Szabad Föld, 1958. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-14 / 50. szám

1958. DECEMBER 14. Új trágyarakodógép Csehszlovákiában Nemrég mutatták be Prága közelében egy tapasztalatcsere alkalmá­ból ezt a nagyteljesítményű „NH—100” típusú trágyarakodó­gépet. A csehszlovák iparnak ez az új gyártmánya nagy segítséget jelent a nagyüzemi mezőgazdaság dolgozóinak Szabályozták a kukoricavetőmag árát A földművelésügyi miniszter az Országos Árhivatal elnökével egyetértésben 24/1958. szám alatt rendeletben szabályozta a kuko­r­­iszta anyagnak számító sze­mek között a törött szemek száza­léka mind a kiváló mind az első és másodosztályban legfeljebb 1 százalék lehet. Az eddigi gyakor­lattal ellentétben a csúcsszem százalékos meghatározása helyett e 6,5 mm átmérőjű kereklyukú rostán áthulló szemek százalékos arányát kell megállapítani. Ezek szerint a 6,5 rpm-es kézirostán át­­hulló szem a kiváló osztályban rica-vetőmagvak termelői, nagy­­kereskedelmi és fogyasztói árát. Az új rendelet szerint a vetőmag­vak ára a következő: legfeljebb 0,5, az első osztályban 1, a másodosztályban szintén 1 százalék lehet. A fémzárolt kuko­ricában idegen mag, csupasz és csirás kukoricaszem nem lehet. A kiváló osztályban legalább 96, az első osztályban 92, a másodosztály­ban 88 százalékos csírázóképessé­gű magnak kell lennni. A víztarta­lom felső határa minden minőségi osztályban legfeljebb 13,5 száza­lékos le­het. *8 g 1 1 ! i Megnevezi*e V SJ 8* 15 £ t­isztítót bruttó Ft/g Ss. S ♦* fen 84|sZ 1* Beltenyésztett hibridkukorica mű­kiváló (15 (48­­ (.95 sodik keresztezés első nemzedéke 1. 0. 575 (05 / 2. 0. 525 550 (.15 Fa­jta hibridk­ukorica kiváló 540 570 1 1. 0. 530 558 1 (.20 2. 0. 515 542 ) Rövidtenyészidejű vetőkukorica kiváló 425 450 1 1. 0. 410 432­­ 4.80 2. 0. 400 420­­ Normál teny­észidejű vetőkukorica kiváló 473 495 1 1.30­0 0. 455 477 1 2. 0. 440 4(2 ) Az öreg hátrapillant. Úgy tesz, mintha csak most venné észre Galambosakat. — Egy kis... tejlevest, lányom — rebegi —, me­télt tésztával. — Ejnye! Aztán bírja? — Mit, kedves? — A munkát. Mert... Ez az én medve uram, itt, akkora szalonnát vágott be reggel, mint a tenye­rem­­. Aztán mégis éhes. Nem győzi pótolni, amit kiizzadott. — Ez is jó. A tejleves is jó. A húst nekem a hitem tiltja, lányom. — Ó! Aztán miféle hit? Vette, vagy örökölte? Az öreg zokon veszi a tréfát. Haragudna is ta­lán, ha az ÍRÁS nem parancsolná neki a türelmet és a megbocsátást. — Sugallat, fogadalom gyümölcse— sóhajtja te­hát. — Mikor a legjobban sújtott, két kézzel vert az Úr, akkor lettünk mi nazarénusok a feleségem­mel. — Mi történt? A házuk égett le talán? — Házunk? — csóválja meg a fejét az öreg. — Volt is minekünk házunk! Barlangban laktunk, a szőlők alatt. Onnan vittem ki így, a karomon a három pólyásbabát a temetőbe. Értük, haláluk miatt történt e fogadalom. A harmadik temetés óta vagyunk mi nazarénusok, lányom. — S Rózsika? Aki most is megvan? — Ő már lent a faluban, a felszabadulás után született, ötöt a hűségünkért, vigasztalásul küldte az Úr. S most az öreg Kurcon, de maga a férj is azt­­hiszi, hogy a szánalom az agyára ment, eszét vette az asszonyának. No, igen, mert ahelyett, hogy sopánkodna, hogy bizony, bizony, ilyen az élet, hol sírunk, hol meg nevetünk, ahogy a jóisten ren­deli, a lábast ragadja fel és a maradék sültet az öreg elé zökkenti: — Tessék! Azonnal egye meg! — De Jolán — így a férj. — A hitem! — tiltakozik az öreg fa — Hagyja a hitet! — heveskedik a fiatalasz­­szony. A hitnek semmi köze ide! A nedvesség, a barlang nyirka vitte el a maga gyerekeit, nem az isten. Mit