Szabad Föld, 1961. július-december (17. évfolyam, 27-53. szám)
1961-10-08 / 41. szám
mi. OKTÓBER 8. Növénytermesztés — szerződéses alapon A gazdasági év fordulóján járunk, amikor az őszi betakarítási munkák mellett mind sürgetőbbé és jelentősebbé válnak a következő év termését megalapozó talajelőkészítő, vetési munkák. Most készülnek a termelőszövetkezetek következő évi termelési tervei is. A most készülő tervekben komoly figyelmet érdemel annak a meghatározása, hogy termelésük milyen részére szerződnek a különféle szerződő vállalatokkal. A termelési szerződés jól bevált módszere a termelés és a felvásárlás közötti szoros kapcsolatnak, amely évről évre jelentősebbé válik. Az 1961—1962-es gazdasági évre már például több mint 1 millió katasztrális hold földet, az összes szántóterületnek körülbelül 11 százalékát, irányoztuk elő szerződéses termelésre. Emellett természetesen nő az ugyancsak termelési szerződések körébe tartozó szerződéses hizlalás mennyisége is. Sok tapasztalat bizonyítja, hogy a termelőszövetkezetekkel kötött kétoldalú szerződések jól beváltak, a népgazdaság részére előnyösek, mert elősegítik a termelés és értékesítés tervszerűségét, a belterjes termelés elterjedését, új kultúrák meghonosodását. Kedvezőek a felvásárló szerveknek is, hiszen megkönnyítik a tervezést, lehetővé teszik a felvásárlás gazdaságosabb lebonyolítását. A lakosság részére is egyenletesebbé, biztonságosabbá teszik az ellátást és jobb minőségű, választékosabb, olcsóbb árut biztosítanak. Kedvező a szerződéses termeltetés a termelőszövetkezetek számára is, hiszen nyugodtan számíthatnak rá, mint a biztonságos és szervezett értékesítés eszközére. Az ilyen szerződések lehetővé teszik a termelés specializálását, és — különösen tájtermő területeken — egyes cikkeknek nagy területen, a nagyüzemi módszerek széleskörű alkalmazásával való termesztését. Számos, igen jelentős kedvezmény is a szerződések megkötéséhez kapcsolódik. A terv elkészítésekor mindig figyelemre méltó szempont az, hogy a bevételek az egész év során egyenletesen biztosítsák a termelési költségek fedezését és a tagok részére a jól bevált rendszeres készpénz előlegek kifizetését. Mindehhez egyik legbiztosabb forrás a termelési szerződések megkötése, hiszen ezek alapján a termelőszövetkezetek a várható bevételek 60—80 százaléka erejéig rövidlejáratú hitelt kaphatnak. JelentőSÉgE VSA annak is, hogy meghatározott szerződések esetén a termelőt bizonyos természetbeni és egyéb juttatások is megilletik. A takarmányozási tervek elkészítéséhez rendkívül nagy jelentőségű például az, hogy a cukorrépaszerződések után a termelők nedves, vagy száraz répaszeletre és melaszra is igényt tarthatnak. A szerződő tsz-ek műtrágyát is kapnak. A szerződéssel összekötve számos esetben többlet-felár is jelentkezik. Zöldségféléknél például a szerződéses felár 10 százalékos, és 1960-ban a termelőszövetkezeteknek e címen 84 millió forint összeget adtunk ki, ami holdanként mintegy 1000 forintos többletbevételt jelent. A fentiekből is kitűnik, hogy a termelőszövetkezetekben a termelési szerződések rendszere a legfőbb módszer a termékeknek a felhasználókhoz, illetőleg a fogyasztókhoz való eljuttatásában Egyéb úton, így például piaci értékesítéssel, a termelőszövetkezetek az elmúlt évben termékeik 8 százalékát értékesítették, a többit szerződések alapján. Milyenek az 1961—1962. évi termelési szerződések feltételei? Sommásan azt állapíthatjuk meg, hogy éppen, mert a termelési szerződések beváltak, csak kisebb módosítások történnek az előző évben kialakult és megismert rendszeren. Ezek a módosítások főként arra irányulnak, hogy egyszerűbbé tegyék az