Szabad Föld, 1954. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-04-18 / 16. szám

RÉSZLETEK A SZABAD FÖLD IDEI NAGY PÁLYÁZATÁBÓL: A kormányintézkedések kedvet hoztak a népnek EGYÉNILEG dolgozó paraszt va­gyok, s már a harmadik téli pályá­zatomat írtam a Szabad Föld­nek. Az előző esztendőkben is igye­keztem — amennyire tőlem telt — átadni tapasztalataimat, elmondani véleményemet Most részletesen ismertetem gaz­dasági helyzetemet és mérleget ké­szítek, hogy mi a különbség az el­múlt év, s ez év között. Hét hidd és 484 négyszögöl földem van, melyre a mult évben 4 mázsás beadás volt holdanként, s ehhez mérten a tojás, baromfi, tej, sertés, vágómarhabe­adás, meg az 1080 forint pénzadó. A földet a legjobb gazda gondossá­gával műveltem meg mindig, mióta gazdálkodom. Ezt az is bizonyítja, hogy ebből a kevés földből a beadás teljesítésén és az adó befizetésén kívül öten megélünk. De — hogy őszinte legyek — 1953 tavaszán, amikor nézegettem a veté­seket, nagyon elment a kedvem a földműves munkától. Először is azért, mert nem valami jó termésre volt kilátás — meg hát bizony sok volt a beszolgáltatás is. Mivelhogy a fiam még csak hetedik osztályos, a kislányom­ harmadikba jár, s az anyósom 70 éves — nincs, aki mel­lékesen keressen, ketten a felesé­gemmel dolgozunk és állandóan, egész nyáron le vagyunk kötve. Azt határoztam el a családdal, hogy ősz felé itthagyom a földet és elmegyek gyárba vagy bányába és könnyeb­ben megélünk. De amikor a kor­­mányprogramm elhangzott, olyan erős és megnyugvást éreztem, mint már régen nem. Azt mondtam a fe­leségemnek: ne félj, nem lesz most már semmi baj. Nagy Imre elvtárs a párt és kormány határozatát hozta tudtára a népnek és ez nem mese, ez valóra is fog válni! Azt mondták az ismerősök és szomszédok: te, Laci, nem hiszem én ennek felét sem. De én sokat magyarázgattam nekik, hogy ne legyenek ilyen hitetlenek, hiszen amit a párt és kormány el­határoz — azt valóra is váltja! Amikor jöttek a rendeletek, kü­lönböző kedvezmények — az embe­­rek mindjobban elhitték, mégis csak igazat mondott Nagy Imre. S ezek az intézkedések olyan kedvet hoztak a népnek, hogy ha mégannyi tarta­lékföld van, a/.* is elvitték volna. Az őszi vetés n­em úgy ment, mint más­kor, hogy „ráérünk még“ , hanem mindenki vetett, amennyit csak tu­dott, s jól előkészítette a talajt, hogy terméseredményét fokozza. Az őszi szántást sokan géppel végeztet­ték és mindenki azon volt, hogy mi­nél jobban meg legyen szántva a föld — hisz csak úgy lesz jó termés. MOST ELMONDOM azt, hogy a kormányé­vpramm óta a paraszt­ságnak nyújtott kedvezmények mennyit jelentettek a mi családunk­nak. A beadás csökkentésével 607 kiló búzaegységgel, 7,5 kiló tojással, ugyanannyi baromfival, 490 liter tej­jel, 2 mázsa szálastakarmánnyal ke­vesebbet kell beadnunk, s a pénz­adónk is kevesebb mintegy 15 száza­lékkal. Az iparcikkek árának le­szállítása is legalább 1100 forint évi megtakarítást eredményez csalá­dunkban. Az apróbb dolgokat nem is említettem, csak a legjelentősebb kedvezményeket. Pénzre átszámítva mindent, több mint 5000 forint kész­pénzt fordíthatunk ez évben csalá­dunk életszínvonalának emelésére! Amikor ki­számol­gattam magamnak ezt a tekintélyes összeget és elmond­tam a családomnak, azt mondta a fiam és a kislányom: „Apukám, a nyáron, iskola­szünetben mi is segí­tünk kapálni, egyelni, meg amit tu­dunk — ha­­ minél jobb termésünk legyen!