Apostoli királyi,Felsége folyóévi October 3-án 17,369. szám alatt kelt kegyes udvari rendelet szerint Stepanek János, István ,és József nagykanizsai lakosok vezetéknevének „Istvánéra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. Az erdélyi kir. udv. kanczellária Grúz Adalbert kormányszéki fogalmazót, az erdélyi kir. kormányszék valóságos titkárává nevezte ki. Zólyom megye kir. biztosa a megyei törvényszéknél Gonda József halála által megüresedett Knold állomásra Strähle Adolf megyehatósági dijnokot, — annak helyébe Hocsih Pált megyei dijnokká; — a megyei törvényszéknél elbocsátás folytán megüresedett dijnoki állomásra Gürtler Ferencz megyei gyakornokot; ■— Beszterczebánya sz. k. városánál Kobenheyer Lajos halála által megüresedett erdő-felügyelői állomásra elvégre Kmetthy Alajos államvizsgát letett erdész - gyakornokot nevezte ki. (Csanádmegye főispáni helytartója által Nemcsik László megyei közigazgatási igtató makóvárosi számvevővé, — Kis Péter törvényszéki pertárnok közigazgatási igtatóvá, — Borza Béla megyei írnok törvényszéki pertárnokká, — Vastag Mihály sajtényi községi jegyző megyei írnokká, — Ortutay István sajtényi községi jegyzővé neveztettek ki. A keleti marhavész a pilisi járás Török-Bá- 1int községében kiütvén, nevezett község hatósági zár alá helyeztetett,, s a f. hó 27. s 28-ra eső zsámbéki országos baromvásár betiltatott. NÉMI FIVATALOS RÉSZ. A tűzvészek elháritása. Pest, oct. 17. A m. kir. helytartótanács egy legutabbi közintézményében elő soroltattak a gyakori tűzveszélyek okai s egyszersmind azon óvó intézkedések is, melyek az érintett szerencsétlenségek lehető meggátlására szükségeseknek mutatkoztak. Az említett okok vizsgálatából azonban azon meggyőződés is merittetvén, hogy a tűzveszélyek eseteit nem kis mérvben szaporítják a rendetlen s minden kiszámítás és előregondoskodás nélkül választott gyúlékony anyagokkal, építkezések, különösen pedig azon építkezési szokás, mely szerint oly helyeken is, ahol szilárd építkezési anyagokban hiány nem mutatkozik, vagy azok könnyen megszerezhetők, az épületek szalmával, náddal vagy legjobb esetben fazsindelylyel fedeznek, oly építkezők által is, kik különben anyagi jobblétüknél fogva szilárd és több biztosítékot nyújtó építkezést is tehetnének, vagy pedig a házakat, gazdasági épületeket olyannyira összeillesztik, illetőleg minden terv nélkül összeragasztják, hogy veszély esetén a hozzáférhetés és mentés lehetősége is meggátoltatik vagy épen meghiusittatik :— ezen királyi kormányszék tehát — addig is, mig általánosan zsinórmértékül szolgálandó építési rendszabályok (statútumok) életbe léptethetnének — elvben kimondandónak találta, miszerint ezentúl létrehozandó lakházak s gazdasági épületek, ahol csak az építkezők anyagi viszonyai megengedik, s a helyi körülményeknél fogva a szilárd anyagok megszerezhetők, mindig cseréppel fedeztessenek ; tűz utáni építkezéseknél, valamint a nagyobbszerű átalakítások esetében is ezen szabály lehetőleg alkalmazásba vétessék. Magától értetvén, hogy ahol az illetők szegénysége miatt, vagy a helyi viszonyoknál fogva az anyagok megszerzése nehézségekkel van összekötve, a törvényhatóságok a fennebbi szabálytól esetről esetre, azonban csak kivételképen eltérhetnek, úgy hogy legalább minden 10-ik ház cseréppel fedessék. A középületeket, templomokat, iskolákat és lelkészházakat, valamint a községházakat, sör- és pálinkaházakat, gyárakat, szállodákat, községi vagy uradalmi vendégházakat, magtárakat és azon épületeket illetőleg, melyekben erős tüzelés szükséges, vagy pedig tűzműhelyek és gépek alkalmaztatnak, megjegyzendőnek találtatik, hogy ezek minden körülmények között mezővárosokban úgy, mint faluhelyeken, rendszerint szabályszerű cseréppel, palakővel, vagy érczlemezekkel befedendők és faültetésekkel körülveendők. A már