Szabad Föld, 1959. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1959-07-05 / 27. szám
H CSAK EGY KIS JÓAKARAT KELL Meg lehet szervezni, hogy a traktorosok meleg ételhez jussanak — Miért hagyta ott a gépállomást? — Mert nem bírja a gyomrom az örökös száraz kosztot. Harminc éves vagyok, nem tehetem tönkre idő előtt. Nemrég hangzott el ez a párbeszéd, de elhangozhatna igen sok helyen, s elég gyakran. Hogyan? — kérdezi a józan gondolkodású ember, hát a traktorosok egy része nem eszik főtt ételt? Akit egész nap süt a nap, ver az eső, ráz a gép, szúr a toklász, aki nyeli a port, amíg szánt, vet, araz a termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok földjein, nem jut főtt ételhez? A gépállomástól távol A gépállomásoktól rendszerint messze esnek azok a községek, tanyák, ahol a traktorosok dolgoznak. A Fegyverneki Gépállomáshoz tartozik például Kétpó, több mint húsz kilométerre van tőle. Ilyen távolságról nem tudnak bejárni a gépállomásra a traktorosok, eszik hát a magukkal vitt kenyeret és szalonnát. Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a gépállomások jól felszerelt üzemi konyháin, ahol ízletes, tápláló ételeket főznek, alig-alig ebédel traktoros. — A traktoros sajnálja a három-négy forintot az ebédért — így hangzik az egyik magyarázat, a másik pedig így szól: este minden traktoros hazajár, addig kibírja főtt étel nélkül is. Kibírja, persze, hogy kibírja. De miért kívánjuk ezt éppen a legnehezebb munkát végzőktől? Ne bírja ki! Ne kockáztassa egészségét! Ha a családjától távol kell dolgoznia, követelje meg, hogy meleg ebédet, vacsorát kapjon. Hogyan? Csak egy kis törődés kellene Egy kis törődés, egy kis emberség kell hozzá és meg lehet ezt szervezni. A MEDOSZ szerint az állami gazdaságok szívesen adnak főtt ételt üzemi konyhájukon a közelükben dolgozó gépállomásiaknak. A földművesszövetkezetek vendéglői is — ahol vannak ilyenek —, szívesen főznének a traktorosoknak, ha erre kérné őket valaki. De a traktorosok nem mennek el sem az állami gazdaságok vezetőihez, sem a földművesszövetkezetekhez, hogy kosztjukról alkudozzanak, a gépállomások vezetőinek kellene ezzel foglalkozni. Végszükségben motorbiciklivel, kocsival is el lehetne küldeni az üzemi konyhákról a kosztot a távol dolgozókhoz. Olyan parasztasszonyt is mindenütt lehet találni, aki térítésért ebédet főzne a közelben dolgozó traktorosoknak. Még jobban haladna a munka Kimondva, vagy elhallgatva a traktorosok lebecsülését jelenti, hogy sem a gépállomások, sem a termelőszövetkezetek nem törődnek ezzel; mit is ebédel a traktoros? Pedig ez nemcsak a traktoros egészségére káros, hanem a termelésre is: teljesértékű, lelkiismeretes munkát ugyanis nem lehet olyan dolgozótól elvárni, aki heteken, hónapokon át tarisznyából ebédel. Ez így van. Ezt mutatja a komtoámosok iránt tanúsított figyelmesebb magatartás is. Azt mondja az egyik kunhegyesi termelőszövetkezet elnöke: „1400 hold gabonánk van, főleg aratógéppel, kombájnnal aratjuk. A kombájnosoknak mindig főzetünk ebédet, sőt pálinkát, sört is szerzünk nekik, mert akkor a takarásából munkát végez a kombájn is, az aratógép is. Egyszeriben »megérzi a gép«, hogy a traktoros jó koszton él...” Csakhogy a kombájnos, az aratógépkezelő