Szabad Föld, 1952. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1952-02-03 / 5. szám

ff Vállalásunkat túlteljesítjük Sok segítséget kaptunk munkánkhoz a sajtótok A Szabad Népben és a Szabad Földben olvasott versenyered­mények bennünket is jobb teljesítmé­nyekre serkentenek. Az újságban kö­zölt kiváló munkamódszerek a mi dol­gozóinkat is arra tanították, hogy élje­nek a közmondással: „Többet ésszel, mint erővel." A munkaidő jobb kihasználásával, körültekintő szervezéssel ma már nem egy munkacsapatunk rendszeresen 150—160 százalékos teljesítményt ér el A sajtótól kapott sok segítséget az­zal akarjuk meghálálni, hogy február 1-re, a magyar sajtó napjára felaján­lásokkal készültünk. Tömör Imre és Németh Ferenc munkacsapat­akác­­suháng kiemelésben 200 százalékos teljesítményt vállalt. Az elmúlt héten Tömör Imre munkacsapata 312 mun­kaóra alatt 10.267 suhángot ásott ki — ezzel 251 százalékos eredményt ért el. Németh Ferenc munkacsapata is felül­múlta vállalását, 226 százalékos telje­sítményével. Szabó László: Belső­ báránd, csemetekert Követelésünkre megbírságolták a hátralékos Kozma Ferencet Községünkben Kozma Ferenc m­ég a földosztáskor kapott hat hold föl­det. Viszonzásul ő semmit sem adott a nép államának. Évekig nem fizette az adót, 4500 forint adóhátraléka gyűlt össze. Hasonlóan vélekedett a­ beadásról is. Sok baromfit nevelt az elmúlt év­ben. Lánya egész ősszel hordta a ba­romfit, meg a tojást a kisvárdai piacra. Ugyanakkor Kozma Ferenc ba­romfiból nem teljesítette beadási kö­telezettségét. Nem a becsületes embe­rek módján gondolkodott, hanem spekulált és amint mondani szokás: fejőstehénnek nézte az államot. Nemrég megkérdeztük tőle mulasz­tásának okát. Ámde magyarázat he­lyett szitkozódni kezdett. Mi, akik becsületesen teljesítettük kötelezettségünket az állam iránt, kö­veteltük Kozma megbüntetését. Koz­ma Ferencet megbírságolták. Erre az­tán a többi hátralékos is észbekapott. Igyekeztek gyorsan teljesíteni a be­adásukat, olyan gyorsan: egy nap alatt több mint ötezer tojás gyűlt ösz­­sze a községben! KOCSIS LAJOS Szabolcsbáka Büszkén jártunk, az épülő Sztálinváros utcáin Nekünk a paksi tszos-brigádvezető iskola hallgatóinak felejthetetlen él­ményben volt részünk: meglátogattuk Sztálinvárost és a Sztálin Vasművet. Mi tszos-tagok boldogan lépkedtünk Sztálinváros szép, új utcáin, a hatal­mas vasmű műhelyeiben. Büszkén gondoltunk arra, hogy békekölcsönünk­kel mi is hozzájárultunk a felépítésé­hez. Hamuszka János, a dunakömlődi Szabadság tsz tagja azt mondta: „500 forint békekölcsönt adtam álla­munknak és most itt látom, jobb hely­re nem adhattam volna a pénzemet.” Kiskarika Ferenc, aki a dunaföld­­vári Alkotmány tszes tagja, örömtől fénylő szemmel nézte a gyönyörű épít­kezéseket és azt mondta: „Itt is lá­tom, hogy amit a párt mond, amit az újság ír, az mind valóság.” Láttuk, hogy Sztálinváros dolgozói milyen fegyelmezetten dolgoznak és elhatároztuk, mi is követjük példáju­­kat. Szabó Lajos Bikács Száz férőhelyes marhaistállót építünk saját erőnkből A rábafüzesi Új Élet tsz-ben meg­vitattuk a decemberi országos tanács­kozás felhívását. A felhívással min­denben egyetértünk. Szóba került a közös megbeszélésen az is, hogy állatállományunk fejlesz­téséhez elengedhetetlen a kellő számú férőhely biztosítása. Ezért elhatároz­tuk, hogy az eredetileg tervezett 50 férőhelyes istálló helyett 