Sürgöny, 1864. október (4. évfolyam, 224-249. szám)

1864-10-22 / 242. szám

242. SK. Negyedik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el.________________ SÜRGÖNY. Magánhirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. e. é. — Külföldrsíli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Molten Ottó; Hamburg-Altenában Hansenstein és Vogler; Hamburgban Tttrkheim Jakab; Lipcsében Gngler H., Higen és Port uraknál. Buda-Pest, Szombat, October 22. 1864. Előfizetési árak : Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre..........................10 frt. Félévre......................8 frt. 50 kr. Negyedévre.....................5 „ Negyedévre I. . . . 4 „ 50 „ HIVATALOS RÉSZ. A magyar királyi helytartótanács Pest városánál üresedésben lévő adóbehajtási másod-segédi állomásra Cullmann Fülöp, eddigi első adóutalványozót, nevezte ki. Baranya megye kormányzó első alispánja Csincsek Ede megyei Írnokot közigazgatási iktatóvá, és Légrády Imre megyei dirnokot megyei írnokká nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ A magyar alkotmánykérdés egy megoldási módjáról keringett nem rég a lapokban hír, mely még a nagyobb közönség figyelmét is felkelthette. A kormánynak szándéka — úgy mondák— a törvénykezési szervezetet s közigazgatási reformot gyorsan keresztülvinni, s aztán az országgyűlést egybehívni; ennek elő fogja a birodalmi alkotmányt terjeszteni, s ha az országgyűlés által ahhoz kötendő javaslatok alkalmas alapot szolgáltatnak a kiegyenlítésre, akkor a kormányon lesz a sor, a birodalmi tanács által a kérdés alkotmányszerű megoldását előidézni. Ezen programra nézve megjegyzi a „Botschafter“, miszerint meglepetéssel kell tapasztalnia, hogy abban valami új fölfedezést akarnak látni; már ismételve mondta ki e lap, hogy a kormányintéző működésében ismerhető fel csak forma tekintetében a helyes út a kiegyenlítésre. A kormány előterjeszti az országgyűlésnek a kir. javaslatokat, az országgyűlés tanácskozik fölöttük, s itt a kormánynak lesz kötelessége, az országgyűlést nem magáral a talán keblében uralgó szenvedélyekre hagyni, hanem valóban kormányul, azaz : vezető s intéző hatalmas föllépni, s az országgyűlési tanácskozásoknál a maga álláspontját érvényre emelni. Ez azon természetszerű út, mely gr. Forgách visszalépte óta folyvást szem előtt tartatott, s mely általában semmi más által nem pótoltathatik. Ezután így folytatja a nevezett lap : „A februári alkotmány azon programm, melylyel a kormánynak az országgyűlés elé lépnie kell, s ezen lesz a sor, nyilatkozni. S mi reméljük, hogy Magyarország jövő népképviselőinek hangulata annyira ki lesz ábrándítva, miszerint e szónak: „februári alkotmány“,puszta nevezése nem fog paroxismust előidézni, mint ez az 1861-ik évi felizgatott országgyűlésen — fájdalom — történt. Ezen februári alkotmány igen komoly tárgy, mely méltó, hogy Magyarország országgyűlése azzal tüzetesen foglalkozzék. Lehet-e a kormányról föltenni, hogy valami mást, mint ezen alkotmányt terjeszszen az országgyűlés elé ? Hol van az a „jobb“, melyhez szívesen illeszkedni az államminiszer a kir. tanács pénzügyi bizottmányában késznek nyilatkozott ? Magyarországból mindig a non possumus s az országgyűlésre utalás hangzik felénk, mely egyedül állíthat fel kiegyenlítési programmot. Vájjon rész néven lehetend-e a kormánynak venni, ha az egyedüli szilárd adott nagyságot levegőre épített programmal nem akarja felváltani?Az alkotmány életelve a