“ Teljesítjük a beadási köte­lezettségünket aztán a felesleges termény árából egy szép rádiót ve­szünk. A többi jövedelemből pedig egy új sertésólat, és egy kocsifészert építünk. A hosszú téli estéket kihasználva, az új rendeletek alapos áttanulmá­nyozása után kidolgoztam tervemet én is az új esztendőre. Először is azt határoztam el, hogy növelem az ál­latállományt. Két tehenem van, má­gusban ellenek. Bevezetem tehe­neimnél a háromszori fejést, a borjú­kat pedig fölnevelem. Ez két esz­tendeig 800 forintos adókedvezményt jelent. Növelem a sertésállományo­mat is: egy ama kocát akarok be­állítani kétszeri malacoztatással, öt süldőt pedig hízónak. Ebből kettőre leszerződöm, egyet a beadásra szá­nok társakkal együtt, kettőt pedig levágok a család számára. Az elmúlt évben búzából 9 mázsás, árpából 12 mázsás, kukoricából 15 mázsás, cukorrépából 100 mázsás át­lagtermést ér­tem el. A búzát vetés után kétszer fogasoltam, tavasszal pedig tehengereltem. Ezzel szemben a következő mű­en a búza alá közép­­mélyszántást végzek megfogás-'Ion­, s ha úgy kívánja a talaj, meg is gyű­rűzöm. A termést 9 mázsáról leg­alább 1e mázsára növelem. A kuko­rica alá ősszel traktorral milyen leszántatok, kora tavasszal megfogá­­solom, hogy a téli nedvességet tá­rolni tudjam. A kukoricát is géppel vetem, s mikor kikel, azonnal kapáljuk. Ara­tásig háromszor, aratás után pedig az úgynevezett gazoló-kapálást vé­gezzük el, s­ a termést a múlt évi 15 mázsáról 17 mázsára emeljük. A cukorrépa alá friss istállótrágyát hordunk, aktorral ősszel mélyen alászántatjuk, kora tavasszal elsimí­­tozzuk, s az előírt vetőmag mennyi­séget kombinált vetőgéppel vetjük el, hogy a műtrágya közvetlen a maggal együtt kerüljön a földbe. A cukorrépát ötször kapáljuk meg, s 100 mázsáról 160 mázsára akarjuk növelni a termést. A kapálással kapcsolatosan szeretném felhívni minden gazdatársamnak a figyelmét: nagyon fontos munka ez. Én pél­dául a múlt évben kétszer kapáltam meg egy 600 öles kukoricát, de ara­tás után — azzal a szándékkal, hogy búzavetés alá tiszta legyen a föld — még egyszer megkapáltam. Nem akartunk hinni a szemünknek, olyan szép lett az eddig elég gyenge kuko­rica. Bőségesen megfizeti tehát a rá­fordított munkát! AMIT ITT felsoroltam, abból azt hiszem, meg lehet érteni, milyen nagy különbség van a két esztendő között. S azt i­s, hogy most már ér­demes dolgozni! Ha eleget teszek beadásomnak, a felesleges terményt nyugodtan értékesíthetem a szabad­piacon. Mennyivel jobb kedve van így az embernek a munkához!... Én megvallom őszintén: mióta gaz­dálkodom, ilyen tervet még nem mertem készíteni De biztos vagyok benne, hogy ez a tervem meg is va­lósul, mert a párt és kormány hatá­rozatát senki és semmi meg nem vál­toztatja! Szabó László Tarnazsadány 4 Szabad Föld Hogyan védtem meg a rozsvetést az éjszaki fagyoktól? Kern valószínű, hogy az idén is ki leszünk téve májusi fagyveszély­nek, de hadd mondjam el mégis, hogyan mentettem meg két darab rozs­­vetésemet az éjszakai fagyoktól. Amikor az első májusi hideg reggel ránk köszöntött, mindjárt tudtam, hogy folytatása is lesz. Fogtam a ruhaszárogató kötelet, öcsémmel együtt kimentünk a mezőre. Teljesen szélcsend volt, a felhőtlen égen vakítóan ragyogott a hold, meg a csillagok. A dérré váló harmat kezdett lerakodni. Ekkor öcsémnek adtam a kötél egyik végét,, a másikat kezemben tartva, végighúztuk a kalászok fölött, így mesterséges szelet idéztünk elő, moz­gásba hoztuk a vetést, s ezzel megakadályoztuk a hóharmat lerakodását a kalászokra. Ezt a fésülési munkát ugyancsak elvégeztük egy másik, a közelben lévő rozs­parcellánkon is. Félóránként ismételtük