Sürgöny, 1865. február (5. évfolyam, 26-48. szám)
1865-02-21 / 42. szám
42. sz. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a 18. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele zsíinktből fogadtatnak el. SlIRSftlY Magánhirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Mollen Olle ; Hamburg-Altenában Haanenalein és Vogler; Hamburgban Türkhelm Jakab; Lipcsében Engler H., Jilgen és Fort uraknál. Buda-Pest, Kedd, február 21.1865. Előfizetési árak Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre.......................20 frt. Egész évre . . . . 18 frt. — kr. Félévre....................... 10 , Félévre ...... 9 „ — m Negyedévre.........................S „ Negyedévre .... 4 n 30 M HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi febr. 7-től kelt legfelsőbb határozatával, dr. Reisinger Nép. Jánost, a történelem nyilvános rendes tanárát a pesti kir. magyar egyetemnél, állandó nyugalomba helyeztetése alkalmából, sokévi fü s kitűnő szolgálatainak elismeréséül, dij-elengedés mellett, kir. tanácsosi czimmel legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Komárommegye főispáni helytartója Persz Adolf jogtudor, főispáni helytartói titkár s megyei tiszt-aljegyzőt e megye első aljegyzőjévé nevezte ki. Folyó évi január 25-én 1020. sz. a. kelt kegy. udv. rendelet szerint a Dublinba és Stettinbe küldendő kiállítási tárgyak vitelbérére nézve következő leszállítások eszközöltettek : 1. A dunagőzhajózási társulat a pécsi vasút számára a díjszabály fele árát engedményezi. 2. A cs. kir. szabadalmazott Ferdinánd császár éjszaki vaspálya minden mázsa és mértföld után 1 kvnyi málhadist engedményez. 3. A cs. kir. sz. keleti vaspálya-társulat ugyanezen engedményt, de bezárólag a fel és lerakodási, továbbá a biztosítási dijakat és agro-pótlék nélkül. 4. Erzsébet császárné nyugoti pálya igazgatósága az 1864. évi ápril 10-én kelt havasalföld-osztrákféle árszabály a) osztályának alkalmazását engedményező azon esetre, ha legalább 100 vámmázsa adatik fel; utóbbi engedmény csak a bécsi és linzi állomásokra terjed ki. A nevezett vaspályák igazgatóságai azt kívánják, hogy az elküldendő tárgyak a kiállítási bizottmányok, vagy kereskedelmi és iparkamarák bizonyítványai által mint valóságos kiállítási tárgyak ismertessenek el. Az Erzsébet császárné nyugati vaspálya igazgatósága még azt kívánja, hogy a bizonyítványokban a göngyök száma és ezek tartalma tüzetesen feljegyeztessék , hogy a felek utasíttassanak, hogy ezen okmányokat a küldemények feladása alkalmával az illető fuvarlevelekhez csatolják. A visszaszállításra nézve e pálya igazgatósága egy olyatén bizonyitvány előmutatását kivánja, melyben a dublini, úgy. stettini kiállítási bizottmány kinyilatkoztatja, hogy az Austriába visszakerülő tárgyak el nem adattak. Kelt Budán, febr. hó 8-án 1865. Változások a cs. k. hadseregben. Kineveztettek: Gyöngyösi Petheő Ferencz alezredes a 14. sz. szerb-bánsági határőr-gyalog-ezredben, ezredessé s broodi várparancsnokká; az 51. sz. Károly-Ferdinánd Főherczeg gyalogezredben , Moritz Károly őrnagy a 39. sz. Dom Miguelgyalog-ezredben, alezredessé, s Bartha László első-osztályú százados, őra 6. sz. varasdi-szt.