100 férőhelyes marhaistállót építünk, a saját erőnk­ből, külső segítség nélkül. A nőket is bevonjuk a munkába, hogy az építke­zés zavartalanul haladjon. Az istálló építéséhez felhasználjuk a területün­kön levő romos épületek anyagát is, és ezzel sok új anyagot takarítunk meg. Nemes Ernő: Rábafüzes Ebben az évben minden anyakocámtól húsz malacot választok el A sopronpusztai üzemegység ellető kanásza vagyok. A nagy fialási ered­ményért nemrég tüntettek ki. Munka­módszeremet átadtam a többi munka­társaimnak, s most a­z újság hasáb­ján is szeretném elmondani, hogyan értem el az eredményeimet. Fontos dolog az egyedi takarmányozás, amit mindig szigorúan betartok. Télen a vemhesség 90 napjáig 2 kiló abrakta­­ka­rmányt, 1 kg. árpadarából, 60 dkg. kukoricadarából, 30 dkg. korpából és 10 dkg. olajpogácsából állítottam össze. Nyáron megváltozott az abrakkeve­rék. Ekkor már pillangós zöldet is adtam napi 3—4 kilós mennyiségben. S a keveréket lecsökkentettem 1,5 kg.ra, amelyet 60 deka árpadarából, 50 dkg. kukoricadarából, 30 dkg. korpá­ból és 10 dkg. olajpogácsából kevertem össze. A vemhesség 90 napján túl már felemeltem a napi abrakfejadagot 2,4 kg-ra. Ezt a mennyiséget 90 deka ár­padarából, 80 deka kukoricadarából, 50 dkg korpából, 1 kg. borsódarából és­ 10 dkg. olajpogácsából állítottam össze. A kocák ugyanis ebben a® időben nagyon falánkok, több takarmányra van szükségük. A fial­ás előtt fokoza­tosan előtakarmányoztam. Egy kocá­nál 12 malacra számítottam és min­den malacra 25 deka póttakarmányt adtam a kocának. Gondos járatással meggátoltam az elhízásukat, mert az elhízott anyadisznók gyenge malaco­kat adnak. A tejmirigyek jó előké­szítése érdekében nyáron zöldtakar­mánnyal, télen pedig silóval etettem a kocákat. Náhány rossz étvágyú anyakocának étvágygerjesztőt adtam. Ilyen takarmányozással kocáim évente kétszeri ellés után átlagosan 18—20 malacot adtak. Ebben az év­ben minden anyakocámtól 20 mala­cot választok el és a választási súlyt 22 kg-ra emelem. Galovits György Munkaérdemrendes Sopron. Állami gazdaság Szabad Ból» Levelezőink írják: RÁKOSI ELVTÁRS 60. születés­napjára vállaltuk, hogy gyümölcsö­sünkben március 7-ig me­gkaparjuk és megmetsszük a gyümölcsfákat. A gyü­mölcsfák közét felszántjuk. (Csordás Péter, Nyírmeggyes.) ★ SOLTSZENTIMRÉN is kigyulladt a villany — pedig egy éve még azt mondták a kulákok, hogy nem lesz abból semmi. Felépült 64 új lakás. A lakásokat a község legjobb dolgozói kapták meg, s azok árát tizenöt év alatt kell letörleszteni. (Szabó Mihály.) A MÁTRAI erdőgazdaságban 1951-ben 1050 hold új erdőt telepítettünk és több mint 28 ezer köbméter faanyagot ter­meltünk ki. Az idei első negyedévre előírt mennyiségből már több mint 2000 köbméter fát vágtunk ki. (Vitai József, Mátrafüred.) A. Szorkolatö­ssoni FARKAS IMRE, CSORVÁS A terme­lési felelősök azért nem kaphatnak családi pótlékot, mert a megbízásuk­kal járó elfoglaltságuk nem állandó jellegű és így nem állanak biztosított munkaviszonyban. Ezenkívül a legtöbb termelési felelősnél ez az elfoglaltság nem tölti ki a teljes munkaidejét. GERA MIHÁLYNÉ, GÁDOROS. A hadi­özvegyek járadékban csak akkor része­sülhetnek, ha ingatlanuk kát tiszta­jövedelme az 50 aranykoronát nem haladja meg. Ez az értékhatár család­tagonként 10 százalékkal emelhető. SÜLE PÁL,, SAJÓBÁBONY: Családi­­pótlék ügyében megkerestük az illeté­kes építő