Szabad Föld, 1959. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1959-10-18 / 42. szám
1959. OKTÓBER 18. így aztán könnyen megy a munka .1 j! jövedelmet a dánszentmiklósi Micsurin Tsz-nek a gyümölcstermesztés. A szövetkezet tagjai kerékpáron indulnak reggel az almaszüretre Valamennyien szövetkezetben dolgozunk Zaránk község lakói október 1. óta mindnyájan termelőszövetkezeti tagok. Ekkor kezdtük meg a szövetkezeti munkát, amiből mindenki kiveszi a részét. Őszi árpáink, rozsunk már a földben várja a kiadós esőket és a melegebb őszi napokat. A búza vetését október 5-én kezdtük, és 20-ra befejezzük. Minden őszi kalászos alá műtrágyát használtunk, hogy jó legyen a termés. Az őszi munkák jó előkészítéséért és végzéséért dicséretet érdemel Krancziczki Sándor és Csintalan Béla, akik a tarlóhántás mellett a vetőszántásból 150 holdat, az őszi mélyszántásból eddig már 200 holdat végeztek el. Ők a cséplés ideje alatt is szem előtt tartották, hogy hamarosan itt az őszi munkák ideje, ezért szorgalmasan dolgoztak, személyenként 40— 44 vagon gabonát csépeltek el. Jól tudjuk, hogy a jövedelem jó forrása az állattenyésztés. Éppen ezért törzskönyvezett lovainkat és szarvasmarha-törzstenyészetünket bőségesen elláttuk téli eleséggel, begyűjtöttük a tagok által az indulásihoz felajánlott terményeket. Abraktakarmányból 248, zabból 20, májusi morzsolt kukoricából eddig 270 mázsa a készletünk. Paksi András juhász nagy hozzáértéssel kezeli juhainkat. A többi állatgondozót is önkéntes jelentkezés alapján állítottuk munkába azzal az elgondolással, hogy amelyik munkát jókedvvel és szeretettel végzik, ott nagyobb lesz az eredmény. Megemlítem még, hogy legutóbbi közgyűlésünkön elhatároztuk a rizstelepítést, mivel ehhez a Tarna folyó bőséges vize rendelkezésünkre áll. Juhász József Zárónk cselédek, agrárproletárok, a földhözjuttatottak a Tőzsér-féle birtokon megalakították a termelőszövetkezetet és hozzákezdtek a szövetkezeti gazdálkodáshoz. A tagosítás során úgy esett, hogy Látó a szövetkezet szomszédja lett. Megfigyelhette, hogy azok miként és hogyan dolgoznak. Nem igen volt velük megelégedve. Nem tudták kihasználni a jó föld adta lehetőségeket, a nagyüzemi körülményeket. Sokszor már szólni akart, de aztán mégis visszahúzódott, mert attól tartott, hogy a szövetkezetiek azt mondják: gyere közénk és itt mutasd meg, hogy mit tudsz. Ezen is sokat gondolkodott, de aztán mégis letett róla, mert hát a falu évszázados kötöttsége, gondolkozásmódja visszahúzta. Aztán jöttek a nehéz évek, a beadás, a jó transzferálásokra ideje, ami sok gazdálkodó életét keserítette meg. Látó András nemhogy erősíthette volna gazdaságát, hanem napról napra szűkült, megfogyatkozott. Aztán jöttek a cikcakk évek, amikor az egyik vezető politikus a kisparaszti gazdálkodás lehetőségeiről, a másik a korlátairól beszélt, közben vergődött a parasztember és nem jutott egyről-kettőre. A forradalmi munkás-paraszt kormány oldotta meg ezt a évek óta húzódó paraszti problémát. Olyan agrárpolitikát valósított meg, amelyben az egyéni gazdaságok épp úgy virágozhatnak, mint a szövetkezetiek. A beadás eltörlése, a szabad értékesítés a Látógazdaságot is fellendítette. És 1958 őszére már kitűnően rendbeszedte gazdaságát. A lófogat mellett 4—5 tehén növelte gazdaságának jövedelmét. Az udvaron számos baromfi lábatlankodott, több mint száz tojótyúk segítette a háztartás fellendülését. Ezenkívül jól gazdálkodott. Maglucemát hagyott meg, a lucernamagból jó pénzt hozott össze. A szőlő, a málna és a gyümölcsös is jól fizetett. Ha gazdasági kiadásait levonjuk, így is megmaradt a családnak körülbelül évi 65 ezer forint tiszta