Sürgöny, 1864. december (4. évfolyam, 275-299. szám)

1864-12-03 / 277. szám

önsegítség" gyermekei, tehát azon sociális elvből fa­kadnak, mely a nemzetgazdaság előhaladásának s meg­szilárdulásának roppant lendületet ad, részint a köz­szerencsétlenségek enyhítése, részint újabb nemzeti tőkék megszerzése által. Elemi csapások súlya alatt egyes polgárok köny­­nyen leroskadnak s végpusztulásra jutnak, mig többen szövetkezve ezen elkerülhetetlen csapásokat, ha el nem háríthatják is, de szomorú következéseiket egyes pol­gárokra nézve is elviselhetőkké teszik. Ez okból a biztosító-társulatok valamint a kor­mány, úgy a nagy közönség gyámolítására méltán igényt tarthatnak. Azonban a biztosító­társulatok, mint minden em­beri intézmény, még nem állanak a kifejlődés azon fokán, mely óhajtandó; a működéseikben még sok ja­vítani és kívánni való van, így például a biztosítási díjak, melyek a biztosí­tás különféle ágaiban a társulatok által kívántatnak és beszedetnek, mindeddig biztos alapokon nem nyu­­gosznak. E részben a biztosító-társulatok a statistikát mint tudományt nem nélkülözhetik , valamint megfordítva ugyane társulatok a statistikának fontos szolgálatokat tehetnek. A biztosítási díjak meghatározása és alkalmazása az átvett koc­kázathoz csak akkor lehetséges, ha az illető koc­kázatot megbírálni lehet. Ezen koc­kázat „viszonyszám“ a biztosítási tárgyak száma között , me­lyek koc­kázat alá vonattak és az azon tárgyakat való­sággal érő károk között. Már­pedig ezen két számot, mely a viszonyt képezi, s mely számok a biztosítási díjak meghatározására okvetlenül szükségesek, csak a statistika szerzi meg. Látjuk például, hogy az életbiztosító társulatok a fizetendő díjakat a biztosítottak kárához szabják, s így a halandóság meghatározására nem csupán halotti jegyzékek, hanem egyes korévek szerint elválasztott népszámítások is szükségesek. Pedig bízvást elmond­hatjuk , hogy Európában egy életbiztosító társaság sincs, mely díjait ily elválasztott korévi népösszeírá­­sok után számította volna ki. Hiszen eddig az országos népösszeírások 4—5 körévet egybevontak, s ezenfelül az összeírások is nem minden évben történnek, mi a halandóság arányának pontos meghatározására elke­­rülhetlenül szükséges volna. Ebből láthatni, hogy az életbiztosító társulatok, a különböző kérévi életbiztosítási díjakat eddig nem fek­tethették biztos alapokra, hanem azokat csak hozzáve­tőleg szabhatták meg, mi sem a­ nagy­közönség, sem maguk a társulatok érdekeit nem elégítheti ki, mert akár magasabb, akár alacsonyabb legyen a fizetendő díj, mint azt ker évek szerint az élők és meghaltak közti arány kívánná, mindenik esetben vagy a társu­latnak, ,vagy a biztosító közönségnek veszítenie kell. És ezen helyes arányszám ki nem tudhatásából azon nevetséges anomália is következik, hogy egy or­szágban, hol az élők és halottak száma mindenkire nézve ugyanaz: a különböző életbiztosítási társulatok mégis egymástól eltérnek, s minden két évre más-más "Biztosítási díjt állapítanak meg, mintha reájuk nézve az országban élők s meghaltak száma is más-más lenne. Hogy ez az életbiztosítási ügy irányában a köz­bizalmat nem növeli, hanem tetemesen csökkenti, ma­gyaráznunk