Sürgöny, 1865. február (5. évfolyam, 26-48. szám)

1865-02-21 / 42. szám

42. sz. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten G­y­ő­r­i Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a 18. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele zsíinktből fogadtatnak el. SlIRSftlY Magán­hirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurt­ban Mollen Olle ; Hamburg-Altenában Haanenalein és Vogler; H­a­m­b­u­r­g­­ban Türkhelm­ Jakab; Lipcsében Engler H., Jilgen és Fort uraknál. Buda-Pest, Kedd, február 21.1865. Előfizetési árak­­ Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre.......................20 frt. Egész évre . . . . 18 frt. — kr. Félévre....................... 10 , Félévre ...... 9 „ — m Negyedévre.........................S „ Negyedévre .... 4 n 30 M HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi febr. 7-től kelt legfelsőbb határozatával, dr. Reisinger Nép. Já­nost, a történelem nyilvános rendes tanárát a pesti kir. magyar egyetemnél, állandó nyugalomba helyeztetése alkalmából, sokévi f­ü s kitűnő szolgálatainak elisme­réséül, dij-elengedés mellett, kir. tanácsosi czimmel leg­kegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Komárommegye főispáni helytartója P­e­r­s­z Adolf jogtudor, főispáni helytartói titkár s megyei tiszt-aljegyzőt e megye első aljegyzőjévé nevezte ki. Folyó évi január 25-én 1020. sz. a. kelt kegy. udv. rendelet szerint a Dublinba és Stettinbe küldendő kiállítási tárgyak vitelbérére nézve következő leszállítások eszközöltettek : 1. A dunagőzhajózási társulat a pécsi vasút szá­mára a díjszabály fele árát engedményezi. 2. A cs. kir. szabadalmazott Ferdinánd császár éj­szaki vaspálya minden mázsa és mértföld után 1 kvnyi málhadist engedményez. 3. A cs. kir. sz. keleti vaspálya-társulat ugyan­ezen engedményt, de bezárólag a fel és lerakodási­, to­vábbá a biztosítási dijakat és agro-pótlék nélkül. 4. Erzsébet császárné nyugoti pálya igazgatósága az 1864. évi ápril 10-én kelt havasalföld-osztrákféle árszabály a) osztályának alkalmazását engedményező azon esetre, ha legalább 100 vámmázsa adatik fel; utóbbi engedmény csak a bécsi és linzi állomásokra terjed ki. A nevezett vaspályák igazgatóságai azt kívánják, hogy az elküldendő tárgyak a kiállítási bizottmányok, vagy kereskedelmi és iparkamarák bizonyítványai ál­tal mint valóságos kiállítási tárgyak ismertessenek el. Az Erzsébet császárné nyugati vaspálya igazga­tósága még azt kívánja, hogy a bizonyítványokban a göngyök száma és ezek tartalma tüzetesen feljegyeztes­sék , hogy a felek utasíttassanak, hogy ezen okmányo­kat a küldemények feladása alkalmával az illető fuvar­levelekhez csatolják. A visszaszállításra nézve e pálya igazgatósága egy olyatén bizonyitvány előmutatását kivánja, mely­ben a dublini, úgy. stettini kiállítási bizottmány kinyi­latkoztatja, hogy az Austriába visszakerülő tárgyak el nem adattak. Kelt Budán, febr. hó 8-án 1865. Változások a cs. k. hadseregben. Kineveztettek: Gyöngyösi Petheő Ferencz alezredes a 14. sz. szerb-bánsági határőr-gyalog-ezredben, ezredessé s broodi várparancsnokká; az 51. sz. Károly-Ferdinánd Főherczeg gyalog­ezredben , Moritz Károly őrnagy a 39. sz. Dom Miguel­­gyalog-ezredben, alezredessé, s B­a­r­t­h­a László első-osztályú százados, őr­a 6. sz. varasdi-szt.