Sürgöny, 1865. november (5. évfolyam, 251-275. szám)

1865-11-22 / 268. szám

208. sí. Ötödik évi folyam. Sierkentőségi iroda és kiadó-kintal Budin, bécsi-utcza (a várban) 184. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedés­ben (hatvani-utcsa, a a*. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­­tőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY. Magtán.hirdetésiCb. egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért S kr., kétszeri hir­detésért T kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért G kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után SO kr. o. é. — Külföldről! hir­detéseket átvesznek a következő arak : Hajnal Frankfurtban is Ham­­burg-Alténában Kaasentlein és Toiler; Hamburgban Törk. Helm Jakab ; Lipcsében Bojler RB., Illgen és Kort urak. Buda-Pest, Szerda, november 22.1865. Bldfü­d­ési Arad : Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre . .... 10 írt. Égési évre . . . . 1( frt — kr. Félévre .••••• *0 • Félévre . . . | | ( # Negyedévre..........................• ■ Negyedévre .... 4 s SO ( NEMHIVATALOS RÉSZ. Buda, nov. 21. A hazai közérzület miben sem egyezik meg olyannyira egyhangúlag, — mert eziránt még a külön­ajkuak közt sincs eltérés, — mint azon mély meggyőződésben, hogy az idő, melyet élünk, s mely elé közeledünk, szerfölött komoly, olyannyira komoly s nagy horderejű, minővel annyi viszontagságot s válságot átélt nemzetünk történetében is, századokon át alig találkozunk. Kizárólagos és egyértelmű az elismerés, hogy a megnyitandó országgyűlés hivatva van, közjogi állásunk alapjait hosszú időkre, száza­dokra megvetni. Mi természetesebb, mint hogy a nemzet ér­telmiségének, mely e nagyszerű pillanat elhatá­rozó voltát belátja, egyszersmind az is általános óhajtása, vajha magának ezen a t­a­p­­­t­ó tör­vényes testületnek is, melynek e nagy feladat megoldása jutott gondviselésszerű missiójául, alapja szintén oly tiszta, minden kifogásolt­tól ment legyen, hogy az ellen semmi oldalról ellenvetés, vagy bizalmatlanság ne merülhessen föl,­­ ne legalább oly mértékben, hogy az a közösen óhajtott nagy czélt koc­káztatni képes legyen. Ez idő szerint tehát legelső honfiúi köte­lesség : oda hatni és azon lenni, hogy a t­é­r, melyre a trón a nemzet képviseletét felhívta, és a melyre a nemzet azt állítani fogja, a szó va­lódi értelmében szent legyen, vagyis: a nem­zet és trón közt megállapított ama törvények szoros megtartása mellett alkottassák össze, me­lyeknek e részbeni életbeléptetése képezi a jog­folytonosságnak legelső, legszilárdabb láncz­­szemét. Minden olyan eljárás, mely a választási jog­nak csonkítatlan gyakorlását akár közvetlenül, akár közvetve meghiúsítani képes, magának a nemzetnek ítélőszéke előtti felelősséget vonja ,maga után, mely azon mértékben fokozódik, a­mint az nem egyesek, vagy csoportok, hanem magának a választások vezetésével megbízott autonomi­us testületek részrehajló, egyoldalú működésében találná előre kiszámított támaszát. Az ország több vidékeiről felmerült pana­szok azon alapos feltevésre szolgáltatnak anya­got, hogy e hivatalos testületek nem mindenütt jártak el a törvény által elibük szabott magas feladat értelmében, melynek legelső kifolyásául a párt­érdekek szigorú mellőzését kell vala te­kinteniük. A legmagasb trón és a nemzet bizalma közé ily válságos napokban állított magyar kor­mánynak helyzete nehézségéből származik, hogy a­mint egyfelől kötelességei közé számító, a törvények megtartására szigorúan felügyelni és arra a rendelkezése alatti eszközökkel hatni, másfelől azon tekinteteket sem mellőzhető, me­lyek óva­ intők, arra ügyelni, hogy a törvényte­lenségek meggátlására irányzott rendelkezései­ből a félszeg felfogás, az elfogult és vakult párt­érdek a kormány részérőli nyomás vádját ne emelhesse ellenében, és ne használhassa fel azt az általános bizalom öszhangjának megrontására. Kétségkívül e kihágások némi részben a választási törvények hiányosságából is származ­nak, a­mennyiben azok több lényeges pontban, a.