Szabad Föld, 1964. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-05 / 1. szám

2 Szabadföld HASZNOS ESZMECSERÉK Imm­ csak a falusi tóti tanfolya­mok Az a nagy társadalmi változás, mely az elmúlt években a ma­gyar faluban végbement,­ meg­változtatta dolgozó parasztságunk gondolkodását is. Ez a megválto­zott, s egyre változó gondolkodás ma már fontos hajtóereje, mo­torja a mezőgazdaság továbbfej­lődésének. A tsz-tagság túlnyo­mó többsége felismerte a fejlő­dés követelményeit, nem hátra­felé tekintget, hanem azon gon­dolkodik, hogyan lehetne a tsz-t erősebbé, s ezáltal a tsz-tagság életét jobbá tenni. Egy sor termelőszövetkezetben, ahol jobbak a gazdasági, terme­lési eredmények, előbb járnak a tsz-tagság szocialista ind­ulsának kialakításában is. Ezeken a he­lyeken a tagság már kevésbé vá­lasztja el a közös érdekeit a sa­ját egyéni érdekeitől. Egyre több tsz-tag büszke a közös vagyon gyarapodására, az állatállomány növekedésére, a jobb gazdálko­dási módszerek meghonosításá­ra. Két évvel ezelőtt egyik du­nántúli tsz tagsága nagyon el­lene volt az öntözéses kukorica­termesztés bevezetésének. Ugyanebben a tsz-ben a tagság ma már kimondottan büszke az öntözéses kukoricatermesztés eredményeire, sőt kérték a ház­táji kukorica öntözését is ... Nagy erőt jelent egy-egy tsz­­ben, ha a tagság eljut arra a szintre, amikor egymás iránt is felelősséget érezve, törekszik többet tenni azért, hogy a tago­kat, illetve a gazdaságot ne húz­za vissza a régi szemlélet, a ma­radi gondolkodás, a rossz, fele­lőtlen gazdálkodás. A téli hónapok sok lehetőséget nyújtanak az általános művelt­ség, a szakmai, politikai tájéko­zottság növelésére. A legválto­zatosabb tanulási lehetőségek kö­zül választhatnak tsz-tagjaink, attól függően, hogy milyen szin­ten, milyen irányban, milyen ke­retek között akarják tájékozott­ságukat növelni. Néhány év óta nagy népszerű­ségnek örvendenek az úgyneve­zett falusi téli tanfolyamok, amelyek a szakmai műveltség és politikai tájékozottság terjeszté­sének közkedvelt fórumaivá vál­tak. Népszerűségükre jellemző, hogy tavaly télen már több mint százezren vettek részt a falusi tanfolyamokon. A mostani évad­ra is országszerte folynak, illet­ve már befejeződtek az előkészü­letek. Hogy csak egy példát em­lítsünk: Csongrád megyében az idén 150 tanfolyam indul — a termelőszövetkezeti parasztok kí­vánságára. A legtöbb helyen januárban és febru­árban­ szervezik a téli tanfolyamokat a tsz-tagság részére. A tanfolyamok általában kéthetesek; megyei, já­rási vezetők, szakemberek rend­szerint másnaponként tartanak előadásokat, vitákat, közvetlen beszélgetéseket, belpolitikai és nemzetközi kérdésekről. Az idő nagy részét azonban a termelő­szövetkezetek életével kapcsola­tos gondok, feladatok megvitatá­sára fordítják. A formákban, módszerekben eltérések vannak a tanfolyamok között, ám a tartalmat illetően mindenütt közös vonás az, hogy a vita középpontjába a nagy­üzemi gazdálkodás időszerű prob­lémái, a termelés megjavítására, legfontosabb kérdései, gondjai kerülnek. A többi között például sok szó esik a téli tanfolyamo­kon a tsz vezetésének színvona­láról, a vezetők és a tagság vi­szonyáról, a szövetkezeti demok­rácia betartásáról, illetve tovább­fejlesztéséről. Sok előadás és megbeszélő foglalkozik a jövedelemelosztási formák eddigi