Sürgöny, 1865. október (5. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-20 / 241. szám
341. Sk. Ötödik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal Budán, bécski-utcza (a várban) 184. bs. Fiók-kiadó-hivatal Pestei Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcan, a 04. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele____etünktől fogadtatnak el.______________________ Japán.hMetétek : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 1 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyeg oly külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban és Hamburg-Astenában Haasemteln és Vogler; Hamburgban Törfchenu Jahab ; Lipcsében Bugler SS., Illyen és Bort urak. Buda-Pest, Péntek, October 20.1865. Előfizetési árak: Naponta! postai saétkfűdéssel. Budapesten bilbos hordva. Égési évre ..... 10 firt Égési évre . . . . IS frt. — kr. Félévre • #•••« 10„ Félévre ...|«9B— B Negyedévre ..... • • Negyedévre .... 4 s 90 B HIVATALOS RÉSZ. Ó cs. kir. Apostoli Felsége f. évi oct. 18-tól kelt legfelsőbb kéziratával lovag Arneth Alfréd kormánytanácsost, s a titkos házi-, udvari- s állami levéltár aligazgatóját, az austriai történetírás teréni kitűnő szolgálatainak elismeréséül, a harmadosztályú vaskorona-renddel; továbbá az Eugen savoyai herczeg, császári hadvezér emlékének előállításának érdemteljes közreműködésük elismeréséül van der Null Ede főépítészeti tanácsost a Ferencz-József-rend közép-keresztjével, Röhlich Józsefet, a cs. k. mü-ércz-öntöde műtani ügyvezetőjét, és Schwarz Károly építészt s építési vállalkozót Salzburgból, koronás arany érdemkereszttel, valamint Budowitz József első kőfaragópallért, koronás ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „Pesti Napló“ ma Deák Ferencitől következő nyilatkozatot hoz: „Az October 17-ei Naplóban egy levél közöltetik Nagy-Váradról, mely többek nevében van írva. Ezen levél szerint sokak által az én nevemmel hozatik kapcsolatba némelyeknek azon eszméje, hogy „kötelesség, minden 1861 ki képviselőt, hacsak az physice vagy moraliter képtelenné nem lett, saját kerületében újra megválasztani, és pedig azért, mert, miután a kormány 1861-ben az országgyűlését feloszlatta,s most az uj országgyűlés összehívásával mintegy a nemzetre apellált, a nemzetnek az 1861-diki követek újabb megválasztásával kell bebizonyítani hű ragaszkodását az alkotmányhoz és azon elvekhez, miket az 1861-ki országgyűlés kimondott.“ A választási mozgalmakba sem közvetve, sem közvetlenül nem kívánok avatkozni, s még a váradi levélre sem szólaltam volna fel, de több oldalról, több ízben, s majdnem naponkint intéztetnek hozzám egyenes felszólítások szóban és írásban az iránt, vájjon igaz-e, hogy én voltam egyik, ki a fentebb említett elvet felállítottam, s határozattá emelni segítettem ? — Egyesek és községek nevében kérdezik tőlem, szabad-e más képviselőt választaniok a helyett, ki a kerületet 1861-ben képviselte, s van-e csakugyan általános határozat, mely őket ebben gátolja? Ily, egyenesen hozzám intézett kérdések és felszólalások folytán nem lehet tovább hallgatnom, s elmondom néhány sorban mind ezekre, mind a váradi levélnek reám vonatkozó tartalmára válaszomat. Alkotmányos országban, midőn a törvényhozás terén valamely fontos kérdés felett egyrészről a fejedelem, másrészről a nemzet képviselőinek többsége megegyezni nem tudnak, s a fejedelem az ország gyűlését feloszlatva, új választásokat rendel, s az országgyűlést ismét összehívja, ezen eljárásnak alkotmányos értelme csakugyan az, hogy a fejedelem a képviselők véleményének ellenében magára a nemzetre hivatkozik. Mert miután a képviselők saját egyéni meggyőződésük szerint járnak el, mindamellett, hogy őket a nemzet bizalma választotta, fontosabb kérdéseknél