Sürgöny, 1866. május (6. évfolyam, 99-123. szám)

1866-05-30 / 122. szám

122. sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, uri-utcza 1. szám. Kiadó-hivatal: Pesten, (barátok tere 7-dik Szám.) Kéziratok heid küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelező­inktől fogadtatnak el. Pest, Szerda, május 30. 1860. Előfizetési árak: Naponta­ pestet szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre ....... 20 fit Egész évre . . . . . 18 írt — « Félévre............................­ 10 „ Félévre........................ 9­­ , Negyedévre ....... 6 „ Negyedévre ... 4 3 5© a Majsán-hir­detések: egyhasábon petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majna! Frankfurtban és Hamburg-Alté­­nában Haanen&Jefu és Vogler ; Hamburgban Türkheim Jak­ab; Lipcsében Engler ME. és J­osifc Ernő urak. HIVATALOS RÉSZ. Törvény 1866. május 25-ről, a tizkrajczáros a. ért. pénzjegyeknek tizenkét millió a. ért. forintnyi öszletre emelése iránt; érvényes az egész birodalomra, a lombard velenczei ki­rályság kivételével. A kisforgalom váltópénz-szükséglete számára a jelen viszonyok közti kielégítés biztosítása végett, 1865. September 20 tól kelt nyilt parancsom alapján, (hírod. törv. 1­­89. sz.) ministeri tanácsom meghallgatása után rendelem : I. Az austriai értékbeni tizkrajczáros pénzjegyek kiadása, az 1860. november 17 röl kelt császári rende­let értelmében (bir. törv. 1. 256. sz.), miknek öszlete az 1863. november 17-röl kelt törvény III. czikke által (bir. törv. 1. 98. sz.) négy millió austr. ért. forintra kor­látoltatott, a szükséglet arányában ismét tizenkét millió austr. ért. forintnyi öszletre lesz fölemelendő. II. Az állam­adósság ellenőrzése végetti bizott­mány fog a fölött őrködni, hogy a pénzjegyforgalom a tizenkét millió austr. ért. forintnyi maximál magasságot túl ne haladja. III. Pénzü­gyministerem bizatik meg ezen törvény végrehajtásával. Schönbrunn, május 25-én 1866. Ferencz József s. k B e 1 c r e d i s. k. L a r i s c h s. k. Legfelsőbb rendeletre : Lovag Meyer Bernát s. k. , cs. k. Apostoli Felsége f. évi május 25-től kelt legfelsőbb határozatával legkegyelmesebben megen­gedni méltóztatott, hogy gróf Nemes Jánosnak, az erdélyi kir. tartományi könyvvezetés ujraactiválva volt elnökének, állandó nyugalomba visszahelyeztetése al­kalmából, sokévi hasznos szolgálatai­ s bebizonyított leyalitásáért a legmagasb megelégedés kifejezése tud­tára adassék. Változások a cs. k. hadseregben. Kineveztett­ek : Báró Urs de Margina Dávid ezredes a nyu­galmi létszámból, sziget- és várparancsnokká Lissában; kronstätti nemes Bolzano Károly alezredes a táborkari törzsből, a táborkari törzs főnökévé a temes­vári országos hadi parancsnokságnál; nemes G­o­u 11 a Gusztáv, őrnagy az utásztestü­let­­ből, alezredessé ezen testben; lovag Schmerling Henrik, őrnagy a 3. sz. or­szágos csendőrparancsnokságnál, a 15. sz. országos csendőrparancsnokság parancsnokává; thalbrücki Sabranski Antal, őrnagy a 10. sz. országos csendőrparancsnokságnál, a 4. sz. országos csendőrparancsnokság parancsnokává; hessenthali Hess Lajos, őrnagy a nyugalmi lét­számból, város- és vára­s parancsnokká Görzb­en ; Kuh­lbacher Ferencz, az utász testület első osztályú századosa, őrnagygyá ezen testben; lovag Gr­o­m­m­e­r József, első osztályú főhadbiz­tos, a prágai országos hadi parancsnokság harmadik osztályú főnökének adlatusává; és homb­ali nemes Horsetzky Adolf, első osztá­lyú főhadbiztos, a brünni