Sürgöny, 1865. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1865-01-26 / 21. szám
II.sz. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cv. beír. postahivatal melletti sarokház). Köziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY. Mag-Ai-hirdetések: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurti an Molien (bite; Hamburg -Altenában Hanneimtell és Vogler; Hamburgban Türkheliu Jakab; Lipcsében Engler H., Illgen és Fart uraknál. Nida,Pest. Csütörtök, január 26.1865. Előfizetési árak Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre.......................20 frt. Egész évre . . . . 18 frt. — kr. Félévre ....... 10 „ Félévre ..... 9 e — B Negyedévre.........................5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 H HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége n. évi dec. 3-tól kelt legfelsőbb határozatával, saját rendkívüli követét s teljhatalmú ministerét a németalföldi kir. udvarnál, báró Langenau Ferdinánd altábornagyot, titkos tanácsosi méltósággal, dij-elengedés mellett, legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ, Bécs, január 23. A horvát országgyűlés egybehívását megelőző báni értekezlet iránti legfelsőbb intézkedés mindenekelőtt azon osztatlanul örvendetes hitet ébresztheti, hogy a birodalmi alkotmányosság függőben lévő kérdéseinek megoldási kisérleteihez közeledünk, és pedig tán hamarább, mint azt, az utóbbi heves izgatások miatt, a kísérlet sikere iránt aggódók reméleni merték, — ezen legfelsőbb intézkedést mindenki olyan első lépésnek tekintvén, melyet a többinek okvetlen követnie kell, s előbb vagy utóbb, de a magyar országgyűlés is — ut veniamus tandem ad fortissimum — egybehivatni fog. A báni értekezlet megelőző elrendelésének mellőzhetlen kényszerű oka van egy választási törvény hozatalának szükségében. Az 1861-iki horvát országgyűlésre a szintén ideiglenes előbbi (1848) törvény csak ad hoc jön megerősítve, melyet ugyan ezen évi zágrábi országgyűlés hiányosnak ismert el, s egy újabbnak kidolgozásához fogott, de a melyet törvénynyé emelni a bekövetkezett feloszlatás megakadályozott. Ez a tényállás vázlata, mely a báni értekezlet elrendelését az országgyűlés egybehívása előtt semmiféle szempontból nem cáfolható szükségnek tünteti föl, s abból bizonyosként csak az következtethető, hogy eme kormányintézkedés által az alkotmányügy legbajosabb, de utolsó, bekoronázó kérdésének megoldásához egy lépéssel mindenesetre közelebb jutottunk. A hallgatás aranybálványának nem hódoló lapok egyébiránt e napokban egy más időszerű tárgy megvitatásával is foglalkoztak, a sajtótörvény, illetőleg sajtórendszabály kérdésével, mely a provisorium megszűntével, az országgyűlés egybehívása előtt, szintén minden oldalról elintézendő szükségnek ismertetik. Ezúttal már levelünk tere sem engedné, hogy e véleménycserék collectív vitatásába ereszkedjünk, csupán a „Pesti Hírnök“ javaslatára szorítkozunk, mely már különösségénél fogva is megérdemli a fölemlítést. E javaslat különösségét nem csupán gyakorlatiatlansága, de ezen lap álláspontjával szembeni következetlensége is emeli, ami pedig, dicséretére legyen mondva, e lapnál, mely fölvett irányát sok alapos ismeret erejével védi, nem épen gyakori tünemény. Ő ugyanis azt mondja, hogy sem a 48-ki magyar, sem az 1852-ki, sem 1862-ki