is megtörténhetik, hogy a képviselők többségének véleménye lényegesen eltér a nemzet többségének véleményétől. Az új választások tehát alkalmul szolgálnak a nemzetnek, hogy a választás által nyilatkozzék: vajon helyesli-e vagy kárhoztatja volt képviselőinek elveit és eljárását? Helyeslés esetében vagy az előbbieket választja meg ismét, vagy választ más egyéneket is, de ugyanoly elvűeket. Kárhoztatás esetében pedig ellenkező elvű egyénekre megy át a többség bizalma. A helyeslés tehát nem a személyeknek, hanem az elveknek ugyanazonosságában fekszik, s a nemzet épen úgy kifejezi ragaszkodását ugyanazon elvekhez, melyekből volt képviselői kiindultak, ha némelyek helyett másokat választ, de ugyanazon elvűeket, mint ha egytől egyig az előbbieket választotta volna meg. A haza érdekében szükséges, hogy a választás mindenütt a bizalom tiszta kifolyása legyen. A bizalomnak fő feltétele kétségtelenül az, hogy a választandónak elvei a választók többségének elveivel főkérdéseknél ellentétben ne legyenek. De ahol ezen feltétel több képviselő- jelöltben egyaránt megvan, ott a bizalomnak több egyéb, igen alapos motívumai is vannak, melyek között bizonyosan fontosabb a nagyobb képesség, mint azon körülmény, hogy a jelöltek egyike a kerületet már előbb is képviselte. Ily esetben a választók szebben, nemesebben, s a hazára nézve hasznosabban gyakorolják választási jogukat, ha oly jelöltek közül, kik elveiknél és jellemüknél fogva egyaránt méltók a bizalomra, a nagyobb képességet veszik főkép tekintetbe. Ezen általános és tisztán objective tartott nézeteimből láthatja kiki, hogy én azon elvet vagy eszmét, melyet a váradi levél is említ, fel nem állitottam, s azt határozattá emelni nem segítettem és nem is óhajtottam. De nem is tudok ily határozatról semmit. Lehet hogy valahol több hazafiak abban állapodnak meg maguk között, hogy az 1861-diki követeket fogják megválasztani, s amennyire lehet, azok megválasztására fognak törekedni. Ily megállapodás teljesen szabadságában áll bárkinek, de az egyedül azoknak szolgálhat zsinórmértékül, kik a megállapodást önként elfogadják, másokra azonban érvénynyel és kötelező erőve nem bírhat. Saját választási szabadságát kiki lekötheti, de másét senki. Nem is hiszem, hogy ily megállapodásokat maguk a megállapodók másnak kívánnak tekinteni, mint egyszerű nézetnek. Tovább menni s arra mások irányában mint kötelezőre hivatkozni: erőltetés volna, és jogtalan korlátozása a választási szabadságnak, melyet senki nem akarhat. Ami a nagyváradi levélnek személyemre vonatkozó részét illeti, köszönöm azon kedvező véleményt, melyet a levél írói személyem iránt kijelentettek ; úgy tekintem azt, mint szívélyes ragaszkodást; de ha örülni tudnék annak, hogy bárki a maga jobb meggyőződését egyenesen és egyedül az én személyem iránti tiszteletnek áldozza fel, midőn a haza javáról van szó,becslést sem érdemelnék, annál kevésbé tiszteletet. Örülök, ha valakit okokkal tudok meggyőzni valamely nézetem hlyességéről; minden más motívumot helytelennek tartok, s legforróbb óhajtásom az, hogy közdolgainkban minél több objectivitással és minél kevesebb subjectivitással járjunk el. A pietas szép és szent dolog, mely sok jónak, hasznosnak, nemesnek forrása, de politikai téren egyes ember érje be azzal, ha polgártársai becsülik; minden fáradozásainak ez legszebb jutalma. Közügyekben csak egy pietasnak szabad uralkodni, azon pietásnak, melynek tárgya a Haza.