elszámolást, a szabványokat, biztonságosabbá az egyes cikkek termelését. így a rostkender termeltetése során a szerződésben bizonyos szabványmódosítást hajtanak végre, a dohánytermelési szerződésekben az egyes minőségi osztályokon és fajtákon belül várható átcsoportosítás. Változatlan marad azonban minden termelési szerződésre az az alapelv, hogy a megkötött növénytermelési szerződések szerint a termelőszövetkezetek általában vetőmagot, szakmai segítséget, a lekötött termény biztosított átvételét kapják,ugyanakkor természetesen vállalják és terveikbe is beépítik a szerződésben is előírt agrotechnikai feltételek (gépi szántás, műtrágya, növényvédőszer használat, előírt vetőmag használata stb.) betartását. Ez évben a termelési szerződéseket a termelőszövetkezetek a már elkészített termelési tervek alapján, tehát a gazdálkodás egészét figyelembe véve kötik meg. Elkerülhető ezzel, hogy különféle termeltető vállalatok megbízottai egy-egy növényféle termeltetését a termelés többi ágának figyelembevétele nélkül ajánlják és a termelőszövetkezetet helytelen döntések meghozatalára késztethessék. A jelenlegi módszernél azonban az a fokozottabb felelősség hárul a termelőszövetkezet vezetőire, hogy a tervek készítése során adottságaiknak megfelelően a szerződéses termelés érdekeit figyelembe vegyék, megtervezzék és a kész tervek alapján a járási tanácson a szerződéseket meg is kössék. Pál József, a SZÖVOSZ főosztályvezetője Új város születik Borsodban. Tiszaszederkény, a Tiszavidéki Vegyikombinát és a Tiszapalkonyai Hőerőmű dolgozóinak épülő városa egyre több új lakással, középülettel, iskolával, óvodával, mozival bővül. Az egyik szép, modern bölcsődét már birtokukba vették az apróságok Szabadföld Célszerűbb, olcsóbb, gyorsabb a szántás nélküli talajelőkészítés HATÁRSZEMLÉN A HATVANI JARÁSBAN Sok tapasztalattal rendelkező idős gazdák mondják: harminc év óta nem volt olyan kedvezőtlen az időjárás az őszi talajelőkészítésre, szántásra, vetésre, mint most. Ahol őszi betakarítású növények után őszi kalászosok következnek a vetésforgóban, háromszor, négyszer annyi erőt követel a talajelőkészítés, mint azokban az esztendőkben, amikor egyenletesebb volt a nyári csapadékmegoszlás. Most nehezen veszi be a föld az ekét. A csányi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke. Kárpáti Ferenc panaszolta, hogy 3300 holdas termelőszövetkezetükben a szárazság következtében már eddig félmillió forinttal több a gépállomási díj, mint amennyit terveztek. A szántást ötször-hatszor kell fogasolni, s gyűrűshengerrel törelni a rögöket, míg úgy amennyire elsimul a talaj. Szolgalavas növénytermesztők és traktorosok — Ebben a gigászi küzdelemben jól helytállnak a traktorosok — állapítja meg Vajda József, a Hatvani Járási Tanács mezőgazdasági osztályvezetője, akitől a járás területén levő 17 termelőszövetkezet őszi munkáinak állása felől érdeklődtünk. Részben a traktorosoknak köszönhető, hogy a hatvani járásban 1185 kataszteri hold vetésre kerülő őszi árpából már szeptember végéig mintegy ezer holdat elvetettek, s jó ütemben halad a kenyérgabona vetése is. Szerencsére a vetőmagot mindenütt biztosították: szeptember derekáig minden termelőszövetkezet befejezte a vetőmagcserét. Most mindenki azon dolgozik, hogy a jövő évi jó termés alapjait, a jó vetőágyat minden táblán előkészítsék, s a vetést optimális időpontban, azaz október végéig befejezzék. Ez a munka a növénytermesztő brigádoktól is fokozott erőfeszítést követel, hiszen ebben az esztendőben a kukoricatörést azonnal nyomon kell követnie a szár betakarításának. Ahol pedig búza következik a kukorica után, ott a talajelőkészítést is folyamatosan