Sürgöny, 1864. október (4. évfolyam, 224-249. szám)

1864-10-18 / 238. szám

lit' téÉ*! A budai népszínház búcsúztatója. ' I. K . . . i. A . . s. A budai népszínház e hó utolsó­ján megszüli lenni. Hosszú betegségnek halál a vége. A népszínház egész élete pedig csak egy hosszú betegség volt. Aszkórosan jött a világra; a Dunanan és Ördög pilulái korában némi életuidorság vette körül; arczában pír volt, melyet ifjúságnak tartottak ; pedig csak vérto­lulás valt, veszélyes belkór symptomája; utána rög­tön ütött ki a halálos betegség, és —­ime fait! Jobb lett volna nem születnie, és betegségének éktelen lármájával nem kínoznia folytonosan a jó anya keblét, ki azt hívé: ép erős gyermeket szült és ápol, — mintsem hogy ínséges kora halálával szaporítsa azon halva született magyar vállalatok számát, miknek rom­jai s emlékei fényes tanúságot tesznek édes nemzetünk kolomposainak vállalkozói hebehurgyaságáról. Ez a népszínház, mely körül annyira zsibongtak s hazafiaskodtak, kik egy krajczárt sem adtak reá, és a melyen másrészt a magyar kifogyhatlan hazafius lel­kesedés által áldozott ezerek vesztek el, — mintha a Dunába dobták volna, elvesztek a nélkül. Hogy nemze­tiségnek, irodalomnak, művészetnek csak egy pipa do­hánynyit használtak volna, — e népszínház ügyének s igazi állapotainak földerítése, bizonyosan nem belérde­­zne, vagy fontosságánál fogva, hanem azon részint ter­mészetszerű, részint mesterségesen költött érdek miatt, melylyel azt sokan mint nemzetiségi ügyet kísérik, nem fölösleges dolog. E pillanatban ugyan — csakhogy a történt kár­ért valakit szidni lehessen —, mindenki leginkább azon kérdéssel foglalkozik: „vájjon kinek kelljen a színház megbuktát tulajdonítani?“ Molnár, a volt igazgató,mi­napi czikkeiben a színház­segélyző-bizottmányt, majd a városi hatóságot, majd az ő általa „rebelliseknek“ fes­tett színészeket, áskálódókat, ármánykodókat, az ő nagy­ságának irigyeit okolta. Mások Molnárt okolják. Har­madik azt mondja: sok bába közt veszett el a gyermek. Negyedik részvétlenséget, szalmatüzet emleget. Mindenkinek van valami kis igaza. Sok hiba tör­tént minden oldalról. Hanem a legnagyobb hiba, mint az előadandókból ki fog tűnni: azé, a­ki­­ kezdte; azoké, kik a színházat létrehozták, a­nélkül, hogy fönn­­állhatását legjobb akaratuk mellett is biztosítani képe­sek voltak volna. Az eszmét saját vagy mások sugallata után Mol­nár György vidéki színigazgató vitte a létesítés terére. Molnár megszánta a nemzetiség gyenge állapotát és Buda városában, s minden önhaszonlesés, hiúság nél­kül, merő aranytiszta hazafiságból egy magyar népszin-1 házat alapitani Budán tette föl magában. Ily vállalat- [­hoz, a közönségesnél is csekélyebb ész belátja, hogy mindenekelőtt­­ pénz kell, — sok pénz. Neki ugyan pénze nem volt. Hanem van a nemzetnek — lelkese­dése; ezen az adakozóivek, előfizetési fölhívások, jóté­kony czélokra a gyűjtések által folytonosan igénybe vett türelmes bordó, melyet száz oldalról is lehet csapra verni. .Csak érteni kell hozzá. És ez nagy­ hirtelenében meg is történt. Azonban Molnár úr érzi vagy érezhető, hogy az ő neve nem elég ismeretes a hazában, amint csakugyan nem is sejté akkor a világ, hogy benne mily szinigazgatói Napoleon rejlik, és igy hazafius adakozások sikeresebb gyűjtése s mint hívők, ellenőrzése végett keletkezett a szin­­h­­á­z-s­e­g­é­l­y­e­z­ő-b­i­z­o­tt­m­á­n­y. Pénz