“ A bécsi centralista lapok a „P. N.” egyik czikkírója azon nyilatkozata folytán, hogy a magyar kérdés hegyenlítése nem a lajthántúli pártokkal való egyezkedésen fordul, egész háború-üzeneteket hoznak, minélfogva a „Pesti Napló“ következő nyilatkozatot tesz: „Épen mivel a békülékeny és engesztelődő hangokat örömmel fogadtuk, épen mivel azt akarjuk, hogy a magyar közönségben azok viszhangra találjanak, nem akarhatjuk, hogy a bécsi lapoknak egy egy, magukról megfeledkező pillanatban tett ellenséges kifakadásai által közönségünkben ezen hangulatot megzavarjuk. Annálfogva minél ritkábban fogjuk a bizalmatlanság, önkényes vagy önkéntelen félreértés azon sonkolyait Magyarországon hinteni segitni, melyeket olykor egy-egy bécsi lapban tele marokkal találunk, s melynek más gyakorlati gyümölcse nem lehet, mint a magyar és német elem közti idegenkedés és ezáltal egymás kölcsönös megérthetésének gátlása. Ha a bécsi lapok egy hírlapi czikket balul értve és roszul magyarázva képesek oly harczias zajban törni ki, mi be fogjuk várni higgadtságuk teljes visszatérését.“ Egyébiránt a lajthántúli autonomisták is szükségesnek találák ugyan a „P. N.“ fönt említett czikkének ismeretes állítására nézve nyilatkozni a„G ra z er Teograf“-ban , de nyilatkozatuk korántsem árulja el azon animositást, melyet azon állítás a bécsi centralista körökben idézett elő. Az autonomisták e nyilatkozata így szól: „Mi részünkről csak sajnálatunkat fejezhetjük ki, hogy azon lapban, melyet a magyarországi közvélemény regulatorának szoktak tekinteni, oly nézet képviseltetett, mely a helyzetnek oly kevés értelmét árulja el. „Ha a „P. N.“ a lajthán innenis túli szabadelvű párt közti szövetség idejét csak akkor látandja elérkezettnek, ha az államjogi kérdések szabályozva lesznek, s a politikai szabadság kérdései rápendnek a színtérre, úgy azt kell neki viszonoznunk, miszerint az alkotmánykérdés, legalább reánk nézve, a szabadság kérdése. Ha az elsőt szerencsésen megoldottuk, úgy a másiknak kedvező megoldására nézve nem aggódunk. É S Magyarországra nézve sem áll ez másként. Sajnáatraméltó önámitás volna, melynek következményeit Magyarország keserűbben és súlyosabban érezné meg mint a németek, ha Magyarországban azon téves vélemény foglalna helyet, hogy a magyar alkotmány jogai s szabadságainak védbástyája elég hatalmas arra, hogy abból gondtalanul lehetne szemlélni azon hullámzásokat, melyeket a lajthán inneni államjogi alakulás viharai feltornyosítanának. „Nem valami sentimentális jóakarat az örökös tartományok iránt az, ha józan komoly magyar államférfiak a monarchia közösségét a magyar érdekek élére állítják: az önfentartás ösztöne az, mely Magyarországnak világosan látó hazafiaival a monarchia fentartását főelv gyanánt ismerteti föl, melynek megőrzéséből következtetik csak Magyarország nemzeti létének s alkotmányos szabadságainak biztosítása. Csak az Austriával a szövetségben állhat fen Magyarország, — elszigetelve a monarchia érdekeitől — elenyészik. „A solidaritás ez elvéből indulva ki, pártoljuk Magyarország érdekeit; nem captatio benevolentiae az, midőn Magyarországnak készségesen testvérkezet nyújtunk, hanem annak fölismerése, hogy érdekeink ugyanazonosak, amely fölismerésben a „Napló“ pillanatnyi eltévedései nem ingatnak meg.“ Jenő savoyai herczeg, a halhatatlan hős emlékének leleplezési ünnepélye, mely legközelebb Bécsben nagy fénynyel végbement, a bécsi lapoknak alkalmat ad a nagy férfiú múltjából vett reflexiókkal a jelen kormány férfiainak törekvéseire is czélzásokat tenni, így az „Ost. D. P.