Szabad Föld, 1954. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1954-04-18 / 16. szám
RÉSZLETEK A SZABAD FÖLD IDEI NAGY PÁLYÁZATÁBÓL: A kormányintézkedések kedvet hoztak a népnek EGYÉNILEG dolgozó paraszt vagyok, s már a harmadik téli pályázatomat írtam a Szabad Földnek. Az előző esztendőkben is igyekeztem — amennyire tőlem telt — átadni tapasztalataimat, elmondani véleményemet Most részletesen ismertetem gazdasági helyzetemet és mérleget készítek, hogy mi a különbség az elmúlt év, s ez év között. Hét hidd és 484 négyszögöl földem van, melyre a mult évben 4 mázsás beadás volt holdanként, s ehhez mérten a tojás, baromfi, tej, sertés, vágómarhabeadás, meg az 1080 forint pénzadó. A földet a legjobb gazda gondosságával műveltem meg mindig, mióta gazdálkodom. Ezt az is bizonyítja, hogy ebből a kevés földből a beadás teljesítésén és az adó befizetésén kívül öten megélünk. De — hogy őszinte legyek — 1953 tavaszán, amikor nézegettem a vetéseket, nagyon elment a kedvem a földműves munkától. Először is azért, mert nem valami jó termésre volt kilátás — meg hát bizony sok volt a beszolgáltatás is. Mivelhogy a fiam még csak hetedik osztályos, a kislányom harmadikba jár, s az anyósom 70 éves — nincs, aki mellékesen keressen, ketten a feleségemmel dolgozunk és állandóan, egész nyáron le vagyunk kötve. Azt határoztam el a családdal, hogy ősz felé itthagyom a földet és elmegyek gyárba vagy bányába és könnyebben megélünk. De amikor a kormányprogramm elhangzott, olyan erős és megnyugvást éreztem, mint már régen nem. Azt mondtam a feleségemnek: ne félj, nem lesz most már semmi baj. Nagy Imre elvtárs a párt és kormány határozatát hozta tudtára a népnek és ez nem mese, ez valóra is fog válni! Azt mondták az ismerősök és szomszédok: te, Laci, nem hiszem én ennek felét sem. De én sokat magyarázgattam nekik, hogy ne legyenek ilyen hitetlenek, hiszen amit a párt és kormány elhatároz — azt valóra is váltja! Amikor jöttek a rendeletek, különböző kedvezmények — az emberek mindjobban elhitték, mégis csak igazat mondott Nagy Imre. S ezek az intézkedések olyan kedvet hoztak a népnek, hogy ha mégannyi tartalékföld van, a/.* is elvitték volna. Az őszi vetés nem úgy ment, mint máskor, hogy „ráérünk még“ , hanem mindenki vetett, amennyit csak tudott, s jól előkészítette a talajt, hogy terméseredményét fokozza. Az őszi szántást sokan géppel végeztették és mindenki azon volt, hogy minél jobban meg legyen szántva a föld — hisz csak úgy lesz jó termés. MOST ELMONDOM azt, hogy a kormányévpramm óta a parasztságnak nyújtott kedvezmények mennyit jelentettek a mi családunknak. A beadás csökkentésével 607 kiló búzaegységgel, 7,5 kiló tojással, ugyanannyi baromfival, 490 liter tejjel, 2 mázsa szálastakarmánnyal kevesebbet kell beadnunk, s a pénzadónk is kevesebb mintegy 15 százalékkal. Az iparcikkek árának leszállítása is legalább 1100 forint évi megtakarítást eredményez családunkban. Az apróbb dolgokat nem is említettem, csak a legjelentősebb kedvezményeket. Pénzre átszámítva mindent, több mint 5000 forint készpénzt fordíthatunk ez évben családunk életszínvonalának emelésére! Amikor kiszámolgattam magamnak ezt a tekintélyes összeget és elmondtam a családomnak, azt mondta a fiam és a kislányom: „Apukám, a nyáron, iskolaszünetben mi is segítünk kapálni, egyelni, meg amit tudunk — ha minél jobb termésünk legyen!