Sürgöny, 1866. december (6. évfolyam, 275-297. szám)
1866-12-01 / 275. szám
többi részéhez ragaszkodik. Zang és Kaiserfeld urak pártja életre-halálra szóló harczot vív egymással, s csak egy-egy esetben akarnák a világgal elhitetni, hogy mindketten ugyanazt akarják. „Az ily pártnyilatkozatok nem keltenek bennünk aggodalmakat, mert ezek csak arra szolgálnak, hogy bizonyos tényt, mely előttünk különben is világos, az egész világ előtt bebizonyítsanak. Mert ha végül mind összeszámítjuk azok szavazatát, akik a febr. alkotmányt sürgetik, fel fog tűnni, mily kisebbségben vannak azok irányában, akik azt félrevezették , vagy időközben elhagyták.“ Horvátországból. Azon horvát országos küldöttség, mely a magyar országgyűlésnek a horvát ügyben kiküldött bizottságával érintkezett, a zágrábi tartománygyűlés elé erre vonatkozólag lényegben a következő jelentést terjesztette: „Az államjogi viszonyokat illetőleg magában a múltban is nagy nézetkülönbség létezik közöttünk és a magyar országos küldöttség között, mert mi a Magyarországgal való kapcsolatot illetőleg azt állítjuk, hogy azon kapcsolat 1848. évben jogilag megszűnt létezni, míg a magyar küldöttség ezt határozottan tagadja; mert mi azt állítjuk, hogy a háromegy királyság a belügyeket illetőleg mindenkor saját törvényhozással bírt, míg a magyar küldöttség a múltra nézve e tekintetben nekünk csak statutárius jogot tulajdonít; mert mi végül azt állítjuk, hogy a közös magyar országgyűlésen az államjogi viszonyok fölött létrejött törvényeknek a mi országgyűlésünkön is ki kell hirdettetniök, hogy reánk nézve is kötelező erővel bírjanak, míg a magyar küldöttség ezt is tagadja. Bármily nagyok legyenek is erre különbségek, mégsem elhatározók, minthogy a teljes egyenjogúság alapján a magyar küldöttséggel, azok jelenlétének daczára is alkudozhatunk, és mostan tényleg azon törvényes jogokat gyakoroljuk, melyek számunkra a múltra nézve tagadhatnak. Ellenben a következő pontok elhatározók : 1. Mi azt mondjuk, hogy a három egy királyság részére külön koronázási okmány állapítandó meg; a magyar küldöttség azt állítja, hogy csak egy és egyenlően hangzó koronázási okmány létezhet, mely azonban a háromegy királyság számára is kiadathatik. 2. Mi azt mondjuk, hogy Fiume a háromegy királyság kiegészítő alkatrésze, s hogy ezen kikötőváros csak ezen királyság által csatoltathatik Magyarországhoz; a magyar küldöttség ezt semmi áron sem akarja elismerni. 3. Mi azt óhajtuk, hogy ezen kérdés napoltassék el mindaddig, míg a fődolog megoldva nem leendett; a magyar küldöttség szintén kifejezte azon kívánságát, hogy az alkudozások fonala e miatt ne szakíttassék meg. —E mellett azonban nyilván hangsúlyozta, miszerint sem maga el nem ismerheti, sem az országgyűlésnek elismerés végett nem ajánlhatja, hogy Fiume Horvátországhoz tartozik. 