Sürgöny, 1865. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1865-01-26 / 21. szám

II.sz. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cv. beír. postahivatal melletti sarokház). Köziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY. Mag-Ai­-hird­etések: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurti an Molien (bite; Hamburg -Altenában Hanneimtell és Vogler; Hamburg­ban Türkheliu Jakab; Lipcsében Engler H., Illg­en és Fart uraknál. N­i­da,Pest. Csütörtök, január 26.1865. Előfizetési árak­­ Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre.......................20 frt. Egész évre . . . . 18 frt. — kr. Félévre ....... 10 „ Félévre ..... 9 e — B Negyedévre.........................5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 H HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége n­. évi dec. 3-tól kelt legfelsőbb határozatával, saját rendkívüli követét s telj­hatalmú ministerét a németalföldi kir. udvarnál, báró Langenau Ferdinánd altábornagyot, titkos­ taná­csosi méltósággal, dij-elengedés mellett, legkegyelme­sebben fölruházni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ, B­é­c­s, január 23. A horvát országgyűlés egybehívását meg­előző báni értekezlet iránti legfelsőbb intézke­dés mindenekelőtt azon osztatlanul örvendetes hitet ébresztheti, hogy a birodalmi alkotmányos­ság függőben lévő kérdéseinek megoldási kisér­­­leteihez közeledünk, és pedig tán hamarább, mint azt, az utóbbi heves izgatások miatt, a kí­sérlet sikere iránt aggódók reméleni merték, — ezen legfelsőbb intézkedést mindenki olyan első lépésnek tekintvén, melyet a többinek okvetlen követnie kell, s előbb vagy utóbb, de a magyar országgyűlés is — ut veniamus tandem ad for­tissimum — egybehivatni fog. A báni értekezlet megelőző elrendelésének mellőzhetlen kényszerű oka van egy választási törvény hozatalának szükségében. Az 1861-iki horvát országgyűlésre a szintén ideiglenes előb­bi (1848) törvény csak ad hoc jön megerősít­ve, melyet ugyan ezen évi zágrábi országgyűlés hiányosnak ismert el, s egy újabbnak kidolgo­zásához fogott, de a melyet törvénynyé emelni a bekövetkezett feloszlatás megakadályozott. Ez a tényállás vázlata, mely a báni érte­kezlet elrendelését az országgyűlés egybehívása előtt semmiféle szempontból nem c­áfolható szükségnek tünteti föl, s abból bizonyosként csak az következtethető, hogy eme kormányin­tézkedés által az alkotmányügy legbajosabb, de utolsó, bekoronázó kérdésének megoldásához egy lépéssel mindenesetre közelebb jutottunk. A hallgatás aranybálványának nem hódo­ló lapok egyébiránt e napokban egy más idő­szerű tárgy megvitatásával is foglalkoztak, a sajtótörvény, illetőleg sajtórendszabály kér­désével, mely a provisorium megszűntével, az országgyűlés egybehívása előtt, szintén minden oldalról elintézendő szükségnek ismertetik. Ez­úttal már levelünk tere sem engedné, hogy e vé­leménycserék collectív vitatásába ereszkedjünk, csupán a „Pesti Hírnök“ javaslatára szorítko­zunk, mely már különösségénél fogva is megérdemli a fölemlítést. E javaslat különössé­gét nem csupán gyakorlatiatlansága, de ezen lap álláspontjával szembeni követ­kezetlensége is emeli, a­mi pedig, dicsére­tére legyen mondva, e lapnál, mely fölvett irá­nyát sok alapos ismeret erejével védi, nem épen gyakori tünemény. Ő ugyanis azt mondja, hogy sem a 48-ki magyar, sem az 1852-ki, sem 