jövedelme. Panasz tehát nem volt. Az egyik szobaberendezést kicserélte új, modern bútorra, világvevő rádiót is vett, a fiának motorkerékpárt, a lányát pedig igazán, tehetősen férjhez adta. Mindennek ellenére mégis érezte, hogy szűk ez a paraszti világ. Valahogyan többre is képes volna, ha a határai nem volnának ilyen szőkék. Közben a szomszédos termelőszövetkezet, a Kossuth is megerősödött. Bizony ott már egy munkaegységre 52 forint jutott, s ha figyelembe vesszük még a háztájinak is a jövedelmét , csábító volt a szövetkezeti élet. Egyik-másik termelvényféleségben a szövetkezet már lepipálta Látót. A rádió, az újságok, meg a gyerekek is, akik már a mi rendünkben nőttek fel, a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről kezdtek beszélni és bizonyítgatták, hogy akkor nyugodtabb körülmények között is megkeresheti azt, amit eddig rettentő sok munkával, éjt nappallá téve hozott ki a 14 hold földből. A józan ész, a jövőért való gondoskodás is azt diktálta, hogy valamit tenni kellene, dehát ezt a lépést a legnehezebb megtenni. TAVASSZÁL AZTÁN, mint a lavina indult meg a szövetkezés gondolata, hogy ki, hogyan és mikor kezdte, pontosan nem lehet tudni. A kiváltó okok ismeretesek. A párt iránti bizalom, a jobb élet lehetősége, a kisparasztok összefogása, a szövetkezet jó miunkája megérlelte az emberekben a nagy elhatározást, s ebből Látó András sem maradhatott ki. Egy február végi, szép tavaszias délutánon aláírta a belépési nyilatkozatot. Akkor úgy egyeztek meg, hogy még a nyáron betakarítja, amit elvetett és ősszel már együtt munkálják meg a földet, kialakítják a nagyüzemi táblákat. Az idei munkájára nem volt semmi panasz. Becsülettel learatott, elcsépelt, letörte a kukoricát, végezte a mezei munkát. Most itt van az őszi vetés ideje, amikor a tavaszi elhatározást valóra kell váltani, amikor a szövetkezeti élet útjára kellene indulni ... Ez az, ami nem hagyja már napok óta aludni. Mert a tavaszi nagy szövetkezeti lázban ő is igent mondott, közben rengeteget gondolkozott ezen és mégis az utolsó lépés megtétele nem megy könnyen. A józan ész, a szövetkezetben kibontakozó jövő azt diktálja, hogy tegye meg ezt a lépést. A múltja, egész küzdelme, a paraszti élet romantikája és a nehéz munkában is megmutatkozó szépség pedig visszahúzza. Mit tegyen? Szövetkezetben nagyüzemi módra lehet gazdálkodni. A faluba új gépek érkeztek, jó emberi munkát megkönnyítő traktorok, univerzális gépek. A szakszerű gazdálkodás, a vetésforgó is több eredményt nyújtana, mint az egyéni kisüzemi munka. A közösségi élet is csábító, s nem is ismeretlen a parasztember előtt. Ő még emlékszik a gyermekkorára, amikor kalákában csépeltek, együtt törték le a kukoricát és fosztották, a paraszti munkának sok más formáját együtt végezték, alakították ki. Ezenkívül a falusi, paraszti kultúra is az ilyen közös munka nyomán jobban kivirult. Csak a kapitalizmus szórta széjjel ezt a faluközösséget és tette a parasztembert is ordassá, csak magéval törődő, másokat eltipró emberré. Szövetkezetben újra kivirulhatna ez a közösségi élet, kultúra. A paraszti világnak egy új, szebb formája bontakozhatna ki. Ezt Látó András nagyon jól érzi és látja. A gyerekek jövője is efelé húzza. Hiszen legtöbbjük már ezer és ezer szállal fűződik a szocialista államhoz, a mai élethez. Az Andris gyerek jövője is a szövetkezeten át vezet a boldogabb élet felé ... Viszont visszahúzza a régi életbe a megszokás, a begyakorlott életmód, az a kis biztonság, ami mégis megvolt, ha néha a tönk szélére is jutott, de a jobb években újra felkapaszkodott. Az is igaz, hogy az egyéni munka ínszakasztó, nehéz, s ettől is jó volna már