-györgyi határőr-gyalog-ez­­redben : bilajgradi nemes Dosen Lipót alezre­des, ezredessé s ezred-parancsnokká; M­a­t­t­e­t­i­c­s Balázs őrnagy alezredessé, s S­a­s­s­i­c­s István első­ osztályú százados őr­­nagygyá; a Ferencz József Császár tiroli vadász-ezredben: saalfeldi lovag H­offern Heribert őr­nagy alezredessé, s S­t­r­e­h­­­e József első-osztályu százados őr­­nagygyá. Áthelyeztettek: Schönecker Ágoston alezredes all. sz. Sándor württembergi herczeg huszár-ezredben, s e­r­­dödi Török József alezredes a 12. sz. gr. Haller­­huszár-ezredben, kölcsönösen; waffenthali Hampel Lajos őrnagy az 51. sz. Károly-Ferdinánd Főherczeg gyalog-ezredtől a 39. Dom Miguel-gyalog-ezredhez. Nyugdíjaztattak: Wanner Károly ezredes, broodi várparancs­nok, vezérőrnagyi ranggal ad honores; Knesevics Manó ezredes, a 6. sz. varasdi­­szt.-györgyi határőr-ezred parancsnoka, továbbá Robaglia Tamás alezredes az 51. sz. Károly Ferdinánd Főherczeg gyalog-ezredben, ezredesi rang­gal ad honores. Hirdetmény. Pest-, Pilis- és Solt t. e. megyék váczi járásában kebelezett Rákos-Keresztur községben a keleti mar­havész újólag kiütvén, nevezett község hatósági zár alá helyeztetett. NEMAVVATALOS RÉSZ. Bécs, febr. 18. Mint hazai lapjaink hangjából s híreiből kivehetjük, az utóbbi elitéltetések ott mély le­vertséget okoztak. Bármi kellemetlen a tárgy, e benyomásra nézve saját észrevételeink vannak, melyek el­mondására késztve érezzük magunkat. Közönséges életbölcseség, hogy ha már egyes egyének önvétkük folytán érzékenyen sujtattak, ne tekintsük ezt mint átalános, hanem csak mint egyes emberek szerencsétlenségét, kiknek tévedését a nemzet maga elitéli és kár­hoztatja; de annyiban közjelentőségű, a­mennyi­ben minden ponton a birodalmon kívül és be­lül, valamint magában a magyar hazában, csak bizonynyal kedvezőtlen feiül magyaráztatik, s ál­talán kizárólag csak rész benyomást okoz, és pedig reánk nézve leghátrányosabbat, kiváltké­pen a jelen időpontban. Az önuralomra képesítő okosság és bonyo­dalmaink mielőbbi megoldására való tekintet parancsolja, hogy e hátrányos benyomásokat, me­lyeket ez egyes szerencsétlenek esete már magá­ban fölidéz, ne növelné maga a lakosság ildom­­ellenes magaviseletével, melynek indokai úgy hazánk, mint a birodalom ellenei által sokkal roszabb, sőt ellenkező értelemben magyaráztat­hatnak, minek a valóságban nem is létezhet­nek. Mi azt hiszszük, hogy a kihirdetett ítélet vá­ratlan s ez okán meglepő volt, még pedig az­ért váratlan, mert a jelenleg uralkodó, általán békés, leyális nemzeti érzület az illetőket ily szigorú ítéletet érdemlő nagy bűntettre képe­seknek nem hihette és őket igen kevéssel terhel­teknek tartotta, — ezen körülmény okozható, szerintünk, ama lehangoltságot, mely a vett je­lek szerint első izgalmában gyász tüntetésé­nek alakjában nyilatkozott. De épen ilynemű magatartás volna az, a­mi csak a dívó politikai érzülékenységre hajlandó izzó fők hirtelenke­déséből s félszeg felfogásából származnék, de a jelen körülmények közt mondhatlanul hátrányos is lehetne, ha e kellemetlen s szomorú eset fájó természete a meggondolatlanság s pártindulatok által arra zsákmányoltatnék ki, hogy általa a kölcsönös bizalom, a már általánossá lenni kezdő békés hangulat, a mérsékletre való hajlamok kisebbittessenek. Az ítélet indokairól a „W. Ztg.” értesítését lapunkból már ismeri az olvasó. A rendkívül sajnálatos­abban ránk nézve az, hogy több szá­zados történetünk számos siralmas példái nem elégségesek arra, hogy kivétel nélkül mindenkit meggyőzzenek hazánkban arról, miszerint — nem is tekintve az ily törekvések minden szem­­pontbóli bűnösségét — az elszakadási utópiák, ha közvetve az egész birodalomra is, de tízszeresen károsabb mérvben hatnak vissza hazánkra, an­nak politikai, anyagi