jött is be a bizottmányhoz 1861 -ki septem­­berig 25000 ft, hanem azóta nem tudjuk, hogy mennyi ? Azt is tudjuk, hogy sok adakozás egyenesen Molnár úrhoz volt czímezve, s ő vette be , és azt a bizottmány felszólítására sem adá át annak, mert azt mondd , hogy ez személyét illeti, nem pedig a színházi alapot. Elég az hozzá, a bizottmány a hozzá begyűlt pénzt színházi alapnak tekintő, azt a felszerelésre fordítá. A bizottmány egyébként is buzgón járt el az ügyben, s Buda városa hatóságánál is ő járt közbe, hogy enged­tessék át a színház ideiglenes helyiségéül (6 évre) a lánczhíd előtti, akkor még ennek tulajdonát képezett tér és régi magtárépület. Az építési engedély a városi hatóság által a bizottmánynak adatott, ez mutatta be magát mint a színház képviselője . (Molnár magát csak műigazgatónak, művezető-igazgatónak czimezé.) a bi­zottmány irányában kötelezte magát a város az érintett telek megvételére, s ez garantirozta (?) a városnak a 4% kamatot. Ma azonban csak úgy vagyunk e bizottmány­nyal — a la Lambert! Ou est Lambert ? Azonban itt egy nagy köbe botlottunk. Álljunk meg, s tekintsünk vissza a dolgok „pragmaticai“ törté­netére. Molnár György színésztársulata 1861-ben a bu­dai színkörben vendégszerepelt, s az ott kivívott rela­tiv tetszés annyira megtetszett neki, hogy ezt egy uj népszínház felállításában magának tartósabban bizto­sítani fejébe véve. Molnár úr sokat járván az alaguton át, az ez előtt álló régi magtár szemébe tűnt neki. E rozzant magtár álmában mint színház, mint az ő szín­háza jelent meg előtte. Szegény vén kisasszony, ki hitte volna, hogy még a magyar színművészet órájául fog eljegyeztetni! Molnár tevékeny ember lévén, a mag­tár haszonbérletét nagyhamar kieszközlé a lánczhíd­­igazgatóságtól, s a magyar népszinházzá alakításának, illetőleg fölállításának engedélyéért a városi hatóság­hoz folyamodott. Ez neki 1861. junius 11-ki városi köz­gyűlési határozattal 6 évre, s ezen időnek kifogás nél­küli elteltével további három évre meg is adatott, oly­­ hazafias lekötelezés mellett — akkor még nagyon ha­zafias idők voltak — miszerint a városi házi pénztár, melyből, mellesleg mondva, a hivatalnokok s iskolataní­­tók fizetése sem telt ki rendesen — a népszínház fel­szerelésére egyszer s mindenkorra 2000 ftot, az enge­délyt hat év alatt pedig évenkint 1000 ftnyi segélye­zést adand. Ezen hazafias határozat Molnárnak igen jól esett, s a hazafias közgyűlésnek semmibe sem került. Mied kost’s kein Geld, ihm macht’s eine Freude ! Azonban a lánczhidnak bért fizetni, s a színházat építeni is kelle. Pénz — mint mondok, s mint magától értetődik nem volt. A kivett magtár évi bérét 1500 ftot a város 2000 ftnyi segélyösszegébe leendő számí­­­tás mellett a városi pénztár fizette le. Az építésnek pe­dig nyilvános adakozások útjáni eszközlésére több ol­­dalróli sürgetés után „színházi segély-bizottmány“ ala­kult, mely működésének kezdetét s czélját a városnak „bejelenté“, s a Gerster és Frey urak építési terve alapján a városi tanácstól építési engedélyt kapott. Mellékesen szólva, Molnár úr többször említett híres czikkeiben a bizottmánynak szemére veté, hogy e költséges tervet fogadta el, holott ő „Kimnach építész“ sokkal olcsóbb terve szerint akará a színházat megépít­tetni. Nem hivatásunk a bizottmányt védelmezni, más oldalról, ki volna oly merész, Molnár