Szabad Föld, 1959. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-18 / 3. szám
TALÁLKOZÓK A főváros mindig tárt kapukkal fogadja a vidékről érkezőket, s ezért önmagában sem a szenzáció erejével, sem más hatással nem bírt az a tény, hogy karácsony előtt ezrével érkeztek a vidéki látogatók. Közöttük azonban hatvanhárom madocsai parasztember — együtt — utazott fel, a népfront hívta meg őket, s ez a látogatás bizony már nem azonosítható az általános megszokottal. Ugyanis a madocsaiak nemcsak a város nevezetességeit nézték meg, hanem elsősorban a Gheorghiu-Dej Hajógyárat látogatták meg. Most a héten pedig a madocsaiak hívására a hajógyáriak vendégeskedtek Madocsán. Ők a szövetkezeteket keresték fel, beszélgettek egyéni gazdákkal, megszemlélték a tiszteletükre rendezett borversenyt és a közös vacsorán borospohár koccant a madocsai dolgozó parasztok egészségére, s viszont, a munkások egészségére. Hamarosan a paksi dolgozó parasztok is ellátogatnak a fővárosba, a kajdacsiak pedig Sztálinvárosba mennek — vagyis a Hazafias Népfront kezdeményezésére mindjobban sűrűsödnek a munkásparaszt találkozók. Milyen könnyű ez manapság, hiszen eltűnt már az az árok, amelyet évtizedekkel ezelőtt az urak tudatosan szántottak a munkások és parasztok közé. Bizony, ennek nagyon örülhetünk, mert ezek a látogatások csak látszólag apró dolgok. Valójában a népfront ilyen módon is közelebb hozza egymáshoz a falu és a város dolgozóit, segít abban, hogy a munkások és parasztok kicseréljék egymás gondolatait, elmondják egymásnak, ki hogyan halad a szocializmus építésében, a munkás mit várhat a dolgozó paraszttól és ugyanez fordítva. A találkozókon elhangzott beszélgetésekből az tűnik ki, hogy a munkást nagyon is érdekli a paraszt ember munkája, sorsa és a parasztot is a munkásé. Kézzel foghatóan is megérzik egymásra utaltságukat, s ez a falu, a város, egyszóval egész szocialista társadalmunk építése szempontjából roppant fontos erőt jelent. A találkozókban egyben nagyszerűen érvényre jut a Hazafias Népfront társadalmi rétegeket összefogó szerepe is. Ez szintén nagyjelentőségű dolog, ami még egy ok arra, hogy a találkozók megrendezése felett örüljünk, s az országos méretekre való kibontakoztatásához még több sikert kívánjunk. Komló tíz esztendeje Tíz évvel ezelőtt, 1949-ben kezdték meg a mecseki szénmedence kis községének, Komlónak szocialista várossá fejlesztését. A Hazafias Népfront — a város társadalmi és tömegszervezeteivel közösen — ünnepségeket rendez az évforduló tiszteletére. Kiállításon mutatják be Komló évtizedes fejlődését, szovjet hősi emlékművet és szobrokat lepleznek le a jubileum alkalmából. —---- ~ -----ij 1°r ° ' ’ ' * . — "Ti Fj ! i Közöljük a heti rádióműsort BBjPjJ # # Szabad Told ~isa mi pwjrjfom sM rJHbfc4 i - a ^ i XV. