Szabad Föld, 1967. július-december (23. évfolyam, 27-53. szám)

1967-10-29 / 44. szám

4 Fiatalok lépnek a nyugdíjasok helyébe ZSÁMBÉKI BESZÉLGETÉSEK Néhány évvel ezelőtt még öt­venkét év volt az átlagéletkor a zsámbéki Új Élet Tsz-ben. Ebben a Budapesthez közel fek­vő községben még erősebben érvényesült a nagyváros szívó hatása, mint a távolabbi vidé­keken. A fiatalokat csábította a nyolcórás munkaidő, a biztos kereset, az állandó, folyamatos foglalkoztatás, a kulturáltabb élet. Mi a helyzet most? To­vább öregszik-e a zsámbéki Új Élet Tsz tagsága? — Kezd a helyzet megváltozni nálunk — újságolja örömmel Szín Béla, az elnök, aki maga is fiatal ember, majd hozzá­teszi: — Most már ott tartunk, hogy minden nyugdíjba menő szö­vetkezeti gazda helyére fiatal ember lép, megvan az utánpót­lás. Az elnök statisztikával is szemlélteti az örvendetes válto­zást. A szövetkezetben, évente tizennyolc—húsz ember megy nyugdíjba. Ezzel szemben a múlt évben szövetkezeti gazdá­vá lett tizenöt családtag és hét alkalmazott kérte, hogy minő­sítsék át tsz-gazdává. Az új szö­vetkezeti törvény hatására nyil­ván még többen kapnak kedvet a belépésre. Nincs szükség a kiskapura . Ez a változás tulajdonkép­pen az új tsz-törvény hatására történik — magyarázza az el­nök —, hiszen már a múlt év­ben is elég sok szó esett arról, hogy a régi törvény elavult és mi a régi keretek között is igyekeztünk igazságosabbá ten­ni a jövedelemelosztást, ameny­­nyire lehetett. Miután a régi tsz-törvény ér­telmében a családtagok nem kaphattak háztáji földet, akkor sem, ha teljes jogú tagjai vol­tak a tsz-nek, úgy segítettek ezen, hogy az ilyen fiatalok fe­les kukoricát kaptak megműve­lésre. Most már nincs szükség az ilyen „kiskapura”. Viszont ennek a közösségnek a példája is bizonyítja, hogy az új törvény létrejöttét az élet diktálta. Mit szól a zsámbéki Új Élet Tsz elnöke azokra az aggodal­maskodó kérdésekre, hogy a kö­zös terület rovására esetleg majd nagyon megnő a háztáji terület? — A háztáji terület egyes családok esetében nemcsak nö­vekedik nálunk, hanem csökken is — feleli az elnök —, vagyis egyes családok a korábbinál többet kapnak, mások keveseb­bet, aszerint, hogy mennyit ér­demelnek. Persze valamennyi­vel tényleg több lesz az összház­­táji terület a korábbinál. Számí­tásunk szerint ez a többlet ná­lunk mintegy 50—60 hold lesz. Ezután az elnök azt fejtegeti, hogy a háztáji terület juttatá­sánál figyelembe kívánják ven­ni a munkateljesítményen kívül azt is, hogy ki mennyire becsüli meg a közös vagyont, ki milyen fegyelmezetten vesz részt a kö­zös munkában és a kezdők sem kaphatnak mindjárt annyit, mint azok, akik évek óta jó munkájukkal elősegítették a tsz erősödését. Az újonnan belépők az első évben 800 négyszögöl háztájit kapnak. Tagok és alkalmazottak Az új tsz-törvény gyakorlati érvényesítésénél mit tartanak legfontosabbnak a zsámbéki Új Élet Tsz-ben? — Azt — hangsúlyozza az el­nök —, hogy a szövetkezeti gaz­dák alaposan ismerjék meg a régi és az új tsz-törvény közötti különbséget. Mi úgy szoktuk kezdeni a fontosabb rendelke­zések ismertetését, hogy a veze­tőségi értekezletre meghívjuk a jogtanácsosunkat. Megkérjük, hogy mondja el az új szabályo­kat úgy, hogy azt minden