Szabad Föld, 1957. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-06 / 40. szám

Bbu flip m k $ jBff w i mn 1 * sflo i 1 jgy / 1 » ji \ [M 111 m JM SZÁMVETÉS A parasztembernek az ősz a gazdaságii év végét és egy új gazdasági év kezdetét jelenti. Ilyenkor szokta számba venni az elmúlt gazdasági év eseményeit, ilyenkor szokott tervet készíteni a jövőre nézve. Elhatározza mennyi búzát, árpát, kukoricát vet, hány növendékállatot nevel fel, hányat állít hízóba és egyéb tételek sorakoznak jegyzetfüzete lapján, vagy a termelőszövetkezet számadási könyveinek oldalain. Egy-egy ilyen számadás sohasem független a belpolitika, a világpolitika alakulásától, eseményeitől. Ha erről az oldaláról nézzük a dolgot, az elmúlt egy év bővelkedett rosszban is, jóban is. Alig kezdődött meg a most lezáródó gazdasági év, mikor a régi világ hívei véres ellenforradalmat robbantottak ki, amely azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a parasztság nagy részét megfosztják létalapjától, a földtől. Ugyancsak ennek a terhére írhatjuk, hogy sok termelőszövetkezetünk szegényebb lett, mint az ellenforradalom előtt volt és még jónéhány példát említhetnénk, amely tehertételként jelentkezik az elmúlt gazdasági év mérlegében. Ugyanakkor túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy az eltelt egy év, több jót hozott, mint rosszat. A paraszti élet, a paraszti termelés valósággal új alapokra helyeződött, szabadabb lett, s biztató jövőt ígér. A parasztemberek életét megkeserítő beszolgáltatási kötelezettség megszűnt és az ehhez kapcsolódó más kötöttségek, mint a kötelező vetéstervek, forgalmi korlátozások és egyéb hasonló kényszerítő intézkedések szintén megszűntek. Itt közbevetőleg el kell oszlatnunk az egyesekben még élő azon hiedelmet, hogy az említett korlátozások megszűnését az ellenforradalom hozta magával. Ezzel szemben a valóság az, hogy az MDP Központi Vezetősége jóval az ellenforradalom kitörése előtt, tavaly júliusban határozatot hozott a begyűjtési rendszer felülvizsgálásáról és annak fokozatos megszüntetéséről. A különbség csak annyi, hogy a munkás-paraszt forradalmi kormány egy csapásra megszüntette a beadási kötelezettséget, mert a Szovjetunió és más baráti államok segítsége folytán ez lehetővé vált. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány új módon, a légi hibáktól mentesen igyekszik az országot vezetni és a paraszti politikában is sok új vonást láthatunk. Általában megszűntek a törvénytelenségek, a parasztembereket feleslegesen zaklató közigazgatási módszerek és, ha ott-ott még szórványosan találkozhatunk is ilyenekkel, ezek múló jelenségek, nem pedig erősödő irányzatok. Megteremtődött a paraszti termelés, a gazdálkodás biztonsága és ezt egyáltalán nem sérti, nem rendíti meg a pártnak és a kormánynak az a további célkitűzése sem, hogy a szocialista mezőgazdaságot megteremtsük, mert új alapokra épülve, új módon fejlesztjük tovább termelőszövetkezeti mozgalmunkat úgy, hogy az önkéntesség lenini elvét többé ne sértsük meg. Az idevonatkozó határozatok kimondják, hogy termelőszövetkezeti mozgalmunk fejlesztésénél sem nyílt, sem burkolt erőszakot nem szabad alkalmazni, hanem elsősorban meglevő termelőszövetkezeti gazdaságainkat kell megerősíteni, megszilárdítani úgy, hogy azok vonzóvá váljanak az egyéni gazdák előtt, így a szövetkezeti gazdálkodás melletti meggyőző szó nem válik falrahányt borsóvá. Számos intézkedés jelent meg, amelyek nyomán megnőtt termelőszövetkezeteink önállósága és ha ebből eredően mutatkoztak, vagy mutatkoznak is helytelen kinövések, egészében véve szövetkezeti gazdaságaink erősödését eredményezték. Termelőszövetkezet© nk ma nagy részben maguk dolgozhatják ki alapszabályaikat a helyi viszonyokra alkalmazva, gépeket vásárolhatnak, saját maguk