Sürgöny, 1866. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1866-01-26 / 20. szám

20. sz. Hatodik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda: Pest,­uri-utcza 1. szám. Kiadó-h­ivatal: Pesten, (barátok tere 7-dik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelező­inktől fogadtatnak el. ___________ Pest. Péntek, január 26. 1866. Előfizetési árak: Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre............................20 frt. Egész évre....................18 frt . Félévre............................­ 10 - Félévre....................... 9 -Negyedévre............................ 5 „ Negyedévre , . . . 4 „ 50 Magán­hirdetések: egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnái Frankfurtban és Hamburg-Alte­­nában Slausenstein és Vogeler*; Hamburgban Türk­h­eim Jakab ; Lipcsében Engler M. és Fort Ernő urak. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jan. 18 ki legfel­sőbb elhatározásával Gyü­rky Ábrahám cs. kir. ka­marást a magyar kir. helytartótanács tiszteletbeli titká­rává — dijelengedés mellett — legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott, NEM HI­V­AT­ALOS HESZ Lapszemle. Az o­r­s­z­á­g­g­y­ű1l­é­s baloldala, mint a „P­e­s­­ter C­o­rr.“ jelenti, tegnapelőtt (f. hó 24-én) estve a „Tigris“-szálloda termében mind a négy kerület közös tanácskozása végett egybegyű­lt, s ez összejövetelben mintegy 80—90 tag vett részt. — Az elnökség Nyáry indítványára Ghyczy Kálmánra Hibáztatott; jegyzőül gr. Ráday László működött. Az elnök említé, miszerint a Deák-párt értekezletében 30 névből álló jegyzék álla­píttatott meg, melybe az ezen párthoz tartozó pártból 9-en vétettek föl, s azon óhajt fejezé ki, hogy ezen párt is 9 tagot vegyen föl a Deák-pártból a maga választási javaslatába, úgy hogy mindkét párt kölcsönösen köte­lezi magát azon 18 tagra szavazni, s csak a többi 12 tagra nézve tartja fen magának mindenik párt a szabad választást. Ebből immár azon kérdés támadt, vájjon a baloldal a Deák párt által elfogadandó 9 tagra a Deák Ferencz által felállított névjegyzéket egyszerűen elfo­gadja-e, vagy pedig e 9 tagnak választását maga esz­közölje-e. Határoztatott, hogy azon bizalomnál fogva, melyet e párt tagjai Deák Ferencz iránt táplálnak, az általa a baloldalból javaslatba hozott 9 tagot egysze­rűen elfogadják, s az értekezlet csupán a szabadon vá­lasztandó 12 tagra nézve teend választást. Ezen a tag­nak névjegyzéke azonnal meg is állapíttatott. Ezen kölcsönös pártmegállapodásokhoz képest ennélfogva a felirati bizottmányba javaslatba hozatott a két párt által egyértelműig a következő 18 tag : Gr. Andrássy Gyula, Bezerédj László, Csenger Antal, Deák Ferencz, b. Eötvös József, Gorove István, Klauzál Gábor, Lónyay Menyhért és Szentkirályi Mór; a Deák-pártból: Bónis Sámuel, Csernovics Péter, Ghy­­czy Kálmán, Ivánka Imre, Jókai Mór, Nyáry Pál, b. Podmaniczky Frigyes, Tisza Kálmán és Várady Gábor a baloldalból. A többi 12 a Deákpárt javaslata szerint: gr. Apponyi György, Bartal György, gr. Csáky László, Fest Imre, Hollán Ernő, Horváth Boldizsár, Joannovics György, Kandó Kálmán, b. Kemény Zsigmond, Kubicza Pál, Somssich Pál és Széll József. A baloldal javaslata szerint pedig: Böszörményi László, Dessewffy Ottó, Kállay Ödön, gr. Keglevich Béla, Komáromy György, Lukács György, Popovics Zsigmond, gr. Ráday Gedeon, Sárközy József, b. Simonyi Lajos, Szaplonczay József és Szontagh Pál Az e kérdés fölötti tárgyalások folyamában indít­ványba hozatott, hogy a párt a maga állásának jellem­zésére külön elnevezést vegyen föl.