Szabad Föld, 1966. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1966-02-13 / 7. szám

1966. FEBRUÁR­ 13. Van már viharlámpa Szigorúbb lesz a bírságolás A közlekedés biztonságát nagy­ban veszélyeztetik a kivilágítatlan lovaskocsik. Igaz, hogy évekig hi­ánycikk volt a viharlámpa, az el­múlt két évben is mindössze 3 ezer került belőle forgalomba. A bukósisak és a kerékpár­ izzó után most megoldódott a viharlám­pa probléma is. A kereskedelem 120 ezer viharlámpát importált az NDK-ból, ezenkívül a hazai ipar az eddiginél jóval több, az idén 60 ezer viharlámpát gyárt. A követ­kező évekre az igényeknek megfe­lelően, sőt óvatosan még tartalék­kal is számolva, évi 80—90 ezer vi­harlámpa importjáról gondoskodott a kereskedelem. Januártól az álla­mi és földmű­vesszövetkezeti bolt­hálózatban már elegendő mennyi­ség áll rendelkezésre az eddig sok­szor hiába keresett cikkből. Az érvényben levő közlekedési rendelet betartása érdekében ez­után a rendőri szervek szigorúan ellenőrzik a lovaskocsik kivilágítá­sát és a mulasztókat megbírságol­ják. Szabad Föld Csirke, tojás, pecsenyeliba Egy közös baromfitenyésztő-telep zárszámadása Kecskemét nyolc termelőszö­vetkezetének közös baromfite­nyésztőtelepén megtartották a zárszámadást. Paksi József te­lepvezető a társgazdaságok kép­viselői előtt számolt be az 1965. évi gazdasági mérlegről. Eszerint a közös üzem létre­hozása óta tavaly gazdálkodott a legeredményesebben. Tojás­tervét 107 százalékra teljesí­tette, tojótyúkonként 219 to­jást értékesítettek. Rántani­­való csirkéből a tervezettnél 11 ezerrel többet adtak­ a fogyasz­tóknak, ezenkívül 3200 pecse­nyelibát is neveltek eladás­ra. A telepen jelenleg több mint 12 ezer pecsenyecsibét nevelnek, amit márciusban ér­tékesítenek majd. Ez évi tojás­­értékesítési tervük csaknem kétmillió darab. A múlt év bevételéből 620 ezer forintot osztanak szét a társgazdaságok között, a többit pedig a telep fejlesztésére, kor­szerűsítésére fordítják. Egy 85 éves máktermelő tanácsai A termelőszövetkezetek leg­több helyen munkaerőhiánnyal küzdenek — a mák pedig mun­kaigényes növény. Valószínűleg ezért húzódnak a nagybani ter­meléstől. De a háztájiban sem sikerül sok embernek a mákter­més. Hadd mondjam el tapasz­talataimat. Én a fehér virágú, kék má­kot ajánlom termelésre, mert íz­­letesebb, mint a piros virágú fekete mák. A magágy legyen jó erőben levő humusz talaj. Szeptemberben legjobb a mély­szántást végezni, mert a kései lágy szántást nem szereti. A ve­tés mélysége ne legyen egy cen­tinél nagyobb. A vetés után azonnal nehéz hengerrel le kell nyomtatni. Én ezt sortaposással szoktam helyettesíteni. Mikor a mák kikel, s már látszik a so­ra, akkor 15 centi széles kapá­val megsaraboljuk, de ne hosz­­szába, hanem keresztbe! így nyerjük a négyzetes kockákat. Egyelésnél ezen a 15 centis kockán hagyjunk három, eset­leg négy tő mákot. Mikor a mák 4—5 levélben van, holdan­ként 100 kiló pétisót adunk. Le­hetőleg száraz, napos időben szórjuk ki, ezt nagyon meghá­lálja. Én még nyáron 150 ölre kiszórtam 20 kilót, nagyon is kövér lett s jó termést hozott. Ha javaslataimat követik a máktermelők, három év múlva, remélhetőleg nem lesz mák­hiány ..Ezt tanácsolja kedves lapom olvasóinak a 85 eszten­dős Hegedűs Elek Kúnszentmárton Szeretnék hozzászólni a Miért hiánycikk a mák? című cikk­hez. Lóugrás szerint 'illető gazdasági fejtörő A mellékelt ábrában az X-szel jelölt négyzetből kiindulva és lóugrás sze­rint haladva olyan talaj­művelő gépcsoport nevét olvashatjuk,­ amely a korszerű gazdaságokban mindenütt megtalálható. Hatásuk főként a kötött­ nehéz talajokon előnyös. Beküldési határidő: 1966. február 