Szabad Föld, 1964. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-05 / 1. szám
2 Szabadföld HASZNOS ESZMECSERÉK Imm csak a falusi tóti tanfolyamok Az a nagy társadalmi változás, mely az elmúlt években a magyar faluban végbement, megváltoztatta dolgozó parasztságunk gondolkodását is. Ez a megváltozott, s egyre változó gondolkodás ma már fontos hajtóereje, motorja a mezőgazdaság továbbfejlődésének. A tsz-tagság túlnyomó többsége felismerte a fejlődés követelményeit, nem hátrafelé tekintget, hanem azon gondolkodik, hogyan lehetne a tsz-t erősebbé, s ezáltal a tsz-tagság életét jobbá tenni. Egy sor termelőszövetkezetben, ahol jobbak a gazdasági, termelési eredmények, előbb járnak a tsz-tagság szocialista indulsának kialakításában is. Ezeken a helyeken a tagság már kevésbé választja el a közös érdekeit a saját egyéni érdekeitől. Egyre több tsz-tag büszke a közös vagyon gyarapodására, az állatállomány növekedésére, a jobb gazdálkodási módszerek meghonosítására. Két évvel ezelőtt egyik dunántúli tsz tagsága nagyon ellene volt az öntözéses kukoricatermesztés bevezetésének. Ugyanebben a tsz-ben a tagság ma már kimondottan büszke az öntözéses kukoricatermesztés eredményeire, sőt kérték a háztáji kukorica öntözését is ... Nagy erőt jelent egy-egy tszben, ha a tagság eljut arra a szintre, amikor egymás iránt is felelősséget érezve, törekszik többet tenni azért, hogy a tagokat, illetve a gazdaságot ne húzza vissza a régi szemlélet, a maradi gondolkodás, a rossz, felelőtlen gazdálkodás. A téli hónapok sok lehetőséget nyújtanak az általános műveltség, a szakmai, politikai tájékozottság növelésére. A legváltozatosabb tanulási lehetőségek közül választhatnak tsz-tagjaink, attól függően, hogy milyen szinten, milyen irányban, milyen keretek között akarják tájékozottságukat növelni. Néhány év óta nagy népszerűségnek örvendenek az úgynevezett falusi téli tanfolyamok, amelyek a szakmai műveltség és politikai tájékozottság terjesztésének közkedvelt fórumaivá váltak. Népszerűségükre jellemző, hogy tavaly télen már több mint százezren vettek részt a falusi tanfolyamokon. A mostani évadra is országszerte folynak, illetve már befejeződtek az előkészületek. Hogy csak egy példát említsünk: Csongrád megyében az idén 150 tanfolyam indul — a termelőszövetkezeti parasztok kívánságára. A legtöbb helyen januárban és februárban szervezik a téli tanfolyamokat a tsz-tagság részére. A tanfolyamok általában kéthetesek; megyei, járási vezetők, szakemberek rendszerint másnaponként tartanak előadásokat, vitákat, közvetlen beszélgetéseket, belpolitikai és nemzetközi kérdésekről. Az idő nagy részét azonban a termelőszövetkezetek életével kapcsolatos gondok, feladatok megvitatására fordítják. A formákban, módszerekben eltérések vannak a tanfolyamok között, ám a tartalmat illetően mindenütt közös vonás az, hogy a vita középpontjába a nagyüzemi gazdálkodás időszerű problémái, a termelés megjavítására, legfontosabb kérdései, gondjai kerülnek. A többi között például sok szó esik a téli tanfolyamokon a tsz vezetésének színvonaláról, a vezetők és a tagság viszonyáról, a szövetkezeti demokrácia betartásáról, illetve továbbfejlesztéséről. Sok előadás és megbeszélő foglalkozik a jövedelemelosztási formák eddigi