­m. a választói jogok meghatározásában, a ha­táridők kitűzésében, a felszólalások egyoldalú, önkényes elintézésének meggátlásában nem elég­gé szabatosak és kimerítők, de a hazafiúi érzés előtt ezen sajnos körülménynek csak egygyel több indokul kell­ szolgálni arra, hogy e hiányt a legtisztább honfiúi lelkiismeret és azon vilá­gos, természetes felfogás pótolják, mely szép tulajdonokat a nemzet büszkén szeret és erköl­csei közé sorolni. Mindenekfölött pedig a közhaza java kí­vánja, hogy a törvények részleteiben rejlő hiá­nyokat ne szaporítsuk a törvény világos pont­jainak szándékos megszegésével. Elszomorító jes jelt látnánk abban, ha a központi választmányok nagy része megfeled­kezett volna azon nagy felelősség horderejéről, melyet az imént mondottak nyomán magukra vállaltak; mert önalkotta törvényeink vétkes mellőzésével nem csak magunk rontottuk volna ismét le a kibontakozásnak ama legszilárdabb alapját, melyet e nemzet magának teremtett az­által, hogy a fölötte megnehezült időkben a tör­vényesség eszméjéhez ragaszkodott,­­­ hanem Ő Felsége atyai szándékainak további valósítása ellenében önmagunk fogjuk a legsúlyosabb aka­dályokat gördíteni. A kormány megtette ellenható rendszabá­lyait, a­mint a törvény kijátszásának esetei tu­domására jutottak, de a­mennyiben intézkedé­seinek sikere helyenkint az idő rövidségén, az illetők makacs és elpalástolt ellenszegülésén megtört volna, nem marad egyéb hátra, mint Patti Carlotta. Néhány év óta az ének­világban egy név sem lesz annyit emlegetve, mint Patti Carlottáé. Németországban,a Patti név Patti Adelina által hozatott hírbe. Ő az 1861—62-iki téli idény folytán Berlinben, egy ott vendégszereplő olasz opera-társaság­gal lépett föl először, és kezdetbeni tökéletes ismeret­lensége daczára, nagy lelkesedésbe hozta hallgatóit, kik­et azonnal a dramatikai zene terén uralgó ízlés­nek sokat megvitatott divat­ tárgyává tették. Akkori időben kigondolta volna, hogy azon lelkesedés, melyet Adelina mindenütt gerjesztett, még felülhaladható volna azon nagyfokú exaltatio által, melybe valamivel ké­sőbb a közönség Carlotta nővérének megjelenése által esett ? És ez mégis úgy volt. Carlotta nagyobb sensa­­tiót csinált mint Adelina, minthogy ő még feltűnőbb és ragyogóbb természeti tulajdonokkal bír, mint a t. ol­vasó e tél folytán az U11 m­a­n - féle hangversenyekből meggyőződhetik. Hogy a művésznő személyiségével a 1. közönség is megismerkedjék, adjuk itt életrajzának rövid vázlatát. A Patti-család igazi énekművész-dynastiát kép­visel. Az atya, Patti Salvator, (hogy olasz volt-e, vagy, mint némelyek állítják, morva, és Schiupatti nevet viselt volna, nem ide tartozik), még vagy húsz év előtt kitűnő tenorista volt. Neje is nagy énekesnő lévén, (első férje B­a­r­i­­­i, Portugál-, Spanyol- és Olaszországban még ma is híres), kinak különben igen heves természete volt, — mert,mint mondják, — némely­kor hevességében annyira ment, hogy a közönségnek szemrehányásokat tett, ha nem hallgatta elég figye­lemmel és tisztelettel. De minthogy ő igen