osztrák sajtótörvény behozatala nem ajánlatos; az első, természetesen, az esküdtszékek hiányára való tekintetből, már úgy is lehetetlen; a két utóbbi pedig odrog volna, amit kerülni kell. Hanem, úgymond, az 1848-ik előtti sajtófelügyelet állítandó helyre királyi teljhatalomnál fogva administrativ után, minden sajtóval biró helyen kinevezendő sajtóhatósággal, mely a felügyeletet ne praeventiv, mint hajdanta , de repressiv szabályokkal és kiadandó utasítások szerint kezelje. Ezúttal a „Hírnök“ következetlenségbe esett, mindenekelőtt kiindulási fő álláspontja, az octoberi diplomával szemben, mely szerint minden oly törvények s ennélfogva az osztrák sajtótörvény is, míg helyettük a törvényhozás újabbakat nem állít, érvényben maradnak. Ha pedig a „Hírnök“ az octrogálástóli tartózkodás szempontjából indul ki, akkor épen csakis az 1852-ki sajtó-rendszabályt kell ajánlania, mint amely az octoberi diploma említett fenntartásánál fogva legalább is legkevésbé bir az octrog színezetével ; vagyis, ezen föltételből indulva ki (pedig másból ezúttal csakugyan nem lehet), minden egyéb sajtótörvény sokkal inkább petrognak volna nevezhető az 1852-vel szemben, mely az octoberi diploma erejénél fogva (pedig ezt csak nem tagadja a „Hírnök“) kétségkívül a legközelebbi, hogy úgy mondjuk, indirált e részbeni ideiglenes törvényül tekinthető. Ami a gyakorlatiatlanság szempontját illeti, e részben tán fölösleges a bővebb fejtegetés. Azon idők óta, melyekre a „Hírnök“ olykor költőileg szép borongással hivatkozik, minden, de minden gyökeresen elváltozott, úgy hogy abból ma már előbbi teljében vajmi kevés van fenn. A „Hirnök“ patriarchális sajtóintézménye, mely a csupán saját természetes felfogásuk után ítélő keleti kádikat juttatja eszünkbe, a mai zilált s épen nem patriarchális viszonyok közt oly éktelen zavart idézne elő, mely szörnyebb lenne — hangyán ennek még lehet superlativusa — az 1861-ki sajtó-anarchia állapotánál is, midőn kapzsi üzletérdek, mohó néphegyvadászat egymást licitálta föl a pártdüh frázisaiban, hogy végre a napi sajtó legtúlzóbb dühönczei maguk megsokallották a dolgot, s már a netovábbig érve, maguk óhajtották volna, hogy valami „zsarnok“ rendőrhatalom visszatartsa őket. A keleti kádiféle bíráskodás rövid és olcsó, az igaz, s ez nem megvetendő előny. De hol vannak ama régi jó idők, midőn hatalmas, nagy számú, őszintén leyális nemzeti párt őrködött a trón érdeke, a rend és mérséklet elvei fölött? egy oly párt, melyre biztosan számitni lehetne, melynek gyökerei az értelmiség legalsó rétegébe nyúltak le ? Mit gondol a „Hírnök“, hol vennénk ily nagy számú, bölcs és hű kádikat, minek ama régi censor urak voltak ? Mindig feledjük az 1861-i leczkét, pedig oly közel van! Különben javaslata gyakorlatiatlanságát maga a „Hirnök“ is elismeri azáltal, hogy kiadandó szabályokat és utasításokat indítványoz, s e részben nézeteink találkoznak, miután mi is csak szabályokat s utasításokat hiszebk alkalmazandóknak az átmenet idejére; azonban ha már ilyenek behozataláról van szó, nem czélszerűbb-e, egy már meglévő és a viszonyokhoz közelebb fekvő törvényalapot pótolni a szükségesekkel, mint egy lényegileg és alakilag egészen új szerkezetet állítani föl? És ha a „Hirnök“ maga e szerkezet fogantásával bízatnék meg, észre fogná venni, hogy a régi, 1848. előtti