4. Mi végül azt mondjuk, hogy Magyarország iránti viszonyunk mindaddig nem szabályoztathatik, míg a magyar korona összes királyságainak és tartományainak viszonyai az öszbirodalommal szemben szabályozva nem leendettek. Elnökünk az első összejövetel alkalmával kijelentette a magyar küldöttség előtt, hogy ezen két kérdés egymástól elválaszthatlan, s mi ennek folytán óhajtunk Magyarországgal értekezni, hogy ezen kérdések megoldásában együttesen közreműködhessünk; a magyar küldöttség azt állítja, hogy velünk csak annyiban alkudozhatik , mily módon szándékozunk a magyar országgyűlésen képviseltetni; a mi nézetünk szerint mindaddig nem lehetséges, míg viszonyaink Magyarország irányában teljesen szabályozva és tisztába hozva nem leendettek. Ez azonban, mint már említettük, ismét az öszbirodalom iránti viszonyok rendezésétől függ. Ezen fontos pontokban külön véleményen lévén, az országos küldöttségek sem meg nem egyezhettek, sem az alkudozásokat be nem fejezhettük, melyekkel a magas gyűlés bennünket megbízott. Miért A színen a hajnal hasadni kezd, a toronyőv reggeli dalát végezi, a várkaput kitárják, csatlósok sereglenek a kúthoz, vízzel onnan ismét vissza a várba; kikiáltók fújják a császári parancsot s egymásnak felelve távoznak , a bokrok között a templom falánál rejtőzik Telramund. A várból brabanti nemesek gyűlnek egymást köszöntve a templom elé. „Száműzve és megvetve Tel ram und!“ szól a kikiáltó, s a nemesek ismétlik e szavakat, melyek után Lobengrint, a mentőt, éltetve, mindnyájan visszatérnek a várba, melyből négy brabanti ur lő, egy másközt rejtélyesen susogva a színre. Ez uraknak sehogy sem tetszik az, hogy őket Henrik császár oly félelmes nemzet ellen óhajtja vezetni, melyet még le nem győzött soha senki. Ki fogja őket ettől megóvni? „Én“ szól Telramund, előlépve az urak nagy ámulatára, kit bár mint elvtársukat szívesen látnak , de nehogy fölfedezzék, az előbbi helyre igyekeznek elrejteni. Ezalatt jön a menet, az apródok helyet sürgetnek,Elsa a herczegnő számára, ki ékes mezben , hölgyei élén közeledik a templom bejárata felé. E perezben Ortrud, ki a kíséretben szintén mint udvarhölgy vesz részt, a dühtől eltorzultan előrelép, s a zavarban megálló Elsát a legdurvább kifakadásokkal illeti. „Hej! vissza Elsa, már nem tűrhetem, hogy Tovább cselédedként kövesselek!'“ Szemére hányja a kíméletlen bánásmódot, melyet rajta elkövet; büszkeségének ama lealázására nincs följogosítva, hogy mint utolsó szolgálóját tekintse , a bűnbánónak nem ez a jutalma! „Jaj! hogy ez éjen sóhajodba hittem ! Kiálnokul ott rászedél vele, Most mint merészelsz nagyra vágyni itten, Te egy az égtől elitélt neje? !“ felel neki Elsa, mire Ortrud gúnyosan kétségbevonja az ég igaz ítéletét, s élesen kérdi tőle, hogy hát ki is az, ki őt az igazság meze alatt megmenté a bűnhődéstől ? E kérdés határoz. Elsa felelni nem tud, de a vágy fölébred benne, hogy e felőli kétségeit saját maga előtt tisztába hozza. Sértett önérzetében sarokban tör ki, s a császár, grófok s nemesek kíséretében érkező Lobengrin így találja őt. A baj okát megtudja, Elsát keblére öleli, Ortrudot kemény szavakban utasítja el, s a menet élén ép a templomba akarja folytatni útját, midőn az eddig elrejtett Telramund vakmerőn kilép s föltartóztatja a menetet Az általános meglepetés eloszlását be nem várva, szórja a fényben álló Lohengrinre vádjaitFölkéri a császárt, hogy kérje számon kilétét, hazáját, mert ő nyilvánítja, hogy az ő győzelme nem az igazság