1862-ki osztrák sajtótörvény behozatala nem ajánlatos; az első, természetesen, az esküdtszékek hiányára való tekintetből, már úgy is lehetetlen; a két utóbbi pedig od­rog volna, a­mit kerülni kell. Hanem, úgymond, az 1848-ik előtti sajtó­­felügyelet állítandó helyre királyi teljhatalom­nál fogva administrativ után, minden sajtó­val biró helyen kinevezendő sajtó­hatósággal, mely a felügyeletet ne praeventiv, mint hajdan­ta , de repressiv szabályokkal és ki­adandó utasítások szerint kezelje. Ezúttal a „Hírnök“ következetlenségbe esett, mindenekelőtt kiindulási fő álláspontja, az octo­­beri diplomával szemben, mely szerint minden oly törvények s ennélfogva az osztrák sajtó­­törvény is, míg helyettük a törvényhozás újab­bakat nem állít, érvényben maradnak. Ha pedig a „Hírnök“ az octrogálástóli tartózkodás szem­pontjából indul ki, akkor épen csakis az 1852-ki sajtó-rendszabályt kell ajánlania, mint a­mely az octoberi diploma említett fenntartásánál fogva legalább is legkevésbé bir az octrog színezeté­vel ; vagyis, ezen föltételből indulva ki (pedig másból ezúttal csakugyan nem lehet), minden egyéb sajtótörvény sokkal inkább petrognak volna nevezhető az 1852-vel szemben, mely az octoberi diploma erejénél fogva (pedig ezt csak nem tagadja a „Hírnök“) kétségkívül a legkö­zelebbi, hogy úgy mondjuk, indirált e részbeni ideiglenes törvényül tekinthető. A­mi a gyakorlatiatlanság szempontját il­leti, e részben tán fölösleges a bővebb fejtege­tés. Azon idők óta, melyekre a „Hírnök“ oly­kor költőileg szép borongással hivatkozik, min­den, de minden gyökeresen elváltozott, úgy hogy abból ma már előbbi teljében vajmi kevés van fenn. A „Hirnök“ patriarchális sajtó­intézménye, mely a csupán saját természetes felfogásuk után ítélő keleti kádikat juttatja eszünkbe, a mai zi­lált s épen nem patriarchális viszonyok közt oly éktelen zavart idézne elő, mely szörnyebb len­ne — hangyán ennek még lehet superlativusa — az 1861-ki sajtó-anarchia állapotánál is, midőn kapzsi üzletérdek, mohó néphegyvadászat egy­mást licitálta föl a pártdüh frázisaiban, hogy végre a napi sajtó legtúlzóbb dühönczei ma­guk megsokallották a dolgot, s már a netovábbig érve, maguk óhajtották volna, hogy valami „zsarnok“ rendőrhatalom visszatartsa őket. A keleti kádiféle bíráskodás rövid és olcsó, az igaz, s ez nem megvetendő előny. De hol vannak ama régi jó idők, midőn hatalmas, nagy számú, őszintén leyális nemzeti párt őr­ködött a trón érdeke, a rend és mérséklet elvei fölött? egy oly párt, melyre biztosan számit­­ni lehetne, melynek gyökerei az értelmiség leg­alsó rétegébe nyúltak le ? Mit gondol a „Hírnök“, hol vennénk ily nagy számú, bölcs és hű kádi­kat, minek ama régi censor urak voltak ? Mindig feledjük az 1861-i leczkét, pedig oly közel van! Különben javaslata gyakorlatiatlanságát maga a „Hirnök“ is elismeri azáltal, hogy kia­dandó szabályokat és utasításokat indítványoz, s e részben nézeteink találkoznak, miután mi is csak szabályokat s utasításokat hiszebk alkalmazandóknak az átmenet idejére; azonban ha már ilyenek behozataláról van szó, nem czélszerűbb-e, egy már meglévő és a viszo­nyokhoz közelebb fekvő törvényalapot pótolni a szükségesekkel, mint egy lényegileg és alaki­lag egészen új szerkezetet állítani föl? És ha a „Hirnök“ maga e szerkezet fogantásával bí­zatnék meg, észre fogná venni, hogy a régi, 1848. előtti sajtó-viszonyok