vállalatot A vállalat azt írta szerkesztőségünknek, hogy azért nem kapta eddig családi pótlékát, mert munkábalépése után nem adott be igényfeléledési kérelmet Sürgősen je­lentkezzék a vállalat irodájában s ügyét elintézik. Idejét múlt ember... Az alsótekerespusztai állami gazda­ságból Kocsis Imréné, Horák Mar­git és Kocsis Gézáné levélben meg­írták a Szabad Földnek a gazdaság­ban fennálló hibákat. A legutóbbi üzemi értekezleten Sághly László, a gazdaság vezetője is felszólalt. „Kocsis Imréné és tár­sai levelet írtak a Szabad Földhöz az én megkérdezésem nélkül’­ — mondotta emelt hangon. Majd hoz­zátette — mivel első eset, most az egyszer eltekint attól, hogy a „levél­írókat fegyelmi elé állítsa’*... Milyen nagy kegyesség ez! Erre csak egy lehet a válaszunk: nem a le­vélírókat, hanem az olyan idejét múlt vezetőket kell fegyelmi elé állí­tani, akik még ma is, a szabadság hetedik esztendejében el akarják foj­tani a dolgozók szabad szólás jogát, bírálatát s akadályozni akarják a le­velezők munkáját! Kocsis Imréné és a gazdaság töb­bi dolgozója ezután is csak írjanak minél több levelet a Szabad Földnek anélkül, hogy bárkit is megkérdez­nének. Sághly Lászlónak pedig fel­hívjuk a figyelmét Sztálin elvtárs tanítására: „A munkás és falusi le­velezők üldözése barbárság, a bur­­zsoá erkölcsök csökevénye!*’ Havrilla János Alsótekerespuszta 1952 február 3. MILYEN LESZ FALUNK ÉLETE AZ ÖTÉVES TERV VÉGÉRE? Olyan növényeket termelünk, amilyeneket azelőtt hírből sem ismertünk Községünk a felszabadulás előtt nem is volt község, hanem néhány település, melyek részben Tápiógyör­­gyéhez, részben Tápiószeléhez tartoz­tak. A régi világban mindenből kife­lejtettek bennünket, s ha a települések lakosainak a legcsekélyebb hiva­talos dolguk volt, 12 kilométert kellett gya­­logolniuk. 1950-ben önálló község lettünk, Új­szilvás néven. Ettől kezdve olyan gyorsan változott a hajdan elhagyott település arca, hogy magunk is cso­dálkoztunk rajta. Két és félkilométeres köves bekötőút épült a homoksivata­gon keresztül, hatalmas új gabona­raktárunk van s az ötéves terv má­sodik évében harminc család költö­zött be az állami hitelből épített har­minc csinos családi házba. Tavaly köz­ségi apaállatistállót építettünk, ezen­kívül egy tanácstitkári lakást, s gyö­nyörű új tanácsházunkat áprilisban adjuk át rendeltetésének. A fejlődés még jobban meglátszik a termelőmunkában. Dolgozó parasztja­ink olyan ipari növényekkel ismer­kedtek meg, amilyenekről azelőtt nem is hallottak: tavaly már sokan termel­tek gyapotot, földi diót, csumizt, kori­­andert. Az egyéni gazdák közül szá­mosan csakhamar belátták, hogy nagy táblákon az új növényeket is sokkal sikeresebben lehet termeszteni, mint az apró parcellákon. Megalakították az első újszilvási termelőcsoportot, a Rákóczi csoportot. Később még egy csoport alakult, az őszi tagosítás ide­jén azután a két csoport egyesült, mert így jobban ki tudják használni a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. De senki se gondolja, hogy a fejlő­dés most már megáll. Még csak ezután fejlődünk igazán! Aki az ötéves terv végén­ megnézi Újszilvást, na sem is­mer az egykori településre. A tanács­háza mellett orvosi rendelő, egészség­ház, kultúrház, rendőrpihenő épül, még több új családiház, s addigra esténként villanyfény világítja be a fal­unkat. Az újszilvási dolgozó parasztok kö­zött nincs