Sürgöny, 1864. december (4. évfolyam, 275-299. szám)

1864-12-03 / 277. szám

277. sz. Negyedik évi folyam. SkVRfiftlUY nunwinv x ■ Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten G­y­ő r­­ Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el.— »a i i iL ina' i ¥ i mim rnnnw ................■ j Wng An-iiir«levélek­ : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurt­b­an Mollon Ottó; Stamburg-Altenában Hansenstein és Vogler; Hamburg­ban­­Fürbt­eim Jakab; Lipcsében Rugier ffl. , Higen és Fort uraknál. Előfizetési árak : Hapontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre ...................10 frt. Félévre.....................8 frt. 50 kr. Negyedévre...................5 „ Negyedévről . . . 4 „ 50 „ imnda..Per­. Szombat, december 3. 1864. a „Sürgönyére 1864. évi december hóra postán küldve ....... 1 ft. 70 kr. Buda-Pesten..................................1 ft. 60 kr. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 20-tól kelt legfelsőbb határozatával gróf Szécsen Antal ő excja, gróf Zichy Ferdinánd, gróf Zamoyski István, Somerset Beaumont uraknak, to­vábbá Prange F., Schossberger S. W. s fiai , Hochmeister Frigyes, Kendler s társa, s Rosenberg Frigyes czégeknek egy „du­nai kereskedelmi társulat® czégü részvény-társulatnak Bécsbeni alapítását megengedni, s az illető szabályo­kat legfelsőbbleg helybenhagyni legkegyelmesebben méltóztatott. Szathmár megye főispáni helytartója Felső-Bánya városi aljegyzővé C­o­p­u­s­z Károly kiadót nevezte ki. Bihar megyében uralgó keleti marhavész miatt a Debreczen városbani szarvasmarhavásárok megtartása a vész tartama idejére további intézkedésig betiltatott Hivatalos tudósítások szerint a keleti marhavész­nek egész Oláhországban történt megszűnte folytán, az ezen országból érkező szarvasmarhára nézve a ha­tárőrvidéken fenálló 15 napi veszteglés beszüntetvén, a szarvasmarhák behajtása a határszélen eszközlendő vizsgálat mellett megengedtetett. Az ezen állatokból származó nyers termékek azonban további intézkedésig még folyton egészségi éveljárás alá helyezendők. NEMHAVATALOS RÉSZ Birodalmi tanács. A követek házának ülése (deczember 1-sején.) Szőnyegen a válaszfelirat fölötti részletes vita volt. Az elnök indítványára a 4­8 bekezdés, melyek mind az Alkotmánykérdésre vonatkoznak, együttesen vétet­tek vita alá; a szavazás azonban minden bekezdésre egyenként idéztetett. Dr. Gjiskra előadó az utolsó országgyűlések tevékenysége eredményének történetét restimmálja. Némely országokban nem hivattak azok össze, mások­ban félbeszakittattak. Mások tevékenysége ismét az­által, hogy a határozatba ment törvények — mint pél­dául a községtörvény — nem szentesíttettek, megakasz­tatott, ámbár szónok nem akarja eldönteni, melyik fél szolgáltatta erre az okot. A galicziai ostromállapotra térvén át, megjegyzi, miként a bizottmányban folyt dis­­cussio azt bizonyította, hogy ezen állapot további tar­tama szükséges, habár mindenki óhajtja is, miszerint ezen szükség okai lehetőleg mielőbb megszűnjenek. A kormányra váró feladatok egyik legnagyobbikául je­löli ki az előadó az alkotmányszerű állapotok életbe­léptetését Magyarországban, és azon véleményben van, miszerint azon idő óta, melyben egy legmagasb üzenet által az 1861-diki országgyűlés bezárása tudattatott a házzal, a magyar