Szabad Föld, 1959. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1959-10-18 / 42. szám
ált világrész mezőgazdasága A TÖRPEBIRTOK SORSA NYUGATON- írta: Erdei Ferenc A természetes birtokaprózódás és a kisárutermelő üzemek kiszorulása folytán általános tendencia a törpeüzemek számának és területének a növekedése vagy stagnálása. Jellegzetesen ilyen folyamat megy végbe az Amerikai Egyesült Államok déli államaiban, ahol a kisárutermelő farmok területük változása nélkül is tömegesen az önellátó parcellás gazdaság szintjére esnek le, mert tőke híján kisárutermelő színvonalukat sem tudják fenntartani. Ennek ellenére e parcellagazdaságok gazdasági súlya következetesen és gyorsuló ütemben csökken, mint „életképtelen gazdaságok" növekvő arányban a mellékfoglalkozás, a háztáji gazdaság, a „mellékgazdaság"’, a „lakófarm” szerepét töltik be. Ebben a jellegükben viszont mint félproletár-, vagy proletárparcellák a konzerválódás bizonyos jeleit mutatják. Nem sokkal kisebb mértékben érvényesülő tendencia azonban a törpeüzemek lemorzsolódása és megszűnése, tehát területi súlyuk csökkenése sem. Ez egyrészt a koncentráció folyamatának a másik következménye: a kisgazdaság tönkremegy, a földművelő teljesen feladja kistermelő exisztenciáját és más foglalkozásban vagy tőkés mezőgazdasági üzemben keres bérmunkát, rendszerint nem a lakóhelyén. Franciaországban például egy megvizsgált körzetben 295 kisárutermelő és törpeüzemből rövid idő alatt 103, tehát 35 százalék szűnt meg, s birtokosuk elhagyta a mezőgazdaságot és a falut. Másrészt azonban céltudatos gazdaságpolitikai intézkedések is elősegítik ezt a so.,kamatot. Két nyugateurópai országban öltött különösen határozott jelleget a törpeüzemek csökkentésére, illetőleg felszámolására irányuló gazdaságpolitika. A Német Szövetségi Köztársaságban a „mezőgazdaság szerke” Részlet Erdei Ferenc „Mezőgazdaság és szövetkezet" című könyvéből. A szövetkezeti gazdálkodás fejlődését és helyzetét apró részleteiben felmérő könyvet az Akadémiai Kiadó jelentette meg. Aranyrész vászonkötésben „„ Fizeti racionalizálásának” nevezett akció keretében (úgynevezett zöld terv) tagosítás, elővásárlási jog, örökösödési korlátozások, hitelnyújtás és bizonyos adminisztratív szankciók eszközeivel segítik elő a birtokegyesítéseket, tehát az „életképtelen törpeüzemek” megszüntetését. Az akció eredményeként a törpeüzemek száma máris meglehetősen visszaesett. Az 1958 évi „zöld jelentés" szerint 8 év alatt 140 000 üzem szűnt meg s legnagyobb a csökkenés a 2,5 hektáros üzemek csoportjában. Ebben a kategóriában 86 ezer üzem szűnt meg. A racionalizálási akció arra az alapra épül hogy általában a 10 hektárnál kisebb gazdaságok nem életképesek. Svédországban az 1957. évi földreformtörvény a szabad földforgalom alapján irányozza elő a törpe- és kisüzemek egyesítését az állami elővásárlási jog, állami szubvenciók és hitelek, valamint az agitáció eszközeivel. A törvény életbeléptetése idején 200 ezret meghaladó 210 hektáros gazdaságoknak több mint kétharmada küzdött pénzügyi nehézségekkel, ami előmozdította a pénzügyileg.