úrral polemizálni, hanem nem lehet elhallgatni, hogy Kimnach ács úr tervéről úgy nyilatkoztak a szakértők, miszerint azon építmény az első előadásnál beszakadt­, s a nézők egy részének életébe került volna. Azonban a ruhatár, zenekar, díszítmények, s egyéb apróságok is szükségeltettek arra, hogy a szín­házat megnyitni lehessen, pénz pedig ismét nem volt; tehát ismét Buda városa „hazafiságára“ apellált Mol­nár úr; és ismét nem siker nélkül, mert ez neki az évi segélyösszeget, 1000 ftot is előlegezte, — azaz: a szín­házi bizottmány rendelkezésére adó. Ez mind igen dicséretes buzgalom, erély s ügyes­ség jele, miket Molnár úr fényes tulajdonai gyanánt eléggé meg is énekeltek a napi és heti lapok. De ily alapon, kérdem, keletkezett-e valaha színház a világon ? s föntarthatása valószínű volt-e ? Azonban maradjunk a történet folyamában! A népszínház 1861. sept. 14-kén történt megnyi­tása után a segélyező bizottmány „hogy a nemzet adakozásából befolyt s a színházba be­fektetett 25,000 ftnyi összeget, mely kü­lönben 30,000 ft­ig terjedő tűzkár elleni biztosítás által is biztosíttatott (?), még inkább biztosítsa, azon ajánlatot (?) téve Buda főváros közönségének, hogy azon eset­ben, ha a város a lánczhídeladásra szánt telkét, melynek egyik részén a színház áll, örök áron megvenné, a segélyző bi­zottmány annak átengedéséért kész vol­­­na haszonbér fejében a vételár 4%-ját fizetni.“ Buda városa „hazafias közgyűlése“ e bizto­­sítást elegendőnek találván, a mondott telket 87,097 ft 50 krért, azaz oly magas árért, melyért maga évtizedek múlva sem képes eladni ezen telket, t örök áron megvette. És ezt, ámbár a város roppant pénzszük­ségben szenved, könnyen tehető; ép oly könnyen, mint a magyar paraszt földet vesz a belga banktól, t. i. pénz nélkül. A városnak ugyanis volt a lánczhidon 392.000 ftra tett követelése, — és a telek vételára majdan ezen követelés liquidatiójánál vala beszámítandó. Igazi ma­gyar vásár. Alku a még meg nem lőtt medve bőrére. Mindez meglehetősen nyakra-főre történt, 1861- ki September végén, midőn már a hazafias közgyűlés vezetői jól tudták, hogy napjaik megszámlálvák. Tör­vényes volt-e, méltányos, de csak ildomos-e a már agó­niában lévő akkori hatóságtól ily terhet hagyományozni a pénztelen városnak? arra feleljen kiki magának. Azon időkben sokat lehetett tenni a hazafiság­­ból. Buda városa­­mindezen intézkedésekre följogosító önmagát; azokat a helytartótanácsnak föl sem jelenté; sem a színház-engedélyre, sem a mondott terhek el­vállalására a felsőbb jóváhagyást ki nem eszközlé­, mit a fönálló törvények értelmében, de magának a színháznak érdekében tennie kelle vala. Hanem akkori időkben különféle fogalmak uralkod­tak a törvényről, s a város az ideális 1848 . 31. t. ez­. 3-dik §-hoz tartá magát. A helytartótanácsnak September közepén volt alkalma először hivatalos tudomást venni a népszínház lételéről, midőn t. i. Molnár úr annak megnyitását be­jelenté. Erre természetesen fölmerült a kérdés: quo jure? Molnár úr vagy magát, vagy a közönséget mysti­­ficálja, midőn hat évre szóló engedélyét, szerződési jo­gait olyformán emlegeti, mintha a népszínház az ő privát jószága volna. A helytartótanács ugyanis, ámbár nem semmisíti meg a város előadott — nagyon kétsé­ges jogosultságú — határozatait, hanem Molnárnak színigazgatói engedélyét csak egy évre szabta, Molnár