akkor tud takaros munkát végezni, sok búzát, árpát és más terményt betakarítani, ha tarlóhántáskor, szántáskor, kapáláskor jól dolgozott a traktoros. Ha meleg ebédről gondoskodnának számára, egészen biztos, hogy jobb kedvvel dolgozna, az ő gépe is takarosabb munkát végezne. Gonda Irén Szapári grófnő büki birtokán is nagy dolognak számított a negyedévi „mérés”. A fele só, fele szalonna, zsírnak való, a néhánypengős fertálypénz fizetése, a pár mázsa gabona már nagyon kellett negyedév végén a cselédházakban. Guzmits József, a 26 esztendős legény ilyen napokon kissé büszkén ült mindig az asztalhoz. Hiszen a családban ő keresett a legtöbbet. Az évi kommenciója 16 mázsa kenyérgabona, 4 mázsa takarmánygabona és 12 pengő készpénz volt. A harmincas évek elején jó keresetnek számított ez. Ahogy mondani szokták, „az éhenhaláshoz sok volt". A megélhetéshez pedig olyan kevés, hogy Guzmits József a nősülő sorban levő legény csak úgy ihatott vasárnap délutánonként egy pohár sört, egy fröccsöt, ha édesanyjának sikerült tojást vagy tyúkot eladni. A keresetéből már ilyesmire nem tellett. A hatéves kora óta robotoló Guzmits József előtt az élet szépségei meglett férfikorára sem A régi katonalába tárultak ki. Helyettük csak a munkát, a szolgaságot ismerte. Valami azért mégis történt, ami a vigasztalan cselédfiú életében egy kevés boldogságot, örömet hozott. Egy csendes tavaszi estén kibontakozó szerelem ,szépítette az életét. De ekkor még sem ő, sem jövendő párja nem sejtette, hogy mennyi gond, keserűség és kilátástalanság kíséri kettőjük útját. Amikor egybekeltek, csak néztek egymásra: mi lesz velünk? A férj összes vagyona, ruhája egy ütött-kopott katonaládába belefért. Az asszonyka hozománya sem volt sokkal több, így indultak. Jó tíz esztendővel később a sok nélkülözés után végre úgy érezték, révbe kerültek. Földet kaptak. A Guzmits-családnak — mert már két gyerek is volt — az új világ új remények megvalósulását hozta el. Igen ám, de volt néhány, akkor „izgágának” titulált ember, akik valami új dologba kezdtek. Közösen kezdtek dolgozni s később termelőszövetkezetet alakítottak. A Guznits-család feje kétkedéssel nézte az ezer nehézséggel küzdő egykori cselédtársait. A Lenin nevét viselő parányi közösség azonban mind jobban erősödött. A negyedik év végén sok belső tusakodás után Guzmitsék is beléptek. Pár esztendeje háztulajdonosok Guzmitsék. Csak az tudja, aki a máséban lakott, hogy mit jelent a saját ház. Hát még, ha a padláson 24 tábla szalonna lóg a rudakon s a másfél mázsa zsír is eltart az újig. Aztán a családfő pusztán ünneplőruhákból ötöt mondhat a magáénak. A takarékbetétkönyv és a fürdőszoba építkezése is elmond egyet, s mást, arról, hogyan él Guzmits József, a büki Lenin Tsz tagja és családja. Vajon hogyan férne el ez a sok minden abba a régi katonaládába? M. J. Szabadföld ELŐKÉSZÜLETEK A szeptember 4-én megnyíló Országos Mezőgazdasági Kiállítás erdészeti részlegében is megkezdődtek a nagy bemutató előkészületei. — Felső képünkön a 80 esztendős Bölcs István erdész metszi a fiatal fákat. _ Baloldali képünkön Ádám Károlyné és Szőllősi Gáborné nagy gonddal ápolják a májusban ültetett facsemetéket Tizennyolc mázsa rozs a nyírségi futóhomokon A Nyírségben először