Szabad Föld, 1958. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-19 / 42. szám
» Szabadföld Amikor megnyílik a szolnoki kórház kapuja... Az olyan gyakori vakbélgyulladás — amit a régi anyakönyvek úgy neveznek, hogy: „oldalnyilalás” — ötven esztendővel ezelőtt is még rendre elvitte a parasztembereket. Később aztán a beteget bevitték a kórházba, de egy vakbél-operáció egy tehén árába került (ha volt), s utána legalább két esztendei inatszakasztó munka maradt, hogy a tehén helyett másikat állíthasson. Sokan ezért azt mondták: egyszerűbb és olcsóbb a halál, mint a kórház. 660 ágy Ilyenféle gondolatok is tolongnak elő az emberben, ahogy járja a Szolnok megyei Kórház hatalmas, szép épületének folyosóit. Itt bent élet-halál harc folyik szinte óráról órára, s egyre kevesebbszer fordul elő, hogy a küzdelemben az élet maradjon alul. Mert lám, kint a parkírozott, őszi kertben szinte megülik a lábbadozók a padokat, korlátokat, örülve a napnak, fénynek, az úszó ökörnyálaknak, mert mégis csak jó mindezeket többször, még többször látni. Sokaknak ráadás ez az ősz, meg a másik ősz az életükre. A kórház nem új, több mint 60 éves, „nagy időkre” tekint vissza, azokra, amelyekben csak azok gyógyultak, akiknek pénzük volt. A 660 ágyas kórház a felszabadulás óta mindenkié lett. Lévay doktorral, a kórház igazgató főorvosával beszélgetünk. Megtudakoljuk, hány beteg fordul meg évente a kórházban? — Tavaly például 23 000 betegünk volt mondja a főorvos. — Ebből 68—69 százalék volt biztosított. Tehát 30 százalék még mindig magánbeteg. Ezeknek jórésze egyéni gazdálkodó. Amint később megtudjuk, látogatásunk napján 17 SZTK-beteget vettek fel, ebből 3 tsz-tag s kettő szociális gondozott. „Tessék kiszámítani.. Mihelyt belép a tsz-be valamelyik parasztember, néha az az első, hogy sokszor 20—25 éves betegséggel kórházba jön. Elhatalmasodott visszér, sérv, amivel küszködve dolgozott, most kigyógyul, hiszen itt a lehetőség, azonnal operáltathatja magát díjmentesen. Mert az egyéni gazdák csak akkor jönnek ilyenféle bajjal most is, ha munkájukban gátolja a betegség. Természetesen az sem fizet ma már kétségbeesésig nagy összeget, mint valamikor. Iváni Bertalanné például, egy 57 éves tiszasülyi egyéni gazda felesége, akiknek 10 hold földjük van s cukorbeteg, így vélekedik. — Tessék kiszámítani, hogy egy napi kórházi költség 65 forint, éppen 3 csirke ára, vagy egy pár tyúké. Tehén, vagy nagy jószág? Esetleg egy süldő az aprójószág mellé, ha sokáig bent kell lennem. Csak annyiból nehéz, ha egyáltalán nehéznek mondhatjuk, hogy 10 napra előre ki kell fizetni a költséget. Bizakodva és hittel ment a kertben asszonyok, emberek várakoznak, ma látogatási nap van. Gyógyult gyermekek lesik a kaput, ahol Koczka bácsi, a portás nagyon szigorú arccal nézi az óramutatót, amely olyan nehezen cammog előre. Legalább is Farsang Józsika érzi így. Nagykátára való, 10 éves, az anyja özvegy. Szájfertőzéssel hozták be a kisfiút, de már jól van, ő már jöhet, mehet. Leiter Laci viszont csak fekszik s úgy várja az édesanyját. Agyhártyagyulladással került be a Gyomai Ballai Állami Gazdaságból, ott agronómus az édesapja. Ő is ingyen kezelést kap. De természetes, a fizető vagy ingyenes beteg közt semmiféle megkülönböztetés nincs. 