kormánynak, s mi kereken kimondjuk: nem csak a jelen, hanem minden jövő kormánynak is, még egy Thun és Clammnak is nehéz lenne, ezen alkotmányt tetszés szerint rázogatni s annak terét már előre elhagyni, hogy a magyar országgyűlésnek önkényes kiegyenlítési programmot terjeszthessenek elő. Ezt egy kormány sem teheti, mert azzal már az alkotmány terét hagyná el. Nem a magyar országgyűlés elé tartoznak az alkotmány változtatása iránti alkotmányszerű indítványok; formailag teljességgel nem létezik mód, miként lehetne a kormánynak bármely javaslatait, melyek nem egyszerűen az oktoberi diplomas februári alkotmány betűjéből állanak, a magyar országgyűlés által tárgyaltatni s aztán esetleg a birodalmi tanács elé hozni. Föltéve, hogy a kormány és az országgyűlés megegyeznének a birodalmi törvények bizonyos módosításai iránt, váljon e megállapodás számára a császári szentesítés ki lenne-e eszközlendő s aztán az a birodalmi tanács elé hozandó ? Hisz ez alkotmányellenes lenne, minthogy a kormány és magyar országgyűlés nem bírnak illetékességgel, az alkotmány módosításai iránt szerződéseket kötni. De talán még nem szentesített megállapodás vitessék a birodalmi tanács elé? Ez minden forma ellen s épen annyira alkotmányellenes lenne, miután ezen megállapodásnak hiányoznék az eldöntő érvény, a korona jóváhagyása. Ennélfogva immár meg kell azzal barátkozni, hogy csak a birodalmi törvények, amint fennállanak, képezhetik az alkotmánykérdésben az előterjesztvényeket a magyar országgyűlés számára, miután minden más javaslat önmagában s alkotmányjogi tekintetben lehetetlenségnek tűnik föl.“ „Nem tekintve a jogi momentumot, a kormány már egyelőre is a legkedvezőtlenebb helyzetbe juttatná magát, ha az alkotmány betűjétől eltérne. Ha kevés engedményt tenne a magyarok értelmében, mely tekintetben, mint már mondok, találgatásra kellene magát adnia, h úgy a hangulat ellene már kezdettől fogva elkeserednék, ha több engedményt tenne, mint szükséges, hogy a kiegyezés létrejöjjön, miként felelhetne ezért a korona és a birodalom irányában ?“ „Egészen másként áll, ha a magyar országgyűlés veszi az alkotmányt tanácskozás alá s teszi ahhoz javaslatait. A kormánynak ez utóbbiak irányában tökéletesen szabad állása van.Megőrizvén álláspontját a birodalmi alkotmány előterjesztése által, elfogulatlanul méltányolhatja a magyar népképviselet véleménynyilatkozatát, mire nézve mindenesetre feltehetjük, hogy a kormány felhasználta volt törvényes befolyását az országgyűlésre, miszerint lehetőleg oly határozat hozassák létre, mely alkalmas kiegyenlítési anyagot képezzen.“ Végül a „Botsch.“ azon reménynek kölcsönöz kifejezést, miszerint „a bírádó tanács többsége bizonyosan becsületes kiegyezésre fog Magyarországgal törekedni, mely a történeti nemzetiség tiszteletére lesz alapítva.“ A skarloviczi zsinatról a „Srbobran“ következő közlést hoz : 1. A szerb papság jobb díjazása s illetőleg a plébániák számának leszállítása tekintetéből a zsinat elhatározó, miszerint két-kétezer lélek képezzen egy plébániát. A lelkész 1200 ft fizetést hozna, azáltal, hogy a stola fejében egy-egy 30 krt s a collectura fejében szintén 30 krt, összesen tehát 60 krt fizetne s ezenfölül jövőben is egy telek, föld élvezetében állna. 