minden évben maga folyamodott felsőbb helyre annak egy újabb évre való meghoszabbitásáért, csőd alá jut­ván — ez engedély is törvény szerint tettleg elenyészett. Láttuk ezekből, mily erőszakolt, mily­ elégtelen alapokon jött létre a népszínház. De végre létre jött, megnyílt s elkezdett működni. Lássuk ezután, miként? — Mit tekintett hiva­tásának? mily állást foglalt el a színművészet, milyet a nemzeti színház, milyet a közönség irányában ? s mi volt eljárásának gazdászati eredménye? * f -nA ’UJ 3£íloV° Lövölirt -ííí íF MWi „sjijslussaqnj na ( 238. Negyedik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budin, Wesi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Gyuri Pál papir kereskedésében (hatvani-uteza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Igáziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY. i­»lisgA­i«Sik­íleté«eU : effyh­asábos petit sor egyszeri hirdetőéért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért t1 kr. számit,tatik minden be­iktatásnál. A bélyegét­ külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Kü­lföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Ma­inai' Frankfurti au Mulien Ottó ; H­a­m­b­u­r­g - A 11. ó­n­á­b­a­rr Maintenstein és Vogler ; H­a­m­b­u­r­g- J) a­n­ '('iirlifhiin Jahu­b : bifc­s­í­bsí Singler' H. , és Fort uraknál. Bu­da-Pest. Kedd. October 18. 1864. Előfizetési árak: Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házihoz hordva. Félévre........................10 fit. Félévre.....................8 fri. 50 kr. Negyedévre ..... 5 _ „ Negyedévre , ... 4 „ 50 v HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. Apostoli Felsége f. hió 15-dikén délelőtt Iseidből Schönbrunnba visszaérkezett. O császári és Apostoli királyi,Felsége folyó­­évi October 3-án 17,369. szám alatt kelt kegyes udvari ren­delet szerint S­t­e­p­a­n­e­k János, István ,és József nagykanizsai lakosok vezetéknevének „Istváné­ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. Az erdélyi kir. udv. kanczellária Grúz Adal­bert kormányszéki fogalmazót, az erdélyi kir. kormány­szék valóságos titkárává nevezte ki. Zólyom megye kir. biztosa a megyei törvényszék­nél G­o­n­d­a József halála által megüresedett K­nold állomásra Strähle Adolf megyehatósági dijnokot, — annak helyébe H­o­­­c­s­i­h Pált megyei dijnokká; — a megyei törvényszéknél elbocsátás folytán megü­resedett dijnoki állomásra Gürtler Ferencz megyei gyakornokot; ■— Beszterczebánya sz. k. városánál K­o­­­b­e­n­h­e­y­e­r Lajos halála által megüresedett erdő-felügyelői állomásra elvégre Kmet­th­­y Alajos államvizsgát letett erdész - gyakornokot nevezte ki. (Csanádmegye főispáni helytartója által N­e­m­­c­s­i­k László megyei közigazgatási igtató makóvá­­rosi számvevővé, — Kis Péter törvényszéki pertár­nok közigazgatási igtatóvá, — Borza Béla megyei írnok törvényszéki pertárnokká, — Vastag Mi­hály sajtényi községi jegyző megyei írnokká, — O­r­­tuta­y István sajtényi községi jegyzővé neveztettek ki. A keleti marhavész a pilisi járás Törö­k-B­á- 1­i­n­t községében kiütvén, nevezett község hatósági zár alá helyeztetett,, s a f. hó 27. s 28-ra eső zsámbéki or­szágos baromvásár betiltatott. NÉMI FIVATALOS RÉSZ. A tűzvészek elh­áritása. Pest, oct. 17. A m­. kir. helytartótanács egy legutabbi közintéz­­ményében elő soroltattak a gyakori tűzveszélyek okai s egyszersmind