15 főorvos, 29 orvos küzd itt minden beteg egészségéért egyformán. Az októberi dél ellépett a kórház felett is, s végre kettőre billent az óramutató. Koczka bácsi, jó hatvan felé járó ember, most megnyitja a kaput, s beözönlik a látogatókkal a kinti világ, vidáman, vagy szorongva, de mindenképpen bizakodva és hittel. SZABÓ ERZSÉBET 5 EZER HOLDON PERMETEZŐ ÖNTÖZTETŐ BERENDEZÉS Gyarapodnak a Békés megyei tsz-ek A Békés megyei Tanács mezőgazdasági osztályán a tsz-ektől beérkezett igénylések alapján összeállították a jövő évi költségvetési tervet az öntözéses gazdálkodás továbbfejlesztésére. Ezek szerint 1959-ben 500 hold új rizstelepet építenek, 33 tsz-ben 5 ezer holdon hordozható, permetezve öntöző berendezést szerelnek fel Felszín alatti esőztető öntözőberendezés építésére 14 termelőszövetkezetből érkezett hiteligénylés A tanács mezőgazdasági osztálya a Budapesti Talajjavító Vállalattal már megkötötte az építkezés keretszerződését, amely szerint az előmunkálatokat még októberben megkezdik s 1959 március elsejéig 840 holdon földbe teszik a csöveket. 1959 őszéig a föld felszíne alatti esőztető öntözőberendezéssel 1500 holdat hálóznak be. Tudományos vitára gyűltek össze a környék mezőgazdasági szakemberei az egyik kutatóintézetünkben — ahogyan ez időnként lenni szokott. Az összejövetel előtt persze itt is, ott is baráti csoportok diskurálgattak az ottani gazdaság ügyeiről, régi ismerősökről — ahogyan ez ilyenkor ugyancsak lenni szokott. Az egyik csoportban piros arcú, zömök szakember vitte a szót, nevezzük talán Gazsi bácsinak. A veszprémi hegyek tájékán mindenki tudja Gazsi bácsiról, mekkora nagy barátja a szőlőnek. Csakugyan, igen lelkesen termeli e becses növényt és odaadóan fogyasztja gyümölcsét, különösen hámozott állapotban ... Ért is hozzá betyárul, annyi szent. Hanem ezen a kora délelőtti beszélgetésen, mintha egy kicsit elvetette volna a sulykot. — Ide hallgassatok! — emelte fel a hangját — a szőlőhöz vagy nagyon ért az ember, vagy sehogy. Középút nincs! Értitek? Nincs középút? — Maga mennyire ért hozzá, Gazsi bácsi? — kérdezte egy aranyszőrke agronómuslány, aki kezdettől fogva ámuló figyelemmel leste a szavait. — Én, kedvesem? Hát például... például ... mit mondjak, no? Hát például az elégetett venyige hamujából megállapítom, hogy milyen fajtájú az a vessző és melyik esztendőben termett! No, ifjú titánok, mit szóltok ehhez? — Eredj már Gazsi — hallatszott egy öblös hang távolabbról —, mit szédíted a népet? Este van a mesemondás ideje, nem ilyenkor.... Gazsi bácsi méltatlankodva tiltakozott a Kadarka támadás ellen és hevesen védelmezte állítását. Adjanak neki venyigehamut, ő megízleli, s az ízéről megmondja a fajtáját, az évjáratot. Lehetséges? Nem lehetséges? — Megállj, Gazsi, ebédszünetben levizsgáztatunk! — zárta le a vitát az öblös hang gazdája, nevezzük Józsi bácsinak, egyébként ő is „öreg róka” a szőlődombokon. Nos, Józsi bácsi, honnan, honnan nem, a szünetben kerített vagy tízféle venyigét, „bizottságilag” elégették, hamuját ügyes kis kutatótálacskába tették, fajtáját, évjáratát gondosan a tálka aljára jegyezték. Ebéd után kezdődött a vizsga. Józsi bácsi odanyújtotta az első tálkát. Gazsi bácsi belenyalt a hamuba. Felkapta fejét, gondolkodni kezdett, azután megint belenyalt. Kisvártatva katonásan kivágta: — Muskotály, ezerkilencszázötvenhét! Csakugyan az volt! Mindenki bámult, sugdolózott. Józsi bácsi meghökkenve és gyanakvóan forgatta a fejét. Nincs ebben valami suskus? De nem volt, nem is lehetett. Eltalálta és kész. Józsi bácsi zavarodottan nyújtotta oda a másik tálkát. Gazsi bácsi megint a nyelvbe vett egy kicsit a hamuból. De ezúttal háromszor is megízlelte, tovább is gondolkozott, csak azután vágta ki: — Rizling, ezerkilencszázötvenhat! Józsi bácsi édesen felkacagott: — Melléfogtál, vén pancser! Ez szürkebarát, ezerkilencszázötvenhetes. Zsivaj, lárma, fejetlenség. Gazsi bácsi kivörösödött nyakkal, vadul tiltakozik. — De hiába. Elült