-györgyi határőr-gyalog-ezredben : bilajgradi nemes Dosen Lipót alezredes, ezredessé s ezred-parancsnokká; Mattetics Balázs őrnagy alezredessé, s Sassics István első osztályú százados őrnagygyá; a Ferencz József Császár tiroli vadász-ezredben: saalfeldi lovag Hoffern Heribert őrnagy alezredessé, s Strehe József első-osztályu százados őrnagygyá. Áthelyeztettek: Schönecker Ágoston alezredes all. sz. Sándor württembergi herczeg huszár-ezredben, s erdödi Török József alezredes a 12. sz. gr. Hallerhuszár-ezredben, kölcsönösen; waffenthali Hampel Lajos őrnagy az 51. sz. Károly-Ferdinánd Főherczeg gyalog-ezredtől a 39. Dom Miguel-gyalog-ezredhez. Nyugdíjaztattak: Wanner Károly ezredes, broodi várparancsnok, vezérőrnagyi ranggal ad honores; Knesevics Manó ezredes, a 6. sz. varasdiszt.-györgyi határőr-ezred parancsnoka, továbbá Robaglia Tamás alezredes az 51. sz. Károly Ferdinánd Főherczeg gyalog-ezredben, ezredesi ranggal ad honores. Hirdetmény. Pest-, Pilis- és Solt t. e. megyék váczi járásában kebelezett Rákos-Keresztur községben a keleti marhavész újólag kiütvén, nevezett község hatósági zár alá helyeztetett. NEMAVVATALOS RÉSZ. Bécs, febr. 18. Mint hazai lapjaink hangjából s híreiből kivehetjük, az utóbbi elitéltetések ott mély levertséget okoztak. Bármi kellemetlen a tárgy, e benyomásra nézve saját észrevételeink vannak, melyek elmondására késztve érezzük magunkat. Közönséges életbölcseség, hogy ha már egyes egyének önvétkük folytán érzékenyen sujtattak, ne tekintsük ezt mint átalános, hanem csak mint egyes emberek szerencsétlenségét, kiknek tévedését a nemzet maga elitéli és kárhoztatja; de annyiban közjelentőségű, amennyiben minden ponton a birodalmon kívül és belül, valamint magában a magyar hazában, csak bizonynyal kedvezőtlen feiül magyaráztatik, s általán kizárólag csak rész benyomást okoz, és pedig reánk nézve leghátrányosabbat, kiváltképen a jelen időpontban. Az önuralomra képesítő okosság és bonyodalmaink mielőbbi megoldására való tekintet parancsolja, hogy e hátrányos benyomásokat, melyeket ez egyes szerencsétlenek esete már magában fölidéz, ne növelné maga a lakosság ildomellenes magaviseletével, melynek indokai úgy hazánk, mint a birodalom ellenei által sokkal roszabb, sőt ellenkező értelemben magyaráztathatnak, minek a valóságban nem is létezhetnek. Mi azt hiszszük, hogy a kihirdetett ítélet váratlan s ez okán meglepő volt, még pedig azért váratlan, mert a jelenleg uralkodó, általán békés, leyális nemzeti érzület az illetőket ily szigorú ítéletet érdemlő nagy bűntettre képeseknek nem hihette és őket igen kevéssel terhelteknek tartotta, — ezen körülmény okozható, szerintünk, ama lehangoltságot, mely a vett jelek szerint első izgalmában gyász tüntetésének alakjában nyilatkozott. De épen ilynemű magatartás volna az, ami csak a dívó politikai érzülékenységre hajlandó izzó fők hirtelenkedéséből s félszeg felfogásából származnék, de a jelen körülmények közt mondhatlanul hátrányos is lehetne, ha e kellemetlen s szomorú eset fájó természete a meggondolatlanság s pártindulatok által arra zsákmányoltatnék ki, hogy általa a kölcsönös bizalom, a már általánossá lenni kezdő békés hangulat, a mérsékletre való hajlamok kisebbittessenek. Az ítélet indokairól a „W. Ztg.” értesítését lapunkból már ismeri az olvasó. A rendkívül sajnálatosabban ránk nézve az, hogy több százados történetünk számos siralmas példái nem elégségesek arra, hogy kivétel nélkül mindenkit meggyőzzenek hazánkban arról, miszerint — nem is tekintve az ily törekvések minden szempontbóli bűnösségét — az elszakadási utópiák, ha közvetve az egész birodalomra is, de tízszeresen károsabb mérvben hatnak vissza hazánkra, annak politikai, anyagi s culturál fejlődését megakasztva és sokszor évtizedekre