nem aalikavgoo. A mondottakból az is világos, hogy ha a biztosí­­ási díjak valamely országra nézve helyesek, ugyan­­zon díjak más országokban teljesen haszonvehetlenek, s nem alkalmazhatók. Tehát ha valamely biztosító tár­­sulat működését több országra ki akarja terjeszteni, a­nélkül, hogy díjszabályaiban változást tegyen, ezt he­lyes speculationak csakugyan nem nevezhetjük. Mit az életbiztosítási díjakra nézve elmondottunk, azon észrevételek más alakban a tűz- és jég­­károk el­leni biztosítási díjakra is alkalmazhatók. A tűzbiztosítási intézeteknél nagyszámú díjtéte­lek vannak használatban, a nélkül azonban, hogy azok­nak alapjául tapasztalatok vagy a statistikai adatok ok­szerű egybeállítása használtatott volna. A tűzbiztosításnál nem elegendők azon adatok, hogy ennyi meg ennyi épület létezik, s ezekből ennyi meg ennyi leégett. A koc­kázat itt még az épület szilárdságától, a fe­dél minőségétől, az épület használásától, a nép jellemé­től és szokásaitól, valamint attól is függ, hogy egy ház­ban hány család és így hány tűzhely vagyon, miután több tűzhelylyel bíró ház csakugyan nagyobb veszély­nek van kitéve, mint oly épület, melyben csak egy csa­lád egy tűzhelylyel létezik. Azonban jelenleg a hivatalos statistika ily részle­tekre ki nem terjedvén, látható, hogy ez a biztosító tár­sulatoknak még sokáig nem fog használható adatokat nyújthatni, hacsak jövendőben működését az élet szük­ségeihez nem fogja alkalmazni. Jelentése Térey Pálnak az ázatlan ken­dernek gépekkel­ törése módjáról. (Folytatás.) A kender úgy, mint a földről lekerült, ázatlan nyers állapotában nyalábokba kötözve részint boglyák­ba, részint nyitott fészerekbe a gyár körül összeraka­­tik; a nyalábok vagy csomók körülbelül 25 centimé­­ternyi átmérővel egy gőz által hajtott gyökérvágó gép­hez vizetnek, mely mellett egy munkás működik, s azokat a kés alá tartván, gyökereiktől megfosztja. E műtét által 12 nyaláb fosztatik meg egy perez alatt ama fás részektől, melyek nem tartalmaznak fonalszá­lakat, s a kereskedésben valóságos hulladékot képez­nek, hol is e gyökerek talpnak (pattes) neveztetnek. A gyökérvágó (le couperaiene) egyszerűen egy neme a guillotinenak, melynek kése függőlegesen mozog, miglen egyik végével egy sark (charniere) körül fo­rog, a másik végével pedig egy csuszkában (coulisse) mozog. A gyökérvágóról a nyalábokat elviszik a szárí­tóba, s függőlegesen felállítják; itt több óra bosszant folytonos meleg légvonatnak maradnak kitéve, mely a szárak közt fel-alá száll, s Francziaországban a délsza­ki forró szelek hatását pótolja. A gépszerű törés, előleges á­ztatás nélkül megle­hetős sikerrel kisértetett meg, mint állítják a feltalá­lók, ezelőtt néhány évvel az olasz és magyar kenderrel, minthogy ez a mondott országok meleg éghajlatánál fogva jobban megfehéredik és megszárad, mielőtt ösz­­szerakatnék; ámde a francziaországi, különösen az oise megyei éghajlat alatt e műtét nem sikerült, kétség­kívül azért, mivel ott a kendert összehordják, midőn a hideg és esős őszi időjárás miatt a még zöld és nedves szárak megtartják mozgásokat, minden ragadós tulaj­donokkal együtt. A Leoni és Coblenz urak által feltalált , kettős padlóval ellátott szárító