3000 lélekből álló plébániák egy káplánt kapnak, ki 600 ftnyi fizetést és fél telket nyer. 2. Mi a szerb tanodákat illeti, terjedelmes munkálat szerkesztetett azok jobb berendezéséről s elhatároztatott elvben, hogy a szerb gymnasiumok a nemzeti alapból a szükséges támogatásban részesittessenek. Nevezetesen az újvidéki gymnasiumnak teljessé emelése végett 6500 ftnyi jelentékeny évi adalékot akarának a nemzeti alapból szavazni; e határozat azonban elmaradt, minthogy a cs. biztos Újvidéken egy félgymnasiumnak állami segédforrásokból felállítását kilátásba helyezte. 3. A nemzeti alapok jövedelmei jövőben a nép javára s különösen mivelési czélokra lennének fordítandók. Az igazgatás maga azonban olcsóság végett jövőben is a patriarchának s a nemzeti assistensnek maradna fentartva; csak a nemzeti s egyházi alapokat illető számadások lennének a kormánynak vizsgálat végett benyújtandók. Mi a kolostorok leszállítását s igazgatását illeti, a tárgyalási congressus előbb egy bizottmányt alakítson, mely a kolostorok állapotát, valamint azok jövedelmeit s kiadásait kinyomozná, s a congressusnak azokra nézve javaslatokat tenne. Végre a congressust illető jövő választásokra nézve inditványoztatott, hogy minden 20,000 lélekre egy követ, és pedig a székhelyeken (Újvidék, Zombor, Becskerek, stb.) essék, mig a kir. városok az azokat a declaratorium szerint illető választási jogot elvesztenék. Csak a határőri községek tartanák meg ezen régi jogot, mi azonban a tartományi terület városaiban nagy megtámadásoknak van kitéve. Somsich Pál beszéde. (Vége). Pontos számadással még nem szolgálhatunk, mert az épület csak múlt héten készülvén el, annak szakértők általi hivatalos megvizsgálása még meg nem történhetett; valamint az építés alatt történt némi változások s előre nem láthatott több kiadások is még pontosan kiszámítva nincsenek; meg fog ez történni mielőbb, és a hivatalos ellenőrködés alatt elkészítendő számla néhány száz példányban kinyomatva, hírlapok mellett fog a tisztelt közönség elé terjesztetni. Annyit ma már mondhatunk, hogy a 30,000 ftra felszámított és az árlejtés útján 28,000 ftra leszállított költséget a valódi kiadás körülbelül 2000 fttal fogja meghaladni, és a kezdetben számított 30,000-et megütni , — sőt néhány száz fttal meg is haladni. Eddigi adakozások összege kerek számban 25,600 ft; e szerint a kész épületet 5000 ftnyi adósság terheli ma, — nem oly nagy összeg, mely zavarba hozna bennünket, miután a földszint kibérleti helyiségek mintegy 800, és ha (mint más városban szokás) az első tíz évben adómentes marad, úgy 900 ft évi bért fognak jövedelni, mely összeg a fenntmondott 5000 ft. adósságnak nemcsak kamatjait fedezi, de annak törlesztésére évenként több száz forintokat is juttat. És mégis nagy, igen nagy teher ez, mert intézetünknek fejlődését gátolja, haladását több évre akasztja meg! ■— és ez igen is nagy, felette nagy erkölcsi veszteség ! Ugyanazért én, mint azon választmány elnöke, melynek kezeire bízták kegyetek ezen tanodai intézet ápolását és illő fenntartását — mint a szemtelenül tolakodó koldus, annyi áldozat, annyi adomány után újból, és ismét újból kérem szeretve tisztelt kedves földjeimet, és felhívom Somogynak lelkes fiait és leányait, ezeket az én oly régi jó ismerőseimet, kik oly sokszor felkarolták, és soha el nem hagyták az általam megpendített, és kezelt közügyeket, — fejezzék be munkájokat tökéletesen, hogy legyen a ház, melyet Isten dicsőségére, király és haza javára, saját gyermekeink előmenetelére építettünk, tehermentes, tiszta áldozat, tökéletes egész ajándék, mely gyümölcsözzön rögtön, s egész mértékben a vallásos nevelés és tudományos művelődés szent