Szabad Föld, 1961. július-december (17. évfolyam, 27-53. szám)

1961-10-08 / 41. szám

mi. OKTÓBER 8. Növénytermesztés — szerződéses alapon A gazdasági év fordulóján já­runk, amikor az őszi betakarítási munkák mellett mind sürgetőbbé és jelentősebbé válnak a követke­ző év termését megalapozó talaj­­előkészítő, vetési munkák. Most készülnek a termelőszövetkezetek következő évi termelési tervei is. A most készülő tervekben ko­moly figyelmet érdemel annak a meghatározása, hogy termelésük milyen részére szerződnek a kü­lönféle szerződő vállalatokkal. A termelési szerződés jól bevált módszere a termelés és a felvásár­lás közötti szoros kapcsolatnak, amely évről évre jelentősebbé vá­lik. Az 1961—1962-es gazdasági évre már például több mint 1 millió katasztrális hold földet, az összes szántóterületnek körülbelül 11 százalékát, irányoztuk elő szer­ződéses termelésre. Emellett ter­mészetesen nő az ugyancsak ter­melési szerződések körébe tartozó szerződéses hizlalás mennyisége is. Sok tapasztalat bizonyítja, hogy a termelőszövetkezetekkel kötött kétoldalú szerződések jól bevál­tak, a népgazdaság részére elő­nyösek, mert elősegítik a termelés és értékesítés tervszerűségét, a belterjes termelés elterjedését, új kultúrák meghonosodását. Ked­vezőek a felvásárló szerveknek is, hiszen megkönnyítik a tervezést, lehetővé teszik a felvásárlás gaz­daságosabb lebonyolítását. A la­kosság részére is egyenletesebbé, biztonságosabbá teszik az ellátást és jobb minőségű, választékosabb, olcsóbb árut biztosítanak. Kedve­ző a szerződéses termeltetés a termelőszövetkezetek számára is, hiszen nyugodtan számíthatnak rá, mint a biztonságos és szerve­zett értékesítés eszközére. Az ilyen szerződések lehetővé teszik a termelés specializálását, és — különösen tájtermő területeken — egyes cikkeknek nagy területen, a nagyüzemi módszerek széleskörű alkalmazásával való termesztését. Számos, igen jelentős kedvez­mény is a szerződések megkötésé­hez kapcsolódik. A terv elkészí­tésekor mindig figyelemre méltó szempont az, hogy a bevételek az egész év során egyenletesen bizto­sítsák a termelési költségek fede­zését és a tagok részére a jól be­vált rendszeres készpénz előlegek kifizetését. Mindehhez egyik leg­biztosabb forrás a termelési szer­ződések megkötése, hiszen ezek alapján a termelőszövetkezetek a várható bevételek 60—80 százalé­ka erejéig rövidlejáratú hitelt kaphatnak. JelentőSÉgE VSA annak is, hogy meghatározott szerződések esetén a termelőt bizonyos természetbeni és egyéb juttatások is megilletik. A takarmányozási tervek elkészí­téséhez rendkívül nagy jelentősé­gű például az, hogy a cukorrépa­szerződések után a termelők ned­ves, vagy száraz répaszeletre és melaszra is igényt tarthatnak. A szerződő tsz-ek műtrágyát is kap­nak. A szerződéssel összekötve számos esetben többlet-felár is jelentkezik. Zöldségféléknél pél­dául a szerződéses felár 10 száza­lékos, és 1960-ban a termelőszö­vetkezeteknek e címen 84 millió forint összeget adtunk ki, ami holdanként mintegy 1000 forintos többletbevételt jelent. A fentiekből is kitűnik, hogy a termelőszövetkezetekben a terme­lési szerződések rendszere a leg­főbb módszer a termékeknek a felhasználókhoz, illetőleg a fo­gyasztókhoz való eljuttatásában Egyéb úton, így például piaci ér­tékesítéssel, a termelőszövetkeze­tek az elmúlt évben termékeik 8 százalékát értékesítették, a többit szerződések alapján. Milyenek az 1961—1962. évi ter­melési szerződések feltételei? Sommásan azt állapíthatjuk meg, hogy éppen, mert a termelési szer­ződések beváltak, csak kisebb mó­dosítások történnek az előző év­ben kialakult és megismert rend­szeren. Ezek a módosítások főként arra irányulnak, hogy egyszerűb­bé tegyék az