Sürgöny, 1865. november (5. évfolyam, 251-275. szám)
1865-11-22 / 268. szám
208. sí. Ötödik évi folyam. Sierkentőségi iroda és kiadó-kintal Budin, bécsi-utcza (a várban) 184. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésben (hatvani-utcsa, a a*. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes leveletőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY. Magtán.hirdetésiCb. egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért S kr., kétszeri hirdetésért T kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért G kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után SO kr. o. é. — Külföldről! hirdetéseket átvesznek a következő arak : Hajnal Frankfurtban is Hamburg-Alténában Kaasentlein és Toiler; Hamburgban Törk. Helm Jakab ; Lipcsében Bojler RB., Illgen és Kort urak. Buda-Pest, Szerda, november 22.1865. Bldfüdési Arad : Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre . .... 10 írt. Égési évre . . . . 1( frt — kr. Félévre .••••• *0 • Félévre . . . | | ( # Negyedévre..........................• ■ Negyedévre .... 4 s SO ( NEMHIVATALOS RÉSZ. Buda, nov. 21. A hazai közérzület miben sem egyezik meg olyannyira egyhangúlag, — mert eziránt még a különajkuak közt sincs eltérés, — mint azon mély meggyőződésben, hogy az idő, melyet élünk, s mely elé közeledünk, szerfölött komoly, olyannyira komoly s nagy horderejű, minővel annyi viszontagságot s válságot átélt nemzetünk történetében is, századokon át alig találkozunk. Kizárólagos és egyértelmű az elismerés, hogy a megnyitandó országgyűlés hivatva van, közjogi állásunk alapjait hosszú időkre, századokra megvetni. Mi természetesebb, mint hogy a nemzet értelmiségének, mely e nagyszerű pillanat elhatározó voltát belátja, egyszersmind az is általános óhajtása, vajha magának ezen a taptó törvényes testületnek is, melynek e nagy feladat megoldása jutott gondviselésszerű missiójául, alapja szintén oly tiszta, minden kifogásolttól ment legyen, hogy az ellen semmi oldalról ellenvetés, vagy bizalmatlanság ne merülhessen föl, ne legalább oly mértékben, hogy az a közösen óhajtott nagy czélt kockáztatni képes legyen. Ez idő szerint tehát legelső honfiúi kötelesség : oda hatni és azon lenni, hogy a tér, melyre a trón a nemzet képviseletét felhívta, és a melyre a nemzet azt állítani fogja, a szó valódi értelmében szent legyen, vagyis: a nemzet és trón közt megállapított ama törvények szoros megtartása mellett alkottassák össze, melyeknek e részbeni életbeléptetése képezi a jogfolytonosságnak legelső, legszilárdabb lánczszemét. Minden olyan eljárás, mely a választási jognak csonkítatlan gyakorlását akár közvetlenül, akár közvetve meghiúsítani képes, magának a nemzetnek ítélőszéke előtti felelősséget vonja ,maga után, mely azon mértékben fokozódik, amint az nem egyesek, vagy csoportok, hanem magának a választások vezetésével megbízott autonomius testületek részrehajló, egyoldalú működésében találná előre kiszámított támaszát. Az ország több vidékeiről felmerült panaszok azon alapos feltevésre szolgáltatnak anyagot, hogy e hivatalos testületek nem mindenütt jártak el a törvény által elibük szabott magas feladat értelmében, melynek legelső kifolyásául a pártérdekek szigorú mellőzését kell vala tekinteniük. A legmagasb trón és a nemzet bizalma közé ily válságos napokban állított magyar kormánynak helyzete nehézségéből származik, hogy amint egyfelől kötelességei közé számító, a törvények megtartására szigorúan felügyelni és arra a