már annyira megváltoztak, hogy még a 48-i sajtótörvények, nem tekintve az esküdtszékek hiányát, egyébként is már jó­val túlhaladottak, korszerűtlenek, a jelen viszo­nyoknak meg nem felelők; s ha a „Hirnök“ által ajánlott régi alap fogadtatnék kiindulási pontol, mi sem bizonyosabb, mint hogy a mai viszo­nyoknak csak átmenetileg is megfelelő sajtó­rendszabály egy egészen új codificatio munkáját igényelné, holott a „Hirnök“ is épen ezt akarná kikerülni, mert hisz ez az országgyűlés feladata. Bécs, jan. 24. Ama hírekre vonatkozólag, melyek pár hó­nap óta különféle alakban és változatokban a ma­gyar közigazgatási s törvénykezési szervezés ter­vezetének ügyére vonatkozólag keringtek s annyi élénk vitára szolgáltak okul, végre szerencsénk van tudathatni, hogy az e hírek alapjául szol­gált fontos ügy végre legfelsőbb helyen eldönt­ve van. Ugyanis, mint hitelesen értesülünk, ő Felsége a magyar­ kanc­ellár ez irá­nyú előterjesztését helybenhagyólag — elhatá­rozni méltóztatott, hogy a szervezési tervezet az összehívandó legközelebbi országgyűlés elé ter­jesztessék királyi javaslatképen. Ugyan­­e tárgyra vonatkozólag a hírlapokban pengetett azon híreket illetőleg, miszerint mindamellett, hogy a szervezési főmunkálat az országgyűlés elé terjesztetnék királyi javaslatképen, — mégis többféle, a törvénykezést illető, életbevágó intéz­kedések fognának életbelépni, — biztos forrás­ból arról is értesültünk, miszerint ezen a tör­vénykezésben még országgyűlés előtt is mellőz­­hetlenekül kijelölt módosítások körülbelül csu­pán a királyi tábla ügyhalmazánn könnyítést czél­­zó intézkedésekre, és­pedig valószínűleg az elő­adók számának szaporítására s netán a hétsze­­mélynökök egy részének az előadásbani alkal­mazására , vagy a hétszemélyes táblánál segéd­előadók kinevezésére vonatkozandnak. A fenn­­tebbiek kapcsolatából úgy véljük, helyesen kö­vetkeztethetjük azt is, miszerint a katonai tör­vényszékek kivételes működésének megszünte­tésére vonatkozó előintézkedések is legközelebb szőnyegre kerülendnek. Az esztergomi kőszén­bányákról. Jó és olcsó kőszén nélkülözhetlen feltétele az emelkedettebb műiparnak valamint mindenütt, úgy ná­lunk Magyarországon is. Ez okból a magyarországi kőszéntelepek bővebb ismerete nem érdektelen tárgy, s ez indított bennünket arra, hogy múltkor a baranyai kőszéntelepeket terjedel­mesebben leírtuk. Most ismét az esztergomi kőszéntelepekről akarunk értekezni, annyival inkább, mert ezek felvi­rágzása is csak akkor fog elérhető lenni, ha a mos­tani akadályok, melyek a baranyai kőszéntelepekkel közösek, vagy társulatok, vagy a magas kormány által el fognak háríttatni. Az Esztergom és Buda környékén találtató bar­na s­z­é­n-telepek aránylag keskeny területen vannak elosztva, melynek kiterjedését azon hegyvonal határoz­za meg, mely a Lábatlan melletti Eménkes hegy felől elsőben a Dunával egyenkezűleg napnyugatról keletre, azután északnyugatról délkeletre Buda felé vonul, s mely csak Bajóth és Tokodnál van völgyek által szel­­delve. A szénbányák e hegyvonal két oldalán kisebb­­nagyobb távolságra vannak egymástól. Közülök azok: 1­29 if® E­­ÜL Napi ujdonságok. — A Zágrábban február 4-kén tartandó báni értekezletre — mint a „P. Ll.