“ többek közt Majláth kanczellár úrhoz azon kérdést intézi: várjon meg fog-e emlékezni azon magatartásról, melyet Jenőiy Magyarország mértéktelen követelései irányában elfoglalt ? Ezen kérdésre a „Debatte“ biztosítja a centralista lapot, miszerint e tekintetben is megnyugodhatik, mondván: „Magyarország nem fog mértéktelen követeléseket emelni; üdv. kancellárja pedig oly élénk kötelességérzetet táplál keblében, hogy a jelenlegihez hasonló alkalmak nem kellenek, miszerint azok benne felfrissíttessenek. Ami azonban ez alkalommal nagyon elevenen léphetenk lelki szeme elé, ez a megemlékezés azon epizódról, midőn Jenőig. a táborból villámgyorsasággal Bécsbe sietett, hogy szilárd kézzel széttépje azon szövevényt, melyet a schmerlingianismus csapái fontak, hogy azzal Magyarország jogát elfojtsák. Baranya volt az, honnan e villámcsapás jött, s ez az udv. kanczellárnak serkentő jelül szolgálhat. Baranyába jött ő is elő, hogy hasonló hivatást teljesítsen, s ő derült biztonsággal fog feladatához fogni, mintaképül vevén magának azon férfiú egyenes, határozott, szigorúan igazságos érzületét, kit neki az „O. D. P.“ előképül ajánl.“ Követválasztási mozgalmak: Szepesmegye iglói kerületében Máriássy János és Jendrassek Miksa; a lőcseiben Lipthay kanonok, gróf Csáky Albin és Záhornáczky (pánszláv) ; a bányaiban Fest Imre, Jekelfalussy Emil és Breuer Sándor (jelenleg másod-alispán) ; a késmárkiban Sponer Tivadar, Berzeviczy Egyed és — amint most hírlik — Hunfalvy Pál; a lublóiban Tizedy Miklós, Andreánszky Rudolf (plébános) és Hraczky ügyvéd léptek el. — A szepes-szombathely-poprádiban Zsedényi egyhangulag fog megválasztatni. Torontál megyéből a kerületek képviselő-jelöltjeit egy levelező következőkép ismerteti: a bessenyői területben: Rónay Lajos; a zichyfalviban Dániel Pál; a párdányiban rudnai Nikolics Sándor ; a zsombolyaiban b. Nikolits Fedor; a kiletiben b. Lipthay Béla; a szentgyörgyiben: feodrai Karácsonyi Fér; Nagy-Becskereken: Hadzsics Lázár; Nagy-Szent-Miklóson: Rónay János, Bogdán Vincze és Vidacs János ; Nagy-Kitindán Raczkovics Kozma. Nógrád megyében képviselőjelöltek a következők : Dessewffy Ottó, Fráter Pál, Balogh Antal, Básthy Miklós, id. Kubinyi Ferencz, Török Sándor, Jeniczky Gyula, Kuhinka Ferencz, Szontagh Pál, Frideczky Lajos és Huszár István. Csanád megye részéről: Makó városban: Návay Tamás, Faragó Ferencz, Dobsa Lajos; a nagylaki kerületben: Dedinszky József ellenjelölt nélkül; a batonyai kerületben: Markovics Antal, Sántha Sándor, Glatz Antal és Vertán Endre. A Hajdú-kerületben Böszörmény részéről: farkas István és Oláh Miklós fahadház-szoboszai, v. pircsi kerületben: Gönczy Pál, Kovács Miklós, Thúry Samu temesvári ügyvéd, Kiss Dániel, fogbái Sámuel és Hadházi Dániel. Kegyei, kerületi és városi tudósítások. Lőcse, oct. 7. Szepesmegye állandó bizottmánya f. hó 4-én értekezletet tartott, volt alkotmányos első alispánja, Fest Imre urnak elnöklete alatt. A tanácskozások hevesen folytak Zsedényinek formulázott határozati indítványa felett. Több oldalról pengettetett a törvényesség és opportunitás kérdése; sokan középponti bizottmányt választani nem akartak; midőn azonban Zsedényi, feleletében, többek közt említette, hogy „mindnyájan Szepesmegyének hű fiai vagyunk, de mindenekelőtt és felett magyarok vagyunk, fiai imádva szeretett hazánknak, minden egyébnél fontosabbak és szentebbek annak érdekei, — pirulnom kellene Szepesmegye képében, ha provinciális vagy személyes érdekből nem tudnánk a nemzet akaratának engedelmeskedni, mely mielőbbi országgyűlést követel“, — a túlnyomó többség indítványához állott. — Másnap reggel 9 órakor tömve volt a megyeházának terme, midőn az administrator rövid üdvözlő beszédet mondott. Az egész asztalnál a jelen hivatalnoki karból senki sem ülvén, a jegyzőt fel kelletett hivni, hogy a meghívó kir. levelet, s a helytartótanács rendeletét felolvassa. — Erre Zsedényi állott fel, kevés bevezető szavak után a conferentiában egyesített határozatot a jegyzőkönyvbe szóról szóra diktálta, s a középponti bizottmánynak neveit — 70 tagot — nyilvános megválasztás alá bocsátván, annak elnökletével az 1861-i másod alispán Korponay Ágoston ur bizatott meg. Zsedényinek egész előadása közfelkiáltással helybenhagyattatván, még Sváby Ferdinánd — volt alkotmányos főjegyző — a választási ágitatiók iránt tett észrevételt, mire az administrator ur azt válaszolta, hogy a szolgabiráknak hivataluk vesztésének büntetése alatt minden beavatkozás a választási mozgalmakba meg van tiltva — és igy az ülésnek fél óra alatt vége volt. Székes-Fehérvár, oct. 17. A megyei bizottmány f. hó 5-ki üléséről e lap már tudósítva lévén, bátor vagyok Sz.