a fésülést — nekünk is szükségünk volt a mozgásra, mert kegyetlen hideg volt. Két éjszakát áldoztunk erre a mun­kára, harmadnapra a fagy is kiadta a mérgét. Az eredmény már aratás előtt is meglátszott, de leginkább a csépléskor. A szomszédok gabona­keresztjei 5—6 kilóval fizettek, nekem átlagon felüli termésem volt. Nyu­godt lélekkel ajánlom minden olyan gazdatársamnak ezt a módszeremet, akiknek olyan helyen van a földje, ahol a májusi fagyhullámok kárt okozhatnak. Ifj. Simon József : Botfa Még tavaly július elején erős jégverés érte a madocsai határt, amely a gyapotban száz­­százalékos kárt okozott. Ezért az Állami Biztosító paksi járási felügyelősége és a Gyapottermeltető Vállalat tolna megyei ki­­rendeltsége több mint tízezer forint kár­térítést állapított meg 70 madocsai gazdá­nak. Azóta tíz hónap telt el, a madocsaiak esőstől kaptak ígéretet, de még egy fillért se láttak. Most a Szabad Föld útján kérik az Állami Biztosítót: sürgősen fizesse ki a ne­kik jogosan járó kártérítés összegét. ★ Három éhes vendég érkezett április 8-án a törökszentmiklósi vendéglőbe. Egyik ven­dég 9 forintos, másik 12 forintos menüt rendelt. A pincér a 9 és 12 forintos menü­ben ugyanannyi és ugyanolyan minőségű ételt szolgált fel. Amikor a vendégek szó­­vátették ezt, a vendéglő dolgozói megma­gyarázták: „Előírás szerint a 12 forintos menü nagyobb adagokból áll"*. Miért nem tartják hát be akkor ezt az előírást a ven­déglőben és miért csak az ára különböző a 9 és 12 forintos menünek? Fadd nagyhatárú község Tolna megyében, kevés azonban a legelője. S ebből a kevés legelőből is tavaly 60 holdat igénybevett a szekszárdi Állat- és Zsírbegyüjtő Vállalat. Most a faddi gazdák kedvvel látnak mun­kához, növelni akarják állatállományukat, ezért szükségük van a 60 holdnyi legelőre. Erről azonban hallani sem akar a szekszárdi Állat- és Zsírbegyűjtő Vállalat. Talán úgy gondolja, hogy a faddi dolgozó parasztok így több állatot tudnak tartani és több hízott sertést és szarvasmarhát szállíthatnak a begyűjtőhelyre?★ A mezőkovácsházi hosszú utcákban es­ténként csak három lámpa világít. A túl­zott áramtakarékosság miatt bizony sokat bukdácsolnak a gazdák. Bezzeg Reg olyan nincs áramtakarékosság, néha fényes nap­pal is világítanak az utcai égők. Nem le­hetne itt valami „salamoni” ítéletet hoz­ni, hogy a mezőkovácsházi közvilágítás is megjavuljon, meg Regölyön se verse­nyezzenek a lámpák a napsütéssel?! ★ A szeghalmi járási tanács folyósóján lé­vő faliújságra Kardos József VB-elnök a múlt év november 17-én cikket írt. Ezt on­nan tudjuk, hogy a cikk még most is ott díszeleg a faliújság tábláján. Kardos elvtárs mintha csak számított volna erre, cikkét úgy írta meg, hogy az még egy év múlva is időszerű legyen. Ezek szerint a faliújság szerkesztőjének nem is lenne egyéb dolga, mint a keltezést felfrissíteni, de úgy látszik, még erre is lusta! ILLYÉS GYULA VERSE: A TIHANYI CSER­ERDŐBEN Tavasz van és itt most hull a zörgő sárga levél, — most vedlik az erdő! Mert ez a csererdő, mert ez a lombját megőrzi ősz­től minden viharán át. Most hogy az új rügy kezd mocorogni, csak most lebeg le a levél, az ósdi. Győz az úton jött, bukik a régi, mintha ablakból hajítanák ki. Pedig ha a vén lomb le nem hullna, az a fiatal rügy anyjába futna, pedig hát hull s hull bennem is a régi, mert ki nem újul, hogy is tudna élni? Hull a levél, hull tegnap estétől az öreg cserfák húsz emeletéről, mintha megannyi gyermek a mélybe ápoló édes­anyját lökné le. Ez nem az őszi lomb muzsikára kerengő édes