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM. ÁRA: 10 FILLÉR 1959. JANUÁR 18. ESTI BESZÉLGETÉS MOGYORÓDON A VILÁG ELŐREHALADÁSÁRÓL Két közismert és megbecsült mogyoródi gazdával, Kovács Pállal és Pásztor Józseffel beszélgettem a minap. Még a hó, meg a szél sem keserített bennünket a meleg szobában s inkább csak „illendőségből” kezdtem el panaszkodni rájuk, amikor Pásztor Józsefeknél átléptem a küszöböt. — Micsoda idő! — sóhajtoztam, az ablakon át belátszó hófúvások felé mutatva. — Valóságos világvége! Az autó, meg az „Antikrisztus” Kovács Pali bácsi, aki mellesleg atyafiságos viszonyban van Pásztorékkal és most is ezt a rokoni kapcsolatot ápolgatta a tűzhely mellett, rögtön helyreigazított: — Nem az! Mert, ha még nem tudná, hát az 1899-ben volt! — Micsoda? — A világvége. Ezen csodálkoznom illett volna, Pali bácsi azonban nem hagyott rá időt, mert emlékeinek nagy és színes guzsalyáról azon nyomban gombolyítani kezdte ezt az 1899- es históriát. — Rémülten jött haza egyik nap szegény édesapám Pestről. „Gyerekek, mondta, jön a világvége! Pestre már meg is érkezett!" Aztán akadozó szavakkal elmondta, hogy az egyik kapu előtt csődület támadt egy furcsa alkalmatosság körül, amelynek elől két kisebb, hátul meg két nagyobb kereke volt és három ember ült e vasból készült szörnyeteg gyomrában. Kettő csak ült és nézett mindenfelé, a harmadik meg jobbra-balra forgatta azt az ötödik kereket, amely az alkalmatosság belsejében volt, s ha éppen úgy tetszett neki, hát 35 kilométert is száguldhattak egy óra alatt... Hogy ez micsoda, azt bizony ő nem tudja, állítólag valami autó, de akármi legyen is. ..az Antikrisztus kísérti vele a világot”, mert úgy durrog az az átkozott, hogy minden lovaskocsi letér a mellékutcákra s a kocsisok keresztet vetnek ... — Hát persze, hogy nevettünk ezen, már hogyisne nevettünk volna, mikor azt mondja, hogy durrog, meg hogy a lovaskocsik letérnek a mellékutcákra és a kocsisok keresztet vetnek ... Cudar egy história! Pásztor József nem nevetett. Azaz, hogy csak mosolyintott egyet-egyet, mint akinek sok mondanivalója van, ami most, úgy látszik, kikívánkozik belőle. — Tudja, ez az autó ... Erről jut eszembe, hogy én huszonöt éven át mindennap gyalog jártam át Fótra dolgozni. Huszonöt évig! Tizenkét kilométert gyalogoltam naponta, hol volt akkor még a busz, amely ma itt áll meg szinte a konyha ajtaja előtt s éppen hogy csak érte nem megy minden egyes utasnak. Hol voltunk mi akkor és hol vagyunk ma?! Beleszédül az ember, ha végig gondolja ... Pali bácsi rábólintott, s alighanem ő is azt tette, amit én, magában azt számolta, hogy Pásztor József gyalogszerrel megjárt 90 ezer kilométeréből kétszer is kitellenék az egyenlítő hossza és még maradna is valami. Az ember elszakadt a földtől Pásztor József tevább berzélt. — Ma tíz, tizenöt perc ez az út, szinte észre se veszi az ember. A repülő talán egy perc alatt elsuhan felette, utána nézni sincs idő ... Hát nem különös? Nekem negyedszázadon át ez a napi kétszer hat kilométer szinte kitöltötte az életemet, órákig jártam és órákat gondolkodtam ... S ma? Szinte pillanatok alatt eljut az ember ilyen távolságokra. — Helyes, nagyon helyes! — ezt Pali bácsi mondta, akiből a repülő említése óta látnivalóan kikívánkozott már egy újabb történet. — Tudjátok, én emlékszem még az öreg kántortanító, Bazsó Flórián szavaira. „Az ember már régtől fogva szeretne repülni — szokta mondogatni. — De meglátjátok, hogy ezt, ezt az egyetlen egyet soha nem fogja megengedni neki az Úristen... Az ember gyarló teremtés, hát a földön a helye!" S lám, hogy mik nem történnek! Negyven év sem telt el és nem