olyan, akinek mindegy vol­na, hogy községünk tovább virág­­zik-e, vagy nem. Ezért elhatároztuk, hogy a környékbeli községek közül, ha csak lehet, elsők leszünk a mezőgaz­dasági munkáik elvégzésében, a be­adási kötelezettség teljesítésében és az adófizetésben! VARGA JÁNOS, Újszilvás Szövetkezeteink még jobban gazdagodnak, ha jól kihasználják lehetőségeiket A nyáron öröm volt kimenni a fegy­vernek a határba. Kitűnően gondozott állami gazdasági és termelőszövetke­zeti földeket, gyümölcsösöket lehetett látni. Különösen­­szép volt az állami gazdaság gyapotvetése, mely igen jó termést adott. A szövetkezetek közül a Vörös Csillag fejlődik a leggyorsab­ban. Új gyümölcsöst, öntözéses kerté­szetet létesített, tehenészetet, sertéste­nyésztő- és hizlalótelepet, baromfitele­pet állítottak be, szóval a szövetkezet gazdaságon mindenképpen meglátszik, mire lehet menni közös munkával, összefogással. Egy kicsivel több körültekintéssel azonban még gyorsabbá lehet tenni szövetkezeteink fejlődését. Két szö­vetkezetünk a Holt-Tisza mellett fek­szik is mindkettő igen könnyen­­léte­síthetne nagyjövedelmű halgazdasá­got. Csak az kellene hozzá, hogy a vízhez közel építsék fel sertéstelepei­ket, s a sertéstrágyát használják fel a halak etetésére, hizlalására. A Kossuth termelőszövetkezet kivált­képpen jól felhasználhatná a kéz­nél lévő melléktermékeket. A szesz­főzdéjéből kikerülő hulladékot feletet­hetné sertéseivel, a sertéstelep mögött pedig beállíthatná a halgazdaságot. Van egy határrészünk a bánhalmo­­si, semmire sem való, olyan szikes. Rizstermesztésre igen jól fel lehetne használni, mint ahogyan másutt is felhasználják rizstermesztésre a folyók, csatornák közelében fekvő szikeseket. Azt nem is kell magyarázni, milyen szép jövedelmet hoz a rizstermesztés. Falunkon is volna mit szépíteni. Nincs olyan községi kertünk, ligetünk, ahol a napi munka után felüdülne az ember szíve-lelke. A lebontott tégla­gyár helyén egy kis jóakarattal, ke­vés fáradsággal szép ligetet, gyermek­játszóteret, sportpályát lehetne építe­ni, is azt mondom, fogjunk is hozzá minél előbb. BALOGH ISTVÁN: Fegyvernek Jól gondolta Gondos János Szánt a traktor öt ekével, Dűl a föld utána, Gondos János középparaszt Néz a barázdára.­­ Tetszik neki a gépmunka, Milyen szép a tábla, Nincsen sűrűn gyepes mesgye, Nincsen vakbarázda. Gondos János határozott Ránéz a párjára: Belépek a téeszcsébe, Te mit szólsz hozzája? Jól gondoltad, édes uram, Csak azt mondd meg nékem: Honnan tudod, hogy majd jobb lesz Bent a téeszcsében. Meggyőzött a traktormunka, Saját szemem látta, Azt gondoltam, rálépek a Haladás útjára. Nem kell engem agitálni, Agitál, mit látok, Magas termés, gazdagodás, A boldog családok. Mert a gépi földművelés És a közös munka Elégedett, szép jövendőt Hoz mindannyiunkra. Ha mindnyájan összefogunk, Győz a béketábor, Törhetetlen bástya leszen Szép Magyarországból KERESZTES JÓZSEF erdőmunkás, Szentpéterfölde HOGYAN LETTEM LEVELEZŐ? H. Három évvel ezelőtt kissé bátortalanul fogtam hozzá a Szabad Földnek szánt első levelem megírásához. Még élt ben­nem egy 16 évvel azelőtti keserves emlék. 