tiszteletre­méltó Mezőny volt, és mellette szép hangja és nagy fe­kete szemei is valának, melyeket gyermekei is örököl­tek tőle, szívesen elnézték neki ezen hibát. Első há­zasságból­ leánya, B­a­r­i­l­i Clotilda, ki néhány év előtt halt meg, egész spanyol­ Amerikában, különösen Limában és San Franciskóban sok babért aratott. Há­rom fia:Barili Hettore, Antonio és N­i­­c­­­l­o mint baritonisták és bassisták csak becsületére váltak a családnak. A második házasságbeli gyerme­kek Pattival ezek : A m­á­­­i­a, ki szintén jó énekesnő , kinek férje Strakosch Móricz jeles zongora­­művészei rövid ideig Adelinának mű­utaiban kísérője is volt; aztán Carlotta és Adelina és végre Carlo, egy csinos fiatal ember, ki egy kissé vad és változékony, kalandos szeszélye­it Californiába és Mexicóba vitte, hol mint hegedűművész hallatta magát. Később New­ Yorkba ment, hol az operában énekelt; ugyanitt meg is házasodott és egyszersmind el is vált; innen Memphisbe ment, hol másodszor házasodott, erre a déli hadseregnél mint katona bejelentette ma­gát és aztán több csata-bulletinben halottnak nyilvánít­tatott, de mindig ismét feltámadt és jelen perczben is oly jól érzi magát, mint az összes Pattit, kiket igazán szerencsés családnak lehet nevezni. A mi Carlottát, ki bennünket legközelebb érde­kel, illeti, ő 1840-ben Florenzben született, hol anyja a Pergola színháznál primadonna volt. Szüntelen mű­­vészekkel, érintkezése talentumát korai érettségre hoz­ta , de hajlama kezdetben mégis inkább a festészethez hajlott, mely művészetben nem csekély eredményeket vívott ki magának. Midőn később mégis a zenéhez for­dult, először is a zongorát választotta. Anyja ez okból a new-yorki operánál szerződtette magát és itt Carlotta azon szerencsében részesült, hogy Herz Henri hí­res zongora­művész tanítványa lett. Szorgalmas tanul­mányait egy a családban történt haláleset szakította meg. Ugyanis mostohahúga, Barili Clotilda, Le­ila zenetanárral házassági frigyre lépett. Nemsokára a menyegző után nála mellbetegség nyomai mutatkoz­tak. Dél-Amerika enyhe légalja alatt, — mint az or­vosok remélték, — a betegség előrehaladását még meg lehetett volna akadályozni. A beteg tehát eluta­zott oda, és Carlotta jön mint kísérője kiszemelve. Vége, fájdalom, halálos volt. Carlotta mostohahúgát gyöngé­den szerette, azért a fiatal asszony halála fölött oly mély fájdalmat érzett, hogy egész természete megvál­tozott. Azelőtt víg és kedélyes volt, most szomorú és búskomor jön; egy bizonyos fájdalmas vonás vonult át egész lényén, mely, művészetének eddigi fényes si­kerei és változatossága daczára sem törlődött el abból. New­ Yorkba visszajövetelekor húgát, Adelinát az énekművészetet tanulmányozva találta, sógora, Scola vezetése alatt. Most, kevésbé azért, mert egy énekes­nő hivatását már akkor is életének czéljául tűzte ki, mint azon reményből, hogy a művészet tanulmá­nyozása által szórakozást és búbánatának enyhítést ta­láljon , vett részt ezen tanórákban. A két testvér közt ezen közös tanórákban, mint előre látható volt, nagy­szerű verseny támadt; a leányok ezáltal mind a zon­­gorajátszásban, mind az énekben legcsodálatosabb elő­meneteleket tettek. Csak egy esztendő múlt azóta , midőn Carlotta már első szerződtetését aláírta. U11 m­a­n­n, az ame­rikai impressario megismerkedett vele, és mindjárt be­látta,hogy ő itt egy rendkívüli, a maga nemében egyet­len tehetséggel áll szemben. A hangnak értékét ismer­ve, a new-yorki Academy of másik nagy hang­versenyei számára megnyerte. A siker ép oly szokat­lan