­­ Azonban az álta­lános nézet az volt, hogy miután a pártok IMG 1-ben a 2-ik föliratban egyesültek, ezen párt az 1861-ki fölirat alapjából indulva ki, egyedül Deákot ismeri el vezéré­nek, minthogy azon biztos reményt és bizalmat táplálja, hogy ő épen ezen elveket fogja képviselni. Ennek foly­tán e párt nem vesz föl külön elnevezést. A „H­o­n“ ezen határozatot valószínűleg a jegyzőkönyv eredeti szövege szerint következőleg formulázza: „E párt ragaszkodik azon elvekhez, mik az 1861- diki feliratokban vannak letéve , s követni fogja azt a férfiút, a­ki ezen elveket képviselni legtermészeteseb­ben hivatva van, s miután egy nagy hazafinak nem puszta nevét, de ugyanannak elveit tűzte ki zászlajára, ezáltal legszilárdabb hívének vallja magát.“ Továbbá az értekezlet Tisza Kálmán indítványára elhatározá, hogy a 4 kerületi osztály mielőbb egybe­­gyüljön s minden 10 tag után egy képviselőt válasszon, kik időnkint egymással tanácskozzanak s a párt nevé­ben Deákkal értekezzenek. — Nyáry, Tisza, Bónis s mások kijelenték, hogy a pártnak épen nem czélja, De­áktól elválni. Sárközy a legszélsőbb baloldal nevében azon nyilatkozatot téve, hogy ezen töredék is mindig Deákkal óhajt menni, s csak a legszélső­jobboldal irá­nyában akar ellenzéket képezni. reményben a jövő iránt ugyanazon biztonság­érzetet ébreszszék , nagyban s egészben azonban nem tagad­hatni, miszerint azon alapok, melyekre a császár a po­litikai szabadságot Francziaországban fektetni ügyek­szik — t. i. a gazdászati szabadság — helyesek. Csak az elsőnek azon mértékére nézve, melyet­­ a jelen pil­lanatban Francziaország által megbízhatónak tart, le­hetne ellenvetést tenni. Úgy látszik, ő maga sem ta­gadta maga előtt ezen hézagot, mert miután felsorolá azon különböző reformokat, melyek kormánya alatt a gazdászati téren behozattak s előadá azon hatásokat, melyeket azok ekkorig előidéztek , következtetései vé­gén oda jut, hogy intézményeinek viszonylagos becsét Francziaországra nézve emeli ki s azon esetre, ha esz­méi összeségükben háborútlan kivitelt nyernek, a politi­kai szabadság aranykorát helyezi kilátásba. A „Debatte“ a trónbeszéd homályos helyeiről beszél. „Még a tagadhatlan igazságok is — úgymond — melyek a császár szájából jönnek, gyakran oly vi­lágban tűnnek föl, mely a gyakorlatlan szemnek a teljes igazság fölismerését megnehezíti. Ezért a világ gyakran ellenmondásokat vél a napóleoni politikában találni, melyek azonban valóban nem azok, hanem csak a császári beszédek félhomályában tűnnek föl mint olyanok.“ A „N. F r e i e P r e s s e“ a belpolitika programm­­ját, melyet a trónbeszéd az ő nézete szerint felállít, kö­vetkezőkben foglalja össze: „Semmi megosztása a ha­talomnak, semmi ministeri felelősség, semmi kamrai kezdeményezés, hanem a birodalomban egyedül felelős souverain uralmának tovább-fennállása.“ „Azon hiedelem — írja a „G­­­o­ck­e“, — hogy egy trónbeszéd bárminő újat vagy hallatlant fog hirdetni, tulajdonkép a politikai gyermekkorba tartozik. Régi parlamenti országokban a folyó­ politika a pártok köl­csönös állásából ered ; tudva van, hogy mi lehet, s mi valószínű ; nem rögtönöznek semmit, nem tesznek ugrá­sokat, s ezért egy trónbeszéd sem tár föl új világokat. Minden az egyengetett ösvényen mozog; mindenki meg­lehetősen előre tudja, mit várhat a másiktól.“ A franczia trónbeszéd leghosszabb tétele a bel­­alkotmány-kérdésekre s a kormány-elméletekre oly módon terjeszkedik ki, mely egy hírlapi czikkhez ha­sonlít. I. Napóleon is írt néha hírlapi czikkeket, még pe­dig azon tudattal, hogy Francziaországban sehol ellen­­czikk nem jelenhet meg; a trónbeszéd jelen tételére nézve ugyanez lesz az eset. Vita e szerint nem fog megnyittat­ni , hogy mindamellett ily kérdés megérintetett, talán azt tanúsíthatja, hogy számos hallgatag ellenszónak előföltevése fekszik alapul. Különben a legközelebbi czél az, a törvényhozó-gyűlést beleegyezésre bírni, s ezen czél valószínűleg el fog éreztetni. Az „0 e s t r. V o l k s f r.