a zsibongás. Nem találta el — és kész. Folyt a vizsga tovább. Bizony, nem éppen teljes sikerrel. Gazsi bácsi egyszer még eltalálta a fajtát, egyszer pedig az évjáratot. Ekkor értünk a nyolcadik tálacskához. A nyolcadik! A nyolcadik! Ezt már mindenki körbe sugdosta addig és kipukkadni kívánkozó nevetésünket, visszafojtva vártuk a fejleményeket. Addigra ugyanis mindnyájan megtudtuk, hogy az az átok-mancsú Józsi bácsi egy kicsit megkeverte ezt a vizsgát. A nyolcadik tálba ugyanis nem venyige, hanem egy-két bogyó hamuja került. De nem szőlőbogyóé, hanem ... hanem ... — hogyan is mondjam? — azokat a bogyókat kecskék nyomában találták ... Gazsi bácsi tízszeres figyelemmel fogott a hamukóstoláshoz, mindenáron javítani akarta pontarányait. Többszöri kóstolás, hosszasabb elmélyedések után, végre felkapta fejét és diadalmasan rikkantott: — Kadarka, kadarka! De sokat ittam a levedből!... Orkánja támadt a kacagásnak. El sem ült a napirendi vita kezdetéig. Gazsi bácsi pedig ki nem ejtené azóta a száján, hogy „kadarka, kadarka” ... O. NAGY LÁSZLÓ MIT OLVASSUNK? Lenint A revizonizmus ellen. Leninnek e kötetben közölt írásaiból megismerhetjük a revízionizmus lényegét, gazdasági és társadalmi alapját. (28.— Ft. Kossuth Könyvkiadó) Ferreira de Castro: Honkeresők. A Brazíliába szakadt portugál panaszok keserves életét mutatja be a regény. (24.— Ft. Európa könyvkiadó) Oscar Davico: Beton és Jánosbogarak. Egy ember életét mutatja be a regény, aki téves nézeteinek hálójában vergődik. Álmainak védelmében szenvedélyesen csap össze az élet valóságával, s ebben a harcban kis híján elveszti önmagát és szerelmét is. (23,50 Ft. Európa Könyvkiadó) Hervé Bazin: Akit szeretni mertem. Egy bűnös szerelem történetéről szól a regény. 18,50 Ft. Európa Könyvkiadó) Marcel Aymé: A faljáró. A kötet az írónak mulatságos elbeszéléseit tartalmazza. (16,50 Ft. Európa Könyvkiadó) Tímár Máté: Majoros Ádám krónikája. Egy öreg paraszt mondja el a könyvben küzdelmes életét egészen a világháborúig. (38.— Ft. Gondolat Kiadó) Papp László: Borkóstoló. Verses kötet. (8.— Ft. Magvető Könyvkiadó) Szép Ernő: Add a kezed. A kötet az író összegyűjtött verseit tartalmazza. (21,50 Ft. Szépirodalmi Könyvkiadó) Szabó Pál: így egész a világ. Az író legújabb novelláit adja közre ebben a könyvében. (18,50 Ft. Magvető Könyvkiadó) Bródy Sándor: Cilinderes Tiborc. Ez a gyűjtemény az író politikai, színházi, irodalmi és művészeti írásait tartalmazza. (40.— Ft. Magvető Könyvkiadó) Püspöki Mihály: Gunár Péter. A szerző első könyve válogatott novelláit tartalmazza. (18.50 Ft. Magvető Könyvkiadó) A 6 7- 10 éves gyermekek nevelése a családban, a szülők könyvtárának legújabb kötete a gyermeknevelés problémáival foglalkozik. (9.— Ft. Kossuth Könyvkiadó) A Mezőgazdasági Könyvkiadó gondozásában a következő új szakkönyvek jelentek meg: Berzsenyi — Janosits: A hibridkukorica (13. — Ft.); Jeszenszky Árpád: A gyümölcsfák metszése képekben (11. — Ft.); Gergely Béla: Baromfiólak és tenyésztési eszközök készítése, használata (16.— Ft.); Ratner: A növények táplálkozása és a trágyázás (15.— Ft.); Gubin —Halifman: A méhek és a termés (9.— Ft.); Czanik Sándor: A feketeribiszke termesztése (3.— Ft.); Angeli Lambert: A paprika termesztése (3.— Ft.); Csepregi Pál: A csemegeszőlő termesztése (4.— Ft.). Kóródi László: A korai paradicsom termesztése (3.- Ft.). 