volt, mint az általa nyújtott élvezet, és azon általá­nos tetszés, melyet az Unió fővárosában aratott, kísé­rője­len első fellépte utáni utazásaiban Dél-Amerikának többi nevezetes városaiba is. Eleinte kizárólag hang­verseny-énekesnő volt, de később a színpadon is fel­lépett, és ép oly szerencsével, mint húga Adelina. Ki­tűnő tehetsége elfelejteti testi hibáját. Carlotta t. i. kevéssé sántít, mi egy fiatal korában rosszul gyó­gyított sérülés következménye, így tehát nem lehetett máskép, mint hogy nevének híte a tengeren túl is elterjedjen és ott azon kívánsá­got gerjessze, hogy Amerika mű­egének ezen fényes csillagát Európa láthatárán is lehessen ragyogni látni. Carlotta tehát 1863-ik év tavaszán Angolországba ment; czélja, mint magától értetődik, London a világ­város volt, hol ápril 16-án mint hangverseny-énekesnő lépett fel először. — A tetszés-nyilvánításoknak vége­­hossza nem volt; a hallgatók a bámulattól el voltak ragadva. Ilyesmit nem várt senki, de nem is voltak erre elkészülve, és most olyat hallottak, mi ezelőtt so­hasem létezett; bámulva néztek egymásra és kevés ideig halálos csendben maradtak, míg végre orkánként hangosan és ujjongva tört ki a tapsvihar. És azóta így volt ez mindenütt, hol Carlotta mint énekesnő megjelent. Tehát mi az a különös, meg­lepő rajta, mi ilyen varázst idézett elő ? Hangja nagyon tiszta, de nem erős. Ez nem igen rendkívülien hangzik. De hozzá kell tenni, hogy mesés magassággal bír, mi­nt képessé teszi, hogy a „Varázs sípban” az éj királynő bosszú­ áriáját még egy hanggal magasabban énekel­heti, mint azt Mozart írta. Hogy mit jelent ez, azt min­den zeneértő és operabarát tudhatja. Megengedve, hogy Patti Carlotta, tekintettel technikájára, sok pályatársnője által fölülhaladtatik, de coloraturája mégis a legvakm­erőbb, melyet más éne­kesnő soha sem lesz bátor megkísérleni. Ebben fekszik azon inger, melyet hallgatóival éreztet. Hallatlan azon, majdnem elbizottsággal határos játék, melyet orgánu­mával véghez visz. Magától értetődik, mikép Carlotta most nem elé­gedett meg avval, hogy a philharmoniai társaság hang­versenyei alkalmával a St.­James-palota csarnokai egy öt tömjénező közönséggel megteljenek ; ő tovább vágyó­dott, Nagy-Brittania többi városaiba és innen, a sziget­birodalmat odahagyva, a continensre. Az utóbbi út alkalmával Ullman úrral oly szerződést kötött, mikép ő legyen a valódi vállalk­ozó és hogy neki egy megha­tározott, természetesen igen magas fizetést adjon. Ull­man három hónapig maradt vele a Rajnán, Belgiumban és Hollandban, hol ezen rövid idő alatt 300,000 frank jövedelme volt. E tél folytán egész Németországra kiterjedő mű­­útnak előkészületei már meg vannak téve. Az Ullman és Carlotta közti viszony a régi marad, és ez az éne­kesnőre nézve mindenesetre nagy előny. Azon hang­versenyekben, melyekben Patti föllép, még négy más mű­vészi notabilitás is közreműködik: Joel Alfred zongora­művész, Vieuxtemps hegedű­művész, Stevens gordonka­művész és Ferranti, a new­­yorki olasz opera első baritonistája. Ily­ereknek egye­sülése, melyek mind egy estén jutnak fejlődésre, — igazán még sehol sem volt összeállítva. Ullman úr egy héten rendesen hat hangversenyt rendez, hat különböző városban. Carlotta egy hóban huszonötszöri föllépésre kötelezte magát. Miután a kitűnő művésznőt közelebb Pest-Budán is hallandjuk, érdekesnek tartottuk, az olvasót e kis előrajzzal megismertetni. K. B. azon remény, hogy a legfőbb fórum: az ország­­gyűlés igazoló bizottmánya azon minden részre­hajlás fölötti