országos hadi parancsnokság harmadik osztályának főnökévé. Áthelyeztetett: Castell-rombardoi lovag L­a­m­m­e­r Péter, ezre­des, a 4. sz. országos csendőrparancsnokság parancs­noka, hasonló minőségben a 13. sz. csendőrparancsnok­sághoz. Felruháztatott : Lovag Breithaupt Vilmos, őrnagy a nyugalmi létszámból, alezredesi ranggal ad honores. Nyugdíjaztattak : Franz Alajos, a 11. sz. Albert szász koronaher­­czeg gyalogezred alezredese; d’E­­­s­e au­x Ferencz, az 54. sz. b. Grueber gya­logezred őrnagya; Riesner Vincze, a 7. sz. Károly Lajos Főher­­czeg dzsidás-ezred első osztályú századosa, őrnagyi ranggal ad honores; Z­ö­p­f­­ Károly, Slameczka Ágoston, és R­u­s­t János, első osztályú főhadbiztosok. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, május 30. Tegnap d. u. 4 órakor a főpolgármester úr Pest­város­háza nagy tanácstermébe számos előkelő itteni polgár óhajtására egy gyülekezetet szólított egybe, mely alkalmat szolgáltatna Pest városa polgárságának, hogy a birodalmat kívülről fenyegető veszélyekkel szem­ben részéről ő is hangos jelét adhatná htt alattvalói ér­zelmeinek. A beléptekor éljenekkel fogadott főpolgár­mester úr elmondván a gyülekezésnek fentebbi indító okát, előterjesztő, hogy ő a tanácskozást kész azon pon­tig vezetni, míglen az tárgyára nézve valamely végleges határozatban megállapodott, s azontúlra válassza meg a gyűlés elnökét kinek helyét átadandja-É­r­k­ö­v­y Adolf úr indítványára a főpolgármester ur egyhangúlag felkéretett, hogy maradna meg helyén mint választott elnök s vezesse az értekezletet. R­á­t­h Károly ügyvéd szintén egyhangúlag választatott meg jegyzőnek. Erre S­z­­­u­p­a György ur szólalt fel s egy már kész h­űségi feliratot adott át, mely felolvastatván, általánosságban és pontonkint közakarattal elfogadtatott és melyet egész terjedelmében alább közlünk. A fölirat elfogadása után a főpolgármester a jegy­­­­zőkönyv hitelesítése végett egy három tagú bizottmányt ajánl választásra, melynek tagjai lettek: K­o­v­á­c­s­­ József kanonok , Röck és Ledniczky urak, a kikhez pótlólag még hárman választottak. A fölirat­­ aláírásával az elnök és jegyző lettek megbízva. Hogy a fölirat minél előbb juthasson Ő Felsége legmagasabb trónzsámolya elé, elhatároztatott, hogy az ma délelőtt 11 órakor a tárnok ur ő nagyméltóságának az értekezleten jelenlévők közül a főpolgármester vezetése alatt minél többek által nyújtassék át, mire, mint halljuk, negyve­nen jelentkeztek a küldöttséghez csatlakozandók. Ezen magasztos ügy befejezése után a főpolgármester úr egy másik, humanitási tekintetben igen fontos ügyet hozott sző­nyegre, azt t. i., hogy önkéntes ajánlatok folytán eddig már hozzá 7000 forint folyt be, mit azon czélból jelent be, hogy ezen adakozások gyűjtése folytattassék, még­pedig hazánkbeli sebesült hadvitézek istápolására azon esetre, ha a háború kitörne. Ez ügyet legczélszerűbben vélné elintézve látni, ha a polgári 25 tagú bizottmány fogadná e tisztet teendői körébe , mit a jelen voltak közfelkiál­tással elfogadtak. G­h i­c­z e­y Samu úr erre azt jegyezte meg, hogy az adakozásokból nemcsak honfiaink, hanem a sebesült harcrosok általában segélyeztessenek, mit a főpolgármes­ter úrnak azon megjegyzése követte, miszerint nem lehet tagadnunk, hogy a nyomasztó pénzviszonyok miatt ez adakozások csak szerény terjedelműek találnak lenni, és a kisebb czélnak inkább meg fognak felelni. Főtisz­telendő Sujánszky prépost úr Ghiczey megjegy­zését azzal