természetes folyása, de a gyalázatos, sötét varázának bűnös eredménye. „Nem tartozom felelni senkinek“, így szól Lobeugrin, „mindenki látta tettem tisztaságát“, s azután Elsához fordul, kéri, te kövesse az emberek gondolkodását, ne kérdje nevét, kilétét, ha azt akarja, hogy mindkettőjük boldogsága ne csak délig nyitó, de egész tavaszon át virágzó rózsa legyen. Elsa , miután rajta Telramund ármánykodásai erőt nem vehetnek, Lohengrin keblére borul, s ez ünnepélyes jelenet s az orgona magasztos hangjai mellett éri végét a második felvonás. Az átélt küzdelmek, a bukott ármányok után a tolvasó szintén fél a katastrophától; a kétség elvetett magva nem enyészhetik el a nékül, hogy nyomát ne hagyja ott, ahová elvetették. Ki Lohengrin? kérdi Terlamund, Ortrud, Henrik s talán Elsa is, holott ha csak egy szóval is, vagy csak távolról is meg lenne fejtve a talány, vége lenne mindennek. Elsa boldogságának, Brabantia jóllétének, s talán a bűn méltó büntetésének is. Pedig ennyi kérdőjel után a felkiáltójelt oly nehéz oda nem írni. A nászinduló megrendül, felgördül a függöny, s a szín ékes csarnokká van átalakítva, kétoldalt a nászmenet közeleg, a nők élén Elsa, a férfiakén Lohengrin; a menet közelebb jő, s a riadó nászzene után az új pár tiszteletére a nép dalát énekli el. Üdvözletek, dalok után eltávoznak mind, s a csarnokban végtelen szerelmükkel egyedül maradnak — Elsa és Lohengrin! A férj enyelegve kérdi nejétől azután : „Ah ! Elsa nőm, egyetlen ékem, Boldog vagy-e te, mondsza nékem!“ „A boldogság szegényszim oda, hol stb.“ felelé a nőben az elmámorosodott szerelem, és elfeledi Elsa a halandók, és Lohengrin a halhatatlanok egész világát. A boldogság gyöngédségével regéli a nő férjének, hogy őt már álmaiból ismeri, titokszerűn és fényesen jelent meg ott neki, oh ! mint szeretné tudni, honnan jött ide, mint szeretné tevével megajándékozni saját ajakát, oh ! — e kétség oly ellensége a boldogságnak, s a szerető nő szerelmében elfeledi, hogy ezzel boldogságának sírját ássa meg. Mitől Lohengrin félt, elérkezett. Elsa kérő szavaira végre annyit mond, hogy nem a szenvedések étele, de a gyönyör tündöklő árjából jött el ide, s ezzel mindent fokozott. Oh ! ha te a gyönyört hagyod el értem, ki tudja, nem fogsz e még visszavágyni, s nekem a napokat kell számlálnom, ameddig kedves jelenléteddel boldogítasz! jajong elkeseredve Elsa, s a női könyök kisérte babájával öntudatlanul hálózza be férje szivét. E kísértéshez járul egy másik. Telramund a boszú óráját megérkezettnek látja, hol gyűlölt ellenfelét a féjek árjába óhajtja fojtani; négy brabanti nemessel kivont karddal nesztesen kerülnek Lohengrin háta mögé- Elsa egy sikoltással inti a vészre férjét, ki a nyugágyról fölkapott tőrrel átveri Telramundot. A négy előtte térdelő brabantirak megparancsolja hogy Telramund tetemét vigyék a császár elé, hová őket követni fogja, hol egyszersmind neje kérő szavainak eleget téve, föl is fogja fedni rejtélyes kilétét. úgy sem lenne neki itten már több boldogsága! A hátszín föltárul, s mint az első felvonásban, újból a Seide partján mosolyog a virány, a hajnalpk végre a reggbe megy át, a sikon tábori