1933-ban, a nagy aszály után mi, nincstelenek még részes aratáshoz sem jutottunk. Nem tudtuk megkeresni a szűkös kenyérrevalót sem. Akkor ínségmunkát hir­dettek községünkben, Sajó­­vámoson. Minket ide sem akartak felfogadni. Küldött­ségbe mentünk a főjegyző­höz. Elutasított azzal, hogy a létszám már kivan. El­mentünk Miskolcra az al­ispánhoz. Be nem eresztet­tek hozzá, mert épp ven­dégei voltak. Gondoltam egyet: írok a miskolci lap­nak és úgy kérek támoga­tást 156 szegény családnak. A levelem meg is jelent. De utána a csendőrök is megjelentek nálam. Nekem­­támadtak, amiért a jegyző ellen mertem írni — Hát kérni sem sza­bad? — védekeztem. — Kérsz? Hát akkor kapsz. !k­aptam is jónéhány po­­font és nyolcnapi el­zárást — egy levélért. Ez az emlék nehe­zedett rám. De nagyon szerettem volna írni. Hiszen csoportunkról a mosonszentjánosi Előve­tszés­ről nem írt, addig a sajtó. Pedig mi is jól dol­goztunk. Elszántam ma­gam, írok. Hadd ismerjék meg a mi csoportunkat is. Tanakodtam magamban: várjon közlik-e levelemet? A következő héten meg­jelent a Szabad Földben az Előve­tszés­ről szóló írá­som. Én is, a tagság is nagy örömmel olvastuk, így lettem levelező A tagság érdeklődni kez­dett az újság iránt. Látták, hogy mindenben a valóság­hoz híven ír rólunk. Meg­győződtünk arról, hogy a sajtó a miénk. [Y'l­oot már bátran ír­-L’-* tam. Az eredmé­nyek mellett rámutattam a hibákra is. A volt tanács­elnök, akiről bírálatot ír­tam, acsarkodóit, hogy majd­­ elintéztek — Na öreg, most megint kapsz, mert megírtad az igazat — gondoltam. De nem úgy történt, mint va­lamikor. Levelem nyomán megvizsgálták az ügyet és a kötelességmulasztó ta­nácselnököt leváltották. Ettől kezdve tisztán lát­tam: kötelességem, hogy mindazt, amit fontosnak tar­tok, megírjam a sajtónak. 1951 őszén megírtam, mi­lyen hibák vannak nálunk a tsz-ben: a vezetőség ha­nyagsága miatt sok renden hagyott takarmányunk kár­ba ment s az elnök felesé­gének jogtalanul több munkaegységet írtak a könyvébe, mint amennyiért megdolgozott. Tú­­lmérgesedett a helyzet -*-t köztem és az elnök közt. Ki akart zárni a tsz­ből. Ezt is megírtam a Sza­bad Földnek, ahonnét eljött hozzánk egy újságíró elv­társ, aki meggyőződött ró­la, hogy az igazat írtam. A Szabad Föld bíráló cik­ket közölt levelem alapján. A tagság mellém állt. Kö­vetelte a vezetők felelős­ségre vonását. Az ered­mény az lett, hogy nem en­gem zártak ki a tsz-ből, ha­nem az addigi vezetőséget váltották le. Engem pedig a párt há­romhónapos iskolára kül­dött. Most a pártiskolán tanulom a marxizmus­­leninizmus elméletét, hogy tudásban gazdagodva még eredményesebben vé­gezzem ezután megtisz­telő és megbecsült levelezői munkámat. Id. Kapusi József Mosonszent­jános Előre tsz Pályázati felhívás A földművelésügyi minisztérium pá­lyázatot hirdet a rézgálicot tőkél é­gesen pótló növényvédőszer előállítására. A pályázat feltétele, hogy a javasolt szer gazdaságosan, hazai anyagokból előál­lítható és nagyban gyártható legyen. A pályázatot dupla borítékban 1952. március 31-ig kell beküldeni a föld­művelésügyi minisztérium növényvé­delmi osztályára. Az egyikben a nö­vényvédőszer műszaki leírását, a má­sikban pedig a nevét és pontos címét tartalmazó cédulát küldje be a pályázó. A pályázó köteles a javasolt anyag­ból 10 hektoliter permetlé elkészítésé­hez szükséges mennyiséget a Növény­­védelmi Kutató Intézetnek (Budapest, Hermann Ottó­ utca 15.) beküldeni. A küldeményre is rá kell írni ugyanazt a jeligét, amit a pályázó a levelekre írt. Az a pályázó, aki rézgá­­cot 100 szá­zalékban pótló növényvédőszer előállí­tásának módját kidolgozza, 20.000 fo­rint pályadíjban részesül.

Next