kipótolni látszik az éghajlat mostohaságát. A léget egy szívó­s nyomó szélhajtó gép (ventilateur aspirant et foulant) az alsó padló alat­t a tviaoaATTnk­Vin ^rtntmnuv^ tr/»f»a(t A «t aiktxj+A A » gőzkatlanok kamrájából veszi, keresztülvezeti egy sor csövön, melyekben a tűzhelyek füstje higyódzik, mielőtt a gyár nagy kéményébe jutna, onnan a jég visszanyomatik egy 50 méternyi (25 ölnyi) hosszú csatornába, mely azt a szárítókba osztja be, keresztben fekvő és üreges téglából készített t®csövek által, in­nen felszáll a szárítókba, a honnan sm szívó kémények felhúzzák, s a felső műhelyekbe ömlesztik, melyek ily formán füzetnek és szellőztetnek. Ezen berendezés meg­engedi, hogy a szárítókba menő lég nemcsak gazdasá­gosan van megnyerve, hanem egyszersmind nedvmér­­tanilag (hygromitrique) alkalmasnak találtatik arra, hogy a kender fás száraihoz tapadt rostos anyagok szerfelett kényes szárítását eszközölhesse. A nyalábok a­mint kijönek a szárítókból, felme­nesztetnek a törő­műhelybe s ott egymásután egy egyszerű törő (grosse broyeuse), kettős törő (broyeuse double), s végre egy fésülőgép (teilleuse) hatása alá vettetnek. Az egyszerű törőgép tizenhat — vízegyenleg egy­másra tett hornyolt vagy rovátkolt hengerből áll, me­lyek kettesével egymásba vágnak úgy, hogy nyolcz párt képeznek. Minden párnak mindkét hengere ösz­­szeköttetésben áll egy nehezékkel ellátott sajtóval (compresseur), mely megengedi, hogy jobban vagy ke­vésbé felemelkedhessenek, a közöttük áteresztett szá­raknak mennyisége és vastagságához képest; a rovát­­kok vagy hornyolatok (cannelures) a hengereken mindinkább finomabbak, minél távolabb vannak ezek he­lyezve a vasbádogból készült toroktól, melybe a mun­kás egyszerre egy bizonyos mennyiségű szárat betol a gép etetésére. A szárak a gép ellenkező végén lapítva és fás részei apró részecskékre törve, részben már a szálas rostoktól (felaments textiles) elválva jönnek ki. Ez a törőgép, mint látni lehet, hasonló elven alapszik mint az e jelentés elején említett gépeké. Az első munka bevégezte után a szárak a kettős tö­­rőgépbe helyeztetnek, ez egy iker­gép, mely minden olda­lon 22 pár hornyolt hengerből áll, melyeknek átmérője valamivel kisebb mint az egyszerű törőgépnél. Ezek a hengerek váltakozó előre- és hátramenő körmozgást követnek, úgy hogy a kendert tetszés szerint két, há­rom, vagy négyszer is át lehet meneszteni lapjaik közt. Az eredményt egy körtálos kerék (excentrique) hozza létre, mely két szíjat (egyik közülök keresztbe szaladó szíl) váltakozva mozgó csigáikról (poulies folles) álló csigáikra (poulies calies) vezet, a nehezékek úgy mint az első gépnél, illő távolságban tartanak minden pár hengert, úgy hogy a kender fás részeinek egy részecs­kéje sem búvhatik ki hatásuk alól. Ezen elmésen ki­gondolt gépnek némi hasonsága van a Fechter úr által feltalált géppel. A pozdorja a két gép alá helyzett ládákba esik, melyek az alsó műhelyekben felállítvák; minél kiseb­bek és sűrűbbek a hengerek rovátkái, annál finomabb a pozdorja; ez a ládákból közvetlenül kivétetik és a gőzkatlanok tűzhelyeit táplálja, ez lévén a vaugenlieui gyárban az egyetlen tüzelő anyag. E műtét után nincs egyéb hátra, mint a nyert rostos