Szabad Föld, 1959. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-18 / 42. szám

1959. OKTÓBER 18. így aztán könnyen megy a munka .1 j! jövedelmet a dánszentmiklósi Micsurin Tsz-nek a gyümölcs­termesztés. A szövetkezet tagjai kerékpáron indulnak reggel az almaszüretre Valamennyien szövetkezetben dolgozunk Zarán­k község lakói október 1. óta mindnyájan termelőszövetke­zeti tagok. Ekkor kezdtük meg a szövetkezeti munkát, amiből min­denki kiveszi a részét. Őszi ár­páink, rozsunk már a földben vár­ja a kiadós esőket és a melegebb őszi napokat. A búza vetését ok­tóber 5-én kezdtük, és 20-ra be­fejezzük. Minden őszi kalászos alá műtrágyát használtunk, hogy jó legyen a termés. Az őszi mun­kák jó előkészítéséért és végzé­séért dicséretet érdemel Kran­­cziczki Sándor és Csintalan Béla, akik a tarlóhántás mellett a vető­­szántásból 150 holdat, az őszi mélyszántásból eddig már 200 holdat végeztek el. Ők a cséplés ideje alatt is szem előtt tartot­ták, hogy hamarosan itt az őszi munkák ideje, ezért szorgalma­san dolgoztak, személyenként 40— 44 vagon gabonát csépeltek el. Jól tudjuk, hogy a jövedelem jó forrása az állattenyésztés. Éppen ezért törzskönyvezett lovainkat és szarvasmarha-törzs­tenyészetünket bőségesen elláttuk téli eleséggel, begyűjtöttük a tagok által az in­dulásihoz felajánlott terményeket. Abraktakarmányból 248, zabból 20, májusi morzsolt kukoricából eddig 270 mázsa a készletünk. Paksi András juhász nagy hoz­záértéssel kezeli juhainkat. A többi állatgondozót is önkéntes jelentkezés alapján állítottuk munkába azzal az elgondolással, hogy amelyik munkát jókedvvel és szeretettel végzik, ott nagyobb lesz az eredmény. Megemlítem még, hogy legutób­bi közgyűlésünkön elhatároztuk a rizstelepítést, mivel ehhez a Tar­na folyó bőséges vize rendelkezé­sünkre áll. Juhász József Zárónk cselédek, agrárproletárok, a földhözjuttatot­­tak a Tőzsér-féle birtokon megalakították a termelőszövetkezetet és hozzákezdtek a szövet­kezeti gazdálkodáshoz. A tagosítás során úgy esett, hogy Látó a szövetkezet szomszédja lett. Megfigyelhette, hogy azok miként és hogyan dolgoznak. Nem igen volt velük megelégedve. Nem tudták kihasználni a jó föld adta lehetőségeket, a nagyüzemi körül­ményeket. Sokszor már szólni akart, de az­­tán mégis visszahúzódott, mert attól tartott, hogy a szövetkezetiek azt mondják: gyere közénk és itt mutasd meg, hogy mit tudsz. Ezen is sokat gondolkodott, de aztán mégis letett róla, mert hát a falu évszázados kö­töttsége, gondolkozásmódja visszahúzta. Aztán jöttek a nehéz évek, a beadás, a jó transzferálásokra ideje, ami sok gazdálkodó életét keserítette meg. Látó András nem­hogy erősíthette volna gazdaságát, hanem napról napra szűkült, megfogyatkozott. Az­tán jöttek a cikcakk évek, amikor az egyik vezető politikus a kisparaszti gazdál­kodás lehetőségeiről, a másik a korlátairól beszélt, közben vergődött a parasztember és nem jutott egyről-kettőre. A forradalmi munkás-paraszt kormány oldotta meg ezt a évek óta húzódó paraszti problémát. Olyan agrárpolitikát valósított meg, amelyben az egyéni gazdaságok épp úgy virágozhatnak, mint a szövetkezetiek. A beadás eltörlése, a szabad értékesítés a Látó­gazdaságot is fellendítette. És 1958 őszére már kitűnően rendbeszedte gazdasá­gát. A lófogat mellett 4—5 tehén növelte gazdaságának jövedelmét. Az udvaron számos baromfi lábatlankodott, több mint száz to­jótyúk segítette a háztartás fellendülését. Ezenkívül jól gazdálkodott. Maglucemát hagyott meg, a lucernamagból jó pénzt ho­zott össze. A szőlő, a málna és a gyümöl­csös is jól fizetett. Ha gazdasági kiadásait levonjuk, így is megmaradt a családnak kö­rülbelül évi 65 ezer forint tiszta jövedelme. Panasz