Szabad Föld, 1967. július-december (23. évfolyam, 27-53. szám)
1967-10-29 / 44. szám
1967. OKTÓBER 29. Szovjet űrlaboratórium a Venuson A szovjet tudomány és technika ismét világraszóló sikert aratott: október 18-án a Venus 4. automatikus űrállomás simán leszállt a Venus bolygó felületére és fontos adatokat szolgáltatott a bolygóról és légköréről. A Venus 4. Földünktől 127 napon át száguldott a világűrben az Esthajnal Csillag felé. A műszerei által Földünkre továbbított mérési adatok olyan új ismeretek birtokába juttatták a tudományos világot, amelyekkel kapcsolatban eddig csak többékevésbé megalapozott, inkább feltételezésekre szorítkozó elelképzeléseink voltak. Azt a műszerkomplexust, amely a mérési adatokat közvetlenül a Földre juttatta, egy nálánál jóval nagyobb űrlaboratórium nagy magasságból bocsátotta a Venus légkörébe. Az egyméteres átmérőjű, 384 kilós állomás információs adását 28 kilométer magasságban kezdte meg és leszállása után fejezte be. A Venus felszínére ejtőernyők segítségével ereszkedett le a gömb alakú műszerkamra. A kisebb méretű fékező ejtőernyő mintegy 26 kilométer magasságban nyílt ki, bolygóközelbe érve pedig a nagy ejtőernyő is kinyílt és a berendezés sebességét másodpercenkénti néhány méterre csökkentették. Közben a fedélzeti rádió már teljes intenzitással működött. A szerkezet mérési adatait elektromágneses jelzésekkel továbbította a földi megfigyelő pontokra. A feldolgozott adatokat a TASZSZ hírügynökség a napokban közölte. E közleményből kitűnik, hogy a Venusnak nincsenek a Földéhez hasonló sugárzási övezetei, és nincs számottevő mágneses mezeje. A műszerek által továbbított adatok tehát megcáfolták azt az elképzelést, miszerint a naprendszer valamennyi bolygójának van mágneses tere. A repülésközbeni mérési adatok kimutatták, hogy a Nap kozmikus sugárzásának ereje az idén több százszorosan felülmúlta az 1964 —65. évit és egyelőre tovább növekszik. A Venus 4. mérési adatai szerint az Esthajnal Csillag légkörének legfőbb alkotó eleme a széndioxid (90—95 százalék). A műszerek nitrogén jelenlétét nem jelezték. Elenyésző menynyiségben víz is van az Esthajnal Csillagon, a víz és az oxigén együttes mennyisége azonban nem több 1,6 százaléknál. A Venus hidrogén bulikában körülbelül ezerszerte kevesebb hidrogén található, mint a Föld magas légkörében. A felderített bolygó felszínén a hőmérséklet 280 C-fok, a légnyomás pedig 15—22 atmoszféra. A szovjet tudósok és szakemberek újabb nagyszerű sikere világszerte elismerést váltott ki. A szakértők egybehangzóan megállapítják, hogy ez a teljesítmény ismételten tanúsítja a szovjet űrkutatás előnyét az amerikaival szemben. Erre utal a Washington Daily News című lap írása is, amely megállapítja: a Venus 4. sikeres kísérlete a Szovjetunió győzelme, de tágabb értelemben az emberi tudás nagy sikere. Ez az esemény ismét megmutatta, hogy az ember olyan tudományos hódítások küszöbén áll, amelyek meghaladják az előző generáció tudományos regényíróinak legmerészebb elképzeléseit is. Az Evening Star mindehhez hozzáteszi, hogy a Szovjetunió óvatos becslés szerint is hat évvel megelőzte az Egyesült Államokat az űrkutatásban. A politikai és közéleti személyiségek éppúgy, mint az egyszerű emberek Moszkvába küldött táviratok ezreiben fejezték ki gratulációikat és további sikereket kívántak a szovjet tudomány és technika kimagasló képviselőinek. Kádár János, Losoncai Pál és Fock Jenő a Szovjetunió vezetőihez intézett üdvözlő távirataiban a többi közt ezt írták: „A Venus 4. szovjet űrállomásnak a Venus bolygó felületére történt sikeres leszállása alkalmából kérjük, fogadják a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és kormányának, egész népünknek gratulációját, őszinte jókívánságait."’ Naprendszerünk Napközelben keringő bolygói Az egerbaktai Dobó István Tsz asszony tagjai földiepret ültetnek. Szálkai T. Sándorné fürgén halad a csapat élén, s a Jákob Istvánné által kihúzott zsinór mellett palántázza a jól jövedelmező szamócát. (Berendi Ferenc felvétele) -j SABAPfölD • Új mechanizmus „belülről" (Folytatás az 1. oldalról.) — Pillanat, hadd mondjam végig. A jelen az, hogy a belvíz, az aszály ellen még nem tudunk védekezni. Száz hold számra ment tönkre a termésünk! — A kevesebbet viszont könynyebb felszedni, nem? — Könnyebb, ha az emberek akarják. — Itt ne akarnák? Az „Úttörő” mindig tagjai öntudatáról volt híres! Arról, hogy a hagyományos munkaszervezet és jövedelemelosztás mellett is sorra nyerte a vándorzászlókat... — Tudom, hogy ez most burkolt bírálat volt. Bennünket konzervatívnak tartottatok és a jelen úgy mutatja, mintha csakugyan azok lettünk volna. Persze a hatvanforintos munkaegység mellett volt öntudat. Csakhogy az aszály meg a víz ezt ötven forint alá szorította, és ... — Azt hiszem, értem. A régi módszerek a szövetkezeten belül is elégtelennek bizonyulnak már. Ez a jelen. Mi lesz a jövő? — Csakis az új mechanizmus, befelé is más módszerek, mert különben megrekedünk. Iparszerű fegyelem — Mi lesz ennek a lényege? — Ugyanaz, mint a külsőnek. Az anyagi érdekeltség előtérbe kerülése differenciált módon alkalmazva. A tagság egy része ugyanis elszakadt már a hagyományoktól, vállalja, sőt igényli az iparszerű elfoglaltságot. Ebből a rétegből kikerülnek a traktorosok, állattenyésztők, műhelymunkások, velük a legkorszerűbb üzemszervezést valósítjuk meg, iparszerű fegyelem mellett. — A másik rész nyilván a „makacs hagymás”, aki nem szeret „dudaszóra kezdeni”, vezényszóra hallgatni? — Körülbelül. Ezeknél az embereknél a jövő a vállalásos munka lesz, kötetlen munkabeosztással, de az árubevételtől függő részesedéssel. Akkor majd nem lesz kint hagymánk októberben. — Mikor lép életbe ez az új módszer? — Sajnos ezt nem lehet rendelettel bevezetni. Van, aki az egyéni jövedelmet szereti, de az egyéni felelősséget kevésbé. Remélem azonban, hogy jövőre a hagyma meg a kapások legalább 60 százaléka már vállalásos alapon terem. — Azt mondtad Bíró elvtárs, hogy „sajnos”. Jobb lenne rendelettel? — Ügyes a keresztkérdés, de felesleges. Én ugyanis valóban híve vagyok a tsz-demokráciának. Sajnos ezt a mi vezetőségünk friss példával tudja bizonyítani. — Miért sajnos? — Hallgasd meg, azután válaszolj. Az idén jött a belvíz. Láttuk, hogy nem tudunk minden háztáji kukoricát partos földön kiadni, fenyeget a veszély, hogy az egyik tagnak 40 mázsás termése lesz, a másiknak talán tíz sem. — Mit lehet ez ellen tenni? — Mi azt javasoltuk, műveljük egyénileg, de osszuk el átlagosan a háztáji földek termését. Mikor egy picit kisütött a nap, leszavaztak bennünket. Be is ütött a baj, az eső visszatért, a kukoricák egy részét megnyomta a víz. Megint segíteni akartunk. Felajánlottuk, hogy a rossz táblákat közös célra besilózzuk —, így a helyét is korán bevethetjük — és kárpótoljuk azokat, akiknek a földje ebbe a táblába esett. 