tapasztalataival, alaposan megvitatják az eddig bevált módszerek tovább csiszolgatását, a helytelen, káros kinövések visszaszorítását. És ez így jó, így helyes és természetes, mert hiszen az elosztási módszerek tökéletesítése, az anyagi ösztönzés helyes formáinak keresése állandó folyamat. A közös gazdaságok erősítésének gondja mellett helyes, lesz a háztáji gazdaságok szerepéről, jelentőségéről is eszmecserét folytatni. Mindenütt tervezik a szövetségi politika, az egységes szocialista paraszti osztály kialakításával kapcsolatos feladatok megtárgyalását is. Szinte minden tsz-ben más és más módon jelentkeznek azok a gátló körülmények, amelyek ezt a folyamatot lassítják. Sok egyéb téma is megvitatásra kerül a tanfolyamokon, amelyek — jó szervezéssel, körültekintő és rugalmas vezetéssel — egyre inkább a konkrét megbeszélések, hasznos eszmecseréik jellegét öltik. A sikerhez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy a tsz-tagok — az eddigiekhez hasonlóan — éljenek a lehetőségekkel, minél többen jelentkezzenek a tanfolyamokra, tevékenyen vegyenek részt az eszmecserékben. Ebben az esetben sok probléma alaposabb elemzésére, megnyugtató tisztázására kerül sor. Az általános sikeren túl azonban új elképzelések, hasznos kezdeményezések forrásaivá is válhatnak ezek a tanácskozások És ha majd a szavakat annak idején tettek is követik, elmondhatjuk, hogy eredményeseik voltak, sokat segítettek az idei téli tanfolyamok! Garai Vera Automatizálják a A termoszbetét törékeny jószág, ezért hát sok kell belőle. A kereskedelem évenként több millió hőpalackot és betétet hoz forgalomba, ennek ellenére időnként mindkettő a hiánycikkek listájára kerül. A Tokodi Üveggyárban 32 brigádban 128 szakmunkás „fújja” a kettősfalú üvegpalackokat, évenként kétmillió-nyolcszázezer darabot készítvén belőlük. A hőpalackgyártás automatizálása az egyetlen lehetőség a darabszám jelentős emelésére. A Tokodi Üveggyár felügyeleti hatósága ezért úgy döntött, hogy két esztendő leforgása alatt Tokodon hőpalackgyártást is automatizálják a hőpalackok gyártási folyamatát. A tervek szerint 15 millió forintos beruházással két egységből álló automatagéppel látják el az üzemet, s így a tokodi gyár évi termelését négy és fél millió palackra növelhetik. A közelmúltban a gyár műszaki vezetői külföldi tanulmányúton vettek részt, megtekintették a csehszlovák üvegipar korszerű automatáit. A tapasztalatokat leszűrve,elkészítették a gazdasági számításokat, s a jövő évben már megkezdődik az új beruházás. A hőpalackgyártás korszerűsítése az üzem egyéb problémáit is megoldja! Kubik Emil 1964. JANUÁR 5. Jól sikerült ez az év is Vajon milyen vastag szalonnája lesz? Bontják a hízót Oláh Gábor békéscsabai tsz-tag háza táján. Három, közel kétszáz kilós disznót vágtak le, s feldolgozással reggeltől késő estig szorgoskodtak a család tagjai. A jól végzett munkát jóízű disznótoros vacsorával fejezték be. (MTI-fotó: Percze Lajos felvétele.) Viharlámpa helyett fénycső Szolnok megyében, ahol két éve fejeződött be a faluvillamosítás, gyors ütemben halad a termelőszövetkezeti majorközpontok bekapcsolása az elektromos hálózatba. Az idén 32 közös igazdaság majorja kapott belső és közvilágítást — erre a célra három és félmillió forintot fordítottak. Ezzel