azon óvó intézkedések is, melyek az érintett szerencsétlenségek lehető meggátlására szüksé­geseknek mutatkoztak. Az említett okok vizsgálatából azonban azon meggyőződés is merittetvén, hogy a tűz­veszélyek eseteit nem kis mérvben szaporítják a ren­detlen s minden kiszámítás és előregondoskodás nélkül választott gyúlékony anyagokkal, építkezések, különö­sen pedig azon építkezési szokás, mely szerint oly helyeken is, a­hol szilárd építkezési anyagokban hiány nem mutatkozik, vagy azok könnyen megszerezhetők, az épületek szalmával, náddal vagy legjobb esetben fazsindelylyel fedeznek, oly építkezők által is, kik kü­lönben anyagi jobblétüknél fogva szilárd és több biz­tosítékot nyújtó építkezést is tehetnének, vagy pedig a házakat, gazdasági épületeket oly­annyira összeillesz­tik, illetőleg minden terv nélkül összeragasztják, hogy veszély esetén a hozzáférhetés és mentés lehetősége is meggátoltatik vagy épen m­eghiusittatik :­­— ezen királyi kormányszék tehát — addig is, mig általánosan zsinór­­mértékül szolgálandó építési rendszabályok (statútu­mok) életbe léptethetnének — elvben kimondandónak találta, miszerint ezentúl létrehozandó lakh­ázak s gaz­dasági épületek, a­hol csak az építkezők anyagi viszo­nyai megengedik, s a helyi körülményeknél fogva a szilárd anyagok megszerezhetők, mindig cseréppel fe­deztessenek ; tűz utáni építkezéseknél, valamint a na­­gyobbszerű átalakítások esetében is ezen szabály lehe­tőleg alkalmazásba vétessék. Magától értetvén, hogy a­hol az illetők szegénysége miatt, vagy a helyi viszonyok­nál fogva az anyagok megszerzése nehézségekkel van összekötve,­­­ a törvényhatóságok a fennebbi szabály­tól esetről esetre, azonban csak kivételképen eltérhet­nek, úgy hogy legalább minden 10-ik ház cseréppel fedessék. A középületeket, templomokat, iskolákat és lel­készházakat, valamint a községházakat, sör- és pálinka­­házakat, gyárakat, szállodákat, községi vagy uradalmi vendégházakat, magtárakat és azon épületeket illetőleg, melyekben erős tüzelés szükséges, vagy pedig tű­zmű­­helyek és gépek alkalmaztatnak, megjegyzendőnek ta­­láltatik, hogy ezek minden körülmények között mező­városokban úgy, mint faluhelyeken, rendszerint sza­bályszerű cseréppel, palakővel, vagy érczlemezekkel befedendők és faültetésekkel körülveendők. A már létező ilyszerű épületeknél alkalmilag ezen szabály szintén életbeléptetendő lészen. Továbbá különös gond lészen fordítandó arra is, hogy az ezentúl építendő lakházak czélszerű berende­zés mellett, a szomszéd házakhoz közel ne állíttassanak, ezektől úgy, mint a gazdasági épületektől szabályszerű távolságban építtessenek, s ott, a­hol a h­ely szűke mi­att a lakházak egymás mellé kikerülhetetlenül építen­dők, a háztetők szilárd fallal választassanak el egymás­tól, és a­mennyire csak lehetséges, a tetőgerinczen va­lamivel feljebb tűzfalak építtessenek, ily falakkal el­­választandók a gazdasági épületek is a­ lakházaktól. Egyébiránt, hogy addig is, míg az érintett álta­lános építési rendszabályok (statútumok) létrehozat­­lainak a­ városokban és mezővárosokban teendő új épít­kezéseknél, nagyobbitásoknál vagy rendezéseknél — utczaszépitési, tűzrendőri, egészségügyi és életbizton­sági szempontból — zsinórmértékül szolgálandó részle­tes utasítások vagy helyi m­­fl.ny.am­ilyek i­y hiányoz­zanak — s ekként oly városokban is, melyekben a