c­áfolta meg, hogy a birodalom többi ré­szeiben megindított ilynemű adakozások szintén csak honfiaik segélyezésére terjedtek. Ennek következtében főpolgármester úr indítványa egészen fönntartatott. Az igen számos gyülekezet ezután azon magasz­tos hangulatban oszlott szét, melyet egy bár kötelesség­­szerű, de lelkes tény mindig maga után von. A közakarattal elfogadott hűségi felirat követ­kező: „Császári és Apostoli kir. Felség! Legkegyelmesebb Urunk! A magyar nemzet alkotmányának s elévülhetetlen sarkalatos jogai gyakorlatának helyreállíthatása végett csa­k. Apostoli Felséged által legkegyelmesebben kez­deményezett magasztos tények az egész hazát a legna­gyobb lelkesedéssel töltik el, és megnyugvással látva a törvényhozó­ testület hazafias működését, reményeink szálai erősödni kezdettek ama szebb jövőnek mielőbbi bekövetkezése iránt, mely után sóvárogva epedünk mindnyájan. És ime hazánk és a birodalom egének derűjét is­mét sötét fellegek készülnek elborítani. A monarchiát több oldalról s váratlanul jogtalan támadásoktól fenyegetve, s a birodalom népeit a leg­erélyesebb önvédelemre szoríttatva szemléljük. E válságos pillanatban Felséged megnehezült uralkodói gondja közt, az igazságot védő isteni Gondvi­selésen kívül a legmagasztosb fejedelmi enyhülést egyrészt hatalmas hadseregének vitézségéből, másrészt a birodalomszerte nyilvánuló lelkesedésből és azon ál­dozatkészségből merítheti, melylyel a polgárok milliói a trón körül sereglenek. A történelem tanúsága szerint a magyar nemzet rendületlen hűséggel s törhetlen ragaszkodással oltal­mazta királyát, hazáját és alkotmányát, mely a korona és a nemzet hatalmának, boldogságának közös forrása és záloga. Őseinktől öröklött emez érzületet sz. k. Pest város polgársága is mélyen táplálja kebelében, és elődeinek nyomdokait követve, s történeti jellemét igazolva , vala­mint eddig cs. kir. Apostoli Felséged iránti legmélyebb hódolatát és tántoríthatatlan hűségét mindenkor tanú­sítani iparkodott, úgy a jelen válságos idő küszöbén is hangosan emeli fel szavát annak bebizonyítására, hogy Fejedelmének ügye iránt a legnagyobb érdekeltséggel viseltetik, s annak bármily iránybani kimenetelét saját sorsával összefüggőnek s attól elválaszthatatlannak tartja. Fogadja Felséged újabban is kegyelmesen leg­tisztább érzelmeinknek e hű kifejezését, s engedje eh­hez azon legalázatosabb kérelmünket csatolhatni, misze­rint cs- kir. Apostoli Felséged, atyai és fejedelmi bizal­mának boldogító jeléül azon esetre, ha a netán elhárít­hatatlan háború esélyei Felségedet vitéz hadserege élére szólítanák, dicső Királyi Asszonyunk és fejedelmi magzatainak számára hazánk szivét Buda-Pestet lak­helyül kiválasztani s ezáltal egyik legforróbb óhajtá­sunkat teljesíteni méltóztatnék. Részesítse cs. kir. Apostoli Felséged hazánkat s­­ fővárosa hű polgárait azon buzdító s vigasztaló kitün­­­­tetésben, hogy szeretetének s királyi bizalmának e leg­­drágább zálogát a nemzet­ hűsége és becsületének vé­­­delme alá helyezve látni örvendhessünk.. Midőn tehát legmélyebb tisztelettel esedezünk, s hogy alattvalói hódolatunk jelen ünnepélyes kijelenté­­­­sével párosult fiúi kérelmünket népeit átölelő fejedelmi szivébe fogadni méltóztatnék, legmagasb császári és királyi kegyelmébe ajánlottan, tántorithatlan hűséggel és ragaszkodással, egyszersmind a legbensőbb alattva­ ,­lói tisztelettel öröklünk Császári és Apostoli Királyi Felségednek Pesten, 1866. május 29 én leghívebb alattvalói és legalázatosabb szolgái Sz. kir. Pest városának polgárai.