Sürgöny, 1865. december (5. évfolyam, 276-298. szám)

1865-12-03 / 278. szám

ars.«*. Ötödik évi folyam. SORGÖMT. Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal Budán, bécsi-utolsó (a várban) 184. s*. Fiók-kiadó-hivatal Pestéi g­y 8­r 1 Pál papirkereskedésében (hatvani-utcea, a es. kir. postahivatal melletti sarokbal). Késiratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. (a t­ény hirdetések: egy hasábes petit sor egyszeri hirdetéséért • kr., kétszeri hir­detésért ? kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után SO kr. u. é. — Külföldről! hir­detéseket átvesznek a következő árak : Hajnal Frankfurtban és Ha­m­­burg-Altenában Hausenstein és Vollers Hamburgban Keim Jakab­­ Lipcsében Ingler ■., Illyen és fort urak. Buda-Pest, Vasárnap, december 3.1865. Előfizetési árak: Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre ..... SO frt. Egész évre . . . . IS frt. — kr. Félévre e Félévre . . . I . f • =* • Negyedévre . . . • • * » Negyedévre . . . ■ t . H ( HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 21-től kelt legfelsőbb határozatával, pávai Vájna Albertet, a cs. k. Theresia-akadémia növendékét, cs. k. nemes­apróddá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Az erdélyi kir. legfőbb törvényszék Hartmann Károly ottani első igazgatósági segédet, a segédhivata­lok igazgatójává, s Daróczy Pált, az erdélyi kir. udv. kanczellária tisztjét, ugyanannál igazgatósági se­géddé nevezte ki. Biharmegye főispánja Kolláth Ferencz al­­szolgabirót a szalontai járás főszolgabirájává nevez­te ki. NEMHIV­ATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „Pesti Napló” utóhangot irt a pesti választásokhoz, melyben a tartatni szokott sűrűbb összejöveteleken uralkodott tisztességes , mérsékelt hangulatot emelvén ki, különösen a követ­kezőkben adja elő azon üdvös hatásokat, melyeket azok eredményeztek, mondván : „Mennyit nyert ezekkel a közügy iránti érdeklő­dés, a politikai meggyőződés, mely hogy erősebbé le­gyen, szintúgy megkívánja, mint a vallásos hit, hogy ne csak a szívben éljen, hanem szóban és élő tények­ben nyilvánuljon, s a tömegesség által nyerjen intenzí­­vebb melegséget; mennyit nyert a szabadság létezhe­­tésére oly szükséges véleményszabadság, s az ellenke­ző nézetek iránti tolerancia, mely nem mindig tartozik erényeink közé , bajos volna meghatározni, mennyit nyert továbbá épen a higgadtabb hang által a politikai átalános higgadtság, még nehezebb volna megmonda­ni, de a nyereség kétségtelen. „Szintoly bizonyos az is, hogy a nemzeti érzelem és a nemzeti nyelv ügye többet haladt a választás pár hetében, mint az alkotmánytalan élet néhány éve alatt, — annyival többet, mivel szó sem volt külön­böző nemzetiségekről a fővárosban. — Nemcsak hogy a pártok alakulására a nemzetiségi szempont legke­vésbé sem folyt be, de az egyes pártok kebelében is a legteljesebb méltányosság és testvériség uralkodott a nemzetiségek és nyelvek közt, s a német szó, ha az eszme megérdemlő, szintoly lelkes éljenekben része­sült, mint a magyar szónokok beszéde, így a közügy és nemzetiség érdekei mellett, ámaz összejövetelek tel­jes testvériséget hoztak létre a polgárok között, s több ízben emelkedett­­ szózat azon sajnálat kifejezésére, hogy az izraelita polgártársak