csinossággal párosult rendszeres építkezés iránti haj­lam még szunnyadozni látszik, az ha nem is rögtön, még is jövőbeni kedvezőbb kilátással felébresztessék s lehe­tőleg közös törekvéssé fejlesztessék: a helytartótanács a vármegyéket utasitá, miszerint szakavatottak köz­bejöttével minden város és mezőváros számára, a fen­tebb kifejtett elvekrei figyelemmel, oly építészeti sza- I­bályok felállításához fogjon, melyek a rend, tisztaság, czélszer­űség és biztonságra! törekvéssel • a ..helyi viszo­nyoknak megfeleljenek, melyek azután akként, a mint egyik vagy másik város számára elkészülnek, kieszköz­­lendő jóváhagyatásuk után következetes szigorúság­gal kezelendők lesznek.­­ Az e tekintetben teendő elö­­haladásról ezen királyi kormányszék időn­ként tudomást akarván szerezni, a vármegyéknek meg­hagyatott, miszerint minden év végével azon váro­sokat vagy mezővárosokat jelentsd fel, melyek számára az érintett szabályok elkészülvén, tettleg foganatosít­tatnak, valamint azokat is, melyek még ilyenekkel ellátandók lévén, az e részbeni előmunkálatok folya­matban vannak. Erdélyi ügyek­. 8. (­­. N­a­g­y-S­z­e­b­e­n, oct. 13. A mai 4 órai ülésben több nem jelentéktelen tárgy elég gyorsan el­intéztetek, az alaposság rövidsége nélkül. A jegyző­könyv felolvasása után jóváhagyattak az országgyűlési rendet illető s a kir. tanácsi választások végrehajtására vonatkozó legal, előterjesztéseknek, továbbá az ország­gyűlési k. biztos ur őexcjáh­oz intézett iratoknak tervei, miket a bureau készített el, s aztán Bodola, Márkos, Nyén és Bodra községek a luseszk­-falui kerületbe keb­­lezése iránti kérvénye az országfelosztás iránti bizott­mányhoz utasittatott. Manger Károly s 17 társának in­dítványa, melynélfogva Ő Felsége a házipénztárnak az autonom közigazgatási költségek s a kerületek külö­nös szükségletei fedezése végett visszafizetése s orszá­gos pénzalap alakítása iránt indokolt legal, felterjesztés­ben megkérendő,miszerint: Ő Felsége elrendelni méltóz­­tassék, hogy a helyreállított alkotmány szellemében az ország számára a közigazgatási költségek s a kerületek és helyhatóságok egyéb szükségletei fedezésére a házi­pénztár ismét kü­lönválasztassék s a kerületek szabad ke­zelése alá rendeltessék, az ekként megmaradó adómeny­­nyiség az általános országos szükségletek fedezésére az országos pénztárban visszatartassék, mi által aztán az e czim alatti további fölemelés magától elesik—a pénzügyi bizottmányhoz utasittatik. B­u­d­a­k­e­r az elnökséghez következő interpellációt intéz: Az idei ülésszakban a kor­mány alkotmányos kötelességének a törvényjavaslat által tett eleget, melyek a földtehermentesítési és az országos alapra vonatkoznak. A földtehermentesítési alapot illető jelentés már 8 nap óta van az országgy. tagok kezei közt, az orsz. alapra vonatkozó 2 nap óta. Azon körülményből immár, hogy a­z országgy. elnök­ség jónak látta az országos alapra vonatkozó tervezetet ma napirendre tűzni ki, s a földtehermentesítési alap taltsztatit nem, utóbbi pedig sokkal fontosabb mint az első,­­ továbbá azon körülményből, hogy ezen országgyűlés ülésszaka már vége felé jár, azon aggo­dalom támad, hogy miután a kir. tanácsi választások végrehajtása után minden pere­ben várható az ország­­gyűlés elnapolása, a legfontosabb törvényjavaslat még ezen ülésszakban sem fog szőnyegre kerülni. Szónok te­hát azon kérdést