“ Teljesítjük a beadási kötelezettségünket aztán a felesleges termény árából egy szép rádiót veszünk. A többi jövedelemből pedig egy új sertésólat, és egy kocsifészert építünk. A hosszú téli estéket kihasználva, az új rendeletek alapos áttanulmányozása után kidolgoztam tervemet én is az új esztendőre. Először is azt határoztam el, hogy növelem az állatállományt. Két tehenem van, mágusban ellenek. Bevezetem teheneimnél a háromszori fejést, a borjúkat pedig fölnevelem. Ez két esztendeig 800 forintos adókedvezményt jelent. Növelem a sertésállományomat is: egy ama kocát akarok beállítani kétszeri malacoztatással, öt süldőt pedig hízónak. Ebből kettőre leszerződöm, egyet a beadásra szánok társakkal együtt, kettőt pedig levágok a család számára. Az elmúlt évben búzából 9 mázsás, árpából 12 mázsás, kukoricából 15 mázsás, cukorrépából 100 mázsás átlagtermést értem el. A búzát vetés után kétszer fogasoltam, tavasszal pedig tehengereltem. Ezzel szemben a következő műen a búza alá középmélyszántást végzek megfogás-'Ion, s ha úgy kívánja a talaj, meg is gyűrűzöm. A termést 9 mázsáról legalább 1e mázsára növelem. A kukorica alá ősszel traktorral milyen leszántatok, kora tavasszal megfogásolom, hogy a téli nedvességet tárolni tudjam. A kukoricát is géppel vetem, s mikor kikel, azonnal kapáljuk. Aratásig háromszor, aratás után pedig az úgynevezett gazoló-kapálást végezzük el, s a termést a múlt évi 15 mázsáról 17 mázsára emeljük. A cukorrépa alá friss istállótrágyát hordunk, aktorral ősszel mélyen alászántatjuk, kora tavasszal elsimítozzuk, s az előírt vetőmag mennyiséget kombinált vetőgéppel vetjük el, hogy a műtrágya közvetlen a maggal együtt kerüljön a földbe. A cukorrépát ötször kapáljuk meg, s 100 mázsáról 160 mázsára akarjuk növelni a termést. A kapálással kapcsolatosan szeretném felhívni minden gazdatársamnak a figyelmét: nagyon fontos munka ez. Én például a múlt évben kétszer kapáltam meg egy 600 öles kukoricát, de aratás után — azzal a szándékkal, hogy búzavetés alá tiszta legyen a föld — még egyszer megkapáltam. Nem akartunk hinni a szemünknek, olyan szép lett az eddig elég gyenge kukorica. Bőségesen megfizeti tehát a ráfordított munkát! AMIT ITT felsoroltam, abból azt hiszem, meg lehet érteni, milyen nagy különbség van a két esztendő között. S azt is, hogy most már érdemes dolgozni! Ha eleget teszek beadásomnak, a felesleges terményt nyugodtan értékesíthetem a szabadpiacon. Mennyivel jobb kedve van így az embernek a munkához!... Én megvallom őszintén: mióta gazdálkodom, ilyen tervet még nem mertem készíteni De biztos vagyok benne, hogy ez a tervem meg is valósul, mert a párt és kormány határozatát senki és semmi meg nem változtatja! Szabó László Tarnazsadány 4 Szabad Föld Hogyan védtem meg a rozsvetést az éjszaki fagyoktól? Kern valószínű, hogy az idén is ki leszünk téve májusi fagyveszélynek, de hadd mondjam el mégis, hogyan mentettem meg két darab rozsvetésemet az éjszakai fagyoktól. Amikor az első májusi hideg reggel ránk köszöntött, mindjárt tudtam, hogy folytatása is lesz. Fogtam a ruhaszárogató kötelet, öcsémmel együtt kimentünk a mezőre. Teljesen szélcsend volt, a felhőtlen égen vakítóan ragyogott a hold, meg a csillagok. A dérré váló harmat kezdett lerakodni. Ekkor öcsémnek adtam a kötél egyik végét,, a másikat kezemben tartva, végighúztuk a kalászok fölött, így mesterséges szelet idéztünk elő, mozgásba hoztuk a vetést, s ezzel megakadályoztuk a hóharmat lerakodását a kalászokra. Ezt a fésülési munkát ugyancsak elvégeztük egy másik, a közelben lévő rozsparcellánkon is. Félóránként ismételtük