ve­zetőségi tag megérthesse. Ez­után a vezetőség tagjai tovább­adják az ismertetést a brigádok­nál vagy a munkacsapatoknál. Monoki Endrével, a tsz főme­zőgazdászával bejárjuk a tsz ha­tárát. Megkeressük Tóth Já­nost, aki alkalmazottból szövet­kezeti gazda lett. A fiatal trak­toros így indokolja elhatározá­sát: h így többre rúg a jövedel­mem. Pénzben annyit keresek, mint az alkalmazotti minőség­ben itt dolgozó traktorosok, a háztáji területem viszont na­gyobb, mint az alkalmazottaké. Ez így nagyon egyszerűnek látszik. De ne hallgassuk el azt a vitát sem, ami a tsz-tagok és az alkalmazottak között időn­ként még mindig kiújul. A zsámbéki Új Élet Tsz tagjai kö­zött is vannak, akik így véle­kednek az alkalmazottakról: „Könnyű nekik, az ő keresetük száz százalékig biztosítva van, akár jó az időjárás, akár rossz." És hogyan áll ez a szövetkezeti gazdáknál? — Inkább most már elvi kü­lönbségről van itt szó — mond­ja a főmezőgazdász —, arról a szabályról, hogy a szövetkezeti gazdák jövedelme csak 80 szá­zalékban van garantálva, az al­kalmazottaké pedig természete­sen 100 százalékra. A szövetke­zeti gazdák tehát 20 százalék­ban vállalják a termelés koc­kázatát. De hangsúlyozom ismét, hogy ez régóta már csak elvi kötöttség. Nem is emlékszem rá, mikor volt utoljára olyan esztendő, amikor a tsz nem tel­jesítette a tervét. A főmezőgazdásszal együtt megkérés­ük a határban Leili Jánost is, aki családtagból lett ifjú szövetkezeti gazdává. Mind­össze tizennyolc éves. Így nyi­latkozik : — Nemcsak én léptem be, ha­nem a nővérem­, Teri is kérte a felvételét. A vezetőség már tár­gyalta is az ügyét, és úgy hatá­rozott, hogy javasolja a közgyű­lésnek a felvételt. Leili Teri eddig Budapestre járt dolgozni. Azt az időt, amit eddig utazással töltött, hasznos munkára, vagy pihenésre, eset­leg tanulásra fordíthatja. De van a kérdésnek másik oldala is. A faluba visszatérő fiatalok találnak-e állandó, folyamatos foglalkoztatást, vagy pedig a régi parasztélet keretei fogad­ják őket, az idényszerű munka és az ezzel járó rendszertelen jövedelem? — A tsz gazdasági tevékeny­ségét állandóan bővítjük — so­rolja az elnök —, van keltető­üzemünk, csomagolóüzemünk, szeszfőzdénk, vendéglátó üze­münk, tésztakészítő üzemünk és a most épülő ötezres baromfi­­telepünk is állandó foglalkozta­tást nyújt jó néhány tsz-tagnak. Az ésszerűség alapján Az elnök szépen, ízlésesen csomagolt, kézzel készített csiga­tésztát mutat a következő sza­vak kíséretében: — Nézze meg ezt a csigatész­tát. Ilyent géppel nem lehet ké­szíteni. A minőség tekintetében álljuk a versenyt a nagy tészta­gyárakkal. Viszont az árak te­kintetében ezt már nem mond­hatjuk. Érthető, hogy a gyárak olcsóbban állítják elő termé­keiket. Legyen tehát minőségi megkülönböztetés, ami kifeje­zésre jut az árakban, és amit a piac is elfogad. Az elnök szavaira talán azt mondhatjuk, hogy már eddig is sok olyan kérdés megoldódott, amelyeket a tsz-gazdaságokban az élet, a gyakorlat vetett fel. A hamarosan életbelépő gazda­sági reform keretei között pedig még nagyobb lehetőségek kínál­koznak ahhoz, hogy rugalma­san, az ésszerűség követelmé­nyeinek megfelelően cseleked­jünk, akár piacról, árakról, ex­portjogról, vagy bármiről is van