“nak onnan írják:­­— negyvenketten hivattak meg, és pedig az egyházi rendből: H­a­u­r­i­k bibornok-érsek, S­t­r­o­s­z­­mayer, Solt, Smiciklus, Gruies püspökök, K­r­a­l­j felszentelt püspök, M­a­t­i­c­s czimzetes püspök, Nikolajevics és Petrovics arch­imandrita, Iliasevics és Filetics kanonok; a főrendek kö­zöl: Kulme­r, Jellacsics, Pej­acsevics, Jan­ko­vics grófok; Rauch, Ottenfels és Pran­­d­a­u bárók; a következő főispánok: Kukuljevics, I­li­a­­­c­s, Delimanics, Kusevics, Spun, Vu­­kotinovics és Pogledicsja hétszemélyes táblá­tól Zidarics al­bán, Szubotics és Prica hét­­személynökök; a nagybirtok részéről: báró Vrani­­c­any Ambrus, Scarpa, Bunjevac és Vernics Miksa; a megyei és városi helyhatóságok részéről: Ocics, Boncina és Berlics alispánok, Fri­­gan, Obradovics, Schmidt és Manzoni pol­gármesterek ; a polgári osztályból Gvozdanovics, Mrazovics és Gerdics ügyvédek. A báni értekezlet félebbi tagjai, levelező szerint, az erre vonat­kozó, f. hó 21-én elküldött meghívó iratban felszólíttat­­ták, hogy azon esetben, ha egyik vagy másik nem szándékoznék az értekezlet munkálataiban részt venni, erről a bánt haladéktalanul értesitse, hogy az még ide­jében más választást tehessen. —A szentLászló-társulati. hó 24-én d. u. Lonovics József érsek-elnök ö exeja lakásán vá­lasztmányi gyűlést tartott, s igen szép számmal egye­­sité a választmányi tagokat mind a világi, mind az egyházi rendből. Elnök­e exeja, kit egy makacs re­kedtség már hosszabb idő óta szobájához kötve tart, lekötelező modorával bocsánatot kért, hogy a tanács­kozás nem a szokott helyiségben, hanem saját lakásán tartassák. A jegyzőkönyv olvasása s hitelesítése után a titkár jelenté , miszerint néhai Nikolics János kalo­­csamegyei csávolyi lelkész a társulat czéljainak előmoz­dítására még éltében 1500 ftot adományozott, mely összegért a kalocsai érsek­i excjának, mint ki ezen összeget a társulatnak átküldé, az elnökség utján már köszönet mondatott. A választmány ezen hálanyilvání­­tást magáévá tette. A pénztárnoki jelentésből kitűnt, hogy a társu­latnak jelenleg 11,157 frt 65 kr. áll rendelkezésére, mely összegből azonban levonandó 3140 forintnyi ala­pítványi tőke kötvényekben. A társulat kitűzött czéljainak egyike lévén a szent atyának segélyzése, a választmány ezúttali ada­kozásainak sorát egyhangú szavazattal az ő szentségé­nek küldendő 2000 forinttal nyitotta meg. A rendesen évnegyedenként fizetni szokott se­gélyzések folyóvá tételének megszavazása után még a következő segélyösszegek szavaztattak meg: A buka­resti angol szüzeknek, kiknek zárdájában több magyar leányka nyer ingyen nevelést, 300 ft, a tolissai (bosna­­argentinai) templomépités költségeire 100 ft, a kalo­csai egyházmegyébe kebelezett Adorjány község tem­ploma felszerelésének költségeire 300 ft, a szikszói anyaegyházhoz tartozó Vadász és Gánosd közsé­k is­kolaházának építésére 200 ft, a zalatinai r. kath. tem­plom orgonája költségeinek fedezésére 276 ft 50 kr, a pesti szürkenéneknek 200 ft, végre a sutinskai Cbosna­­argentinai­ szent-ferencz-rendi egyháznak 300 ft orgona szerzésére.