vezettek az idén kisvárdai nemesítésű petkusi rozsfajtát a nagyüzemi gazdaságok. Az új rozs tökéletesen kelt, hamar bokrosodon, vastag száraz, hosszú, tömött kalászokat nevelt még a legsilányabb dombokon is. A Nyírmadai Állami Gazdaságban például az új rozsfajta kalásza általában száz szemet érlel. A gazdaságban egyébként 264 hold futóhomokon termelnek rozsot, s a szakemberek 18 mázsára becsülik az átlagtermést. Az idén Bánkuti 1201-es búzafajtát is termelnek ezen a homokdombon, a rozs szomszédságában. A búza korábban soha nem termett meg a homokon, de a gondos előkészítő munka eredményeként 321 holdról 16 mázsás, tehát középkötött talajra is beillő átlagtermést várnak. 1999. JÚLIUS 1 HADD TERJEDJEN A FÉNY Litásom volt régebben, hogy vonaton utazva, egy-egy ismert útszakaszon mindig azt figyeltem, hogy mi újat fedezhetek fel a sínek mentén. Egy időben például azt számolgattam, hogy Budapesttől Nyíregyházáig hány új vasoszlopot látok, amely keresztbe eregeti a sínek felett az áramvezetékeket Egy idő óta azonban már nem számolgatom, s ennek íme ez az oka: úgysem győzném észrevenni az új oszlopokat. Azt hiszem, mások sem figyelnek fel arra, hogy kígyóznak keresztül-kasul az országban a villanyvezetékek. Hozzátartozik ez már a vidék arcához mindenütt. Ha valamelyik árokparton a szivattyú hörögve szívja fel a vizet, vagy egy udvaron fűrész sivalkodik, daráló dorombol, vagy egy kézmozdulatra fényárban úszik a modern istálló — ez ma már mind megszokott és természetes látványt nyújt. Nem csodálkozunk azon, hogy — amii ezt is az áram hajtja, az áram már ide is eljutott! Még a gyerekek is mosolyognának egy ilyen meglepett felkiáltáson. Hanem azért néha mégis illik szólni a látottakról. Ugyanis a falu villamosítása, ezen belül különösen a termelőszövetkezetek árammal való ellátása, felszerelése különféle elektromos gépekkel, bekapcsolása az országos, vagy körzeti hálózatba bizony nagy gondot okoz. Ez ügyben éppen a napokban kereste fel szerkesztőségünket az Észak-Magyarországi Áramszolgáltató Vállalat egyik dolgozója, s elmondta, hogy a vállalat dolgozói a pártkongreszszus tiszteletére szakemberekből brigádokat alakítottak, amelyek az ország északkeleti részének (főként Nógrád, Heves és Borsod megye) termelőszövetkezeteit irányítják a villamosításban. Az ország e részén lévő 639 szövetkezetből eddig már 268-at villamosítottak, s a munka most tovább folyik. Csak egy a baj: a szövetkezetek villamosításánál nem kielégítő a szakfelügyelet. A szövetkezetek nem mindenütt határozzák meg helyesen egy-egy tanyaközpont, vagy más terület bekapcsolását. Sokszor a külső vezetékek elkészülnek, a belsők azonban nem, s emiatt tervszerűtlenné válik az áramszolgáltatók és a termelőszövetkezetek között az együttműködés. Ugyanez fennáll fordítva is. Bajok vannak a belső szerelési munkák körül is. Hogy csak a hibák legkisebbjéről beszéljünk, néhol a kapcsolókat is rossz helyre szerelik fel, vagy olyan kapacitású elektromos gépet vásárolnak, amit nem tudnak elég jól kihasználni, s ezzel esetleg áramot pocsékolnak. Ez is hiba — az is hiba — vagyis sorolni lehetne mi minden bajt okoz a szakmai ellenőrzés, tanácsadás hiánya. Súlyosbítja még a helyzetet az is, hogy a járási és megyei