vetve vissza. A mellett pedig nemcsak az alapjában mindig leyális nemzeti jellemből irthatlan törvényes érzülettel merőben ellenkezők, de a magyar nép szellemének egyik legszebb, legnemesebb tulajdonságánál, az egyenesség s nyíltságnál fogva is — ily alattomos tervek, a hősies természethez nem illő titkos fondorlatok mindig kivihetleneknek bizonyultak eddig is és örökké azoknak fognak bizonyulni, mig csak a magyar magyar marad. Hogy tehát egyes egyének ilyetén, a törvényes érzület s józan ész által kárhoztatott merényletre vetemülhettek, melylyel önmagukat s családjaikat mély szerencsétlenségbe döntik, ezt valóban mélyen sajnálni lehet s kell is; de másfelől megfontolva azt is, hogy az illetők e sajnos tévedése a hazának, a közjónak mily nagy hátrányára lehetett volna, megfontolva mindezeket, az illetők egyéni sorsa meghathat bennünket, mit a személyes ismeretség, rokoni vagy baráti viszony fokozhat, de legildomosabbnak, s a nagy közönség, vagy vezérszereplők részéről leghazafiasabbnak tartjuk, az ítélet kényszerű szigorában megnyugodni, s a keserűséget közössé nem tenni, legkevésbé pedig tüntetési tényezővé emelni. Birodalmi tanács. A követek házának ülése (febr. 18-kán.) A mai ülésben mindenekelőtt felolvastatott az államministerium irata, melynélfogva regm. felhatalmazás folytán 25 ezer ftnak utólagul a wiedeni Sz.Károly plébániai s fogadalmi templom helyreállítására a budgetbe fölvétele igénybe vétetik. (A pénzügyi bizottmányhoz utasittatik.) A befolyt kérvények a kérvénybizottmányhoz utasittatnak. Schuler-Libor azon kérelmet emeli, miszerint a bizottmány elnöke megkérdeztessék, mennyire haladtak az erdélyi vasútra vonatkozó tárgyalások s várjon azok még nincsenek-e azon helyzetben, hogy a háznak jelentést lehessen tenni. A lapokban olvasni lehete, hogy különböző ellenjavaslatok gátoják egymást, s hogy az előadót változtatni kelle; utolsó időben azonban már semmit sem lehete a bizottmányról hallani. Minthogy könnyen megeshetnék, hogy a háznak sokféle sürgős ügyei mellett ezen ügy elhalogattathatnék s ez a birodalomra s országra egyformán megmérhetlenül hátrányos lehetne, ennélfogva a bizottmánynak interpelláltatását kéri. A bizottmány előadója, gr. Vrints jelenté, miszerint Skene követ azon indítványa, hogy ezen vaspálya államköltségen építtessék, a pénzügyministerhez nyilatkozás végett felküldetett azon kéréssel, miszerint a pénzügyminister úr a közelebbi ülésben jelen lenni szíveskedjék ; a minister úr most fogja az ülés napját meghatározni. Egyébiránt a bizottmány a kormányelőterjesztvény pontjait megvitatta, s az előadó már ki van nevezve. Változás a személyben nem történt, de az egészen új alap iránti indítvány félbeszakítást vont maga után. Gr. Mensdorff külügyminister a Mühlfeld és társai által tett interpellatióra a herczegségek kérdését illetőleg következőleg válaszolt: Bármennyire megmagyarázható azon részvét, melyet az ép most felolvasott interpellatiónak tárgya e házban, valamint távolabbi körökben előidézett, a cs. kormány most mégis nem látja magát azon helyzetben, az érintett kérdésben határozott felvilágosítást adhatni. Mindenekelőtt meg van kötve a tartózkodás kötelessége által, melyet csak annak kockáztatásával sérthetne meg, hogy a függő alkudozásoknak árt. Alkotmányszerű okot arra, hogy a m. é. oct. 30. Bécsben kötött békeszerződést a birodalmi képviselettel közölje, nem látható Felsége kormánya, minthogy ezen szerződés sem a pénzügy megterheltetését, sem