öngyilkossága, amely a szívnek szinte vigaszt ad: ez a hullás itt csupa gyilkosság. Csupa erőszak, harc a javából. Hullik a hulla a vár fokáról. Az a sor véres tetem kerengve hull özönével az én fejemre! Szól má a cinke, száll már az illat, már a meleg szél lesz a szívekig hat, örül mindenki, merengést, gondot, csak nekem adnak a tavalyi lombok. Mennyi fájó van szívemben, a tavasz, te, kegyetlen évszak, gyere, taszítsd le. Segíts temetni, segíts feledni, újra és újra segíts teremni. Szeressük és gondozzuk a traktort! Most a tavasz derekán traktoro­sainkra nagy és nehéz feladat há­­rul. Kifogástalan minőségben és gyors ütemben kell elvégezniük a tavaszi szántás-vetést. Éppen ezért igen fontos a gépek lelkiismeretes gondozása, karbantartása, mert csak jól ápolt traktorokkal lehet a folya­matos munkát biztosítani. Azonban éppen e körül bajok vannak. A kisújszállási gépállomá­son például a megengedett 5 szá­zalék helyett 15 százalékos a gép­állás. Máriaföldi Péter főmérnök nem is tagadja, hogy a gépállá­soknak elsősorban a rossz karban­tartás az oka. S valóban: az egyszerű karban­tartási munkát még csak elvégzik a traktorosok, de a kétórás leállást igénylő, alaposabb gépápolástól már húzódoznak. Miért van ez? Hi­szen ezért a munkáért is fizet a gépállomás. Igen, csakhogy vannak a traktorosok között is olyanok, akik nem képesek továbblátni az orruk­nál , azt hiszik: többet keresnek, ha a karbantartás ideje alatt is szánta­nak. Azon pedig nem csodálkozunk, hogy néhány kisujszállási traktoros így vélekedik, hiszen a brigádveze­tők között is vannak olyanok, akik lebecsülik a gépállomást. Szabó Gyula például kijelen­tette, hogy nincs értelme a karban­tartásnak, mert így is-úgyis, előbb­­utóbb nagyjavításra szorulnak a gépek. Aki ilyent mond az vagy nem ért a traktorhoz, vagy pedig felelőtlen, lelkiismeretlen ember... A napnál is világosabb, hogy a gépek a legtöbbször éppen azért szorulnak előbb generálozásra, nagyjavításra, mert a gondos ápo­lást, a megelőző, apróbb javításo­kat a traktorosok elhanyagolják. Miért üzembiztos Csepregi András traktora s miért van sok baj Szabó Gyula brigádjában a traktorokkal? Azért, mert az egyiknél gondosan végzik a karbantartást, a másiknál nem. Most, amikor hiány van egyes fontos alkatrészekben, tűrhetetlen, hogy kínozzuk a gépeket és elha­nyagoljuk a karbantartást. Ez az ország és a traktorosok személyes érdeke is, hiszen jól dolgozni és sokat keresni csak jó gépekkel le­het. Nagyon helyesen intézkedtek a gépállomás vezetői, amikor elhatá­rozták, hogy az igazolatlan karban­tartást nem fizetik ki. Gondoskod­jak kell még arról is, hogy a bri­gádvezetők ott legyenek minden műszakváltásnál, mert a karbantar­tásért nemcsak a traktoros, hanem a brigádvezető is felelős. A gépállások csökkentésének fon­tos feltétele még, hogy jobban szer­vezzék meg a gépállomáson a belső javítást. Előfordul ugyanis, hogy egy-egy nagyobb hibát valóban hő­sies munkával, gyorsan kijavítanak, ugyanakkor párórás munkát igény­lő dinamójavítás miatt napokig is áll egy-egy traktor. Szükséges az is, hogy lelkiismeretesen dolgozzék a Szolnok megyei Gépjavító Vállalat Nemcsak Kisújszálláson, hanem Szajolban is, Törökszentmiklóson is panaszkodnak a vállalatra. A Szolnokon javított gépek egy részé­­nél rosszak a tömítések, a forgat­­­tyús tengelyek csapját hibásan készítik el és az is előfordul, hogy a jó alkatrészeket kicserélik rosz­­szabbra. Ezeken a rendkívül súlyos hibákon azzal nem lehet segíteni, hogy a vállalat elismeri és megtéríti