Szabad Föld, 1967. július-december (23. évfolyam, 27-53. szám)

1967-10-29 / 44. szám

1967. OKTÓBER 29. S­zovjet ű­rlaboratórium a Venuson A szovjet tudomány és tech­nika ismét világraszóló sikert aratott: október 18-án­ a Venus 4. automatikus űrállomás simán leszállt a Venus bolygó felületé­re és fontos adatokat szolgálta­tott a bolygóról és légköréről. A Venus 4. Földünktől 127 na­pon át száguldott a világűrben az Esthajnal Csillag felé. A mű­szerei által Földünkre továbbí­tott mérési adatok olyan új is­meretek birtokába juttatták a tudományos világot, amelyekkel kapcsolatban eddig csak­ többé­­kevésbé megalapozott, inkább feltételezésekre szorítkozó el­­elképzeléseink voltak. Azt a műszerkomplexust, amely a mé­rési adatokat közvetlenül a Földre juttatta, egy nálánál jó­val nagyobb űrlaboratórium nagy magasságból bocsátotta a Venus légkörébe. Az egyméteres átmérőjű, 384 kilós állomás in­formációs adását 28 kilométer magasságban kezdte meg és le­szállása után fejezte be. A Venus felszínére ejtőernyők segítségével ereszkedett le a gömb alakú műszerkamra. A ki­sebb méretű fékező ejtőernyő mintegy 26 kilométer magasság­ban nyílt ki, bolygóközelbe ér­ve pedig a nagy ejtőernyő is ki­nyílt és a berendezés sebességét másodpercenkénti néhány mé­terre csökkentették. Közben a fedélzeti rádió már teljes inten­zitással működött. A szerkezet mérési adatait elektromágneses jelzésekkel to­vábbította a földi megfigyelő pontokra. A feldolgozott adato­kat a TASZSZ hírügynökség a napokban közölte. E közlemény­ből kitűnik, hogy a Venusnak nincsenek a Földéhez hasonló sugárzási övezetei, és nincs szá­mottevő mágneses mezeje. A műszerek által továbbított ada­tok tehát megcáfolták azt az el­képzelést, miszerint a naprend­szer valamennyi bolygójának van mágneses tere. A repülés­közben­i mérési adatok kimutat­ták, hogy a Nap kozmikus su­gárzásának ereje az idén több százszorosan felülmúlta az 1964 —65. évit és egyelőre tovább nö­vekszik. A Venus 4. mérési adatai sze­rint az Esthajnal Csillag légkö­rének legfőbb alkotó eleme a széndioxid (90—95 százalék). A műszerek nitrogén jelenlétét nem jelezték. Elenyésző meny­­nyiségben víz is van az Esthaj­nal Csillagon, a víz és az oxi­gén együttes mennyisége azon­ban nem több 1,6 százaléknál. A Venus hidrogén bulikában kö­rülbelül ezerszerte kevesebb hid­rogén található, mint a Föld magas légkörében. A felderített bolygó felszínén a hőmérséklet 280 C-fok, a légnyomás pedig 15—22 atmoszféra. A szovjet tudósok és szakem­berek újabb nagyszerű sikere világszerte elismerést váltott ki. A szakértők egybehangzóan megállapítják, hogy ez a telje­sítmény ismételten tanúsítja a szovjet űrkutatás előnyét az amerikaival szemben. Erre utal a Washington Daily News című lap írása is, amely megállapít­ja: a Venus 4. sikeres kísérlete a Szovjetunió győzelme, de tá­­gabb értelemben az emberi tu­dás nagy sikere. Ez az esemény ismét megmutatta, hogy az em­ber olyan tudományos hódítá­sok küszöbén áll, amelyek meg­haladják az előző generáció tu­dományos regényíróinak legme­részebb elképzeléseit is. Az Evening Star mindehhez hozzá­teszi, hogy a Szovjetunió óvatos becslés szerint is hat évvel meg­előzte az