anyagot egy új gépbe helyezni, melynek rendel­tetése a netán még hozzátapadt fás részecskéktől vég­kép megtisztulni, egyengetni és szétosztani, végre pedig a hosszú szálakat a csepptől elválasztani. Ezt a munkát egy kettős hatású fésülőgép végzi, melyről most szó­­landunk. E gép, melynek alapelve de Girard Fülöpnek egy találmányára emlékeztet, áll két nagy vízegyenle­­gesen állított vasbádog dobból (tambours), melyek egymás felé forognak, egy perezben 200 — egész 250 íV'-m­alatnyi s«b­»KHpo’p'fil, tartatnak pedig egy öntött vasból készített ládában, egy telepet képezvén, mely­nek belsejében a forgás végbemegy. A két henger külső falai váltakozva hosszában és keresztben, vagyis súlyegyenleg a tengelyre irányzott lemezekkel borítvák, az utóbbiak hajtalékos formát mutatnak. A kendercso­mók beeresztetvén a két dob közé, a munkás által kéz­zel tartatnak, s két vagy háromszor a szükséghez ké­pest lesülyesztetnek és visszavonatnak ; e műtét által az egyengetés, a tisztítás és a fésülés egyszerre vitetik végbe. A rostok ekkor kellően megtisztíttatnak a cse­pptől és a fás részektől, elegendőleg szétosztatnak és megegyengettetnek, hogy a tengerészet kötélgyártói a vastag kötelek fonására közvetlen munkába vehessék, ha azonban finomabb kötelekre szánják, elég azokat egyszerű simításnak alávetni, (ravatage) s ekkor a kereskedésben az egyszer gerebenezett szálkender helyét foglalják el. Tény, mikép a csomagoló műhelyben dolgozó nők a kender-csomókat csupán egy-két keresztülvo­­nás után egy sajátszerű ritka gerebenen, s némi igen csekély rendbeszedés után mindjárt összehajtják, meg­sodorják és ládákba rakják. A ládák, melyekbe a csomók így berakatnak, egyszersmind a kendernek 50 kilogrammnyi, (azaz i­ mázsányi) bálokkal összenyomására szolgálnak. E végre a ládákat egy csavaro­s emeltyűvel el­látott sajtó alá teszik, hol a láda oldalfalai fa- és vasru­­dakkal tartatnak össze; ekkor a sajtó megszorittatik, s a kender zöme mintegy két ötödrésznyire, vagy épen egy harmadra összeszáll. Ekkor a láda négy oldalfalát elejtik, kihúzván a vasrudak reteszeit, s nem marad más, mint a láda fe­neke és teteje, melyekben összeillő kivágások vannak, hogy rajtuk keresztül köteleket lehessen áthúzni, eze­ket aztán megszorítják, megkötözik, a csavarok tok­jait pedig feleresztik és a szétküldésre kész bálokat a raktárba viszik. A fésülő­géptől származó hulladék egy kü­lön műhelyben munkások által kézzel fésültetik ; e fésülés vagy gerebenezés részben rövid szálakat ad, melyeknek ára kötélgyártáshoz való első rendű szálak árával azonos, a másik feléből gereben-csepű készül (etoupes de peignage), mely gorombább fonadékokra al­­kalmaztatik. Az 1863-diki gyári üzleti könyvek után ítélve a feldolgozott 1,346,940 kilogramm nyers, áratlan ken­derfeldolgozásnál következő eredmények mutatkoztak: 98407 kilóg, szálkender 1-sk szál 95 ftjával 100 kilogramm. .11llAitóifém­ 62,670 kilóg, szálkender 2-ik fésült 95 frjával 100 kilóg. 81,450 kilóg, gerebencsepü 35 frjával 100 kilóg. 52,150 kilóg, fésülőgép csepü­je vagy 2-ik szál nyers 45 frjával 100 kilóg. 6,500 kilóg, gereben-hulladék 25 frjával 100 kilóg. 224,000 kilóg, levelek és mozgás por 2 ft 50 c.