ki vannak eddig elé zárva oly fontos polgári jog gyakorlásából, mint a képviselőválasztás. „Mindezen üdvös hatás mellett van egy másik, mely ama hatás maradandóságát biztosítni fogja. „A választások előestéjén, a Széchenyi-sétatéren tartott találkozás alkalmával, ha jól emlékszünk, Bus­bach ügyvéd fejezi ki azon reményt, hogy a Lipótváros választóinak ott összegyűlni szokott része gyakrabban találkozzék, — talán az ellenjelölt pártjával is gyara­podva. Nagy tetszéssel fogadtatott az indítvány, — és nem is csoda. A néhány heti összejövetel a mulatság­nak egy új és nemesebb nemét tette már valódi szo­kássá a polgárokra nézve : bizonyos közügybe vágó alkalmakra összegyűlni, a tárgyakat eszmetisztázás végett megvitatni, s a közvéleményt felvilágosítni, va­lóban igen helyes és életrevaló eszme. Vannak dolgok, melyeket, mielőtt a város és ország törvényes képvise­lete szőnyegre hozna, igen czélirányos, fesztelen esz­mecsere útján, mintegy próba­gyűléseken megvitatni, hol mindenkinek nyitva áll az ajtó, s mindenki szaba­don hozzászólhat, — más korlát nem lévén, mint a­mit a tisztességes társaságok hangja parancsol. Ezen, nem utczai gyűlések, hanem az intelligentia ezen mee­­tingjei nem egykönnyen fajulnak puszta demonstrá­­tiókká, melyek könnyen compromittálhatják az alkot­mányos tanácskozási testületek tekintélyét. „ Az intelligentia ily összejöveteleit nagyobb hord­­erejűeknek tartván, mint a csupán egyes személyek megünnepeltetését, óhajtjuk, hogy azok túléljék a vá­lasztási mozgalmakat, s nevezetesebb alkalmakkor ismétlődjenek a közszellem javára és erősödésére, s a véleményszabadság érdekében, mely nálunk még nem áll oly magasan, hogy kifejtésre szüksége ne volna * Az „0 e s t r. Z t­g* azon aggályt, vagy néme­lyeknél reményt, mintha a zágrábi ország­gyűlés jelen eseményeiből oly vi­szály fejlődhetnék ki, mely által az ál­lamjogi kérdés megoldása ha meg nem is akadályoz­­tathatik, de mégis késleltethetik,­csalódásnak nyilvá­nítja. A zágrábi országgyűlésen jelenleg nyilvánuló vé­leménykülönbségek annak belügyét képezik, az or­szággyűlési rendet illetik, de a nagy államjogi kérdést s megoldását azok nem érintik, annál inkább, mond az „Oestr. Ztg, minthogy másrészt semmi sem történt, a­mi azon kételyre indítana, hogy a mostani zágrábi országgyűlés megmarad-e azon irány mellett, melyet az 1861-ki elfogadott, midőn a 41. czikk által Magyar­­ország irányában fentarta ugyan az ország autonómiá­ját, de a 42-ik czikkben Horvát- és Szlavonország ál­­lamjogi összeköttetését Sz.­István koronájával elismer­te. Ez irány megkivánja a délszláv királyságok köve­teinek a pesti országgyűlésre oly czélból leendő külde­tését, hogy a magyar korona összes országaira nézve közös koronázási hitlevelet elkészítsék. S mi ezen ko­ronázási hitlevél ? A hazai, cseh, olasz, osztrák kirá­lyoknak sok, majd mindig polgárháborúk közt történt dynastia-v­áltozásai azt eredményezték, hogy, ha nem tévedünk,a 14-ik .század óta minden trónralépésnél a német választási capitulatiók mintája, szerint koroná­zási hitlevelek használtattak. Magyarország teljes pa­cificatiója után végre VI. Károly hitlevele változhat­­lan alaptörvénynek ismertetett el. A király abban megigéré az ország összes szabadságai s törvényeinek