“ •­ Lapszemle. Az „I­d­ő­k T­a­n u"-ja tegnap a „Wiener Zig“-nak az államadósságokat ellenőrző bizottmány legalázato­sabb előterjesztése alkalmából tett nyilatkozatát, me­lyet tegnap közlöttünk, magyar szempontból sokszoro­san figyelemreméltónak találja, s constatálja az indo­kokat. A császári kormány hivatalos lapja hódol az alkotmányosság elveinek, midőn elismeri, hogy az állam pénzügyeit a képviselet befolyása mellett kell igaz­gatni ; a császári kormány hivatalos lapja újólag kihir­deti, hogy a februári pátens egyenetlenséget okozott a népek közt s azért annak formáira visszatérni többé egyáltalán nem lehet; a császári kormány hivatalos lapja újólag elveti a jogeljátszás tanát, midőn hirdeti, hogy a kiegyenlítést alkotmányos elvek szerint ott kellett megkezdeni, hol egy régibb alkotmányt kell a jelennel kiengesztel­ni. Végre a császári kormány hivatalos lapja azon szelle­met, mely a magyar országgyűléssel való alkudozások­ban nyilvánul, a sikerre nézve egészen alapos remény­re jogosítónak mondja. E nyilatkozat — úgymond — egészen megerősíti azon minapi véleményét, hogy a magyar országgyű­lés , bárminő zivatar dühöngjön a birodalom két hatá­rán , nyugodtan folytathatandja huzamos­ időt kívánó tárgyalásait; mert — eddig legalább — megvan mind a két alkudozó félnél a szükséges higgadtság, mely nem engedi, hogy a kölcsönös bizalom , mely az alku­dozásokat inaugurálta, mint a börzei árfolyam per­czenkinti apály és dagály méltatlan játékszerévé legyen. Szerinte az országgyűlés huzamos, további együtt maradására nézve tehát már két jelentős bizonyíték tűnt fel közelebb; az egyik az országgyűlés költségei­nek további hat hónapra való folyóvátétele; a másik — a „Wiener Zig“-nak fennebb jellemzett nyilatkozata. A „M. v.“ a helyzetről íirt czikkét, —­melyben a várható conferentia eredményeire nézve azt hiszi, hogy azokat eleve becsmérelni, semmire devalválni és oly hiba lenne, mint túlbecsülni, — belügyeinkre, illetőleg or­­szággyűlésünk működésére vonatkozó sorokkal végzi ismét. „A külügy ezen új stádiumában — úgymond — belü­gyeink árnya lép lelkünk elé, — s azon csaknem természet­ elleni csend, mely országgyűlésünk működé­sét a kiváncsi világ elől elfedi. „Nem vonjuk kétségbe — folytatja czikkíró — bár diplomatiai titoktartással, de koronkint mégis fü­leinkbe súgnak olyasmit, mintha az országgyűlési bi­zottmányok csakugyan erősen dolgoznának; hiszszük mi is, hogy komolyan foglalkoznak , de nem egészen nyugodtan érezzük magunkat abbeli kételyünkben, váj­jon azon kérdésekkel foglalkoznak-e kiválólag és első­sorban, melyek mint tengely körül forognak a többiek, melyekben sarkallik s megmeredhet összes politikai helyzetünk ? és nem oly mellékes kérdések veszik-e első­sorban figyelmüket s munkásságukat igénybe, me­lyek amazoknak szerencsés megoldásával eo ipso igen könnyen meg lesznek fejtve ? „Hogy a közérzület bizonyos eltikkadt és elzsib­badt állapotban van, hogy valami nyomja mindnyá­junk szivét, a mit nyiltan kimondani nem tudunk, nem birunk, nem akarunk , az tény, csaknem paralysisban látjuk és nézzük az Európában köröbtünk történőket. „Mi nem keressük, ki az oka, s vájjon nem mind­két oldalon van-e oka ez állapotnak, mert a mi elmúlt, megmásítani nem lehet, hanem a jövő még a miénk. Látva pedig azon furfangos és állhatatos tevékenysé­get, melyet a Lajtán túl a nyilvánosság közlönyei ki­fejtenek, hog­y