létező ilyszerű épületeknél alkalmilag ezen szabály szintén életbeléptetendő lészen. Továbbá különös gond lészen fordítandó arra is, hogy az ezentúl építendő lakházak czélszerű berendezés mellett, a szomszéd házakhoz közel ne állíttassanak, ezektől úgy, mint a gazdasági épületektől szabályszerű távolságban építtessenek, s ott, ahol a hely szűke miatt a lakházak egymás mellé kikerülhetetlenül építendők, a háztetők szilárd fallal választassanak el egymástól, és amennyire csak lehetséges, a tetőgerinczen valamivel feljebb tűzfalak építtessenek, ily falakkal elválasztandók a gazdasági épületek is a lakházaktól. Egyébiránt, hogy addig is, míg az érintett általános építési rendszabályok (statútumok) létrehozatlainak a városokban és mezővárosokban teendő új építkezéseknél, nagyobbitásoknál vagy rendezéseknél — utczaszépitési, tűzrendőri, egészségügyi és életbiztonsági szempontból — zsinórmértékül szolgálandó részletes utasítások vagy helyi mfl.ny.amilyek iy hiányozzanak — s ekként oly városokban is, melyekben a csinossággal párosult rendszeres építkezés iránti hajlam még szunnyadozni látszik, az ha nem is rögtön, még is jövőbeni kedvezőbb kilátással felébresztessék s lehetőleg közös törekvéssé fejlesztessék: a helytartótanács a vármegyéket utasitá, miszerint szakavatottak közbejöttével minden város és mezőváros számára, a fentebb kifejtett elvekrei figyelemmel, oly építészeti sza- Ibályok felállításához fogjon, melyek a rend, tisztaság, czélszerűség és biztonságra! törekvéssel • a ..helyi viszonyoknak megfeleljenek, melyek azután akként, a mint egyik vagy másik város számára elkészülnek, kieszközlendő jóváhagyatásuk után következetes szigorúsággal kezelendők lesznek. Az e tekintetben teendő elöhaladásról ezen királyi kormányszék időnként tudomást akarván szerezni, a vármegyéknek meghagyatott, miszerint minden év végével azon városokat vagy mezővárosokat jelentsd fel, melyek számára az érintett szabályok elkészülvén, tettleg foganatosíttatnak, valamint azokat is, melyek még ilyenekkel ellátandók lévén, az e részbeni előmunkálatok folyamatban vannak. Erdélyi ügyek. 8. (. Nagy-Szeben, oct. 13. A mai 4 órai ülésben több nem jelentéktelen tárgy elég gyorsan elintéztetek, az alaposság rövidsége nélkül. A jegyzőkönyv felolvasása után jóváhagyattak az országgyűlési rendet illető s a kir. tanácsi választások végrehajtására vonatkozó legal, előterjesztéseknek, továbbá az országgyűlési k. biztos ur őexcjához intézett iratoknak tervei, miket a bureau készített el, s aztán Bodola, Márkos, Nyén és Bodra községek a luseszk-falui kerületbe keblezése iránti kérvénye az országfelosztás iránti bizottmányhoz utasittatott. Manger Károly s 17 társának indítványa, melynélfogva Ő Felsége a házipénztárnak az autonom közigazgatási költségek s a kerületek különös szükségletei fedezése végett visszafizetése s országos pénzalap alakítása iránt indokolt legal, felterjesztésben megkérendő,miszerint: Ő Felsége elrendelni méltóztassék, hogy a helyreállított alkotmány szellemében az ország számára a közigazgatási költségek s a kerületek és helyhatóságok egyéb szükségletei fedezésére a házipénztár ismét különválasztassék s a kerületek szabad kezelése alá rendeltessék, az ekként megmaradó adómenynyiség az általános országos szükségletek fedezésére az országos pénztárban visszatartassék, mi által aztán az e czim alatti további fölemelés magától elesik—a pénzügyi bizottmányhoz utasittatik. Budaker az elnökséghez következő interpellációt intéz: Az idei ülésszakban a kormány alkotmányos kötelességének a törvényjavaslat által tett eleget, melyek a földtehermentesítési és az országos alapra vonatkoznak. A földtehermentesítési alapot illető jelentés már 8 nap óta van az országgy. tagok kezei közt, az orsz. alapra vonatkozó 2 nap óta. Azon körülményből immár, hogy