kérdés megoldására semmi sem tör­tént. E pontra nézve eltérés van a kormány és válasz­felirati bizottmány közt ; a kormány azt hiszi, hogy előbb nem hívhatja össze a magyar országgyűlést, míg annak többségére nem számíthat; a válaszfelirati bizott­mány pedig azt véli, hogy Magyarországnak joga van az országgyűlés egybehívását mint jogát követelni. Ha az országgyűlés ismét útjába álland az egyezkedésnek, a gyűlölet ez esetben reá szálland, és a kormány meg­tette a magáét. G­r­e­u­t­e­r követ hosszasabban szól a 4-dik be­kezdés következő passusa ellen: „A követek háza mé­lyen sajnálja, hogy az alkotmányos tevékenység a biro­dalom nagy részében még kezdetét sem vette, vagy tel­jesen félbeszakittatott“ és a következő szöveget ajánlja: „A követek háza mélyen sajnálja azon okokat, melyek alkalmat szolgáltattak arra, hogy az alkotmányszerű tevékenység a birodalom nagy részében még nem vette kezdetét, vagy sokféleképen félbeszakittatott.“ (Az in­dítványt a közép támogatja. Miután Schindler követ sikerrel igyekezett az előtte szólónak okoskodásait megc­áfolni, Kaiser­feld emel szót. Ezen beszéd a hallgatóságra nagy benyomást tett, s azon módosítványnyal végződött, mi­szerint a 6-ik bekezdés, hol a Magyar- s Horvátország­­bani alkotmányszerű állapot helyreállításáról van szó, igy hangozzék: „Mi ezen két királyság országgyűlései­nek egybehívását sürgetős szükségnek tartjuk.” Ezen indítvány számos tag által támogattatik. Dr. R­y­g­e­r azt hiszi, hogy Kaiserfeld indítványa a bizottmányhoz lenne utasítandó, s ez iránt indítványt terjeszt elő. T­i­n­­t­i pártolja a Kaiserfeld-féle indítvány elfogadását, s tö­kéletesen csatlakozik annak okoskodásaihoz, melyek akkor vannak stylisálva, hogy mindenki elfogadhatja a szöveget, saját álláspontjának föladása nélkül. Ő ezért ellenzi a bizottmányhoz utasítást Dr. Toman azon tekintetből, hogy a Krain ré­­széről községi törvény nem lön szentesítve, ezen módo­­sítványt terjeszti elő: „A ház fájlalja, hogy a német-szláv tartományok országgyűlései alkotmányszerű tevékeny­­ségükeri határozatuk szentesítésének meg nem történte által megakasztottak.“ (Támogattatik, kivált lengyelek, tyroliak és erdélyiek által.) Dr. Giskra indítványára az ülés rövid időre félbeszakasztatik, a Kaiserfeld-féle módosítványnak a felirati bizottmány általi tárgyaltatása végett. Herbst Greuter azon állítása ellen nyilatkozik, mintha a tartományi gyűlések semmi sikert sem mutat­hatnának föl. A csehországi fényes sikert mutathat föl, hogy a tiroli ezt nem teheti, részben saját hibája. (Tet­szés.) Egy oly községi törvényt, mint a tiroli, s a hit­egység iránti törvényt a kormány nem szentesítheté, s én ezt nem fájlalhatom (Élénk tetszés.) Szónok dr. To­man módosítványa ellen nyilatkozik. Schmerling lovag államminiszer: Mielőtt a kormány az itt fontorgó kérdés irányábani álláspont­jának fejtegetéséhez fognék, legyen szabad, néhány kevés szóban az általános vitára visszatérnem, mert kötelezve érzem magamat, összevont rövidséggel kife­jezni, mi készteti a kormányt arra, hogy az általános vitában szót ne emeljen. Azon szempontból indulva ki, hogy itt két párt közti vitálg forog fenn, melyek egyik részén a jogi képviselet, másikon a kormány áll, azon elvnél fogva: qui tacet, consentire videtur, a kormány hallgatásából az ő beleegyezésére