-a■ alátámasztott akció hatékonyságát. Célként a 20 hektáros üzemnagyság elérését tűzték ki, azonban eddig csak a 2, illetőleg 5 hektár alatti birtokkategória csökkent. A 2 hektár alatti parcellás gazdaságok száma becslés szerint évente 3000- rel csökken és egészében évente 5000 törpeüzem .."zűnik meg. Angliában ilyen jellegű szervezett akció nincs, azonban az 1958. áprilisi mezőgazdasági árcsökkentés különösen érintette a k.-.- és legkisebb üzemeket, olyannyira, hogy a végrehajtási rendelet külön intézkedéseket is tartalmaz ezek megsegítése érdekében. Ezzel kapcsolatban azonban az „Economist” hangot adott annak a felfogásnak, hogy ezek az intézkedések nem jelenthetik a kisüzemek mindenáron való fenntartását. A törpeüzemek életképtelensége mindenesetre akut jelenséggé vált a kapitalizmus mai viszonyai között. A kisárutermelő gazdaságok tekintetében még nagyrészt a gyógyítás agrárpolitikai orvosságait keresik, a törpeüzemek tekintetében azonban már a radikális beavatkozás módszerei kerültek napirendre és valóságos „ellenföldreform” bontakozik ki. Az Európai Gazdasági Közösség múlt évi stresai konferenciáján a „marginális” üzemekből (az életképesség határán levő gazdaságokból) felszabaduló munkaerőfelesleg elhelyezkedéséről tanácskoztak és egyetértettek abban hogy a „birtokviszonyok megjavítását” az ipari fejlődéssel párhuzamosan kell megoldani. A vitában leplezetlenül kifejeződött, hogy „az ökonómiai szempontból rentábilisan nem használható üzemek” problémája a következő évek legnagyobb gondja számukra. Érdemes idézni, hogy milyen érveléssel támasztották alá ezt a gazdaságpolitikát. „Ha meg akarjuk valósítani — mondották — az Európai Gazdasági Közösség célkitűzéseit, vagyis a családi üzem fenntartását — és ezzel a kolhozrendszer elleni harcot is —, akkor nem marad más hátra, mint hogy felhasználjuk a kis- és törpeüzemeket a családi gazdaságok gyógyításához, hogy azok, zöldágra vergődhessenek.” Ehhez az érveléshez nem kell különösebb kommentár, mert elég érthetően kifejezi azt az álláspontot, hogy a termelés koncentrálása, szóval nagyüzemi összpontosítása érdekében feláldozzák a kis- és törpegazdaságokat, sőt egyik-másik országban — elsősorban Svédországban és Nyugat-Németországban — valóságos ellenföldreform-terveket dolgoztak ki és azokat következetesen végre is hajtják. Bulgária felszabadulásának 15. évfordulóját ünnepelte azokban a napokban, amikor alkalmam volt megismerkednem a bolgár nép életével, szép és gazdag tájaival. Mély benyomást tett reám a Fekete-tenger zöldes-kéken hullámzó vize, a várnai tengerpart , az „aranyhomok”, az égbe nyúló hegyek, a Marica völgyének termékeny síksága, örökre a szívembe zártam a bolgár nép egyszerű fiait, akik szerte az országban olyan nagy-nagy szívélyességgel és barátsággal fogadtak. Megcsodáltam azt a munkaszorgalmat, amivel a hegyek közé széles betonutakat, vízgyűjtő tavakat varázsoltak, és gyárakat emeltek a terméketlen karsztvidékeken. Bulgária elmaradott mezőgazdaságát élenjáró, szocialista mezőgazdasággá fejlesztette. A múltban a bolgár föld mintegy 12 millió tagra forgácsoltan egymillió 100 ezer kis és középnagyságú birtokra oszlott. Ma a föld ezer — átlagosan 4500 hektár kiterjedésű — termelőszövetkezet birtokában van. Harmincezer traktor, ötezer kombájn, számos munkagép segíti a parasztságot. Mindenütt csak