­­jével 100 kilóg. 65,600 kilóg, hamu 3 ft 100 kilóg. Azonkívül a gyártás után maradt pozdorja egy­­harmaddal több volt mint a gyárban felhasznált tüzelő, anyag szükséglete, így tehát 100 kilogramm nyers kenderből nye­reség volt: v . dallá vane .A Tisztított szálakban 1-ső szál . . 7.30?, Gerebenezett szálakban 2-ik szál . . . 5.10 , Gerebencsepü............................... 6.00 Fésülőgép csepüje . . . . . . . . 3.90 Gereben-hulladék....................................0.50­­....... ---------- ------­összesen : 22.80% A mezei áztatás eddigi rendszere mellett nem le­het többet mint 12% száztelit nyers kenderben nyerni, s annak termékei ez évben csekélyebb áron adattak el mint a vaugenlieui gyár készitményei. fázisA Napi újdonságok. * Ö cs. k.’A­postoli Felsége f. hó elején dél­előtt magán-audientiákat adni méltóztatott. * Brünnben, nov. 29-kén déli 1 órakor ment végbe a m. hó 19-kén született főherczegnő ünne­pélyes keresztsége. A herczegnő a következő neveket kapta: Mária Eleonora, Gratia, Carolina, Ludovika, Erzsébet, Filomena, Walpurga. A keresztséget gróf Schaafgotsche brünni püspök ő excja hajta végre. Ke­resztanya volt Karolina Auguszta császárné ő felsége, Mária Karolina főherczegasszony ő fensége által kép­viselve; keresztatya Lajos József Antal föherczeg ö cs. fensége, képviselve föherczeg Albrecht ő cs. fensége által. E legmagasb helyettesitőkön kívül a keresztségi ünnepélyre megérkeztek : föherczeg Rainer és József ö cs. fenségeik, és Thereze­s Mathilde föherczegasszo­­nyok, valamint a Württemberg­ herczeg ö c. fensége. Brünnből vendégekül jelen voltak a magas tábor­noki kar s a polgári és katonai tekintélyek főbbjei. A föherczegi gyermeket b. Schleisznigg vezérőr­nagy s föudvarmester vitte egy párnán keresztségre. A végbement keresztség és ebéd után a legm. Császári háznak Bécsből érkezett tagjai oda ismét visz­­szatértek. E legmagasb uraságok kíséretében voltak gróf Braida altba. föudvarmester , excja, főudvarmesterné Eltz grófnő ö excja, az udvari hölgyek Althann és Taffe grófnők és gr. Eltz őrnagy. * A „Gazza di Venezia“ , következő hirdetményt hoz : „Miután a feloszlatott két fegyveres banda tagjai­nak nagy része a hadseregparancsnok ő excja megbí­zásából nov. 11-ei hirdetményem 2 ik pontja alatt ne­kik ajánlott eszközt használva, önként följelenté ma­gát , miután továbbá amaz eredmények következtében, melyeket a parancsnokságom alatti csapatok czirkálá­­sai eszközöltek, föltehető, hogy a járások a bandák ma­radványaitól megtisztítvák, a hadseregparancsnok úr , excja által megbizattam, hogy a felérintett hirdetmény­nyel fölállított rögtönítélő törvényszéket megszüntessem. Ennélfogva ezt a mai nappal minden, azon hirdetmény­ben megnevezett járásokban megszüntetik. A még füg­gőben lévő perek a hadseregparancsnok ur ő excja meghagyásából az Udineben székelő haditörvényszék­hez tétettek át további elintézés végett. Maniago, nov. 29-kén 1864. Krizmanic, cs. k. vezérőrnagy.