fentartását, a szent koronának az országbani megőrzé­sét, az egykor a magyar koronához tartozó országok bekeblezését; a rendeknek az uralkodó­ház teljes ki­halta utáni királyválasztás iránti joga megerősittetett, s végre a király, utóda lelkére megigéré, hogy ez hat hónapra kormányra lépte után koronázó országgyűlést hiv egybe s koronázási hitlevelet ad ki. — Azon vál­tozások, folytatja tovább e lap, melyeket Magyarország alkotmánya az utolsó időben szenvedett, magukkal hoz­zák, hogy a koronázási hitlevél, mely ma forog­jon, amellett, hogy a magyar korona összes országaira nézve közösnek kell lennie,­­ kell hogy az új s elis­mert viszonyoknak is megfeleljen. Különösen a magyar korona országainak viszonyát a királyhoz, vi­szonyaikat a monarchia összeségéhez kellene megálla­pítania. Ha Magyarország a Sz.­István-korona épsé­gét megőriztetni kívánja, úgy Horvát- s­kótországnak fehér lapot nyujtana, melyre azok a két királyságnak egymás közti viszonyait, valamint autonóm állásuk szükségleteit s föltételeit följegyezzék. Így áll az ál­lamjogi kérdés a magyar korona országai közt, érin­tetlen s háborútlan azon egyenetlenségektől, melyek e perc­ben a zágrábi országgyűlés keblében az ország­gyűlési rend határozmányai iránt kitörtek. Az állam­jogi kérdés megoldása azáltal se nem késleltetik, se nem akadályoztatik. Az alsó-austriai országgyűlés bizottmányá­nak felirati terve elkészült, még­pedig kettős alakban, mennyiben a bizottmány kisebbsége is nyújtott be egy tervezetet. Ez utóbbi nem egyéb, mint szabatos bizal­mi szavazat, melynek jelentőségét emeli az, hogy azt Rauscher bibornok-érsek is aláírta. A többség terve­zete is, legalább első részében, a mérsékeltség s békü­­lékenység szellemétől látszik sugalva lenni; azonban annak második részébe, mint a „Debatte“ magát kife­jezi : kakuktojás fészkelte be magát, s ez azon kívánat, hogy a februári statútum változtatásai azon országokra nézve, melyek a bírod, tanácsba követeket küldöttek, csak ezen birod. tanács beleegyezésével nyerhessenek törvényes érvényt; vagy­is, hogy ő Felsége az ország­gyűlési időszak bezárta után a szükebb reichsrathot hívja egybe s annak idején a magyar és horvát or­szággyűlések eredményeit a birodalmi alkotmányra vonatkozólag a reichsrathnak terjeszsze elő. Melyik­nek ? kérdi maga a„Fremdbl.“A tágabbnak vagy a SZükebbnek. ? Ez nincsen világosan mondva, és pedig azért nincs, hogy épen e szándékos kétértelműség által minden pártnak megfeleljenek. A centralisták, kik még a tágabb reichsrath tictiójához ragaszkodnak, azt hi­hetik, hogy annak újra-feltámasztásáról van szó ; az autonomisták és dualisták azon gondolatot köthetik hoz­zá , hogy a szűkebb reichsrath ad hoc, azaz : az alkot­mányváltoztatás végett lesz egybehíva. Ebből csak az tű­nik ki, miszerint a bizottmányi többség urai kénytetve ráták magukat, az egész februári jogi logikának egy jó, sőt legjobb részét elvetni, hogy a pillanati helyzet­nek megfeleljenek. Ámde miben áll a reichsrath-párt ezen helyzete? — kérdi a mondott lap. Egy jogot akar megőrizni, s látja, hogy azon perc­ben, midőn ezen jogot megnyerné, az tényleg többé nem lenne kivihe­tő. Ha ma megszüntetnék a reichsrath felfüggesztése, a tágabb reichsrath többé nem ülhetne össze. Se a lengyelek, se