sajtó-viszonyok már annyira megváltoztak, hogy még a 48-i sajtótörvények, nem tekintve az esküdtszékek hiányát, egyébként is már jóval túlhaladottak, korszerűtlenek, a jelen viszonyoknak meg nem felelők; s ha a „Hirnök“ által ajánlott régi alap fogadtatnék kiindulási pontol, mi sem bizonyosabb, mint hogy a mai viszonyoknak csak átmenetileg is megfelelő sajtórendszabály egy egészen új codificatio munkáját igényelné, holott a „Hirnök“ is épen ezt akarná kikerülni, mert hisz ez az országgyűlés feladata. Bécs, jan. 24. Ama hírekre vonatkozólag, melyek pár hónap óta különféle alakban és változatokban a magyar közigazgatási s törvénykezési szervezés tervezetének ügyére vonatkozólag keringtek s annyi élénk vitára szolgáltak okul, végre szerencsénk van tudathatni, hogy az e hírek alapjául szolgált fontos ügy végre legfelsőbb helyen eldöntve van. Ugyanis, mint hitelesen értesülünk, ő Felsége a magyar kancellár ez irányú előterjesztését helybenhagyólag — elhatározni méltóztatott, hogy a szervezési tervezet az összehívandó legközelebbi országgyűlés elé terjesztessék királyi javaslatképen. Ugyane tárgyra vonatkozólag a hírlapokban pengetett azon híreket illetőleg, miszerint mindamellett, hogy a szervezési főmunkálat az országgyűlés elé terjesztetnék királyi javaslatképen, — mégis többféle, a törvénykezést illető, életbevágó intézkedések fognának életbelépni, — biztos forrásból arról is értesültünk, miszerint ezen a törvénykezésben még országgyűlés előtt is mellőzhetlenekül kijelölt módosítások körülbelül csupán a királyi tábla ügyhalmazánn könnyítést czélzó intézkedésekre, éspedig valószínűleg az előadók számának szaporítására s netán a hétszemélynökök egy részének az előadásbani alkalmazására , vagy a hétszemélyes táblánál segédelőadók kinevezésére vonatkozandnak. A fenntebbiek kapcsolatából úgy véljük, helyesen következtethetjük azt is, miszerint a katonai törvényszékek kivételes működésének megszüntetésére vonatkozó előintézkedések is legközelebb szőnyegre kerülendnek. Az esztergomi kőszénbányákról. Jó és olcsó kőszén nélkülözhetlen feltétele az emelkedettebb műiparnak valamint mindenütt, úgy nálunk Magyarországon is. Ez okból a magyarországi kőszéntelepek bővebb ismerete nem érdektelen tárgy, s ez indított bennünket arra, hogy múltkor a baranyai kőszéntelepeket terjedelmesebben leírtuk. Most ismét az esztergomi kőszéntelepekről akarunk értekezni, annyival inkább, mert ezek felvirágzása is csak akkor fog elérhető lenni, ha a mostani akadályok, melyek a baranyai kőszéntelepekkel közösek, vagy társulatok, vagy a magas kormány által el fognak háríttatni. Az Esztergom és Buda környékén találtató barna szén-telepek aránylag keskeny területen vannak elosztva, melynek kiterjedését azon hegyvonal határozza meg, mely a Lábatlan melletti Eménkes hegy felől elsőben a Dunával egyenkezűleg napnyugatról keletre, azután északnyugatról délkeletre Buda felé vonul, s mely csak Bajóth és Tokodnál van völgyek által szeldelve. A szénbányák e hegyvonal két oldalán kisebbnagyobb távolságra vannak egymástól. Közülök azok: 129 if® EÜL Napi ujdonságok. — A Zágrábban február 4-kén tartandó báni értekezletre — mint a „P. Ll.