rendelkezése alatti eszközökkel hatni, másfelől azon tekinteteket sem mellőzhető, melyek óva intők, arra ügyelni, hogy a törvénytelenségek meggátlására irányzott rendelkezéseiből a félszeg felfogás, az elfogult és vakult pártérdek a kormány részérőli nyomás vádját ne emelhesse ellenében, és ne használhassa fel azt az általános bizalom öszhangjának megrontására. Kétségkívül e kihágások némi részben a választási törvények hiányosságából is származnak, amennyiben azok több lényeges pontban, a.m. a választói jogok meghatározásában, a határidők kitűzésében, a felszólalások egyoldalú, önkényes elintézésének meggátlásában nem eléggé szabatosak és kimerítők, de a hazafiúi érzés előtt ezen sajnos körülménynek csak egygyel több indokul kell szolgálni arra, hogy e hiányt a legtisztább honfiúi lelkiismeret és azon világos, természetes felfogás pótolják, mely szép tulajdonokat a nemzet büszkén szeret és erkölcsei közé sorolni. Mindenekfölött pedig a közhaza java kívánja, hogy a törvények részleteiben rejlő hiányokat ne szaporítsuk a törvény világos pontjainak szándékos megszegésével. Elszomorító jes jelt látnánk abban, ha a központi választmányok nagy része megfeledkezett volna azon nagy felelősség horderejéről, melyet az imént mondottak nyomán magukra vállaltak; mert önalkotta törvényeink vétkes mellőzésével nem csak magunk rontottuk volna ismét le a kibontakozásnak ama legszilárdabb alapját, melyet e nemzet magának teremtett azáltal, hogy a fölötte megnehezült időkben a törvényesség eszméjéhez ragaszkodott, hanem Ő Felsége atyai szándékainak további valósítása ellenében önmagunk fogjuk a legsúlyosabb akadályokat gördíteni. A kormány megtette ellenható rendszabályait, amint a törvény kijátszásának esetei tudomására jutottak, de amennyiben intézkedéseinek sikere helyenkint az idő rövidségén, az illetők makacs és elpalástolt ellenszegülésén megtört volna, nem marad egyéb hátra, mint Patti Carlotta. Néhány év óta az énekvilágban egy név sem lesz annyit emlegetve, mint Patti Carlottáé. Németországban,a Patti név Patti Adelina által hozatott hírbe. Ő az 1861—62-iki téli idény folytán Berlinben, egy ott vendégszereplő olasz opera-társasággal lépett föl először, és kezdetbeni tökéletes ismeretlensége daczára, nagy lelkesedésbe hozta hallgatóit, kiket azonnal a dramatikai zene terén uralgó ízlésnek sokat megvitatott divat tárgyává tették. Akkori időben kigondolta volna, hogy azon lelkesedés, melyet Adelina mindenütt gerjesztett, még felülhaladható volna azon nagyfokú exaltatio által, melybe valamivel később a közönség Carlotta nővérének megjelenése által esett ? És ez mégis úgy volt. Carlotta nagyobb sensatiót csinált mint Adelina, minthogy ő még feltűnőbb és ragyogóbb természeti tulajdonokkal bír, mint a t. olvasó e tél folytán az U11 man - féle hangversenyekből meggyőződhetik. Hogy a művésznő személyiségével a 1. közönség is megismerkedjék, adjuk itt életrajzának rövid vázlatát. A Patti-család igazi énekművész-dynastiát képvisel. Az atya, Patti Salvator, (hogy olasz volt-e, vagy, mint némelyek állítják, morva, és Schiupatti nevet viselt volna, nem ide tartozik), még vagy húsz év előtt kitűnő tenorista volt. Neje is nagy énekesnő lévén, (első férje Barii, Portugál-, Spanyol- és Olaszországban még ma is híres), kinak különben igen heves természete volt, — mert,mint mondják, — némelykor hevességében annyira ment, hogy a közönségnek szemrehányásokat tett, ha nem hallgatta elég figyelemmel és tisztelettel. De minthogy