Sürgöny, 1865. október (5. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-19 / 240. szám
240. sas. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal Budán, bécsi-utolsó (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcaa, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes leveleteinktül fogadtatnak el._____________________ SÜRGÖNY. Halánkhirdetések: egyhanábos petit sor egyszeri hirdetéséért 1 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. u. é. — Külföldről! hirdetéseket átvesznek a következő urak: Hajnal Frankfurtban és Hamburg-Altenában Baatenstein és Vogler;Hamburgban Tttrkhelm Jakab ; Lipcsében Engler Ifj., Jilgen és Bort urak. (II i .. Csütörtök, October 19.1865. Előfizetési árak : Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre . . ■ • . SO írt. Egész évre . . . . 18 frti — kr, Félévre ...... 10 v Félévre . . . , 8 , — a Negyedévre . • . . I . Negyedévre .... 4 . SO s jlólsaalüv p cfdöeajl ; ili/goinoqsaö _ i ' -nrrfr^j 0-19 e ,tlir 1 0 í p 1 '1 Buda-Pest. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. Az „Österr. Zrg“ szakadatlanul közli a nemzetgazdasági czikkeket, a szabad-ipar és szabad-kereskedés szellemében. A védvámokat a robothoz hasonlítja, mely csak privilégiumok által hajt nyereséget, de a munkát teljességgel nem oltalmazza. „Az új államgazdasági miniszer szándéka — úgymond — az iparkiváltságok megszüntetése, s a legteljesebb közgazdasági szabadság. „Nem akarja az eddig magas árakhoz szokott iparosokat megfosztani a nyereségtől,hanem amit egyfelől az árak mérséklésével veszítnének, a fogyasztás emelésével akarja kipótolni. Erre a vámok szabályozása szükséges oly módon, hogy a megvédendő czikkek értékük arányában vámoltassanak meg. Eddig Austriában súly szerint fizették a vámot, s az ennélfogva nem felelt meg azon czélnak, hogy az illető iparágat védelmezze. Mielőtt a vámok leszállításáról lehetne szó, szükséges a súlyszerinti vámokat értékszerintiekké alakítani át. A kereskedelmi miniszer azonban nem szándékszik nagy változtatásokat tenni a vámokon az illető iparosok megkérdezése nélkül, kiknek véleményét azonban nyilvánosságra hozandja.“ Ugyanazon lap egy másik czikkben az amerikai kereskedésnek Austriára nézve való fontosságát tárgyalja, amiről a kereskedelmi ministernek tapasztalás nyomán szerzett ismeretei vannak. Szabályos összeköttetéseket kell szerezni az Atlanti tengeren túli világrészszel. — Ez ugyan nem gyorsan gazdagítná Austriát, az attól várt előnyök csak apránként tehetnék magukat érezhetőkké,de állandóságot ígérnek.— Ezen összeköttetések létesítésére elég lenne csak morális támogatás a kormány részéről. A mexicói császárság alapítása Austria és Közép-Amerika közt egy, előbb nem létezett viszonyt teremtett, mi valódi véletlen szerencse az austriai kereskedésre nézve. Austria még szegény azon termények számára nézve, milyeket a világkereskedésbe vihet, de vannak egyes, tömegesen termesztett czikkei, melyek rendkívüli mennyiségben kelnek a világpiaczon. Első helyen áll a bor, miben Francziaország versenyétől sem tarthat Austria, kivált miután déli-Francziaországban a szőlőbór nagy pusztításokat tesz. De szükséges, hogy a bortermesztő alkalmazkodjék a világkereskedés szükségeihez, s ne várja, hogy ez alkalmazkodjék hozzá. Áll ez különösen Magyarország „portói“-szerű boraira nézve, melyek csak oly kezelést várnak, mint a portugáli boroké, hogy rendkívül kapósak legyenek az angoloknál. Igaz, hogy a szeszszel való vegyítés némileg rontja kitűnő terményünket, de a kereskedés ezt megkívánja. Különben a „Novara“ hajón tett világkörüli út bebizonyítá, hogy a könnyű magyar borok, czélirányos bánás mellett, könnyen kiállják a forró égöv alatti mérsékletet, nemcsak, hanem azt is, hogy ugyanazon égövben e boroknak jó keletük volna. Eddigelé nem azért itták ott