Szabad Föld, 1961. július-december (17. évfolyam, 27-53. szám)

1961-10-15 / 42. szám

-------- 1961. OKTÓBER 15. Szabad Föld 3 -- A második ötéves terv a mezőgazdasági termelés fellendítésének is programja Fehér Lajos elvtárs felszólalása a parlamentben Fehér elvtárs felszólalása elején hangsúlyozta: a törvényjavaslat elkészítésénél figyelembe kellett venni, hogy a nemzetközi helyzet kiéleződésének következtében szükség van az ország védelmi képességének erősítésére. Népünk szabadsága, függetlensége, a béke védelmében nekünk is meg kell tennünk a megfelelő intézkedéseket. — A terv végrehajtásának egyik alapvető tényezője — folytatta —, hogy a Szovjetunió továbbra is hathatós segítséget nyújt számunkra a nyersanyagellátásban. Gazdasági kapcsolataink a szocialista tábor országaival egészségesen fejlődnek. Ezek az erősödő kapcsolatok egyik fő biztosítékát jelentik ötéves tervünk megalapozottságának, sikeres teljesítésének. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az ötéves terv egyik központi feladata a szocialista iparosítás folytatása, elsősorban a nehézipar fejlesztése. Részletesen kitért az egyes iparágak fejlesztésére, a minőségre, a műszaki színvonal emelésére. A műszaki fejlődés meggyorsításában — mondotta — döntő szerepe van a dolgozó tömegek alkotó kezdeményezéseinek, amely főként az újítási mozgalomban ölt testet. Fokozott támogatást kell nyújtani a feltalálóknak, az újítóknak, minden munkakörben növelnünk kell a dolgozók szakképzettségét, hogy még szélesebb körben kiterebélyesedhessék az újítómozgalom. A legfőbb feladatok — Az előttünk fekvő törvényjavaslat elkészítésének egyik alapvető meghatározója volt az az örvendetes körülmény — folytatta Fehér Lajos —, hogy az ötéves terv kezdetére lényegében befejeződött hazánkban a termelőszövetkezetek tömeges, számszerű fejlesztése. A parasztság döntő többsége a nagyüzemi, szövetkezeti szocialista gazdálkodásra tért át. Úgy gondolom, túlzás nélkül állapíthatja meg a tisztelt Országgyűlés, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom győzelme a „fordulat éve” óta a legkiemelkedőbb társadalmi, politikai esemény és vívmány hazánkban. Létrejöttek annak a feltételei, hogy a magyar mezőgazdaságot kiemeljük a viszonylagos elmaradottságából s meggyorsítsuk a mezőgazdasági termelés növekedésének ütemét. A második ötéves terv egyben a mezőgazdasági termelés fellendítésének programja, a tervidőszak a termelőszövetkezeti mozgalomban elért eredmények, a szövetkezeti gazdaságok megszilárdításának forradalmi időszaka. A tömeges számszerű fejlesztés befejezése után kialakult új helyzetben most az a fő feladat, hogy mindenütt jól vezetett, eredményesen gazdálkodó termelőszövetkezetek alakuljanak ki, amelyek mielőbb magas terméshozamokat érnek el és több árut adnak az országnak. Az ötéves terv időszakában a dolgozó parasztságnak — egész társadalmunk hathatós segítségével — a következő feladatokat kell megoldania: O Már a tervidőszak első felében meg kell oldani mindenekelőtt a kenyérgabona-szükséglet hazai termésből való kielégítését, hogy kenyérgabonát ne kelljen többé külföldről behoznunk. O A növekvő állatállomány szükségletének kielégítésére szilárd takarmánybázist kell teremtenünk. Erőteljesen fejlesztjük a sertés- és baromfihús-termelést annak érdekében, hogy a lakosság egy főre jutó évi húsfogyasztását a múlt évi mintegy 45 kg-ról a tervidőszak végére több mint 53 kg-ra emeljük és a növekvő exportfeladatokat is megoldjuk. Elsősorban az alföldi borvidéken, tehát homokon, nagyarányú telepítésekkel, nagyüzemi árutermelő szőlő- és gyümölcstermelő üzemeket kívánunk létrehozni. A rekonstrukció keretében mintegy 70—80 ezer katasztrális hold szőlőt, továbbá mintegy 110 ezer katasztrális hold új nagyüzemi gyümölcsöst telepítünk. A ma még gyengébben gazdálkodó szövetkezetek megszilárdítása, s vezetésének megerősítése, gazdálkodásuknak a jobbak színvonalára való emelése a párt és a kormány