“ A „Gazz. di Venezia“ ehhez következő megjegy­zést függeszti: Mint nov. 25-én közölve volt, Friaulban a fegyveres bandák szétszórása végbevitetett, még csak kevés van hátra, a kik elbújva tartják magukat és a kiknek feltartóztatására a szokott elfogatási pa­rancsok kiadvák. Miután ekkor a katonai rendszabályok czélja el­éretett, a nov. 11-én kihirdetett katonai r­ögtönbiróság fölfüggesztetik, mint ez a fentebbi hivatalos hirdet­ményből kitűnik. Azon tény, hogy a rögtönbiróság ál- I túl teljes hatás éretett el, a nélkül, hogy egyetlen­ halálos ítélet hozatott volna, emlékezetes ma­­radand­ó hasznos egybehasonlításokra fog alkalmat nyújtani. * Pápa ő­szentsége a Szt-István-társulat felira­tára atyai válaszát már megküldte, mely a társulat keddi gyűlésében, hol a téli idényre a fővárosba érke­zett társelnök gr. C­z­i­r­á­k­y János ő mmga is jelen leend­ő fog a tagokkal közöltetni. * Ugyancsak gr. Cziráky János ő excja a lipótvárosi bazilika építésére 500 fttal járult, s ezen összeget a városnál le is tette. Az építési bizottmány — mint hírlik — megtette már a szükséges lépéseket, hogy a minap említett 100.000 ft előlegezési kölcsönre engedélyt nyerjen. * Csillag Róza k. a. debütje Lindában mint Pierotto, mely szerepben f. hó 1-jén lépett föl először a nemz.­színpadon, tekintetbe véve az ily próbaszereplés­től csaknem elválaszthatlan elfogultságot, jól sikerült­ a közönség, a­miben nálunk kételkedni sem lehet, mind bátorító, mind méltányló tapasaival nem fukarko­dott. A kezdő énekesnő hangja és színpadi mozgása reményekre jogosít. Közönség, — a kettős cirkusi elő­adás daczára — szép számmal volt jelen. * A londoni kiállítás alkalmával kifejtett tevé­kenységéért Schwartz Vilmos lovag osztály-tanácsost az austriai birodalombeli kiállítók emlékkel akarták megtisztelni. A lovag azonban az ajánlatot köszönettel visszautasító, kérvén, hogy az e czélra szánt összeg ka­matait az osztrák birodalom iparának és kereskedelmé­nek előmozdítására fordítsák. A jelenleg 12.600 forint­­ra menő összeg,mely „Schwarz-alapítvány“ ne­vet nyert, most tehetséges és iparkodó, de vagyontalan állampolgárok utaztatási költségeire kamatoz. Az ala­pítvány elnyerésénél nem jön tekintetbe sem az ország, sem a nemzetiség, sem vallás, sem ipar vagy művésze­ti ág, csupán az kívántatik, hogy az egyén a birodalom­ban született legyen. A birodalom valamennyi kereske­delmi és iparkamarájának jogában áll e czélra egyéne­ket ajánlani. Az itteni kereskedelmi kamara is kapott egy példányt — írja a „L.“ — az alapítvány-levelek­ből, s fölszólíttatott, hogy egyszersmind­ e szép czélu alapítvány tőkéjének gyarapítására közreműködjék. * Az arany­gyapjas-rend évünnepe holnap tarta­­tik meg szokott módon a bécsi Hofburg kápolnájában. * Egy ide érkezett sürgöny az itteni óvásokat egy nagy óralopásról értesiti, mely m. hó 28-án Laibachban követtetett el. Ott ugyanis a mondott napon Pók Antal órás boltja feltöretvén, abból 182 ezüst és arany órát, és jelentékeny pénzösszeget oroztak el. * A múlt szombaton a lövöldében megtartott be­­széd a jövedelme 300 ft volt. * Vámbéry Ármin nagy utazási munkája nem mint előbb jelentve volt, Heckenastnál, hanem újabb hír szerint Emichnél fog megjelenni, ki ez iránt a szer­zővel már a szerződést is megkötötte. * Csak pár nappal ezelőtt jelentek, hogy fiatal te­hetséges novellaírónk Beniczky Emil, két kö­tet novellával gyarapítá szépirodalmunkat, s ma már azon fájdalmas hírrel kell az olvasót meglepnünk, hogy­­ a fiatal szerző, ki alig háromnegyed éve élvezi a boldog i­s házasság örömét, f. hó 1-jén reggel Törtelén heves máj-s láb következtében meghalt. Béke poraira ! # Szegeden m. hó 30-án fejezte be a tanügy terén érdem­dús kegyesrendi tag és tanár Cserkuthy Jó­zsef tevékeny életét. — A fmlgy kir. hétszemélyes táblán dec.