győztem magam hasradobálni a repülőből lövöldöző ember elől. Szegény Bazsó, szegény Bazsó Flórián ... és Pali bácsi sajnálkozva ingatta a fejét — hol tart már a világ azóta! Néhány percre csend ült a szobára, beszélgetésünk kezdete óta most először, de érteni lehetett a csendből. Az egyszerű lélek adózott a modern század csodákat teremtő, fejlődő tudományának. — És mi újság a gazdaságban? — próbáltam megtörni a csendet s újabb irányt szabni beszélgetésünknek is. — Köszönjük, csak dolgozgatunk. Az ember igyekszik is, küszködik is. — De van is eredménye — mondtam. — Lám, milyen takaros kis porta ez is. Szinte kirakatba kínálkozó. Vártam, hogy Pásztor József arcán átfusson a gazdaember öröme, de hiába. Könyökölt az asztal szélén, tenyerébe ejtett homlokkal s csak akkor emelte rám tekintetét, amikor azt kérdezte: — Tudja, hogy mit kell nekem ezért dolgoznom? Hogy mit töröm én a fejem azon, hogy mindenre jusson és még maradjon is? Hogy legyen kenyér, legyen vetőmag és takarmánynak is hely akadjon a magam öt hold földjén? Három tehén, egy borjú, meg egy ló várja az istállóban, hogy gondoskodjam róluk! Nem pazarolhatom el őket! Tetszik ezt érteni? Hogyne érteném, de értette ezt a hatvannyolc esztendős Kovács Pál is, aki ezúttal azt mondta: — Nem szabadna nekünk, Jóska fiam, tizedennyit sem dolgozni. Nem bizony, ez az igazság. Hej, csak lennék én most harmincéves! Vélemény az űrrakétáról Odakint elállt a hó, a szél is meglámborodott s a hirtelen lehulló alkony búcsúzásra intett. Vendéglátóim a kapuig kísértek, de ott még egy kis beszédünk akadt. — Mit gondol — fordult felém Pali bácsi — hol járhat az a rakéta — s tekintetével belefúrt az áthatolhatatlannak tetsző januári ég végtelen feketeségébe. — Hol? — s emlékezetemen átvillant a reggeli rádióhír — tizenötmillió kilométerre innét... Már a Holdat is messzire elhagyta és most a Nap körül kering .. . — Igen, igen, kering a Nap körül... — mondta Pali bácsi, aztán hozzátette: — Nézze, én nem tudom ezt pontosan megérjíteni, meg talán a gondolatomat kifejezni sem. Ez a rakéta pedig igen nagy dolog lehet. Én csak annyit tudok: ha ez csak egy kicsit is segít abban, hogy ne legyen háború, akkor nekem elég is amit tudok róla. Ez a legnagyobb dolog... Még egyszer kezet fogtunk , míg az autóbuszt vártam, furcsa ötletem támadt. „Vajon mit szóltak volna azok a szovjet tudósok, akik a legmodernebb technika, a bámulatbaejtő pontosság jegyében ezt a rakétát elkészítették ha hallották volna Pali bácsi véleményét világűrt hódító alkotásukról?” Úgy hiszem, helybenhagyó meleg mosollyal jutalmazták volna... Söptei János + KÉPES HÍRADÓ +’ Elkészült és megkezdte működését a könnyűipar első izotóplaboratóriuma, ahol sugarak segítségével különböző vizsgálatokat végeznek. Külföldre utaznak a kaposvári hűt&* házból a puskavégre került tapsuig*lesek. Már gyerekzsivajtól hangos az új, emeletes héttantermes békéscsabai iskola, amely több mint másfélmillió forintba került. Gindele Katika eLM) osztályos itt tanulja a betűvetést. Az év kezdetén több szovjet harisnyagyárban befejezték a gyártás minden folyamatána gépesítését SZÁNKÓZNI JÓ Mit számít a hideg idő, az a fő, hogy hó legyen és gyorsan repüljön a saán