Sürgöny, 1866. október (6. évfolyam, 224-249. szám)

1866-10-10 / 231. szám

231. sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, Kigyó-utcza 4. szám, II. emelet. Kiadó­hivatal: Pesten, (barátok-tere 7-dik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY. Mlagrán-hirdetések­: : egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 8 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnái Frankfurtban és H­a­m­b­u­r­g - Arj6­­nában Hausennstein és Vogler; Hamburgban Tor­thalm Jakab; Lipcsében Engler ,1. és Fort Ernő urak. Pest, Szerda, October 10, 1866. Előfizetési árak. Naponta­ postai szétküldéssel. Egész évre..............................20 frt. Félévre................................10 „ Negyedévre............................5 „ Budapesten házhoz hordva: Egész évre . . . 18 frt. — kr. Félévre.........................9 „ — . Negyedévre •, _ ■ m. Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY“ october-deczemberi évi folyamára. Előfizetési ár: 5 forint. A „SÜRGÖNY“ kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. Apostoli Felsége következő legfelsőbb kéziratot méltóztatott legkegyelmesebben kibocsátni : A Mária Terézia rend káptalanja a szavazatok öszhanguságával monforti Monfroni Móricz cor­­vette-kapitánynak a haditengerészetnél, a katonai Mária Terézia-rend kis-ker­esztjét odaítélte. A káptalannak ezen indítványához helybenha­gyásomat adom, s a nevezettet, mint kis-keresztest, a rendbe fölveszem. Ischl, oct. 4-én 1866. Ferencz József, s. k. , cs­ k. Apostoli Felsége f. évi oct. 6-tól kelt leg­felsőbb határozatával, az előbbi horvát-szlavon udvari kanczellárt, Mazuranics Jánost legkegyelmesebben nyugalmi állapotba helyezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége I. évi sept. 29-ről kelt legfelsőbb határozatával, az önkéntes alpesi vadász­test föloszlatása következtében, annak parancsnokát, gróf Mensdorff Arthur alezredest, s gróf Lam­­b­e­r­g Antal őrnagyot, az előbbi viszonyukba visszalé­pésnek legfelsőbb helybenhagyása mellett, a rájuk ru­házott parancsnokságtól fölmenteni, s ez alkalommal az előbbit ezredesi ranggal ad honores legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 30 tól kelt legfelsőbb határozatával M i­k­o­­­v­i­c­s Antal főtanitót a 8. sz. gradiskai határőrgyalogezrednél, annak nyu­galmi állapotba átvétele alkalmával, több mint 40 évi hasznos szolgálatainak elismeréséül, arany érdemke­­reszttel legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. Ö cs. kir. Apóst. Felsége f. évi oct. 1-röl kelt leg­felsőbb határozatával legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott, hogy eschenbachi báró Ebner Móricz ezredesnek, és freibergswalli nemes Kocziczka Ká­roly századosnak, a hadmérnöki törzsnél, az ujnemű­ tengeri aknák föltalálása és alkalmazásánál­ érdemeik elismeréséül, a legmagasb elismerés kifejezése tudtukra adassék. A pénzügyministerium Bartolovics János pénzügyi tanácsost s pénzügykerületi igazgatót, saját kérelmére hasonló minőségben N. Becskerekről Eszékre helyezé át, és Fial­a Antal pénzügyi titkárt Zágráb­ban, N -Becskereken pénzügyi tanácsossá s pénzügy­­kerületi igazgatóvá nevezte ki. A horvát szlavón udv. kanczellária dr. Iveko­­vics Ferencz, eddigi segédlelkészt a zágrábi szent- Márk egyháznál, a varasdi gymnasiumhoz vallástanitóvá nevezte ki. Abaujmegye főispánja a megyei törvény­széknél üresedésben volt ülnöki állomásra Z­s­e­n­y­e­y Mihály r. a. cs. kir. államügyészi