“ úgy találja, misze­rint a beszédnek öszbenyomása az „öntudatos erő- és biztonságé;“ ezzel karöltve jár azonban azon szerény vallomás, hogy : „minden kormánynak vannak hibái,é s azon hivő elismerés, hogy minden emberi hatalom és eszély fölött egy legfőbb akarat kormányozza a világot s hogy a nemzetek s egyesek szerencséjére az anyagi kifejlés nem elégséges, hanem a hit s morál elveibeni nevelés, a jó iránti szeretet s a vallási elvek munk­at­­lanok. A „ W­i­e­n, G­e­s­c­h­ä­f­ts z­i­g“ a trónbeszéd maga­tartását a „korm­ányra“ vezeti vissza. Ha ekkorig azon szavakban, melyek magas helyről ejtettek, csak túlnyo­­mólag politikai tényt lehetett találni,úgy az újabb kor oda vitte, hogy ilynemű nyilatkozványoknak különös gazdá­szati nyomatékot is tulajdoníthatni. Ha azelőtt­ ily alkal­maknál a háború és béke fölötti kérdés első sorban állt, úgy ez most már csak téri tekintetben az­ eset. A köz­érdek sokkal jobban érintetik most a gazdászati kér­dések által, melyek tárgyalása elöl a trón­beszéd nem vonhatja el magát. „Ha általában még szükségünk volna intésre, hogy egész buzgósággal a gazdászati té­ren előre törekedjünk, úgy az azon világosság s sür­­gelemben fekszik, mely Napóleon császár nemzetgaz­­dászati programmjában kifejezésre jutott.“ Országgyűlési tudósítások. Az alsóház XVII -ik ülése jan. 25. d. e. 10 órakor. Elnök : Szentiványi Károly. L­u­k­á­i­c­s Bódog választását az osztály megsem­misítendőnek véleményezi, főleg azon okból, mert az elnök csak azon esetben jelenthette volna a közfelki­­áltássali választás eredményét, ha kellő számú választó a szavazást nem kívánta volna, mivel azonban ezt nem tette, szabályellenesen cselekedett. Halász Boldizsár igazolás mellett szól. Csáky László az osztály véleményét pártolja. De a ház közakarattal a megsemmisítést fogadja el, ennélfogva L­u­k­s­i­c­s Bódog választását elnök m megsemmisítettnek jelenti ki. M­a­r­ó­t­h­y János választásánál verekedés for­dult elő, melyre nézve az osztály nem tudván, ki kez­dette a verekedést, ennélfogva vizsgálatot javasol. Egy tag a baloldalon a jegyzőkönyv föl­olvasását kívánja, azután az osztály első véleménye — vagyis az igazolás mellett szól. Szentkirályi Mór megmagyarázza, miért változott az osztály véleménye. Mert utólag megkapta a corpus delictit, a verekedés helyének, idejének, és az agyonütött nevének megnevezését. Ennélfogva vizsgá­latot kíván. Várady Gábor állítja, hogy kellőleg okadatolva nincsenek a vádak, a panaszlevelek el vannak látva pecsétekkel, de a felállított panaszokból egyet sem iga­zolnak be, minélfogva igazolást kíván. Vl­ád Alajos szintén vizsgálatot kíván, de a háznak csak alig néhány­ tagja állott föl a vizsgálat mellett, s ennélfogva M­a­r­ó­t­h­y János igazolt kép­viselőnek jelentetik ki. Következtek a 9-es választmány tárgyalásai-Babes Vinczét az osztály véleménye folytán a ház egyhangúlag igazolja. B. Maj­thényi Lászlót az osztály igazolandó­­nak véli. — Zsedényi Ede nem ellenzi ugyan, de mivel e választott képviselő G 1-ben is választva, az or­szággyűlésen meg nem jelent, s miután most sincs jelen, határidőt kiván kitüzetni, mely alatt az illető az ország­­gyűlésen megjelenni tartozzék. A ház mellőzi ez in­dítványt és föltétlenül igazolja le. Majthé­­n­y­i Lászlót. László Imre az osztály véleménye folytán egy­hangúlag i­g­a­z­o­lt­a­t­i­k. D­é­c­s­e­y