Szabad Föld, 1957. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-22 / 51. szám

„Visszahúzott a „Száztizennégy parasztcsalád lépett termelőszövetkezetbe az elmúlt héten Szabolcs-Szatmár megyében— írja a Kelet- Magyarország című lap. A Szamos-menti Géberjénben pedig a falu tanácselnöke készen áll arra, hogy sorolja az újonnan belépettek neveit. — Farkas József öt holddal. Gazok József négy holddal. Szabó Miklós három holddal. . . — Jó lesz talán Farkas József. Látogassunk el hozzá: vajon miért lépett a közös gazdálkodás útjá­ra? Kint a határban, a kisréti dűlő­ben szorgos munka folyik: hu­szonöt­ holdnyi új almást telepít az Új Élet Tsz. Egy tagbaszakadt, fekete embert szólít meg a tanács­elnök : — Megszoktad már a közöst, Jóska? — Ő az. Farkas József, aki nem­régiben lépett az Új Életbe, öt holdon gazdálkodott. 47 éves, hét élő gyermek apja. Meggondoltan, higgadtan­­válaszol az elnök sza­vaira : — Könnyű volt megszoknom, hiszen emlékszel, hét évvel ez­előtt én is alapító tagja voltam. Aztán tavaly ősszel én is megkó­­tyagosodtam . . . Dehát visszahú­zott a szívem ... — Megbánta, hogy kilépett? — kapcsolódom a beszélgetésbe. — Meg! Azt is elmondom, hogy miért? Nagycsaládos ember va­gyok. Legidősebb fiam, a Jóska 22 éves, a Pista 18 és így lefelé... Van tehát nálunk munkaerő bő­ven. A föld pedig mindössze öt hold. Kevés. Lehetetlen megélni belőle, csak nyomorogni lehet. — Mit jövedelmezett az idén gazdasága? — Jövedelemről nem is beszél­hetek. Éppen hogy csak élünk. 2800 négyszögölön 23 mázsa bú­zám termett. Eladásra egy szem se jut belőle. Lett aztán másfél holdon 50 mázsa tengeri, és ter­mett. 25 mázsa takarmány, meg 28 mázsa cukorrépa. Ebből tudok pénzelni — élni és valamicske ru­hát venni... — És az állatállomány? — Sajnos, nincs. Se ló, se tehén, se növendék. Mindössze hat da­rab disznó, egy öreg koca, két süldő és három malac. Innen is gyéren csordogál a pénz. — S több a kiadás is, így egyé­nileg ... — Hát igen. Iga hiányában pén­zért kell szántatnom, vettetnem. Aztán az adó 1500 forint, a föld­tartozás több mint­ 600 ... Szóval csak gürcölés így egyénileg az élet, mármint a magamfajta ember számára. — És mennyi jutott volna a szövetkezet­ben ? — Körülbelül ötvenezer forint. Tisztán. — Nem sok az egy kicsit? — Egyáltalán nem. A Szabó Jenő csak augusztus óta dolgozott az Új Élet­ben — két és fél hónap alatt 12 ezer forintot, 7 mázsa búzát, 22 kiló cukrot és még sok egyebet kapott. A Máté Miska meg csak pénzben 33 ezer fo­rintot részesedett. Idős Mészáros Pista bácsi pedig másodmagával 54 ezer forint készpénzt vitt ha­za... Nohát, csak számoljon: én megszereztem volna 400, a fiam 300 munkaegységet... — Mennyit ér az idén egy mun­kaegység? — összesen 93 forintot, ebből 71 forint készpénz. — Talán az egész vagyont el­osztották, hogy akkorára rúgott a részesedés? — Szó sincs róla. Csak rekord­­termés volt almából, és az Új Élet régi telepítésű, 25 holdas al­máskertje busásan jövedelmezett. Az állatállomány is jócskán meg­toldotta a jövedelmezőséget. Egy­millió 740 ezer forintot osztottak szét a tagok között. — A többit beruházzák? — Persze, a jövőre is kell gon­dolni. Veszünk 47 ezerért egy „Mindentudó" gépet, s aztán úgy hallottam az elnöktől, hogy meg­van a pénz tíz darab tenyésztésre alkalmas szarvasmarha vásárlásá­ra