tisztelettel tudtam tekinteni a bolgár falvak dolgozóira, akik bátran tértek rá a szövetkezeti útra. S néhány év alatt megteremtették a feltételeit a további boldogulásnak. Hol van már a szegény elmaradott „sötét Balkán”? Az erdős hegyek tövében, a völgyekben kulturált falvak sorakoznak, jól öltözött művelt lakóival. Erre csak egyetlen jellemző adatot szeretnék ide iktatni: a felszabadulás óta 415 ezer új házat építettek a falvakban, vagyis a parasztság egyharmada új, korszerűen épült és felszerelt lakásban él. Számomra a sok élmény közül talán a legnagyobbat a dobrudzsai tájak átalakulása, az itt élő népek boldogulása, felemelkedése jelentette. Amikor Tirnovo gyönyörűséges tájait elhagytuk és közeledtünk Ruszéhoz, nem győztünk csodálkozni ennek a vidéknek a mezőgazdasági kultúráján. Zöldség- és gyümölcsligetek, gondozott „bolgár” kertgazdaságok mindenfelé. Kísérőm, Hrisztov Mikolov újságíró, meg is jegyezte, hogy erről a tájról származnak azok a bolgár kertészek, akik Magyarországon meghonosították a kerti növények termesztését. A meglepetés csak akkor következett, amikor Szilisztrától Tolbuhínba (Dobrics) Dobrudzsa egykori fővárosába tartottunk. Végeláthatatlan táblaföldeket jól megmunkált kukorica-, gyapot-, répatáblákat láttunk. S a földeket bizonyos és szabályos távolságokra fiatal erdők és mezővédő-sávok szelték át. Apró vízgyűjtő tavak és pompás utak tarkították az egyhangú tájat. Ehhhez tudni kell a következőket. Dobrudzsa földje kiváló, csak nagy szárazság pusztított itt évszázadokon át. Az éghajlat hasonlít a mi alföldi, hortobágyi tájunkéhoz. Két-három hónapig sincs itt eső. Nem volt erdő, de még fa sem. A víz szinte ismeretlen volt ezen a tájon. Kutakat hiába ástak, mert nem kaptak belőle vizet. A víz, aranyat ért. Talán a múlt nyomorúsága, meg a víztelenség is hozzájárult, hogy éppen e tájnak a parasztsága lépett legelőbb a szövetkezés útjára. Már tíz évvel ezelőtt megalakították itt a nagyüzemi, szövetkezeti gazdaságokat. Mára olyan pompás élet bontakozott ki, hogy bizony a magyar paraszt is szívesen elfogadhatná. . Miben mutatkozik meg az új élet? Szépek, tiszták, rendezettek a falvak. A régi vályogfalu házak helyén téglaépületek, valóságos villák, két-három szobás összkomfortos lakások sorakoznak. Minden faluban villany, rádió. Sok házban vízvezeték. Az utcákon a „török kutakból” csapon folyik a víz. Ez a nagy csoda. A kormány 1951-ben határozatot hozott Dobrudzsa villamosítására és vízellátására. Azóta épültek a vízgyűjtők, a vízvezetékhálózat. Hogyan? A föld alatt nagyon mélyen valóságos folyók szelik át Dobrudzsát, s ezek a folyók a tengerbe ömlenek. A föld alatti folyók vizét mélyfúrású kutakkal és a tengerparton épült szivattyútelepekkel fogják fel és visszavezetik a földekre, a falvakba. Erdősávok és mezővédő-sávok, vízgyűjtők kezdik megváltoztatni a táj levegőjét, éghajlati viszonyait. Régen például madarak nemigen tanyáztak erre, most a fiatal erdők az énekes madarak dalaitól hangosak. Korszerűen gazdálkodnak. Bevezették a nyolcas vetésforgót, az osztott betakarítást, ami azt jelenti, hogy a kukoricát nem egy időben törik, hanem több szakaszban. Ez lehetővé teszi, hogy a vetést idejében elvégezzék. A jobb