Egyesült Államokat az űrkutatásban. A politikai és közéleti szemé­lyiségek éppúgy, min­t az egy­szerű emberek Moszkvába kül­dött táviratok ezreiben fejezték ki gratulációikat és további si­kereket kívántak a szovjet tu­domány és technika kimagasló képviselőinek. Kádár János, Lo­soncai Pál és Fock Jenő a Szov­jetunió vezetőihez intézett üd­vözlő távirataiban a többi közt ezt írták: „A Venus 4. szovjet űrállomásnak a Venus bolygó felületére történt sikeres leszál­lása alkalmából kérjük, fogad­ják a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának és kormányának, egész népünknek gratulációját, őszinte jókívánságait."’ Naprendszerünk Napközelben keringő bolygói Az egerbaktai Dobó István Tsz asszony tagjai földiepret ültetnek. Szálkai T. Sándorné fürgén halad a csapat élén, s a Jákob Istvánné által kihúzott zsinór mellett palántázza a jól jövedelmező szamócát. (Berendi Ferenc felvétele) -­j S­ABAPfölD • Új mechanizmus­­ „belülről" (Folytatás az 1. oldalról.) — Pillanat, hadd mondjam végig. A jelen az, hogy a belvíz, az aszály ellen még nem tudunk védekezni. Száz hold számra ment tönkre a termésünk! — A kevesebbet viszont köny­­nyebb felszedni, nem? — Könnyebb, ha az emberek akarják. — Itt ne akarnák? Az „Úttö­rő” mindig tagjai öntudatáról volt híres! Arról, hogy a ha­gyományos munkaszervezet és jövedelemelosztás mellett is sor­ra nyerte a vándorzászlókat... — Tudom, hogy ez most bur­kolt bírálat volt. Bennünket konzervatívnak tartottatok és a jelen úgy mutatja, mintha csak­ugyan azok lettünk volna. Per­sze a hatvanforintos munka­egység mellett volt öntudat. Csakhogy az aszály meg a víz ezt ötven forint alá szorította, és ... — Azt hiszem, értem. A régi módszerek a szövetkezeten be­lül is elégtelennek bizonyulnak már. Ez a jelen. Mi lesz a jövő? — Csakis az új mechanizmus, befelé is más módszerek, mert különben megrekedünk. Iparszerű fegyelem — Mi lesz ennek a lényege? — Ugyanaz, mint a külsőnek. Az anyagi érdekeltség előtérbe kerülése differenciált módon al­kalmazva. A tagság egy része ugyanis elszakadt már a hagyo­mányoktól, vállalja, sőt igényli az iparszerű elfoglaltságot. Eb­ből a rétegből kikerülnek a t­ra­k­toros­ok, álla­tt­enyés­z­tők, műhelymunkások, velük a leg­korszerűbb üzemszervezést való­sítjuk meg, iparszerű fegyelem mellett. — A másik rész nyilván a „makacs hagymás”, aki nem szeret „dudaszóra kezdeni”, ve­zényszóra hallgatni? — Körülbelül. Ezeknél az em­bereknél a jövő a vállalásos munka lesz, kötetlen munkabe­osztással, de az árubevételtől függő részesedéssel. Akkor majd nem lesz kint hagymánk októ­berben. — Mikor lép életbe ez az új módszer? — Sajnos ezt nem lehet ren­delettel bevezetni. Van, aki az egyéni jövedelmet szereti, de az egyéni felelősséget kevésbé. Re­mélem azonban, hogy jövőre a hagyma meg a kapások legalább 60 százaléka már vállalásos ala­pon terem. — Azt mondtad Bíró elvtárs, hogy „sajnos”. Jobb lenne ren­delettel? — Ügyes a keresztkérdés, de felesleges. Én ugyanis valóban híve vagyok a tsz-demokráciá­­nak. Sajnos ezt a mi vezetősé­günk friss példával tudja bizo­nyítani. — Miért sajnos? — Hallgasd meg, azután vála­szolj. Az idén jött a belvíz. Lát­tuk, hogy nem tudunk