s culturál fejlődését meg­akasztva és sokszor évtizedekre vetve vissza. A mellett pedig nemcsak az alapjában mindig leyális nemzeti jellemből irthatlan törvényes ér­zülettel merőben ellenkezők, de a magyar nép szellemének egyik legszebb, legnemesebb tulaj­donságánál, az egyenesség s nyíltságnál fogva is — ily alattomos tervek, a hősies természet­­hez nem illő titkos fondorlatok mindig kivihet­­leneknek bizonyultak eddig is és örökké azok­nak fognak bizonyulni, mig csak a magyar ma­gyar marad. Hogy tehát egyes egyének ilyetén, a törvényes érzület s józan ész által kárhoztatott merényletre vetemülhettek, melylyel önmagu­kat s családjaikat mély szerencsétlenségbe dön­tik, ezt valóban mélyen sajnálni lehet s kell is; de másfelől megfontolva azt is, hogy az illetők e sajnos tévedése a hazának, a közjónak mily nagy hátrányára lehetett volna, megfontolva mindezeket, az illetők egyéni sorsa meghathat bennünket, mit a személyes ismeretség, rokoni vagy baráti viszony fokozhat, de legildomosabb­nak, s a nagy közönség, vagy vezérszereplők részéről leghazafiasabbnak tartjuk, az ítélet kényszerű szigorában megnyugodni, s a kese­rűséget közössé nem tenni, legkevésbé pedig tüntetési tényezővé emelni. Birodalmi tanács. A követek házának ülése (febr. 18-kán.) A mai ülésben mindenekelőtt felolvastatott az ál­­lamministerium irata, melynélfogva regm. felhatalmazás folytán 25 ezer ftnak utólagul a wiedeni Sz.­Károly plé­bániai s fogadalmi templom helyreállítására a budget­­be fölvétele igénybe vétetik. (A pénzügyi bizottmány­hoz utasittatik.) A befolyt kérvények a kérvénybizottmány­hoz utasittatnak. Schule­r-L­i­b­­­o­r azon kérelmet emeli, miszerint a bizottmány elnöke megkérdeztessék, mennyire halad­tak az erdélyi vasútra vonatkozó tárgyalások s várjon azok még nincsenek-e azon helyzetben, hogy a háznak jelentést lehessen tenni. A lapokban olvasni lehete, hogy különböző ellenjavaslatok gátoják egymást, s hogy az előadót változtatni kelle; utolsó időben azonban már semmit sem lehete a bizottmányról hallani. Mint­hogy könnyen megeshetnék, hogy a háznak sokféle sür­gős ügyei mellett ezen ügy elhalogattathatnék s ez a bi­rodalomra s országra egyformán megmérhetlenül hátrá­nyos lehetne, ennélfogva a bizottmánynak interpellálta­­tását kéri. A bizottmány előadója, gr. Vrints jelenté, mi­szerint Skene követ azon indítványa, hogy ezen vaspá­lya államköltségen építtessék, a pénzügyministerhez nyilatkozás végett felküldetett azon kéréssel, miszerint a pénzügyminister úr a közelebbi ülésben jelen lenni szíveskedj­ék ; a minister úr most fogja az ülés napját meghatározni. Egyébiránt a bizottmány a kormányelő­­terjesztvény pontjait megvitatta, s az előadó már ki van nevezve. Változás a személyben nem történt, de az egészen új alap iránti indítvány félbeszakítást vont ma­ga után. Gr. Mensdorff külügyminister a Mühlfeld és társai által tett interpellatióra a herczegségek kérdését illetőleg következőleg válaszolt: Bármennyire megmagyarázható azon részvét, me­lyet az ép most felolvasott interpellatiónak tárgya e házban, valamint távolabbi körökben előidézett, a cs. kormány most mégis nem látja magát azon helyzetben, az érintett kérdésben határozott felvilágosítást adhatni. Mindenekelőtt meg van kötve a tartózkodás kötelessége által, melyet csak annak koc­káztatásával sérthetne meg, hogy a függő alkudozásoknak árt. Alkotmányszerű okot arra, hogy a m. é. oct. 30. Bécsben kötött békeszerződést a birodalmi képviselet­tel közölje, nem láthat­ó Felsége kormánya, minthogy