Szabad Föld, 1958. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-19 / 42. szám

» Szabadföld Amikor megnyílik a szolnoki kórház kapuja... Az olyan gyakori vakbélgyulla­dás — amit a régi anyakönyvek úgy neveznek, hogy: „oldalnyila­­lás” — ötven esztendővel ezelőtt is még rendre elvitte a paraszt­­embereket. Később aztán a bete­get bevitték a kórházba, de egy vakbél-operáció egy tehén árába került (ha volt), s utána legalább két esztendei inatszakasztó mun­ka maradt, hogy a tehén helyett másikat állíthasson. Sokan ezért azt mondták: egyszerűbb és ol­csóbb a halál, mint a kórház. 660 ágy Ilyenféle gondolatok is tolong­nak elő az emberben, ahogy járja a Szolnok megyei Kórház hatal­mas, szép épületének folyosóit. Itt bent élet-halál harc folyik szinte óráról órára, s egyre kevesebbszer fordul elő, hogy a küzdelemben az élet maradjon alul. Mert lám, kint a parkírozott, őszi kertben szinte megülik a lábbadozók a padokat, korlátokat, örülve a nap­nak, fénynek, az úszó ökörnyálak­nak, mert mégis csak jó mind­ezeket többször, még többször látni. Sokaknak ráadás ez az ősz, meg a másik ősz az életükre. A kórház nem új, több mint 60 éves, „nagy időkre” tekint vissza, azokra, amelyekben csak azok gyógyultak, akiknek pénzük volt. A 660 ágyas kórház a felszabadu­lás óta mindenkié lett. Lévay doktorral, a kórház igaz­gató főorvosával beszélgetünk. Megtudakoljuk, hány beteg fordul meg évente a kórházban? — Tavaly például 23 000 bete­günk volt mondja a főorvos. — Ebből 68—69 százalék volt bizto­sított. Tehát 30 százalék még min­dig magánbeteg. Ezeknek jórésze egyéni gazdálkodó. Amint később megtudjuk, láto­gatásunk napján 17 SZTK-bete­­get vettek fel, ebből 3 tsz-tag s kettő szociális gondozott. „Tessék kiszámítani.. Mihelyt belép a tsz-be valame­lyik parasztember, néha az az el­ső, hogy sokszor 20—25 éves be­tegséggel kórházba jön. Elhatal­­masodott visszér, sérv, amivel küszködve dolgozott, most ki­gyógyul, hiszen itt a lehetőség, azonnal operáltathatja magát díjmentesen. Mert az egyéni gaz­dák csak akkor jönnek ilyenféle bajjal most is, ha munkájukban gátolja a betegség. Természetesen az sem fizet ma már kétségbeesésig nagy össze­get, mint valamikor. Iváni Ber­talanné például, egy 57 éves ti­­szasülyi egyéni gazda felesége, akiknek 10 hold földjük van s cu­korbeteg, így vélekedik. — Tessék kiszámítani, hogy egy napi kórházi költség 65 fo­rint, éppen 3 csirke ára, vagy egy pár tyúké. Tehén, vagy nagy jó­szág? Esetleg egy süldő az apró­jószág mellé, ha sokáig bent kell lennem. Csak annyiból nehéz, ha egyáltalán nehéznek mondhatjuk, hogy 10 napra előre ki kell fizet­ni a költséget. Bizakodva és hittel ment a kertben asszonyok, em­berek várakoznak, ma látogatási nap van. Gyógyult gyermekek le­sik a kaput, ahol Koczka bácsi, a portás nagyon szigorú arccal nézi az óramutatót, amely olyan nehe­zen cammog előre. Legalább is Farsang Józsika érzi így. Nagy­­kátára való, 10 éves, az anyja öz­vegy. Szájfertőzéssel hozták be a kisfiút, de már jól van, ő már jöhet, mehet. Leiter Laci viszont csak fekszik s úgy várja az édes­anyját. Agyhártyagyulladással ke­rült be a Gyomai Ballai Állami Gazdaságból, ott agronómus az édesapja. Ő is ingyen kezelést kap. De természetes, a fizető vagy ingyenes beteg közt semmiféle megkülönböztetés nincs. 