­l-se s a következő napokon az alábbirt polg. perek adatnak elő: Molnár Zsigmondnak Dálnoky Nagy Dániel e. adóssági pere. — Ottinger Károlynak Jaksics János e. biztositási végrehajtási ügye. — Guttmann Samunak Szekrényessy Dániel e. adóssági p. Előadó: M­a­la­ti­n­s­z­k­y Ferencz stb. — Haussel Eliznek Baumbauer József e. végrehajtási ügye. — Hermann András örökö­seinek Herman Ferencz e. telekk. u­. — Bedekovics Alajosnak Weisz és Goldstein Márk e. 2 rendbeli elő­jegyzést igazoló pere. Előadó: Jamniczky Lipót ktb. Szenczy Teréziának férje Horváth Mihály e. tartáspénz és jár. i­. pere — Ecser Dajka Erzsébetnek Zsengellér Mihály és társai e. 200 ft móring s jár. i­. pere. Előadó: Ferenczy Ferencz ktb — Langó Ferencznek Bede­kovics Vilmos e. adóssági pere — Répásy Mihály­nak Fliehr István e. végrehajtási ns. — Burián Zsu­zsannának Burián Benjámin és társáé, hason­g. Előadó: Zsömböry György stb. — Szvoj Ferencznek Kolin Sámuel e. kártérítési p. — Tóth Gábor s társainak Csécsi Bálint e. örökösödési p. — Ristori-Kis Borbá­lának Ristori László e. telekk. u. — Angyal Józsefnek Gyurikovics József és társa e. visszahelyezési ügye. — Welker Kristófnak id. Bekker Jakab e. adóssági p. —• Szatmáry Juliannának Juhász István e. hason p. — Ne­­messányi Mátyás és társának Nemessányi Ignácz e. be­­tiltási n. — Molnár Erzsébetnek Jeney Károly e. adós­sági p. — Raisz Gyula hitbizományi ü. Előadó : S­a­rk­­­a­y Lajos stb. (T. Cs.) Keresztes Károly mezei kapitánynak Pest városa tanácsánál e napokban tárgyalásra került egy jelentéséből következő jó adomának jutunk tudo­mására : Hogy tudniillik a mindenszentek és halottak napján a vidékről többnyire kocsin érkező nyomorék koldusok a temetőt és környékét el ne lepjék, a mezei kapitány úr a temetői bizottmány kívánságához képest, f. évi october 31-én éji őrjárattal a Józsefváros kiebb eső korcsmáit bejárván, azokban 16 kocsi és a gyerme­­kek kivételével, 47 nyomorék koldus találtatott.­­ Mi­után ezen koldusok lóval és kocsival a városházán el­helyezhetők nem voltak, de másrészt a határon túl is vezetve még az­nap visszatértek, illetőleg az elérni óhajtott eredményt meghiúsították volna, az összes, ugyanazon czélra ide sereglett társaság a kerepesi­ uti „Czifra“ czimü korcsmában lakó mezei biztosnak ada­tott át, ki élelemmeli ellátásukra s a lovak részére ki­szolgáltatott szénára 18 ft 63 krt költött, mely összeg­nek a házi pénztárbeli utalványozása a tanács részéről minden jövőrel következtetés nélkül — helybenha­­gyatott. * Az uj redouttermeknek az írott ajánlatok utjáni haszonbérbe-adása f. hó 1-én délelőtt 10 órakor a városházán végbement s mint már említve volt, Szeeger Frigyes és Kiczel Jakab ügyvéd mint leg­többet ígérők maradtak a helyzet urai s egyszersmind­­ tehát új bérlői a redouttermeknek. A többi részletekből­­ érdekes lesz megtudni, hogy a m. kir. helytartótanács a város által kitűzött haszonbérleti feltételek azon pont­­ját, mely szerint a redouttermek bérlője kizárólagos joggal bírna álarczos bálok tarthatására, oda módosítá, miszerint ily álarezos bálok Pestváros területén ható­sági engedély mellett más helyiségekben is tarthatók. A városgazdászati bizottmány előtt megjelent concur­­rensek a helytartótanács által tett ezen változtatásról már eleve értesültek s ennek tekintetbe vételével tett­­ték ajánlataikat. Csicsmanczay ur évenkint 8000, Ul­mer és Zeillinger urak 10,000, Mosch ur 8000, esetle­gesen 12,350, Steingaszner 12,500 és a szegényalapra évenkint 200, végre Kiczel Jakab és Szeeger urak 15,200 ftot ajánlottak meg. Troost lovarda-igazgatónak mégis sikerült vetélytársa Suhr mellett síkra szállni. A nm. magy. k. helytartótanács elnökségének Pest városához tegnap leérkezett rendeletével tudniillik Troost 10 előadástad­­hatására engedélyt nyert, s a tegnapelőttre hirdetett 1-ső előadást is megtartható. Bár Suhr tömött háznál tartá előadását, Troost is meglehetős számú látogatónak örvendhetett. * Kettő egyszerre. Tegnapelőtt mind a két circus megtartá előadását. Troost úr a Be­­leznay-keri lovarkörében és Suhr a régi füvész­­kertben, hol maga építtetett egy díszes rovarkört. Suhr circula zsúfolásig tömve volt, noha a claque titkait is­merők azt állítják, hogy nem mind volt arany, a­mi fénylik,­­ azaz volt tiszteletbeli jegy is elég. Miután mind a két helyütt nem lehettünk egyszerre jelen, egyelőre, mint a logikusok mondják: probo minorem — a kisebb rovarkört, Troost űrét látogattuk meg, annyi­val inkább, mivel ennek maradása problematikusabb. Troost úr kis, de jól gyakorlott művészekkel és lovak­kal rendelkezik. Különösen akrobatái: a Mirami test­vérek olyanok, a­kik egy első rangú circusban is méltó bámulatot gerjesztenének. A lóháton működők közt van egy kitűnő voltigeurje, egy gyakorlott ugrója; a hölgyeknek jól áll a magyar pruszlék és tesznek, a mit tehetnek. A circus csinosan van feldíszítve s átalában minden készületük olyan, mely bizonyosan elegantiá­­ról tesz tanúságot. A lovak közt Columbus az, mely­ a dressurában uj dolgokat mutat. Taps tömérdek volt.­­ A szomszéd Hanzsabéken m. Ló 28-ról 29-re menő éjjel történt vakmerő rablógyilkosságról, melynek egy ottani szabó és neje esett áldozatul, a „P. L.“ kö­vetkező részletekről értesittetik. A háznál volt s életben maradt szabólegény az esetet igy beszéli el : Estve félnyolczkor egy a háznál jól ismert, keresszerüleg öl­tözött legény lépett a szobába és éji szállást kért; az idegen vendégszeretőleg fogadtatott és midőn lefekvés előtt még pajtását is mint második vendéget jelentő bet a háziak ez ellen se szabadkoztak. Egy félórával ké­sőbb az éjjeli vendég az ajtón kopogtatott, az említett legény megnyitá neki az ajtót és mint maga beszéli, a belépő által egy krinolin abroncsaival kezén lábán meg­­kötöztetett. Erre az alvó mester, neje és inasa a háznál lévő fejszével meggyilkoltattak. A gonosztevők 280 fő készpénzt és több értékes tárgyat magukkal víve eltá­voztak. A legény, ki ezt vallja, az ellene bizonyító bűn­jelek következtében le van tartóztatva.

Next