1958. OKTÓBER 19. Az érdeklődök nagy tömege kereste fel a kecskeméti Hírös Napokat. Ezen a hagyományos kiállítson Bács-Kiskun megyéből mintegy 38 szövetkezet mutatta be terményeit. A MESZÖV majdnem 2 ezer négyzetméternyi területen 180 különféle mezőgazdasági gépet állított ki s nagy érdeklődés mellett gépesített szőlőpermetezési és porozási bemutatót rendezett. A Hirös Napok alkalmával leplezték le Mathiász János, a híres szőlőnemesítő mellszobrát a kecskeméti Katona József sétatéren. A Hirös Napokat egyben vásárlásra is felhasználhatták a látogatók, mert kereskedelmünk hatalmas árukészlettel vett részt a kiállításon. Képünkön: Nagy Dániel, Marosán György és Fehér Lajos jelenlétében Magyari István, földművelésügyi miniszterhelyettes köszönti a kiállítás részvevőit. A MI JELÖLTJEINK Már hetekkel korábban sok szó esett a faluban arról, kik azok az emberek akiket szívesen látnának tanácstagválasztáskor a jelölőlistán, így aztán a jelölő gyűlésen nem volt nehéz dolga Harpai Albertenek a 16-os választókörzet elnökének és Karácsonyi Imrének a Hazafias Népfront kiküldöttjének. A választók, szinte egyhangúan javasolták ifj. Gaál Zsigmondot helyi tanácstagnak. A járási tanácstagságra pedig Márton Károly földesi református lelkészt jelölték. A tanácstag-jelöltek közül először ifj. Gaál Zsigmond köszönte meg a bizalmat, majd Márton Károly református lelkész részletesen foglalkozott az állam és az egyház jó együttműködésének fontosságával. Gaál Zsigmond Földes A beváltott képviselői ígéret Újságíró, kivált, ha évtizedek szaladtak el fölötte, bő emlékraktárral rendelkezik és gyakran van alkalma a mát a tegnappal összehasonlítani. Most is, hogy választásra készülünk, régi képviselők, választások emlékei élednek újra az emberben. Amit elmondok, ez is olyan. Annavölgy bánya a dorogi szénmedencében. Odáig már akkor is csak el lehetett jutni, hiszen vasút hordta a kibányászott szenet Tokodra és a pályán személyvonat is járt. De Annavölgytől Sárisápig! Ott már nem szenet szállítottak az úton, hanem emberek jártak. Bányászok a környező bányákba. Az út rossz, járhatatlan, de arra mégis jó, hogy évtizedeken át minden képviselőválasztás előtt az éppen esedékes jelölt az új, jó utat ígérje. Aztán az évek során a képviselők cserélődtek, de a rossz út és az ígéretek megmaradtak. A jó út helyett a negyvenes évek legelején hősi emlékművet kapott Sárisáp. Egy májusi vasárnapon avatták nagy pompával. Odahívták az öreg József főherceget is. A főjegyző kisüstijét kortyolgatva várták. Megjött a főherceg. Szemergő esőben ott rázódott autója azon az ígéret-jó úton. Meg is jegyezte, hogy az út itt bizony nem a legjobb. Mire valaki azt felelte, hogy annál szebb a fölavatandó emlékmű. Szemerkélt az eső, esett az előtte való napokon is és sokan attól féltek, hogy elmossa az eső a szoboravatást. Köztük a vidék képviselője is. Ő már pénteken odaérkezett és hozzászokva az ígéretekhez, az esőtől féléket így biztatgatta: — Vasárnapra jó idő lesz. Ezt én ígérem maguknak, a képviselőjük! És vasárnap, amikor a leleplezés után „díszebédre” gyűltünk össze a bányászotthonban és a félköszöntőkben a képviselőre került a sor, a szakállas ember azon kezdte, hogy ő, a képviselőjük már péntek óta ott izgult közöttük és az esőtől félőknek megígérte, hogy az ünnepre kiderül! Diadalmasan a mellére ütött s ezt mondta: „Barátaim, én, a képviselőtök , beváltottam az ígéretemet.” A várt hatást nem érte el, mert a hosszú asztal végén egy sokat látott öreg bányász erre ezt jegyezte meg: — Ez volt az első képviselői ígéret, amit itt beváltottak... ’ Ennek viszont volt hatása: a képviselő beszéde rövidebb lett, mint amekkorának szánta. Hazamenőben az úton gyalogolva értem utol. Ketten kísértek az annavölgyi állomásra. Az egyik a rossz útra mutatott. Ezt mondta: — Ez meg a be nem váltott képviselői ígéret. Simándi Béla