15 főor­vos, 29 orvos küzd itt minden be­teg egészségéért egyformán. Az októberi dél ellépett a kór­ház felett is, s végre kettőre bil­lent az óramutató. Koczka bácsi, jó hatvan felé járó ember, most megnyitja a kaput, s beözönlik a látogatókkal a kinti világ, vi­dáman, vagy szorongva, de min­denképpen bizakodva és hittel. SZABÓ ERZSÉBET 5 EZER HOLDON PERMETEZŐ ÖNTÖZTETŐ BERENDEZÉS Gyarapodnak a Békés megyei tsz-ek A Békés megyei Tanács mező­­gazdasági osztályán a tsz-ektől beérkezett igénylések alapján összeállították a jövő évi költség­­vetési tervet az öntözéses gazdál­kodás továbbfejlesztésére. Ezek szerint 1959-ben 500 hold új rizs­telepet építenek, 33 tsz-ben 5 ezer holdon hordozható, permetezve öntöző berendezést szerelnek fel Felszín alatti esőztető öntözőbe­rendezés építésére 14 termelőszö­vetkezetből érkezett hiteligénylés A tanács mezőgazdasági osztá­lya a Budapesti Talajjavító Vál­lalattal már megkötötte az épít­kezés keretszerződését, amely szerint az előmunkálatokat még októberben megkezdik s 1959 március elsejéig 840 holdon föld­be teszik a csöveket. 1959 őszéig a föld felszíne alatti esőztető ön­tözőberendezéssel 1500 holdat há­lóznak be. Tudományos vitára gyűltek össze a kör­nyék mezőgazdasági szakemberei az egyik kutatóintézetünkben — ahogyan ez időn­ként lenni szokott. Az összejövetel előtt persze itt is, ott is baráti csoportok disku­­rálgattak az ottani gazdaság ügyeiről, régi ismerősökről — ahogyan ez ilyenkor ugyancsak lenni szokott. Az egyik csoportban piros arcú, zömök szakember vitte a szót, nevezzük talán Gazsi bácsinak. A veszprémi hegyek tájé­kán mindenki tudja Gazsi bácsiról, mek­kora nagy barátja a szőlőnek. Csakugyan, igen lelkesen termeli e becses növényt és odaadóan fogyasztja gyümölcsét, különösen hámozott állapotban ... Ért is hozzá betyá­rul, annyi szent. Hanem ezen a kora dél­előtti beszélgetésen, mintha egy kicsit elve­tette volna a sulykot. — Ide hallgassatok! — emelte fel a hang­ját — a szőlőhöz vagy nagyon ért az ember, vagy sehogy. Középút nincs! Értitek? Nincs kö­zép­út? — Maga mennyire ért hozzá, Gazsi bácsi? — kérdezte egy aranyszőrke agronómuslány, aki kezdettől fogva ámuló figyelemmel leste a szavait. — Én, kedvesem? Hát például... például ... mit mondjak, no? Hát például az elége­tett venyige hamujából megállapítom, hogy milyen fajtájú az a vessző és melyik eszten­dőben termett! No, ifjú titánok, mit szóltok ehhez? — Eredj már Gazsi — hallatszott egy öblös hang távolabbról —, mit szédíted a népet? Este van a mesemondás ideje, nem ilyenkor.... Gazsi bácsi méltatlankodva tiltakozott a Kada­rka támadás ellen és hevesen védelmezte állí­tását. Adjanak neki venyigehamut, ő meg­ízleli, s az ízéről megmondja a fajtáját, az évjáratot. Lehetséges? Nem lehetséges? — Megállj, Gazsi, ebédszünetben levizs­gáztatunk! — zárta le a vitát az öblös hang gazdája, nevezzük Józsi bácsinak, egyébként ő is „öreg róka” a szőlődombokon. Nos, Józsi bácsi, honnan, honnan nem, a szünetben kerített vagy tízféle venyigét, „bizottságilag” elégették, hamuját ügyes kis kutatótálacskába tették, fajtáját, évjáratát gondosan a tálka aljára jegyezték. Ebéd után kezdődött a vizsga. Józsi bácsi odanyújtotta az első tálkát. Gazsi bácsi belenyalt a hamuba. Felkapta fejét, gondolkodni kezdett, azután megint belenyalt. Kisvártatva katonásan kivágta: — Muskotály, ezerkilencszázötvenhét! Csakugyan az volt! Mindenki bámult, sugdolózott. Józsi bácsi meghökkenve és gyanakvóan forgatta a fejét. Nincs ebben valami suskus? De nem volt, nem is lehetett. Eltalálta és kész. Józsi bácsi zavarodottan nyújtotta oda a másik tálkát. Gazsi bácsi megint a nyelvb­e vett egy kicsit a hamuból. De ezúttal háromszor is megízlelte, tovább is gondolkozott, csak azután vágta ki: — Rizling, ezerkilencszázötvenhat! Józsi bácsi édesen felkacagott: — Melléfogtál, vén pancser! Ez szürke­barát, ezerkilencszázötvenhetes. Zsivaj, lárma, fejetlenség. Gazsi bácsi kivörösödött nyakkal, vadul tiltakozik. — De hiába. Elült a zsibongás. Nem