kell végezni, mert ha tovább tartanak a meleg őszi napok, s nem köszönt be az esőzés, a letakarított kukorica, de a répatáblák földje is teljesen kiszárad, így még nehezebb lenne a talajelőkészítés. A hatvani járásban komplexbrigádok alakultak a gépállomásokon. Ezek a brigádok egy-egy tábla műtrágyázását, vetőágy készítését és vetését 6—8 traktorral s a hozzájuk kapcsolt munkagépekkel folyamatosan végzik. Rendkívüli intézkedések De erről már beszéljenek a horti gépállomás dolgozói. — A rendkívüli időjárás rendkívüli intézkedéseket követel — jelenti ki Rádi János, a gépállomás párttitkára. — Mi most az eke nélküli talajelőkészítésre állítottuk rá diksztillereinket. A tapasztalat azt mutatja, hogy ebben a rendkívüli időjárásban az őszi tarlókon az eke nélküli talajelőkészítés gyorsabb, és minden tekintetben biztosabb. Ezért a gépállomásunk birtokában levő kilenc diksztillert éjjel-nappal üzemeltetjük. — Mennyi egy diksztiller teljesítménye huszonnégy óra alatt? — Általában 40—45 hold kukoricatarlót tudunk fellazítani egy ilyen géppel. Míg ha az Utos-traktor után e két kapcsolunk, a 24 órai teljesítmény mindössze 6—7 kataszteri hold szántás, amit aprómorzsásra szinte lehetetlen elmunkálni. A horti határban Becske Ferencnek, a Búzakalász Tsz főagronómusának kíséretében szemléljük meg a betakarítás, a talajelőkészítés nehéz munkáját örvendetes a kép: a határ lassan betakarni. A kukoricának több mint 60 százalékát letörték, a szárat is betakarították. A falutól egy kilométerre 60 hold kukoricaszárat egyetlen nap alatt vágtak le és ha minden jól megy, október 10-ére ebben a táblában már csírázik majd a búza. Nyolcvan hold őszi árpát, 10 hold rozsot már elvetettek és ezzel az árpa és a rozs vetése befejeződött. Nagy dolog, hogy 400 kataszteri hold — jórészt nyári mélyszántást kapott terület — már készen áll a vetésre. Úgy mondja a főagronómus: ha nem lankad a tagság szorgalma, s a traktorosok huszáros lendülete, október 20-ra végeznek a vetéssel. Több diksztiller kellene A horti határ déli csücskében az Aranykalász Tsz kukoricatarlóján dolgozik Fain József traktoros brigádja. Egyik traktor műtrágyaszórót vontat, a másik diksztillerrel lazítja fel a talajt. Vetőszántás helyett itt is a diksztillerezést alkalmazzák, amely gyorsabb, olcsóbb és eredményesebb. A diksztiller keresztben, hosszában járatva, apró, morzsás szerkezetű és tiszta vetőágyat készít. A termelőszövetkezetek sürgetik a gépállomásokat, hogy mielőbb végezhessenek a talajelőkészítéssel s azt követően a búzavetéssel. Igyekezetben nincs is Riba, de a horti gépállomásnak épp úgy, mint általában a többi gépállomásoknak is, kevés a diksztillere, s hiányoznak a rögtöréshez szükséges nehéz hengerek is. Több kellene ezekből a munkagépekből, hiszen a vetőszántás nélküli talajelőkészítés egyre nagyobb teret hódít a termelőszövetkezetek földjein. — Mi lenne itt, ha most is lófogatokkal próbálgatnánk a szántást? Talán még decemberben is zsákban állna a vetőmag — jegyzi meg az egyik termelőszövetkezeti gazda, aztán hozzáteszi: — Még szerencse, hogy olyan traktoraink vannak, amelyek nem torpannak meg. S olyan traktorosaink, akik naponta 12—16 órát ülnek a gépek nyergében, hogy október végére földbe kerüljön a búza. D. J. Hogyan alakul a falusi Lassan október derekán járunk, túl az első hajnali fagyokon, kezdjük megszokni a hűvösebb napokat és a melegebb ruhákat. Szerkesztőségünk napi postájában is egyre több a téli tennivalókkal, apróbb-nagyobb téli gondokkal foglalkozó levél s közülük most azok kérésének teszünk eleget, akik az ország téli tüzelőanyagellátása iránt érdeklődnek. Felkerestük a Belkereskedelmi Minisztérium