inkább a nehéz borokat, mivel az angolok zordonabb égaljukból átvitték oda hazai szokásaikat, hanem mivel azt lárták, hogy a könnyű borokat bajosabb szállítani. Most az angol gyarmatokban is átlátták, hogy a könnyű borok a forró égöv alatt egészségesebb italok, s Mexicóban nagy keletük volna. Továbbá a magyar dohány, kivált Angliában és gyarmataiban, széles területű piaczot találna. A krími háború óta Angliában a dohányfogyasztás rendkívül megnagyobbodott, a financz-vám daczára, mely fontonként három shilling, vagyis másfél forint. A közép jóságú törökdohánynak, feldolgozva, fontját hat shillingjével adják. A jól kezelt magyar dohány meglehetősen megközelíti a török dohányt, s az osztrák szivarok is jól kelnének. Igaz, hogy ez változtatással járna az ügykezelésben, de lehetséges az állam részére biztosítni az illető jövedelmet anélkül, hogy a dohányipar és dohánykereskedés az állam monopóliuma maradna. Az osztrák liszt oly jó, hogy Brazíliába is nyereséggel szállítható. Hogy Austria tulajdonképi iparczikkei, nevezetesen kitűnő aczélárui, posztói, eszközei, papírja, készített börneműi az Atlanti tengeren túl nem találtak piaczot, s hogy az üvegnemüek kizárattak oly piaczokról, hol eddig keltek, ennek fő oka e piaczok ismeretének hiánya és a tengerentuli rendes összeköttetések nemléte. Báró Wüllerstorff e tárgyat illető korábbi művében bebizonyítá, hogy ezen összeköttetés oly pontosságot kíván, melyet csupa vitorlás közlekedéssel elérni nem lehet. Az államnak nem kell magának vállalkoznia ily összeköttetés létesítésére. A magánvállalkozásra kell azt bíznia. Egy előbbi czikkben az „O. Z.“ kifejti, hogy csavaros vashajók lennének legczélirányosabbak az osztrák tengeri közlekedésre, mint több szakértő, s köztük a mostani kereskedelmi miniszter is, bebizonyíták. Ezek aránylag olcsón kiállíthatók, s nagyon előmozdítanák a belföldi vasgyárosok iparát. Ily hajók készítésére az osztrák vas és aczél legalkalmasabb. A triesti híres hajóépítő, Tonello hírszerint kísérletet fog tenni ilyenek építésével. A „Festi Napló“ minap azon tételét hangsúlyozá, miszerint a korona, mihelyt a magyar és horvát országgyűlések határozatit a birodalom nyugati feje országgyűléseinek előterjeszti, azon határozatokat ipso facto elfogadhatóknak ismeri el. A birodalom nyugati része törvényes képviselőinek ennélfogva nincs többé joguk, a tárgyalások eredményeit mint olyanokat vitatni, hanem csupán azt kell megállapítaniok , mely után lennének a szükséges változtatások az ő alkotmányos életükben keresztülviendők. Erre a „Wiener Abendpost“ megjegyzi: „Mi történnék akkor, ha a horvát országgyűlés határozatai másként hangzanának, mint a magyar országgyűléséi ? Az nyilván már előre világos, miszerint, ha a korona ezen különböző tanácskozási eredményeket a német-szláv királyságok s országok országgyűlései elé terjeszti, mindkettőt nem vehette Austria jövő alkotmányi alakulása iránti programmjába s hogy ennélfogva az „elfogadhatóság“ jelölésével egyelőre semmi más fogalom nem köthető össze, mint a vitathatóság. Hisz a sept. 20 ki cs. manifestum az „elfogadható“ elnevezést szóval s értelmileg közelebbről is meghatározta ; egyenesen elfogadhatlanok, tehát nem vitathatókul épen mindazon módosítási javaslatok tűnnének föl, melyek a birodalom létes hatalmi állásával megegyeztethetlenek volnának. A többire nézve pedig, — mint már a „G. C.“ kiemelé, — épen a Zajbán inneni országok törvényes képviselőinek „egyenlő súlyú nyilatkozat hallgatandó meg s méltánylandó.