100 elemkint 80 kiló árpával. Ezt se fogadták el. Tiszteltük a demokráciát, így jutott tízmázsás terméshez a tagság egy része, míg mások 40 mázsát vittek haza. Ehhez mit szólsz? Ki jár jobban? — Engedd meg, hogy most én térjek ki a kérdés elől... Inkább azt kérdezném, mi lesz a háztájival jövőre? — Már határozott a közgyűlés az új törvény végrehajtásáról. Mindenki személy szerint kap háztájit, alá eléri a 120 munkaegységet. Ekkor jár fél hold, innen fokozatosan emelkedik, és 500 egységnél eléri az 1600 élet. — Ki jár ezzel rosszul? — Aki eddig jogtalanul kapott, de az olyan, ember nálunk kevés volt. Meg aki magányos, de nincs sok munkaegysége. Azok eddig többet kaptak. — És ki jár jól? — Aki sokat dolgozik, ahonnan többen dolgoznak egy családból, meg az öregek. Egy nyugdíjas öreg pár eddig 1200 élet kapott, ezután egész holdat adunk nekik. Vagyis jobban jár a tagság 80—85 százalékka. Még jobban azok, akik hazahívják a gyerekeiket. — Más változás a háztájival nem lesz? — Értem a célzást. Csakugyan én tettem a kongresszus után a Szabad Földben azt a nyilatkozatot, hogy a háztájit meg a közöst szervesen össze kell kapcsolni. Kell is. Hozzájárulunk, hogy a tagság a háztáji 40 százalékán belterjes kultúrát — itteni viszonylatban ez azt jelenti, hogy hagymát — termeljen. Ez is a népgazdaság asztalára kerül. Ennél nagyobb arányt azonban nem engedünk. — Igazán nem akarok kötözködni Sándor bátyám. De ha most nincs elég munkaerő aközös hagymatermelésihez, odahaza meg szívesen csinálnák, akkor miért kell ezt korlátozni? — Ez is a jelen meg a jövő keveredése. A tsz-tag ma még csak azt tekinti jövedelemnek, amit a munkaegységre kap. A háztáji szerinte „egyéni ügyesség”, ahhoz a közösnek semmi köze. A hagymát viszont csak forgóban lehet termelni, a forgó pedig nálunk telített. Ha többet adunk a hagymaföldből háztájiba, kevesebb marad a közösben. Akkor pedig csökken a munkaegység értéke. És hiába nő a tag jövedelme otthon, ha a részesedése kevesebb__ — Értem! Ez a jelen. Mi lesz a jövő? — Még több műtrágya, még több gép. Még alacsonyabb önköltség. És akkor a közös „megél” a búzából, hízóból, tejből, cukorrépából. A tag pedig, aki mindezt előállította, odahaza saját gyönyörűségére termelhet hagymát, akár minden háztájiján ... Egészen addig, amíg a hagymát is vegyszerrel meg géppel lehet termelni! Kellemetlen kérdés — Azt hiszem ez még a távoli jövő kérdése. De remélem, addig is sok hasznot hoz majd ez a „külső-belső” új mechanizmus. Szeretnék azonban visszakanyarodni a tsz-demokráciához és feltenni az utolsó, igaz, nagyon kellemetlen kérdésemet. — Tessék, nem vagyok sértődés. — A tsz-vezetőségeket ezután titkos szavazással választják. Ha most járna le elnöki megbízatásod, milyen érzéssel állnál a titkos szavazás elé? — Sok a gond, sok a vita most a belső életünkben, de a mi tagságunk mégis minden körülmények között ragaszkodna ahhoz, hogy az elnök a saját soraiból kerüljön ki. Én érzem olyan tisztának a szándékaimat, hogy bízom benne: nem fordulnának el tőlem. Vagy ha igen? Hát jó munkát kívánnék annak a paraszttársamnak, aki a helyemre ülne. Lehet, sőt valószínű, hogy ez fájna nekem. De még akkor sem vagyok hajlandó arra, hogy olcsó fogásokszal népszerűséget hajhásszak, hogy zátonyra vigyem a közöst, ne merjek újat kezdeni csak azért, mert a titkos szavazáson esetleg megbuktatnak! ★ A határ és az emberek meglátogatása lám kiegészült egy kerekasztal beszélgetéssel. Az egészre visszatekintve az újságíró sem tud mást modani, minthogy valóban a jelen és a jövő keveredik az Úttörő Tsz örömeiben éppen úgy, mint gondjaiban. Földeák Béla