helyettest nevezte ki. Kelt Kassán, 1866. october 7-én. A Magyarhonban uralgó keleti marhavész alkal­mából, a sléziai cs. kir. kormányhatóság azon határo­zatot találta újólag hatályba léptetendőnek, melynél fogva szarvasmarháknak Magyarhonból Sléziába való szállítására az ottani engedély előlegesen kieszközlendő; a szállítás csupán vaspályán szakadatlanul a rendelte­tés helyéig eszközlendő; szarvasmarha-falkáknak Slé­­zián át való hajtása pedig nem engedtetik meg. Kelt Budán, october 5-én 1866. Az ország több részeiben mindinkább terjedő cho­lera járvány alkalmából szükségesnek látta e kir. kor­mányszék, az e részben már előbb fölszólított Pestváros lakosságán kívül, a járvány által ekkoráig vagy éppen nem, vagy kisebb mérvben meglepett többi törvényha­tóságokat is oda utasítani, hogy a közigazgatási terüle­tükön lakó magán­orvosokat haladéktalanul szólítsák föl az iránt: várjon hajlandók-e napidíjak és útiköltsé­gek élvezete mellett, a cholera-betegek gyógyítása vé­gett, a szükséghez képest, a járvány által nagyobb mérv­ben látogatott vidékekre is a járvány tartama idejére kimenni ? Az ekként jelentkezők név- és lakjegyzékei ha­ladék nélkül e kormányszéknek bemutatandó!­. Kelt Budán, 1866. évi october 3 án. A m. k. helytartótanácstól. E­a­t­y­m­á­r mezővárosában folyó évi october hó 15-re eső idei országos vásár megtartása, a Bács Bod­­roghmegye területén uralgó keleti cholerajárvány oká­ból betiltatott. Zomborban, 1866-ik évi october 6-án. A cholera járvány állásának kimutatása. Octob. 8-ig beteg maradt 1 Octob. 9-ig­­ szaporodott Összesen Eb­b. 1 E szerint a beteglétsz. meggyó­gyult meghalt további gyógyh. a. maradt szaporo­dott fogyott Budán .... 352 37 152 20— 15 Pesten.... 185 102287 53 49 185— — Összesen 220 10432468 51 265— 15 NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. A Poroszország által „újonnan szerzett országok“ birtokbavétele végre megtörtént egy királyi pátens s egy proclamatió által, melyek alább olvashatók „Né­metország“ rovatunkban. Mint a távirda már jelentette, „minden demonstratio nélkül“ megtörtént ez Hannove­­rában . Frankfurtban azonban a senatus óvástételt ten a szabad város jogainak megsemmisítése ellen. October 6 án délelőtt 11 és 12 óra közt hirdettető ki Hannove­rában ünnepélyesen, harangok zúgása és ágyuk dör­gése közt Voigt-Rheetz tábornok a porosz királyi pá­tenst s a proclamatiót. Délután az államtitkárok kihirdeték, hogy György király megfontolván atyai kegyességgel a kincs, alatt­valóinak lelkiismeretét gyötrő állapotot, melybe hű alattvalói jutottak, minden királyi jogának fönntartása mellett királyságának minden alattvalóját, főleg a ki­rályi, polgári, egyházi és tanítói hivatalban állókat az alattvalói kapocstól, vagy hűségi eskü által erősitet kötelességeiktől, melylyel személye és törvényes utódai iránt tartoztak s mely kötelességek most ellenkezésbe jönnének a porosz király által követelt szolgálatokkal, annyiban föloldja, a mennyiben a porosz követelések teljesítése ama kötelezettségek megtartásával össze­­egyeztethetlen. Míg Vilmos király proclamatiójában azon remé­nyét fejezi ki, hogy a hannover­iak nevét nemsokára a porosz haza legjobb fiainak nevei közé jegyezhetik föl, azal itt Dél-Németországban, úgy látszik, nem igen haj­landók hasonló sorsban részesülni. Mint a „N. Deutsche Ztg.