egyik elsőrendű politikai feladata a legközelebbi években. A szövetkezetek gazdálkodásának rendbehozása egyben a mezőgazdasági termelés általános fellendítésének is nagyon fontos tartaléka, mert hiszen talpraállásuk, megerősödésük esetén az eddiginél jóval többet fognak termelni és több árut tudnak majd adni a népgazdaságnak. A mezőgazdasági termelés fejlesztése Az állattenyésztéssel kapcsolatban a takarmánykérdéssel foglalkozott. A törvényjavaslat helyesen szorgalmazza, hogy el kell terjeszteni a takarmányozás korszerű módszereit, mindenekelőtt a keveréktakarmány széleskörű felhasználását. Ennek érdekében már az ötéves terv első felében csaknem 200, korábban leállított malmot szerelnek át abrakkeverék előállítására. A keverőüzemek jövőre 80 ezer, a tervidőszak végén több mint 200 ezer vagon korszerű, nagyobb termelékenységet biztosító keveréktakarmányt állítanak elő az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek állatállománya részére. Ezzel új iparágat szervezünk hazánkban: az abrakkeverék (sertés-, baromfi-, tehéntáp) ipari előállítását, amelynek etetése magasabb szintre, belterjesebb fokra emeli a nagyüzemi állattenyésztést. A termelés növelésének, a közös gazdaságok fokozatos megerősítésének fő forrása a termelőszövetkezeti parasztság szorgalmas, fegyelmezett, becsületes jó munkája, rendszeres részvétele a közös munkában. A munkafegyelem — szilárd, határozott, hozzáértő vezetés mellett — elsősorban a szövetkezeti tagság öntudatán múlik, amelynek szüntelen erősítése a termelőszövetkezeti párt- és tömegszervezetek legfontosabb feladata. Ezt egészítik ki és támasztják alá az anyagi érdekeltséget fokozó, a munkaegységrendszert továbbfejlesztő és kiegészítő ösztönző munkaszervezési és jövedelemelosztási módszerek. Támogatjuk az olyan munkaszervezési és ösztönző módszerek alkalmazását, amelyek jó minőségű, szorgalmas munkára serkentik a szövetkezeti dolgozókat, biztosítják a földek jobb megmunkálását, a jószágok jobb gondozását, s ennek alapján nagyobb terméshozamokat, tehát a közös gazdaságok, a szocializmus erősödését szolgálják, s ugyanakkor maguk a szövetkezeti tagok is megtalálják a számításukat. A népgazdaság ismert szűkösebb teherbíró képessége szükségessé teszi a termelőszövetkezetben a saját erőforrások maximális felhasználását. Szocialista államunk természetesen ezután is hathatósan segíti a termelőszövetkezeti parasztságot a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság kiépítésében. A törvényjavaslat 36 milliárd forintot — az összes beruházások 17—19 százalékát — irányoz elő a szocialista mezőgazdaság anyagi-műszaki ellátásnak javítására, a termelés korszerűsítésére. A tervidőszakban 37 ezer traktort kap a mezőgazdaság. A gépesítés fejlődésére jellemző, hogy míg 1956-ban egy 15 lóerős traktoregységre 358, tavaly 193 katasztrális hold szántó jutott, a tervidőszak végére 112 katasztrális hold szántó jut majd. Fokozódik a gépi aratás is. 1956-ban a gabonafélék összterületének 19 százalékát, tavaly 42 százalékát, az idén, a terv első évében pedig 60 százalékát takarítottuk be géppel, az ötéves terv utolsó évében a gépi betakarítás aránya 85 százalékra növekszik. A termelés fejlesztésére előirányzott állami és termelőszövetkezeti erőforrásokat okosan, célszerűen kell felhasználni. Főként olyan területekre kell összpontosítani, amelyek a népgazdaság szempontjából a legfontosabbak, és ahol megtérülésük gyorsabb és gazdaságosabb; ilyenek a műtrágyagyárak, az öntözés, a gépesítés, a növényvédelem, a keveréktakarmánygyártás, a sertés- és a baromfitenyésztés, hizlalás stb. Az anyagi eszközök felhasználásának ésszerű koncentrálása természetesen öszszefügg azzal a feladattal, hogy hozzákezdjünk szocialista nagyüzemeinkben, mindenekelőtt az állami gazdaságokban és fokozatosan a már területileg kialakult, megszilárdult termelőszövetkezetekben is a termelés ésszerű szakosításához. Az állattenyésztésben nehezebb és bonyolultabb