Szabad Föld, 1958. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-19 / 42. szám

2 A MÉLYSZÁNTÁS ELŐNYE: AGRONÓMUSUNK VÁLASZOL Csapadékot tárol és takarékosan bocsátja a növényzet rendelkezésére A mezőgazdasági munkák sűrűjében eléggé el­terjedt az a rossz szokás, hogy az elvégzendő teen­dőket helytelenül rangsorolják. Az őszi mélyszán­tásra már csak akkor kerítenek sort, amikor a tala­jok erősen átáztak, s közvetlen kifagyás előtt áll az eke. Ezzel pedig alapvető hiba forrását nyitják meg. Nem szabad ugyanis szem elől téveszteni azt a cáfolhatatlan tényt, hogy szélsőséges, szárazságra hajló viszonyaink között a nagy és biztos termés három alapvető talaj­munka, a nyári tarlóhántás, az őszi mélyszántás és a tavaszi simitázás időbeni és jó elvégzésén alapszik. Minél szélsőségesebb az időjárás, minél nehezebb (kötöttebb) talajviszonyok között gazdálkodunk, annál inkább pontosabban és rendesebben kell el­végezni ezt a három talajmunkát. Jelenleg az őszi mélyszántás elvégzésének az ad még külön jelentőséget, hogy a nyári tarlóhántás sok helyen elmaradt s most már az így keletkezett hiba lehetséges kijavítása erre az alapvető munká­ra hárul. Mi a tudományos magyarázata és gyakorlati ér­vényesülése az őszi mélyszántásnak? Talajművelé­seinknek elsősorban a nedvességgel való gazdálko­dást kell szolgálniuk. Ennek pedig az őszi mély­szántás azért felel meg jól, mert kettős követel­ményt teljesít: 1. tárol a csapadékból annyit, amennyit csak lehet; 2. a talajba került csapadékot megőrzi és a növényzet számára takarékosan bocsátja rendelkezésre. Az idejében fellazított talajréteg, a megfelelő mély barázda, a lehullott esőt, hólevet teljesen magába szívja és a talaj felső rétegébe raktározza, ahol a növények számára a legnagyobb értéket jelenti, mert könnyen fel is vehetik. Nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy az ősszel mélyen fellazított talajban raktározott, a növények gyökér­zete által még elérhető víz teszi biztonságossá a termelést, mert a nyári esők, különösen a záporok nagy része a felső rétegbe jut csak, s hamar elpá­rolog. Szükséges az őszi mélyszántás a műtrágyák jobb érvényesülése szempontjából is. Mélyen fellazított rétegbe nagyobb adagú műtrágya juttatható, az ott jobban eloszlik, s érvényesüléséhez a szükséges víz mindig rendelkezésre is áll. Ezen alapszik az őszi alaptrágyázások kitűnő hatása. Nem mellőzhető az őszi mélyszántás hatása a gyomok irtása, a növényi betegségek és a külön­féle állati kártevők pusztítása területein sem. Az évelő gyomokat az őszi mélyszántás irtja tökélete­sen, s a talajban levő kártevőket, amelyek a felső rétegben tartózkodnak, mélyre forgatva pusztítja el, míg a mélyebben tartózkodókat felszínre, szo­katlan környezetbe hozva irtja. Az őszi mélyszántás hatására a talajok levegő­gazdálkodása is kedvezően alakul, ami a tél beáll­ta előtti beérésben jelentkezik. Megfelelő időben végzett őszi szántás után az iszapolódásnak is jól ellenálló, morzsás szerkezetű feltalaj jön létre, aminek következtében tavasszal hamar szikkad, jókor rá lehet menni, el lehet munkálni. Ősszel felszántott területen jól érvényesül a fagy hatása is, ami repeszti és morzsálja a rögöket A nagy tömegű tarló- és gyökérmaradványok olyan mélységre és környezetbe kerülnek, hogy a talajok értékes humusztartalmát gyarapítják. Kedvező hatással érvényesül a legfelső, leromlott talajréteg és az alsóbb színt cseréje is. Az