semminemű, a törvényhozási térre tartozó rendszabályt nem vonaná maga után. A békeszerződés 9. pontjában kimondott biztosíték Austria és Poroszország kormányait csak arra kötelezi, gondoskodni arról, miszerint a herczegségekben behelyzendő kormány a Dánia irányábani tartozás kifizetését átvállalja. Szintúgy a 13. pont határozmánya az elkobzott hajók és értékeknek visszaállítását illetőleg semmi okot sem szolgáltat az alkotmányos tárgyalásra, nem tekintve, hogy azon határozmány által az austriai államkincstárnak teendő fizetés nem származik. Bárha nekem nem engedik meg a körülmények, hogy a tárgyalások azótai menetét előadjam, mindamellett annyit állíthatni hiszek, miszerint a cs. kormány már kifejezett vezérnézpontjaihoz ragaszkodik. Azon nehézségeket, melyeket ezen bonyolódott ügyben előre kelle látnia, szilárd és mérsékelt magatartása által hiszi legyőzhetni, s oly megoldást előidézhetni, mely a cs. kormány által követett út helyességét kimutatni alkalmas lesz. Schmerling államminister azon interpellatióra , mikor szándékozik egy korábbi ülésben tett interpellatióra feleletet adni (az alkotmány 13-ik §-a megtartására nézve a galicziai ostromállapot kihirdetését s tartamát illetőleg, következőleg válaszol. Már ma óhajtottam s reméltem azon helyzetben lehetni, hogy azon interpellátióra válaszolhatok, de minthogy a válaszhoz még némi anyagom hiányzik, ma az ügyrend 12-ik §-hoz képest csak annak kijelentésére van alkalmam, hogy azon interpellatióra, melyre a válasz sürgettetik, egyik következő ülésben fogok válaszolni. Lasser minister a hitbizományok felállítását (Magyar-, Horvát- és Tótországon és Erdélyen kívül) illetőleg tett interpellatióra válaszolt. A februári pátens kibocsátása óta mindenesetre osztottak a Felsége által engedélyek hitbizományok állítására. A kormány azt tartja, hogy az engedélyezés hitbizományok felállítására nézve csupán a Császárt illeti: a hitbizományok engedélyezése oly tény, mely kegyelem útján jö létre, s ezért a birodalmi tanács közrejárulását nem szükséges. A földhitelintézet engedélyezését illetőleg válaszolja, miszerint érdemileg csak a közelebbi ülések egyikében fog válaszolni, minthogy a válasz, melynél más hasonló hitelintézetek is forognak fen, egy külön kormány-előterjesztvény behozatalával összeköttetésbe hozandó. A kereskedelmi ministerium vezetője báró Kalchberg a bécs-budweis-pilseni vasút építését illető interpellátióra ez ügynek már másutt történt előadásával felel, s azon reményét fejezi ki, hogy az sikeres bevégeztetéséhez közeig. Piener pénzügyminiszer : A magas követi ház múlt ülésszakában egy saját kezdeményezéséből eredt törvényt fogadott el, mely szerint a kereset- és jövedelmi adó oly részvénytársulatoktól, melyeknek vállalatai egy vagy különböző országok több községeire terjednek ki, mindazon községekre, melyeknek területén az üzleti intézetek léteznek, az utolsónál eszközölt bruttójövedelemnek a vállalat őszbruttó jövedelméhezi aránya szerint osztassák el. Az e törvény által elérendő cél az volt, hogy a részvénytársulatok kereset- és jövedelmi adója utáni pótlékok ne, mint ekkorig, csupán azon községhez s illetőleg országhoz folyjanak be, hol a vállalat fővezetése létezik, hanem hogy ezen befolyó összegekből azon egyes községek s országok is részeltessenek, melyekben az említett vállalatok üzletintézetei léteznek. Az urak háza azonban ezen törvényi visszautasítá s a kormányt felszólító, hogy a dolog teljes világossá tételéhez