Sürgöny, 1866. május (6. évfolyam, 99-123. szám)
1866-05-30 / 122. szám
122. sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, uri-utcza 1. szám. Kiadó-hivatal: Pesten, (barátok tere 7-dik Szám.) Kéziratok heid küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Pest, Szerda, május 30. 1860. Előfizetési árak: Naponta pestet szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre ....... 20 fit Egész évre . . . . . 18 írt — « Félévre............................ 10 „ Félévre........................ 9 , Negyedévre ....... 6 „ Negyedévre ... 4 3 5© a Majsán-hirdetések: egyhasábon petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majna! Frankfurtban és Hamburg-Alténában Haanen&Jefu és Vogler ; Hamburgban Türkheim Jakab; Lipcsében Engler ME. és Josifc Ernő urak. HIVATALOS RÉSZ. Törvény 1866. május 25-ről, a tizkrajczáros a. ért. pénzjegyeknek tizenkét millió a. ért. forintnyi öszletre emelése iránt; érvényes az egész birodalomra, a lombard velenczei királyság kivételével. A kisforgalom váltópénz-szükséglete számára a jelen viszonyok közti kielégítés biztosítása végett, 1865. September 20 tól kelt nyilt parancsom alapján, (hírod. törv. 189. sz.) ministeri tanácsom meghallgatása után rendelem : I. Az austriai értékbeni tizkrajczáros pénzjegyek kiadása, az 1860. november 17 röl kelt császári rendelet értelmében (bir. törv. 1. 256. sz.), miknek öszlete az 1863. november 17-röl kelt törvény III. czikke által (bir. törv. 1. 98. sz.) négy millió austr. ért. forintra korlátoltatott, a szükséglet arányában ismét tizenkét millió austr. ért. forintnyi öszletre lesz fölemelendő. II. Az államadósság ellenőrzése végetti bizottmány fog a fölött őrködni, hogy a pénzjegyforgalom a tizenkét millió austr. ért. forintnyi maximál magasságot túl ne haladja. III. Pénzügyministerem bizatik meg ezen törvény végrehajtásával. Schönbrunn, május 25-én 1866. Ferencz József s. k B e 1 c r e d i s. k. L a r i s c h s. k. Legfelsőbb rendeletre : Lovag Meyer Bernát s. k. , cs. k. Apostoli Felsége f. évi május 25-től kelt legfelsőbb határozatával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy gróf Nemes Jánosnak, az erdélyi kir. tartományi könyvvezetés ujraactiválva volt elnökének, állandó nyugalomba visszahelyeztetése alkalmából, sokévi hasznos szolgálatai s bebizonyított leyalitásáért a legmagasb megelégedés kifejezése tudtára adassék. Változások a cs. k. hadseregben. Kineveztettek : Báró Urs de Margina Dávid ezredes a nyugalmi létszámból, sziget- és várparancsnokká Lissában; kronstätti nemes Bolzano Károly alezredes a táborkari törzsből, a táborkari törzs főnökévé a temesvári országos hadi parancsnokságnál; nemes Gou 11 a Gusztáv, őrnagy az utásztestületből, alezredessé ezen testben; lovag Schmerling Henrik, őrnagy a 3. sz. országos csendőrparancsnokságnál, a 15. sz. országos csendőrparancsnokság parancsnokává; thalbrücki Sabranski Antal, őrnagy a 10. sz. országos csendőrparancsnokságnál, a 4. sz. országos csendőrparancsnokság parancsnokává; hessenthali Hess Lajos, őrnagy a nyugalmi létszámból, város- és váras parancsnokká Görzben ; Kuhlbacher Ferencz, az utász testület első osztályú századosa, őrnagygyá ezen testben; lovag Grommer József, első osztályú főhadbiztos, a prágai országos hadi parancsnokság harmadik osztályú főnökének adlatusává; és hombali nemes Horsetzky Adolf, első osztályú főhadbiztos, a brünni országos hadi