­­(P. H. — Az akadémiai titkárválasztó gyűlés ma, jan. 26-án megy végbe. Délelőtt 10 órakor az igazgatóság tart ülést. Délután lesz a választás, melyben, mint tud­va van, az igazgató, tiszteleti és rendes tagok bírnak szavazattal. A levelező tagok is megjelenhetnek, de csak véleményadó szóval bírnak,­­ szavazatuk nincs. A választási gyűlés a szokott órában, d. u. 5 órakor tartatik. * A czeglédi gőzmalom részvényesei f. hó 16-kán Czegléden tartott közgyűlésük alkalmával, a betegség által személyes megjelenésben gátolt eddigi elnök Jal­­soviczky Károly, s Szunyogh urak visszaléptével el­nökké K­a­p­y Ede főispáni helyettes ö mgát s al­­elnökké Varga Sándort választották. A malom az utóbbi félévben 7­2% tiszta hasznot hajtott. De miután a társa­ság a jövő hóban nagyobb fizetéseket lesz teljesítendő, elhatároztatott, a részvényeseknek i. é. május 1-jén 5%-ot kifizetni s a többi 2%% elosztása iránt majdan a júniusi közgyűlés alkalmával intézkedni. * Wagner Sándor festész hazánkfia részére a jeles müncheni Kaulbach oly bizonyítványt állított ki, melyről méltán el lehet mondani, hogy az a magyar származású festész művészi képességének legszebb ok­levele. A bizonyítvány szövege is ez : „Wagner Sándor Pestről, az akadémia legderekabb tanítványai sorába tartozik, s mint ilyen már kitűnő műveket készített. Nagy tehetsége, szorgalma és erkölcsi jelessége csak­hamar a művészi teremtés önállóságára emelték s mind a freskó-, mind az olajfestészet terén mesterré avatták. A­mit a történet mezejéről II. Miksa király megbízása folytán a müncheni nemz. múzeum számára festett, a legkitűnőbbek közé tartozik. A mennyire becsületünknek valljuk, hogy a művészt képeztük, ép oly díszére és dicsőségére válandnak hazájának az általa készített művek. München, jan. 11. 1865.Kaulbach W.“ Az A beregmegyei Csapóczka nevű község gör. n. egyesült templomában, a templomszolga vigyá­zatlansága miatt múlt hó 23-án tűz támadt, mely a fából épített egész templomot elh­amvasztá, miáltal a szegény hitközség 1260 fában károsodott. — Folyó hó 15-én szathmármegyei Misztótfalu községben ot­tani izraelita lakos Markovics Péter 14 éves leánya vízben felolvasztott gyufakénnel megmérgezé magát.­­ Az erdélyi nemzeti színház rész­vényes és alapító tagjai Kolozsvárott e hó 19-kén köz­gyűlést tartottak, melyet az elnök gr. Mikó Imre ö­nm­aga nyitott meg. Gr. Mikó e exeja elnöki beszédében az országos színházi választmány kötelességét hangsúlyozó, hogy az országos adakozások útján bejött pénzekről nyilvá­nos számadást adjon. Midőn az országos színházi vá­lasztmány — úgymond— a közgyűlést egybehívta,amaz egyesületi alapelvnek hódol, mely szerint azoknak, a­kiknek anyagi segélyével valamely czél kivitelére élünk, joga van tudni, hogy áldozatai mire fordittattak, azokkal a kitűzött czél érdekében minő siker eszkö­zöltetett. Végszavaiban a nemes gróf a nemzeti színészet­ről így szól: „Nem használok buzditó szavakat, s a lelkesítés ihletett s ihlető kifejezéseit. Nemzetünk is eljutott már a férfiasodás azon korába, midőn érdekeinket a hideg megfontolás utján belátván, tud is, akar is tenni érez­ték, s mint jóravaló néphez illik, komoly határozott­sággal fellépni védelmükre. Nem érintem azon irodalmi, művészeti, nemzetiségi és közműveltségi tekinteteket, melyek intve intenek minket arra, hogy színházunk ügyét végleg megalapítsuk. De eszem és szivem egy­aránt ösztönöznek nyíltan kimondanom, hogy én túl és innen az erdőn egy-egy jól rendezett magyar színház dráma­játékaiban és nemzeti dalműveiben a magyar nemzet szivének legéletrevalóbb és életadó dobbanásait hallom. Tegyük ez intézetet nemzetivé nem csak bel­sejében, de azáltal is, hogy legyen az mindnyájunk műve, oly mn, melyet a nemzetnek kicsinye, nagyja egyesített erővel alkotott, tartott fenn eddig, s most együtt alapított meg hosszú századokra!