őszi mélyszántás hatása azonban nem minden körülmények­ között, hanem csak kellő időben és megfelelő minőségben elvégezve érvényesül. Mély­sége általában 20—25 centi legyen, kedvezőtlen al­talaj esetén pedig (pl. kavics, szikes stb.) csak a művelhető rétegig terjedjen. Ennél mélyebben nem évente, hanem ritkábban szántsunk, de inkább az altalajt porhanyítsuk. Az eddig sekélyen művelt talajokon a mélyen szántott réteg kialakítását csak fokozatosan, évente 2—4 centiméternyivel végez­zük. Sok hiba forrása az őszi mélyszántások helytelen ideje is. Eléggé elterjedt az a szokás, hogy a leg­utolsó munkának hagyják hátra. Az újabb tapasz­talatok szerint az őszi mélyszántás a régebben megszokott időnél jóval előbbre hozható. A késő ősszel végzett mélyszántás nagyon drága és nem is teljesíti maradéktalan él a kitűzött célt. Gépi erő­nél sok üzemanyagot igényel, igaerővel pedig túl erőltető. Soha nem szabad nagyon megázott talajt szántani, fénylő, szalonnás barázdákat fordítani. Nem szabad túlságosan nagy rögöket sem felszag­gatni, mert ezek tavasz idejére nem porladnak szét. Minél inkább kötöttebb vagy szikes a talaj, annál inkább korábbi időben, nyár végén vagy ősz elején kell ezeken a mélyszántást elvégezni, ősszel ké­sőbbi időpontra a középkötött talajok szántása maradhat csak. A gyorsabban és kellő mélységben haladó trak­toreké jobban lazít és porhanyít, s ezért az egyéni gazdálkodóknak is érdekük, hogy őszi mélyszán­tásnál a gépállomások segítségét vegyék igénybe. A mélyszántást, ilyenkor általában barázdába hagyjuk. Ne legyen durván rögös, apróra elmun­kálni azonban sohasem szabad, mert tavaszra ösz­­szefolyik, könnyen eltömődik. Csak az erősen szét­folyó szikeseket kell ősszel elboronálni. Az őszi mélyszántás jól összeköthető az istálló­trágyázással. Itt indokolt különösen a traktoreke munkája, mert sebesebben haladva a trágyát nem a barázdafenékre fordítja, hanem az oldalához csapja. Olyan időpontban vagyunk, amikor még az őszi mélyszántások követelmények szerinti elvégzésének megvan a lehetősége. Nem lehetünk azonban türelmesek, mert nem mindegy az, hogy mikor és hogyan végzünk vele. Amint növekszik ősszel a mélyen felszántott te­rület, úgy fizet majd a jövő évben a termés is. Találóan igaz ugyanis az a megállapítás, hogy az ősszel felszántott táblák a kulturált, a jó gazdál­kodás bizonyítékai. Dr. Penyigey Dénes egyetemi tanár Hogyan használjuk a Pannónia borkén-tablettát a szőlőfeldolgozásnál ? A korszerű borkezelésnek egyik igen fontos eszköze a borkén pasztillák helyes alkalmazása. Mivel szüretkor a megzúzott szőlő gyakran csak órák múlva kerül sajtolásra, és ezalatt az er­jedésnél nem kívánatos­­ a ké­szítendő bor ízét hátrányosan be­folyásoló — káros mikrobák el­szaporodhatnak. ajánlatos még az egészséges szőlőből zúzott cefrébe is hek­toliterenként 10 gramm (1 pasztilla) előzetesen porrá tört borként jól elkeverni. Ez a kénmennyiség a nemes bor­élesztők elszaporodását nem gá­tolja. A cefrének fenti mennyisé­gű borkénnel való kezelése fehér és vörös bort adó szőlőfajták ese­tében egyaránt szükséges. Sajtolás után — ha a szőlő egészséges volt — a mustba erje­­■ dél előtt ismét 5 gramm borként adunk hl-ként. A kierjedt új bor­ba pedig —a lágyabb fehér és vö­rös boroknál egyaránt — másfél pasztilla, keményebb új boroknál pedig 1 pasztilla előzetesen porrá tört borként keverünk hl-ként. Az összesen 20—25 gramm bor­kén nemcsak az erjedés