parancsnokság harmadik osztályának főnökévé. Áthelyeztetett: Castell-rombardoi lovag Lammer Péter, ezredes, a 4. sz. országos csendőrparancsnokság parancsnoka, hasonló minőségben a 13. sz. csendőrparancsnoksághoz. Felruháztatott : Lovag Breithaupt Vilmos, őrnagy a nyugalmi létszámból, alezredesi ranggal ad honores. Nyugdíjaztattak : Franz Alajos, a 11. sz. Albert szász koronaherczeg gyalogezred alezredese; d’Ese aux Ferencz, az 54. sz. b. Grueber gyalogezred őrnagya; Riesner Vincze, a 7. sz. Károly Lajos Főherczeg dzsidás-ezred első osztályú századosa, őrnagyi ranggal ad honores; Zöpf Károly, Slameczka Ágoston, és Rust János, első osztályú főhadbiztosok. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, május 30. Tegnap d. u. 4 órakor a főpolgármester úr Pestvárosháza nagy tanácstermébe számos előkelő itteni polgár óhajtására egy gyülekezetet szólított egybe, mely alkalmat szolgáltatna Pest városa polgárságának, hogy a birodalmat kívülről fenyegető veszélyekkel szemben részéről ő is hangos jelét adhatná htt alattvalói érzelmeinek. A beléptekor éljenekkel fogadott főpolgármester úr elmondván a gyülekezésnek fentebbi indító okát, előterjesztő, hogy ő a tanácskozást kész azon pontig vezetni, míglen az tárgyára nézve valamely végleges határozatban megállapodott, s azontúlra válassza meg a gyűlés elnökét kinek helyét átadandja-Érkövy Adolf úr indítványára a főpolgármester ur egyhangúlag felkéretett, hogy maradna meg helyén mint választott elnök s vezesse az értekezletet. Ráth Károly ügyvéd szintén egyhangúlag választatott meg jegyzőnek. Erre Szupa György ur szólalt fel s egy már kész hűségi feliratot adott át, mely felolvastatván, általánosságban és pontonkint közakarattal elfogadtatott és melyet egész terjedelmében alább közlünk. A fölirat elfogadása után a főpolgármester a jegyzőkönyv hitelesítése végett egy három tagú bizottmányt ajánl választásra, melynek tagjai lettek: Kovács József kanonok , Röck és Ledniczky urak, a kikhez pótlólag még hárman választottak. A fölirat aláírásával az elnök és jegyző lettek megbízva. Hogy a fölirat minél előbb juthasson Ő Felsége legmagasabb trónzsámolya elé, elhatároztatott, hogy az ma délelőtt 11 órakor a tárnok ur ő nagyméltóságának az értekezleten jelenlévők közül a főpolgármester vezetése alatt minél többek által nyújtassék át, mire, mint halljuk, negyvenen jelentkeztek a küldöttséghez csatlakozandók. Ezen magasztos ügy befejezése után a főpolgármester úr egy másik, humanitási tekintetben igen fontos ügyet hozott szőnyegre, azt t. i., hogy önkéntes ajánlatok folytán eddig már hozzá 7000 forint folyt be, mit azon czélból jelent be, hogy ezen adakozások gyűjtése folytattassék, mégpedig hazánkbeli sebesült hadvitézek istápolására azon esetre, ha a háború kitörne. Ez ügyet legczélszerűbben vélné elintézve látni, ha a polgári 25 tagú bizottmány fogadná e tisztet teendői körébe , mit a jelen voltak közfelkiáltással elfogadtak. Gh icz ey Samu úr erre azt jegyezte meg, hogy az adakozásokból nemcsak honfiaink, hanem a sebesült harcrosok általában segélyeztessenek, mit a főpolgármester úrnak azon megjegyzése követte, miszerint nem lehet tagadnunk, hogy a nyomasztó pénzviszonyok miatt ez adakozások csak szerény terjedelműek találnak lenni, és a kisebb czélnak inkább meg fognak felelni. Főtisztelendő Sujánszky prépost úr Ghiczey megjegyzését azzal cáfolta meg, hogy a birodalom többi