a csehek, de még az autonomisták egy része sem fognának abban megjelenni; a dal­maták és velenczeiek, magyarok és horvátok hiányoz­nának, s Erdélyből alig fogna egy kis elszóródott töre­déke a volt reichsrathi töredéknek megjelenni. A ko­rábbi német-centralista párt kis csapatjára a tulnyomó­­lag üres székek tátongnának. Ezen ténynél fogva tartá a reichsrathpárt szükségesnek reichsrathi követelésé­vel a szűkebb kir. tanács szűk terére visszavonulni. — De ha már ily fedett visszavonulásra érzék magukat kénytelve, — úgymond az érintett lap, — tegyék ezt őszintén és nyíltan s ne színleljenek ismét győzelmet, hol csak vereséget vallhatnak be, s ezért correct eljá­rásnak csak azt tartotta volna, ha a tágabb bir. tanács gondolatát maguk sistálják addig, míg Magyarország­gal az egyetértés létre nem jö. Ezt a „Fremdbl.“ a maga álláspontjából véleményezi, de találkozik e te­kintetben az „Oestr. Ztg“-éval, mely azt mondja, mi­szerint az alsó-austriai országgyűlés többsége legjobb uton van, két szék között a földre ülni, hol bizonyosan ott ülni is hagyandják. Követválasztási mozgalmak. Újabb követválasztások : Bars megyében : K­o­n­k­o­l­y-T­hege. Bihar megyében : C­s­a­n­á­d­y Sándor, Végső Del­ért. Veszprém megyében : Pap János. Abaújban: Gábriel István, Darvas Antal, Se­m­s­ey Béla. Somogy megyében : Domaniczky Boldizsár. Pozson megyében : Császár József, gr. Pálffy István. Csongrád megyében : O­r­o­s­z­i Miklós. Vas megyében : gr. S­z­a­p­á­r­y Géza. Ugocsában : b. Perényi Zsigmond. Krassó megyében: Joannovics György, Ma­­niu Aurél, Mocsonyi András. Temesben : Monojlevics Emil, Fischer István, K. Ambrózy Lajos, Ivacskovics, Da­­maszkin János, Onossy Mátyás. Komáromban : Z­á­m­o­r­y Kálmán, M­a­d­a­r­a­s­sy Mór, Ghyczy Ignácz. Gömör megyében :Szentiványi Károly, Draskóczy Gyula, Fáy Gusztáv, Dapsy Vilmos. Mármaros megyében : Markos István. Heves megyében : P­a­p­p Pál, Al­m­á­s­s­y Sán­dor, Borbély Miklós, N­á­n­á­s­s­y Ignácz. Vasmegye felső-öri kerületében: Hollán Ernő. Szathmármegyében Csengeren: Domahidy Ferencz, F.-Gyarmaton : Vályi János, Hegyesen: V­e­c­s­e­y József, Nagy-Károlyi kerületben : Kende Kánut. A krassói kerületben: Maróthy János. Ora­­viczán : F­a u­r. Jász-Árokszállás, nov. 30. Tegnap éjjeli­ől tizenegykor lett vége az árokszállási választó­kerü­letben a követválasztási szavazásnak, mely az­nap reggeli fél 10 órakor kezdetett meg és szakadatlanul folytattatott. Az eredmény következő: a Móczár Jánosra esett 699 szavazat ellenében Pethes József választatott meg országgyűlési képviselőnek 174 szavazattal. A megválasztott képviselő és pártjának megke­resése folytán a szavazás kétszázad lovas katonaság ellenőrzése mellett ment végbe. Úgy hiszszük, hogy e választás dolgot adand a verificáló bizottmánynak. ...............-Jászberény, nov. 30. A ladányi választó-ke­rületben felkiáltás utján Illés János 1861. évi kun­­szt.-mártoni választó-kerületbeli képviselő választatott. Jászberény városában dec. 5-én lesz a választás. A „P. Napló” F.