szabadulni. Nem azért, mintha a szövetkezetben nem kellene dolgoznia, csak azért, ott mégis másabb, emberségesebb és könnyebb a munka ... Ilyen gondolatokkal vivődik, és kétségek közt hánykolódik ... LASSAN MEGVIRRAD... S egész éjszakai gyötrődés, hánykódás után ugyanolyan mozdulatokkal lép a csizmába, mint eddig. Ugyanúgy tesz-vesz, matat a konyhában, ahogyan ezt megszokta, majd kimegy a verandára, rágyújt egy cigarettára, végigtekint az őszi deresedő hajnalban a gazdasági udvaron, s elindul, hogy megetesse az állatokat. Valahonnan előkerül a gyerek is. Látó András eltiporja a cigarettát, kissé kihúzza magát, s nagyon keményen, határozottan szól oda a fiának: — András, fogd be a lovakat, tedd fel az ekét, aztán szaladj el Gergely Szabó bátyádhoz és mondd meg neki, hogy kezdhetjük a közös szántást. Nehezen mondta ki ezt a szót, de megtette, s ezután mintha mázsás teher szakadna le a szívéről, olyan könnyen és nagyot sóhajt. Mert akármilyen is az ember, ha ezer szál köti is a régihez, mégiscsak előbbre lép, s ezt a lépést a becsülete, az embersége és a jobb életbe vetett hite diktálja ... Szabaduld 7 - i „Minden kezdet nehéz” — tartja a közmondás. De a tavaszszal, amikor Nagycsepely dolgozó parasztsága elindult a szövetkezeti gazdálkodás útján az új élet felé, úgy látszott, hogy ez a közmondás is sokat veszít igazságából. A megsokszorozódott erőben olyan friss lendülettel fogtak a közös munkához, hogy az ember azt hihette: ilyen erővel, ilyen lendülettel még ezt a dimbes-dombos somogyi tájat is képesek lesznek tükörsimára változtatni. Nagyon szépen haladt a munka. Visszahúzta őket az „enyém" gondolata . Sajnos azonban a kezdeti nagy nekilendülésből nem lett egész éven át mindenre kiterjedő szorgalom és felelősségérzet a közös gazdaság iránt. Sokan engedtek az „enyém” visszahúzó erőnek. Mert, amikor az amúgyis elég nagyra méretezett háztáji területeket — 800 négyszögöl belterülethez adtak 1600 négyszögölet — a határ különböző részein kimérték, egyeseknek jólesett, ha 6—8 barázdát jobbról is, balról is hozzászánthattak. Volt, akinek 1000 négyszögöllel, egy holddal is nagyobb lett a háztáji földje. Mások meg a háztáji jószágállományt igyekeztek az egészségesnél, a megengedettnél nagyobbra szaporítani. Néhol, mint H. Nagy Lajoséknál, Kiss Páléknál, a szarvasmarha is kérődzött az istállókban. És bizony, amikor arrakerült a sor, hogy most már a kapáé a szó, a tagok erejének jó részét a a háztáji gazdaság kötötte le. A szövetkezeti földeket megette, szítta a gaz. A tsz ellenőrző bizottsága ugyan aratás után hozzákezdett a háztáji területek felméréséhez, amelyből összesen 30 hold többletet találtak. Sorra látogatták az istállókat is, de ez már nem sokat segített a helyzeten. A szövetkezeti kukoricából 290 holdat csak egyszer, 40 holdat pedig egyáltalán nem kapáltak meg. De hiányolta a kapát a napraforgó is, mert a 80 holdból itt is kapálatlan maradt 18—20 hold és a többit is csak egyszer kapálták meg. Milyen károk származtak? Hogy mekkora kárt, mekkora jövedelemkiesést jelent ez, amit még a következő évben is érezni fog a tagság, azt számoljuk Vidóczi Lajos könyvelővel. Ha a többszöri kapálás termésfokozó hatását most nem is vesszük figyelembe a kukoricánál, akkor is a véglegesen kiesett 40 holdat csak 20 mázsás átlagterméssel számolva, 800 mázsa terméstől estek el a szövetkezet tagjai, ami pénzben simán is legalább 120 ezer forintot jelent. De még nagyobb a veszteség, ha azt vesszük, hogy ezt feltakarmányozva mennyi hízott disznót, hízott marhát állíthattak volna elő belőle. És bizony saját hibájukból csökken közel 80 ezer forinttal a közös bevétel napraforgóbólis, amely jó, ha 4 mázsás termést megad. — Mert vannak, igaz, más természetű, a tervezés hibájából történő kiesések is— mondja a könyvelő. A hagymánál például azért lett kevesebb 58 ezer forinttal a bevételünk, mert a tavalyi magasabb átvételi árral terveztünk. A gabonánál az vitt el 60 ezer forintot, hogy a búza a tervezett 10 mázsa helyett csak 8 mázsa 70 kilós átlaggal fizetett. 