tehát nem volt. Az egyik szoba­­berendezést kicserélte új, modern bútorra, világvevő rádiót is vett, a fiának motorke­rékpárt, a lányát pedig igazán, tehetősen férjhez adta. Mindennek ellenére mégis érezte, hogy szűk ez a paraszti világ. Valahogyan többre is képes volna, ha a határai nem volnának ilyen szőkék. Közben a szomszédos termelő­­szövetkezet, a Kossuth is megerősödött. Bi­zony ott már egy munkaegységre 52 forint jutott, s ha figyelembe vesszük még a ház­tájinak is a jövedelmét , csábító volt a szövetkezeti élet. Egyik-másik termelvény­­féleségben a szövetkezet már lepipálta Látót. A rádió, az újságok, meg a gyerekek is, akik már a mi rendünkben nőttek fel, a szövet­kezeti gazdálkodás előnyeiről kezdtek be­szélni és bizonyítgatták, hogy akkor nyugod­­tabb körülmények között is megkeresheti azt, amit eddig rettentő sok munkával, éjt nappallá téve hozott ki a 14 hold földből. A józan ész, a jövőért való gondoskodás is azt diktálta, hogy valamit tenni kellene, de­­hát ezt a lépést a legnehezebb megtenni. TAV­ASSZÁL AZTÁN, mint a lavina in­dult meg a szövetkezés gondolata, hogy ki, hogyan és mikor kezdte, pontosan nem lehet tudni. A kiváltó okok ismeretesek. A párt iránti bizalom, a jobb élet lehetősége, a kisparasztok összefogása, a szövetkezet jó miunk­ája megérlelte az emberekben a nagy elhatározást, s ebből Látó András sem ma­radhatott ki. Egy február végi, szép tavaszias délutánon aláírta a belépési nyilatkozatot. Akkor úgy egyeztek meg, hogy még a nyá­ron betakarítja, amit elvetett és ősszel már együtt munkálják meg a földet, kialakítják a nagyüzemi táblákat. Az idei munkájára nem volt semmi pa­nasz. Becsülettel learatott, elcsépelt, letörte a kukoricát, végezte a mezei munkát. Most itt van az őszi vetés ideje, amikor a tavaszi elhatározást valóra kell váltani, amikor a szövetkezeti élet útjára kellene in­dulni ... Ez az, ami nem hagyja már napok óta aludni. Mert a tavaszi nagy szövetkezeti lázban ő is igent mondott, közben rengeteget gondolkozott ezen és mégis az utolsó lépés megtétele nem megy könnyen. A józan ész, a szövetkezetben kibontakozó jövő azt dik­tálja, hogy tegye meg ezt a lépést. A múltja, egész küzdelme, a paraszti élet romantikája és a nehéz munkában is megmutatkozó szépség pedig visszahúzza. Mit tegyen? Szövetkezetben nagyüzemi módra lehet gazdálkodni. A faluba új gépek érkeztek, jó emberi munkát megkönnyítő traktorok, univerzális gépek. A szakszerű gazdálkodás, a vetésforgó is több eredményt nyújtana, mint az egyéni kisüzemi munka. A közösségi élet is csábító, s nem is ismeretlen a pa­rasztember előtt. Ő még emlékszik a gyer­mekkorára, amikor kalákában csépeltek, együtt törték le a kukoricát és fosztották, a paraszti munkának sok más formáját együtt végezték, alakították ki. Ezenkívül a falusi, paraszti kultúra is az ilyen közös munka nyomán jobban kivirult. Csak a kapitalizmus szórta széjjel ezt a faluközössé­get és tette a parasztembert is ordassá, csak magéval törődő, másokat eltipró emberré. Szövetkezetben újra kivirulhatna ez a kö­zösségi élet, kultúra. A paraszti világnak egy új, szebb formája bontakozhatna ki. Ezt Látó András nagyon jól érzi és látja. A gyerekek jövője is efelé húzza. Hiszen legtöbbjük már ezer és ezer szállal fűződik a szocialista államhoz, a mai élethez. Az Andris gyerek jövője is a szövetkezeten át vezet a boldogabb élet felé ... Viszont visszahúzza a régi életbe a meg­szokás, a begyakorlott életmód, az a kis biz­tonság, ami mégis megvolt, ha néha a tönk szélére is jutott, de a jobb években újra fel­kapaszkodott. Az is igaz, hogy az egyéni munka ínszakasztó, nehéz, s ettől is jó vol­na már szabadulni. Nem azért, mintha a szövetkezetben nem