találta el — és kész. Folyt a vizsga tovább. Bizony, nem éppen teljes sikerrel. Gazsi bácsi egyszer még elta­lálta a fajtát, egyszer pedig az évjáratot. Ekkor értünk a nyolcadik tálacskához. A nyolcadik! A nyolcadik! Ezt már min­denki körbe sugdosta addig és kipukkadni kívánkozó nevetésünket, visszafojtva vár­tuk a fejleményeket. Addigra ugyanis mind­nyájan megtudtuk, hogy az az átok-mancsú Józsi bácsi egy kicsit megkeverte ezt a vizsgát. A nyolcadik tálba ugyanis nem venyige, hanem egy-két bogyó hamuja került. De nem szőlőbogyóé, hanem ... hanem ... — hogyan is mondjam? — azokat a bogyókat kecskék nyomában találták ... Gazsi bácsi tízszeres figyelemmel fogott a hamukóstoláshoz, mindenáron javítani akarta pont­arányait. Többszöri kóstolás, hosszasabb elmélyedé­sek után, végre felkapta fejét és diadalma­san rikkantott: — Kadarka, kadarka! De sokat ittam a levedből!... Orkánja támadt a kacagásnak. El sem ült a napirendi vita kezdetéig. Gazsi bácsi pedig ki nem ejtené azóta a száján, hogy „kadarka, kadarka” ... O. NAGY LÁSZLÓ MIT OLVASSUNK? Lenint A revizonizmus ellen. Lenin­nek e kötetben közölt írásaiból meg­ismerhetjük a revízion­izmus lénye­gét, gazdasági és társadalmi alapját. (28.— Ft. Kossuth Könyvkiadó) Ferreira de Castro: Honkeresők. A Brazíliába szakadt portugál panasz­­ok keserves életét mutatja be a re­gény. (24.— Ft. Európa könyvkiadó) Oscar Davico: Beton és Jánosboga­­rak. Egy ember életét mutatja be a regény, aki téves nézeteinek hálójá­ban vergődik. Álmainak védelmében szenvedélyesen csap össze az élet valóságával, s ebben a harcban kis híján elveszti önmagát és szerelmét is. (23,50 Ft. Európa Könyvkiadó) Hervé Bazin: Akit szeretni mer­tem. Egy bűnös szerelem történeté­ről szól a regény. 18,50 Ft. Európa Könyvkiadó) Marcel Aymé: A faljáró. A kötet az írónak mulatságos elbeszéléseit tartalmazza. (16,50 Ft. Európa Könyv­kiadó) Tímár Máté: Majoros Ádám króni­kája. Egy öreg paraszt mondja el a könyvben küzdelmes életét egészen a világháborúig. (38.— Ft. Gondolat Kiadó) Papp László: Borkóstoló. Verses kötet. (8.— Ft. Magvető Könyvkiadó) Szép Ernő: Add a kezed. A kötet az író összegyűjtött verseit tartal­mazza. (21,50 Ft. Szépirodalmi Könyvkiadó) Szabó Pál: így egész a világ. Az író legújabb novelláit adja közre eb­ben a könyvében. (18,50 Ft. Magvető Könyvkiadó) Bródy Sándor: Cilinderes Tiborc. Ez a gyűjtemény az író politikai, színházi, irodalmi és művészeti írá­sait tartalmazza. (40.— Ft. Magvető Könyvkiadó) Püspöki Mihály: Gunár Péter. A szerző első könyve válogatott novel­láit tartalmazza. (18.50 Ft. Magvető Könyvkiadó) A 6 7- 10 éves gyermekek nevelése a családban, a szülők könyvtárának legújabb kötete a gyermeknevelés problémáival foglalkozik. (9.— Ft. Kossuth Könyvkiadó) A Mezőgazdasági Könyvkiadó gon­dozásában a következő új szak­könyvek jelentek meg: Berzsenyi — Janosits: A hibridku­korica (13. — Ft.); Jeszenszky Árpád: A gyümölcsfák metszése képekben (11. — Ft.); Gergely Béla: Baromfi­ólak és tenyésztési eszközök készí­tése, használata (16.— Ft.); Ratner: A növények táplálkozása és a trá­gyázás (15.— Ft.); Gubin —Halifman: A méhek és a termés (9.— Ft.); Cza­­nik Sándor: A feketeribiszke ter­mesztése (3.— Ft.); Angeli Lambert: A paprika termesztése (3.— Ft.); Csepregi Pál: A csemegeszőlő ter­mesztése (4.— Ft.). Kóródi László: A korai paradicsom termesztése (3.- Ft.). 