vontak következtetést, ez azonban nem áll. Épen mert a kormány nem vallja azon elvet, hogy itt két párt közti jogvitály létezik, nem érzi magát in­díttatva, szót emelni ott, hol arra semmi gyakorlati ok sem volt. Az általános vita a körül forgott, hogy a ház egyes tagjai egyoldalú nézeteiket a birodalom állapo­táról egészben és nagyban s egyes kérdésekről kifej­tették. A­mennyiben különben az általános vitában tar­tott beszédek az ellenzék álláspontjának ismertetésére és a kormány elleni, többé vagy kevésbé heves, majd­nem mértéktelen megtámadások intézésére szolgál­tak, s nyugalommal fogadta ez utóbbi azokat, mert megszokta, az ellenzék részéről megtámadtatni s e sor­sot Európa minden részének kormányaival osztja, a­hol alkotmányos állapotok léteznek; s azon megnyugvása van, hogy, ha —­ mi alig fog megtörténni — a tisztelt szónokok hivattatnának meg az állam ügyeinek veze­tésére, ezeknek szintoly megtámadásokat kellene ta­pasztalnak. A részletes vitában azon élénk óhaj érin­tetett, hogy a lombard-velenczei királyságban is nem­sokára alkotmányos állapotok foglaljanak helyet. Váj­jon oly áradatok közt, milyenek jelenleg ezen iz­gatott országban uralkodnak, az országos ügyek­nek nyugodt tanácskozás alá vétele ekkorig le­g«» rolu«, ön. ft­er kívom. JL «m­­a kormány kötelezve volt, azt megtevő, fog­l­­lalkozott az alapszabály vizsgálatával, bevégzi azt, és a megfelelő perc­ben az azonnal kihirdettethetik. De a kérdés megoldását csupán azáltal, hogy ország­­gyűlést hív össze, nem tekintheti a kormány ilyenek. Ha továbbá szemrehányást tesznek a kormánynak, hogy a galicziai országgyűlés alkotmányos tevékenysége nem lépett életbe, úgy ezen események további fejtegetését a tanácskozás későbbi szakára hiszem fentartandónak. Az azonban nekem egészen kétségtelennek tetszik, hogy ezen óhajtás kifejezése, miszerint a galicziai or­szággyűlés „legközelebb“ tevékenységét megkezdje — a helyzettel nem egészen hangzik össze. Mi a teljes birodalmi tanácsban vagyunk itt egybe­­gyűlve, annak még jó ideig folytatnia keilend tevé­kenységét, aztán a szűkebb bir. tanácsnak keilend kezdődnie, számára is a tevékenységnek gazdag meze­je fog megnyílni; legkedvezőbb esetben beálland az ősz, míg az országgyűlések egybehivattatnak, s a rend­szabályokról, melyek — teljes valószínűség szerint — csak egy év múlva lesznek lehetségesek, már ma nyi­latkozni, ez — úgy látszik nekem — mégis csak any­­nyit jelent, mint az eseményeknek eléje vágni. Most a magyar országgyűlés egybehivatásának kérdéséhez, vagy tulajdonkép az úgynevezett­­ma­gyar kérdés“ fejtegetéséhez térek át. Ő Felsége a trónbeszédben kifejezni méltóztatott, miszerint szivének legélénkebb óhajtása, hogy birodal­mának keleti részében is az alkotmányos tevékenység, a­mint csak lehetséges, megkezdessék. Ő Felsége ezen óhajt azon másik óhajtással méltóztatott kisérni, miszerint a viszonyok helyzetének felfogása és az ösz­­szes érdeklettek baráti előzékenysége lehetségessé te­gyék, az alkotmány­művet mielőbb bevégezni. Azon élénk óhajtásban, hogy a magyar kérdés nemsokára békés és kielégítő módon megoldassák, azon férfiak, kik a kormány tanácsában ülnek, találkoznak a kir. tanács mindkét házának képviselőivel. Azonban a gya­korlati életben nem elég az óhajtás, és nem a czél, na-nem az eszközök