szó. Teszkó Sándor Tízéves a sárvári gimnazisták öt holdon gazdálkodó „Példa­­mutatás” nevű ifjúsági termelő­szövetkezete, amely a törvényes alapszabály szerint sajátos munkarenddel és jövedelem­elosztással működik. Tagsága állandóan változik, a végzős diákok helyébe az elsősök lép­nek. Minden osztály tanulói he­tenként egy napig dolgoznak a közös földeken, s mire érettsé­giznek, a zöldségkertészetet is megtanulják. A szünidei mun­káért munkaegységet kapnak. A beruházási alapból az elmúlt években öntözőberendezést, ker­ti traktort, üvegházat vásárol­tak. Az ifjúsági szövetkezet tag­sága saját erőből és állami hoz­zájárulásból négylakásos peda­gógus lakóházat is épített taná­raiknak. Képünkön: Szedik a karfiolt a IV. osztályosok. Szélesvásznú magyar—szovjet koprodukció Rendezte: JANCSÓ MIKLÓS BEMUTATÓ: NOVEMBER 4-ÉN Kísérőműsori ÓDA Magyar rövidfilm Csak 16 éven felüliek látogathatják -Szabadföld 1967. OKTÓBER 29. Galóca, vagy csiperke? Fokozott mérgesgomba-veszély! A ragyogó őszi hétvégeken a kirándulók tízezreit csa­logatják az erdők, amelyek a szokatlanul párás, meleg idő hatására tömegével kínálják gombatermésüket. A sokféle fi­nom gomba között hihetetlen mennyiségben teremnek és találhatók mérgesgombák. A gyilkos galócából például — amelynek a főszezonja június volt, de akkor alig jelentke­zett — most annyi van, hogy egyes vidékeken alig lehet tő­lük lépni. A mérgező gombák között bőségesen található a fehér­­színű, ragadós ugyancsak gyilkos­ galóca, amit a hozzá nem értők könnyen összetévesztenek a csiperkével. Ugyancsak nagy számban terem a súlyos mérgezést okozó nagy dög­gomba, amely csalóka fehér-szürkés kalapja, rózsaszín le­mezei, s formája miatt, szintén összetéveszthető a csiperké­vel. Az Erdészeti Egyesület a szerencsétlenségek elkerülése végzett, nyomatékosan felhívja a kirándulók, gombaszedők figyelmét a fokozott mérgesgomba-veszélyre, s az összegyűj­tött gombák ellenőrzésének szükségességére. Tejfeldolgozó a termelőszövetkezetben Országosan is újnak számító kezdeményezés megvalósításán fáradozik Zala megyében a lenti Szabadság Termelőszövetkezet. Az elképzelések szerint olyan tejüzemet építenek, amelyben a sajátjukon kívül a környező szövetkezeti gazdaságokban ter­melt tejet is feldolgozzák. A fel­dolgozó üzembe helyezése után, mind tejjel, mind pedig tejter­mékkel a szövetkezeti üzem lát­ja el a járási székhelyet és kör­nyékét. A kezdeményezést a hivatalos szervek mellett a megyei tejipa­ri vállalat is támogatja. Az utóbbi ugyanis a szövetkezeti üzem révén mentesül szállítása gondjai jó részétől. A tejfeldol­gozás megszervezésével a szö­vetkezetben lehetőség nyílik a sertéstenyésztés és hizlalás na­gyobb arányú növelésére is. A fölözött tejet és egyéb terméke­ket ugyanis ilyen célra használ­ják fel. Húsz fokos hegyaljai mustok Tokaj-hegyalján félidejéhez érkezett a szüret. A vidék 28 községében működő átvevőhe­lyek már csaknem teljes egészé­ben felvásárolták a szerződések­ben lekötött 50 000 hektoliter mustot, de még további 10 000 hektoliter értékesítésére számí­tanak. A minőség az október sok napfényének hatására számotte­vően javult: a mustok átlago­san 20 cukorfokosak, jobbak, mint az utóbbi két esztendőben.

Next