is, és ez a 25 holdas új almás­­kert-telepítés, ez is pénzébe kerül a szövetkezetünknek. „Veszünk", „beruházunk", „szö­vetkezetünk" .. . Újra jóízűen csengenek ezek az ismerős szavak itt, a Szamos mentén, Farkas Jó­zsef szájából, aki egy évig gür­cölt egyénileg, és most újra visz­­szatalált a nagy családba, a kö­zösségbe, amely visszafogadta megtévedt gyermekét. Nincs egye­dül többé, bízik az életben. Bízik abban, hogy jövő ilyenkorra job­ban tele lesz­ a kamrája, mint az idén, több ruha, cipő jut a gyere­keknek, mint ezen a télen, mert ahogy mondja, megtalálta számí­tását. — Sok szerencsét, jó munkát ehhez az újra megtalált élethez — így búcsúzunk tőle a tanácselnök­kel egyetemben. Ő pedig tovább gödröl, ülteti a facsemetéket, és népes családja jövőjére gondol. Ezeken a fákon almák mosolyognak majd, amikor az ő fiai a szövetkezetben dol­gozva, emlékeznek rá: apám ül­tette ... Major Lajos Mi történt L. Kovács László rizsarató gépével? Néhány napja L. Kovács László rendőrtiszttel találkoztam Pakson. —• Panaszkodni akarok egy ki­csit — szólít meg komolyan —, talán emlékszik a találmányomra. — Igen, emlékszem. Mi van a rizsarató géppel? — Az a baj, hogy nincs vele semmi. — Nem gyártják még? Keserűen nevet csodálkozáso­mon. Pedig emlékszem, pár hó­nappal ezelőtt milyen vidáman mosolygott a fülöpszálasi bemuta­tón. Ez különben nagyon érdekes bemutató volt. Már maga az a tény, hogy rendőrök szervezték és a feltaláló egy járási rendőrkapi­tány, nagyon felcsigázta az embe­rek érdeklődését. Türelmetlenül várakoztak egy rizstábla előtt és kíváncsian találgatták, milyen is lehet a masina, vajon ér-e vala­mit, vagy „már ebből is propa­gandát csinálnak?“ De még izgatottabban várták a feltalálót. Ugyan miféle csodabo­gár lehet ez, hogy rendőrtiszt lé­tére gépet eszkábál, mi köze egy rendőrnek a rizsföldekhez? — ta­lálgatták. A szakértők elismerően bólogattak Csak akkor halkultak el a ta­lálgatások, amikor megjelent L. Kovács László, maga mögött von­tatva egy kis tolókocsihoz hasonló alkotmányt, amelynek a közepén egy motor berregett, megrántott egy zsinórt és a jelenlevők ámuló pillantásainak kereszttüzében a gép szépen, egyenletesen vágta, összegyűjtötte és kévébe rakta a rizst. Ment, ment a tolókocsihoz ha­sonlatos gépecske és 8 óra alatt 16 ember egész napi munkáját vé­gezte el. A budapesti szakértők elismerően bólogattak és őszintén lelkesedtek, hogy végre van egy gép, amelynek meg se kottyan a sáros, vizes terep, és szemveszte­ség nélkül dolgozik. — Megcsináljuk a prototípust és javaslatot teszünk a gyártás megkezdésére — ígérték az FM újítási csoportjának képviselői. A rendőrkollégák büszkén néztek boldog társukra és valamelyikük megjegyezte: — Ha édesanyád láthatná .. . — Ő már látta, legelőször ott mutattuk be Szabadszálláson. Szegénykém csak topogott és ál­landóan azt mondogatta, jól van fiacskám, jól van ... ...hogy édesanyján segítsen És egy rövid történetből kide­rült, mi is ösztönözte a rendőrka­pitányt a rizsaratógép megszer­kesztésére. 