együtt 120 termelőszövetkezet üzemegységében váltotta fel villany a viharlámpást. Az újonnan épült gazdasági épületekben, istállókban, magtárakban fénycsöveket szerelnek fel. A tervek szerint jövőre újabb 34 termelőszövetkezet gazdasági épületeit látják el villanyvilágítással, s a második ötéves terv végére már minden szövetkezeti majorközpontban villany váltja fel a petróleumlámpát. ■ ,k fel ■' - írta TÓNAGY SÁNDOR Hosszúak a téli hajnalok. A türelmetlenség és a megszokás nem engedi, hogy az ember ágyban várja meg a derengést. Főleg ilyenkor nem, disznóvágás idején. Balog néni már hosszú ideje forgolódik, szeretné megkezdeni a mai napot. Felkapcsolja a villanyt, hogy megnézze az órát. Hiába,, még korai. Megmozdul Balog bácsi is, álmosan ritorogva, mint a sértett medve. — Nyughass már,nem lopja el senki .. . — és befelé fordul.'Nem szereti, , ha fölöslegeskedik az aszszony. ■ ■ — Á.'vén ember — zsörtölődik jóindulattal Balog néni. — Csak aludj .még, na ... A szomszéd szobában pedig ifjabb Balog forgolódik ..álmatlanul...A ' gyermekkori izgalaiakból' mfjr’.akntíi.tt . vissza .egy. kicsi, azért hevn tud aludni. /Minden ' évben hagy néhány nap szabad: súgotik ‘disznóvá,gésza: nemcsak azért, mert kell segítenie azöregeknek, hanem mert olyan jó visszalépni lélekben a gyermekkor mókás napjaiba. És ez csak szüretkor és disznóöléskor sikerül. Mellette fiatal felesége alszik. Finoman, egyenletesen lélegzik, a kitóduló meleg levegő csiklandozza Balog Sándor arcát, örül, hogy Mária megszerette a szüleit. Olyan boldogan készülődött, csomagolt, mintha Párizsba utaztak volna... Odakünn szaladgál a szél, Buksi kutya is ugat szaporán. Az éjszaka esett egy kevéske hó, ropog a talpak alatt. Balog bácsi meg a veje a mérleget cipeli az ól mellé, a kíváncsiság ilyenkor megbocsátható. Főleg a nagyobbik disznót érinti a kitüntetés, mármint a mázsálás, mert az egész család aggódásával és dédelgetésével lett a koszos kis malacból ekkora jószág. Balog néni halkan kopogtat: — Sándor ... Sándor, hallod, gyere már! Kiugrik az ágyból, dideregve kapkodja magára a szedettvedett ruhadarabokat. A nadrág az apjáé, a pufajka a sógoráé, a bakancs is talán az övé. Mária is felébred, megrázkódik, talán a hidegtől, talán a félelemtől. Balog néni a kupica pálinka mellé egy kucsmát is keresett valahol Sándor fiának. Az jókedvű tornászmozdulatokkal siet az udvarra, apja és sógora a perzselőhelyet készítik elő éppen. Feri, a sógor, viccelődéssel kezdi: — Na, mered-e leszúrni a zsírosbödönt? Jó ilyenkor nevetni, a friss levegő végigszalad az ember tüdején, de fázni nem tehet tőle,, inkább melegszik valami ott belül. Balog mama átveszi a tréfát: — Nehogy megengedjétek, hogy ő szúrja le. Úgy járna, mint Kerkics Pali, kétszer vágták le ugyanazt a disznót. Szépen lefektették, meggyújtották rajta a szalmát, és egyszer csak uzsgyi, háromszor körbeszaladta az udvarukat. A kertajtónál már összeesett szegény, de még egyszer le kellett szúrni... — Igencsak sovány disznócska volt — fűzi hozzá Balog bácsi —, azért volt olyan fürge. És felszabadult örömmel kezdődik a munka. Balog néni segítségül hívja a szomszéd Bogár Lajost, négynek könnyebb lefogni az állatot. Egy kis szaladgálás az akolban, végre Ferinek sikerül elkapni a disznó