a fésülést — nekünk is szükségünk volt a mozgásra, mert kegyetlen hideg volt. Két éjszakát áldoztunk erre a munkára, harmadnapra a fagy is kiadta a mérgét. Az eredmény már aratás előtt is meglátszott, de leginkább a csépléskor. A szomszédok gabonakeresztjei 5—6 kilóval fizettek, nekem átlagon felüli termésem volt. Nyugodt lélekkel ajánlom minden olyan gazdatársamnak ezt a módszeremet, akiknek olyan helyen van a földje, ahol a májusi fagyhullámok kárt okozhatnak. Ifj. Simon József : Botfa Még tavaly július elején erős jégverés érte a madocsai határt, amely a gyapotban százszázalékos kárt okozott. Ezért az Állami Biztosító paksi járási felügyelősége és a Gyapottermeltető Vállalat tolna megyei kirendeltsége több mint tízezer forint kártérítést állapított meg 70 madocsai gazdának. Azóta tíz hónap telt el, a madocsaiak esőstől kaptak ígéretet, de még egy fillért se láttak. Most a Szabad Föld útján kérik az Állami Biztosítót: sürgősen fizesse ki a nekik jogosan járó kártérítés összegét. ★ Három éhes vendég érkezett április 8-án a törökszentmiklósi vendéglőbe. Egyik vendég 9 forintos, másik 12 forintos menüt rendelt. A pincér a 9 és 12 forintos menüben ugyanannyi és ugyanolyan minőségű ételt szolgált fel. Amikor a vendégek szóvátették ezt, a vendéglő dolgozói megmagyarázták: „Előírás szerint a 12 forintos menü nagyobb adagokból áll"*. Miért nem tartják hát be akkor ezt az előírást a vendéglőben és miért csak az ára különböző a 9 és 12 forintos menünek? Fadd nagyhatárú község Tolna megyében, kevés azonban a legelője. S ebből a kevés legelőből is tavaly 60 holdat igénybevett a szekszárdi Állat- és Zsírbegyüjtő Vállalat. Most a faddi gazdák kedvvel látnak munkához, növelni akarják állatállományukat, ezért szükségük van a 60 holdnyi legelőre. Erről azonban hallani sem akar a szekszárdi Állat- és Zsírbegyűjtő Vállalat. Talán úgy gondolja, hogy a faddi dolgozó parasztok így több állatot tudnak tartani és több hízott sertést és szarvasmarhát szállíthatnak a begyűjtőhelyre?★ A mezőkovácsházi hosszú utcákban esténként csak három lámpa világít. A túlzott áramtakarékosság miatt bizony sokat bukdácsolnak a gazdák. Bezzeg Reg olyan nincs áramtakarékosság, néha fényes nappal is világítanak az utcai égők. Nem lehetne itt valami „salamoni” ítéletet hozni, hogy a mezőkovácsházi közvilágítás is megjavuljon, meg Regölyön se versenyezzenek a lámpák a napsütéssel?! ★ A szeghalmi járási tanács folyósóján lévő faliújságra Kardos József VB-elnök a múlt év november 17-én cikket írt. Ezt onnan tudjuk, hogy a cikk még most is ott díszeleg a faliújság tábláján. Kardos elvtárs mintha csak számított volna erre, cikkét úgy írta meg, hogy az még egy év múlva is időszerű legyen. Ezek szerint a faliújság szerkesztőjének nem is lenne egyéb dolga, mint a keltezést felfrissíteni, de úgy látszik, még erre is lusta! ILLYÉS GYULA VERSE: A TIHANYI CSERERDŐBEN Tavasz van és itt most hull a zörgő sárga levél, — most vedlik az erdő! Mert ez a csererdő, mert ez a lombját megőrzi ősztől minden viharán át. Most hogy az új rügy kezd mocorogni, csak most lebeg le a levél, az ósdi. Győz az úton jött, bukik a régi, mintha ablakból hajítanák ki. Pedig ha a vén lomb le nem hullna, az a fiatal rügy anyjába futna, pedig hát hull s hull bennem is a régi, mert ki nem újul, hogy is tudna élni? Hull a levél, hull tegnap estétől az öreg cserfák húsz emeletéről, mintha megannyi gyermek a mélybe ápoló édesanyját lökné le. Ez nem az őszi lomb muzsikára