“ A magyar és horvát országgyűléseknek a „Napló“ nézetei szerint nyilván e peretben oly hatalmi állás jutna, mely legalább negatív tekintetben a korona végrehajtó hatalmát is tetemesen felülhaladná. Egyszerű pronunciamento általa felfüggesztetet alkotmányt egyszerűen megszüntethetné, nem csupán formájában, hanem tartalma minden részleteire nézve s mindenkorra. Semleges constituantét alkotni, melynek határozatai gyakorlatilag még a korona szentesítését sem igénylik, — ez bizonyosan nem fekhetett a sept. 20-ki manifestum szándékában. — Különben utalunk a kérdések jogi vitatása iránti tegnapi megjegyzéseinkre. Azt hiszszük, hogy ha majd közelebb jutunk a gyakorlati megbeszéléshez, hússal s vérrel bíró eleven kérdések államinak előttünk: nem egy merész javaslat, nem egy kalandos felfogás önmagától félre fog húzódni. Az elméleti vitatkozás önmagában véve nem bir elriasztó hatással s igen természetes, hogy most Magyarországban az elméletcsinálás stádiumában élnek; ezt már a választási mozgalom mint corollariumot hozza magával.“ A „Debatte“ egyébként a „P. N.“ érintett czikkének, melyet a „G. Corr.“ a „Deák párt államjogi felmondó levelének az összes lajthántuli pártokhoz“ nevez, nem tulajdonit oly fontosságot. A mondott czikk jegygyel van ellátva s pedig azon dolgozó-társ jegyével, kire a „P. N.“ szerkesztősége az előhad fölötti parancsnokságot szokta ugyan bízni, de ki a hadtest-parancsnokság tulajdonképi táborkarához nem tartozik. Ezért épen nem valószínű, hogy a „P. N.“ ezen jegy alatt párt-manifestumot tegyen közzé, annál kevésbbé, miután a „P. N.“a pártnyilatkozatokat vagy jegy nélkül, vagy főszerkesztője névaláírásával szokta közzétenni. Ezután a „Debatte“ kiemeli a „P. N.“ czikkének szembetűnő gyöngéit, milyenek: „Hogy csak a koronának van azon feladata, az öszmonarchia érdekeit szem előtt tartani, a lajthán túli s inneni képviseleteknek pedig az államjogi kérdést csupán külön álláspontjukból kell felfogniok, ez oly fictio, mely annál gyarlóbb, minthogy azon manifestum szellemével ellenkezik , melyre hivatkozik. Azon magasztos elv, hogy az egyesség a népek szabad egyezkedése útján eszközlendő, szükségkép maga után vonja az audiatur et altera pars-t is; továbbá még kevesebb alappal bír azon másik állítás , hogy ha a rajihántúli é s inneni képviseletek határozatai egymástól eltérnek, a korona brevi manu egyik vagy másik mellett fog nyilatkozni.“ Elfogadná-e a „P. N.“ ezen módozatot azon esetre is, ha a korona, anélkül hogy a magyar országgyűlést előbb újra megkérdezné, a lajthántúli képviseletek határozatát szentesítése által definitívummá akarná fölemelni? Ezen tátongó hézagok eléggé mutatják, miszerint azon czikkben nem lehet pártmanifestumot, épen azon párt elvi nyilatkozatát látni, mely eredményes tapintata s elővigyázó tartózkodása által méltán jó nevet szerzett magának. A „Pester Lloyd“ pedig azon hiedelmét fejezi ki, miszerint K. Kemény előreláthatólag közelebb maga fogja kommentálni s azon nézetnek ellentmondani, mintha a „Napló“ a lajthántúli országgyűlésektől minden befolyást az alkotmánykérdés megoldására meg akarna tagadni, népei között a testvéri egyetértést megszilárdítani; különösen pedig arra törekvendünk, hogy az égetővé vált nemzetiségi kérdés, mely megyénknek is legfontosabb kérdése, a legközelebbi országgyűlésen az egyenjogúság alapján megoldassék. Ha a megpróbáltatással és szenvedéssel teljes múltban, midőn egy jobb jövő reményének még leghalványabb sugarát sem pillanthattuk meg, Felséged iránti hűségünket megőriztük, egyedül Felséged atyai szivében vetvén bizalmunkat és reményünket, most, midőn Felséged kegyelmének és atyai szeretetének ily fényes jeleit tapasztaljuk, hűségünk és ragaszkodásunk tántorithatlan teend, s legforróbb óhajunk : Apostoli császári királyi Felséged fejére szent István koronáját tenni fel, — azon koronát, mely majdnem egy ezredéven át sok és nehéz küzdelmek között mindig ragyogott Felséged elődeinek és őseinek fején. Magyarország boldogitására ezélzó atyai elhatározásáért fogadja Felséged újonnan forró hála kifejezésünket és azon őszinte nyilatkozatunkat, hogy Felséged legnyagabb személyéhez és dicső családjához a legbensőbb hódolat érzelmeivel járulunk, és mindenkoron járulni fogunk. Kik egyébiránt császári királyi Apostoli Felséged legmagasb kegyelmébe ajánlottak, jobbágyi legmélyebb hódolattal öröklünk. Kelt Krassómegye bizottmányának 1865. évi oct. hó 12-én Lugoson tartott üléséből. Császári királyi és Apóst. Felségednek örökké hü s engedelmes jobbágyai. Krassómegye közönsége.