részeiben megindított ilynemű adakozások szintén csak honfiaik segélyezésére terjedtek. Ennek következtében főpolgármester úr indítványa egészen fönntartatott. Az igen számos gyülekezet ezután azon magasztos hangulatban oszlott szét, melyet egy bár kötelességszerű, de lelkes tény mindig maga után von. A közakarattal elfogadott hűségi felirat következő: „Császári és Apostoli kir. Felség! Legkegyelmesebb Urunk! A magyar nemzet alkotmányának s elévülhetetlen sarkalatos jogai gyakorlatának helyreállíthatása végett csak. Apostoli Felséged által legkegyelmesebben kezdeményezett magasztos tények az egész hazát a legnagyobb lelkesedéssel töltik el, és megnyugvással látva a törvényhozó testület hazafias működését, reményeink szálai erősödni kezdettek ama szebb jövőnek mielőbbi bekövetkezése iránt, mely után sóvárogva epedünk mindnyájan. És ime hazánk és a birodalom egének derűjét ismét sötét fellegek készülnek elborítani. A monarchiát több oldalról s váratlanul jogtalan támadásoktól fenyegetve, s a birodalom népeit a legerélyesebb önvédelemre szoríttatva szemléljük. E válságos pillanatban Felséged megnehezült uralkodói gondja közt, az igazságot védő isteni Gondviselésen kívül a legmagasztosb fejedelmi enyhülést egyrészt hatalmas hadseregének vitézségéből, másrészt a birodalomszerte nyilvánuló lelkesedésből és azon áldozatkészségből merítheti, melylyel a polgárok milliói a trón körül sereglenek. A történelem tanúsága szerint a magyar nemzet rendületlen hűséggel s törhetlen ragaszkodással oltalmazta királyát, hazáját és alkotmányát, mely a korona és a nemzet hatalmának, boldogságának közös forrása és záloga. Őseinktől öröklött emez érzületet sz. k. Pest város polgársága is mélyen táplálja kebelében, és elődeinek nyomdokait követve, s történeti jellemét igazolva , valamint eddig cs. kir. Apostoli Felséged iránti legmélyebb hódolatát és tántoríthatatlan hűségét mindenkor tanúsítani iparkodott, úgy a jelen válságos idő küszöbén is hangosan emeli fel szavát annak bebizonyítására, hogy Fejedelmének ügye iránt a legnagyobb érdekeltséggel viseltetik, s annak bármily iránybani kimenetelét saját sorsával összefüggőnek s attól elválaszthatatlannak tartja. Fogadja Felséged újabban is kegyelmesen legtisztább érzelmeinknek e hű kifejezését, s engedje ehhez azon legalázatosabb kérelmünket csatolhatni, miszerint cs- kir. Apostoli Felséged, atyai és fejedelmi bizalmának boldogító jeléül azon esetre, ha a netán elháríthatatlan háború esélyei Felségedet vitéz hadserege élére szólítanák, dicső Királyi Asszonyunk és fejedelmi magzatainak számára hazánk szivét Buda-Pestet lakhelyül kiválasztani s ezáltal egyik legforróbb óhajtásunkat teljesíteni méltóztatnék. Részesítse cs. kir. Apostoli Felséged hazánkat s fővárosa hű polgárait azon buzdító s vigasztaló kitüntetésben, hogy szeretetének s királyi bizalmának e legdrágább zálogát a nemzet hűsége és becsületének védelme alá helyezve látni örvendhessünk.. Midőn tehát legmélyebb tisztelettel esedezünk, s hogy alattvalói hódolatunk jelen ünnepélyes kijelentésével párosult fiúi kérelmünket népeit átölelő fejedelmi szivébe fogadni méltóztatnék, legmagasb császári és királyi kegyelmébe ajánlottan, tántorithatlan hűséggel és ragaszkodással, egyszersmind a legbensőbb alattva ,lói tisztelettel öröklünk Császári és Apostoli Királyi Felségednek Pesten, 1866. május 29 én leghívebb alattvalói és legalázatosabb szolgái Sz. kir. Pest városának polgárai.