Imre választására vonatkozólag vizs­gálatot javasol az osztály. T­ú­r­y Samu az osztály véleménye mellett szól. Vl­á­d Alajos az okiratok felolvasását kívánja. Jókai Mór szót emel a központi választmány mellett, hivatkozva a „nemzeti becsület védpajzsára“, mely alá őket a 48-ki törvények illető czikke helyezte. A vizsgálat mellett szól, és arra b. S­i­m­o­n­y­i Lajost kéri kiküldetni. Vl­á­d Alajos azért, hogy a fenforgó körülmények közt az erdélyi románok el ne kedvetlenittessenek, és mert a fenforgó körülmények közt — hivatkozva a nemzetiségi osztályokra — czélszerűtlennek tartja a vizsgálatot, — azért megsemmisítésre szavaz. Tisza Kálmán itt nem lát nemzetiségeket, csu­pán választókat. (Helyes) Pap Zsigmond köztetszés közt megjegyzi, hogy a nemzeti becsület védpajzsa alatt álló központi választ­mány is a törvény alatt áll; tehát, ha a törvény ellen cselekedett, büntesse is a törvény. Ennélfogva vizsgála­tot kiván, melyet a ház elfogadván, arra b. Simonyi Lajos közakarattal kiküldetik. Kandó Kálmán az osztály véleménye folytán az igazolt képviselők sorába vétetik föl közmegegye­zéssel. Mocsonyi Sándor választását az osztály i­g­a­­zolandónak véli, mit a ház egyhangúlag helyben­hagyott. Az ü­lés 3/41 órakor eloszlik. Horvátországi ügyek­. Felirati javaslat, melyet a bizottmányi többség javaslatával szemközt dr. Stojanovics a horvát országgyűlés elé ter­jesztett. (Folyt, és vége.) Zágráb, jan. 17. 9. Ha ezekkel szemközt a háromegy királyság országgyűlése tettleg is mutatja készségét részéröl az összbirodalom szükségleteinek eleget tenni, eme tör­vényhozó­ testület természetszerűleg az 1861-diki, Felsé­ged 1861. nov. 8-diki leirata által szentesített törvény 42. czikkelye által oda van utalva, hogy az államjogi kér­dés szabályozásába a birodalommal szemközt irányadó­­lag mindaddig ne ereszkedjék, míg a háromegy ki­rályságnak Magyarországgali viszonya nyílt kérdést képez. 10. E czikkelyben, midőn Magyarországgal szem­közti viszonyáról nyilatkozott, az országgyűlés meg­állapító az önkormányzatnak nemzeti önállóságra irá­nyuló szükséges mértékét és minden egyéb államügyet a Magyarországgali egybeköttetés tárgyaként jelöle ki. 11. Ez országgyűlés azon szempontból indul ki, hogy annál inkább kell e nézethez ragaszkodnia, mert a magyar korona tartományainak államjogi helyzete az osztrák birodalom más királyságaival szemközt, Ma­gyarország és a három­egy királyság között viszonylagos és állandó leendhez és a pragmatica sanctio és a ma­gyar koronának királyi eskü által kezeskedett sértet­lensége értelmében viszonylagos és állandónak kellene lennie, még h­a más kapocs nem is léteznék ezen király­ságok között. Ez országgyűlés annál kevésbé bocsátkozhatik ezen viszonyunk egyenjogú rendezésébe, mivel az 1861- diki törvényczikk által készségét fejezé ki, Magyaror­szággal szorosabb kapocsba lépni; a magyar ország­­gyűlésnek ellenben mindeddig nem volt alkalma, hogy a háromegy királyiság fenyelzett önállósága s épsége felől nyilatkozzék, e százados egybeköttetést feleleve­nítse és megerősítse. 12. A háromegy királyság országgyűlése tehát a királyi leiratra csak azon legalázatosb kéréssel felelhet, kegyeskedjék Felséged 1861-diki országgyűlésünk em­lített 42-dik czikkére, mely az 1861-ki november 8-ki patens értelmében, az 1865-ki dec. 10-re egybehívott magyar országgyűlés elé jön királyilag előterjesztve, mielőbb válaszolni. 13. Felséged élénk kívánsága, hogy e kérdés megoldása a két országgyűlés egyetértése által mielőbb sikerüljön.­­ Ez óhajt tápláljuk mi is, s reméljük, hogy a magyar országgyűlés felelete igazat szolgáltat a nem­zeti felhívások s szükségleteknek, és testvérileg oda tö­rekszik, hogy e királyságok sértetlensége valósuljon. 