a Reichsrathot új életre galvanizálják, nem fojthatunk el magunkban némely gondolatot. „Méltán követelheti az országgyűlés, hogy a kor­mány az itteni közvéleményt figyelembe vegye; de vi­szont nekünk figyelmünkre kell méltatnunk a kormány­nak lajtántuli helyzetét. Lehető háború küszöbén a­­ jövő esélyei kétesek, s államügyeink oly fordulata sem­­ képtelenség, hol — gutta cavat lapidem — a lajtán­tuli közvélemény nyomása alól a legerélyesebb kor­mány sem vonhatná ki magát. „Ikertestvérünk a „Debatte“ felvette ugyan a kez­­tyűt a „Presse“-k és szellemrokonaik ellen, kik politi-­­­kai tőkét igyekeztek csinálni országgyűlésünk látszóla-­ gos mozdulatlanságából, s midőn azt stagnatioval rá-­­ galmazzák, annak rovására írják a birodalmi alkotmá-' nyozás stagnatioját, s az abból eredő minden — pedig régi dátuma — pénzügyi s politikai bajainkat. De va­­­lamint bajtársunk az ott uralkodó előítéletek ellen har- ' czol, azoknak helyreigazításán fárad : úgy kötelessé­günknek tartjuk mi itthon a figyelmet arra fölhívni, hogy ezen, ámbár nem alapos, de folytonos vád , a közálla­potoknak elkeserítőn súlyos volta által utóbb mégis ártal­mas fordulatot idézhet elő a lajtántúli közvéleményben és hatásos körökben. „Elismerjük, hogy ez idő szerint országgyűlésünk közvetlenül nem léphet fel tettekkel, hanem van módja sokat elhárítani, ha a közös ügyek rendezése kérdésé­ben mielőbb oly javaslatokat terjesztene a trón elé, me­lyek lajtántúli testvéreinket megnyugtatják szándékaink iránt, és ekkor közvetve döntő befolyást is gyakorol a fönnforgó európai crisis oly fejlődésére , mely az általa szintén érintett hazánk érdekének megfeleljen.“ A c­o­ng­re­s­s­us­­ illetőleg a „Wand.“, mint mondja, azon helyzetben van, a semleges hatalmak együttes jegy­zékének lényeges tartalmát közölhetni,mely, mint állítja, a franczia másolatban 84 sort foglal magában. Bevezetésében Európa nyugtalanító helyzetét fejti ki s ennek okait jelöli ki. Azután constatálja a három hata­lom egyetértését arra nézve, hogy a véres összeütközést meggátolják. Továbbá, bár határozottsággal, de mégis fenntartással sorolja elő a kérdéseket, melyek tagla­­landók : 1) az Elbe herczegségek ; 2) az austriai-olasz viszály ; 3) a német szövetség kérdését. A herczeg­­ségekre vonatkozólag nem jelöl ki megoldási módot. A szövetségi kérdésre nézve csupán az európai szem­pontot állítja föl tárgyul. Olaszország és Austriára nézve kikerüli az illető szakaszban e szót: Velencze, e tekintetben csupán „az olasz királyság biztonsága és megszilárdulása“ forog fen. Ezenkívül a jegyzék csu­pán általános kérdéseket tárgyal s a béke áldásai fö­lötti szemléletekkel végzi. Ezen, mint látszik, — úgy­mond e lap, — nem igen világ­ teljes programai alap­ján lesz a congressus megkezdendő. A „France“ azt kérdi, vájjon nem fog e ezen congressus későn egybeülni? nem lesz-e az első ágyú­­lövés előbb megtéve, mielőtt a diplomatia a maga mű­vét megkezdte ? A franczia lapnak nincsenek e kérdé­sekre válaszai . A „Morn. Post“ azt hiszi, misze­rint a congressus összeillésének napja jun.­lé­kére teendő, s a halasztást az ad hoc­ conferentia szükséges előzeti munkálataival indokolja , mire a „W.