elszámolást, a szab­ványokat, biztonságosabbá az egyes cikkek termelését. így a rostkender termeltetése során a szerződésben bizonyos szabvány­módosítást hajtanak végre, a do­hánytermelési szerződésekben az egyes minőségi osztályokon és fajtákon belül várható átcsoporto­sítás. Változatlan marad azonban minden termelési szerződésre az az alapelv, hogy a megkötött nö­vénytermelési szerződések szerint a termelőszövetkezetek általában vetőmagot, szakmai segítséget, a lekötött termény biztosított átvé­telét kapják,­­ugyanakkor termé­szetesen vállalják és terveikbe is beépítik a szerződésben is előírt agrotechnikai feltételek (gépi szántás, műtrágya­, növényvédő­­szer használat, előírt vetőmag használata stb.) betartását. Ez évben a termelési szerződé­seket a termelőszövetkezetek a már elkészített termelési tervek alapján, tehát a gazdálkodás egé­szét figyelembe véve kötik meg. Elkerülhető ezzel, hogy különféle termeltető vállalatok megbízottai egy-egy növényféle termeltetését a termelés többi ágának figyelem­­bevétele nélkül ajánlják és a ter­melőszövetkezetet helytelen dön­tések meghozatalára késztethes­sék. A jelenlegi módszernél azonban az­ a fokozottabb felelősség hárul a termelőszövetkezet vezetőire, hogy a tervek készítése során adottsá­gaiknak megfelelően a szerződé­ses termelés érdekeit figyelembe vegyék, megtervezzék és a kész tervek alapján a járási tanácson a szerződéseket meg is kössék. Pál József, a SZÖVOSZ főosztályvezetője Új város születik Borsodban. Tiszaszederkény, a Tiszavidéki Vegyikombinát és a Tiszapalkonyai Hőerőmű dolgozóinak épülő városa egyre több új lakással, középülettel, iskolával, óvodával, mozival bővül. Az egyik szép, modern bölcsődét már birto­kukba vették az apróságok Szabadföld Célszerűbb, olcsóbb, gyorsabb a szántás nélküli talajelőkészítés HATÁRSZEMLÉN A HATVANI JARÁSBAN Sok tapasztalattal rendelkező idős gazdák mondják: harminc év óta nem volt olyan kedvezőtlen az időjárás az őszi talajelőkészítés­re, szántásra, vetésre, mint most. Ahol őszi betakarítású növények után őszi kalászosok következnek a vetésforgóban, háromszor, négy­szer annyi erőt követel a talaj­­előkészítés, mint azokban az esz­tendőkben, amikor egyenletesebb volt a nyári csapadékmegoszlás. Most nehezen veszi be a föld az ekét. A csányi Petőfi Termelőszö­vetkezet elnöke. Kárpáti Ferenc panaszolta, hogy 3300 holdas ter­melőszövetkezetükben a száraz­ság következtében már eddig fél­millió forinttal több a gépállomá­si díj, mint amennyit terveztek. A szántást ötször-hatszor kell foga­­solni, s gyűrűshengerrel törelni a rögöket, míg úgy­ amennyire elsi­mul a talaj. Szolgalavas növénytermesztők és traktorosok­ ­ — Ebben a gigászi küzdelemben jól helytállnak a traktorosok — ál­lapítja meg Vajda József, a Hat­vani Járási Tanács mezőgazdasági osztályvezetője, akitől a járás te­rületén levő 17 termelőszövetkezet őszi munkáinak állása felől érdek­lődtünk.­­ Részben a traktoro­soknak köszönhető, hogy a hatva­ni járásban 1185 kataszteri hold vetésre kerülő őszi árpából már szeptember végéig mintegy ezer holdat elvetettek, s jó ütemben halad a kenyérgabona vetése is. Szerencsére a vetőmagot minde­nütt biztosították: szeptember de­rekáig minden termelőszövetkezet befejezte a vetőmagcserét. Most mindenki azon dolgozik, hogy a jövő évi jó termés alapjait, a jó vetőágyat minden táblán elő­készítsék, s a vetést optimális idő­pontban, azaz október végéig be­fejezzék. Ez a munka a növény­­termesztő brigádoktól is fokozott erőfeszítést követel, hiszen ebben az esztendőben a kukoricatörést azonnal nyomon kell követnie a szár betakarításának. Ahol pedig búza következik a kukorica után, ott a talajelőkészítést is folyama­tosan kell végezni, mert