mozgás, csapatok vonulnak keresztül, végül egynek élén jó maga Henrik császár. Köszönetét alig végzi, s a négy brabanti Telramund holt tetemét előhozza, utána fényesen hölgyeivel Elsa, s végre egészen fölfegyverkezve megjelen Lohengrin. Kettős panaszszal lő, egyiket Telramund ellen, kit jogosan gyilkolt meg; a másikat Elsa ellen, kikényszeríté, hogy boldogságát gyilkolja meg. S itt elregéli a Graal regét, honát, kilétét, s az elválás perezében fölfokozott szerelem lángjával vesz végbucsut nejétől. A fehér hattyú érkezik a sajkával, fölötte két fehér galamb. Lohengrin, mielőtt a sajkába szállana, létéivel simát rebeg, mire a hattyú leveti hattyúmezét s előtűnik belőle az Ortrud által meggyilkolt Gottfried Ortrud ennek láttára összerogy. Elsa mosolya még egyszer viszszanyeri boldog tisztaságát, s azután a két galamb által vonatott sajka után tekint, s a térdelők között szivrázó hangon még egyszer távozó férje nevét sikoltja. S az ünnepélyes csend, a reggeli fény, a megtisztult ártatlanság, s az elveszett boldogság mintha mind azt susognák . ...örökre ég veled! Z. L. Knesebeck tbk, visszahivó-levelét Császár Ő Felségének nov. 25 én átnyujtá. A tábornok, ki Münchenben is hitelesítve volt, küldetését ott is befejezte. — Herczeg S om s B ra u n f és Henrik, a hannoverai király unokaöcscse a bécsi egyetemi tanácsot megkereste a jogi tanszakba leendő utólagos beiratása megengedése végett. A kérvény Hietzingben (braunschweigi villában) kelt s a hadesemények által előidézett átalakulásokkal van indokolva. — A Ferdinánd császár éjszaki pálya igazgatósága egyik utolsó ülésében elhatározó 80,000 ftot jutalmul kiosztani azon hivatalnokok közt, kik az utolsó háborús időszak alatt különösen igénybe valónak véve. — A „P. Naplódban következő megjegyzést olvasunk: A képviselőház ma tartott ülésében Madarász képviselő úr egy kérvényt adott elő, melyben Turtsányi Gábor, Szmrecsik János, Tulka Géza, Zrudlenszky Pál és Wovosid György, állítólag beszterczei egyházmegyei papok, arra kérik a házat, eszközölje ki, hogy a papok nősülhessenek. E kérvényt a ház a kérvényezési bizottmányhoz utasíta. Megjegyzem még az igazság érdekében, hogy én azonnal átnéztem a beszterczei egyházmegye legújabb 1866 diki névkönyvét, s abban a fentnevezett papok elő nem fordulnak ; sőt átnéztem az összes magyarországi papság 186 st/adikre kiadott névtárát is, és itt sem találtam az említett folyamodókat; kétségtelen tehát, hogy a képviselelőház e kérvény által mystificáltatott, és tiszteletet igénylő méltóságával visszaéltek. A képviselőház érdekében van, a kérvények beadása iránt oly módról gondoskodni, hogy hasonló mystificatiók által drága idejét el ne rabolhassák. Egy egri megyei áldozat. — A „Korunk“ szerint az erdélyi főkormányszékhez az udv. kanczelláriától leirat érkezett, mely szerint a váras kolozsvári vonal feletti munkálatoknak tavasz előtt meg kell történni; a kolozsvár brassói vonal nyomjelzéséhez tavaszszal szintén hozzákezdenek, őszre az is készen lesz. Magyarország katonai főhadparancsnokát, herczeg Liechtenstein Ferencz lovassági tábornokát súlyos veszteség érte nejének tegnapi-lőst reggel 10 