farkát, a szomszédnak pedig a füleit. Sándor és Balog bácsi azon fáradozik, hogy megdöntik a „kis kert”. Mikor ez is sikerül, Balog bácsi készülődik a késsel. A nagy sikítás miatt Sodornak kiabálni kell, hogy apja megértse. — Adja ide, majd én, édesapám... ■ Ránéz az öreg, huncutul kacsint hozzá, átadja a kést, és megkeresi ujjaival a helyet. — Ide szúrd ... A, disznó hörög, meleg vére csorog a tálba. Sándor felnéz sógorára, tekintetében diadallal, mért kell úgy lenézni egy pesti lakatost? — Na, zsírosbödön! — mondja, és jót nevetnek. Ugyanez megismétlődik a másik kocával is, de azt már Balog, bácsi szúrja le. Neki is kijár a dicsőségből. Közben Kata, Sándor húga is ,kidugja az orrát. S méghozzá nem is jön üres kézzel. Öblös bögrékben meleg bort osztogat, fahéjjal fűszerezett „lélekmelegítőt”. Persze, a mázsálás is izgalmas pillanatok sorozata. Balog bácsi rakja a súlyokat, mindenki feszülten figyel. — Kétszázharmincöt — mondja az öreg. Alig észrevehetően megremeg kezében a bögre, örül. — Hogy kikupátt a nyavalyás! — meséli Balog néni. — Olyan koszos volt választási korában, hogy azt hittem, megdöglik. Sándor nézi a szüleit. Megöregedtek ugyan, ez meg is látszik mindkettőjükön, ő maga is, húga is a felnőttkor éveit tapossák, de mintha mégse változott volna semmi. Amióta csak az eszét tudja, ez a jelenet mindig lejátszódott, azzal a különbséggel, hogy nem mindig kettőt és nem mindig kétszázharmincöt kilósat vágtak ... árnyékok imbolyognak a falon, Buksi korgó gyomorral bámészkodik. A kazánokban víz sistereg. A tüzelés asszonyi munka, de leginkább a gyerekekre bízzák. Most Mária tüzel, a pesti menyecske, itt is, ott is sürgölődik, igyekszik hasznosítani magát. Aranyos teremtés — gondolja Balog néni, pedig ő falusi lányt szeretett volna fiának. No de most már mindegy. S mire a reggeli vonat a kertek alatt elszalad, s teljesen kivilágosodik, a két disznó szétdarabolva gőzölög az asztalokon. A reggeli már friss májból készül, sde jól is esik a falat. Ezer a tennivaló, mindenki megtalálja a magáét. Csak Balog néni furfangoskodik néha. Mint a mesékben szokták a szegénylegényt, úgy teszi próbára ő is újdonsült menyét. Ravasz mosollyal szól: — Kislányom, nincs kedved belet tisztítani? Gyere, megcsináljuk ketten. Mária hősiesen viseli sorsát. Soha életében nem vakargatott belet. — Egész jól áll a kezedben — állapítja meg térgyagosát, Balog néni. Nem sok idő múltán azonban következik a. második próbatétel. A .disznótoros kását kell .megfőznie, i.ki már nem falusi .lányt vett e! . fiam — gondolja Balog nézi —, majd én megtanítom a pe.7 . !~vizonykát olz életre ... De a le.....gyobo . mégis a vacsora főzzés. A két fk.talaszszony főz: Mária és lé — Hadd látom, mil én ize van mondja Balog Jovési, tetszik neki a játék. — Ne sajnáljátok a matériát! — kiabál be Feri sógor is, egész nap be nem áll a szája. S mert a vacsora kitűnően sikerült, nem is törődik senki a fárad.'.ggal. A család az asztal körül ül, mindenki jó étvággyal falatozik. A töltelék gombócoknak pontosan olyaníze van, mintha Balog néni főzte volna a vacsorát, a hurkák, kolbászok is pirosan mozelygósak. Balog néni szeretettel nézi kis menyét, nem is hitte volna, hogy ilyen ügyes lányt, talál ez a gyerek abban a fene nagy városban.