19. A helyes megfejtést és a nyertesek névsorát február 27-i szá­munkban közöljük. A megfejtők között a Magyar Mezőgazdasági Könyvkiadó ajándékaként húsz szakkönyvet sorsolunk ki, s azokat a Szövetkezeti Könyvszolgálat küldi meg. A január 30-i rejtvényünk helyes megfejtése: A mezőgazdaság szocialista átszervezése. A sorsoláson könyvet nyertek: Dömötör Mária dísznövényter­mesztő, Szomód, Fő utca 88. Szíjjártó János sertésgondozó, Aszaló, Rákóczi u. 53. Bán Mária zöldségtermesztő tanuló, Nagyléta, Fenyő tér 18. Szilágyi Imre tszcs-tag, Kállósemjén, Ujfalurét 1. Pénzes Sándor öntözőmunkás, Balmazújváros, Hámán Kató út 21. Krámer Károly frsz-méhész, Paks, Cseresnyés puszta. Kovács Zoltán mg. gépSzerelő-tanuló, Berettyóújfalu, Kollégium. Baudermann Dezső kádár, Gyula, Toronyi u. 8. Orbán János szőlőtermelő, Gencsapátiy Dózsa út 14. ülés János kőműves, Serfenyősziget. Búzás Istvánná tsz-tag, Sárospatak, Ságvári u. 17. Kőhalmi János tsz-nyugdíjas, Dömös, Felszabadulás u. 36. Takács István DH. gazd. dolgozó, Káp­­talantóti, Bács-hegy. Tímár Sándor öntöző technikus, Endrőd, IX. ker. 629/1. Laskai Ferenc tehenész, Dévaványa, Tanya 616. Szabadi János erdőmunkás, Harkakötöny. Ifj. Molnár Sándor tsz-vontató­­vezető, Kengyel, Arany J. 47. Földes­ Frigyes állattenyésztő, Encs* Petőfi út 57. Balassa Zsigmond tsz-kovács, Tiezaszentimre, Gyöngy u. 9. Kovács M. László agronómus, Kistelek, Feketehalmi Mg. Tsz. 13 RENDELETÉRE k élüzem cím elnyerésének feltételei A földművelésügyi miniszter szabályozta az élüzem cím és a vele járó pénzjutalom elnye­résének 1966. évi feltételeit. Az állami gazdaságok közül az jogosult az élüzem címre, amely legalább hat napi mun­kabérnek megfelelő nyereség­részesedést fizet; a gazdaság ütemtervében megtervezett összes értékesítési árbevételt tel­jesítette; az egy dolgozóra ju­tó halmozott termelési értéket, az 1965. évihez képest, legalább két százalékkal növelte; egy redukált szántóról a termelési igazgatósági átlagnál nagyobb teljes termelési értéket ért el. Egyéb feltételek: főbb ter­ményekből és állati hozamok­ból a termelési igazgatóság át­lagát, valamint a jól gazdálko­dó tsz-ek megyei átlagát meg­haladó hozamok elérésére, a bemutató gazdaságokban a munkaterv teljesítése, figye­lembe véve a körzetükben mű­ködő mezőgazdasági termelő­­szövetkezeteknek adott szak­mai, műszaki stb. segítséget is. Az utasítás szabályozza a gépjavító állomások, gépállo­mások és egyéb mezőgazdasági jellegű vállalatok és üzem-fel­­tételeit is. Mindegyik üzem számára közös feltétel a szo­ciális, egészségügyi, baleseti és tűzvédelmi rendelkezések meg­tartása. A bemutató gazdaságok feladatai A Földművelésügyi Minisz­térium a bemutató gazdaságok 1966. évi munkatervének elké­­szítéséhez az alábbiakat java­solja: legyen feladata a gazda­ságoknak a szálas — elsősor­ban a pillangós évelő takar­mányfélék — korszerű telepí­tésének, termesztésének és be­takarításának technológiájának bemutatása, a lucerna és vö­­rösheremag termesztésének, a kártevők elleni védelemnek és a mintalegelőknek bemutatá­sa. További feladatok: fajta és műtrágyázá­si bemutatók; a burgonyatermesztés korszerű módszerei; öntözés; szarvas­marha-tenyésztés; sertéstartás; üzemi takarmánykeverés gép­pel; gépesítés, a gépek karban­tartása, üzemi javítása; üzem­­szervezés, a szállítás szervezése, önelszámolás, önköltségszámí­tás. Az említetteken kívül több speciális feladat is szerepel az FM javaslatában a gyümölcs­­termesztés, a szőlőtermesztés, a zöldségtermesztés, a növény­­védelem, a baromfitartás és az állategészségügyi kérdések kö­réből. Könnyítés a pénzügyi intézkedéseknél A Földművelésügyi