órakor történt elhunyta által. A most 50 éves hölgy egykoron a művészet egyik kitűnősége volt, s a magas helyet, h.,va sorsa hivá, ritka szelleme és áldott jó szivének erényeivel tölté be. A kik csak közelebbről ismerték, elragadtatva szólnak róla. A herczegi család körében köztisztelet és szeretet vette körül, s közös a gyász elhunyta felett, melyet rövid betegség előzött meg. Végrendelete szerint a budai temetőben fogja aludni a boldogok álmát, oly élet után, melyet lelke fényes tulajdonai neve is az ezen alkudozásokra vonatkozó összes okmányokat további intézkedés végett a magas gyűlés elé terjesztjük.“ Vidéki tudósítások. Az üdvözölt herczeg-primásért tartott exequiák ünnepének előestéjét s első napját a „P. H.“ (elkésett) jelentése következőleg írja le: A pápai nuntius ő nagyméltóságának fogadása a megrendelt időben nem történhetett meg. A vasúti vonat három egész órával elkésett, s igy fél nyolczra volt este, midőn a főpap városunkba érkezett. Majthényi Adolf kanonok úr fogadá őt a vaspályánál, szívélyes, meleg szavakkal üdvözölvén a magas vendéget a főkáptalan nevében. Felséges látványt nyújtott a nuntius , miért bejövetele. Az est sötét, ködös lévén, két lovagló huszár nyargalt a négy lovas határ előtt, égő fáklyát tartva kézben. A fáklyaláng varázsszerben világitá a légkört. A főpap a papnövelde épületbe szállott meg. Itt Zalka János, papnöveldei igazgató ur ő nagysága fogadta az érkezettet, később pedig Durguth József káptalani helynök e méltósága mutatá be a káptalan tagjait. Más, vagyis első nap az előírt programm szerint reggeli 8 órakor megkondult a bazilika nagy harangja, hogy hirdesse a primási székváros felett az ima idejét. A nép ünnepélyes komolysággal tódult Sión halmára, díszes úri fogatok robogtak a vendégekkel, s midőn a nép, a papság betörte a nagy bazilika fenséges belsejét, a nap keleten kibontakozott a felhők homályából s gyönyörű szép regg fejlődött ki. Az Ünnepély egyedüli tere, a templom, pompás, nagyszerű jelenetet mutatott. A colossalis kataphalk eszméjében és kivitelében nagyszerű monumentum. A bárou lépcsőzetű alapzaton nyolc virág-pyramis között láthatók a főpap jelvényei, a herczegi korona, palást, az egyházi öltönyök, kehely, püspöki pásztói bot és kereszt. A mintegy négy öt magasságú emelvény római szélben van építve, öszhangzólag a templommal ; fekete szövet borul a roppant emelvényre, sötét lila bojtokkal fodrozva, s az egyes lépcsőzetek párkányzata gyönyörű fekete és lilával kevert vastag boglárokkal van befoglalva. A széleken az elhunyt főpap gyönyörű kiállítású czímerei díszlenek, melyekre több mint százötven gyertya áraszt világot. Ezután következik a kettős bársony emelvény, melyen közvetlenül áll a koporsó. Dús csipkézet, fodrok és bojtokkal megterhelt gyönyörű készítmény ez, ritka ízlés-, műgond- és fényjel kiállítva S ha a mondottak mellé oda veszszük még a fenséges koporsót, mely a roppant emelvény zárpontját képezi, ha kimondom az egyszerűséget és csint, mely e gyönyörű művet megkülönbözteti: leírom halvány rajzát ezen architektonikus nagy egésznek, mely Lippert nevéhez méltó, s a gyászünnepély nagyszerű eseményét