dönthetik el, hogy mit termeljenek és mennyit. De sok más körülményt is, említhetnénk, amelyek következtében a termelőszövetkezetek tagjai most magukénak érzik gazdaságaikat úgy, mint még soha A kialakított új mezőgazdasági árak szintén kedvezőek egyéni és szövetkezeti gazdaság szempontjából nézve egyaránt. A termelőszövetkezetek persze helyzetükből, körülményeikből eredően jobban élvezik az új árrendszer előnyét, mert mixtjukban áll egy tételben nagymennyiségű, egyöntetű, jó minőségű árut eladni, és ezért az állam többet fizet. Többet is fizethet, mert nem kell pepecselnie a sok apró tétellel, amelyek megnövelik a felvásárlás költségeit. Az új mezőgazdasági árakat úgy alakították ki, hogy azok fedezzék a termelés költségeit és ezen felül tisztes jövedelmet is biztosítsanak a gazdának. Általában az új árak jóval magasabbak a régieknél. Vegyük példának legfontosabb kenyérgabona növényünket, a búzát. Ha kiszámítjuk a régi beadási árból és a szabadpiaci árból összetevődő átlagárat, úgy, egy mázsa búza ára 114 forintot tett ki, szemben a búza mai árával, amely mint tudjuk, mázsánként meghaladja a 200 forintot. Az állam támogatását természetesen a jól gazdálkodó termelőszövetkezetek és egyéni gazdák élvezik nagyobb mértékben. Különösen kifejezésre jut ez az új szerződéses szarvasmarha árak kialakításában, ahol jelentős mennyiségi és minőségi felárakat biztosítanak a szerződés feltételei. De hosszan sorolhatnánk a példákat, amelyek mindegyike mutatja, hogy mennyi lehetőség, mennyi alkalom nyílott a paraszti lakosság előtt a gyarapodásra, az előbbrejutásra. A párt és a kormány az elmúlt hónapokban sok tapasztalatot szerzett arra nézve, hogy ez a helyes parasztpolitika és ennek szellemében kell tovább haladnunk. Kötelező rendszabályok nélkül is megteltek az állam raktárai és jobban megy a földeken a termelőmunka is, mint akkor, amikor kényszerítő intézkedések tömegével akarták helyettesíteni a termelési kedvet. Az elmúlt egy év mérlege biztató képet ad a jelenről, s még biztatóbbnak ígéri a jövőt. Minden parasztember azzal a tudattal és reménységgel foghat az új gazdasági év munkáihoz, hogy egy év múlva még, elégedettebben, még derültebb arccal készíthet új számadást. „RÉGEN VOLT ILYEN JÓ ŐSZ A FALUNKBAN" Somogygeszti határjárás Még alig pitymallik, köd üli meg a réteket, laposokat Somogygesztiben. Itt az ősz teljes fegyverzetében , ilyenkor hajnaltájt hűvös az idő. Méghozzá az ég is szomorú, valóságban lóg az eső lába, minden percben várni lehet, hogy esni kezd. Kigördül a kocsi gazdák, hanem szerte a határban folyik a betakarítás, a kukoricaszedés és a krumpliszüret is. Itt is, ott is hangosak a kukoricások. Piroskendős lányok és asszonyok szedik a sárguló csöveket. Telnek a zsákok és kocsi kocsi után fordul le, megrakva kukoricával. A vityai határrészről egy gép pufogását hozza felénk a szél. De micsoda gép ez? Ilyet még keveset látni a határban. Évekkel ezelőtt elképzelhetetlen volt, s íme, most: traktorvontatta gép szedi a krumplit az Uj Barázda Szövetkezet 20 holdas tábláján. Uj tanácsháza — de mi lesz a régivel? Egy ugrás innen a magtártól a hajdani Jankovich-kastély, ahol nagy az építkezési láz. Kőművesek dolgoznak, csinosítják az épületet. Nem telik bele két hét — ez lesz az új tanácsháza. A régi tanácsházát a földművesszövetkezet veszi birtokába: boltot és italmérést rendeznek be benne. — De csak rendeznének — állapítja meg bosszúsan Horváth elvtárs, a tanácselnök, — mert pár napja leállították az építkezést. Pedig már igazán ideje lenne, hogy Gesztinek egy rendes földművesszövetkezete legyen. Ugyanis a mernyei egyesüléshez tartozunk és ez sok panaszra ad okot. Mindig mostoha gyerekként kezelik a mi falunkat és mindig több nálunk a hiánycikk, mint az, amit vásárolhatnak a