ő igen tiszteletreméltó Mezőny volt, és mellette szép hangja és nagy fekete szemei is valának, melyeket gyermekei is örököltek tőle, szívesen elnézték neki ezen hibát. Első házasságból leánya, Barili Clotilda, ki néhány év előtt halt meg, egész spanyol Amerikában, különösen Limában és San Franciskóban sok babért aratott. Három fia:Barili Hettore, Antonio és Niclo mint baritonisták és bassisták csak becsületére váltak a családnak. A második házasságbeli gyermekek Pattival ezek : A máia, ki szintén jó énekesnő , kinek férje Strakosch Móricz jeles zongoraművészei rövid ideig Adelinának műutaiban kísérője is volt; aztán Carlotta és Adelina és végre Carlo, egy csinos fiatal ember, ki egy kissé vad és változékony, kalandos szeszélyeit Californiába és Mexicóba vitte, hol mint hegedűművész hallatta magát. Később New Yorkba ment, hol az operában énekelt; ugyanitt meg is házasodott és egyszersmind el is vált; innen Memphisbe ment, hol másodszor házasodott, erre a déli hadseregnél mint katona bejelentette magát és aztán több csata-bulletinben halottnak nyilváníttatott, de mindig ismét feltámadt és jelen perczben is oly jól érzi magát, mint az összes Pattit, kiket igazán szerencsés családnak lehet nevezni. A mi Carlottát, ki bennünket legközelebb érdekel, illeti, ő 1840-ben Florenzben született, hol anyja a Pergola színháznál primadonna volt. Szüntelen művészekkel, érintkezése talentumát korai érettségre hozta , de hajlama kezdetben mégis inkább a festészethez hajlott, mely művészetben nem csekély eredményeket vívott ki magának. Midőn később mégis a zenéhez fordult, először is a zongorát választotta. Anyja ez okból a new-yorki operánál szerződtette magát és itt Carlotta azon szerencsében részesült, hogy Herz Henri híres zongoraművész tanítványa lett. Szorgalmas tanulmányait egy a családban történt haláleset szakította meg. Ugyanis mostohahúga, Barili Clotilda, Leila zenetanárral házassági frigyre lépett. Nemsokára a menyegző után nála mellbetegség nyomai mutatkoztak. Dél-Amerika enyhe légalja alatt, — mint az orvosok remélték, — a betegség előrehaladását még meg lehetett volna akadályozni. A beteg tehát elutazott oda, és Carlotta jön mint kísérője kiszemelve. Vége, fájdalom, halálos volt. Carlotta mostohahúgát gyöngéden szerette, azért a fiatal asszony halála fölött oly mély fájdalmat érzett, hogy egész természete megváltozott. Azelőtt víg és kedélyes volt, most szomorú és búskomor jön; egy bizonyos fájdalmas vonás vonult át egész lényén, mely, művészetének eddigi fényes sikerei és változatossága daczára sem törlődött el abból. New Yorkba visszajövetelekor húgát, Adelinát az énekművészetet tanulmányozva találta, sógora, Scola vezetése alatt. Most, kevésbé azért, mert egy énekesnő hivatását már akkor is életének czéljául tűzte ki, mint azon reményből, hogy a művészet tanulmányozása által szórakozást és búbánatának enyhítést találjon , vett részt ezen tanórákban. A két testvér közt ezen közös tanórákban, mint előre látható volt, nagyszerű verseny támadt; a leányok ezáltal mind a zongorajátszásban, mind az énekben legcsodálatosabb előmeneteleket tettek. Csak egy esztendő múlt azóta , midőn Carlotta már első szerződtetését aláírta. U11 mann, az amerikai impressario megismerkedett vele, és mindjárt belátta,hogy ő itt egy rendkívüli, a maga nemében egyetlen tehetséggel áll szemben. A hangnak értékét ismerve, a new-yorki Academy of másik nagy hangversenyei számára megnyerte. A siker ép oly szokatlan