kedvező arányú helyes vezetését szolgálja, hanem az új bor fejlődését is előbbre viszi. Költsége pedig hek­toliterenként az 1 forintot sem éri el. Ha szüretkor rothadt a szőlő­termés, akkor is készíthetünk tö­résmentes, tiszta, egészséges új fehér bort, a borkén pasztilla se­gítségével. A rothadt fehér és vö­rös borfajták sajtolását zúzás után azonnal végezzük el. Ha saj­tolás késést szenved, akkor hekto­literenként egy pasztilla borként — előzetesen porrá törve — fel­tétlenül keverjünk a cefréhez. A sajtolás után a rothadt szőlőből szűrt mustot le kell nyálkázni. Ez úgy történik, hogy a musthoz hűvösebb időjárás­kor 3 pasztilla, melegebb idő­járáskor kivételesen 4 pasztil­la borként adunk hektoliterenként. Ez a borkén­mennyiség 30­ napig meggátolja az erjedést és közben a must tel­jesen megtisztul, a szennyező anyagok leülepednek és a borok barnatörését okozó oxidáz nevű enzim a mustban elpusztul. Amint a must megtisztul — rendszerint 1—2 napi ülepedés után — üledé­kéről azonnal átfejtjük gyengén kénezett tiszta hordóba. Ezután fajélesztővel készített anyaélesz­tővel beoltjuk. Az így készített új bor erjedé­se zavartalan lesz és később sem szenved barna törést. Még a kierjedt új bort is célszerű hektoliterenként 1 pasztilla porrá­tört borkénnel kezelni. A borkén pasztillák beszerezhe­tők a KERTIMAG-boltokban, va­lamint a vas- és edénybolt szőlő­gazdasági szaküzletében. (Buda­pest, V., Tanács körút 25.). Rövi­desen kapható lesz a földműves­szövetkezetek falusi boltjaiban is. Varga László, a Földművelésügyi Minisztérium szőlészeti főelőadója ] Különféle mezőgazdasági gépek erőgépek javítását és karbantartását szakszerűen végzi. Keretszerződés kötése esetén is vállalja az Egri Finommechanikai és Vasipari Vállalat Eger, Dr. Sándor Imre utca 4. Baromfi- és nyúltenyésztők FIGYELEM! Szabvány BAROMFIKETRECET lemezrácsosat, darabonként 180 forintért kiutalás nélkül eladunk Egyes darabokat és nagyobb mennyiséget is. Göngyölegellátó Vállalat, Budapest, VII., Baross tér 19. Szabadföld Seres Gyula csévharaszti olva­sónk az alma tárolására kéri ta­nácsunkat. Az almájában sok a férges és nincs megfelelő tároló­helye sem. Az alma tárolásához feltétlenül szükséges levegős és fagymentesen tartható helyiség. A szedett al­mát, mielőtt végleges tárolóhely­re tesszük, egy szellős helyen utó­érleljük. Ez ládákban, esetleg ömlesztve, a szabadban is vég­hezvihető, csak tető védje a gyü­mölcsöt a tűző nap és az eső el­len, így egy-két hétig tartható, miután át kell válogatni, s végle­ges tárolóhelyre helyezni. A táro­lásra szánt helyiségben lécekből hézagosan összeállított polcokat készítsen, s erre helyezze az almá­kat úgy, hogy ne érintkezzenek. Ha kicsi a hely, akkor papírcsík­kal, esetleg törekkel válassza el egymástól, így szükség esetén még több sorban is rakható. Lá­dákba, száraz fűrészporba, vagy törökbe rakva is tárolható, az al­ma elvermelése azonban semmi­képpen sem ajánlható. A férges almákat válogassa és tárolja kü­­lön, hogy többször ellenőrizhesse. Az almát most már semmilyen vegyszerrel permetezni nem kell. Molnár András Jásztelekről és Kalicka Mátyásné Újszegedről a vadrózsamag kezelése és vetése iránt érdeklődnek. A vadrózsa továbbszaporítása magról történik. Ahhoz, hogy a mag a jövő év tavaszán már ki­keljen, akkor kell begyűjteni, amikor a magtok narancssárga színű. Ebből a magot húsdarálón átdarálva nyerjük ki, amit azon­nal el kell vetni. Teljesen