4 hónapi tejhaszontól pedig, ami körülbelül 100 ezer forintot jelentett volna, azért esett el a szövetkezet, mert a Tenyészállatforgalmi Gazdasági Iroda útján csak szeptember vége felé kaptuk meg a vásárolt teheneket. Ezeket a kieséseket azonban a nagyobb arányú sertés- és marhahízlalással pótolni tudtuk volna. Sajnos azt a jövedelemkiesést, amit a kukorica és a napraforgó elmulasztott növényápolásának a számlájára írhatunk, nem tudjuk pótolni. Ezért van az, hogy az egy munkaegység értéke a tervezett 35,51 forint helyett jó, ha eléri a 30 forintot — állapítja meg Fehér Gyula, a tsz elnöke is. Van elegendő dolgos kéz Vajon csakugyan nem lett volna elég erő, elég dolgos kéz a növényápolási munkák jobb elvégzéséhez? Szó sincs róla. Az 1800 hold szántóterülettel rendelkező Kossuth Termelőszövetkezetnek 346 tagja van. Ha a 202 család számát vesszük, akkor egy családra nem egészen 9 hold, egy tagra pedig csak 5 hold földterület esik a közösből, és ennek is egy része kalászos. De ha a munkaegységekről vezetett grafikont nézegetjük, azt látjuk, hogy az jobban hullámzik, mint erős vihar esetén a közeli Balaton vize. A betervezett 61 275 munkaegységből szeptember 1-ig 42 245 munkaegységet használtak fel. Az helyes, hogy nem hígítják fel a munkaegységet, takarékosan bánnak vele, de itt inkább azt mutatja a grafikon, hogy a kellő szorgalom volt híján a tagok egy részében. — Azt a nagy hibát a vezetőség is elkövette — mondja a termelőszövetkezet elnöke — ami úgy látszik nálunk is jobb, szorgalmasabb munkára ösztönzi a tagságot, hogy a répákhoz és a burgonyához hasonlóan a kukoricát és a napraforgót nem osztottuk ki a tagokra. Mert azt igazén példásan négyszer, ötször is megkapálták és belesegített abba a család apraja-nagyja. A jövőre nézve tehát ez is tanulság már a számunkra. Csak teljes szívvel, lélekkel... Tanulságos ez az esztendő az egész tagság részére. Mégpedig a saját karán való tanulság. Tagadhatatlanul nehéz a múlttal szakítani. Nehéz az enyémből a miénk fogalmára való áttérés. De akik hagyják magukat, hogy egy kis fa eltakarja előlük a hatalmasan növekvő erdőt, akik forintokért százezreket engednek ki a markukból, könnyen úgy járhatnak, mint az az ember, aki amit bevett a réven, azt kifizette a vámon. A nagycsepelyiek tegyék túl magukat azon a nehézségen, ami még visszafelé húzza őket. Be kell látniuk: a háztáji gazdaság csak kiegészítő kis része annak a jövedelemnek, amit a közös gazdaság adhat, ha azt teljes szívvel és szorgalommal munkálják. Hajdú Júlia Csak a szövetkezet gazdagodása hozhatja meg az egyéni boldogulást LÁTOGATÁS A NAGYCSEPELYI KOSSUTH TSZ-BEN Növényvédelmi konferencia Prágában ülést tartott Prágában a KottT állandó mezőgazdasági bizottsága. A tanácskozáson részt vettek a Kínai Népköztársaság szakemberei is. Az értekezlet napirendjén a növényvédelmi előírások egységesítése szerepelt. Az egységes előírások létrehozásának az a célja, hogy a szocialista országok közötti mezőgazdasági terménycserénél megakadályozzák a növénybetegségek és a kártevő rovarok terjedését. Az értekezlet idejére Prágába érkezett a Párizsban székelő európai és földközi- tengeri növényvédelmi szervezet igaz zgatója is, hogy felvegye a kapcsolatot a szocialista országok szakembereivel.