volt, mint az általa nyújtott élvezet, és azon általános tetszés, melyet az Unió fővárosában aratott, kísérőjelen első fellépte utáni utazásaiban Dél-Amerikának többi nevezetes városaiba is. Eleinte kizárólag hangverseny-énekesnő volt, de később a színpadon is fellépett, és ép oly szerencsével, mint húga Adelina. Kitűnő tehetsége elfelejteti testi hibáját. Carlotta t. i. kevéssé sántít, mi egy fiatal korában rosszul gyógyított sérülés következménye, így tehát nem lehetett máskép, mint hogy nevének híte a tengeren túl is elterjedjen és ott azon kívánságot gerjessze, hogy Amerika műegének ezen fényes csillagát Európa láthatárán is lehessen ragyogni látni. Carlotta tehát 1863-ik év tavaszán Angolországba ment; czélja, mint magától értetődik, London a világváros volt, hol ápril 16-án mint hangverseny-énekesnő lépett fel először. — A tetszés-nyilvánításoknak végehossza nem volt; a hallgatók a bámulattól el voltak ragadva. Ilyesmit nem várt senki, de nem is voltak erre elkészülve, és most olyat hallottak, mi ezelőtt sohasem létezett; bámulva néztek egymásra és kevés ideig halálos csendben maradtak, míg végre orkánként hangosan és ujjongva tört ki a tapsvihar. És azóta így volt ez mindenütt, hol Carlotta mint énekesnő megjelent. Tehát mi az a különös, meglepő rajta, mi ilyen varázst idézett elő ? Hangja nagyon tiszta, de nem erős. Ez nem igen rendkívülien hangzik. De hozzá kell tenni, hogy mesés magassággal bír, mint képessé teszi, hogy a „Varázs sípban” az éj királynő bosszú áriáját még egy hanggal magasabban énekelheti, mint azt Mozart írta. Hogy mit jelent ez, azt minden zeneértő és operabarát tudhatja. Megengedve, hogy Patti Carlotta, tekintettel technikájára, sok pályatársnője által fölülhaladtatik, de coloraturája mégis a legvakmerőbb, melyet más énekesnő soha sem lesz bátor megkísérleni. Ebben fekszik azon inger, melyet hallgatóival éreztet. Hallatlan azon, majdnem elbizottsággal határos játék, melyet orgánumával véghez visz. Magától értetődik, mikép Carlotta most nem elégedett meg avval, hogy a philharmoniai társaság hangversenyei alkalmával a St.James-palota csarnokai egy öt tömjénező közönséggel megteljenek ; ő tovább vágyódott, Nagy-Brittania többi városaiba és innen, a szigetbirodalmat odahagyva, a continensre. Az utóbbi út alkalmával Ullman úrral oly szerződést kötött, mikép ő legyen a valódi vállalkozó és hogy neki egy meghatározott, természetesen igen magas fizetést adjon. Ullman három hónapig maradt vele a Rajnán, Belgiumban és Hollandban, hol ezen rövid idő alatt 300,000 frank jövedelme volt. E tél folytán egész Németországra kiterjedő műútnak előkészületei már meg vannak téve. Az Ullman és Carlotta közti viszony a régi marad, és ez az énekesnőre nézve mindenesetre nagy előny. Azon hangversenyekben, melyekben Patti föllép, még négy más művészi notabilitás is közreműködik: Joel Alfred zongoraművész, Vieuxtemps hegedűművész, Stevens gordonkaművész és Ferranti, a newyorki olasz opera első baritonistája. Ilyereknek egyesülése, melyek mind egy estén jutnak fejlődésre, — igazán még sehol sem volt összeállítva. Ullman úr egy héten rendesen hat hangversenyt rendez, hat különböző városban. Carlotta egy hóban huszonötszöri föllépésre kötelezte magát. Miután a kitűnő művésznőt közelebb Pest-Budán is hallandjuk, érdekesnek tartottuk, az olvasót e kis előrajzzal megismertetni. K. B. azon remény, hogy a legfőbb fórum: az országgyűlés igazoló bizottmánya azon minden részrehajlás fölötti