kellene dolgoznia, csak azért, ott mégis másabb, emberségesebb és könnyebb a munka ... Ilyen gondolatokkal vivődik, és kétségek közt hánykolódik ... LASSAN MEGVIRRAD... S egész éjsza­kai gyötrődés, hánykódás után ugyanolyan mozdulatokkal lép a csizmába, mint eddig. Ugyanúgy tesz-vesz, matat a konyhában, ahogyan ezt megszokta, majd kimegy a ve­randára, rágyújt egy cigarettára, végigtekint az őszi deresedő hajnalban a gazdasági ud­varon, s elindul, hogy megetesse az állato­kat. Valahonnan előkerül a gyerek is. Látó András eltiporja a cigarettát, kissé kihúzza magát, s nagyon keményen, határozottan szól oda a fiának: — András, fogd be a lovakat, tedd fel az ekét, aztán szaladj el Gergely Szabó bá­tyádhoz és mondd meg neki, hogy kezdhet­jük a közös szántást. Nehezen mondta ki ezt a szót, de megtette, s ezután mintha mázsás teher szakadna le a szívéről, olyan könnyen és nagyot sóhajt. Mert akármilyen is az ember, ha ezer szál köti is a régihez, mégiscsak előbbre lép, s ezt a lépést a becsülete, az embersége és a jobb életbe vetett hite diktálja ... Szabaduld 7 - i „Mi­nden kezdet nehéz” — tartja a közmondás. De a tavasz­­szal, amikor Nagycsepely dol­gozó parasztsága elindult a szö­vetkezeti gazdálkodás útján az új élet felé, úgy látszott, hogy ez a közmondás is sokat veszít igazságából. A megsokszorozó­dott erőben olyan friss len­dülettel fogtak a közös mun­kához, hogy az ember azt hi­hette: ilyen erővel, ilyen len­dülettel még ezt a dimbes-dom­­bos somogyi tájat is képesek lesznek tükörsimára változtat­ni. Nagyon szépen haladt a mun­ka. Visszahúzta őket az „enyém" gondolata . Sajnos­ azonban a kezdeti nagy nekilendülésből nem lett egész éven át mindenre kiterjedő szor­galom és felelősségérzet a kö­zös gazdaság iránt. Sokan en­gedtek az „enyém” visszahúzó erőnek. Mert, amikor az amúgy­­is elég nagyra méretezett háztáji területeket — 800 négyszögöl bel­területhez adtak 1600 négy­szögölet — a határ különböző részein kimérték, egyeseknek jólesett, ha 6—8 barázdát jobb­ról is, balról is hozzászánthat­tak. Volt, akinek 1000 négyszög­öllel, egy holddal is nagyobb lett a háztáji földje. Mások meg a háztáji jószágállományt igye­keztek az egészségesnél, a meg­engedettnél nagyobbra szaporí­tani. Néhol, mint H. Nagy Lajo­­séknál, Kiss Páléknál, a szarvas­­marha is kérődzött az istállók­ban. És bizony, amikor arra­­került a sor, hogy most már a kapáé a szó, a tagok erejének jó részét a a háztáji gazdaság kötötte le. A szövetkezeti földeket meg­ette, szítta a gaz. A tsz ellen­őrző bizottsága ugyan aratás után hozzákezdett a háztáji te­rületek felméréséhez, amelyből összesen 30 hold többletet ta­láltak. Sorra látogatták az is­tállókat is, de ez már nem so­kat segített a helyzeten. A szövetkezeti kukoricából 290 holdat csak egyszer, 40 hol­dat pedig egyáltalán nem kapáltak meg. De hiányolta a kapát a napraforgó is, mert a 80 holdból itt is kapálatlan maradt 18—20 hold és a többit is csak egyszer kapálták meg. Milyen károk származtak? Hogy mekkora kárt, mekkora jövedelemkiesést jelent ez, amit még a következő évben is érez­ni fog a tagság, azt számoljuk Vidóczi Lajos könyvelővel. Ha a többszöri kapálás ter­mésfokozó hatását most nem is vesszük figyelembe a kukori­cánál, akkor is a véglegesen ki­esett 40 holdat csak 20 mázsás átlagterméssel számolva, 800 mázsa terméstől estek el a szö­vetkezet tagjai, ami pénzben simán is legalább 120 ezer fo­rintot jelent. De még nagyobb a veszteség, ha azt vesszük, hogy ezt feltakarmányozva mennyi hízott disznót, hízott marhát állíthattak volna elő belőle. És bizony saját hibájuk­ból csökken közel 80 ezer fo­rinttal a közös bevétel napra­forgóból­­is, amely jó, ha 4 mázsás termést megad. — Mert vannak, igaz, más ter­mészetű, a tervezés hibájából történő kiesések is­­— mondja a könyvelő. A hagymánál például azért lett kevesebb 58 ezer fo­rinttal a bevételünk, mert a ta­valyi magasabb átvételi árral terveztünk. A gabonánál az vitt el 60 ezer forintot, hogy a búza a tervezett 10 mázsa helyett csak 8 mázsa 70 kilós átlag­gal fizetett. 