tapasztalataival, alaposan megvitatják az eddig bevált módszerek tovább csiszol­gatását, a helytelen, káros ki­növések visszaszorítását. És ez így jó, így helyes és természe­tes, mert hiszen az elosztási módszerek tökéletesítése, az anyagi ösztönzés helyes formái­nak keresése állandó folyamat. A közös gazdaságok erősítésé­nek gondja mellett helyes, lesz a háztáji gazdaságok szerepéről, je­lentőségéről is eszmecserét foly­tatni. Mindenütt tervezik a szö­vetségi politika, az egységes szo­cialista paraszti osztály kialakí­tásával kapcsolatos feladatok megtárgyalását is. Szinte minden tsz-ben más és más módon je­lentkeznek azok a gátló körül­mények, amelyek ezt a folyama­tot lassítják. Sok egyéb téma is megvitatás­ra kerül a tanfolyamokon, ame­lyek — jó szervezéssel, körülte­kintő és rugalmas vezetéssel — egyre inkább a konkrét megbe­szélések, hasznos eszmecseréik jellegét öltik. A sikerhez azon­ban elengedhetetlenül szükséges, hogy a tsz-tagok — az eddigiek­hez hasonlóan — éljenek a lehe­tőségekkel, minél többen jelentkezzenek a tanfolyamokra, tevékenyen ve­gyenek részt az eszmecserékben. Ebben az esetben sok probléma alaposabb elemzésére, megnyug­tató tisztázására kerül sor. Az általános sikeren túl azon­ban új elképzelések, hasznos kezdeményezések forrásaivá is válhatnak ezek a tanácskozások És ha majd a szavakat annak idején tettek is követik, el­mondhatjuk, hogy eredményeseik voltak, sokat segítettek az idei téli tanfolyamok! Garai Vera Automatizálják a A termoszbetét törékeny jószág, ezért hát sok kell belőle. A ke­reskedelem évenként több millió hőpalackot és betétet hoz for­galomba, ennek ellenére időnként mindkettő a hiánycikkek listájá­ra kerül. A Tokodi Üveggyárban 32 bri­gádban 128 szakmunkás „fújja” a kettősfalú üvegpalackokat, éven­ként kétmillió-nyolcszázezer dara­bot készítvén belőlük. A hőpalackgyártás automatizá­lása az egyetlen lehetőség a da­rabszám jelentős emelésére. A To­kodi Üveggyár felügyeleti ható­sága ezért úgy döntött, hogy két esztendő leforgása alatt Tokodon hőpalackgyártást is automatizálják a hőpalackok gyártási folyamatát. A tervek sze­rint 15 millió forintos beruházás­sal két egységből álló automata­géppel látják el az üzemet, s így a tokodi gyár évi termelését négy és fél millió palackra növelhetik. A közelmúltban a gyár műszaki vezetői külföldi tanulmányúton vettek részt, megtekintették a csehszlovák üvegipar korszerű au­tomatáit. A tapasztalatokat le­szűrve,­­elkészítették a gazdasági számításokat, s a jövő évben már megkezdődik az új beruházás. A hőpalackgyártás korszerűsí­tése az üzem egyéb problémáit is megoldja! Kubik Emil 1964. JANUÁR­ 5. Jól sikerült ez az év is Vajon milyen vastag szalonnája lesz? Bontják a hízót Oláh Gábor békéscsabai tsz-tag háza táján. Három, közel kétszáz kilós disznót vágtak le, s feldolgozással reggeltől késő estig szorgoskod­tak a család tagjai. A jól végzett munkát jóízű disznótoros va­csorával fejezték be. (MTI-fotó: Percze Lajos felvétele.) Viharlámpa helyett fénycső Szolnok megyében, ahol két éve fejeződött be a faluvillamo­­sítás, gyors ütemben halad a termelőszövetkezeti majorköz­pontok bekapcsolása az elektro­mos hálózatba. Az idén 32 közös igazdaság majorja kapott belső és közvilágítást — erre a célra há­rom és félmillió forintot fordí­tottak. Ezzel együtt 120 termelő­­szövetkezet