emelkedettséggel, mely e testület méltóságának egyedüli föltétele, szintén meg fogja tenni e részben a magáét, s föltétlen tekintélyével s hatalmával helyrehozandja az elkövetett hibákat. Egy szóval: a mérséklet és józan hazafiság kockáztatott elvének érvényre emelésével visszaállítandja azon elhatározó és legdrágább bizalmat, melynek megőrizésére kell, hogy annál inkább törekedjünk, mert nem feledhetjük, hogy itthenn hazánkban a könnyelmű stéletgyönge pártszenvedély túlzásai s kihágásai nem egyedüli ellenségei annak ; — a határokon túl is vannak még elemek, melyek számára és ellenünk e tévedések hatalmas fegyvereket szolgáltathatnak. Lapszemle. A „Wiener Abendp.“-nak minapi czikke az államjogi kérdésekről a bécsi sajtóban élénk tárgyaltatásra találván, nevezett lap szükségesnek tartá, a lapok válaszai s ellenvetéseiben nyilvánult hibás felfogásokat egy második czikkben megcáfolni. Ez így szól : „Csütörtöki czikkünk fejtegetései a sajtó egy részében élénk ellenmondásokra találtak. Sajnálattal kell kiemelnünk, miszerint túlnyomólag még kísérlet sem létetett, ezen ellenmondást a kérdés tulajdonképi magvára vonatkozólag dologi szempontból indokolni, s miszerint általában a vita szenvedélyesebb és hevesebb hangot vett föl, mint ennek ily nyugodt és jól megfontolt okokkal föllépő előadás irányában történnie kellett volna. Súlyos vád az a kormány ellen, ha arral vádolják, hogy eljárásának jogi alapját eltévesztette, a világosan fölismert jogot mellőzte, s a jogot világosan föl nem ismerte. Mi nem ismerünk súlyosabbat. Legalább föl lehetett volna tenni, hogy a czikk jogérveit megvizsgálják, hogy azokat kiigazítják. Mindebből semmit. Általános vádakkal, kedvező esetben általános panaszokkal akarák pótolni, amit érvekben elmulasztanak; a kormány jogi meggyőződését csak tagadni , nem pedig megcáfolni akarák. „Meg lesz engedve, ezen általános vádnak egyelőre szintoly általános vádat tenni ellent, de oly választ, mely az igazság elsőségével bír. Oly nagyra teszi a Csász kormány a jog ügyét, hogy ezen ügyet tekintet nélkül magáévá tenné, ha nem volna is a polgári szabadság Austriában a birodalom alkotmányszerű kifejtésének ügye. Valódilag az mindkettő. Csak a jog nyújtja Austria népeinek azon polgári szabadságok biztonságát, melyek elmozdithatlan alapjait az oct. 20-ki császári szó teremté; csak a jog, a helyes pályákra vezetett actio biztosítja nekik azon formák teremtményét, melyeknek az egész birodalom állami életét befoglalniok s azon uralkodniok kell. De csak is a teljes, az egész jog, nem egyesek jogigénye. Hogy ezen jogigény a szabadság szükségérzetében gyökerezik, melynek jogosultságát ács.kormány,melynek jogosultságát Felséges Uralkodónk elismeré, ez mentségéül szolgálhat a szertelenkedésnek, melylyel magát érvényessé tenni igyekszik, de magasb igényt a tekintetbe vézetésre nem szerez neki. Mert a közös ügy fölötte áll, s ezen közös jogot befejezni, a birodalom összes népeinek drága tulajdonává emelni a feladat. „A nagyfontosságú politikai kérdés ennélfogva, mely a kedélyeket e perczben foglalkoztatja, valódilag egyszersmind kiválólag jogi kérdés, s mi követelhetjük, hogy ne önkényesen bánjanak el azon érvekkel, melyek igen komoly értelemben hozattak a nyilvánosság elé. Kimutattuk, miszerint a kir. képviselet iránti törvény felfüggesztésének napra, órára szabott határideje jogilag nem létezik, sőt hogy a felfüggesztés lejárta azon előföltevések betöltésével, melyektől azon törvény jogi hatálya függővé