néz? Igenis az! Rózsit, a vigasztalójukat meg a böjtölés, a nazarénusság viszi el Mit kop­lalhatja? Miért nem ad rendes ételt neki? — Én­ e? — próbál méltatlankodni az öreg. — Maga hát! No, egy kettő, gyerünk azzal a pecsenyével. Hazafelé meg bejön hozzánk, s elvisz egy tábla szalonnát. Kölcsönbe. Télen, ha disznót­­ vág majd, visszaadja. Mert fog vágni. Én garan- S tálom. I — De Jolán — igyekszik „tárgyilagos” lenni a­­­ férj, de az asszony azonnal letorkolja. £ — Semmi Jolán! Ha neked lennék — szégyell- £ ném magam. Kinél van Mózsi bácsi, kinek a bri­­­­gádjában? A saját erőddel bezzeg törődsz. Azt bez- ı zeg pótolod! Ezt a szegény öreget meg szédelegni­­ hagyod. Gyerünk, nincs vita, harapjon már bele ! abba a combba, Mózsi bácsi! 7 S az öreg — mit is tehetne mást — Istennek 8 ajánlja bűnös lelkét és a pecsenyébe harap. Hogyan? Se a föld nem rendül, se az égbolt? nem reped? Nem bizony! Az erejét viszont min­­c­den falattal növekedni érzi, s egész megvidámodik­­ az öreg harcon.­­ A vidámság, s az erő érzete délután se hagyja­­ el. A bátorsága viszont annál inkább. S kerülővel, s a kertek alján ballagna haza, ha nem venné a s karjára Galambos Ferenc. Ám az érzi, vigyáz rá, s­­ kormányozza. Használt neki a felesége kiselő-t adása. ? így esik, hogy napszálltakor nem a kertek alján,? de a Fő utcán ballag, mendegél hazafelé. Szeme ? lesütve. Hóna alatt a kölcsön szalonna, s ki hinné, ? hogy néma, keserves vitát folytat nyálcsordító ét- s vágyával? ! A győztes az étvágy lesz. Ezzel magyarázható, js hogy az öreg Kurcon így kiált föl, amikor otthoni betaszítja az ajtót: a — Vacsorára pedig ezt eszünk, anyja! ^ S a szalonnát az asztal közepére löki.­­ Kislánya sikít, tapsol, örömében féllábon ugrál,­­ mintha kirúgást játszana. Felesége viszont elsá­­­­pad, iszonyodva nézi a szalonnát, s halálra váltan ’­ kérdi­ ? — Ezt? ! — De ezt ám! — rikkantja az öreg. — Hej, tej anyja, a kirelejszumát! Vége nálunk a nazarénus- j­ságnak!­­ — Te! Te hitehagyott! — borzad vissza még a­­ látásától is az asszony. I Kezét égnek emeli, sírva fakad, s az uráért es­ • deni a szobába menekül. j * Z ÖREG KURDON megszeppen kissé, de az- a­z* tán a szalonnára néz és csendesen, amúgy­­ pusmogva — elmosolyodik. j Hát hogyne! Hisz nemcsak a böjtöt szegte meg,­ de uram bocsá’ — már káromkodott is az imént! Tervkészítés előtt a Haladás Mennyi árut termelnek az országnak -!­ Hogyan okultak az idei tapasztalatokból ? Lassan már egy hónapja lesz, hogy a tótkomlósi Haladás Tsz­­ben megvolt a zárszámadó köz­gyűlés. Egy nehéz, de tapasztala­tokban annál gazdagabb eszten­dőt hagyott maga mögött a közel 2 ezer holdas tsz tagsága. A most készülő, 1958—1959-es gazdasági év szervezésénél alaposan és kö­rültekintően megvitatják a tanul­ságokat is. Ezek alapján határoz­zák majd meg, hogy miből meny­nyit termelnek, s milyen jövede­lemre számíthat a tagság. Száz holdról 202.000 forint értékű áru A fő bevételi forrást persze — csak úgy, mint az idén — válto­zatlanul az államnak és a földmű­vesszövetkezeteknek átadott áruk értéke jelenti. Egyet-mást ugyan szabadpiacon is értékesítettek, il­letve értékesítenek ezután is, de ez csak egy töredéke az egész be­vételnek. Ebben az is benne van, amit saját fogyasztásra a tagok­nak adnak el.­­ Mit tett le az idén és mit tesz le jövőre az ország asztalára a tót­komlósi Haladás Tsz? Látogatá­sunk során erre igyekeztek vá­laszt adni Rózsa Dezső mezőgaz­dász és Tóth István főállattenyész­tő. " — Azonnal pontosan megmondjuk, mit is adtunk el szerződéses alapon .