14. E háromegy királyság, megfelelőleg történeti múltja és viszonylagos alkotm­ányának, kész ez esetben a Magyarországgal­ egységét oly módon oldani meg, mely megfelel egyrészt a birodalom igényeinek, más­részt a magyar koronához tartozó tartományok jogos álláspontjának. — Ekként meg lesz vetve a Magyaror­szággali szoros egybeköttetés alapja és tárgya, mely közelebbi kijelölését és körülírását egyedül az egyete­mes államjogi viszonyok megoldása után nyeri. Miután Felséged nyilatkozata szerint a jelenlegi magyar országgyűlésnek leginkább az a czélja, hogy Felséged­, mint Magyarország, Dalmátia, Horvátor­szág, és Slavonia királyának koronázását készítse elő, s a koronázási okirat átvétele után magát a koro­názást végre is hajtsa, ezennel oda nyilatkozunk, hogy­ gondunk lesz reá, hogy a háromegy királyság a koro­názási ünnepély és a koronázási diplomára vonatkozó magyar országgyűlésen képviselve legyen, mint ezt a magyarokkal közös közjogunk magával hozza és az 1861. 42-dik törvényczikk nyíltan megállapítja. Mihelyt e kérdés kiegészítését megnyerjük, egyéb királyi felterjesztmények tanácskozásába bocsátkozunk, és illető végzéseinket kegyes királyi megerősítés alá terjesztendjük. Zágráb, jan. 21. Tegnapi országgyűlési ülésünk, mely alkalommal a karzatokra rendkívül sok hallgató gyűlt össze, igen érdekes volt s nem egy felette fontos tárgy került tár­gyalás alá. Masim­evics patriarcha is megjelent az ülésen ; a bán távollétében dr. Suhaj (I-só alelnök) elnökölt. Varasd megye közgyűlése által egy kérvény adatott be s olvastatott fel, hogy az összes országgyűlési kiadá­sok, melyek eddig az országos alapból lőnek fedezve, fizettessenek ezután az állampénztárból. — Ez alka­lommal Kukuljevics László, azon megye képviselője emelt szót, nyomatékosan emelvén ki a horvát nemzet anyagi ügyeinek pangását s evvel kapcsolatban a rop­pant adót, melyet kifizetni képtelenek, s adóbehajtás által lőnek terhelve. Ez ügy egy bizottmánynak adatott át tárgyalás és előterjesztés végett, egy másik varasdi kérvénynyel egyetemben, mely a megyének járó dotatiók megálla­pítása és a municipális hivatalnokok fizetéseinek sza­bályzásáért esd. Horváth Péter, e megyének volt második alis­pánja, élesen kiemeli , hogy még a municipiumok szá­mára fennálló ideiglenes utasítás­­ Után is megtagadta­­tott a municipiumoktól a jog, hogy dotatióikat önmaguk határozzák meg.­­ Egy idő óta a birodalmi tanács azon jogot vindi­álta, hogy a dotation tetemes törlesztéseket vigyen véghez, s maguk a központi hivatalok is oly te­temes törlesztéseket vittek a dotation véghez, hogy a megye, jelenlegi dotatiója mellett még okvetlen szüksé­ges kiadásait sem képes fedezni. — Ily alkotmányelle­nes és önkényes eljárás ásta alá a municipiumok te­kintélyét. Megjegyzi szónok továbbá, hogy korántsem tar­tozik a lehetlenségek közé a jelenlegi horvát ország­­gyűlés olyatén feloszlatása, mint a 61-diki volt, s igaz a legsürgetőbb tárgyalásra ajánlja a dotatiók szabályo­zását illető felterjesztését s a municipális hivatalnokok fizetési ügyét. Ez ügyek tárgyalása egy ad hoc bizottmánynak tétetett feladatává. Az országos alap négy hónapi ki­adásaira a bizottmány által kiszabott 100.000 forint el­len fogadva. A királyi leiratnak a délszláv egyetem, akadé­mia és múzeumra vonatkozó pontjait illetőleg Stross­­mayer, diakovári püspök elnöklete alatt következő szak­férfiakból álló öttagú bizottmány választatott: Muhics, a helybeli akadémia igazgatója. Dr. Subaj, dr. Racky és Weber gymnasiumi tanárok. Span