“ értesül, a wü­rtembergi képviselőház fölirati bizott­mánya hosszabb tárgyalás után egyhangúlag elfogadta a kamra elé terjesztendő fölirati javaslatot. E fölirati javaslat tendentiája — úgymond a nevezett lap — tiszta német. Mint hallatszik, az északnémet szövetséghez való csatlakozást, mint a­mely nem nyújt a szabadság­nak elég biztosítékot, határozottan elutasítja, ellenben a délnémet államok szövetségét javasolja szabadelvű alapokon, mi mellett baráti kezet akarnak nyújtani Észak-Németországnak minden közös német ügyben- A belügyekben határozottan haladó fejlődést kivárnak, főleg a honvédelmi rendszer átalakítását. Ama párt, mely minden áron Poroszországhoz kíván csatlakozni,­­ melynek nem elég még a Berlinből kapott visszauta­sítás, természetesen nem igen lesz megelégedve e föl­­irati javaslattal. „Annál inkább reméljük,­­ úgymond e lap, — hogy helybenhagyja e föliratot a kamrák nagy majoritása, a wü­rtembergi nép s egyátalán min­den igazi német, kinél a szabadság még becseset bír s ki fölismeri, hogy a caesarismus politikája csak kárára válik Németországnak.“ A Poroszország által felvállalt azon kötelezett­ségre nézve, hogy Schleswig északi lakosságát meg­szavaztatja, vájjon Poroszországhoz vagy Dániához akar-e csatlakozni, — a „Zeidl. Corr.“ mint látszik, fél­hivatalosan ezt mondja: „Világos, hogy mielőtt az észak schleswigi lakos­ságnak alkalom nyuttatik, hogy óhajait kifejezze, a porosz kormánynak előbb a dán kormánynyal tisztába kell jönni aziránt, 1 or vájjon ez utóbbi hajlandó e be­fogadni a dán á­llam­kapocsba azon schleswigi lakos­ságot, mely talán erre szavaz; 2­or vájjon mily feltéte­lek szabatnának ez alkalommal egyik vagy másik rész­ről, 3­or mily állást foglaljanak el az átmenő tarto­mányrészek a dán államban. Ez utóbbi kérdés nem je­lentéktelen , sőt legbensőbben érinti Poroszország érdekét. „Dániának jelen­leg két alkatrésze van: Jütland és a szigetek. Föltéve már most, hogy Schleswig északi része elszakad tőlünk, egyszerűen Jütlandhoz kapcsol­­tatiké ez? Megtartja-e csekély területe daczára a Schleswig nevet? Egyidejűleg megváltoztattatnék e e miatt a csak imént bevégzett dán alkotmány ? Ha jól vagyunk értesülve, úgy ekkoráig még legcsekélyebb véleménycsere sem történt e tárgyban a porosz és dán kormányok közt. Hogy Poroszország jelenleg elér­kezettnek tartja-e a perc­et az illető tárgyalások meg­kezdésére, az kormányunk megfontolásától függ. Min­denesetre meg lehet mindenki győződve, hogy Porosz­országnak nincs szándékában a prágai békekötést fél­remagyarázgatni, vagy annak kivitelét oly halasztásnak alávetni, a­mi nem volna a dolog természetében, főleg miután Poroszország legjobban tudja, hogy csak akkor szűnik meg Európában a veszélyes kitörések és colli­­siók korszaka, ha a prágai békekötés pontjai minden irányban t­ejesí­tettek. Azon nyereségek, melyek a prá­gai békekötésben szerződésszerű kifejezést találtak, sok­kal fontosabbak, hogysem kormányunk ne igyekeznék e szerződés minden egyes pontját kétségki­vüli­vé tenni.“ A keleti kérdésben semmi újabb nevezetes közle­ményt nem hoznak a lapok, hanem érdekesnek tart­juk megemlítni az Amerikából jövő híreket, me­lyek nagyon is élesen kifejezik az Angolország iránti ellenséges indulatot s az orosz barátságra vonatkozó­lag sajátságos nyilatkozatokat tesznek: „Gortsakoff herczeg legközelebbi beszédének azon pontja, — igy szól a new Y­orki „Herald“ — hol azt mondja, hogy az Egyesült­ Államok és Oroszország szö­vetsége feletti megjegyzéseit nem kell más nemzetek el­len irányzott fenyegetésnek tekinteni, nagyon sokat je­lentő. Mire való e tiltakozás, ha a herczeg nem érezte, hogy valóban van oka, e szövetségnek hasonló fenye­gető jellemet adni ? Hanem hogy oly hatalommal, mint Oroszország, szövetkezhessünk, sietnünk kell belbajain­­kat elintézni s elvégezni számadásunkat Franczia-, Spanyol- és Angolországgal. Ha ellapíttatni, megijesz­­tetni hagyjuk magunkat e hatalmak által, nem vár­hatunk Oroszországtól sem tiszteletben­ tartást, sem ba­rátságot.