képezik a legnagyobb nehézségeket. Én a legnagyobb figyelemmel kisértem a vitákat s ál­talában a magyar kérdés megoldásával — kötelessé­gemhez képest — huzamos­­ időn át a legbuzgóbban foglalkoztam; de fájdalom, meggyőződtem, hogy a tegnapelőtti és mai viták annak eszközeire nézve, mi­ként lenne ezen kérdés megoldandó, alig nyújtottak új, legalább nem kielégítő fölvilágosításokat. Egy alsó-austriai követ, a­ki Magyarország­ban hosszú ideig államhivatalt viselt, tegnap lelkese­detten emlékezett meg a magyar nép kitűnő tulaj­donságairól. Ő azonban főleg e nép érzetére építé egész miveleti tervét. Ez oda irányult, hogy minél gyorsab­ban hivattassék egybe az országgyűlés, és pedig olyan, melynél a kormány a választásokra nézve szenvedőleg viselje magát, — aztán terjesztessenek kir. javaslatok az országgyűlés elé, melyek a lakosságot kielégítik, s ezen leyális, dynastikus nép öröm-riadallal fogadandja a királyt s a kérdés kielégítő megoldásra találand. Sajná­lom, hogy erre nézve nem érthetek egyet. Én nem osz­tom azon nézetet, hogy a kormány kötelessége, a válasz­tások irányában magát szenvedőleg tartani. Ellenkező­leg helyén látom a megengedett befolyást, s a kor­mány kötelességének tekintem, a választók figyelmét oly férfiakra irányozni, kiket azon érzet vezet, miszerint a legközelebbi országgyűlési ülésszakban Magyaror­szág és a rajtban-inneni országok közt a kiegyezésnek létre kell jönni. Mi a kir. javaslatokat illeti, csak azt óhaj­tottam volna, hogy kifejtetett volna, miben kell azoknak állniok. Én bizonyos értelemben osztom a magyar nép nagylelkűsége iránti nézetet, de nagy államjogi kérdé­sek nem intéztethetnek el egyedül az érzelem­politika útján. Másik eszközül a czél elérésére javasoltatott, miszerint a Lajthán­ innen minél szabadelvűbb intézmé­nyek hozassanak létre, hogy az alkotmány a magyar nép előtt becsessé tétessék. Bocsánatot kell kérnem, ha erre nézve is ellentmondok, és pedig ép úgy formai, mint anyagi tekintetekből. Mi a formaiakat illeti, nagy becset helyeznek arra, hogy ha úgynevezett alapjogok alkotá­sához fognánk. Én azoknak s nem egy táplált óhaj­nak fontosságát meg akarom engedni, s magam ré­széről hozzájárulok, hogy azok mielőbb alkotmánysze­­rűen szabályoztassanak. Azonban e dolgok nem a tá­­gabb, hanem a szűkebb birodalmi tanács illetékessé­géhez tartoznak, s a­mi itt megszavaztatik, annak Ma­gyarországban nincsen érvénye. A magyaroknak ezen jogokat mind országgyűlésükön kell tárgyalniok. Ha itt a szűkebb kir. tanácsban szavaztatnak meg, úgy eb­ből a magyarokra nem hárul előny. Továbbá be kell vallanom, miszerint előttem, a miniszerfelelősségi tör­vényt kivéve, egy indítvány sem ismeretes, mely oda irányulna, hogy az alkotmány oly értelemben módosít­tassák, miszerint az szabadelvűbb alakulást nyerjen. Csak egy tisztelt követ Bécsből utalt ismételve sokat olvasott lapjában arra, miszerint azon körülmény igen sértő, hogy az elnökök a Császár által neveztet­nek ki. Nem hiszem azonban, miszerint ezen körülmény olynemű legyen, hogy megváltoztatása bármi tekintet­ben elégséges volna, a magyarokat megnyerni, hogy örönyteljesebben jöjjenek a birodalmi tanácsba. Mert arra nézve bizonyosak lehetnek önök, uraim, hogy ha­bár az elnnökök kinevezésének joga a korona számára van is fentartva, ha a