-Fehérvár város közéleti mozgalmairól is röviden emlékezni. Múlt sept. hó 28-kán főispán ur ő excja a város közbizalomban álló s befolyásosabb polgáraiból mintegy 30 egyént összehivás, velük magánértekezletet tartott, a városi tisztikarban szükséges változtatások és a politikai fordulat folytán felmerült intézkedések felett tanácskozandó. Ez alkalommal a jelenlévők egyhangúlag kinyilatkoztatták, hogy a városi közönség nevében szólni, mint magán egyének, nem tarthatják magukat jogosultaknak, s ennélfogva felkérték őexját, mint a város részére kinevezett királyi biztost, hogy az összes 1861-ki bizottmányt összehívni kegyeskednék. A bizottmány f. hó 9 kén tartotta meg ezek folytán összehívott gyűlését, a megelőző napon tartott tanácskozmányban elnökül választott Haáder Pál polgármester elnöklete alatt. Az országgyűlési meghívó levelek felolvasása után Zsömböry Ede, volt alkotmányos főbíró, a bizottmány törvényes hatáskörének megszorítása elleni óvást terjesztett elő, mely egyhangúlag elfogadtatott s jegyzőkönyvbe vétetni rendeltetett, mire a bizottmány azonnal a központi választmány alakításához fogott, melynek elnökéül ugyancsak Haáder Pál, jegyzőjéül az 1861 -ki jegyző, Daniss Rudolf, tagjaiul pedig — a halálozások és eltávozások által szükségelt pótlásokkal, az 1861 -ki választmányi tagok választattak meg, kik is az esküt azonnal letették. A választók összeírására oct. 30-tól — nov. 1- ig terjedő időköz tűzetett ki. Kecskemét, oct. 10. Azon bizalmas értekezlet után, mely ez idő szerinti polgármester Hajagos Illés meghívása folytán az 1861-dik évi képviselőkkel s úgy az akkori, valamint a mostani városi tisztikarral f. hó 5-kén megtartatott, nevezett polgármester elnöklete alatt tegnap délelőtt 10 órakor ült össze a közgyűés, melynek tagjaiként, a megye főispáni helytartójától, mint e város királyi biztosától vett utasításhoz képest az alkotmányos képviselők s a jelenlegi tanács vadnak meghiva. Az országgyűlési követek megválasztása végett szükséges választói kerületek s központi választmány megalakítása képezé annak tárgyát. A polgármester elnöki jelentésére, mely az alkotmányos átalakulási korszak eddigi főbb mozzanatainak rövid jellemzése mellett a közgyűlés czélját fejtegető, az országgyűlésre meghivó, f. évi szent Mihály hónap 17-én 14,462. sz. a. kelt legfelsőbb királyi leirat, s ezzel kapcsolatban az országgyűlési képviselők választása tárgyában ugyancsak azon hónap 21-én 73,991. sz. a. kibocsátott helytartótanácsi intézvény felolvasása következett Hornyik János főjegyző (jeles városi történetírónk) által, kit a polgármester a közgyűlés jóváhagyásával ez alkalomra jegyzőül felkért. Mire a tanácskozás megnyitottnak nyilváníttatván, Szappanos István képviselő állott fel és sajnálatát fejezvén ki a felett, hogy a közgyűlés körülményeink között a törvény (1848-dik évi V. t. czikk 8. §.) rendeletének megfelelő alakban össze nem állíttathatott, óvást tesz. Nagy László képviselő helyesli az előtte szólónak indítványát, kijelentvén, hogy az elérni kívánt nagy fontosságú és üdvös czél — az országgyűlés létesíthetése tekintetéből, a bár törvénybe ütköző formasértések elnézésével, a központi választmány megalakításába s egyéb ide tartozó intézkedésekbe kész azonnal belebocsátkozni. Mindkét szónok indítványa közhelyesléssel fogadtatott. A fentebb érintett óvások jegyzőkönyvbe vétele elhatároztatván, a közgyűlés sajátképi feladatának megoldása került szőnyegre. Elnökül az 1861-dik évben is e szép állással megtisztelt Szappanos István közfelkiáltással megválasztatott; azután 20 közp. vál. tag szintén közfelkiáltás utján jön megválasztva. (P. N.) H.