van téve, tehát, mint a „Wanderer” helyesen mondja, azon tényleges lehetőséggel áll be, azon törvényt, mely fölfüggesztetett, életbe léptetni. Mi e tekintetben a törvény világos határozmányaira, az alkotmány VI. és II. czikkére, az oct. 20-ai legmagasb kéziratra hivatkoztunk, s ezen határozmányok benső összefüggését, döntő jelentőségét a jogi kérdésre nézve emeltük ki. Minthogy az érvelés e része lényegileg tekintetbevétel nélkül maradt, a következő egyszerű s szabatos kérdéseket kell magunknak megengednünk — egyszerű s szabatos válaszokat várva is: „Vájjon a birodalmi tanácsi statútum azonos-e a birodalom alkotmányával, melynek megtartása biztosíttatik. „S nem inkább észfoglalata-e minden korábbi, újra életbe léptetett s ujonan kibocsátott alaptörvényeknek a febr. patens VI. czikke szerint a birodalmi alkotmány? „Vájjon az újonan életbe léptetett alaptörvények közt nem értendők-e az oct. 20-ai diploma világos határozmányai szerint a magyar alkotmány-törvények is? „Váljon életképes e egy öszfoglalat, egy szerves egész, ha az egyes főalkatrészek egymással ellenmondásban állnak? „Nem létezik-e — kiegyenlítetlenül mind e mai napig — ily ellenmondáé a magyar alkotmány-törvények s a birod. tanácsi statútum közt ? „Vájjon a kiegyenlítés nemerős életföltétele a birod. alkotmány s egyik kiegészítő részének, a birodalmi tanácsi statútumnak foganatosításához ? „Vájjon az oct. 20-ki legm. kézirat Magyarország államjogi viszonyainak rendezésére nem a magyar országgyűlést nyilvánitá-e hivatottnak, s végre a febr. patens a II. czikkben nem világosan ezen legmagasb kéziratot jelölé-e irányadónak ? „Ezen kérdésekre adandó válaszokkal az egyes ellenvetések lényeges része elesik, melyek előadásunk ellentétettek. A „Presse* az octoberi 20-ki legm. kézirat olvasásánál — oly olvasmány, melyet úgy látszik ekkorig elmulasztott — csikkünknek egy állítólag nem világos kifejezését szószerint megtalálandja s elismerendi, hogy az a magyar alkotmánytörvényekre vonatkozik; a „N. Fr. Presse* kényszerítve látandja magát azon vallomásra, hogy a minden megtámadás elleni oltalom ünnepélyes fogadá- Napi újdonságok. — Császár Ő Felsége ünnepélyes fogadtatásának programmja nincs ugyan még közzétéve, mindazáltal arról a P. H. következő részleteket hallott: A lánczhíd a 16 nagy zászlón kívül még 200 kisebb lobogóval leend díszítve, melyek a híd hosszában a lánczszemekhez lesznek erősítve. A hídfőnél Ő Felségét a városi küldöttség Pauovics polgármester vezérlete alatt hódolatteljesen fogadandja, mire a lovas bandérium a váriakig kisérendi a királyi fogatot. Az Albrecht főherczegúton, mely szintén zászlókkal leend diszitve, egész a várig a széhek, tanulók stb. sorfalat fognak képezni. A megérkezés napján Ő Felsége fáklyás menettel s éjizenével fog megtiszteltetni, másnap pedig színi előadás lesz, melyen a nemzeti színház több tagja is közre fog működni. A budai dunapart, amennyire lehet, kiegyengetve szintén zászlókkal leend diszitve. — Az őfelsége fogadtatási ünnepélyének rendezésével foglalkozó polgári választmánya többek közt azt is elhatározta, hogy az ünnepély emelése végett diszlovas-csapat alakíttassák. A választmány felszólítja tehát azon urakat, kik mint diszlovasok megjelenni kivánnak, hogy ebbeli szándékukat a nemzeti lovarda igazgatójánál Szatmáry Mihály urnái naponkint a délelőtti órákban bejelenteni szíveskedjenek . A pesti német színház igazgatója Landvogt Adolf 100 fttal járult az ünnepélyes elfogadás kíjérslé-