“ meg­jegyzi, miszerint feltűnő módon ez épen azon nap, melyen — mint hiteles helyről állítják — a Porosz é­s Olaszország közti titkos szerződés, melyről oly külön­böző dolgokat jelentettek, lejár. Országos ülésszak. A codificationalis bizottmány május 28. délelőtti 10 órakor tartott ülésében a munkálati sorrend elkészí­tésével megbízott alválasztmányba a következő képvi­selőket választó meg­szavazás útján : u. m. Tóth Lő­­rincz, Bónis Samu, Dózsa Dániel, Zsedényi Ede, Ujfa­­lussy Miklós, Vadnay Lajos és Kacskovics Ignácz bi­­zottmányi tagokat. Ezen alválasztmány 29-kén reggeli 10 órakor az országházban tarta meg első tanácskozását. A közintézetek ügyében kiküldött országos bizottmány Szentiványi Károly házelnök elnök­sége alatt május 28 án délutáni 4 órakor tartá alakító gyűlését a m­úzeumi teremben. A kellő számmal megjelent bizottmányi tagok a bizottmány elnökéül gr. M­i­k­ó Imre, előadójául V­á­­rady Gábor képviselőket egyhangúlag megválasztván, a bizottmány magát alakóltnak nyilvánító. A munkálati és eljárási sorrend kidolgozására a bizottmány hét tagból álló alválasztmány kiküldését határza el; az elnök és előadó ezen alválsztmánynak szintén tagjai, s a hiányzó öt tagnak megválasztására ma, 30-kan délután 4 órakor bizottmányi ülés tartaak. A nemzetiségi kérdés tárgyában kiküldött bizott­mány alválasztmánya 2- án tartotta első ülését. Tanácskozásai vezetésére elnökül Nyáry Pált kérte f­e, a jegyzőkönyv vitelével pedig Kerkápoly Ká­rolyt bízta meg. A közelebbi ülés tárgyául a zsinórmértékül szol­gálandó alapelvek megvitatása tűzetett ki. Vidéki levelek. Félegyháza, május 26-án. Orbán már letarolva találta a növényzetet. Máj. 24 -én virradóra leirhatlan fájdalomérzés hatotta át itt is a föld népét; tengeri s egyéb vetemény, a bő szüre­tet ígérő szőlő és gyümölcs oda mind­ a gabna neműek is tetemesen megrongálva. — A csupán bor- és gyü­mölcstermelésből élősködő, különben birtoktalan nép­osztály inséges napoknak néz eléje. Ide járul, hogy a tiszta búza s árpa a hideg esetlen időben fejét nem birja kihányni; a zab senyved. — Ahhoz értők szerint az el­fagyott kukoricza jó idővel még ki fog hajtani, valamint a burgonya is, — és e két élelmi czikk a kertészek és napszámosok seregét az éhségtől még meg fogná men­teni. Nem esvén egy hónap óta eső, szénatermésre is­mét nincs kilátás. Büntető kéz a magasból nehezedik ránk, hogy erkölcsi sülyedésü­nkről elmélkedjünk! Ily sanyarú állapotban nem lehet kedvünk fejte­getni a jövő jan. hó 6-kán itt történendő követválasztás esélyeit. Számosan vannak a követjelöltek, kiknek még kevéssel ezelőtt eszük ágába se jöhetett, hogy nevük lobogókon fog lengni. — Az értelmiség, veresége elő­életében félrevonulva tétlenül nézi (Helytelenül. Szerk.) és várja, a mik történni fognak. Volna még egyéb mondani­valónk is , de hát kit érdekelne most kis dolog óriási rémalakok szemlélé­sénél ? —k— Polgár, május 26 dikán. Még az 1863. évben ránk nehezült ínséges időt jó­formán ki se lábaltuk, már is az 1866. évi május havá­nak 23 ról 24-ik napjára kelve, Orbán éjszakáján még nagyobb és meghatóbb nyomorúság örvényébe taszíttat­­tunk , mert a most érintett Orbán éjszakáján egy ujjnyi vastagságú jéggé fagyott a vályúkban a viz, a­mely nem várt, nem remélt pusztító hideg mindennemű kapa alá való növényeket, mint bab, kolompér, kukoricza, napra­forgó, uborka sat. veteményeket mind egy szálig tönkre tette ; — a gyümölcsfákat kezdetben a hernyó, most a fagy, mind a szőlőket, mind a fákon szépen mutatkozó gyümölcsöket Orbán éjszakáján egyszerre megsemmi­sítette. A mártius elején volt kevés hideg eső után, azon időtől fogva a hatalmas dühöngő, forgó és szárító hideg szelek az őszi és tavaszi vetéseket teljesen megrongál­

Next