kerengő édes öngyilkossága, amely a szívnek szinte vigaszt ad: ez a hullás itt csupa gyilkosság. Csupa erőszak, harc a javából. Hullik a hulla a vár fokáról. Az a sor véres tetem kerengve hull özönével az én fejemre! Szól má a cinke, száll már az illat, már a meleg szél lesz a szívekig hat, örül mindenki, merengést, gondot, csak nekem adnak a tavalyi lombok. Mennyi fájó van szívemben, a tavasz, te, kegyetlen évszak, gyere, taszítsd le. Segíts temetni, segíts feledni, újra és újra segíts teremni. Szeressük és gondozzuk a traktort! Most a tavasz derekán traktorosainkra nagy és nehéz feladat hárul. Kifogástalan minőségben és gyors ütemben kell elvégezniük a tavaszi szántás-vetést. Éppen ezért igen fontos a gépek lelkiismeretes gondozása, karbantartása, mert csak jól ápolt traktorokkal lehet a folyamatos munkát biztosítani. Azonban éppen e körül bajok vannak. A kisújszállási gépállomáson például a megengedett 5 százalék helyett 15 százalékos a gépállás. Máriaföldi Péter főmérnök nem is tagadja, hogy a gépállásoknak elsősorban a rossz karbantartás az oka. S valóban: az egyszerű karbantartási munkát még csak elvégzik a traktorosok, de a kétórás leállást igénylő, alaposabb gépápolástól már húzódoznak. Miért van ez? Hiszen ezért a munkáért is fizet a gépállomás. Igen, csakhogy vannak a traktorosok között is olyanok, akik nem képesek továbblátni az orruknál , azt hiszik: többet keresnek, ha a karbantartás ideje alatt is szántanak. Azon pedig nem csodálkozunk, hogy néhány kisujszállási traktoros így vélekedik, hiszen a brigádvezetők között is vannak olyanok, akik lebecsülik a gépállomást. Szabó Gyula például kijelentette, hogy nincs értelme a karbantartásnak, mert így is-úgyis, előbbutóbb nagyjavításra szorulnak a gépek. Aki ilyent mond az vagy nem ért a traktorhoz, vagy pedig felelőtlen, lelkiismeretlen ember... A napnál is világosabb, hogy a gépek a legtöbbször éppen azért szorulnak előbb generálozásra, nagyjavításra, mert a gondos ápolást, a megelőző, apróbb javításokat a traktorosok elhanyagolják. Miért üzembiztos Csepregi András traktora s miért van sok baj Szabó Gyula brigádjában a traktorokkal? Azért, mert az egyiknél gondosan végzik a karbantartást, a másiknál nem. Most, amikor hiány van egyes fontos alkatrészekben, tűrhetetlen, hogy kínozzuk a gépeket és elhanyagoljuk a karbantartást. Ez az ország és a traktorosok személyes érdeke is, hiszen jól dolgozni és sokat keresni csak jó gépekkel lehet. Nagyon helyesen intézkedtek a gépállomás vezetői, amikor elhatározták, hogy az igazolatlan karbantartást nem fizetik ki. Gondoskodjak kell még arról is, hogy a brigádvezetők ott legyenek minden műszakváltásnál, mert a karbantartásért nemcsak a traktoros, hanem a brigádvezető is felelős. A gépállások csökkentésének fontos feltétele még, hogy jobban szervezzék meg a gépállomáson a belső javítást. Előfordul ugyanis, hogy egy-egy nagyobb hibát valóban hősies munkával, gyorsan kijavítanak, ugyanakkor párórás munkát igénylő dinamójavítás miatt napokig is áll egy-egy traktor. Szükséges az is, hogy lelkiismeretesen dolgozzék a Szolnok megyei Gépjavító Vállalat Nemcsak Kisújszálláson, hanem Szajolban is, Törökszentmiklóson is panaszkodnak a vállalatra. A Szolnokon javított gépek egy részénél rosszak a tömítések, a forgattyús tengelyek csapját hibásan készítik el és az is előfordul, hogy a jó alkatrészeket kicserélik roszszabbra. Ezeken a rendkívül súlyos hibákon azzal nem lehet segíteni, hogy a vállalat