-Vissóról nov. 22-től követ­kező közlést kapott: Mármarosmegyének felső-vissói választókerüle­tében a képviselői választás f. hó 22-én megkezdetett, zavaros lévén a kezdete, —zavargásokkal végződött is. — Miután a zavargások közben véren ás, és állítólag haláleset is adta elő magát, reméljük, hogy a megyei hatóság az ügyet meg fogja vizsgáltatni és kideríteni. Az országnak alighanem legtöbb nemességgel biró ezen kerületebeli becsületes nép két pártra osztatott, — a szembetűnő nagy rész Mihályi Gábort óhajtotta képviselőjéül, ki már négy országgyűlésen az osztatlan bizalom választottjakép szerepelt mint követ s később ezen kerületnek egyhangúlag megválasztott képvi­selője. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a pártoskodást — a megyei szilárd alkotmányos párt beleegyezése nél­kül és ennek rászólásával — Sz. J., ki ezen kerület­ben szavazási jogosultsággal sem birt, kezdette meg családjának tagjaival és vezette azt alattomban egész a kitörésig, a megye közcsendességének nem kis botrá­nyára. Előidézte és ápolta a pártoskodást kerületünk és megyénk oly nagy taecsü­téseben és tipdseletében m­onő­sülő egyéne ellen Sz. J. úr azután, hogy három nap előtt a szigeti választókerületben képviselőnek már megválasztatott , holott tagadhatatlan, hogy a szigeti kerület hat román nemes községének nagyszámú vá­lasztói, kik előtt a Mihályi név a 16 év előtti zajos múltból és családi összeköttetésnél fogva a leghálásabb emlékekkel van egybekötve, — ha azt csak gyanít­­hatták volna is, hogy Sz. az egyéni neheztelésből a me­gyénkben uralgó jó egyetértést­­megrontani akarja, kön­nyű lett volna nekik a sziget-kerületi értelmiség bár­mely jeles magyar tagját a szigeti kerületből fellép­tetni, kinek megválasztatása kétséget sem szenvedett volna Miután ezen majdnem tisztán román kerületben román egyén nem találtatott, ki Mihályi ellenében más egyént a képviselőségre ajánljon, megtette azt Sz. J. úr unokatestvére, Sz. Pál ur, — ki pár héttel előbb Mihályi Gábornak saját szavazatát és közremű­ködését megígérte volt, — megtette azt Papp Simon nyugalmazott gör. kath. román lelkész részére. Elősegittetett a megyénkben annyi érdemeket szerzett Mihályi Gábor ellen kelesztett pártoskodás a felléptetett Papp Simon nyugdíjas lelkésznek fia Papp Zsigmond kerületi alszolgabiró által is. — Elősegítette az ingerültséget a felsö-vissói cs. kir. erdészeti tisztség­nek egy része, kik falura mentek a népnek elszédité­­sére; — mindezek daczára a szavazók többsége a Mi­hályi pártján volt, — ha ezek az ital által lerészegített ellenpárt, különösen a szavazati képességgel nem biró kincstári munkások által kövekkel és botokkal meg­támadva, a szavazás helyéről el nem kergettettek volna, vagy ha M. G. úr magas hivatali állásának daczára pártjának megengedte volna a támadást hasonló erejűvel viszonozni. Az eszközölt megtámadás és szétkergetés után a szavazásbani részvét a Mihályi-pártbeliek által élet­­veszélylyel is alig lévén eszközölhető, a bekövetkezett éjjeli sötétség miatt ezek a beküldött óvás megtétele után a szavazás helyére többé vissza nem mentek , a további történteket majd közelebbről. M. V., a szavazókat összeíró küldöttség el­nöke a maga, s a kerületi román értelmiség nevében. Megyei ügyek. Pest megye központi választmánya 1. év december hó 7-én csütörtökön d. e. 10 órakor tartandja utolsó ülését. Üllindazok, kik a i. é. october 10-iki me­gyebizottmányi nagygyűlésen a választmány tagjaivá megválasztottak, s akár a