boltban a dolgozók ... S ezen a tarthatatlan helyzeten szeretnénk változtatni! Lám, lám, gond is akad az ősi örömök közepette! Ettől eltekintve azonban Horváth tanácselnök derűlátó: — Régen volt ilyen jó ősz falunkban — bizonygatja. — Nincs beadás, nincs utasítgatás, mikor mit dolgozzanak a parasztok. Épp ezért olyan a munkakedv, mint még soha. Most kaptam a jelentést: Major József 3 hold, Szekere* | János 4 hold, Horváth Lajos $ | hold és Lukics János 3 hold búzát | vetett. Még szeptembert mutat a I naptár, máris befejezték a vetést. Munkában a kisiparosok I Igaza van a tanácselnöknek* | Bármerre járunk, szorgos munka I lázától hangos a falu vagy a illatáig I Kahó Lajos és Kiss István mühelyeiben cseng az üllő és a kalapács, készül, élesedik az ekevas* | Kovács György útkaparó a Mer- Inye felé vivő utat hozza rendbe, | Major Ferenc ácsmester a hegyi | kutat repárálvá, mert nemsokára | megkezdődik a legörömtelibb őszi | munka, a szüret és kell a víz, bor- |dót, kádat mosni, melybe az új | bor kerül... I ... Egyszerű, megszokott, hét köznapi életét éli a falu. Ezek a | dolgos hétköznapok azonban értékesek: sok ilyen nap fáradságos munkája juttat kenyeret az asztalunkra, festi mosolygósra az alma és a szőlő színét, húst és tejet ter-is mely egyszóval illetet teremt. I Major Lajos Autó fordul befelé a burgonyaföldre, az Uj Barázda teherautója, hamarosan tele burgonyával a tsz központjába indul. Ott óriási krumplihalom közepette szelektor dolgozik Nagy Magda, Fekete István és Makarész István válogatja az új burgonyatermést. A ,,főnök”, Acsai István, magtáros először a gépek munkáját dicséri, aztán arról beszél: — Rekordtermést érünk el az idén burgonyából, 20 holdról 3 ezer mázsát, azaz egy-egy holdról 150 mázsát takarítunk be. — Mégsem lesz eső — kémleli sokat sejtetően az eget Lukics János bácsi. — Fölfelé száll a füst. Fogd be, Jóska a lovakat. Megyünk vetni... Ez az utóbbi „parancs” férfivá serdült fiának szól, aki nemrégiben hozott asszonyt a házhoz. S úgy látszik, igaza lesz Lukics bácsinak: nem kell hozzá egy jó óra, szétszakadozik az égbolt, nap kandikál ki a felhők közül és kigördül a kocsi meg a vetőgép Lukicsék portájáról. De ugyanígy vetni mennek ezen az őszi hétköznap reggelen Major Józsefek, Szekeres Jánosék, Horváth Lajosék is. Lassanként benépesül a határ. .. Mintha a nap is gyönyörködni kívánna a mezőn dolgozókban! Déltájban teljesen kitisztul az ég, érezni melegét az őszi sugaraknak. Lekerül a kiskabát a szántóvető emberekről, kukorica- és krumpliszedőkről, így a jó, feltúrt ingujjban dolgozni az őszi napsugarak halványodó fényében. Ezt tartja Lukics Jóska is, aki ingre vetkőzve utolsókat fordul a vetőgéppel. Ebédre szeretné befejezni a búzavetést. Mégis szakít annyi időt, hogy a dűlő végében megálljon egy cigaretta-szippantásnyi időre. S a gép fara mögül előkerül édesapja is. — No, fölbetettük a jövő évi életet is — dicsekszik. — Még két forduló és végeztünk a háromholdnyi búzavetéssel. Mert ennyi búzát vetünk a 14 holdunkból. Szerencsénk van: jó az őszünk. Ilyen korán, még nem is emlékszem, mikor vetettük el a gabonát. Pedig a közmondás azt tartja: ki korán kel, aranyat lel, vagyis, ki korán vet, jó termést arat. Számítok is jövőre holdanként vagy 16 mázsát... De nemcsak a jövő évi termésnek vetik meg a jó magágyat a ••iiiiéiiiiiniiitiMiiHiniiiiHiiiiiiiiiiiiiiiHMiiHiiiiiiuunKiiiiiiitiimHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiMMiimmiiMiiiiiiMimiimuiiiiiniiHiuimimiiHitHMint Géppel válogatják a burgonyát az Új Barázda Termelőszövetkezetbe* Korai vetés — bő termés A jövő évi jó termés egyik fontos előfeltétele a gondos talajelőkészítés és a korai vetés! Tudja ezt Lubics Géza tamási dolgozó paraszt is, aki már szeptember utolsó napjaiban a rozsot veti.