“ • Lapszemle. Az „Idők Tan u"-ja tegnap a „Wiener Zig“-nak az államadósságokat ellenőrző bizottmány legalázatosabb előterjesztése alkalmából tett nyilatkozatát, melyet tegnap közlöttünk, magyar szempontból sokszorosan figyelemreméltónak találja, s constatálja az indokokat. A császári kormány hivatalos lapja hódol az alkotmányosság elveinek, midőn elismeri, hogy az állam pénzügyeit a képviselet befolyása mellett kell igazgatni ; a császári kormány hivatalos lapja újólag kihirdeti, hogy a februári pátens egyenetlenséget okozott a népek közt s azért annak formáira visszatérni többé egyáltalán nem lehet; a császári kormány hivatalos lapja újólag elveti a jogeljátszás tanát, midőn hirdeti, hogy a kiegyenlítést alkotmányos elvek szerint ott kellett megkezdeni, hol egy régibb alkotmányt kell a jelennel kiengesztelni. Végre a császári kormány hivatalos lapja azon szellemet, mely a magyar országgyűléssel való alkudozásokban nyilvánul, a sikerre nézve egészen alapos reményre jogosítónak mondja. E nyilatkozat — úgymond — egészen megerősíti azon minapi véleményét, hogy a magyar országgyűlés , bárminő zivatar dühöngjön a birodalom két határán , nyugodtan folytathatandja huzamos időt kívánó tárgyalásait; mert — eddig legalább — megvan mind a két alkudozó félnél a szükséges higgadtság, mely nem engedi, hogy a kölcsönös bizalom , mely az alkudozásokat inaugurálta, mint a börzei árfolyam perczenkinti apály és dagály méltatlan játékszerévé legyen. Szerinte az országgyűlés huzamos, további együtt maradására nézve tehát már két jelentős bizonyíték tűnt fel közelebb; az egyik az országgyűlés költségeinek további hat hónapra való folyóvátétele; a másik — a „Wiener Zig“-nak fennebb jellemzett nyilatkozata. A „M. v.“ a helyzetről íirt czikkét, —melyben a várható conferentia eredményeire nézve azt hiszi, hogy azokat eleve becsmérelni, semmire devalválni és oly hiba lenne, mint túlbecsülni, — belügyeinkre, illetőleg országgyűlésünk működésére vonatkozó sorokkal végzi ismét. „A külügy ezen új stádiumában — úgymond — belügyeink árnya lép lelkünk elé, — s azon csaknem természet elleni csend, mely országgyűlésünk működését a kiváncsi világ elől elfedi. „Nem vonjuk kétségbe — folytatja czikkíró — bár diplomatiai titoktartással, de koronkint mégis füleinkbe súgnak olyasmit, mintha az országgyűlési bizottmányok csakugyan erősen dolgoznának; hiszszük mi is, hogy komolyan foglalkoznak , de nem egészen nyugodtan érezzük magunkat abbeli kételyünkben, vájjon azon kérdésekkel foglalkoznak-e kiválólag és elsősorban, melyek mint tengely körül forognak a többiek, melyekben sarkallik s megmeredhet összes politikai helyzetünk ? és nem oly mellékes kérdések veszik-e elsősorban figyelmüket s munkásságukat igénybe, melyek amazoknak szerencsés megoldásával eo ipso igen könnyen meg lesznek fejtve ? „Hogy a közérzület bizonyos eltikkadt és elzsibbadt állapotban van, hogy valami nyomja mindnyájunk szivét, a mit nyiltan kimondani nem tudunk, nem birunk, nem akarunk , az tény, csaknem paralysisban látjuk és nézzük az Európában köröbtünk történőket. „Mi nem keressük, ki az oka, s vájjon nem mindkét oldalon van-e oka ez állapotnak, mert a mi elmúlt, megmásítani nem lehet, hanem a jövő még a miénk. Látva pedig azon furfangos és állhatatos tevékenységet, melyet a Lajtán túl a nyilvánosság közlönyei kifejtenek, hogy a