“ A „Corr. Havasinak pedig Londonból f. hó 5-ről írják : „Az angol lapok nagy része ma egy Canadára vonatkozó fejezetet közöl, a fenianismus kérdése iránt, így p. o. a „Times“ jelenti, hogy a „Belgian" gőzös tegnap Liverpoolból Quebecbe indult 126 emberrel, s 100 tonnányi hadiszerekkel. Fenyegető válság küszöbén állunk. Canada invasiója bizonyos. A „Times“ azt állítja, hogy Angolországnak most valami kártérítést kellene adnia az Egyesült­ Államoknak, az „Alabama“ pusztításaiért. Minden ilynemű engedmény hasztalan lnne. Az Egyesült­ Államokbani izlandi vá­lasztók száma 600,000 re megy. A szemben álló két párt — hogy ezen szavazato­kat magának biztosítsa — kénytelen a fenianokat saját kényükre hagyni. Az amerikai kormány semmi­kép sem fog beavatkozni, a fenianok Canadában legközelebbi invasiójára vonatkozólag, hova azok tete­mes erővel szándékoznak beütni. Angolországnak akkor le kellene mondania Canadáról, vagy az Egyesült Álla­mokat arra kényszerítnie, hogy fegyver erővel támo­gassák jogukat. Valóban gyalázatos dolog, hogy egy barátságos hatalmasság mély béke közepette megenged egy más hatalmasság ellen nyíltan intézett expeditiót. Az Egyesült­ Államok elnöke küldöttségeket fogad el a fenianok, egy oly felekezet részéről, mely kész Angolországnak saját területén hadat üzenni. S én sokat beszélnek az Angolország s az ilamok közt létező béke állapotról, de a há­ború sohasem volt valószínűbb. Valóban létezhetik-e tartós béke ezen két ország közt, míg Angolország be nem bizonyítá, hogy tiltakozás nélkül nem hagyandja magát nyíltan bántalmaztatni ? Ha Angolország nem lenne némileg álomba me­rülve, késedelem nélkül oly ultimátumot küldene Washingtonba, mely véget vetne a fenianok kísérle­teinek.“ A lapunkban tegnap már kivonatosan közölt „Te­­legraf“-féle czikk, mely állítólag Kaiserfeld programm­­át foglalja magában, így hangzik: „Mindenekelőtt kiemelendő, hogy mi németek Ausztriában, mint a nagy német nemzet tagjai s évszá­zadokon át Németországgal összekötve, soha meg nem szűnünk magunkat németeknek érezni s a német néppel való nemzeti kötelékhez szilárdul ragaszkodni; hogy mi ezen összefüggést fentarthatjuk s ápolhatjuk a nél­kül, hogy Ausztria németeit, egyesülés utáni jogosult törekvésükben megzavarnék, s a nélkül, hogy Ausztria iránti kötelességünkhöz, melyet fentartani akarunk, hűtlenek legyünk. Ausztrián belöl azon állást óhajtjuk, mely minket nemzetiségünk politikai s művelődési jelen­tőségénél fogva, valamint számo­s műveltség szerint meg­illet, s melynek minden oldalróli elismerése előttünk a birodalom Európában való fennállása lehetőségének s független állásának feltételéül tűnik fel. A nemzeti egység hiányában a birodalom fenn­állása csak mindenkire nézve közös czél által biztosít­­tathatik; ezt mi a személyes, polgári s állami szabad­ságban szemléljük, ennélfogva oly állami intézmények­ben, melyek a szabadságot alkotni és biztosítani s az anyagi jólétet állandóan megalapítani képesek. Ily