magyarok a birodalmi tanácsba belépnek, bizonyosan az ő körükből fog az elnökök kö­zül egyik kineveztetni. , Mily it maradt ezek után a kormány számára fenn? Még egy jen kijelölve, és­pedig a szíriai követ által, t. i. az, miszerint a magyar kérdés ne kisszerűen, hanem emelkedettségben tárgyaltassék. Immár meg kell vallanom, miszerint e tekintetben is némileg eltérő nézetben vagyok. Igen szép dolgok az úgynevezett mentő tények; igen szép dolog, ha lehet­séges, valamely lépés által egy percz alatt nagy ered­ményeket vívni ki. Irigylem a barezosokat, kiknek meg van adva, hogy ezt teljesítsék.. Egy üteget végre T"B “Cnr «I»Wr lolivji« V unuij ogji coettdl egy nap alatt megnyerni, de viyjpj» el lehetne-e ezen ered­ményt érni, ha csak pillanati föllendülés foglal a csa­patok közt helyet? Alig hiszem. Még egy vezér sem nyert csatát, melyet elő nem készített. Azáltal készí­tette azt elő, hogy előbb a hadsereget hadképessé fej­tette ki, hogy a megfelelő szellemet oltotta belé, s hogy hadmiveleteit oly módon rendezte, miszerint döntő perc­ben a hadsereg teljesen s lehetőleg számosan keze ügyében álljon, akkor nyert aztán csatát. Mi —­ fájda­lom ! — hasonló gyors és fényes győzelmekre nem szá­míthatunk. Nekünk, kiknek azon feladat jutott, az ál­lam ügyeit, talán némi eredménynyel is vezetni, ne­künk feladatunk, megfontolva, de nyugodtan hatni, hogy végre eredményhez jussunk, s ezen feladatról ön­tudattal bírunk. Önmegtagadás kell, ámde ez szüksé­ges s egyedül általa érhető el a czél. Mi tehát azt hiszszük, miszerint a magyar kérdés nem gyors föllendülésben oldathatik meg, hanem hogy csak akkor érezhetik el vele a czél, ha nyugodtan s elő­készítve tárgyaltatik. Hogy ezen előkészületeket meg­tettük, erre nézve, uraim! teljes megnyugvásunk van. Milyenek voltak Magyarországban 1862-ben az állapotok? Midőn az 1860-dik év s vele az oc­ob. di­ploma megjelent, a magyarok tettleg sok dolgot életbe léptettek, melyek az oct. diplomával nyílt ellenmon­dásban voltak; az oct. diploma s az azt kísérő szabály­zatok azon vezérelvet mondák ki, hogy az egész ed­digi törvénykezés­­s közigazgatásnak Magyarország­ban mindaddig fen kell állania, míg törvényhozási után változás nem következik be. Megtörtént-e ez most? Fájdalom­­ nem. Oly mozgalomban, mely talán megbo­csátható, de mely bizonyosan nem minden következ­ményeiben igazolható, egyszerre halomra döntötték, a­mi évek óta fenállt, a­nélkül, hogy, mint rendesen min­den felforgatásnál történni szokott, annak helyébe job­bat tettek volna. Épen nem sújtja tehát a kormány hatályát, — ha­nem azon elhamarkodás és sietség következése, mely­­ivel Magyarországban eljártak, — ha mindazt, a­mi rendezett állapotokra nézve szükséges, hosszú ideig nélkülözték az országban, és ha ez, ily állapotok kö­vetkezményei alatt vérzik. Mi volt tehát a kormány feladata, midőn kénytelen volt az 1861-diki ország­gyűlést bezárni ? Kettős : a kedélyek lecsillapítását, valamint azt lassankint előkészíteni, hogy annak szük­ségérzete terjedjen el a kedélyekben, miszerint csak Austriávali összetartozás által lehet Magyarország javá­ról gondoskodni; a második feladat pedig , hogy a közigazgatás minden részében rendezett állapotok idéz­tessenek elő. Ez utóbbi sem volt oly könnyű, a­mint talán gondolhatják, mert oly felizgatott és