Tüzelőszer és Építőanyag Főigazgatóságát, ahol kérdéseinkre Samodai Árpád, a főigazgató helyettese válaszolt. Kétmillió tonna növekedés Samodai elvtárs elmondotta, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakulása, az utóbbi évek gazdasági, anyagi előrelépése a tüzelőanyagellátásban is új helyzetet teremtett. Tízezrével épülnek új lakások, valahányban új, modern tüzelőberendezés, amely a mezőgazdaság eddig jól hasznosítható hulladékanyagaival már nem fűthető. A régi házakban is egyre-másra bontják a kemencéket, a „búbosokat", helyükbe modern tűzhelyek, kályhák kerülnek, így a falu, a parasztság is egyre inkább a központi árualapból szerzi be (az eddigi féligmeddig önellátás helyett) évi tüzelőjét, és ez ugrásszerűen megnövelte a tüzelőanyagok iránti keresletet. 1958 és 1961 között nem kevesebb, mint kétmillió tonnával növekedett a belkereskedelem által forgalmazott tüzelőanyag mennyisége és ezt szinte kizárólag a falu tüzelte el. .. Mi a helyzet az idén? ■— Tovább növekednek a már eddig is nagy számok. Az idén 600 ezer tonnával több tüzelőt hozunk forgalomba, mint tavaly, de az ellátásban ennek ellenére is számolnunk kell kisebb-nagyobb zökkenőkkel. Annál is inkább, mert falun nem egy ember „mohó vásárló’’, kislakásban lakó magánosok is nem egy esetben 30—40 mázsa szenet vásárolnak és tárolnak otthon, noha az országos átlag egyébként 18— 20 mázsa között ingadozik. Következik ez abból, hogy a szén rendkívül olcsó, tíz tojás áráért már kapható egy mázsa jó minőségű borsodi szén. Olvasóink egyike-másika „árukapcsolásról" panaszkodik. Nehezményezik, hogy a jobb minőségű szénnel, brikettel együtt bizonyos mennyiségű gyengébb minőségű szenet is kötelező vásárolni. Válasz a panaszokra — Valóban ez a helyzet. Félreérthetetlenül meg kell azonban mondanom, hogy ezen jelenleg változtatni nem is lehet, nem is szabad. Az igazságos elosztás ezt követeli! A magyar szén tulajdonságánál fogva ugyanis viszonylag könnyen múlik, porlik, ezt megakadályozni a mintaszerű tárolás ellenére sem lehet. A vásárlóközönségnek meg kell értenie, hogy azt tudjuk adni, ami van. Ebben az évben is, egymillió 200 ezer tonna tüzelőanyagot hozunk be a lakosság részére (nem ipari célra!!) külföldről és ez erőnkhöz mérten igen nagy áldozat. Lehetetlen állapot lenne tehát, hogy egyesek csak a tüzelőanyag „lelkét”, mások meg csak a „maradékát" kaphassák. Ki kell jelentenem — és nyugodtam teszem — éghetetlen, normán aluli, tüzelésre alkalmatlan szén semmilyen formában forgalomba nem kerül, az ilyen irányú panaszok túlzottak. Mikor vásároljon a lakosság? — Vannak-e egyéb gondok? — Igen, a vásárlás üteme, különösen falun, helytelen és ez megnehezíti a zökkenőmentes ellátást. Az történik ugyanis, hogy a kereslet egyszerre jelentkezik, hiába áll tehát tavasztól koraőszig telepeinken a tüzelőanyag. Mezőcsáton például 120 vagon szén állt a telepen egész nyáron át, feléje sem néztek a vásárlók. Az elmúlt héten aztán megrohanták és a telep öt nap alatt kiürült. S nagyjából hasonló a helyzet az ország egyéb vidékein. A termelőszövetkezeteknek kellene a dolgon segíteniük, esős napokon, amikor a fogatok pihennek, istállóban állnak, a „holtszezonban” is szállíthatnák tagjaiknak a téli tüzelőt. Nekik is, a kereskedelemnek is könnyebb, célszerűbb volna. — Az elmúlt évek tapasztalata azt bizonyítja — mondotta befejezésül Samodai elvtárs —, hogy egyes vidékeinken még sok eltüzelhető hulladékanyag,csutka, fölös kukoricaszár) veszendőbe megy, nem egyszer nyár elején, a szántóföldeken égetik el őket Vegyük elejét ennek a pocsékolásnak és ahol mód nyílik rá, tüzelőanyagként hasznosítsuk őket. Söptei János 5