állami intézmények egyszersmind kezességet is nyújta­nak minden nemzeti elnyomás ellenében. A községek és kerületek önigazgatásában s az or­szággyűlések tágabb s törvényileg pontosan meghatáro­zott illetékességében találnak az egy­es királyságok és országok jogosult érdekei figyelembevételt, s a külön­féle nemzetiségek hatáskört és védelmet kifejlődésükre nézve. Egyéni és testületi, politikai és polgári szabadság, nemzeti jog, műveltség s átalános jólét, valamint az ál­lam hatalma biztosításukat csak az alkotmányos és par­lamentáris kormányformában találják. A birodalom államjogi alakításánál a létező alkot­mányból indulunk ki, melyet jogilag fennállónak tekin­tünk. Az egyes királyságok s országok kü­lön­ jogai előttünk csak annyiban bírnak érvénynyel, a mennyi­ben azok szakadatlan történelmi folytonossággal reánk maradtak s melyek elismerése az alkotmányban rejlik. Ezért teszünk különbséget a magyar korona országainak államjogi állása s a többi királyságok és országok közt. Miután a februári pátens és az octoberi diploma az ezen államalap törvény­nyel összhangzásban nem álló magyar törvények revisióját az országgyűlésnek fen­­tartja, továbbá ezen államalaptörvény szerint e törvé­nyek megszüntetése s változtatása a koronát többé nem illeti, ennélfogva az államalaptörvényben teendő min­den változás, mely a magyar országgyűlés határzatai által szükségessé válik, csak ezen államalapon, a tör­vény terén eszközölhető. A benső alkotmányzavarok s különösen a Magyarországgal fennálló alkotmány­vi­szály gyors megoldása a birodalom jólétének múlhat­lan feltétele. Mi csak a lajb­an inneni országok törvé­nyes összképviselete s a magyar országgyűlés közötti szabad egyezkedésben vagyunk képesek ezen megol­dási eszközt feltalálni, s az alkotmány keresztülvite­lére Magyarországban semmi oly eszközt felhasznál­tatni nem akarunk, mely ott törvénytelennek tartatik. Tekintetbe véve a jogot és Magyarország kétség­telenül nyilvánított akaratát, mi a közös ügyek alkot­mányos tárgyalásának elismerése által korlátolt dualiz­­mus mellett nyilatkozunk. Ha tehát a magyar országgyű­léssel való tárgyalások folytán az államalaptörvények változtatása szükségesnek tűnnék ki, azt véljük, hogy az a nyugati országokra nézve jogérvényességgel csak a reichsrath által, miként ez az 1861. febr. patens által 1861. ápril 2- re összehivatott s 1861. máj. 1 jén ünne­pélyesen megnyittatott s mindeddig tényleg fennállott, — eszközölhető. Mi az államalaptörvények ily változtatása folytán szükségesnek véljük, hogy a lajtán inneni országokra nézve mind ama parlamentáris jogokkal felruházott s a magyar országgyűléssel egyenlő fokon álló közös kép­viselet létezzék, mely közvetlen választásokból szár­mazzék s melylyel a kormány minden sajátlag nem kö­zös birodalmi ügyekben valódi felelősséggel álljon szem­ben. Alkotmányos uton alkotott különös jogok állapít­sák meg a lajtán­ inneni országokat magukban foglaló parliament jogait s a szükséges alkotmányos s szabad­elvű kezességeket, melyekre az államalaptörvények tu­lajdonsága és hatása ruházandó lenne.