szenvedé­lyekkel elárasztott országban igen nehéz oly férfiakat találni, a­kik hajlandók a víz ellen úszni, s a­kik e szerint készek a kormány részére állni, a­mely rende­zett állapotok iránt gondoskodik. Mindez időbe került. A kedélyek kijózanítása nem az államrendszabályok tárgya; nem kevés hét, hónap, hanem évek múlva kö­vetkezik az be. Én úgy hiszem, a kormány nyugodtan mondhatja, miszerint Magyarországban ez időszerint a kedélyek jelentékenyen megváltozott hangulata lépett elő, és hogy ezen kijózanodás s a viszonyok nyugodtabb tekintetbevétele lehetővé teendi a magyar országgyű­lésnek bizonyára nem távol eső időben leendő össze­hívását. Minő legyen azonban tulajdonképen a teendő az összehívandó országgyűlésnél ? A szónokok eziránt is egészen ellenmondólag és épen nem világosan nyilat­koztak. — Több oldalról azt állították: a kormány teendője igen egyszerű; egyébre nincs szükség, mint a királyi propositsokkal az alkotmányt előterjesz­teni , az országgyűlést felszólítani, hogy azt ismer­je el és a kivitelben a választásokhoz fogni. — A kor­mány szerencsés volt Erdély nagyfejedelemségben ezen eredményt elérni és e fölött örvend; ám épen ezen ered­mény csakis a kormány­közegek hosszas, kitartó, követ­kezetes fáradozásainak gyümölcse volt. De ha — mond­ják­­— ezen elfogadás nem következik be, a kormány megtette a magáét, ez esetben egész Európa előtt ki­nyilatkoztathatja, miszerint kisérletet ten, hogy Ma­gyarországot az alkotmány elfogadására bírja és ha az alkotmány nem fogadtatik-el, az államszükségesség — mint mondják — legfőbb parancsal lép elő. Igen uraim! ez álláspontot nem kell többé elfoglalnunk, azt már 1861-ben mint forma szerint helyest jelöltük ki. Az úgynevezett eljátszás­ (verwirkung) és konzumacio­­nális elmélet, már mint az octoberi diplomából folyó ál­líttatott fel a kormány által; de ez mindemellett nem tit­kolja, el maga előtt, hogy azzal, ha egész Európa irá­nyában kijelentjük is, mikép a magyarok visszautasí­tották az alkotmányt, a magyar kérdés még nincs megoldva. Akkor talán szükséges lesz, hogy az ország con­­túmach­oztassék, ha minden kísérlet meghiúsul, a ma­gyar kérdés legközelebbi és sajátképi megoldását a cs. kormány ezen eljárásban nem ismeri föl, mivel az Ma­gyarországot nem contumaciálni, hanem kibékitni akar­ja, s azt eszközölni ki, hogy a magyarok örömmel s jó kedvvel fogadják el a birodalmi alkotmányt, s ezen gyűlésben elfoglalják helyüket. Csak akkor lesz telje­­­­sen lehetséges ezen gyűlés üdvös működése, csak ak­kor fogott a birodalmi alkotmány valósággá lenni. — Azért a kormány fáradozása oda van s lesz irányozva, ha a magyar országgyűlés összegyűlve lesz, hogy an­nak alkalom adassék, legőszintébben nyilatkozni az al­kotmányról, s azon óhajtásokat nyilvánítani, miknek— az ő nézete szerint, — létesíttetniök kell, hogy az alkot­mány elfogadtassák. A cs. kormány — ezt mondhatom, már most is el van tökélve, ezen irányban a magyar országgyűlésnek a tárgyalás legszélesebb mezejét en­gedni. Az nyugodtan engedendő meg annak, ezen oly fontos alkotmánykérdést minden irányban megvitatni, az abból, ha ezen alkotmánykérdés eleinte a kormány­ra nézve ellenséges módon vitattatnék is, épen nem nem veend alkalmat arra, hogy azon tárgyalás ellen az országgyűlésnek idő előtti bezárása által lépjen