Reichsrathot új életre galvanizálják, nem fojthatunk el magunkban némely gondolatot. „Méltán követelheti az országgyűlés, hogy a kormány az itteni közvéleményt figyelembe vegye; de viszont nekünk figyelmünkre kell méltatnunk a kormánynak lajtántuli helyzetét. Lehető háború küszöbén a jövő esélyei kétesek, s államügyeink oly fordulata sem képtelenség, hol — gutta cavat lapidem — a lajtántuli közvélemény nyomása alól a legerélyesebb kormány sem vonhatná ki magát. „Ikertestvérünk a „Debatte“ felvette ugyan a keztyűt a „Presse“-k és szellemrokonaik ellen, kik politi-kai tőkét igyekeztek csinálni országgyűlésünk látszóla- gos mozdulatlanságából, s midőn azt stagnatioval rá- galmazzák, annak rovására írják a birodalmi alkotmá-' nyozás stagnatioját, s az abból eredő minden — pedig régi dátuma — pénzügyi s politikai bajainkat. De valamint bajtársunk az ott uralkodó előítéletek ellen har- ' czol, azoknak helyreigazításán fárad : úgy kötelességünknek tartjuk mi itthon a figyelmet arra fölhívni, hogy ezen, ámbár nem alapos, de folytonos vád , a közállapotoknak elkeserítőn súlyos volta által utóbb mégis ártalmas fordulatot idézhet elő a lajtántúli közvéleményben és hatásos körökben. „Elismerjük, hogy ez idő szerint országgyűlésünk közvetlenül nem léphet fel tettekkel, hanem van módja sokat elhárítani, ha a közös ügyek rendezése kérdésében mielőbb oly javaslatokat terjesztene a trón elé, melyek lajtántúli testvéreinket megnyugtatják szándékaink iránt, és ekkor közvetve döntő befolyást is gyakorol a fönnforgó európai crisis oly fejlődésére , mely az általa szintén érintett hazánk érdekének megfeleljen.“ A congressus illetőleg a „Wand.“, mint mondja, azon helyzetben van, a semleges hatalmak együttes jegyzékének lényeges tartalmát közölhetni,mely, mint állítja, a franczia másolatban 84 sort foglal magában. Bevezetésében Európa nyugtalanító helyzetét fejti ki s ennek okait jelöli ki. Azután constatálja a három hatalom egyetértését arra nézve, hogy a véres összeütközést meggátolják. Továbbá, bár határozottsággal, de mégis fenntartással sorolja elő a kérdéseket, melyek taglalandók : 1) az Elbe herczegségek ; 2) az austriai-olasz viszály ; 3) a német szövetség kérdését. A herczegségekre vonatkozólag nem jelöl ki megoldási módot. A szövetségi kérdésre nézve csupán az európai szempontot állítja föl tárgyul. Olaszország és Austriára nézve kikerüli az illető szakaszban e szót: Velencze, e tekintetben csupán „az olasz királyság biztonsága és megszilárdulása“ forog fen. Ezenkívül a jegyzék csupán általános kérdéseket tárgyal s a béke áldásai fölötti szemléletekkel végzi. Ezen, mint látszik, — úgymond e lap, — nem igen világ teljes programai alapján lesz a congressus megkezdendő. A „France“ azt kérdi, vájjon nem fog e ezen congressus későn egybeülni? nem lesz-e az első ágyúlövés előbb megtéve, mielőtt a diplomatia a maga művét megkezdte ? A franczia lapnak nincsenek e kérdésekre válaszai . A „Morn. Post“ azt hiszi, miszerint a congressus összeillésének napja jun.lékére teendő, s a halasztást az ad hoc conferentia szükséges előzeti munkálataival indokolja , mire a „W.