-Óvar, oct. 15. Azon országos érdeknél fogva, melylyel jelenleg a megyei bizottmányi üléseknek folyamabi, szükségesnek tartottam — eddigi tudósításod hiányában — Mosony megyéből is az October 9-én M.-Óvárott tartott bizottmányi ülésről e lapokban rövid közlést tenni. A gyűlést előző napon köztiszteletben álló főispánunk elnöklete alatt tartott értekezletben eszközölt megállapodáshoz képest, mindenekelőtt a bizottmányi jogok korlátolása ellen, minden ebből vonható következtetés mellőzéséül, a jegyzőkönyvbe óvás iktattatott. Ezután az országgyűlést egybehívó kir. rendelet olvastatott fel, mely öröm-élyenekkel üdvözöltetvén, ennek kifejezéséül hálanyilatkozatunk jegyzőkönyvileg lesz tolmácsolva. A központi választmány — a választási kerületek fenntartásával — megalakittatván, és a tagok azonnal feleskeztetvén, elnökévé jelenlegi alispánunk, Major Pál jön közakarattal megválasztva. A bizottmány, feladatának ily módoni befejezése után, szétoszott, s helyébe azonnal a központi választmány lépett, mely az összeíró és a választásokat vezető küldöttségeknek megválasztása folytán az összeírásnak megkezdésére od. 23 hát és következő napjait; a választásokra pedig határidőül a felső, vagyis zuránfalvi kerületben nov. 20-át, az alsó, vagyis szent-jánosi kerületben nov. 21-két tűzte ki. Ezen ülések után ismét összegyűltünk a főispánunk által adott szívélyes lakomára, ahol a Felségére és a Felséges Asszonyra, továbbá a herczeg-prímásra, Deák Ferenczre, a jelenlegi kormányférfiakra, főispánunkra és nejére, az országgyűlés szerencsés kimenetére, a nemzetiségek közti békülékeny szellemre stb. tett pohárköszöntések lelkesedett éljenekkel fogadtattak. A közegyetértést jellemzőleg, öröm és megelégedés sugárzott mindenki arczáról. Nagy Károly, oct. 12. Szathmármegyéből. Gr. Károlyi György főispán ő nagyméltósága a megyei bizottmányi tagokat f. hó 12-kére Nagy-Károlyba közgyűlésre hivta meg. A 61-ki alispán, Ujfalusy Miklós, ugyancsak a megye régi rendes székhelyére az állandó bizottság tagjait bizalmas előértekezés végett 10-re hívta meg. 11- én a főispán exója által meghívott szűkebb körű értekezlet tartatott a másnapra összehívott közgyűlés tárgyában. 12- kén isteni tisztelet után a díszes megyeház nagy tereme egészen megtelt a sokaságtól. A főispán megjelenése és megnyitó beszédének hangsúlya, a megye autonómiájának visszaállítását illetőleg, a változott hangulat élénk kifejezéseire talált, és a főjegyző üdvözlő beszédében az általános bizalom helyesen megválasztott kitételei rokonszenves éljenzésekben törtek ki. Váyi János indítványára a szokás rendje szerint legelőbb az országgyűlésre meghivó kir. rendelet olvastatott fel. Az egész gyülekezet felállott és nagy érdekeltséggel hallgatta végig. Ezután a központi bizottmány tagjainak névsora kerületenkint olvastatott fel, s a meghalt vagy elköltözködött tagok kipótoltatván, a jelenvolt román papság kívánságára, kiket az első alispán szívélyesen üdvözölt és testvéries együtt-tartásra hivott fel, számos román ajkúak vétettek fel, s az ekként kiegészítve megalakult bizottmány elnökéül Ujfalusy Miklós közfelkiáltással megválasztatott. A Vályi János indítványára Szatmármegyének törvényes közönsége nevében tett és egyhangúlag elfogadott óvás jegyzőkönyvbe iktattatni határoztatván, a jegyzőkönyv hitelesítése után a közgyűlés — a főispán bezáró beszédének hosszas megéljenzése közben feloszlott. Nagy- és Felső-Bánya szab. kir. bányavárosokban kir. biztosai Nagy Ignácz neveztetett ki.