föl, a míg a korona iránti üledék határai meg nem sértet­nek, az megengedendő, hogy a kérdés a magyar or­szággyűlés részéről a legtüzetesebben tárgyaltassék, s örülni fog rajta, ha bizonyos óhajtások formuláztat­­nak a magyar országgyűlés részéről, mely óhajtások­­ az alkotmány lényegének változtatása nélkül a cs. kormánynak lehetővé teszik, ezen óhajtásokat elfogad­ni, s kezdeményi jogánál fogva a birodalmi tanácsot arra kérni föl, hogy azon indítványok további tárgya­lásába bocsátkozzék, mivel a cs. kormány ragaszkodik azon eszme­­s elvhez, hogy az alkotmány átvizsgálása csupán alkotmányos úton történhetik, s e szerint csak a korona által, a bíród, tanácscsal egyetértőleg. Mi tehát uraim , nem ingadozunk elhatározá­sunkban, folytonosan, ernyedetlenül, bárha talán csend­ben mindazon akadályokat elhárítani, melyek a magyar országgyűlés egybehívását jelenleg még késleltetik. Mi úgy véljük, h­ogy az ügy javára fog vezetni, ha, mihelyt csak lehetséges, a magyar országgyűlés egybe­­hivatik. De mi nem akarjuk összehívni, hogy gyü­­mölcstelen tevékenységet fejtsen ki; mi csak úgy akar­juk összehívni, hogy tulajdonképeni föladatának meg­feleljen s ez értelemben buzgalmunk semmi módon nem fog lankadni. Miután maga Kaiserfeld követ úr részéről in­dítvány történt, mely az országgyűlés egybehivása időpontját a koronára bízza, — miután ezen indítvány maga is constatkrozni akarja a korona sérthetetlen jo­gát , az országgyűlést belátása szerint egybehívni, ez irányban a kormány részéről tovább semmi megjegy­zendőm nincsen, különben kénytelen lettem volna a korona jogát óvni, hogy csupán őt illeti, a pillanatot, melyben az országgyűlés egybehívandó, fontolóra venni. Ezen tárgyról tehát továbbá semmi mondandóm nincs. Én őszintén kijelöltem az álláspontot, melyet a kor­mány a magyar kérdésben elfoglal. Mi tökéletesen meg­vagyunk győződve, hogy az út, melyen járunk, ha nem is zajos, czélhoz vezet. A többi leginkább az események menetében s min­­denekfelett annak kezében van, a ki a népek végzeteit intézi, és a ki egyedül határoz a jövendőről. (Élénk tetszés). Végre felkel Giskra, mint a felirati bizottmány előadója, s szintén Kaiserfeld indítványa mellett nyi­latkozván, kijelenti a bizottmány azon nézetét, hogy a magyar országgyűlés egybehivása sürgős szükség. — Magyar- és Horvátországnak joga van ügyeit saját or­szággyűlései által rendezve láthatni. — Ama zajtalan munkásságtól, mely három éven át gyümölcslélén ma­radt, az várható, hogy még sokáig tarthatna, s éppen ezért akarja a képviselőház hangsúlyozni, hogy vajha ezen idő valahára már véget érte legyen ! A pesti or­szággyűlés panaszai e három év miatt fennen hallha­tók leendőnek ! Következett a szavazás. A felirat 4-, 5-, s 6-dik szakasza csaknem egyhangúlag fogadtatott el. A he­tedik szakasz Kaiserfeld módosítványával nagy szó­többséget nyert. A biztosítási díjak alapja. A biztosító­társulatok nálunk mindinkább na­gyobb népszerűségnek örvendenek. Bizonyítja ezt azon körülmény, hogy rövid év leforgása alatt 3 új biztosító­­társulat keletkezett, melyek már vagy megalakultak s működnek is, mint a „Hungária®, Victoria®, vagy ala­kulóban van, mint a „Pesti biztosító-társaság.” E mozgalom mindenesetre örvendetes tünemény, mert a biztosító-társulatok is mindnyájan a „társulati

Next