a helyzet, mint a növénytermesztésben, részben azért, mert a nagyüzemi állattenyésztés kialakítása hoszszabb időt vesz igénybe, másrészt — beruházási okokból — nem tudunk oly gyorsan és annyi közös férőhelyet építeni, amennyit kellene. Éppen ezért a tervidőszakban mindvégig jelentős lesz a háztáji és kisegítő gazdaságok árutermelő szerepe, döntően a sertés- és baromfihús, valamint tej- és tojástermelésben. Ebből a helyzetből következik, hogy a fő feladat a közös állattenyésztés minden erővel való fejlesztése, de emellett vegyük bátran igénybe a háztáji gazdaságok árutermelő szerepét. Törekedjünk arra, hogy a népgazdaság onnét — a különféle szerződések révén és elsősorban a közös gazdaságokon keresztül — maximálisan megkapja mindazt a terméket, amely az ország ellátásához feltétlenül szükséges. Továbbá megkapjuk azt a szaporulatot is, süldőt, borjút, amely a közös állatállomány mielőbbi teljes kiépítéséhez, utánpótlásként feltétlenül szükséges. Minden erőt a kenyérgabona vetésére fordítsunk . Állami gazdaságaink az idén eddigi legnagyobb búzatermés-átlagukat érték el: katasztrális holdanként több mint 16 mázsát. A termelőszövetkezetek búzatermésátlaga is megközelíti a 11 mázsát. A vártnál jobb termés eredményeként kenyérgabonából szeptember végéig 110 ezer vagon gyűlt be a központi készletbe. Ez nagyon jelentős eredmény, s kifejezi a mezőgazdaság valamennyi dolgozójának, különösen a szövetkezeti parasztság derekas helytállását, felelősségérzetét az ország kenyerének biztosításáért. Hasonló igyekezettel és szorgalommal kell nekilátnunk a jövő esztendei nagyobb gabonatermés megfelelő, gondos előkészítéséhez. Ezen az őszön 2 400 000 holdon kell kenyérgabonát vennünk, tehát a tavalyinál valamivel nagyobb területen. — Alapvető népgazdasági érdek — és az ország közvéleménye is elvárja —, hogy állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink, gépállomásaink dolgozói a 2 400 000 katasztrális holdat az utolsó négyszögölig bevessék, mégpedig időben, s gondosan előkészített jó magágyba! A jövő évi nagyobb terméshozamokat nagymértékben elősegíti, hogy ezen az őszön már több mint 700 ezer katasztrális holdon vetünk nagytermőképességű búzafajtákat, jelentős mennyiségű műtrágya felhasználásával. Eddig az időjárás kedvezőtlen volt a vetésre, mégsem szabad tovább várni, hanem minden erőt meg kell mozgatni annak érdekében, hogy a kenyérgabona magja időben földbe kerüljön! Amilyen kedvező volt az idei első félév a növénytermesztésre, elsősorban az őszi gabonaféléikre, olyan kedvezőtlenné vált az időjárás — a július eleje óta tartó szárazság következtében az őszi takarmányfélékre, elsősorban a szemes-, és silókukoricára. Éppen ezért az állatállomány megfelelő átteleltetése érdekében — ahol még nem történt volna meg — haladéktalanul a legszigorúbb takarékoskodást kell bevezetni a takarmányozásban. A kukoricaszár zömét répafejjel, szelettel, vagy melasszal keverve silózzák be. Ez ma a legnagyobb takarmánytartalékunk. Az örvendetesen megnőtt koca- és süldőállomány átteleltetése, valamint a fellendült baromfitenyésztési és sertéshizlalási kedv fenntartása érdekében a kormány továbbra is szorgalmazza az idén jól bevált szerződéses akciókat, amelyek révén a termelők a leszerződött jószág felneveléséhez, hizlalásához szükséges takarmány egy részét előnyösfeltételek mellett központi készletből megkaphatják. Növekednek a munkalehetőségek A beterjesztett törvényjavaslat utal a lakosság foglalkoztatásának alakulására az ötéves terv időszakában. A keresők száma ez idő alatt mintegy 300 ezer fővel nő. A nem mezőgazdasági ágazatokban foglalkoztatottak száma mintegy 370 ezerrel nő, a mezőgazdasági dolgozók létszáma pedig mintegy hetvenezerrel csökken. A keresők létszáma a második ötéves terv időszakában nagyobb mértékben növekszik, mint az össznépesség. Számottevő mértékben javul tehát a foglalkoztatottság. Magyarországon jelenleg sincs munkanélküliség. A tervből pedig az következik, hogy a munkalehetőségek 1965-ig tovább növekednek. A tervidőszakban — ha lassúbb ütemben is — folytatódik a lakosság átrétegeződése. 