“ Krassó vármegye közönségének hála-felirata: „Felséges Császár és Apostoli király! Legkegyelmesebb Urunk! Midőn megyénknek a mai napon tartott bizottmányi ülésében Felségednek az országgyűlést egybehívó legkegyelmesb királyi rendelete felolvastatott, élénk öröm és hálaérzet ragadott meg mindnyájunkat, és arra ösztönözött, hogy ez érzelmeinknek egy legalázatosabb felírásban adjunk kifejezést. Erna legkegyelmesebb leiratban s Felségednek folyó évi September 20-án hű népeihez intézett nyilatkozványában egy jobb jövő biztos zálogát látjuk, és noha forró vágyaink teljesedésbe még nem mentek, s az annyira óhajtott törvényes állapot még helyreállítva, és igy a múlt idők által ejtett sebek még begyógyítva nincsenek, mégis Felséged atyai szeretete, melylyel igazságos ügyünket felkarold méltóztatott, és melylyel fájdalmainkat már is megenyhítette, kezességet nyújt arra nézve, hogy bajaink a legközelebbi országgyűlésen orvoslást nyerenének ; mert erős hitünk az, hogy fel fogjuk lelni azon módozatot, mely szerint egyrészről a lajthántúli népek és országok jogos igényei kielégíttessenek, a birodalom nagyhatalmi állása és ténye megóvassék ; másrészről pedig a mi tulajdon alkotmányos szabadságunk s független belkormányzatunk biztosittassék. Felséged maga hirdeti birodalmában a béke szent igéjét, s egyesülésre híván fel a magyar szent korona népeit a végre, hogy az újabb időkben meglazult kapcsot szorosabbra fűzzék, s a béke szent frigyét állandóan megkössék: e felhívásnak mink a legnagyobb készséggel engedünk, s igyekezni fogunk a magyar szent korona követ választási mozgalmak. Gróf Zichy Nándor nyilatkozatot bocsátott ki választóihoz, melynek tartalma a „Hon“ szerint következő : „Tisztelt barátaim! Ajánlom magamat szives emléketekbe. Megfordultam köretökben nem egyszer, e megyében éltem, itt nevelkedtem ; a mit tehetségem s a körülmények tennem engedtek, előttetek történt leginkább, s e kevésre hivatkozom mindenekelőtt. Találhattok abban gyarlóságot és hibát, de a tiszta jó szándékban nem találtok fogyatkozást. Hű maradok ezentúl is magamhoz, nyílt arccal kívánok ezentúl is járhatni köztetek. Kimondom jelenleg is véleményemet, amint szívem és eszem sugallja, fájlalván, ha az tetszést nem arathat mindenütt, de nem tágítván azért attól. Ha bizalmatokra, mely az alispánságra emelt volt, büszke valók, úgy szerencsésnek érezném magamat, ha jelenleg képviselőtök lehetnék; de meggyőződéstek árán soha sem kívánnék azzá lenni, mivel a politikában, miként az életben, csak az igazság bír értékkel, s oly politikát, mely a nemzet véleményével ellenkezik , üdvösnek és maradandónak nem tarthatnék, még ha különben eltérő volna is nézetem. Azt tartom, hogy alkotmányunk alapján biztosíthatjuk egyedül jövőnket, s hogy nemzeti létünkről le nem mondhatunk soha; azt tartom, hogy a negyvennyolcadiki constitutionalis reform, a képviseleti és felelős kormányrendszer az idő és viszonyok kérlelhetlen exigenciája; azt tartom, hogy abban, ami a szabadság, alkotmányszerűség és haladás érdeke, az egész világgal és legközelebb az osztrák szomszéd tartományokkal, mint szabad és alkotmányos nemzetekkel, a törvény és alkotmány korlátai közt bízvást kezet foghatunk; azt tartom, hogy anyagi jobblétünket az érdekeknek okszerű sáfárkodás útján eszközlendő érvényesítése mozdíthatja elő leghathatósabban. Jelen politikai és anyagi törekvéseink alapja a Fejedelem és nemzet közötti