4 hónapi tejhaszon­tól pedig, ami körülbelül 100 ezer forintot jelentett volna, azért esett el a szövetkezet, mert a Tenyészállatforgalmi Gazda­sági Iroda útján csak szep­tember vége felé kaptuk meg a vásárolt teheneket. Ezeket a ki­eséseket azonban a nagyobb ará­nyú sertés- és marhahízlalással pótolni tudtuk volna.­­ Sajnos azt a jövedelemki­esést, amit a kukorica és a nap­raforgó elmulasztott növény­­ápolásának a számlájára írha­tunk, nem tudjuk pótolni. Ezért van az, hogy az egy munka­egység értéke a tervezett 35,51 forint helyett jó, ha eléri a 30 forintot — állapítja meg Fehér Gyula, a tsz elnöke is. Van elegendő dolgos kéz Vajon csakugyan nem lett vol­na elég erő, elég dolgos kéz a növényápolási munkák jobb el­végzéséhez? Szó sincs róla. Az 1800 hold szántóterülettel ren­delkező Kossuth Termelőszövet­kezetnek 346 tagja van. Ha a 202 család számát vesszük, akkor egy családra nem egészen 9 hold, egy tagra pedig csak 5 hold földterület esik a közösből, és ennek is egy része kalá­szos. De ha a munkaegységekről vezetett grafikont nézegetjük, azt látjuk, hogy az jobban hullám­zik, mint erős vihar esetén a közeli Balaton vize. A beter­vezett 61 275 munk­aegy­ségből szeptember 1-ig 42 245 munka­egységet használtak fel. Az he­lyes, hogy nem hígítják fel a munkaegységet, takarékosan bánnak vele, de itt inkább azt mutatja a grafikon, hogy a kellő szorgalom volt híján a tagok egy részében. — Azt a nagy hibát a vezetőség is elkövette — mondja a terme­lőszövetkezet elnöke — ami úgy látszik nálunk is jobb, szorgal­masabb munkára ösztönzi a tagságot, hogy a répákhoz és a burgonyához hasonlóan a kuko­ricát és a napraforgót nem osztot­tuk ki a tagokra. Mert azt igazén példásan négyszer, ötször is megkapálták és belesegített ab­ba a család apraja-nagyja. A jövőre nézve tehát ez is ta­nulság már a számunkra. Csak teljes szívvel, lélekkel... Tanulságos ez az esztendő az egész tagság részére. Mégpedig a saját karán való tanulság. Ta­gadhatatlanul nehéz a múlttal szakítani. Nehéz az enyémből a miénk fogalmára való áttérés. De akik hagyják magukat, hogy egy kis fa eltakarja előlük a hatalmasan növekvő erdőt, akik forintokért százezreket engednek ki a markukból, könnyen úgy járhatnak, mint az­ az ember, aki amit bevett a réven, azt kifi­zette a vámon. A nagycsepelyiek tegyék túl magukat azon a ne­hézségen, ami még visszafelé húzza őket. Be kell látniuk: a háztáji gazdaság csak kiegészítő kis része annak a­ jövedelem­nek, amit a közös gazdaság ad­hat, ha azt teljes szívvel és szorgalommal munkálják. Hajdú Júlia Csak a szövetkezet gazdagodása hozhatja meg az egyéni boldogulást LÁTOGATÁS A NAGYCSEPELYI KOSSUTH TSZ-BEN Növényvédelmi konferencia Prágában ülést tartott Prágában a K­ottT áll­­andó mezőgazdasági bizottsága. A ta­­n­ács­kozáson részt vettek a Kínai Nép­­köztársaság szakemberei is. Az érte­kezlet napirendjén a növényvédelmi előírások egységesítése szerepelt. Az egységes előírások létrehozásának az a célja, hogy a szocialista országok kö­zötti mezőgazdasági terménycserénél­­ megakadályozzák a növénybetegségek­­ és a kártevő­ rovarok terjedését. Az ér­­­­tekezlet idejére Prágába érkezett a Pá­­­­­rizsban székelő európai és földközi-­­ tengeri növényvédelmi szervezet igaz­ z­gatója is, hogy felvegye a kapcsolatot­­ a szocialista országok szakembereivel.

Next