feladatának! Bennem él azon erős bizalom, hogy azon kevesek, kik még nem gyámolitották fáradozásainkat, csak ügyesen számítottak, midőn adományaikat az utolsó perez végszükségleteinek fedezésére tartották fel, jól tudván e gyakorlat emberei a tapasztalásból, hogy minden előszámításokat rendesen túl szoktak szárnyalni a kivitelnek valódi költségei,kétszeresen jól fog azért esni nekünk, s kedvesebb lehet nekik, most tenni le áldozataikat a közjónak oltárára, midőn tudják: azokkal mily hiányt pótolhatnak, és látják: mire adakoznak ?, Bennek különösen s mindnyájunkban átalán feltételezem én azon buzgóságot, mely nem fogja tűrni azt, hogy a kaposvári gymnasiumnak váltói heverjenek éveken át az első somogyi takarékpénztár szekrényeiben. Mindezek után már most ngos kir. tanácsos, s kerületi főigazgató úr! —■ megnyitjuk a tantermeket, s általadjuk azokat a nagyságod felügyelete alatt működendő helybeli tanári kar által a nevelés és tanítás szent ügyének! • • A mi gondunk volt azt illően megépíteni, a mi feladatunk marad annak anyagi szükségleteiről jövőre is gondoskodni; de hogy szellemileg felvirágozzék, üdvösen gyümölcsöző legyen, ez nagyságod gondja, kegyetek feladata lesz ! Nemcsak kenyérrel él az ember, de Isten igéjével is, mi a kenyeret beszerezzük, hirdessék kegyetek az igét malasztos ihlettséggel! íme a tanárok fizetését szabályszerű fokra emelni sikerült, miután megyénknek említett végzése legfelsőbb helyen is megerősittetvén, a letételi pénzek kamatjainak egy harmada e czélra általengedtetett; — nem csekély vívmány ez, melynek kivitele körül ismét hálásan kell megemlékeznem mirsgos főispán urunk erélyes és mindig készséges pártolásáról. A mi még hiányzik, ernyedetlen kitartással, lassan kint igen rövid idő alatt mind pótolni lehet, a legégetőbb szükséget, a tanárok nyugdíjazását, mihelyt e ház adósságaitól menekül, maga fedezni fogja. Rajztanár, franczia és testgyakorló mester, mint az újabb kornak mellőzhetlen követelményei,szintén nem fognak elmaradni, ha intézetünk ismét szellemileg virágzásnak indulván, kedvben, számban gyarapodva, több és több rokonszenvre, általánosabb bizodalomra talál. Beszédemnek befejezése előtt engedje meg a tisztelt gyülekezet, hogy e helyen, épen ezen udvarban, — hol mint 14 éves ifju tartám első nyilvános nagyobb szónoklatomat, hálával búcsúzva el akkori tanáraimtól és iskolatársaimtól, ma, 40 évek után, — e helyen valószínűleg utólszor — ismét hálaérzéseket tolmácsolhassak. Tartozik ezzel az igazgató választmány mindenekelőtt, mindenekfelett azoknak, kik ennek igénytelen felhívására ezen épület eszméjét felkarolni, jelentékeny adakozásokkal istápolni, annak kivitelét lehetővé tenni s reánk bízni méltóztattak, vagyis Somogy minden rendű fiainak és leányainak, sőt nehány — megyénktől távol lakó barátunknak is mint alapítóknak, mert övék az érdem és áldozat, őket illeti a hála és tisztelet, ők voltak a forrás, melyből mi, ha napszámosaik merítettünk mindaddig, míg a kitűzött czélt elérni sikerült, — fogadják köszönetünket, — melyet a nagyközönség, az ifjúság, a jövő kor nevében is fejezünk ki — kegyesen, és az eredményt, melyet bemutattunk, kedvesen! Hálával tartozik továbbá az igazgató-választmány a tekintetes megyei hatóságnak, és pedig fő- és alispán uraknak, az ügy pártolásáért általán, a kivitel körül pedig kiválólag középponti főbíró urnak, ki nemcsak hivatalos , de személyes buzgósággal fáradozott ügyünk mellett,—mindnyájan igaz