“nak onnan írják:— negyvenketten hivattak meg, és pedig az egyházi rendből: Haurik bibornok-érsek, Stroszmayer, Solt, Smiciklus, Gruies püspökök, Kralj felszentelt püspök, Matics czimzetes püspök, Nikolajevics és Petrovics archimandrita, Iliasevics és Filetics kanonok; a főrendek közöl: Kulmer, Jellacsics, Pejacsevics, Jankovics grófok; Rauch, Ottenfels és Prandau bárók; a következő főispánok: Kukuljevics, Iliacs, Delimanics, Kusevics, Spun, Vukotinovics és Pogledicsja hétszemélyes táblától Zidarics albán, Szubotics és Prica hétszemélynökök; a nagybirtok részéről: báró Vranicany Ambrus, Scarpa, Bunjevac és Vernics Miksa; a megyei és városi helyhatóságok részéről: Ocics, Boncina és Berlics alispánok, Frigan, Obradovics, Schmidt és Manzoni polgármesterek ; a polgári osztályból Gvozdanovics, Mrazovics és Gerdics ügyvédek. A báni értekezlet félebbi tagjai, levelező szerint, az erre vonatkozó, f. hó 21-én elküldött meghívó iratban felszólíttatták, hogy azon esetben, ha egyik vagy másik nem szándékoznék az értekezlet munkálataiban részt venni, erről a bánt haladéktalanul értesitse, hogy az még idejében más választást tehessen. —A szentLászló-társulati. hó 24-én d. u. Lonovics József érsek-elnök ö exeja lakásán választmányi gyűlést tartott, s igen szép számmal egyesité a választmányi tagokat mind a világi, mind az egyházi rendből. Elnöke exeja, kit egy makacs rekedtség már hosszabb idő óta szobájához kötve tart, lekötelező modorával bocsánatot kért, hogy a tanácskozás nem a szokott helyiségben, hanem saját lakásán tartassák. A jegyzőkönyv olvasása s hitelesítése után a titkár jelenté , miszerint néhai Nikolics János kalocsamegyei csávolyi lelkész a társulat czéljainak előmozdítására még éltében 1500 ftot adományozott, mely összegért a kalocsai érseki excjának, mint ki ezen összeget a társulatnak átküldé, az elnökség utján már köszönet mondatott. A választmány ezen hálanyilvánítást magáévá tette. A pénztárnoki jelentésből kitűnt, hogy a társulatnak jelenleg 11,157 frt 65 kr. áll rendelkezésére, mely összegből azonban levonandó 3140 forintnyi alapítványi tőke kötvényekben. A társulat kitűzött czéljainak egyike lévén a szent atyának segélyzése, a választmány ezúttali adakozásainak sorát egyhangú szavazattal az ő szentségének küldendő 2000 forinttal nyitotta meg. A rendesen évnegyedenként fizetni szokott segélyzések folyóvá tételének megszavazása után még a következő segélyösszegek szavaztattak meg: A bukaresti angol szüzeknek, kiknek zárdájában több magyar leányka nyer ingyen nevelést, 300 ft, a tolissai (bosnaargentinai) templomépités költségeire 100 ft, a kalocsai egyházmegyébe kebelezett Adorjány község temploma felszerelésének költségeire 300 ft, a szikszói anyaegyházhoz tartozó Vadász és Gánosd közsék iskolaházának építésére 200 ft, a zalatinai r. kath. templom orgonája költségeinek fedezésére 276 ft 50 kr, a pesti szürkenéneknek 200 ft, végre a sutinskai Cbosnaargentinai szent-ferencz-rendi egyháznak 300 ft orgona szerzésére.