képezi. A kataphalk körül a növendék-papság állott; atyjukat gyászolják az egyház ifjú csemetéi; szeretetük buzgó imában talál vigasztalást. A tanuló ifjúság, az érsek uradalmi gazdatisztek, a megyei hivatalnokok s a nép áhítattal állta körül a nagy tumbát. A mellékoltárok szőnyeg-hátfalain fekete posztó, a szószék, a kanonoki stallumok gazdagon aranyzott bársonyba borítvák, a baldachinumok gyönyörű faragványait egy szerű sötét gyászlepel fedé el. A szentély fekete szőnyeggel volt borítva, a nagy oltárképen gyász velüm függött, a primási stallum üresen állt, csak Scitovszky czímere foglalt helyet rajta. Az oltár egyszerű gyászban állt. A tizenkét nagy kandelábrumon, a tabernaculumon közönséges fátyol lobogott, s mély megilletődés vett uralmat a lelkeken, midőn az orgona fájdalmas elegicus accordjai a pontificáló pápai nuntius nagyméltóságának megérkeztét jelentik. A szentmise megkezdődött fényes, teljes segédlet mellett Az oltár előtt helyezett fekete imazsámolyon az egri érsek ö nagyméltósága, a pécsi, a váczi, a szombathelyi, a Csanádi püspök ő nagyméltóságaik, a szentmártoni apát és Szembratovics görög egyesült érsek két adlatusával foglaltak helyet: a kanonoki stallumokban, s a szentély padjain a polgári és katonai nagyságok, a káptalanok küldöttei, országgyűlési képviselők, a tud. akad. a pesti egyetem küldöttei, a nagy számmal összesereglett papság stb. voltak elhelyezve. A chóruson Aiblinger Gáspár bajor királyi karmester requiemét adták. E mű az egyházi zene elemében classikus. A szertartások egyik legmeghatóbb részét az absolutiók képezték. A pápai nuntius, Bartakovics egri érsek, Girk pécsi, Peitler váczi és Szenczy szombathelyi püspök ő nagyméltóságaik végezték e megható functiót. Az antiphonákat és Liberát a bazilika karmestere, Seyler Károly úr írta ez alkalomra, mint az Üdvözült főpap iránti kegyeletének legutolsó nyilatkozatát. A kataphalk körül a virág pyramisok között foglaltak helyet a fungens főpapok. Mindegyik mellett egy a poetificate rovata szerint előirt sentumot tartott, égő fáklyára illesztve. Ez az Üdvözült főpap egyházi czimere volt, nagyra színezett paizs-alakban s igen jól vette ki magát. Az ötös absolutiók vallásos ihlettséggel végeztettek. — Seyler zenéje nem tagadta meg szerzőjének geniejét. A legplastikusabb chorale, a lágy dallamok azon megfoghatlan vegyülete, mely Seyler Károly szerzeményeit még Liszt előtt is feltűnővé tették, ma egy új elemmel gazdagíták Seyler múzsáját : a földöntúli fájdalommal. (A második napot már adtuk.) Zágrábban a Zrínyi ünnepélyt Körner Zrínyijének horvát fordításbani előadása nyitotta meg a színházban. A színház minden helyiségeiben megtelt. Sztroszmayer püspök a páholyba léptekor dörgő zsidnókkal fogadtatott, szintúgy a szlovén skót vendégek is, kik már a pályaudvarban fogadtattak. Nov. 25-én már korán reggel nagy tömegek hullámzottak a város utczáin, melynek házai nemzeti zászlókkal gazdagon fel valának díszítve. A templomtornyokban a harangok zúgának, a kálváriahegyről az ágyuk szóltak, az utczákon zenekarok húzódtak át s rögtönzött karok, melyek ha zeneileg nem legpontosabban is, de szivből fakadólag nemzeti dallamokat éneklenek. 