1958. OKTÓBER 19. Az érdeklődök nagy tömege ke­reste fel a kecs­keméti Hírös Na­pokat. Ezen a ha­gyományos kiállí­tson Bács-Kis­­kun megyéből mintegy 38 szövet­kezet mutatta be terményeit. A MESZÖV majd­nem 2 ezer négy­zetméternyi terü­leten 180 különfé­le mezőgazdasági gépet állított ki s nagy érdeklődés mellett gépesített szőlőpermetezési és porozási bemu­tatót rendezett. A Hirös Napok al­kalmával leplez­ték le Mathiász János, a híres sző­lőnemesítő mell­szobrát a kecske­méti Katona Jó­zsef sétatéren. A Hirös Napokat egyben vásárlásra is felhasználhatták a látogatók, mert kereskedel­münk hatalmas árukészlettel vett részt a kiállításon. Képünkön: Nagy Dániel, Marosán György és Fehér Lajos je­lenlétében Magyari István, földművelésügyi miniszterhelyettes kö­szönti a kiállítás részvevőit. A MI JELÖLTJEINK Már hetekkel korábban sok szó esett a faluban arról, kik azok az emberek akiket szívesen látnának tanácstagválasztáskor a jelölő­listán, így aztán a jelölő gyűlésen nem volt nehéz dolga Harpai Albertenek a 16-os választókörzet elnökének és Karácsonyi Imrének a Hazafias Népfront kiküldöttjének. A választók, szinte egyhangúan javasolták ifj. Gaál Zsigmondot helyi tanácstagnak. A járási tanácstagságra pedig Márton Károly földesi református lelkészt jelölték. A tanács­ta­g-jelöltek közül először ifj. Gaál Zsigmond köszönte meg a bizalmat, majd Márton Károly református lelkész részletesen foglalkozott az állam és az egyház jó együttműködésének fontosságá­val. Gaál Zsigmond Földes A beváltott képviselői ígéret Ú­jságíró, kivált, ha évtizedek szaladtak el fölötte, bő em­lék­raktárral rendelkezik és gyak­ran van alkalma a mát a tegnap­pal összehasonlítani. Most is, hogy választásra készülünk, régi kép­viselők, választások emlékei éled­nek újra az emberben. Amit el­mondok, ez is olyan. Annavölgy bánya a dorogi szén­­medencében. Odáig már akkor is csak el lehetett jutni, hiszen vas­út hordta a kibányászott szenet Tokodra és a pályán személyvonat is járt. De Annavölgytől Sárisá­pig! Ott már nem szenet szállí­tottak az úton, hanem emberek jártak. Bányászok a környező bá­nyákba. Az út­ rossz, járhatatlan, de arra mégis jó, hogy évtizede­ken át minden képviselőválasztás előtt az éppen esedékes jelölt az új, jó utat ígérje. Aztán az évek során a képviselők cserélődtek, de a rossz út és az ígéretek meg­­maradtak. A jó út­ helyett a negyvenes évek legelején hősi emlékművet kapott Sárisáp. Egy májusi va­sárnapon avatták nagy pompával. Odahívták az öreg József főher­ceget is. A főjegyző kisüstijét kor­­tyolgatva várták. Megjött a főherceg. Szemergő esőben ott rázódott autója azon az ígéret-jó úton. Meg is jegyezte, hogy az út itt bizony nem a leg­jobb. Mire valaki azt felelte, hogy annál szebb a fölavatandó em­lékmű. Szemerkélt az eső, esett az előtte való napokon is és sokan attól féltek, hogy elmossa az eső a szoboravatást. Köztük a vidék képviselője is. Ő már pénteken odaérkezett és hozzászokva az ígéretekhez, az esőtől féléket így biztatgatta: — Vasárnapra jó idő lesz. Ezt én ígérem maguknak, a képvise­lőjük! És vasárnap, amikor a leleple­zés után „díszebédre” gyűltünk össze a bányászotthonban és a félköszöntőkben a képviselőre ke­rült a sor, a szakállas ember azon kezdte, hogy ő, a képviselő­jük már péntek óta ott izgult kö­zöttük és az esőtől félőknek meg­ígérte, hogy az ünnepre kiderül! Diadalmasan a mellére ütött s ezt mondta: „Barátaim, én, a képvi­selőtök , beváltottam az ígérete­met.” A várt hatást nem érte el, mert a hosszú asztal végén egy sokat látott öreg bányász erre ezt je­gyezte meg: — Ez volt az első képviselői ígé­ret, amit itt beváltottak... ’ Ennek viszont volt hatása: a képviselő beszéde rövidebb lett, mint amekkorának szánta. Hazamenőben az úton gyalogol­­va értem utol. Ketten kísér­tek az annavölgyi állomásra. Az egyik a rossz útra mutatott. Ezt mondta: — Ez meg a be nem váltott kép­viselői ígéret. Simándi Béla

Next