1955-ben szabadságra utazott édesanyjához, aki egy rizstermelő szakcsoport tagja. Éppen aratás volt. Kovács László fájó szívvel látta, hogyan görnyed édesanyja a nehéz munkában. — Gép kelle­ne, gép . . . töprengett magában. S pár perc múlva már el is hatá­rozta: „megcsinálom magam, hi­szen géplakatosnak tanultam“. Még aznap hazautazott és egész éjjel a tervet készítette. Feleségé­vel, annak nagy megrökönyödésé­re közölte, hogy nem mennek sehova üdülni, mert kell a nyara­lásra összegyűjtött pénz, no meg az idő is a találmányra. Feltúrta a környéken levő összes ócska­vas-telepeket és az egyik, állami gazdaság műhelyében sok-sok hajnalba nyúló munka után elké­szítette a kis masinát, amely ap­róbb hibáktól eltekintve, jól mű­ködött. A többit Hornok elvtárstól, a Tolna megyei Tanács elnökhe­lyettesétől tudtam meg, aki akkor még a paksi járási pártbizottság titkára volt. — L. Kovács nem akart kitűnni a találmányával, nem is akarta szabadalmaztatni azt. Többször hangoztatta, hogy ő nem pénzért csinálta, hanem azért, hogy se­gítsen. Hosszú beszélgetésekbe került, amíg megígérte, hogy ír a Találmányi Hivatalnak, kapott is némi segítséget, amiből tökéle­tesítette gépét. Amint kiderült, sikeresen, mert a Fü­löpszállási bemutatón már kitűnően műkö­dött. A bizottság elfogadta. Ezek után azt vártam, hogy a gép rö­videsen hasznosítva lesz, vagy legalábbis megkezdik a gyártását. Legalább értesítenék... Nemcsak Homok elvtárs várta ezt, hanem mindenki, aki ismeri a gép születésének történetét és látta dolgozni. És talán legjobban L. Kovács, a feltaláló várta ezt, vagy legalábbis valami értesítést a Találmányi Hivataltól. De az ér­tesítés csak nem jött. Ez annál is inkább érthetetlen, mert Szilvás­ elvtárs, az FM újítási csoportjá­nak vezetője, telefonbeszélgetés alkalmával is megerősítette, hogy a gép jó és szükség van rá. De hogy szükség van rá, azt bizo­nyítja a rizs­szakemberek nagy érdeklődése is. Egyes állami gaz­daságok már vásárolni szeretné­nek belőle. Sőt, tavaly a mező­­gazdasági vásáron bemutatták a gép prototípusát. Az egyik jugo­szláv vendégnek annyira megtet­szett, hogy azonnal rendelni akart belőle. Amikor megtudta, hogy ez csak kísérleti darab, nagyon saj­nálkozott. Kár, hogy ez az érdek­lődés nincs meg azok részéről, akik segíteni tudnának a gép hasznosításában. Vagy mivel magyarázható ez a hallgatás? Elfelejtették, vagy egy­szerűen nem törődnek vele? Vagy valami hiba merült fel a sorozat­gyártásnál? Dehát akkor miért nem értesítik L. Kov­ács Lászlót? úgy gondoljuk, legalább ennyit megérdemelne.. . R. P. A SZARVASI ÚTTÖRŐK találkozót rendeztek a Rózsási Állami Gazdaság dolgozóival. A kellemesen töltött órák alatt szoros barátság alakult az úttörők és a gazdaság dolgozói között. Az úttörő fotószakkör megörökítette a kellemes órákat. Az elkészült fényképekből kiállítást rendeznek az úttörőházban. voooo-oooco o-o oooooo oooooo oo oooooooooooo o A KOVÁCS Mázsás kalapácsod még mindig emelgeted. Dalolsz közben, mint régen s az üllő dalol veled. Hallgatom, míg serceg, dalol a láng, fehérre izzik a vas, s szerteröppen egy csillagvilág. Szemem elé teszem kezem, alóla figyelek. Segítettem volna, de nem akartad, hogy kovács legyek. Mindig mondtad, azért ütöd, formálod a vasat, hogyha felnő, több legyen a fiad! — Gyenge is voltam, mindig csodáltam izmos karod, tudtam, nem mondhatok ellent, ha te úgy akarod. Most könyvek mellett ülök, bent egy álom sajog, formálnék vasat, izzó tűzön lelket, a fiad vagyok! Csukás István be›·›K‚oóooao›K‚o›‚ooeaoóooo›KK‚‚‚oo‚)›K‚‚K)ooo‚KKK‚‚)-i‚o›‚c Mit olvassunk? Rideg Sándor: Csongrádi hun ki­rály. Gyerme­k­koráról, a régi és az új Magy­aror­szág megannyi mesébe illő al­a­kjár­ól moondja el ízes, ere­deti, néha megkönnyeztető, legtöbb­ször nevettető történetét ebben a­ bertoé­lés­ köt­etében az író. (Szép­ir­oda 1 m.