(P. H. — Az akadémiai titkárválasztó gyűlés ma, jan. 26-án megy végbe. Délelőtt 10 órakor az igazgatóság tart ülést. Délután lesz a választás, melyben, mint tudva van, az igazgató, tiszteleti és rendes tagok bírnak szavazattal. A levelező tagok is megjelenhetnek, de csak véleményadó szóval bírnak, szavazatuk nincs. A választási gyűlés a szokott órában, d. u. 5 órakor tartatik. * A czeglédi gőzmalom részvényesei f. hó 16-kán Czegléden tartott közgyűlésük alkalmával, a betegség által személyes megjelenésben gátolt eddigi elnök Jalsoviczky Károly, s Szunyogh urak visszaléptével elnökké Kapy Ede főispáni helyettes ö mgát s alelnökké Varga Sándort választották. A malom az utóbbi félévben 72% tiszta hasznot hajtott. De miután a társaság a jövő hóban nagyobb fizetéseket lesz teljesítendő, elhatároztatott, a részvényeseknek i. é. május 1-jén 5%-ot kifizetni s a többi 2%% elosztása iránt majdan a júniusi közgyűlés alkalmával intézkedni. * Wagner Sándor festész hazánkfia részére a jeles müncheni Kaulbach oly bizonyítványt állított ki, melyről méltán el lehet mondani, hogy az a magyar származású festész művészi képességének legszebb oklevele. A bizonyítvány szövege is ez : „Wagner Sándor Pestről, az akadémia legderekabb tanítványai sorába tartozik, s mint ilyen már kitűnő műveket készített. Nagy tehetsége, szorgalma és erkölcsi jelessége csakhamar a művészi teremtés önállóságára emelték s mind a freskó-, mind az olajfestészet terén mesterré avatták. Amit a történet mezejéről II. Miksa király megbízása folytán a müncheni nemz. múzeum számára festett, a legkitűnőbbek közé tartozik. A mennyire becsületünknek valljuk, hogy a művészt képeztük, ép oly díszére és dicsőségére válandnak hazájának az általa készített művek. München, jan. 11. 1865.Kaulbach W.“ Az A beregmegyei Csapóczka nevű község gör. n. egyesült templomában, a templomszolga vigyázatlansága miatt múlt hó 23-án tűz támadt, mely a fából épített egész templomot elhamvasztá, miáltal a szegény hitközség 1260 fában károsodott. — Folyó hó 15-én szathmármegyei Misztótfalu községben ottani izraelita lakos Markovics Péter 14 éves leánya vízben felolvasztott gyufakénnel megmérgezé magát. Az erdélyi nemzeti színház részvényes és alapító tagjai Kolozsvárott e hó 19-kén közgyűlést tartottak, melyet az elnök gr. Mikó Imre önmaga nyitott meg. Gr. Mikó e exeja elnöki beszédében az országos színházi választmány kötelességét hangsúlyozó, hogy az országos adakozások útján bejött pénzekről nyilvános számadást adjon. Midőn az országos színházi választmány — úgymond— a közgyűlést egybehívta,amaz egyesületi alapelvnek hódol, mely szerint azoknak, akiknek anyagi segélyével valamely czél kivitelére élünk, joga van tudni, hogy áldozatai mire fordittattak, azokkal a kitűzött czél érdekében minő siker eszközöltetett. Végszavaiban a nemes gróf a nemzeti színészetről így szól: „Nem használok buzditó szavakat, s a lelkesítés ihletett s ihlető kifejezéseit. Nemzetünk is eljutott már a férfiasodás azon korába, midőn érdekeinket a hideg megfontolás utján belátván, tud is, akar is tenni érezték, s mint jóravaló néphez illik, komoly határozottsággal fellépni védelmükre. Nem érintem azon irodalmi, művészeti, nemzetiségi és közműveltségi tekinteteket, melyek intve intenek minket arra, hogy színházunk ügyét végleg megalapítsuk. De eszem és szivem egyaránt ösztönöznek nyíltan kimondanom, hogy én túl és innen az erdőn egy-egy jól rendezett magyar színház drámajátékaiban és nemzeti dalműveiben a magyar nemzet szivének legéletrevalóbb és életadó dobbanásait hallom. Tegyük ez intézetet nemzetivé nem csak belsejében, de azáltal is, hogy legyen az mindnyájunk műve, oly mn, melyet a nemzetnek kicsinye, nagyja egyesített erővel alkotott, tartott fenn eddig, s most együtt alapított meg hosszú századokra!