József szolgabiró-segédnek az elnökhöz intézett azon interpellátiójára, várjon Deu­manics szerémi főispántól jött-e válasz azon hozzá intézett fel­hívásra, miszerint 8 nap alatt az országgyűlésen meg­jelenjen, az elnök válaszolá, hogy e tekintetben ő excra a bánnál tudakozódni fog, s az eredményit az ország­gyűléssel közlendi. Végre a válaszfelirat került napirendre. Dr. Racky a többségi bizottmány felirati javaslatának szerzője, és dr. Stojanovics hosszabb beszédben indokolták az általuk szerkesztett javaslatokat. H­a­u­­­i­k bibornok erre egy hosszabb beszédet olvasott föl, melynek főbb mozzanatai abban állnak, hogy mi óhajtunk ugyan Magyarországgal szorosabb viszonyba lépni, mindazonáltal ezt előbb nem tehetjük, míg az országgyűlés az 1861. 42 ik czikkre nézve nem nyilatkozik. D­emija beszédében indítványozza, hogy tekintettel azon körülményre, miszerint a koronázás előtt a királyi hitlevél lesz szerkesztendő, annak összeállítá­sával külön választmány bizassék meg. Végül ő emtja tanácsolja, hogy az Ő Felsége elé terjesztendő feliratba, melynek kirekesztőleg a legmélyebb hála s rendithetlen alattvalói hűség kifejezésének kell lenni, semmi sérel­mek fel ne vétessenek, annyival is inkább, mivel e te­kintetben „szabadságunkban áll külön feliratokat ter­jeszteni ” Felsége elé. (Zsiv­ó) Habár b. Heilen­bach erre kijelenté, hogy ő is közölni akar egy felirati programmot az országgyűléssel, dr. M­i­­­e­t­i­c­s indít­ványára az előhaladt idő miatt az ülés berekesztetett Az érdekes felirati vita holnap fog folytattatok Zágráb, j­a­n. 22. A felirati vita mai folytatására 10 szónok volt bejegyezve, kik közöl azonban az érdekes ülés be­­zártáig csak 4 jutott szóhoz. Mielőtt azonban ez ülés­ről való tudósításomat megkezdem, meg kell jegyez­nem, hogy a terem minden karzata annyira tele volt, hogy a­kik kevéssel az ülés előtt jelentek meg, azoknak a karzaton lehetetlen volt már helyet kapniok; mindenesetre bizonyítja ez, hogy a közönség a felirati viták iránt a legélénkebb figyelemmel viseltetik. A mai vitában csupán K. Hellenbach, Perkovácz, Zsivkovics és Polit vettek részt. Hellenbach báró elvben Racky és Stojanovics föl­irata közt nem lát különbséget. Szónok meg van győ­ződve, hogy Dalmatiának Horvátországgal való egye­sülését senki sem akadályozhatja, ehhez azonban ki­vántatik 1-szer. Dalmátia rokonszenve, 2-er az ottani A „P e s t i N a p­l­ó“ a „Debatte“ egy távirati tudósítása irányában, mely szerint a Deákpártnak jan­ 22-kén tartott tanácskozmányában Deáknak választó­ irati javaslata tárgyaltatott volna, kijelenti, miszerint ezen tudósítás valótlan, mert az említett tanácskoz­­mányban sem Deáknak, sem másnak bárkinek, válasz­­felirati javaslata nem tárgyaltatott, sőt meg sem említ­­tetett A „Pester Cor­r.“ pedig hallomás után jelenti, miszerint Deák Ferencz az alsóház szom­bati ülésében fogja a felirati bizottmány megválasztása iránt indítványát megtenni, egyszersmind a Deák-párt tegnapelőtti értekezletében javasolt többi bizottmányokat indítványba hozni. Az indítvány, mint hallatszik, azon esetben is meg fog tétetni, ha az ál­landó (kilenczes) igazoló bizottmány a maga munkála­tait addigra be nem fejezte volna. A franczia trónbeszéd s a párisi törvény­hozó gyűlés elé az ülésszak megnyitásakor Francziaor­­szág állapotát illetőleg terjesztett exposé képezi most is a bécsi lapoknak főtárgyát. Az „O s t-D.-P o­s­t“ tag­lalja az okokat, melyeket a császár azon meggyőző­dése mellett érvényesít, hogy az ország minden irány­ban gyarapszik. Azt hiszi ugyan, miszerint ezen érvek alig lesznek elégségesek arra, hogy a sokszavú közvé­

Next