ezen szerződés sem a pénzügy megterheltetését, sem semminemű, a törvényhozási térre tartozó rendszabályt nem vonaná maga után. A békeszerződés 9. pontjában kimondott biztosí­ték Austria és Poroszország kormányait csak arra köte­lezi, gondoskodni arról, miszerint a herczegségekben behelyzendő kormány a Dánia irányábani tartozás kifi­zetését átvállalja. Szintúgy a 13. pont határozmánya az elkobzott hajók és értékeknek visszaállítását illetőleg semmi okot sem szolgáltat az alkotmányos tárgya­lásra, nem tekintve, hogy azon határozmány által az austriai állam­kincstárnak teendő fizetés nem származik. Bárha nekem nem engedik meg a körülmények, hogy a tárgyalások azótai menetét előadjam, mindamellett annyit állíthatni hiszek, miszerint a cs­. kormány már kifejezett vezér­nézpontjaihoz ragaszkodik. Azon nehézségeket, melyeket ezen bonyolódott ügyben előre kelle látnia, szilárd és mérsékelt maga­tartása által hiszi legyőzhetni, s oly megoldást előidéz­hetni, mely a cs. kormány által követett út helyességét kimutatni alkalmas lesz. Schmerling államminister azon interpel­latióra , mikor szándékozik egy korábbi ülésben tett interpellatióra feleletet adni (az alkotmány 13-ik §-a megtartására nézve a galicziai ostromállapot kihirde­tését s tartamát illetőleg­, következőleg válaszol. Már ma óhajtottam s reméltem azon helyzetben lehetni, hogy azon interpellátióra válaszolhatok, de minthogy a válaszhoz még némi anyagom hiányzik, ma az ügyrend 12-ik §-hoz képest csak annak kijelen­tésére van alkalmam, hogy azon interpellatióra, melyre a válasz sürgettetik, egyik következő ülésben fogok válaszolni. Lasser minister a hitbizományok fel­állítását (Magyar-, Horvát- és Tótországon és Erdélyen kívül) illetőleg tett interpellatióra válaszolt. A februári pátens kibocsátása óta mindenesetre osztottak a Fel­sége által engedélyek hitbizományok állítására. A kor­mány azt tartja, hogy az engedélyezés hitbizományok felállítására nézve csupán a Császárt illeti: a hitbizo­mányok engedélyezése oly tény, mely kegyelem útján jö létre, s ezért a birodalmi tanács közrejárulását nem szük­séges. A földhitelintézet engedélyezését illetőleg vála­szolja, miszerint érdemileg csak a közelebbi ülések egyikében fog válaszolni, minthogy a válasz, melynél más hasonló hitelintézetek is forognak fen, egy külön kormány-előterjesztvény behozatalával összeköttetésbe hozandó. A kereskedelmi ministerium vezetője báró Kalchberg a bécs-budweis-pilseni vasút építését illető interpellátióra ez ügynek már másutt történt elő­adásával felel, s azon reményét fejezi ki, hogy az sike­res bevégeztetéséhez közeig. Pi­e­n­e­r pénzügyminiszer : A magas követi ház múlt ülésszakában egy saját kezdeményezéséből eredt törvényt fogadott el, mely szerint a kereset- és jövedel­mi­ adó oly részvénytársulatoktól, melyeknek vállalatai egy vagy különböző országok több községeire terjed­nek ki, mindazon községekre, melyeknek területén az üzleti intézetek léteznek, az utolsónál eszközölt bruttó­­jövedelemnek a vállalat őszbruttó­ jövedelméhezi ará­nya szerint osztassák el. Az e törvény által elérendő c­él az volt, hogy a részvénytársulatok kereset- és jövedelmi­ adója utáni pótlékok ne, mint ekkorig, csupán azon községhez s illetőleg országhoz folyjanak be, hol a vállalat főveze­­tése létezik, hanem hogy ezen befolyó összegekből azon egyes községek s országok is részeltessenek, me­lyekben az említett vállalatok üzletintézetei léteznek. Az urak háza azonban ezen törvényi visszautasí­­tá s a kormányt felszólító, hogy a dolog