9 órakor az országgyűlést in corpore, a központi ünnepi comitét s Zágráb, Varasd, Pozsega, Fiume és Szerém megyék, Kosztenicza, Petrinya s más városok küldöttségeit lehete a székesegyházban megjelenni látni, hol a helybeli polg. és hát. hatóságok már egybegyülve voltak. A templom zsúfolásig megtelt. Fél 3 órakor kezdődött az ünnepi lakoma az „austriai Császárhoz“ czímzett hotel termeiben. Jelen volt 150 résztvevő, ezek közt Stroszmayer és Solc püspökök, Kukuljevic, Zmaic, Vukotinovic és Kusevic főispánok, továbbá Suhaj és Subotic országgy. elnök, aztán dr. Bleiweis, Costa, Toman, Bánjag és Spetec (szlovének), dr. Hurban és Zlota (tótok). A központi ünnep comité elnöke a gyülekezetet Zrínyi emlékbeszédével nyitotta meg, aztán a délszláv akadémia megalapítását ünneplé, miáltal Zrínyinek a legméltóbb emlék állittatik, s végre a szlovén skót vendégeket üdvözlő Stroszmayer püspök, dr. Harban és dr. Bleiweis meleg szavakkal viszonzák ama beszédet. Az ünnep rendezői Dutkovic és Pajanovic áldomásokat ittak a jelen volt határőrökért, és Stroszmayer a dalmaták, szerbek, szlovének, tótokért s a cseh országgyűlésért. Ugyanakkor Prágába egy távirat ment el, melyben a három egy királyság, Szlovénia, a (volt) Vojvodina, s Felső-Magyarországnak a Zrinyi-ünnepélyre egybegyült képviselői csehországi testvéreiket Üdvözlik, kívánván nekik, hogy igazságos óhajaik teljesedésbe menjenek s hogy a szláv kölcsönösség felé erőteljesen előhaladjanak. Ezen beszédre lelkesült válaszuk következtek D Kr. Toman és Zlota tanár részéről. Közben számos telegrammok érkeztek Körös , Kaproncza, Zimony, Belgrád, Laibach, Görz, Krainburg, Pilsen, Königgrätz, Prága városokból s több éjszak magyar műyéből. Ugyanakkor az Ujtéren a szó teljes értelmébeni népünnep folyt le A kivilágítás estve pompás volt, milyen Zágrábban még egy sem. Egyletek, társulatok, intézetek. — A szegény gyermekkórházi egylet vasárnap, 1 évi deczember hó 16 án délelőtti 11 órakor az intézet teremében (Józsefváros, őszutcza 2. sz.) köz napi újdonságok. — A cs. kir. Apostoli Felsége nov. 29 kén de magán audientiákat adni méltóztatott. Múlt csütörtökön, nov. 29 én, mint dicsőült Mária Terézia királynő Ő Felsége halála évforduló napján a pesti egyetemi templomban a megdicsőült lelki kdvéért reggel 10 órakor gyász isteni tisztelet tartatott. Az ünnepélyes halotti misét az egyetemi tanárok s az ifjúság többjei jelenlétében ágos és főt. dr. Schopper György, az esztergomi főszékesegyház ez. kanonoka s hittankari tanár mondotta. — A cs. kir. udvarnál lévő hannoveri követ, gyűlést tart, mire a t. ez. alapítók és egyleti tagok tisztelettel meghivatnak. A gyűlés tárgyai .a következők: 1) Az utolsó közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása. 2) Az igazgató választmány jelentése egy évi működéséről. 3) Orvosi jelentés. 4) Az intézet javára rendezett sorsjáték eredményéről való jelentés. 