még szükséges kimutatások megszerzése után a birodalmi tanács közelebbi ülésszakában ezen kérdésre nézve törvényjavaslatot terjeszszen elő. A kormány immár ezen kimutatásokat megszerző s az erre szükséges nyomozásokat megtevő. Azok eredménye oda megy ki, hogy az állomások bruttó jövedelme elfogadhatlan, s többé kevésbbé a vaspályavállatok önkényétől függő alapot képez, s hogy ezen alap már azért sem fogadtathatnék el, mert a kifejtett elvekből következménykép foly, hogy nem csak az állomáshelyek, hanem azon községek is részesítendők az adóban, melyeken a pálya keresztülhúzódik. Sőt inkább azt hivé a kormány, hogy a reáladókban helyesli, a vaspályavállalatok számításaitól teljesen független alapot nyerhet a fölebbi czélra, az adófelosztásra nézve. Van tehát szerencsém egy ez elvek szerint szerkesztett törvényjavaslatot a magas ház asztalára alkotmányszerű tárgyalás végett letenni. Az 1865-ik évi pénzügyi törvényre nézve m. évi nov. 17-én beadott tervezet IV czikkében az állambevételek előszabott összegének elérése végett a közvetlen adó, a bélyegek a illetékek pótlékainak, továbbá a csukó melónak fölemelése s végre az ingatlan államvagyon több tárgyainak eladása inditványoztatott. Az ebből várandó bejövetelt nem azon pénzügyi törvénytervezet V. czikkében kiszámitott deficit fedezésére, hanem inkább a megállapítandó állambevételek elérésére 1865. évben határoztatak, melyeknek az államkiadásokkali egybehasonlitása után tűnik csak ki a fedezetlen hiány. Miután a pénzügyi törvény elintéztetése előtt állt be az 1865-ik évi pénzügy-időszak, ennélfogva az említett adó- silleték-fölemeléseket illetőleg és pedig azok három hóra,folytatásáról külön törvény útján jön gondoskodva. Ámde az igazgatási év első hónapjaiban összetóduló különösen emelt államkiadások kívánják, hogy azon fedezet is, mely az ingatlan államvagyon indítványozott eladásából az államszükségletre nézve kilátásba helyeztetett, azokhoz már most s így előbb, mint a pénzügy-törvény fölötti tárgyalások be lesznek fejezve, folyóvá tétessék. Van tehát szerencsém egy elkülönzött törvénytervezetet ezennel előterjeszteni, mely a már most adandó alkotmányszerű felhatalmazást az ingatlan államvagyon külön jelölt tárgyainak eladását vagy megterhelését czélozza. Az 1863. nov. 17-ki s 1864. febr. 29-ki törvények alapján nyitott kölcsön a 70 milliónyi ezüst forint összegnek beszerzése végett nem adatott ki teljesen s a ki nem adott maradék egy része 25 milliónyi névleges összegben öt év alatt visszafizetendő bankértékü kölcsönné, úgynevezett adókölcsönné alakíttatott át. Az ösztöke-összegnek, mely ezen két kölcsön által az államhoz befoly, nem szabad a 70 milliónyi összeget meghaladnia. Ennélfogva az ezüst-kölcsön ezen összegnek megfelelő 90,791,000 ftnyi névleges összegről 62,500,000 ftra volt leszállítandó. Ezen leszállítás eszközléséhez még 5,477,000 ftnyi összeg törlesztése szükséges, minthogy csak ezután lehet az adókölcsön adóssági kötelezvényeinek megfelelő kibocsátását folytatni s az e kölcsönnek még következő két fizetési határidején kiadandó kötelezvényeket a b. tanács államadósságtörlesztési bizottmánya által ellenjegyeztetni. Az említett, a birodalmi tanácsi államadóssági ellenőrző bizottmány által jegyzett ezüst kölcsönbeli kötelezvények beváltása, melyekre a pénzügyigazgatás kénytelen volt előlegeket fölvenni, a folyó év eszközeiből, melynek deficittel egybekötött kezelését az arra határozott fedezési eszközökkel kell