— keresgélt Rúzsa elvtárs a zárszá­madás kimutatásai közt. — A ter­vünk szerint 2 399 442 forint értékű­­terményt, illetve állatot, állati termé­ket kellett volna átadnunk. Ehelyett 2 745 374 forint bevételünk volt a különböző szerződések túlteljesítésé­­i­ből. Ez azt jelenti, hogy a 100 kat. hold szántóra jutó árutermelési elő-­­­­rányzatunkat nem 175 ezer, hanem­­202 ezer 442 forintra teljesítettük.­­Itt azonban meg kell említeni, hogy az árutermelés többségét az állatte­­­­nyésztés adta.­­ Tóth elvtárs is papírt, ceruzát­­húzott elő. Egymásután számolta össze az évközben elszállított tej, a hús, a gyapjú mennyiségét. Elké­szült a kis „mérleg”, íme: . . A tejből 384 ezer litert, hízóból­­232, hízómarhából 663 és hízott, va­­­lamint sovány baromfiból 43 mázsát­­ adtunk át. Ez egy hold szántóra ezá­­■ rajtva 87,9 kiló húst, tejből 1362 li­­ítert jelent Különösen az utóbbinak [örülünk nagyon, mert 2554 literről­­3666 literre sikerült emelnünk a fe­­jtési átlagot. E néhány adatból persze ,nehogy azt gondolja bárki is, „ezek [mindent eladtak”. Erről szó sincs.­­Egy év alatt szarvasmarha-állomá­­­nyunk több mint egynegyedével, a­­sertések száma kereken 30, a juho-­iké 15 százalékkal szaporodott. Mind­­­ezek mellett értékes beruházásokkal­­is gyarapítottuk a közös vagyont.­­ Hogy csak egyről szóljak, felépítet­­t­ük a több százezer forintot érő ser- 11 és f­iaz­tatónkat.­ ­ Több takarmányt ! Persze volt egy kis baj is a Ha­­­ladásban. Kevesebbet ért a mun­­­kaegység, mint tervezték. Rendkí­­jívül sok kárt — és tekintélyes be­­­­vételcsörtekentést — okozott a mos­toha időjárás. A beruházások ösz­­szege még alig vagy egyáltalán nem csökkent. A csorbát most úgy akarják kiköszörülni, hogy igye­keznek még belterjesebbé tenni gazdálkodásukat. Saját bőrükön tanulták meg, milyen arányokat szükséges létrehozni az egyes üzemágak, a növénytermelés, az állattenyésztés, a gabona, a takar­mány és az ipari növények közt, hogy a termelés kialakulásába mi­nél kevesebb beleszólása legyen az időjárásnak. A most születő terv magába fog­lalja ezeket a tapasztalatokat. Ezért megváltoztatják a növény­­termelés arányát és az összterület 58 százalékát takarmánynövé­nyekkel vetik be. Első pillantásra ez kissé soknak tűnik. De valóban csak az első pillantásra, mert ha a bevételeknek majdnem a há­romnegyed részét az állattenyész­tés szolgáltatja — oda takarmány is kell. Növelik a termésátlagot — úgy számítjuk — vette elő az új gazdasági év már meglevő szái­­mításait Rózsa Dezső —, hogy vál­toztatunk a termelés arculatán. Ke­vesebb szarvasmarhát hizlalunk, mindössze 49 darabot. Rátérünk a magas jövedelmet biztosító tenyése­­állat nevelésre. A következő évben 71 halas üszőt értékesítünk, 532 és fél ezer forintért. A fejőstehenek számát kereken százra emeljük,­­ így majdnem 100 ezer liter tejjel ad­hatunk többet, mint az idén. Jól fizet a diszmóhizlalás is, ezért 106 kilós hízókból 542 darabra szerződtünk. Élő baromfiból 20 mázsával adunk többet. Az előzetes számítások sze­rint árutermelésünk így megközelíti a 3 és fél millió forintot. Ehhez az állattenyésztés 2,5 millióval járul hoz­zá. Emelni kívánjuk az egy holdra jutó termésátlagokat is. Ezért fokoz­zuk a műtrágya felhasználását és az idént kiszórt 122 kiló helyett már 186 kilót szeretnénk felhasználni. Meg­próbálkozunk öntözéses répa és siló­­kukorica termelésével is. S amire ta­lán a legbüszkébb vagyok: úgy in­dultunk az 1958/59-es gazdasági év­nek, hogy minden talpalatnyi földet felszántottunk. Még nincs kész a tsz terve. Újabb és újabb elgondolások fo­­gamzanak, ezekből számok, majd határozat lesz, amely egész évre megszabja a 203 tsz-tag