1958-ban a keresőknek mintegy 41—42 százaléka, a múlt év végén 36—37 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, az ötéves terv végén pedig mintegy 33 százaléka dolgozik ott. Ezek a számok is kifejezik, hogy a második ötéves terv éveiben erősödik az ország ipari jellege, s ugyanakkor a termelés korszerűsítésével természetesen a mezőgazdaság szerepe is — más vonatkozásban megnő. A keresők számának növekedését a dolgozni kívánó nők fokozottabb munkába állításával, valamint a munkába lépő fiatalok foglalkoztatásával kell biztosítani. A női keresők aránya 1965-ig általában emelkedik. Ezzel tovább erősítjük a nők egyenjogúságának gazdasági alapjait. A nők munkába állításának előfeltétele, hogy nagy gondot fordítsunk a munkába lépő szakképzetlen nők képzésére, betanítására; emeljük a szakmát tanuló lányok arányát a számukra legjobban megfelelő szakmákban. A mezőgazdaság számára fokozott feladatot jelent a munkaképes ifjúság továbbtanulásának biztosítása, az elhelyezkedési lehetőség növelése. A második ötéves terv időszakában ugyanis több fiatal lép munkaképes korba, mint a megelőző öt évben. A munkaképes korba lépő fiatalok foglalkoztatásának fő formája ma már az iskolai továbbtanulás, jelentős részben a szakmai képzés. A második ötéves terv időszakában a 14 éven felüliek nagy száma tanul tovább. A fiatalok foglalkoztatása azonban így is munkaerőgazdálkodásunk egyik fontos problémája marad. Ennek megoldására — a lehetőségekhez képest — növelni kell a 14—15 évesek foglalkoztatását, csökkentett munkaidővel és más területeken is keresni kell a megoldás lehetőségeit. Beszéde további részében hivatkozott a VII. kongresszus irányelveinek arra a megállapítására, amely szerint hazánk gazdasági fejlődése nagymértékben a tervezés, az irányítás, általában a vezetés színvonalának további javításától függ. Szilárd, következetes, ugyanakkor rugalmas vezetésre van szükség — hangsúlyozta. — Mindenekelőtt meg kell javítani a tervezés színvonalát, ötéves tervünk céljai megalapozottak. Színvonalasabb vezetéssel, a dolgozók szorgalmas munkájával teljesíthetők, sőt túlteljesíthetők az előirányzatok. Lelkesítő célok — összefoglalva: megfelelő vezetéssel a dolgozók — a gazdaságosság elvének állandó szem előtt tartásával, az anyagtakarékossággal — jó munkával nemcsak teljesíthetik, hanem túl is teljesíthetik a tervfeladatokat, s ezzel még kedvezőbbé tehetik jövőjüket. — ötéves tervünk nagy, lelkesítő feladatok megoldását tűzi ki célul mind a szocialista iparban, mind a kiépülő nagyüzemi szocialista mezőgazdaságban, mind a kultúra terén. Kit ne lelkesítenének olyan, széles rétegeket közvetlenül érintő célkitűzések, mint hogy a tervidőszakban negyedmillió lakást, több mint 4000 osztálytermet építünk, a gyógyintézeti ágyak számát 7600—8000-rel növeljük, a társadalombiztosításba bevontak száma eléri a tízmilliót. Vagy hogy a tervidőszakban 130 ezer darab hűtőszekrényt, több mint 600 ezer darab mosógépet és az asszonyok munkáját nagyban megkönnyítő egyéb háztartási gépeket hozunk forgalomba. Vagy az, hogy 1963 végéig hazánk minden községében kigyullad a villany! — Az ötéves terv a békés építőmunka, a mindennapos munka terve. Érdemes, lehet és kell is dolgozni érette kommunistáknak és pártonkívülieknek, minden becsületes állampolgárnak, az ipari munkásságnak, a parasztságnak, az értelmiségieknek, egyszóval — egész népünknek. Érdemes és kell is, hogy a nagy célokért összefogjon az ország minden dolgozója, mert azok eredményes megvalósítása a szocialista társadalom felépítésének ügyét szolgálja a magyar népköztársaságban. A második ötéves tervről beterjesztett törvényjavaslatot az MSZMP és a magam nevében elfogadásra javaslom. Fehér Lajos elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a szónoki emelvényen