elismeri és megtéríti a kárt. Itt a kár megelőzésére, becsületesebb munkára, alaposabb ellenőrzésre van szükség! A gépek, a traktorok és munkagépek egyaránt hű segítőtársaink. Munkájuk után bővebben terem a föld. Becsüljük, szeressük hát őket! Tartsuk be és tartassuk be, a műszaki karbantartás szabályait! Kifizetődő mellékfoglalkozás a selyemhernyó tenyésztés Valljuk be, hajlamosak vagyunk arra, hogy ami van, azt magától értetődőnek vegyük: így van, s nem is lehet másként. Ha felveszünk egy selyemblúzt, annak örülünk. Ha kígyós a fény a falunkban, annak is örülünk. Hát még mennyire örülünk, ha egy hozzánk tartozó súlyos beteg az operáció után visszanyeri egészségét. Gondoltunk-e valamikor is arra, hogy a selyemnek milyen nagy fontossága van ezekben? Ugye, nem? Pedig a belső vezetékként szolgáló villanydrótokat selyemburok fedi, orvosaink a nyílt sebeket selyemfonallal varrják össze ... A SELYEM ŐSHAZÁJA Kína, ez a csodálatos ország, ahol már időszámításunk előtt háromezer évvel ismerték a selyemhernyó tenyésztését. Ezt a titkukat több mint három évezreden keresztül őrizték. A népvándorlás azonban megfosztotta őket féltve őrzött titkuktól. Hazánkban a selyemhernyó tenyésztése csak a késő századokban lett ismertté. Egy kései bevándorló, az olasz származású Passardi János Péter honosította meg Magyarországon a selyemhernyó tenyésztését. Pellérden selyemfonodát és selyemszövődét is alapított, ahol olasz szák.............*1 ..............*............................ munkásokkal damasztokat is brokátokat készített. A továbbiakban nagyyon mostoha körülmények között fejlődött selyemiparunk. Különösen áll ez a Horthykorszakra, amikor a nagy munkanélküliségben a selyemhernyó-tenyésztéssel való foglalkozás még ráadásul megaláztatással is járt. Az állam magukra hagyta a tenyésztőket, nem törődött velük, de mert valamiből élniök kellett, hát olyan foglalkozást kerestek, amely, ha rövid időre is, esetenként mégis adott egyegy darab kenyeret a család asztalára ... Most más a helyzet. A selyemhernyótenyésztés ma fontos népgazdasági ügy, hazánk gazdagodását segíti elő. A selyemtermeltető vállalat helyi megbízottai ezekben a napokban újból felkeresik a falu dolgos népét —a szerződéskötés céljából. KÖSSÜNK SZERZŐDÉST —megéri! Az élelmet maga a természet adja, az állam minden szükséges felszerelést megad hozzá a termelőknek. A szerződés megkötésekor 100 forint előleget is adnak. A tenyésztés mellékfoglalkozásként űzhető, jó időbeosztással nem megy a mezőgazdasági munkák rovására. Mellette — aránylag rövid idő, 32 nap alatt — jól is jövedelmez. Az átvételi ára: elsőosztályú gubó kilója 25, a másodosztályúé 16, a harmadosztályúé egy forint. Hogy milyen jól jövedelmez a selyemhernyó tenyésztése, hadd említsünk csak néhány példát az elmúlt esztendőből: Jákhalmi Imre Dunaföldváron 2400, Stenger János osztag Kakasdon 1517, a sopronkövesdi általános iskola 2279, Zámbó Imréné jánoshalmi dolgozó parasztasszony 2751, Dobozin Pál Szarvason 2406 forint jövedelemhez jutott ■— alig öt hét alatt. De vannak, akik ennél is jóért többet kerestek. Itt van Görbe Istvánné, hódmezővásárhelyi parasztaszszony, az ország legjobb selyemgubó tenyésztője. Tavaly, folyamatos etetéssel, hat hét alatt 7147 forint jövedelemhez jutott. Jó munkájáért 1000 forint prémiumot is kapott. A példák tehát vonzóak. Igaz, sok aprólékos és lelkiismeretes munkát kíván a tenyésztés, de az is igaz, hogy a fáradság sokszorosan visszafizetődik!T. J.