megkezdeni s folytatni, nehézségekkel van egybekötve; minélfogva egy törvényjavaslatot van szerencsém alkotmányszerű tárgyalás végett előterjeszteni, melynélfogva az ezüstkölcsönkötelezvények emlitett beváltásának s illetőleg a névleges tőke 62,500,000 ftra leszállításának 1865-ben eszközöltetnie kell, mire azonban a szükségesénzeszközök az 1865-ik évre engedélyezendő hitel asználatából veendők s jelenleg az adókölcsön-kötelezvények maradéka 5,172,000 ftnyai összegben a kh. tanácsi adósság-ellenőrző bizottmány ellenjegyzésének alávetendő s ennek folytán az adókölcsön teljes kiadása a túljegyzések leszállítása által 25,317,000 ftban megállapított ösznévleges összegben lesz eszközlendő, mihez még hozzáteszem, hogy a leszállításnak általános s könnyen keresztülvihető kulcs szerint kell történnie, mely azon aránylag jelentéktelen s az eredmény értékére nézve tökéletesen közönyös számtöbbletet okozó. A trónbeszédben, melylyel, a kir. tanács jelen ülésszaka megnyittatott, Császár Ő Felsége már említeni méltóztatott, hogy abban kivételesen az 1865-ki pénzügyi évre szóló államköltségvetésen kívül egyszersmind az 1866-ik évre szóló is elő fog terjesztetni. Az államköltségvetésnek jókori, azaz az igazgatási év kezdete előtt megfelelő időben történt megállapítása minden körülmények közt múlhatlan föltétele egy szabályozott, szigorúan a pénzügyi törvény által vont határokon belül mozgó pénzügykezelésnek; de parancsoló szükséggé válik, ha a mellett a pénzügyi oldalnak első sorba kell lépnie s ha ezenfelül nagy fontosságú politikai tekintetek kívánják, hogy a birodalom többi képviselő testületét alkotmányszerű tevékenységének , a szűkebb kir. tanácsnak, az erdélyi, horvát és magyar, valamint a többi királyság s országbeli országgyűléseknek az év megfelelő időtartama fentartassék. Ezen kettős, az állam jelen viszonyai közt elhatározó súlylyal a mérlegbe eső mozzanatok a kormányra azon kötelességet róják, mindent, ami tőle telik, megtenni, hogy az államháztartás jókori megállapítása s egyszersmind az alkotmányéletnek szabályozott s egymásba vágó kifejtése a császárságban lehetségessé váljék. Az alkotmányban alapuló kifogást szándéka ellen a kormány nem ismerhetett, mert ez esetben csak azon kérdés forgott fön, vájjon ezúttal két tökéletesen önálló évi államköltségvetés alkotmányszerű megállapítása két forma szerint elkülönzött vagy pedig egy egyesített törvényhozási időszakban vétessék-e elő, anélkül, hogy ezáltal egy évinél hosszabb pénzügyi időszak alkottassák, vagy általában a birodalmi képviseletnek az alkotmány által biztosított jogok megszorítása idéztetnék elő. Császár Ő Felsége ennélfogva megparancsolni méltóztatott, hogy az 1866-ik pénzügy-évre szóló államköltségvetés a m. kir. tanácsnak alkotmányszerü tárgyalás végett előterjesztessék, s én végrehajtom ezen legmagasb parancsot, midőn az idevágó kormány előterjesztményt a m. háznak eléje terjesztem. Az előterjesztvény formája s tartalmára nézve meg kell jegyeznem, hogy az anyag összeállításának az általános elvek s jelenleg érvényes igazgatási szabályok szerint megfoghatólag már bizonyos idő előtt kell megtörténni, hogy tehát mindkét tekintetben a hasonló előföltevések mellett létrejött 1865-ik évi előterjesztményhez csatlakozik. Az igény keresletek 1866-ban 1865-hez képest tesznek 14,701,000 ftot, az igénytöbbletek 8,856,100 forintot. A szükségleti többlet leglényegesb tétele az adósság-törlesztésben áll , és pedig 6,193,000 összeggel, a