üzemegységében vál­­totta fel villany a viharlámpást. Az újonnan épült gazdasági épületekben, istállókban, mag­tárakban fénycsöveket szerelnek fel. A tervek szerint jövőre újabb 34 termelőszövetkezet gaz­dasági épületeit látják el vil­lanyvilágítással, s a második öt­éves terv végére már minden szövetkezeti majorközpontban villany váltja fel a petróleum­­lámpát. ■ ,k fel ■' - írta TÓNAGY SÁNDOR Hosszúak a téli hajnalok. A türelmetlenség és a megszokás nem engedi, hogy az ember ágy­ban várja meg a derengést. Fő­leg ilyenkor nem, disznóvágás idején. Balog néni már hosszú ideje forgolódik,­ szeretné megkezdeni a mai napot. Felkapcsolja a vil­lanyt,­ hogy megnézze az órát. Hiába,, még korai. Megmozdul Balog bácsi is, álmosan ritorogva, mint a­ sértett medve. — Nyughass már,­nem lopja el senki .. . — és befelé fordul.'Nem szereti, , ha fölöslegeskedik az asz­­szony. ■ ■ — Á.'vén ember — zsörtölődik jóindulattal Balog néni. — Csak aludj .még,­ na ... A­ szomszéd szobában pedig if­jabb Balog forgolódik ..álmatla­nul...A ' gyermekkori izgalaiakból' mfjr­’.akntíi.tt . vissza .egy. kicsi, azért hevn tud alu­dni. /Minden ' évben hagy néhány­­ nap szabad­­: súgotik ‘disznóvá,gésza: nemcsak azért, mert kell segítenie az­­öre­geknek, hanem mert olyan jó visszalépni lélekben a gyermek­kor mókás napjaiba. És ez csak szüretkor és­ disznóöléskor sike­rül. Mellette fiatal felesége alszik. Finoman, egyenletesen lélegzik, a kitóduló meleg levegő csiklandoz­za Balog Sándor arcát, örül, hogy Mária megszerette a szüleit. Olyan boldogan készülődött, csomagolt, mintha Párizsba utaztak vol­na... Odakünn szaladgál a szél, Buk­si kutya is ugat szaporán. Az éj­szaka esett egy kevéske hó,­ ro­pog a talpak alatt. Balog bácsi meg a veje a mérleget cipeli az ól mellé, a kíváncsiság ilyenkor megbocsátható. Főleg a nagyob­bik disznót érinti a kitüntetés, mármint a mázsálás, mert az egész család aggódásával és dé­­delgetésével lett a koszos kis ma­lacból ekkora jószág. Balog néni halkan kopogtat: — Sándor ... Sándor, hallod, gyere már! Kiugrik az ágyból, dideregve kapkodja magára a szedett­­vedett ruhadarabokat. A nadrág az apjáé, a pufajka a sógoráé, a bakancs is talán az övé. Mária is felébred, me­grázkó­­­dik, talán a hidegtől, talán a fé­lelemtől. Balog néni a kupica pálinka mellé egy kucsmát is keresett va­lahol Sándor fiának. Az jókedvű tornászmozdulatokkal siet az ud­varra, apja és sógora a perzselő­helyet készítik elő éppen. Feri, a sógor, viccelődéssel kezdi: — Na, mered-e leszúrni a z­sí­­rosbödönt? Jó ilyenkor nevetni, a friss le­vegő végigszalad az ember tüde­jén, de fázni nem tehet tőle,, in­­­kább melegszik valami ott belül. Balog mama átveszi a tréfát: — Nehogy megengedjétek, hogy ő szúrja le. Úgy járna, mint Ker­kics Pali, kétszer vágták le ugyanazt a disznót. Szépen le­fektették, meggyújtották rajta a szalmát, és egyszer csak uzsgyi, háromszor körbeszaladta az ud­varukat. A kertajtónál már össze­esett szegény, de még egyszer le kellett szúrni... — Igencsak sovány disznócska volt — fűzi hozzá Balog bácsi —, azért volt olyan fürge. És felszabadult örömmel kez­dődik a munka. Balog néni segít­ségül hívja a szomszéd Bogár Lajost, négynek k­önnyebb lefogni az állatot. Egy kis­ szaladgálás az akolban, végre Ferinek sikerül elkapni a disznó farkát, a