bizalom. Hálás elismeréssel vagyok a Fejedelem iránt, ki alkotmányunk, nemzeti és állami integritásunk helyreállítását tűzi ki feladatul. Erre kell építenünk , activ és nem passiv politikát követnünk, melyre a jelenleginél szebb tért a pragmatica sanctio óta nem láttunk megnyitni a nemzet előtt. Íme, tisztelt barátim, ama gondolatoknak egy kis töredéke, melyek eljárásomat vezérlik. Egészítse ki azt önök bizalma, és jelentéktelen, de önök előtt ismert múltam emléke. Ha ezekben egyet tudunk érteni, úgy boldog leszek önök mandatariusa lehetni, mivel múltam és jelen helyzetemnél fogva önök bizalma politikai létem egyik főtényezője. Ha pedig ezektől eltérő érzéseket és nézeteket találnának önök táplálni, vagy ha hasonló nézet mellett rokonszenvük más választás által teljesebben volna kielégíthető, úgy mégis bizonyos vagyok benne, hogy baráti érzéseiket ezentúl sem vonandják meg tőlem, ki a haza, a megye és vidék érdekében erőm, tehetségem szerint, és tiszta lélekkel fáradozni soha meg nem szűnhetek. Isten önökkel. Zichy Nándor.“ Csengery Antal választói egyikéhez még sept. 15-kén, tehát a cs. manifestum megjelente előtt írt levelében előadá programmját a közös ügyekre nézve. Ez utóbbiakat fölötte szűk térre korlátozá, azonban a kereskedelmi érdekeket s vámterületet közös ügynek ismeri el, s igy szól: „Egy vámterületet képezvén , a birodalom többi népeivel, s a közbenső vámsorompók visszaállítása ellenkezvén érdekeinkkel, a vám- és kereskedési politikát közös értekezés utján kell megállapítanunk. Ilyen közös értekezés útján intéztetik e politika külön fejedelmek alatt álló népek között is. Annyival gyakrabban fordul elő ily értekezés szüksége az egy vámterülethez tartozó országok között. Ez értekezés azonban a közös vámszabályzat tételeinek megállapításán s esetenként, idegen vámterületekkel, világkereskedelmi útvonalak irányainak kijelölésén túl nem terjeszkedhetik. Részemről a belforgalom ügyének rendezését, a magyar szent korona határain belül, s a hitel- és kereskedelmi törvények hozását annyival inkább törvény- hozásunk részére kívánom ezentúl is fentartani, mivel meg vagyok győződve, hogy az az egység, amennyi nemzetgazdaságilag viszonyban lévő államok között szükséges, különben is magától előáll rövid időn. A világtapasztalás ugyanis azt mutatja, hogy a mely mértékben hullanak le a kereskedelmi szabadság korlátai s válik gyakoriabbá s élénkebbé a forgalom s érintkezés egyes nemzetek közt, azon mértékben fejti ki közöttük az érdekek kölcsönössége a jognézetek egyformaságát, mely aztán a hitel- és kereskedelmi törvények hozásában is önként bizonyos egyformaságot hoz létre. AH°gy értekezletnek vagy bizottságnak, mely az érintett közös ügyek felett a koronával értekeznek, a magyar országgyűlés és a lajthán túli országok törvényhozása egyenlő számú küldötteiből kell alakulnia , szintoly természetes, mint hogy az országgyűlések választottjai között kormány által kinevezett tagok nem ülhetnek. Egyáltalában akként alkotandó egybe ez értekezlet, hogy se birodalmi törvényhozássá, se államtanácscsá ne nője ki magát. Mindkettő központosításra vezetne. Szükség továbbá, hogy az országgyűlés küldöttei a legközelebbi országgyűlésnek mindenkor számot adjanak eljárásukról, bemutatván az értekezlet magyar és német nyelven szerkesztett jegyzőkönyveit. A nemzet minden évben, újraválasztás által, ítéljen aztán eljárásuk fölött, kihagyván azokat a tagokat, akik többé, bármi oknál fogva, nem bírják bizalmát. Szükséges végre, hogy a közös ügyekben, a közös megállapodások folytán tett kormányintézkedések, a magyar korona országait illetőleg, a Felség mellett lévő magyar minister, s a lajthán túli országokra nézve az ottani belügy- vagy államminister által ellenjegyeztessenek.