lelkesedéssel, mint olyanok, kik értették annak becsét, érdemét és fontosságát. Hálával tartozom ezen felül én, személy szerint magam, és legszívesebb köszönettel az igazgató választmány tagjainak egyenként és összesen, jegyzőinek, fáradhatatlan pénztárnokának különösen, kik mind oly szívesen segítettek, oly erélylyel munkálkodtak a kitűzött szent czélra, hogy náluk nélkül ily rövid idő alatt ily eredményt felmutatni képes nem lehettem volna. Kiválólag lekötelezve vagyok még Tevely Elek úrnak, intézetünk buzgó ügyvédjének, ügyünk lelkes, előrelátó, gondosan óvatos, és kitartó bajnokának, ki jelen volt, ha én távoztam, megemlékezett arról, miről én megfeledkeztem, s testvérileg osztozott velem minden kellemetlenségekben, bajban s akadályok legyőzésében, azok iránt türelemre, ezekben kitartásra, s erélyre buzdított ernyedetlenül barátságos szívességei kedvesen csatolák hozzá keblem érzéseit; fogadja ezeket hálám maradandó zálogául. Építészeinkről sem szabad megfeledkeznem, kik a terv készítése, kivitele és ellenőrködése körül mindig ingyenes készséggel álltak szolgálatunkra. Az én köszönetem azonban csak puszta szó, anyagi jutalmak osztására se hatalmam se tehetségem! — de im itt ezen épület, ezzel jutalmaztátok meg tenmagatokat; egy nagy érdempénz ez, mely a közjóért buzgó lelkeiteket ékesiti. Eredmény, melyről közületek mindegyik elmondhatja, mint a franczia katona: e csatát én nyertem meg s még százezer franczia, de házat én építettem s még néhány száz hazafi! Hátra volna még az alap, vagy még helyesebben mondva: az emlékkő letétele; mielőtt azonban ehez fognánk, még pár szót a tanuló ifjúsághoz kívánok intézni. Ezen új házban, melyet apáitok építettek, anyáitok szereltek fel, lehetetlen, hogy szent érzés el ne fogja sziveiteket, — a hála és kegyelet érzése ez ! Félszázad előtt őseitek árnyai mint első alapítók felettetek lebegnek, és szigorú szemekkel kisérik lépéseiteket , áldásukat kiérdemelni vagy átkukat vonni magatokra, hogy örüljenek, vagy bánkódjanak egykori műveknek eredménye felett, hogy fejlődésiekért, erkölcs és vallásbani előmeneteletekért felajánlva imádkozhassanak Istennel, vagy keseregve legyenek kénytelenek látni hitvány sülyedésieket, — ez gyermekeim mind tőletek függ! Czelotokat, melyért ide küldettetek, feladástokat, mely korotokat illeti, soha el ne felejtsétek. Czelotok : vallásos erkölcsökben és tudományokban gyarapodni; feladástok : ezen erényekben magatokat gyakorolni. Féljétek az Istent, engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és tanuljatok! A mai felvilágosodott s polgári egyenlőségre törekvő korban, midőn az ember annyit nyom, amenynyit ér, tanulni és dolgozni kell, hogy egykor valamit, ha lehet, sokat érjetek; tanuljatok azért szorgalommal sokat, amit a gyermekkorban elmulasztotok, pótolni soha sem lehet! E kor azon sima tábla, melyen az oly könnyen bevésett első vonások tartósan megmaradnak, melyben minden aggodalmaktól menten játszva lehet az ismereteket megszerezni; jól tudom én, hogy nem épen oly könnyű, sőt tudom magamról, hogy kezdetben, míg hozzá nem szoktunk, a tanulás nehéz; de higyétek meg nekem, csak kezdetben van ez így; ha az első nehézségen túlhatoltatok, amint ismereteitek tágulni kezdenek, a tanulás mindig kedvesebb, könnyebb és élvezetdúsabb lesz; azután hasznos munka a tanulás; a reá fordított fáradság gyümölcsözni fog gazdagon: ha férfiak, gyönyörűséget nyújtani ; ha öregek lesztek! — Azért tehát rajta