Miniszté­rium közleménye felhívja a tsz-ek figyelmét, hogy a kü­lönféle hatáskörök leadásának eredményeként sok olyan pénzügyi és zárszámadási kér­­dés a járási és megyei szervek­nél elintézhető, amely eddig a minisztérium hatáskörébe tar­tozott. Ezért az FM Pénzügyi Fő­osztálya kéri a termelőszövet­kezetek vezetőit, hogy az ügyek gyorsabb elintézése érdekében pénzügyi természetű ügyeikkel elsősorban az illetékes helyi szervekhez forduljanak, mert minisztériumi szinten történő ügyintézés esetén a megyei és járási szervek véleményének bekérése csak késlelteti az ügyek elintézését és felesleges levelezéseket okoz. Állami támogatás fásítására A földművelésügyi miniszter utasítása szerint a termelőszö­vetkezetekben a mezőgazdasá­gi művelésre alkalmatlan terü­letek erdősítésével, valamint a fásítással, a mezővédő erdősá­vok telepítésével, a legelők és majorok fásításával, az erdők és fásítások ápolási és tisztí­tási munkáival kapcsolatban, talajelőkészítés, ültetés, vetés, dugványozás, pótlás, ápolás költségeinek fedezésére az ál­lam — öt—húsz évre — vissza nem térítendő támogatást nyújt. Az illetékes állami erdőgaz­daság a tsz részére ingyenesen elkészíti külön-külön a tavaszi és az őszi idényre a költségve­tést is tartalmazó részletes fá­sítási kivitelezési tervet. A termelőszövetkezetben szükséges fásítási munkákat a tsz, vagy az erdőgazdaság vég­zi el, ide vonatkozóan előzete­sen írásban kell megállapodni­­uk. Az erdőgazdaság ingyene­sen látja el a termelőszövet­kezeti kivitelezésben megvaló­suló fásítási munkák szakmai irányítását. A vissza nem térítendő álla­mi támogatáshoz az engedélyt a járási tanács mezőgazdasági és pénzügyi osztálya adja meg. A kivitelező tsz, illetőleg erdő­gazdaság a fásítási munkákat befejezésük után 15 napon be­lül, de legkésőbb 1966. decem­ber 15-ig köteles a mezőgazda­­sági osztálynál bejelenteni. Talajjavítás A földművelésügyi miniszter mó­dosította a termelőszövetkezetekben végzendő talajjavítás, talajvédelem és vízrendezés eddigi szabályait. A módosító utasítás többek kö­zött kimondja, hogy az OMMI kö­teles az igényelt 1967. évi talajjaví­tási munkákról részletes vizsgála­tokon alapuló és a talajjavítási munkák kivitelezési utasításait is magában foglaló szakvéleményt ké­szíteni. A szakvéleményben üze­menként, ezen belül talajtípuson­ként és javítási módonként, a ta­laj típusát legjobban jellemző ré­szén és egyik oldalánál a dűlőút­­tal határolt egy kat, hold nagyságú területen ellenőrző parcellát kell megjelölni, amelyet a talajjavítási szakvéleményben (vázrajzban) fel kell tüntetni. Az ellenőrző parcel­lán talajjavítást nem szabad vé­gezni. Az ellenőrző parcellák és a javított területek termését — a ter­méseredmények összehasonlítása céljából — évenként a táblatörzs­­könyvbe be kell jegyezni. Egységes önköltségszámítás a tsz-ekben Az illetékes minisztériumok együttes közleménye tartalmazza az állami gazdaságok és a mezőgaz­dasági (halászati) termelőszövetke­zetek ágazati költség- és önköltség­­számításának egységes módszeréről szóló előírásokat. A termelőszövetkezetekben az önköltségszámítás szükségességét — a felkészültségtől is függően — a vezetőség dönti el. A közlemény megállapítja az önköltség fogalmát is. Eszerint az önköltség egy meg­határozott termény, termék, telje­sítmény és szolgáltatás egységének — egy mázsa, egy liter stb. — elő­állítására fordított élő- és holtmun­ka pénzben kifejezett értéke. Ezután a közlemény felsorolja az önköltségszámítás formáit, megálla­pítja a költségek elszámolásának általános szabályait, a költségek időbeni elhatárolását és egyéb ide­vonatkozó kérdéseket tisztán

Next