“ Baja, oct. 15. Baját néhány hét óta a követválasztási mozgalmak foglalják el. Pár nap előtt Latinovics Vincze választói tisztelegtek fáklyás zenével jelöltjük ablakai alatt, tegnapelőtt pedig Tóth Kálmán, a másik jelölt elfogadása ment véghez, nagy fénynyel és zajjal. A megérkezés érdekét igen emelte az is, hogy kire ment, miszerint a polgári olvasó-egylet felavatása s illetőleg ezen egyletünk alapítójának arczképe leleplezésére több jeles ízó is lejön. Ezeket a követjelölttel együtt a gőzös állomásnál nagy néptömeg várta, kik tarka jelvényekkel tisztelegtek, mozsarak dörögtek, az érkező gőzös elé nemzeti zászlós néplovasok lovagoltak, zene harsogott stb. stb. Az állomásnál a néptömeg élén Pál Antal, volt alk. első alispán, Milassin Zsigmond alkotmányos főbíró, Szumits Károly, Paukovics Ernő és városunk még több kedvelt férfia fogadták a követjelöltet s írótársait, s aztán a néplovasok elöllovaglása és zene mellett történt a városba való bevonulás. A költő-követjelölt fogadtatásának emeléséhez a nők is hozzájárultak: az ablakokból kendők lobogtak és virágok hulltak a költő kocsijába. Este fáklyás zenével tisztelék meg választói, Csupor Gyula üdvözölvén őt mint Baja város követét. Tóth Kálmán erre az ő meghatottságát élénken kifejező, a kornak, melyben élünk, jelentőségét kiemelő, főirányelveit ismertető, szülőföldje úgy, mint a haza iránti kegyeletét meleg szavakban tolmácsoló, sok szépirodalmi csinnal szerkesztett beszédet tartott , melyet szakaszonkint éljenek kisértek, s végre a követjelölt felemeltetett. Ezután a fáklyás menet Latinovics János ő alga kastélya elé vonult, hol az írók voltak szállva, névszerinti Balázs Sándor, Frankenburg, Királyi Pál, gróf Lázár Kálmán és Vámbéry urak; itt a tömeg az író urak megjelenését kérte, a kik aztán az ifjuságs a közönség részéről Dömötör úr által üdvözöltelek; erre Királyi Pál ur felelt, mire viharos éljenzés következett. Mindezt víg lakoma zárta be a Latinovics-kastélyban, hol a bemutatott szerb tamburások zenéje mellett az életek és toasztok majdnem reggelig pattogtak. Megemlítjük ezek közt Vámbéry urnak bölcs keleti adomákkal fűszerezett tosztjait, s azon szép felköszöntést, melyet gr. Lázár ur Latinovics János magára mondott,ki—bár egy kedves betege miatt személyesen nem lehetett jelen, ügyvéde által az írókat a lehető legszivesebb elfogadásban részesítette. Másnap íróink részére a városunkban oly népszerű s annyira kedvelt Pilaszanovics Károly ur adott egy valóban fejedelmi lakomát, honnét vendégeink a polgári olvasó-egyletbe távoztak; itt Horváth József elnök úr üdvözlé őket egy meleg beszéddel, melyet Királyi ur viszonzott. Másnap reggel távoztak el Baja vendégei, bizonyára megelégedve azon, valóban szép fogadtatás által, melyben őket mindenütt részesítették. Bars megyében képviselő-jelölteküt kitüzettek: a lévai vár.kerületben: Konkolyi Thege Pál, Nedeczky Kálmán és Mácsay Lukács; az ujbányai kerületben: id. Mácsay Lukács és Rudnyánszky Flórián; az aranyos maróti kerületben: Tarnóczy Kázmér, Balogh János és Samassa János kereskedő ; ezen utóbbi pártja naponkint erősbödik. Sopron megyében a „Hon” értesülése szerint képviselőjelölteket emlegettetnek: a csornai kerületben: Döry Ádám ellenjelölt nélkül; a kapuvári kerületben: Lukynich Mihály és Ürményi Miksa; a németlövői kerületben: Thalaber Lajos és gr. Széchenyi Dénes; a nagybajomi kerületben: gr. Batthyány Géza és b. Babarczy Antal; a nagymártoni kerületben: Ostffy Pál és gr. Széchenyi Imre; a kis-mártoni kerületben: gróf Széchenyi Béla, Halmosi Endre, Pregard és Posszert. -!"u- * f Pestmegye monori kerülete választóinak egy része f. hó 15-kén fogadta jelöltjét, Pilisy Bélát, ki ez alkalommal beszédet tartott, s programmját nyomtatásban is szétosztá. Nógrád megyei tudósítások szerint az öcségi vál.kerületben a választók többségének bizalma Dessewffy Ottó, 61-ki első alispán személyében