fővárosban, akár azon kívül laknak, felszólíttatnak, miszerint ezen ülésen, mely a képviselőválasztások eredményeinek bejelentésén kí­vül, egyéb fontos, a választmány teendőit végleg befe­jező ügyek tárgyalásával is foglalkozandik, a lehetség szerint még egyszer megjelenjenek. Az érdek, mely a választmány működését eddig kísérte, kétszeres lendü­letet találhat abban, hogy a hirdetett ülés egyszers­mind búcsú-találkozása azon erőknek, melyek a me­gyében az országgyűlés létesítésére alkotmányos ala­pon egyesültek. Kelt Pesten, 1865. dec. 1-én. D­a­­­m­a­d­y Győző m. k. központi választmányi jegyző. Erdélyi országgyűlés. Dózsa Eleknek az előleges értekezletben tar­tott beszéde. Ezen országgyűlést urunk, királyunk uralkodói meggyőződést kereső azon intézménynek tekinti, mely hivatva van egy, nem csak reánk nézve, nem csak a testvér magyar hazára nézve nevezetes életkérdésben nyilatkozni, hanem egy olyan kérdésben, mely a körül­mények hatalmánál fogva a birodalom jövendője bizto­sítása megoldási kérdésének kulcsává vált. (Helyeslés.) Ő Felsége által tehát e végre alakíttatván ezen gyűlés, szóló az ezen gyűlésre nézve kimondott utasitáshoz hív akar maradni. Az lévén kimondva — igy folytatja , hogy ezen gyűlésnek csupán csak egyedüli és kizáróla­gos tárgya az unióról szóló 1848-dikbeli l-aő törvény­­ czikk, én ezen korlátokat tiszteletben akarom tartani, és mindenkép azok között kívánok maradni. Ezen kérdés megoldására nézve egy kegyelmes királyi leirat érkezvén hozzánk, és az lévén mai értekezletünk tár­gya, én előbb annak szellemére, azután pedig tartalmára vonatkozólag kívánok nyilatkozni. (Halljuk!) Szelle­mét illetőleg, örömmel nyilvánítom, hogy jövendőnket, s jövendőnkre nézve mindnyáj­unkat megnyugtató királyi tényekkel találkozunk. Ezen leiratban Ő Felsége elő­ször határozottan és a lovagiasság által visszavonhat­­lanul biztosított reménység nyújtása mellett nyilvánítja, hogy a történelmi jognak tiszteletben tartása, és ennél­fogva a jogfolytonosság lesz az, a­mely ezután kormá­nyának alapkövét képezendi, és ennélfogva kormány­zásában szakított azon rendszerrel, mely a jogeljátszás szerencsétlen nevezetességű bélyege alatt 17 éven át érezteté velünk súlyát, és a­mely egy magát kiválólag alkotmányosnak nevező miniszer fejében miként szület­hetett, azt megfog a lehetetlen, és abban legfeljebb sem láthatni egyebet, mint Herostratusi dicsőséget. Továbbá ki van mondva és pedig határozottan ki van mondva, hogy urunk királyunk Erdély hazánkat nem az összes monarchiával összekapcsolt, összeolvadt provincziának, hanem a szent korona részének tartja, és ennélfogva ez­által meghiúsultak mindazon kilátások, mindazon ábrán­dok, a­melyek e tekintetben is kis hazánknak egy oly­­forma szereplést akarának biztosítani, a­milyet megis­merni eléggé való alkalmunk. De ki van mondva ezen kegyelmes leiratban az is, hogy Ő Felsége magát elhatározta: minden, a prag­­matica sanctio értelmében a birodalommal kapcsolat­ban álló tartományokra nézve a jogfolytonosság elvét elismerni, és ezáltal megszabadított bennünket, lega­lább reménységünk szerint, a szüntelen változó experi­mentumoknak ép oly költséges, mint kínzó ismétlésé­től. (Helyeslés.) Mindezeknél fogva, ezen kegyelmes leirat mindnyájunkra n­ézve