be­érett, lehullott mag a következő évben általában elfekszik és csak a második tavaszon hajt ki. Ha már csak túlérett magot tudunk begyűjteni, koratavaszig homok­ban rétegezzük és akkor vessük el, így még a jövő évben ki fog hajtani. A tavasszal kikelt ma­­goncok ősszel vagy még inkább a következő tavasszal kiültethetők állandó helyükre. Augusztus vé­gén, szeptember elején a gyökér­nyakba beérett nemes szemmel beszemez­het­jük. Többek kérésér© válaszolunk arra, hogyan lehet etetni a vad­­gesztenyét. A vadgesztenye 72 százalékos keményítő értékkel, ebből 4 szá­zalékos emészthető fehérje tarta­lommal bíró erdei hulladék. A komoly tápanyagtartalom elle­nére takarmányozásra csak igen korlátozott mértékben alkalmas. Kellemetlen íze miatt az állatok nem szívesen eszik, ezenkívül du­­gító hatása van és mérgező anya­got tartalmaz. Legfeljebb 10 szá­zaléknyi mennyiségben abrakhoz keverve adhatjuk, ha előbb a vad­gesztenyét összevágjuk, egy napig vízben kiáztatjuk, leginkább ké­rődzőkkel, esetleg sertésekkel etet­hető fokozatos szoktatással. Czukmán István szentistváni olvasónk gabonáját kis fehér kukacok, Szabó Gyuláné déva­­ványai olvasónk gabonáját és kukoricáját pedig molypillék lepték el. Azt kérdezik, mi a teendő ilyenkor. Leírásuk és a beküldött minta alapján megállapítottuk, hogy Czékmán István gabonáját a mag­­tári gabonamoly, Szabó Gyuláné gabonáját pedig a mezei gabona­moly támadta meg. Inkább csak megelőző védekezésre van lehető­ség, mint kiirtásukra. Betárolás előtt a falakat 4 százalékos DDT permetezőanyaggal permetezzük, a földet p pedig 10 négyzetméteren­ként 20 deka 10 százalékos DDT porral szórjuk fel. Zsákok, szállí­tóeszközök fertőtlenítésével és tisztántartásával akadályozzuk meg a fertőzést. A tárolt gabonát állandóan figyeljük. Akár zsizsik, akár mélykár esetén a garmadát rostáljuk át és többszöri lapáto­lással szellőztessük. A sok szellőz­tetés és a fagyok véget vetnek a fertőzésnek. Szilvafám termése, amikor ke­­kölni kezd, elaszalódva lehull, a fán pedig kiüt a mézga — panaszolja levelében Mihalik László kelebiai olvasónk. A mézgásodás nem önálló be­tegség, hanem tünet. Gyakori kí­sérő jelensége a talaj mészsze­­génységének, a magas talajvíznek,­ a túlzott istállótrágyázásnak, vagy pétisózásnak, a monilia vagy a levélsikasztó betegségnek. A ter­mésen mutatkozó tünet szerint szilvafája moniliával fertőzött. A védekezés legfontosabb teendője a lehullott és a fán maradt szil­vák maradéktalan összeszedése. A tél végén téli higítású mészkén­­lével, vagy 2 százalékos bordóilé­­vel permetezzen. Tavasszal, rügy­­fakadás előtt és sziromhullás után kéthetenként egyszázalékos bor­­dóilével, majd nyári higítású mészkénlével kell ismét perme­tezni. 1958. OKTÓBER 19. RIZST VETNEK - HALAT IS „ARATNAK" Szolnok megyében 15 tsz folytat, összesen 470 holdnyi területen, tógazdálkodást. Ezenkívül nyolc tsz kétszeresen hasznosítja 556 hold rizsföldjét: árasztás idején halivadékot telepítenek a kutricákba, ahol azok a rizs aratásáig szépen felnőnek. A tógazdaságokból az idén 400 mázsa piaci halat és 152 mázsa halivadékot várnak a szövetkezetiek s ez pénzben számolva mintegy 600 ezer forintot jelent. Ehhez járul még a rizsföldek halhozama. Főúri kastélyból — iskola Hol egykor urak dőzsöltek, ott most gyermekzsivaj tölti be a teret. A sándorfalvai Pallavichini őrgróf egykori kastélyában iskolát rendeztek be a falu gyermekei számára.

Next