“ megjegyzi, miszerint feltűnő módon ez épen azon nap, melyen — mint hiteles helyről állítják — a Porosz és Olaszország közti titkos szerződés, melyről oly különböző dolgokat jelentettek, lejár. Országos ülésszak. A codificationalis bizottmány május 28. délelőtti 10 órakor tartott ülésében a munkálati sorrend elkészítésével megbízott alválasztmányba a következő képviselőket választó megszavazás útján : u. m. Tóth Lőrincz, Bónis Samu, Dózsa Dániel, Zsedényi Ede, Ujfalussy Miklós, Vadnay Lajos és Kacskovics Ignácz bizottmányi tagokat. Ezen alválasztmány 29-kén reggeli 10 órakor az országházban tarta meg első tanácskozását. A közintézetek ügyében kiküldött országos bizottmány Szentiványi Károly házelnök elnöksége alatt május 28 án délutáni 4 órakor tartá alakító gyűlését a múzeumi teremben. A kellő számmal megjelent bizottmányi tagok a bizottmány elnökéül gr. Mikó Imre, előadójául Várady Gábor képviselőket egyhangúlag megválasztván, a bizottmány magát alakóltnak nyilvánító. A munkálati és eljárási sorrend kidolgozására a bizottmány hét tagból álló alválasztmány kiküldését határza el; az elnök és előadó ezen alválsztmánynak szintén tagjai, s a hiányzó öt tagnak megválasztására ma, 30-kan délután 4 órakor bizottmányi ülés tartaak. A nemzetiségi kérdés tárgyában kiküldött bizottmány alválasztmánya 2- án tartotta első ülését. Tanácskozásai vezetésére elnökül Nyáry Pált kérte fe, a jegyzőkönyv vitelével pedig Kerkápoly Károlyt bízta meg. A közelebbi ülés tárgyául a zsinórmértékül szolgálandó alapelvek megvitatása tűzetett ki. Vidéki levelek. Félegyháza, május 26-án. Orbán már letarolva találta a növényzetet. Máj. 24 -én virradóra leirhatlan fájdalomérzés hatotta át itt is a föld népét; tengeri s egyéb vetemény, a bő szüretet ígérő szőlő és gyümölcs oda mind a gabna neműek is tetemesen megrongálva. — A csupán bor- és gyümölcstermelésből élősködő, különben birtoktalan néposztály inséges napoknak néz eléje. Ide járul, hogy a tiszta búza s árpa a hideg esetlen időben fejét nem birja kihányni; a zab senyved. — Ahhoz értők szerint az elfagyott kukoricza jó idővel még ki fog hajtani, valamint a burgonya is, — és e két élelmi czikk a kertészek és napszámosok seregét az éhségtől még meg fogná menteni. Nem esvén egy hónap óta eső, szénatermésre ismét nincs kilátás. Büntető kéz a magasból nehezedik ránk, hogy erkölcsi sülyedésünkről elmélkedjünk! Ily sanyarú állapotban nem lehet kedvünk fejtegetni a jövő jan. hó 6-kán itt történendő követválasztás esélyeit. Számosan vannak a követjelöltek, kiknek még kevéssel ezelőtt eszük ágába se jöhetett, hogy nevük lobogókon fog lengni. — Az értelmiség, veresége előéletében félrevonulva tétlenül nézi (Helytelenül. Szerk.) és várja, a mik történni fognak. Volna még egyéb mondanivalónk is , de hát kit érdekelne most kis dolog óriási rémalakok szemlélésénél ? —k— Polgár, május 26 dikán. Még az 1863. évben ránk nehezült ínséges időt jóformán ki se lábaltuk, már is az 1866. évi május havának 23 ról 24-ik napjára kelve, Orbán éjszakáján még nagyobb és meghatóbb nyomorúság örvényébe taszíttattunk , mert a most érintett Orbán éjszakáján egy ujjnyi vastagságú jéggé fagyott a vályúkban a viz, amely nem várt, nem remélt pusztító hideg mindennemű kapa alá való növényeket, mint bab, kolompér, kukoricza, napraforgó, uborka sat. veteményeket mind egy szálig tönkre tette ; — a gyümölcsfákat kezdetben a hernyó, most a fagy, mind a szőlőket, mind a fákon szépen mutatkozó gyümölcsöket Orbán éjszakáján egyszerre megsemmisítette. A mártius elején volt kevés hideg eső után, azon időtől fogva a hatalmas dühöngő, forgó és szárító hideg szelek az őszi és tavaszi vetéseket teljesen megrongál