5) Netaláni indítványok. — Pesten, 1866 ki november hó 30 án. Czanyuga József, egyleti titkár. — XXXVI. kimutatás azon összegekről, melyek a pesti szegénygyermekkor házi sorsjegyekért a következő t. ez. hölgyektől és uraktól beküldettek, mi egyszersmind nyilvános nyugtául szolgál : gr. Eltz Károlyné 50 ft, Horváth Pongrácz M. 1 ft 50 kr, Fly W. 2 ft 80 kr, dr. Jelsik Laj. 2 ft, Künszlinger Lipót 1 ft 50 kr, dr. Scherffel Tiv. 12 ft 50 kr, Kalmár Bert. 22 ft 50 kr, a királyhelmeczi posta 5 ft, Arsenics Pál 2 ft 10 kr, Czéhmester Fer. 8 ft 50 kr, Steck Laj. 10 ft, Stech Irén 25 ft 80 kr, Kárász Alb. 10 ft 85 kr, Lakics H. Fer. 5 ft 25 kr, Obermayer Józs. 50 kr, Diesehe és Münz 35 kr, Stiller Bern. 1 ft 5 kr, dr. Stern Józs. 3 ft, Weiner Ján. 8 ft 75 kr, Junker Fer. 8 ft 75 kr, Stöckl Fer. 5 ft, dr. Oesterreicher Ede 12 ft 50 kr, Baumann Joach. 5 ft, Horváth Károly 35 kr, Penovács Ján. 8 ft 75 kr, Kaufmann Noé 1 ft 40 kr, dr. Schwarz Dáv. 4 ft, Galbavy Mártonul 12 ft 50 kr, dr. Spacz Dáv. 10 ft 50 kr, Rokenstein Salam. 8 ft 75 kr, dr. Siklay Dáv. 12 ft 50 kr, Draskóczy Laj. 10 ft, Kohn Zsig. 8 ft. 75 kr, dr. Knoll Ferencz 12 ft 50 kr, Bodnár János 8 ft 75 kr, Kalmár Samu 25 ft, Froschy Anna 35 ft, Wolf F. 8 ft 75 kr, Kaiser Ferdínánd 8 ft 75 kr, Rechner és Felter 17 ft 50 kr, Flegmain Miksa 12 ft 50 kr, Kanitz és társa 5 ft, Tottis és Krenn 10 ft 50 kr, Hotter Ant. 5 ft, Alter és Kiss 175 ft, Weiss Lip. 4 ft 90 kr, Goldberger Vilmos 2 ft, Herman Józs. 5 ft, Lejtényi Gy.né 7 ft, Seidl Ad. 12 f 50 kr, Schwendtner Mih. 17 ft 50 kr, dr. Fleischer Józs. 1 ft, Willner Józs. 50 kr, Eder Fer. 10 ft, 50 kr, Vogel J. 8 ft 75 kr, dr. Kocsis Alaj. 12 ft 50 kr, Rosethal Arm. 4 ft, Steden Józs. 70 kr, Babilon János 6 ft, Knutzen Henr. 5 ft 50 kr, Weisz Ján. 9 ft 45 kr, Pázmándy J 70 kr,Thein és fia 2 ft 80 kr, Hatzinger Eliza 2 ft 10 kr, Mayer Ist. 6 ft 50 kr, Karpf Ign. 3 ft, Böhm Sam. 17 ft 50 kr, Várady Anna 1 ft, Ludvig Kár. 7 ft 50 kr, Szentkereszthy Judit 4 ft, Farkas Mih. 3 ft, Neubauer Mária 2 ft 50 kr, Giffing és Horschetzky 2 ft 50 kr Posner K. Laj. 5 ft, Gruber Alb. 2 ft, Schniemr Gy 2 ft, Hervich 2 ft 50 kr, dr. Láng Guszt. 1 ft, Fauser Fer. 10 ft 50 kr, Antony Ant. 5 ft, Fielberger R. A. 1 ft 50 kr, Eichenwald Jak. 2 ft 10 kr, Sedlacsek 1 50 kr. Kelt Pesten, jul. 7 én 1866 Czanyuga József, pil.tárnok. Külföld. ANGOLORSZÁG. D ubi uban számos őrjáratok czirkálnak, s a befogatások egész írlandban folyvást tartanak. A „Times“ szerint Queenstownban a „Titania“ shootier — mely puskákkal volt megrakva — le lön tartóztatva. Corris Limerickben nagyszámú feni anők fogattak be, valamint egy Mac Nolly nevű amerikai is, kiről azt gyanítják, hogy a fenán párt ügynöke, Stephensnek Izlandba kiszállását napról napra várták. A „Globe“ elég hiven tükrözi vissza Angolországnak ezen nyugtalanságait, s noha nem kételkedik róla, hogy a washingtoni kabinet semleges állást foglal atul el Canadának az Egyesült Államokbeli feniánok részérőli megtámadtatása esetében, nem tagadja, hogy e tárgyban tetemes feszültség létezik a londoni s washingtoni kabinetek közt Ezen kérdések Angolországra nézve oly nagy fontosságúakká lettek, hogy e tekintetből lehetőleg siettetik azon rendezkedéseket, melyek a semlegességi törvények trgyábani kir. bizottmány alakításával állanak összefüggésben. A „Sundy Gazette“ szerint ezen