“ Ezután a színházi választmányi jegyző Groisz Nándor, a választmány múlt évi működéséről szóló jegyzői jelentést olvasta fel, mely is tudomásul véte­tett, s a közgyűlés egyhangúlag elismerését nyilvá­nítja a választmány eddigi eljárásáért, s a nemzeti szin­­ügyet ezutánra is a választmány ernyedetlen munkás­ságába és figyelmébe ajánlja. Ezzel a gyűlés eloszlott. A Biharmegyei Derecske községbeli kath. tem­plom tornya herczeg Eszterházy Pál költségén egészen újból már felépülvén, még csak a templom belső fel­szerelésére igényeltetik mintegy 1000 ftnyi összeg. Minthogy e költség fedezésére a kellő alap hiányzik, egy bizottmány alakult, mely a kérdéses összegnek jó­tékony adakozások utjáni megszerzését tűzte ki felada­tául.­­ A bizottmány élén álló h­erczegi jószágigazga­tási tanácsnok, Mészáros Károly, felsőbb helyen e czélra a vidékbeli hölgyek által ajándékozandó kézi­munkák kijátszására engedélyért folyamodott, mely engedély a főméltóságu magyar kir. udv. kanczelláriá­­tól már leérkezvén, a folyamodónak megengedtetett, hogy 1865. évben 500 db 2 ftos sorsjegy kibocsátása mellett, pénzbeli és pénzértékű nyeremények kizárásá­val, tárgysorsjátékot rendezhessen, a sorsjátéki illeték csak felerészben lévén fizetendő. — Fellne­r-Kalmár Róza előfizetési felhívást hirdet összes költeményeire. Költeményeit különösen a lelkes magyar hölgyeknek ajánlja pártoló szerete­­tükbe. A körülbelül 200 lapra terjedő mű mártiusban jelenik meg, ára fűzve 1 ft, diszkütésben 2 ft, 8 pél­dány után­­ tiszteletpéldány,­­ 2 példány után szerzőné­­nek egy költeményére egyik „jeles zeneszerzőnk által szerzett“ zeneművel kedveskedik. E zeneműre 20 krjá­­val külön is előfizethetni. A pénzek febr. végéig szer­­zene neve alatt, Pest, ősz-utcza, 4. szám alá bekül­dendők. * Mint értesi­tetünk, Bösendorfer Lajos ud­vari zongora­készítő e napokban azon kitüntetésben részesült, miszerint a török császár neki a M­e­d­z­s­i­d­­j­­­e - rendet megküldötte, ezáltal elismerésének jelét adván a török udvar számára készített jeles zongo­ráért. * Debreczenből írják a „P. N.“-nak jan.18- ról: A rosz vásárnak feltűnő elevenséget adtak a vidék­ről becsődült koldusok; itt véletlenül egy kis 6 éves leány tarta rögtön elénk kezetlen karjait; ott egy sá­padt fiú kifelé görbült láb és karokkal jajveszékelt; amott a sárban fetrengve nagy hangon énekelt egy sze­rencsétlen vak leány, folytonosan ismételve a megszo­kott rythmust a nagy és örökös sötétségről. Volt idő, midőn az ily vidéki koldusokat be sem ereszték a so­rompókon, azon elvnél fogva, hogy mindenik község gondoskodjék a maga nyomorékjairól; s igazság is, mert egy országos vásár nem arra való, hogy az ille­met és jó érzést sértő borzasztó látványos nyomorékok­nak gyálpontjává szolgálván, az adni és venni szándé­kozóknak minduntalan útját állják. Ideje lenne már a vásárt is rendezni egy kissé; a templom közvetlen te­rületét talán kegyeletességből is meg lehetne kímél­ni a sok szeméttel járó áruczikkeknek odarakásától; a gyalogjárdákat dunyhák, teknök­s­ég tudja, mi mindenféle házi eszközöktől, s az életes szekerek­nek keresztül-kasul álló rudjaitól, stb. — Külö­nösen ily sáros időben boszulja meg magát azon jó tervnek elejtése, hogy a külső vásárt a városba kel­lene behozni s hány embert láttunk, ki a jó burkolatú Széchenyi-utczában végig haladva, egyszer csak be-

Next