“ Albrecht fölig hadsereg-főparancs­nok a következő napiparancsot bocsá­totta ki: „Az 1., 2., 3., 4., 6., 8. és 10. hadtest feloszlatása folytán az ez évi június 22-éről kelt napiparancs sze­rint a volt éjszaki hadseregben a háború tartamára megállapított szigorúbb büntetések a feloszlatott had­testekkel összefüggésben volt csapattestekre nézve 1866-ik oct. 1-től fogva beállíttatnak, s csupán a béke­időre meghatározott büntetések alkalmazandók. A jun. 21 diki parancsc­ sal a déli hadseregnél közzétett szigo­rúbb büntetések a békelábra helyezett 5., 7. és 9. had­testeknél sept. 30-tól fogva szintén megszüntettetnek. Az ezen parancsban megnevezett csapattesteknek más parancsnokságokkal összeköttetésbe lépett csapattes­teire nézve a közzététel az illető országos főparancs­nokságok által eszközöltetik.“ Egészségügy. Pest városa egészségügyi bizottmánya tegnap­előtt d­ u Jankovich kir. biztos ur ő maga elnöklete alatt ismét tanácskozmányt tartott. Kir. biztos úr nyilvánítá, miszerint az utolsó ülésben két albizottmány küldetett ki, melyek közöl az egyiknek azon összeget kell constatálni, mely a cholera elleni rendszabályok foganatosítására szükséges, s mely után szerzendők be ezen pénzeszközök. A másik bizottmánynak feladatul létetett, személyes megszemlélés által tudomást szerezni a város azon részeinek állapotáról, melyek leginkább elhanyagolvák. Az első albizottmány részéről dr.H­a­v­a­s jelenté, hogy munkálatait még nem fejezhető be, miután előbb az határozandó meg, mely kiadások terhelik minde­nekelőtt a városi pénztárt, s melyek viselendők az orsz. alap által, mennyiben a történő beszerzések kórházi szerekben stb. a közkórháznak javára esnek. Határoz­­tatott, hogy az albizottmány jövő csütörtökig terjeszsze elő a szükséges adatokat. Haris Sándor a második albizottmány nevében jelenti, hogy feladatának azért nem felelhetett meg, mert jegyzőkönyvi kivonat nem közöltetett vele s en­nélfogva hivatásáról kellő ismerettel nem birt. K­­­r. biztos úr megjegyzi,­miszerint mindenekelőtt a tud­valévőig veszélyeseknek ismert szenny­helyek állapo­táról kívánatos tudomást szerezni, hogy a baj elhárí­tására a rendszabályokat azonnal foganatosítani lehes­sen. Az albizottmány felhivatott ez­­értelemben jövő csütörtökig jelentést tenni. Egyszersmind a város gaz­dája utasíttatott, külön városrészek, mint a Király­­utcza tisztítására, az utczaseprők számát szükség sze­rint szaporítani. K­­­r. b­i­z­t­o­s úr értesít, miszerint az orsz. kato­nai hatóság intézkedett, hogy az átvonuló gyalogság többé magánházakba ne szállásoltassék. A gyalogság ezentúl az Orczy kert fasátoraiban helyeztetik el, az át­vonuló lovasság azonban a magánházakba szállásoltatik. A vágóhidak iránti vitából kitűnik, hogy a város különböző részeiben még 25 vágóhíd létezik. Te­kintettel arra, hogy ezen iparhelyek létezése korábban engedélyeztetett, azon óhaj fejeztetett ki, hogy ama vá­góhidak a lehetőségig a városon kivül utasittassanak.­­ Azon kérdés, hogy a háziurak az utczák tisztán­tartására köteleztessenek e, bizottmányhoz utasittatik véleményzés végett, a levesintézetek iránti bi­zottmány utasíttatott, hogy magát a jótékony intézetek­kel, szürke nénékkel stb. egyetértésbe tegye. Végül dr. Havas megjegyzi, hogy a várostanács már havak előtt elrendelte a volt molnárlónak tiszta földdel vagy homokkal betöltését s indítványozta, hogy a tanács ennek azonnali eszközlését foganatositsa. A város tisztítási bizottmánynak a molnártó tekintetbe vétele különösen ajánltatik s annak ebbeli indítványai elváratnak. — Mint a „Pr. Zig“-nak írják, N­y­i­­­r a városban a cholera jelenleg annyira dühöng, hogy naponkint 30—40 hal meg, minélfogva sok család elhagyta a várost. — Zemplén megyében is felmutatta már fe­jét a keleti járvány, és pedig Gálszécsen, hol múlt

Next