emelkedettséggel, mely e testület méltóságának egyedüli föltétele, szintén meg fogja tenni e részben a magáét, s föltétlen tekintélyé­vel s hatalmával helyrehozandja az elkövetett hibákat. Egy szóval: a mérséklet és józan haza­­fiság koc­káztatott elvének érvényre emelésével visszaállítandja azon elhatározó és legdrágább bizalmat, melynek megőrizésére kell, hogy an­nál inkább törekedjünk, mert nem feledhetjük, hogy itthenn hazánkban a könnyelmű s­­télet­­gyönge pártszenvedély túlzásai s kihágásai nem egyedüli ellenségei annak ; — a határokon túl is vannak még elemek, melyek számára és elle­nünk e tévedések hatalmas fegyvereket szolgál­tathatnak. Lapszemle. A „Wiener Abendp.“-nak minapi czikke az államjogi kérdésekről a bécsi sajtóban élénk tárgyal­tatásra találván, nevezett lap szükségesnek tartá, a lapok válaszai­ s ellenvetéseiben nyilvánult hibás fel­fogásokat egy második czikkben megc­áfolni. Ez így szól : „Csütörtöki czikkünk fejtegetései a sajtó egy ré­szében élénk ellenmondásokra találtak. Sajnálattal kell kiemelnünk, miszerint túlnyomólag még kísérlet sem létetett, ezen ellenmondást a kérdés tulajdonképi mag­vára vonatkozólag dologi szempontból indokolni, s mi­szerint általában a vita szenvedélyesebb és hevesebb hangot vett föl, mint ennek ily nyugodt és jól megfon­tolt okokkal föllépő előadás irányában történnie kel­lett volna. Súlyos vád az a kormány ellen, ha arral vá­dolják, hogy eljárásának jogi alapját eltévesztette, a világosan fölismert jogot mellőzte, s a jogot világosan föl nem ismerte. Mi nem ismerünk súlyosabbat. Leg­alább föl lehetett volna tenni, hogy a czikk jogérveit megvizsgálják, hogy azokat kiigazítják. Mindebből semmit. Általános vádakkal, kedvező esetben általá­nos panaszokkal akarák pótolni, a­mit érvekben elmu­lasztanak; a kormány jogi meggyőződését csak tagad­ni , nem pedig megc­áfolni akarák. „Meg lesz engedve, ezen általános vádnak egy­előre szintoly általános vádat tenni ellent, de oly vá­laszt, mely az igazság elsőségével bír. Oly nagyra teszi a Csász­ kormány a jog ügyét, hogy ezen ügyet tekin­tet nélkül magáévá tenné, ha nem volna is a polgári szabadság Austriában a birodalom alkotmányszerű ki­fejtésének ügye. Valódilag az mindkettő. Csak a jog nyújtja Austria népeinek azon polgári szabadsá­gok biztonságát, melyek elmozdithatlan alapjait az oct. 20-ki császári szó teremté; csak a jog, a helyes pá­lyákra vezetett actio biztosítja nekik azon formák te­remtményét, melyeknek az egész birodalom állami éle­tét befoglalniok s azon uralkodniok kell. De csak is a teljes, az egész jog, nem egyesek jogigénye. Hogy ezen jogigény a szabadság szükségérzetében gyökerezik, melynek jogosultságát ács.kormány,mely­nek jogosultságát Felséges Uralkodónk elismeré, ez mentségéül szolgálhat a szertelenkedésnek, melylyel magát érvényessé tenni igyekszik, de magasb igényt a tekintetbe vézetésre nem szerez neki. Mert a közös ügy fölötte áll, s ezen közös jogot befejezni, a biroda­lom összes népeinek drága tulajdonává emelni a feladat. „A nagyfontosságú politikai kérdés ennélfogva, mely a kedélyeket e perczben foglalkoztatja, valódilag egyszersmind kiválólag jogi kérdés, s mi követelhet­jük, hogy ne önkényesen bánjanak el azon érvekkel, melyek igen komoly értelemben hozattak a nyilvánosság elé. Kimutattuk, miszerint a kir. képviselet iránti tör­vény felfüggesztésének napra, órára szabott határideje jogilag nem létezik, sőt hogy a felfüggesztés lejárta azon előföltevések betöltésével, melyektől azon törvény jogi hatálya függővé van