tanácsokon nincs olyan villamossági szakember, aki kimondottan ilyen ügyekkel foglalkoznék. Még a Földművelésügyi Minisztériumban sem alkalmaznak olyan szakembert, aki ilyen tekintetben irányíthatná a szövetkezeteket. Főként Gifik miatt nagy jelentőségű a miskolci szakemberek — mert itt tárgyaltak nemrég a szövetkezetek ilyen irányú segítéséről — kezdeményezése. Munkájukat nemrég kezdték meg, s az északi rész 639 termelőszövetkezetét átfogják szervező, irányító és tanácsadó törekvésükkel. Más szavakkal: a villamosítás szakszerűsítésével a szövetkezetek fejlesztésének, megerősítésének egy rendkívül fontos feladatát látják el. Örömmel üdvözöljük ezt a kezdeményezést is, s kívánjuk, hogy öntevékeny fáradozásuk minél nagyobb eredménnyel járuljon hozzá Nógrád, Heves és Borsod megye termelőszövetkezeteinek gyors fejlődéséhez. (—f —r) Gondoskodunk az öregekről Sok nyugdíjas tsz-tagunk van, közöttük olyanok is, mint Csordás Imre bácsi, aki 71 éves létére még ledolgozza a 110 munkaegységet. Turkeve sokmilliós vagyonnal rendelkező szövetkezeti város. Éppen ez teszi lehetővé, hogy nyugdíjasaink még a szövetkezettől is kaphatnak szociális juttatásként havi 100 forintot. De kapnak fejadagot és 1000—1200 négyszögöl kukoricaföldet is. Ahogyan a tsz jövedelme gyarapszik, úgy nő a szociális alap is, melyből mind többet juttathatunk öregjeinknek. A jövedelem pedig a jövőben még inkább nagyobbodik, mert a majd hétezer holdas Táncsics Tsz-ben is megteremtik ehhez az alapokat, az újonnan felhúzott istállókkal, ólakkal, melyekből nem hiányoznak majd a baromfiak és a növendékállatok sem. Esőztető készüléket is vásároltak, és a területükön húzódó csatornából táplálják a több százméteres szórófejes csöveket, amelyek már ebben az évben öntözik a kukoricát, lucernát. Nyomában nő és gyarapszik a tsz közös vagyona, melyből mind több jut majd a tagoknak és nyugdíjasainknak is. CSÓTÓ GÉZA Túrkeve, Vörös Csillag Tsz BŐ ALMATERMÉS ÍGÉRKEZIK Szabolcs-Szatmár megye állami gazdaságai az elmúlt napokban rendezték meg Balkányban a hagyományos nyári kertészeti találkozót. Suszter Pál, az állami gazdaságok megyei főkertésze bemutatja a szakembereknek „ legújabb kertészeti eszközöket, permetezőgépeket és a szürethez szükséges kellékeket. Beszámolt a gyümölcsösök helyzetéről. A megye 2500 hold termő gyümölcsöséből az idén több mint 2000 vagon almára számítanak, s a termés minősége mintegy húsz százalékkal jobb a tavalyinál. Megemlítette, hogy az állami gazdaságok birtokában még 10 000 hold alig termő futóhomok van, amit almatermelésre lehet legjobban hasznosítani. Mihai'u'íb véstús Karácsondon Heves megyében, Karácsond községben a megyei építőipari vállalat dolgozói a kitűzött határidő előtt egy hónappal adták át a helyi lakosságnak a megye 175. modern, egyemeletes, öttantermes általános iskoláját. Ezzel az új létesítménnyel együtt a felszabadulás óta már 65 korszerű iskolát építettek, amelyekben több mint kétszáz kényelmes tanterem van. A következő oktatási év kezdetére Hevesen, Gyöngyösön, Boldogon, Egerben, Mezőszemerén újabb tágas és egészséges iskolák készülnek el. A hároméves terv végére pedig a Heves megyében levő iskolák száma 195-re emelkedik a felszabadulás előtti 117 iskolával szemben.