fiuk: tüljetek, izzadjatok, tanuljatok s nélkülözzetek most, kövessétek a római költő tanácsát: „Malta tulit fecttque puersudavit et alsit“ — „peraspera ad astra“; — nehéz átvezet egekbe, pedig ott fent van magasztos czélja az embernek, kit Isten a maga képére teremtett, törekedni oda kell! — Tartózkodjatok a mulatságok túlzásaitól, ezzel nem azt akarom mondani: épen ne mulassatok, se nem kárhoztatom a vidám kedélyt, s ennek ártatlan mulatságait; de gyermekeim, jegyezzétek meg jól: soha ne legyen a mulatság a czél, hanem csak eszköz, mely üdítse, megújítsa lelki és testi fáradságtokat; de soha ne emészsze fel az erőt, melyet nemesebb czélokra adott nektek az Isten. Játszatok, hogy ájulva ismét tanulhassatok; — ez legyen az első, a fődolog, az mindig a második és mellékes, — ez legyen az ur, az ennek szolgája. — Valamint aluszunk, hogy ismét teljes erőre ébredjünk, úgy mulassunk, hogy ismét egész erővel komoly dolgokkal foglalkozhassunk. Mulatságtok legyen ártatlan, szelíd, finom, senkit se sértő, soha ne gyönyörhajhászat, mely után mindig csömör következik. — Higyétek el nékem, aki mindig csak mulatságot keres, mindig élvezetek után cseng , az legtöbbet unatkozik; ki a világi örömök aknáját fenekéig kibányászta, elfásult, tompa idegei fogékonytalanná válnak a külső benyomások iránt; azt a közömbös, mélabús életuntság haszontalanná, önmagával tehetetlenné, megelégedetlenné teszi. Míg az, aki dolgozik feszülten, s béketűrése nem fogy ki a munka fáradalmai alatt, annak maga a munka élvezetes foglalkozás lesz, s azon csekély idő, azon rövid óra, melyet napontai pihenésre enged, valódi gyönyör, igazán mulatság. Azután erkölcsösek legyetek ifju barátim, — erkölcsösek testben lélekben,— az erkölcs, tudomány és munka emelik ki az embert az állatok sorából; ha lelkének magasztosságával, énjének nemesebb részével le bírja győzni magában azt, mi benne nemtelen salak, földi por és sár , akkor magasabb, nemesebb lények közé sorolják őt. Erkölcs, tudomány és munka egyesítve, e három teszi az embert jóvá, nemessé, sokszor nagygyá. Munka tudomány nélkül hiábavaló, haszontalan; — tudomány munka nélkül parlagon meddő, azért dolgozzatok, hogy gyümölcsözzön. — Erkölcscsel párosulva, e kettőt mindig Isten áldása követi, s habár néha lassú, de biztos siker koronázza, — emlékezzetek meg ezekről s hogy el ne felejtsétek, tanuljátok meg e két verset: „Celsa cadunt vitiís crescunt virtút e t e n e11 a“ „Turris laxa unit pondere ipsa suo.“ Végszavaim : Legyen e ma Isten előtt kedves és tetszetős, felséges urunk királyunk és forrón szeretett hazánkra nézve hasznos, Somogyot és e szépen fejlődni indult kis várost felvirágoztató, — az ifjúságra és benne a jövőben rá nézve üdvös és áldásdús ! Úgy legyen! Egyleti ügyek. A magyar földhitelintézet s a váltságügy. (Folyt.) B) Pótszerződés a volt földesur s a váltságkötelezettek társulata közt. A volt földesur s a váltságkötelezettek közt kötendő pótszerződés czélja az : 1) hogy mind a volt földesur, mind a váltságkötelezettek társulatának képviselői kölcsönösen kijelentsék, miszerint a magyar földhitelintézet közvetítését elfogadják ; hogy a volt földesúr kötelezze magát a váltságtartozás tőke- és kamathátralékai fejében az intézet értékpapírjait elfogadni; — a társulat pedig e czélból a kölcsönügyletet az intézetnél mielőbb létrehozni; 2) hogy kölcsönös beleegyezésük által megállapíttassék : a volt földesúr kielégítése minő értékpapírokban történjék ?