téve, tehát, mint a „Wande­rer” helyesen mondja, azon tényleges lehetőséggel áll be, azon törvényt, mely fölfüggesztetett, életbe léptetni. Mi e tekintetben a törvény világos határozmányaira, az alkotmány VI. és II. czikkére, az oct. 20-ai legmagasb kéziratra hivatkoztunk, s ezen határozmányok benső összefüggését, döntő jelentőségét a jogi kérdésre nézve emeltük ki. Minthogy az érvelés e része lényegileg te­kintetbevétel nélkül maradt, a következő egyszerű s szabatos kérdéseket kell magunknak megengednünk — egyszerű s szabatos válaszokat várva is: „Vájjon a birodalmi tanácsi statútum azonos-e a birodalom alkotmányával, melynek megtartása bizto­sí­ttatik. „S nem inkább észfoglalata-e minden korábbi, újra életbe léptetett s ujonan kibocsátott alaptörvényeknek a febr. patens VI. czikke szerint a birodalmi alkot­mány? „Vájjon az újonan életbe léptetett alaptörvények közt nem értendők-e az oct. 20-ai diploma világos ha­­tározmányai szerint a magyar alkotmány-törvények is? „Váljon életképes e egy öszfoglalat, egy szerves egész, ha az egyes főalkatrészek egymással ellenmon­dásban állnak? „Nem létezik-e — kiegyenlítetlenül mind e mai napig — ily ellenmondáé a magyar alkotmány-törvé­nyek s a birod. tanácsi statútum közt ? „Vájjon a kiegyenlítés nem­erő­­s életföltétel­e a birod. alkotmány s egyik kiegészítő részének, a birodal­mi tanácsi statútumnak foganatosításához ? „Vájjon az oct. 20-ki legm. kézirat Magyarország államjogi viszonyainak rendezésére nem a magyar or­szággyűlést nyilvánitá-e hivatottnak, s végre a febr. patens a II. czikkben nem világosan ezen legmagasb kéziratot jelölé-e irányadónak ? „Ezen kérdésekre adandó válaszokkal az egyes ellenvetések lényeges része elesik, melyek előadásunk ellen­tétettek. A „Presse* az octoberi 20-ki legm. kézirat olvasásánál — oly olvasmány, melyet úgy lát­szik ekkorig elmulasztott — csikkünknek egy ál­lítólag nem világos kifejezését szószerint megtalá­­landja s elismerendi, hogy az a magyar alkotmány­­törvényekre vonatkozik; a „N. Fr. Presse* kény­szerítve látandja magát azon vallomásra, hogy a min­den megtámadás elleni oltalom ünnepélyes fogadá- Napi újdonságok. — Császár Ő Felsége ünnepélyes fogadtatásának programmja nincs ugyan még közzétéve, mindazáltal arról a P. H. következő részleteket hallott: A lánczhíd a 16 nagy zászlón kívül még 200 kisebb lobogóval leend díszítve, melyek a híd hosszában a lánczszemekhez lesz­nek erősítve. A hídfőnél Ő Felségét a városi kül­döttség P­a­u­­­o­v­i­c­s polgármester vezérlete alatt hódo­latteljesen fogadandja, mire a lovas bandérium a vár­iakig kisérendi a királyi fogatot. Az Albrecht főherczeg­­úton, mely szintén zászlókkal leend diszitve, egész a várig a széhek, tanulók stb. sorfalat fognak képezni. A megérkezés napján Ő Felsége fáklyás menettel s éji­zenével fog megtiszteltetni, másnap pedig színi előadás lesz, melyen a nemzeti színház több tagja is közre fog működni. A budai dunapart, a­mennyire lehet, kiegyen­getve szintén zászlókkal leend diszitve. — Az ő­felsége fogadtatási ünnepélyének ren­dezésével foglalkozó polgári választmány­a többek közt azt is elhatározta, hogy az ünnepély emelése vé­gett diszlovas-csapat alakíttassák. A választmány fel­szólítja tehát azon urakat, kik mint diszlovasok meg­jelenni kivánnak, hogy ebbeli szándékukat a nemzeti lovarda igazgatójánál Szatmáry Mihály urnái na­ponkint a délelőtti órákban bejelenteni szíveskedjenek . A pesti német színház igazgatója Landvogt Adolf 100 fttal járult az ünnepélyes elfogadás kíjérslé-

Next