­ Könyvkiadó.) Dénes Zsófia: A hársak épp sze­rettek. Az írónő Ady Endre min­­kásságá­na­k kutatója. A nagy költő életén­ek eddig még jórészt ismeret­len adatait gyűjtötte össze ebbe a kötetébe a kortársak emlé­kezéss­, levelei a­lapján. (Magvető Könyv­kiadó.) Capek: Aranykagylótól az éjféli napig. A népiszerű peeth író európai utazása ki­nk­ történetét írta még eb­ben a könyvében. (Magvető Könyv­kiadó.) R. Bover—­H. Morais: Tűzzel és vérrel. Az amerikai mank­­i­n mozga­lom történetét világítja meg köny­­vébe­n a két szerző az­ 1861—65-ös polgárháborútól napjainkig. (Kossuth Könyvkiadó.) Nyek^as^ov: A második asszony. Egy család életéről szó-i ez a re­gény. Az a-^'zony nem marad hűbé­re*?, míg a férje « fronton harcolt. Ez az írán ő^znoe hű tükre a má­sodik világháború megpróbál latásai után meginduló élet társadalmi, sze­relmi, ponti­kai problémáinak. (Euró­pa Könyvkiadó.) A. Tolsztoj: Garin mérnök hiper­­boloidja. Izgalmas kalandregény. Ga­­rin mérnök halálsagarával vegyi te- termo,ik et roHhaní fH é« kövvnyfíe»zi'­,er­­rel kettészeli az o­­’e^e küldött c­ia'a­­ha­jóikat. Szeretőjével, egy ragyáik' k.ai’iBodoroőve! a föld­ekenei s­zeret­­nének lenni. (Európa Könyvk­adó.) Mándi Iván: Csuták színre lép. A vidám, humoros jelenetekben bő­velkedő ifjúság a regényben két utca gyerekeinek történetét írja meg a szerző. (Móra Ferenc Könyvkiadó.) Kormos István: A repülő kastély, ü*t ?Szép verses mesét tartalmaz ez a könyv, am­e*lye*k elsősorban isko­láskorban levő gyermekeknek valók (Móra Ferenc Könyvkiadó.) Ring Lardne*”: Owen Muir kaland­jai. A regény főhőse egy m­lliárdo­­ gyerek. Megjárja a börtönt, a náci fogolytábort, ez üzletbe, házasság­ba belebukik. A rengeteg csalódás után kolostorba vonul. (Kossuth Könyvkiadó.) Benoiston: Rode Orm. A sok év­­század Háti ezelőtti tengeri rablók kaland­jait, vidám mulatozásait, éle­tük bonyodalmak tárja fel köny­vé­ben a szerző. (Zrínyi Kiadó.) A felsorolt könyvek kaphatók az ország valamennyi könyvkereskedé­sében s a könyvárusítással is fog­lalkozó földműves-szövetkezeti bol­tokban. Olvasóink utánvéttel is meg­rendelhetik a 39. sz. Könyvesbolt­ban, Budapest, Vili., József körút 5. sz. Az Állami Faluszínház műsora 1957. december 25-től 29-ig Győr-Sopron megyében: A pá­rizsi cukrászda. Pest megyében: Filmcsillag, Nógrád megyében: Pillangó. Komárom megyében: Ronya és Júlia, Fejér megyében: K-szőkák. Zala megyében: Az el­adó birtok, Veszprém megyében: Három szegény szabólegény. Ifjúsági akadémiák Nógrád megyében Tizenhárom ifjúsági akadémia kezdte meg működését Nógrád megyében. Az előadásokon az ifjúságot legjobban érdeklő problé­mákkal foglalkoznak és ezzel hozzájárulnak társadalom és termé­szettudományi ismereteik bővítéséhez, erkölcsi neveléséhez. VAJON MI EZ? ! Látott-e már valaha valaki olyan kutyát, amelyik krumplira­­ hasonlít? Bizonyára ilyen nincs is. Viszont ezen a képen láthatunk­­ egy burgonyát, amely majdnem olyan, mint ha két lábon álló kutya­­lenne. A furcsára nőtt Gülbaba burgonyát Tóth András (Páhi,­­ Rákos-tanya) küldte szerkesztőségünkbe.

Next