tevékeny­ségét. Ennyien fognak össze, hogy még több húst, baromfit, tejet ad­janak az országnak. Egymillió fo­rinttal többet, mint adtak. Nem lesz könnyű, amire vállalkoztak. De ha okosan és a lehetőségeket kihasználva látnak munkához, ta­lán még többre is futja erejükből* Maris János Szabad Föld A VILÁGSZERTE FOKOZÓDÓ TERMELÉSI VERSENY AZT KÍVÁNJA: minden gazdaság hibridkukoricát használjon Az állami gazdaságok szakembereinek és vezetőinek bábolnai ankétjai tovább folytatódnak. A kertészet, a talajerőgazdálkodás, a gépesítés időszerű nagyüzemi problémáinak megvitatása után most a vetőmagtermesztés feladatait tárgyalták meg. Az alábbiakban So­­mogyvári Vilmosnak az Államg­azdaságok Főigazgatósága osztály­vezetőjének a hibridkukorica termesztés kérdéseiről tartott vita­bevezető előadásából közlünk részleteket. — Ma már a hibridkukorica használatáról egy ország, egy gazdaság, egy termelő sem mondhat le a világszerte foko­zódó termelési versenyben. A szomszédos és távoli fejlett mezőgazdasággal rendelkező ál­lamokban mind erősebben fog­lalkoznak a hibridkukorica ve­tőmag előállításával és haszná­latával.­­ Az elmúlt évben több gaz­daság 200—300 katasztrális hol­don, az állami gazdaságok­ ösz­­szessége pedig 15 000 kát. hol­don termelt eredményesen hib­ridkukorica vetőmagot. Csak példaként említem meg, hogy az Mr 5-ös beltenyésztett hib­ridkukorica 36 ezer holdat ki­tevő területen országos átlag­ban 1956-ban 17,9, 1957-ben 19, és 1958-ban 21 mázsa szemesterményt adott.­ ­ A hibridkukorica vetőmag előállítása a továbbiakban első­sorban az állami gazdaságok feladata. Hogy ez valóban he­lyes rendelkezés volt-e, ezt a következő adatok alapján min­denki eldöntheti. A szántóföldi szemléken kiderült, hogy az ál­lami gazdaságok 16 ezer 200 hold hibridkukorica területéből a kiesés 8,4 százalék, a termelő­­szövetkezetek 12 400 hold terü­letéből a kiesés 24 százalék, a szakcsoportok 367 hold terüle­téből a kiesés 46,3 százalék.­­ Feladataink a következő évben növekednek: az állami gazdaságoknak még több, jobb hibridkukorica vetőmagot kell termelniük még nagyobb biz­tonsággal. Ebből a célból 1959- ben további négy hibridüzem létesül, éspedig az Április 4 majori, az Alsóleperdi, a Szenttamási és a Gorzsai Állami Gazdaságokban. Ennek következtében újabb ter­melési igazgatóságok és gazda­ságok kapcsolódnak be ebbe a munkába. Ezzel a jövő évben az összes hibridkukorica vetőmag előállítása ezeknek az üzemek­nek a feladata lesz. Ez azt je­lenti, hogy a köztermesztésbe kerülő kukorica vetőmag előál­lítása kifejezetten az állami gazdaságok feladata. A Mezőhe­­gyesi Állami Gazdaság pedig már 1959-ben bekapcsolódik a hosszabb tenyészidejű hibrid­­kukorica fajták alapanyagának előállításába is.­­ Az Állami Gazdaságok Főigazgatóságán határozat szü­letett arról, hogy 1959. évben a rendelkezésre álló összes TVD. négyzetes vetőgépet szemen­­kénti vetésre kell átalakítani. Ezáltal a vetőmagnak 50 száza­lékát meg lehet takarítani és biztonságos, egyenletes növény­­állomány alapját lehet megte­remteni. Végül a hibrid vetőmag elő­készítő üzemek munkájával kapcsolatban Somogyvári Vil­mos javasolta: az üzemek tel­jesítőképességének kihasználása érdekében a területek biztosítá­sát szerződéskötés útján az ál­lami gazdaságoknál és tsz-eknél minél előbb hajtsák végre. Ke­ressék és vizsgálják azokat a lehetőségeket, amelyekkel az üzemeket más célra is hasznosítani lehet. A hibridüzemek vezetői és be­osztott agronómusai részére ma­gasabb szintű tanfolyamot kel­lene indítani, ahol örökléstani­­lag is alapos továbbképzésben részesülnének.

Next