“ Ezután a színházi választmányi jegyző Groisz Nándor, a választmány múlt évi működéséről szóló jegyzői jelentést olvasta fel, mely is tudomásul vétetett, s a közgyűlés egyhangúlag elismerését nyilvánítja a választmány eddigi eljárásáért, s a nemzeti szinügyet ezutánra is a választmány ernyedetlen munkásságába és figyelmébe ajánlja. Ezzel a gyűlés eloszlott. A Biharmegyei Derecske községbeli kath. templom tornya herczeg Eszterházy Pál költségén egészen újból már felépülvén, még csak a templom belső felszerelésére igényeltetik mintegy 1000 ftnyi összeg. Minthogy e költség fedezésére a kellő alap hiányzik, egy bizottmány alakult, mely a kérdéses összegnek jótékony adakozások utjáni megszerzését tűzte ki feladatául. A bizottmány élén álló herczegi jószágigazgatási tanácsnok, Mészáros Károly, felsőbb helyen e czélra a vidékbeli hölgyek által ajándékozandó kézimunkák kijátszására engedélyért folyamodott, mely engedély a főméltóságu magyar kir. udv. kanczelláriától már leérkezvén, a folyamodónak megengedtetett, hogy 1865. évben 500 db 2 ftos sorsjegy kibocsátása mellett, pénzbeli és pénzértékű nyeremények kizárásával, tárgysorsjátékot rendezhessen, a sorsjátéki illeték csak felerészben lévén fizetendő. — Fellner-Kalmár Róza előfizetési felhívást hirdet összes költeményeire. Költeményeit különösen a lelkes magyar hölgyeknek ajánlja pártoló szeretetükbe. A körülbelül 200 lapra terjedő mű mártiusban jelenik meg, ára fűzve 1 ft, diszkütésben 2 ft, 8 példány után tiszteletpéldány, 2 példány után szerzőnének egy költeményére egyik „jeles zeneszerzőnk által szerzett“ zeneművel kedveskedik. E zeneműre 20 krjával külön is előfizethetni. A pénzek febr. végéig szerzene neve alatt, Pest, ősz-utcza, 4. szám alá beküldendők. * Mint értesitetünk, Bösendorfer Lajos udvari zongorakészítő e napokban azon kitüntetésben részesült, miszerint a török császár neki a Medzsidje - rendet megküldötte, ezáltal elismerésének jelét adván a török udvar számára készített jeles zongoráért. * Debreczenből írják a „P. N.“-nak jan.18- ról: A rosz vásárnak feltűnő elevenséget adtak a vidékről becsődült koldusok; itt véletlenül egy kis 6 éves leány tarta rögtön elénk kezetlen karjait; ott egy sápadt fiú kifelé görbült láb és karokkal jajveszékelt; amott a sárban fetrengve nagy hangon énekelt egy szerencsétlen vak leány, folytonosan ismételve a megszokott rythmust a nagy és örökös sötétségről. Volt idő, midőn az ily vidéki koldusokat be sem ereszték a sorompókon, azon elvnél fogva, hogy mindenik község gondoskodjék a maga nyomorékjairól; s igazság is, mert egy országos vásár nem arra való, hogy az illemet és jó érzést sértő borzasztó látványos nyomorékoknak gyálpontjává szolgálván, az adni és venni szándékozóknak minduntalan útját állják. Ideje lenne már a vásárt is rendezni egy kissé; a templom közvetlen területét talán kegyeletességből is meg lehetne kímélni a sok szeméttel járó áruczikkeknek odarakásától; a gyalogjárdákat dunyhák, teknökség tudja, mi mindenféle házi eszközöktől, s az életes szekereknek keresztül-kasul álló rudjaitól, stb. — Különösen ily sáros időben boszulja meg magát azon jó tervnek elejtése, hogy a külső vásárt a városba kellene behozni s hány embert láttunk, ki a jó burkolatú Széchenyi-utczában végig haladva, egyszer csak be-