teljes világos­sá tételéhez még szükséges kimutatások megszerzése után a birodalmi tanács közelebbi ülésszakában ezen kérdésre nézve törvényjavaslatot terjeszszen elő. A kormány immár ezen kimutatásokat megszer­ző s az erre szükséges nyomozásokat megtevő. Azok eredménye oda megy ki, hogy az állomások bruttó jöve­delme elfogadhatlan, s többé kevésbbé a vaspályaválla­­tok önkényétől függő alapot képez, s hogy ezen alap már azért sem fogadtathatnék el, mert a kifejtett elvek­ből következménykép foly, hogy nem csak az állomás­helyek, hanem azon községek is részesítendők az adó­ban, melyeken a pálya keresztülhúzódik. Sőt inkább azt hivé a kormány, hogy a reáladók­ban helyesli, a vaspályavállalatok számításaitól teljesen független alapot nyerhet a fölebbi czélra, az adófelosz­tásra nézve. Van tehát szerencsém egy ez elvek szerint szer­kesztett törvényjavaslatot a magas ház asztalára alkot­mányszerű tárgyalás végett letenni. Az 1865-ik évi pénzügyi törvényre nézve m. évi nov. 17-én beadott tervezet IV czikkében az állambevé­telek előszabott összegének elérése végett a közvetlen adó, a bélyegek a illetékek pótlékainak, továbbá a csu­kó melónak fölemelése s végre az ingatlan államvagyon több tárgyainak eladása inditványoztatott. Az ebből vá­randó bejövetelt nem azon pénzügyi törvény­tervezet V. czikkében kiszámitott deficit fedezésére, hanem inkább a megállapítandó állambevételek elérésére 1865. évben határoztatak, melyeknek az államkiadásokkali egybe­­hasonlitása után tűnik csak ki a fedezetlen hiány. Miután a pénzügyi törvény elintéztetése előtt állt be az 1865-ik évi pénzügy-időszak, ennélfogva az említett adó- s­illeték-fölemeléseket illetőleg és pedig azok há­rom hóra,folytatásáról külön törvény útján jön gondos­kodva. Ámde az igazgatási év első hónapjaiban össze­tóduló különösen emelt államkiadások kívánják, hogy azon fedezet is, mely az ingatlan államvagyon indítvá­nyozott eladásából az államszükségletre nézve kilá­tásba helyeztetett, azokhoz már most s így előbb, mint a pénzügy-törvény fölötti tárgyalások be lesznek fe­jezve, folyóvá tétessék. Van tehát szerencsém egy elkülönzött törvény­­tervezetet ezennel előterjeszteni, mely a már most adandó alkotmányszerű felhatalmazást az ingatlan ál­lamvagyon külön jelölt tárgyainak eladását vagy megterhelését czélozza. Az 1863. nov. 17-ki s 1864. febr. 29-ki törvé­nyek alapján nyitott kölcsön a 70 milliónyi ezüst fo­rint összegnek beszerzése végett nem adatott ki teljesen s a ki nem adott maradék egy része 25 milliónyi név­leges összegben öt év alatt visszafizetendő bankértékü kölcsönné, úgynevezett adókölcsönné alakíttatott át. Az ösztöke-összegnek, mely ezen két kölcsön által az államhoz befoly, nem szabad a 70 milliónyi összeget meghaladnia. Ennélfogva az ezüst-kölcsön ezen összeg­nek megfelelő 90,791,000 ftnyi névleges összegről 62,500,000 ftra volt leszállítandó. Ezen leszállítás eszközléséhez még 5,477,000 ftnyi összeg törlesztése szükséges, minthogy csak ez­után lehet az adókölcsön adóssági kötelezvényeinek megfelelő kibocsátását folytatni s az e kölcsönnek még következő két fizetési határidején kiadandó kötelezvé­nyeket a b. tanács államadósságtörlesztési bizottmánya által ellenjegyeztetni. Az említett, a birodalmi tanácsi államadóssági ellenőrző bizottmány által jegyzett ezüst kölcsönbeli kötelezvények beváltása, melyekre a pénz­­ügyigazgatás kénytelen volt előlegeket fölvenni, a folyó év eszközeiből, melynek deficittel egybekötött kezelését az arra határozott fedezési eszközökkel kell­ megkez­deni s folytatni, nehézségekkel van egybekötve; minél­fogva egy tör­vényjavaslatot van szerencsém alkotmány­­szerű tárgyalás végett előterjeszteni, melynélfogva az ezü­stkölcsönkötelezvények emlitett beváltásának s ille­tőleg a névleges tőke 62,500,000 ftra leszállításának 1865-ben eszközöltetnie kell, mire azonban a szükséges­énzeszközök az 1865-ik évre engedélyezendő hitel asználatából veendők s jelenleg az adókölcsön-köte­­lezvények maradéka 5,172,000 ftnyai összegben a kh­. tanácsi adósság-ellenőrző bizottmány ellenjegyzésének alávetendő s ennek folytán az adókölcsön teljes ki­adása a túljegyzések leszállítása által 25,317,000 ftban megállapított ösznévleges összegben lesz eszközlendő, mihez még hozzáteszem, hogy a leszállításnak általános s könnyen keresztülvihető kulcs szerint kell történnie, mely azon aránylag jelentéktelen s az eredmény érté­kére nézve tökéletesen közönyös számtöbbletet okozó. A trónbeszédben, melylyel, a kir. tanács jelen ülésszaka megnyittatott, Császár Ő Felsége már említeni méltóztatott, hogy abban kivételesen az 1865-ki pénz­ügyi évre szóló államköltségvetésen kívül egyszers­mind az 1866-ik évre szóló is elő fog terjesztetni. Az államköltségvetésnek jókori, azaz­­ az igazga­tási év kezdete előtt megfelelő időben történt megálla­pítása minden körülmények közt múlhatlan föltétele egy szabályozott, szigorúan a pénzügyi törvény által vont határokon belül mozgó pénzü­gykezelésnek; de parancsoló szükséggé válik, ha a mellett a pénzügyi oldalnak első sorba kell lépnie s ha ezenfelül nagy fon­tosságú politikai tekintetek kívánják, hogy a birodalom többi képviselő testületét alkotmányszerű tevékenysé­gének , a szűkebb kir. tanácsnak, az erdélyi, horvát és magyar, valamint a többi királyság­ s országbeli országgyűléseknek az év megfelelő időtartama fentar­­tassék. Ezen kettős, az állam jelen viszonyai közt el­határozó súlylyal a mérlegbe eső mozzanatok a kor­mányra azon kötelességet róják, mindent, a­mi tőle te­lik, megtenni, hogy az államháztartás jókori megálla­pítása s egyszersmind az alkotmányéletnek szabályo­zott s egymásba vágó kifejtése a császárságban lehet­ségessé váljék. Az alkotmányban alapuló kifogást szándéka ellen a kormány nem ismerhetett, mert ez esetben csak azon kérdés forgott fön, vájjon ezúttal két tökéletesen önálló évi államköltségvetés alkotmányszerű megállapítása két forma szerint elkülönzött vagy pedig egy egyesített törvényhozási időszakban vétessék-e elő, a­nélkül, hogy ezáltal egy évinél hosszabb pénzügyi időszak alkottas­sák, vagy általában a birodalmi képviseletnek az al­kotmány által biztosított jogok megszorítása idéztet­nék elő. Császár Ő Felsége ennélfogva megparancsolni mél­tóztatott, hogy az 1866-ik pénzügy-évre szóló állam­költségvetés a m. kir. tanácsnak alkotmányszerü tár­gyalás végett előterjesztessék, s én végrehajtom ezen legmagasb parancsot, midőn az idevágó kormány elő­­terjesztményt a m. háznak eléje terjesztem. Az előterjesztvény formája s tartalmára néz­ve meg kell jegyeznem, hogy az anyag összeállítá­sának az általános elvek s jelenleg érvényes igazgatási szabályok szerint megfoghatólag már bizonyos idő előtt kell­ megtörténni, hogy tehát mindkét tekintetben a hasonló előföltevések mellett létrejött 1865-ik évi­ elő­­terjesztményhez csatlakozik. Az igény­ keresletek 1866-ban 1865-hez képest tesznek 14,701,000 ftot, az igénytöbbletek 8,856,100 forintot. A szükségleti többlet leglényegesb tétele az adós­ság-törlesztésben áll , és pedig 6,193,000 összeggel, a

Next