örvendeztető, és kezessége egy jobb jövendőnek. Éppen azért csatlakozom Koloza­­megye érdemes követe azon indítványához, hogy Fel­séges Urunknak 17 évi szenvedéseink által elannyira ki­érdemelt megnyugtatásunkért hálás köszönetünket tol­mácsoljuk. Átmegyek a szőnyegen lévő k­­leirat tartalmára, melyet abban látok, hogy tanácskozásaink egyedüli és kizárólagos tárgyául az 1848-dik évi, Kolozsváron kelt és az abban elfogadott 1848. évi 7-dik pozsoni tör­­vényczikk revisiója van elénk tűzve. Egy törvény­­czikknek és pedig egy megnevezett törvényczikknek revisiója van tehát elénk tűzve, és itt figyelmüket ké­rem! (Halljuk!) Nem az unióról, hanem egy e tárgy­ban kelt megnevezett törvényczikkről, nem az egyesü­lésről, hanem egy törvénytárunkban lévő articulusról lévén szó, ezáltal Felséges urunk az uniót bevégzett ténynek veszi, (helyeslés) melyhez most már szólani sem lehet. És nem is tehete­m Felsége másként, mi­után az unió oly tör­vény­czikkek által van kimondva, melyek mindazon kellékekkel birnak, melyek által vala­mely törvényczikk érvényessége föltételeztetik, és me­lyeket az úgynevezett jogászok minden sophismái nem voltak képesek megdönteni. A közös országgyűlésen legkisebb ellenmondás nélkül történt megjelenés által életbe is átvitt ezen törvényczikkelyek alapján a kér­désben forgó uniónk bevégzett s jelenleg vitatás s re­­visió alá se vehető ténynyé vált; méltóztassanak azt is figyelembe venni, hogy nem annyira a kérdés alatt lévő 1-ső törvény­czikk alapította meg és biztosította uniónkat, mint annak minden ellenmondás nélkül történt végrehajtása.­ — Ezen végrehajtás sütötte rá az érvényességnek és a maga utján kívül semmi­kép meg nem változtathatásnak bélyegét. — Csak is ezen törvényczikkekről lévén és lehetvén tehát je­lenleg is szó, mi a jogfolytonosság felállított elve szerint attól el nem távozhatván, a jogfolytonosság azt kívánta volna és azt kívánná, hogy miután mi 1848- ban ezen unió életbeléptetése jeléül és következtében a közös magyar országgyűlésre meg voltunk hiva, és éppen ezen unió szabályainak formulázására oda kö­veteinket is küldöttük, most felelevenített alkotmányos életünket ott kezdjük folytatni, hol az a felfüggesztés által megszakittatott volt, t. i. miután követeink Ma­gyarországon éppen ezen unió szabályozása végett vol­tak értekezni s azt meg is kezdették, de be nem vé­gezhették, követeinket oda kellett volna meghívni, ezen megkezdett, de be nem végzett munka befejezé­sére. (Helyeslés.) Ez lett volna természetes rendje a dolognak, és előzött volna meg igen sok, meggyőződé­sem szerint alaptalanul tápláló oly reményeket, melyek még azzal kecsegtetik magukat, hogy Felséges urunk­nak mindezen nyilatkozatai mellett is a megkezdett al­kotmányos út még megzavartathatik, és a­mit már lé­tesülnek tartunk, az még csak reményeink közé tar­tozik. Meg lehetett volna előzni azon súrlódásokat is, melyek egy nem a maga rendjén, és nem az elébe tar­tozó tárgyak fölötti tanácskozás végett összehívott gyű­lésen kikerülhetlenek szoktak lenni, bármikép mond­juk is azt, hogy teljességgel nem fogunk másokat ke­seríteni , sem magunkat mások által keseríttetni, bajos lévén elfojtani a múlt idők keserves emlékezetének megújulását. De mivel Ő Felségének tetszett meg-

Next