ha to­vább tartanak a meleg őszi napok, s nem köszönt be az esőzés, a le­takarított kukorica, de a répatáb­lák földje is teljesen kiszárad, így még nehezebb lenne a talaj­előkészítés. A hatvani járásban komplex­brigádok alakultak a gépállomáso­kon. Ezek a brigádok egy-egy táb­la műtrágyázását, vetőágy készí­tését és vetését 6—8 traktorral s a hozzájuk kapcsolt munkagépekkel folyamatosan végzik. Rendkívüli intézkedések De erről már beszéljenek a horti gépállomás dolgozói. — A rendkívüli időjárás rend­kívüli intézkedéseket követel — jelenti ki Rádi János, a gépállo­más párttitkára. — Mi most az eke nélküli talajelőkészítésre állí­tottuk rá diksztillereinket. A ta­pasztalat azt mutatja, hogy ebben a rendkívüli időjárásban az őszi tarlókon az eke nélküli talajelő­készítés gyorsabb, és minden te­kintetben biztosabb. Ezért a gép­állomásunk birtokában levő ki­lenc diksztillert éjjel-nappal üze­meltetjük. — Mennyi egy diksztiller telje­sítménye huszonnégy óra alatt? — Általában 40—45 hold kuko­ricatarlót tudunk fellazítani egy ilyen géppel. Míg ha az Utos-trak­­tor után e két kapcsolunk, a 24 órai teljesítmény mindössze 6—7 ka­taszteri hold szántás, amit apró­­morzsásra szinte lehetetlen el­munkálni. A horti határban Becske Fe­rencnek, a Búzakalász Tsz főagro­­nómusának kíséretében szemléljük meg a betakarítás, a talajelőké­szítés nehéz munkáját örvendetes a kép: a határ lassan betakarni. A kukoricának több mint 60 szá­zalékát letörték, a szárat is beta­karították. A falutól egy kilomé­terre 60 hold kukoricaszárat egyetlen nap alatt vágtak le és ha minden jól megy, október 10-ére ebben a táblában már csírázik majd a búza. Nyolcvan hold őszi árpát, 10 hold rozsot már elvetettek és ez­zel az árpa és a rozs vetése befeje­ződött. Nagy dolog, hogy 400 ka­taszteri hold — jórészt nyári mélyszántást kapott terület — már készen áll a vetésre. Úgy mondja a főagronómus: ha nem lankad a tagság szorgalma, s a traktorosok huszáros lendülete, október 20-ra végeznek a vetéssel. Több diksztiller kellene A horti határ déli csücskében az Aranykalász Tsz kukoricatarlóján dolgozik Fain József traktoros bri­gádja. Egyik traktor műtrágya­szórót vontat, a másik diksztiller­­rel lazítja fel a talajt. Vetőszán­tás helyett itt is a diksztillerezést alkalmazzák, amely gyorsabb, ol­csóbb és eredményesebb. A diksz­­tiller keresztben, hosszában já­ratva, apró, morzsás szerkezetű és tiszta vetőágyat készít. A termelőszövetkezetek sürge­tik a gépállomásokat, hogy mi­előbb végezhessenek a talajelőké­szítéssel s azt követően a búzave­téssel. Igyekezetben nincs is Riba, de a horti gépállomásnak épp úgy, mint általában a többi gépállomá­soknak is, kevés a diksztillere, s hiányoznak a rögtöréshez szüksé­ges nehéz hengerek is. Több kel­lene ezekből a munkagépekből, hi­szen a vetőszántás nélküli talaj­­előkészítés egyre nagyobb teret hódít a termelőszövetkezetek föld­jein. — Mi lenne itt, ha most is lófo­gatokkal próbálgatnánk a szán­tást? Talán még decemberben is zsákban állna a vetőmag — jegy­zi meg az egyik termelőszövetke­zeti gazda, aztán hozzáteszi: — Még szerencse, hogy olyan traktoraink vannak, amelyek nem torpannak meg. S olyan traktoro­saink, akik naponta 12—16 órát ülnek a gépek nyergében, hogy október végére földbe kerüljön a búza. D. J. Hogyan alakul a falusi Lassan október derekán já­runk, túl az első hajnali fa­gyokon, kezdjük megszokni a hűvösebb napokat és a mele­gebb ruhákat. Szerkesztősé­günk napi postájában is egy­re több a téli tennivalókkal, ap­­róbb-nagyobb téli gondokkal fog­lalkozó levél s közülük most azok kérésének teszünk eleget, akik az ország téli tüzelőanyag­ellátása iránt érdeklődnek. Fel­kerestük a Belkereskedelmi