szom­szédnak pedig a füleit. Sándor és Balog bácsi azon fáradozik, hogy megdöntik a „kis kert”. Mikor ez is sikerül, Balog bácsi készülődik a késsel. A nagy sikí­­tás miatt S­­­odornak kiabálni kell, hogy apja megértse. — Adja ide, majd én, édes­apám... ■ Ránéz az öreg, huncutul ka­csint hozzá, átadja a kést, és meg­keresi ujjaival a helyet. — Ide szúrd ... A, disznó hörög, meleg vére cso­rog a tálba. Sándor felnéz sógo­rára, tekintetében diadallal, mért kell úgy lenézni egy pesti laka­tost? — Na, zsírosbödön! — mondja, és jót­ nevetnek. Ugyanez megismétlődik a má­sik­ kocával is, de azt már Ba­log, bácsi szúrja le. Neki is kijár a dicsőségből. Közben Kata, Sándor húga is ,kidugja az orrát. S méghozzá nem is jön üres kézzel. Öblös bögrékben meleg bort osztogat, fahéjjal fűszerezett „lélekmelegí­­tőt”. Persze, a mázsálás is izgal­mas pillanatok sorozata. Balog bácsi rakja a súlyokat, mindenki feszülten figyel. — Kétszázharmincöt — mond­ja az öreg. Alig észrevehetően megremeg kezében a bögre, örül. — Hogy kikupátt a nyavalyás! — meséli Balog néni. — Olyan koszos volt választási korában, hogy azt hittem, megdöglik. Sándor nézi a szüleit. Megöre­gedtek ugyan, ez meg is látszik mindkettőjükön, ő maga is, húga is a felnőttkor éveit tapossák, de mintha még­se változott volna semmi. Amióta csak az eszét tud­ja, ez a jelenet mindig lejátszó­dott, azzal a különbséggel, hogy nem mindig kettőt­ és nem min­dig kétszázharmincöt kilósat vág­tak ... árnyékok imbolyognak a falon, Buksi korgó gyomorral bámész­kodik. A kazánokban víz siste­reg. A tüzelés asszonyi munka, de leginkább a gyerekekre bíz­zák. Most Mária tüzel, a pesti menyecske, itt is, ott is sürgölő­dik, igyekszik hasznosítani magát. Aranyos teremtés — gondolja Balog néni, pedig ő falusi lányt szeretett volna fiának. No de most már mindegy. S­ mire a reggeli vonat a ker­tek­ alatt elszalad, s teljesen ki­világosodik, a két disznó szétda­rabolva gőzölög az asztalokon. A reggeli már friss májból készül, s­­de jól is esik a falat. Ezer a tennivaló, mindenki megtalálja a magáét. Csak Balog néni furfangoskodik néha. Mint a mesékben szokták a szegény­­legényt, úgy teszi próbára ő is újdonsült menyét. Ravasz mo­sollyal szól: — Kislányom, nincs kedved belet tisztítani? Gyere, megcsi­náljuk ketten. Mária hősiesen viseli sorsát. Soha életében nem­­ vakargatott belet. — Egész jól áll a kezedben — állapítja meg térgy­agosát, Ba­­log néni. Nem sok idő múltán azonban következik a. második próbatétel. A .disznótoros kását kell .megfőznie, i.ki már nem fa­lusi .lányt vett e! . fiam — gon­dolja Balog nézi —, majd én megtanítom a­ pe.7 . !~vizonykát olz életre ... De a le.....gyobo . mégis a vacsora főzzés. A két fk.talasz­­szony főz: Mária és lé — Hadd látom, mil­ én ize van mondja Balog Jovési, tetszik neki a játék. — Ne sajnáljátok a matériát! — kiabál be Feri sógor is, egész nap be nem áll a szája. S mert a vacsora kitűnően si­ker­ült, nem is törődik senki a fárad­.'.ggal. A család az­ asztal körül ül, mind­enki jó étvággyal falatozik. A töltelék gombócoknak­ pontosan olyan­­íze van, mintha Balog néni főzte volna a vacso­rát, a hurkák, kolbászok is piro­­san­ mozelygósak.­­ Balog­ néni sze­retettel nézi kis menyét, nem is hitte volna, hogy ilyen ügyes lányt, talál ez a gyerek abban a fene nagy városban.

Next