a kárt. Itt a kár megelőzésére, becsü­letesebb munkára, alaposabb ellen­őrzésre van szükség! A gépek, a traktorok és munka­gépek egyaránt hű segítőtársaink. Munkájuk után bővebben terem a föld. Becsüljük, szeressük hát őket! Tartsuk be és tartassuk be, a mű­szaki karbantartás szabályait! Kifizetődő mellékfoglalkozás a selyemhernyó tenyésztés Valljuk be, hajlamosak vagyunk arra, hogy ami van, azt magától ér­tetődőnek vegyük: így van, s nem is lehet másként. Ha felveszünk egy selyemblúzt, annak örülünk. Ha kí­gyós a fény a falunkban, annak is örülünk. Hát még mennyire örülünk, ha egy hozzánk tartozó súlyos beteg az operáció után visszanyeri egész­ségét. Gondoltunk-e valamikor is arr­a, hogy a selyemnek milyen nagy fontossága van ezekben? Ugy­e, nem? Pedig a belső vezetékként szolgáló villany­drótokat selyemburok fedi, orvosaink a nyílt sebeket selyemfo­nallal varrják össze ... A SELYEM ŐSHAZÁJA Kína, ez a csodálatos ország, ahol már időszá­mításunk előtt háromezer évvel is­merték a selyemhernyó tenyésztését. Ezt a titkukat több mint három év­ezreden keresztül őrizték. A népván­dorlás azonban megfosztotta őket féltve őrzött titkuktól. Hazánkban a selyemhernyó te­nyésztése csak a késő századokban lett ismertté. Egy kései bevándorló, az olasz származású Passardi János Péter honosította meg Magyarorszá­gon a selyemhernyó tenyésztését. Pellérden selyemfonodát és selyem­­szövődét is alapított, ahol olasz szák­.............*1 ..............*............................ munkásokkal damasztokat is broká­tokat készített. A továbbiakban nagyyon mostoha körülmények között fejlődött selyem­iparunk. Különösen áll ez a Horthy­­korszakra, amikor a nagy munka­­nélküliségben a selyemhernyó-te­nyésztéssel való foglalkozás még rá­adásul megaláztatással is járt. Az állam magukra hagyta a tenyésztő­ket, nem törődött velük, de mert va­lamiből élniök kellett, hát olyan fog­lalkozást kerestek, amely, ha rövid időre is, esetenként mégis adott egy­­egy darab kenyeret a család aszta­lára ... Most más a helyzet. A selyemher­nyótenyésztés ma fontos népgazda­sági ügy, hazánk gazdagodását segíti elő. A selyemtermeltető vállalat helyi megbízottai ezekben a napokban új­ból felkeresik a falu dolgos népét —a szerződéskötés céljából. KÖSSÜNK SZERZŐDÉST —meg­éri! Az élelmet maga a természet adja, az állam minden szükséges fel­szerelést megad hozzá a termelők­nek. A szerződés megkötésekor 100 forint előleget is adnak. A tenyésztés mellékfoglalkozásként űzhető, jó idő­beosztással nem megy a mezőgazda­­sági munkák rovására. Mellette — aránylag rövid idő, 32 nap alatt — jól is jövedelmez. Az átvételi ára: elsőosztályú gubó kilója 25, a má­sodosztályúé 16, a harmadosztályúé egy forint. Hogy milyen jól jövedelmez a selyemhernyó tenyésztése, hadd em­lítsünk csak néhány példát az elmúlt esztendőből: Jákhalmi Imre Duna­földváron 2400, Stenger János osz­­tag Kak­asdon 1517, a sopronkövesdi általános iskola 2279, Zámbó Imréné jánoshalmi dolgozó parasztasszony 2751, Dobozin Pál Szarvason 2406 forint jövedelemhez jutott ■— alig öt hét alatt. De vannak, akik ennél is jóért­ töb­bet kerestek. Itt van Görbe István­né, hódmezővásárhelyi parasztasz­­szony, az ország legjobb selyemgubó tenyésztője. Tavaly, folyamatos ete­téssel, hat hét alatt 7147 forint jöve­delemhez jutott. Jó munkájáért 1000 forint prémiumot is kapott. A példák tehát vonzóak. Igaz, sok aprólékos és lelkiismeretes munkát kíván a tenyésztés, de az is igaz, hogy a fáradság sok­szorosan vissza­fizetődik­!T. J.

Next