Mi­nisztérium Tüzelőszer és Építő­anyag Főigazgatóságát, ahol kér­déseinkre Samodai Árpád, a fő­­igazgató helyettese válaszolt. Kétmillió tonna növekedés Samodai elvtárs elmondotta, hogy a mezőgazdaság szocialis­ta átalakulása, az utóbbi évek gazdasági, anyagi előrelépése a tüzelőanyagellátásban is új hely­zetet teremtett. Tízezrével épül­nek új lakások, valahányban új, modern tüzelőberendezés, amely a mezőgazdaság eddig jól hasz­nosítható hulladékanyagaival már nem fűthető. A régi házak­ban is egyre-másra bontják a ke­mencéket, a „búbosokat", helyük­be modern tűzhelyek, kályhák kerülnek, így a falu, a paraszt­ság is egyre inkább a központi árualapból szerzi be (az eddigi féligmeddig önellátás helyett) évi tüzelőjét, és ez ugrásszerűen megnövelte a tüzelőanyagok iránti keresletet. 1958 és 1961 között nem kevesebb, mint két­millió tonnával növekedett a belkereskedelem által forgalma­zott tüzelőanyag mennyisége és ezt szinte kizárólag a falu tüzel­te el. .. Mi a helyzet az idén? ■— Tovább növekednek a már eddig is nagy számok. Az idén 600 ezer tonnával több tüzelőt hozunk forgalomba, mint tavaly, de az ellátásban ennek ellenére is számolnunk kell kisebb-na­­gyobb zökkenőkkel. Annál is in­kább, mert falun nem egy ember „mohó vásárló’’, kislakásban la­kó magánosok is nem egy eset­ben 30—40 mázsa szenet vásá­rolnak és tárolnak otthon, noha az országos átlag egyébként 18— 20 mázsa között ingadozik. Kö­vetkezik ez abból, hogy a szén rendkívül olcsó, tíz tojás áráért már kapható egy mázsa jó minő­ségű borsodi szén. Olvasóink egyike-másika „áru­­kapcsolásról" panaszkodik. Ne­hezményezik, hogy a jobb minő­ségű szénnel, brikettel együtt bi­zonyos mennyiségű gyengébb minőségű szenet is kötelező vá­sárolni. Válasz a panaszokra — Valóban ez a helyzet. Fél­reérthetetlenül meg kell azonban mondanom, hogy ezen jelenleg változtatni nem is lehet, nem is szabad. Az igazságos elosztás ezt követeli! A magyar szén tulaj­donságánál fogva ugyanis vi­szonylag könnyen múlik, porlik, ezt megakadályozni a mintasze­rű tárolás ellenére sem lehet. A vásárlóközönségnek meg kell ér­tenie, hogy azt tudjuk adni, ami van. Ebben az évben is, egymil­lió 200 ezer tonna tüzelőanyagot hozunk be a lakosság részére (nem ipari célra!!) külföldről és ez erőnkhöz mérten igen nagy áldozat. Lehetetlen állapot len­ne tehát, hogy egyesek csak a tüzelőanyag „lelkét”, mások meg csak a „maradékát" kaphassák. Ki kell jelentenem — és nyugod­tam teszem — éghetetlen, normán aluli, tüzelésre alkalmatlan szén semmilyen formában forgalomba nem kerül, az ilyen irányú pa­naszok túlzottak. Mikor vásároljon a lakosság? — Vannak-e egyéb gondok? — Igen, a vásárlás üteme, kü­lönösen falun, helytelen és ez megnehezíti a zökkenőmentes el­látást. Az történik ugyanis, hogy a kereslet egyszerre jelentkezik, hiába áll tehát tavasztól kora­őszig telepeinken a tüzelőanyag. Mezőcsáton például 120 vagon szén állt a telepen egész nyáron át, feléje sem néztek a vásárlók. Az elmúlt héten aztán megro­hanták és a telep öt nap alatt kiürült. S nagyjából hasonló a helyzet az ország egyéb vidékein. A termelőszövetkezeteknek kel­lene a dolgon segíteniük, esős napokon, amikor a fogatok pi­hennek, istállóban állnak, a „holtszezonban” is szállíthatnák tagjaiknak a téli tüzelőt. Nekik is, a kereskedelemnek is könnyebb, célszerűbb volna. — Az elmúlt évek tapasztala­ta azt bizonyítja — mondotta befejezésül Samodai elvtárs —, hogy egyes vidékeinken még sok eltüzelhető hulladékanyag,­­csut­ka, fölös kukoricaszár) veszendő­be megy, nem egyszer nyár ele­jén, a szántóföldeken égetik el őket Vegyük elejét ennek a po­csék­olásnak és ahol mód nyílik rá, tüzelőanyagként hasznosítsuk őket. Söptei János 5

Next