az országgy. elnökség jónak látta az országos alapra vonatkozó tervezetet ma napirendre tűzni ki, s a földtehermentesítési alap taltsztatit nem, utóbbi pedig sokkal fontosabb mint az első, továbbá azon körülményből, hogy ezen országgyűlés ülésszaka már vége felé jár, azon aggodalom támad, hogy miután a kir. tanácsi választások végrehajtása után minden pereben várható az országgyűlés elnapolása, a legfontosabb törvényjavaslat még ezen ülésszakban sem fog szőnyegre kerülni. Szónok tehát azon kérdést teszi, vájjon ezen a számos országgyűlési tagok közt uralkodó aggodalom alapos-e ? Elnöke alaptalannak nyilvánítja ez aggodalmat, miután a földtehermentesítési alap tüstént a mostani napirend kimerítése után tárgyalásra fog tűzetni. — Napirendre térvén át, Mán Gábor és társai következő indítványt, terjesztik elő, határozza el az országgyűlés, hogy Ő Felsége vegül. fölterjesztvény útján megkeressék, miszerint O Felsége a pénzügyministériumnak meghagyni méltóztassék, hogy az a közelebbi kir. tanácsi ülésben az adóreformra,illetőleg a személykereseti adó megszüntetésére s a közvetlen adó csökkentésére Erdélyben vonatkozólag törvényjavaslatot terjesszen elő e az egész monarchiát illető általános adórendszer reformjára vonatkozó törvényjavaslatot tárgyaltassa. Egyszersmind határozza el az országgyűlés, miszerint e tervezet, tekintettel az ügyrend 53-ik §-usa c) betűjére, sürgősnek nyilváníttassák , előtanácskozás végett a pénzügyi bizottmányhoz utasíttassék, s ennek a 3. 11. a) betűje szerint jelentéstételre 4 napi határidő tűzessék ki. Gull ellenzi e rövid határidőt; múlhatatlannak tartja ugyan, hogy Erdély adóterhe könnyíttessék, s erre nézve az országgyűlés kötelességének tekinti, verdictjét kifejezni, melyet a pénzügyminiszer bizonyosan tekintetbe fog venni, azonban az ügy fontosságánál fogva nem szabad a bizottmánynak határozott határidőt szabni. Végzéssé lesz, hogy az elnök ez indítványt lehető gyors elintézés végett a bizottmányhoz utasítsa. Erre a bert nyer szót indítványának indokolására, melynek czélja az alsóbb földmivelési iskolák, alsóbb ipariskolák állítása, még szükséges utak építése, földmivelési és iparkiállítások rendezése iránt törvényjavaslatokat dolgozni ki. Idézi K. Keménynek 1840-ben mondott emlékezetes szavait, mennyire hátra van még a törvényhozás Erdélyben a rendezett polgári élet követelményeitől, 8 késznek nyilatkozik, e bajon segíteni; ez csak a gazdászati haladás előmozdítása által történhetik. Ezen előmozdításnak 5 rugója van, ezek közül 4 benn van az indítványban foglalva, az 5-ik a hitelintézet. Ez utóbbinak szervezése iránt a kormány a telekkönyvek behozatala s jelzálogbank állítása által már gondoskodott. A közlekedési eszközök szaporítására a k. kormányszék ismeretes körrendelete nyit kilátást, melynélfogva több mellékút építése van szándékba véve. Erdélyben a gazda nem bír belátással az okszerű gazdászat nagyobb jövedelmezősége iránt; ezen hiányt csak az alsóbb földmivelési iskolák által lehet pótolni. Szónok azon zárinditványt teszi, hogy: indítványa a bizottmányhoz előtanácskozás végett utasittassék. — Ellenben Rannicher indítványozza, hogy az indítvány az ügyrend 43-ik §-a értelmében az országgyűlés elé terjesztendő törvényjavaslat kidolgozása végett indítványozóhoz visszautasíttassék, mely utóbbi indítvány elfogadtatik. A napirend folytán Schuer- Libly mint a pénzügyi bizottmány tudósítója megteszi jelentését az országos alap tervezetére vonatkozólag s szintén constatkozza, hogy Erdély adóterhe majdnem elviselhetetlen. Az általános vitában csupán a kormányképviselő vett részt; a részletes vitában pedig a bizottmány indítványa, hogy a 14 havi időszakra szóló költségvetés a kormány előterjesztvénye szerint teljes tartalmában elismertessék s az előterjesztett törvényjavaslat váltó