gazdálkodással egy időben a parasztság jövedelme is jelentősen megnőtt. A termelőszövetkezeti tagok egy-egy munkaegységre 18—20 levát kapnak. (Egy leva vásárló értéke körülbelül 2 forint — szerk.). Ennek nagy részét természetben kapják, ehhez járul még a háztáji gazdaság jövedelme. Dobrudzsában Tosevo mellett van Bulgária legnagyobb mezőgazdasági kutatóintézete. Huszonnyolc tudományos munkatárs, 600 dolgozó kísérletezik, hogy minél jobb, a tájnak, a földnek megfelelő növényfajtákat tenyésszenek ki. Alkalmam volt Dimitr Fedulov tudományos kutatóval elbeszélgetni, aki szívesen vezetett be a bolgár mezőgazdasági kutatás titkaiba. (Erről az intézetről külön is érdemes írni.) Most csak annyit, hogy kilenc osztály folytat kísérleteket, több ezer növényfajtával. Az intézetnek 26 ezer dekár földje van, ebből 5 ezer a kísérleti föld. A nyolcas vetésforgót már az intézet javaslatára vezették be a szövetkezetek. Most a szolgum (cirok) meghonosításán és elterjesztésén fáradoznak — nem kis sikerrel. Mindez olyan változás, ami szinte mérhetetlen. Gáli Sándor DOBRUDZSAI TÁJAKON Aratják a rizst Japánban Benki termést ígér a rizs az Mién Japánban. Ez a Fiatal japán lány rizst arat Bővítik az ititiszáldályt Csehszlovákiában A csehszlovák kormány jóváhagyta a harmadik ötéves terv vízgazdasági építkezéseinek tervét. Az előző 5 éves tervekben a csehszlovák népgazdaság elsősorban a vízierőművek építésére fordított nagy figyelmet. Most elhatározták, hogy az 1961-ben kezdődő harmadik ötéves terv időszakában a vízgazdasági beruházásokat elsősorban az öntözéses gazdálkodásra, a halgazdaság fellendítésére és a lakosság jobb vízellátására fordítják. A tervezett beruházásokra kétszerakkora összeget irányoztak elő, mint a második ötéves tervben. Kína gyapottermelésben lehagyta az Egyesült Államokat A Kínai Népköztársaság 1958- ban megkétszerezte 1957. évi gyapottermelését, s így 30 százalékkal túlszárnyalta az Egyesült Államokat nemcsak mennyiségben, de termésátlagban is. Kína gyapottermelése 9 év alatt 7,5-szeresére nőtt, ekkora emelkedéshez az USA-nak 62 évre volt szüksége. A termés ilyen irányú növelését a termesztési módszerekben elért jelentős fejlődés tette lehetővé. A talajművelés mélységét 10—15 centiről 20—30 centire növelték, a tövek számát hektáronként mintegy 15 ezerrel emelték és jóval több istállótrágyát használtak fel. A legfontosabb azonban az volt, hogy az előző évihez képest 1958- ban az öntözött gyapot területét kétszeresére emelték. Ezzel a nagyszerű teljesítménnyel Kína 9 évvel előre teljesítette a gyapottermelési tervfeladatot és a lakosság gyapotanyagellátása 30 százalékkal növekedett. Fejlesztik a mezőgazdasági gépgyártást Lengyelországban A lengyel minisztertanács gazdasági bizottsága határozatot hozott a mezőgazdasági gépgyártás fejlesztéséről. A lengyel parasztság 1965- ben háromszorannyi gépet kap majd, mint jelenleg. Nemcsak a gépek mennyisége emelkedik azonban, hanem választékuk is bővül. Az említett időszakban H0 új géptípus gyártását vezetik be Lengyel- országban. A fejlesztés természetesen nagyobb beruházásokat is igényel, s így a gazdasági bizottság határozata értelmében 1960-tól 1965- ig erre a célra egymilliárd zlotyt fordítanak.