teszi, vájjon ezen a számos országgyű­lési tagok közt uralkodó aggodalom alapos-e ? Elnök­e alaptalannak nyilvánítja ez aggodalmat, miután a föld­tehermentesítési alap tüstént a mostani napirend kime­rítése után tárgyalásra fog tűzetni. — Napirendre térvén át, Mán Gábor és társai következő indítványt, terjesztik elő, határozza el az országgyűlés, hogy Ő Felsége vegül. fölterjesztvény útján megkeressék, mi­szerint O Felsége a pénzügyministériumnak meghagyni méltóztassék, hogy az a közelebbi kir. tanácsi ülés­ben az adóreformra,illetőleg a személykereseti adó meg­szüntetésére s a közvetlen adó csökkentésére Erdélyben vonatkozólag törvényjavaslatot terjesszen elő e az egész monarchiát­ illető általános adórendszer reform­jára vonatkozó törvényjavaslatot tárgyaltassa. Egy­szersmind határozza el az országgyűlés, miszerint e ter­vezet, tekintettel az ügyrend 53-ik §-usa c) betűjére, sürgősnek nyilváníttassák , előtanácskozás végett a pénzügyi bizottmányhoz utasíttassék, s ennek a 3. 11. a) betűje szerint jelentéstételre 4 napi határidő tűzes­sék ki. Gull ellenzi e rövid határidőt; múlhatatlan­nak tartja ugyan, hogy Erdély adóterhe könnyíttessék, s erre nézve az országgyűlés kötelességének tekinti, verdictjét kifejezni, melyet a pénzü­gyminiszer bizonyo­san tekintetbe fog venni, azonban az ügy fontosságá­nál fogva nem szabad a bizottmánynak határozott ha­táridőt szabni. Végzéssé lesz, hogy az elnök ez indít­ványt lehető gyors elintézés végett a bizottmányhoz uta­sítsa. Erre a b­e­r­t nyer szót indítványának indokolá­sára, melynek czélja az alsóbb földmivelési iskolák, al­sóbb ipariskolák állítása, még szükséges utak építése, földmivelési és iparkiállítások rendezése iránt törvény­­javaslatokat dolgozni ki. Idézi K. Keménynek 1840-ben mondott emlékezetes szavait, mennyire hátra van még a törvényhozás Erdélyben a rendezett polgári élet kö­vetelményeitől, 8 késznek nyilatkozik, e bajon segíteni; ez csak a gazdászati haladás előmozdítása által történ­hetik. Ezen előmozdításnak 5 rugója van, ezek közül 4 benn van az indítványban foglalva, az 5-ik a hitelin­tézet. Ez utóbbinak szervezése iránt a kormány a telek­­könyvek behozatala s jelzálog­bank állítása által már gondoskodott. A közlekedési eszközök szaporítására a k. kormányszék ismeretes körrendelete nyit kilátást, melynélfogva több mellékút építése van szándékba véve. Erdélyben a gazda nem bír belátással az okszerű gazdászat nagyobb jövedelmezősége iránt; ezen hi­ányt csak az alsóbb földmivelési iskolák által lehet pó­tolni. Szónok azon zárinditványt teszi, hogy: indítványa a bizottmányhoz előtanácskozás végett utasittassék. — Ellenben Rannicher indítványozza, hogy az in­dítvány az ügyrend 43-ik §-a értelmében az ország­­gyűlés elé terjesztendő törvényjavaslat kidolgozása végett indítványozóhoz visszautasíttassék, mely utóbbi indítvány elfogadtatik. A napirend folytán S­c­h­u­­­e­r- Libl­y mint a pénzügyi­ bizottmány tudósítója meg­teszi jelentését az országos alap tervezetére vonatkozó­lag s szintén constatk­ozza, hogy Erdély adóterhe maj­d­­nem elviselhetetlen. Az általános vitában csupán a kormány­képviselő vett részt; a részletes vitában pedig a bizottmány in­dítványa, hogy a 14 havi időszakra szóló költségvetés a kormány előterjesztvénye szerint teljes tartalmában elismertessék s az előterjesztett törvényjavaslat váltó­

Next