minden háztáji kukoricát partos földön kiadni, fenyeget a veszély, hogy az egyik tagnak 40 mázsás ter­mése lesz, a másiknak talán tíz sem. — Mit lehet ez ellen tenni? — Mi azt javasoltuk, művel­jük egyénileg, de osszuk el át­lagosan a háztáji földek termé­sét. Mikor egy picit kisütött a nap, leszavaztak bennünket. Be is ütött a baj, az eső visszatért, a kukoricák egy részét meg­nyomta a víz. Megint segíteni akartunk. Felajánlottuk, hogy a rossz táblákat közös célra besi­­lózzuk —, így a helyét is korán bevethetjük — és kárpótoljuk azokat, akiknek a földje ebbe a táblába esett. 100 elem­kint 80 ki­ló árpával. Ezt se fogadták el. Tiszteltük a demokráciát, így jutott tízmázsás terméshez a tagság egy része, míg mások 40 mázsát vittek haza. Ehhez mit szólsz? Ki jár jobban? — Engedd meg, hogy most én térjek ki a kérdés elől... In­kább azt kérdezném, mi lesz a háztájival jövőre? — Már határozott a közgyű­lés az új törvény végrehajtásá­ról. Mindenki személy szerint kap háztájit, alá eléri a 120 munkaegységet. Ekkor jár fél hold, innen fokozatosan emel­kedik, és 500 egységnél eléri az 1600 élet. — Ki jár ezzel rosszul? — Aki eddig jogtalanul ka­pott, de az olyan, ember nálunk kevés volt. Meg aki magányos, de nincs sok munkaegysége. Azok eddig többet kaptak. — És ki jár jól? — Aki sokat dolgozik, ahon­nan többen dolgoznak egy csa­ládból, meg az öregek. Egy nyugdíjas öreg pár eddig 1200 élet kapott, ezután egész holdat adunk nekik. Vagyis jobban jár a tagság 80—85 százalékka. Még jobban azok, akik hazahívják a gyerekeiket. — Más változás a háztájival nem lesz? — Értem a célzást. Csakugyan én tettem a kongresszus után a Szabad Földben azt a nyilatko­zatot, hogy a háztájit meg a kö­zöst szervesen össze kell kap­csolni. Kell is. Hozzájárulunk, hogy a tagság a háztáji 40 szá­zalékán belterjes kultúrát — it­teni viszonylatban ez azt jelen­ti, hogy hagymát — termeljen. Ez is a népgazdaság asztalára kerül. Ennél nagyobb arányt azonban nem engedünk. — Igazán nem akarok kötöz­­ködni Sándor bátyám. De ha most nincs elég munkaerő a­­kö­zös hagymatermelésihez, odaha­za meg szívesen csinálnák, ak­kor miért kell ezt korlátozni? — Ez is a jelen meg a jövő keveredése. A tsz-tag ma még csak azt tekinti jövedelemnek, amit a munkaegységre kap. A háztáji szerinte „egyéni ügyes­ség”, ahhoz a közösnek semmi köze. A­ hagymát viszont csak forgóban lehet termelni, a forgó p­edig nálunk telített. Ha töb­bet adunk a hagymaföldből ház­tájiba, kevesebb marad a közös­ben. Akkor pedig csökken a munkaegység értéke. És hiába nő a tag jövedelme otthon, ha a részesedése kevesebb__ — Értem! Ez a jelen. Mi lesz a jövő? — Még több műtrágya, még több gép. Még alacsonyabb ön­költség. És akkor a közös „meg­él” a búzából, hízóból, tejből, cukorrépából. A tag pedig, aki mindezt előállította, odahaza saját gyönyörűségére termelhet hagymát, akár minden háztáji­ján ... Egészen addig, amíg a hagymát is vegyszerrel meg géppel lehet termelni! Kellemetlen kérdés — Azt hiszem ez még a távo­li jövő kérdése. De remélem, addig is sok hasznot hoz majd ez a „külső-belső” új mechaniz­mus. Szeretnék azonban vissza­kanyarodni a tsz-demokráciá­­hoz és feltenni az utolsó, igaz, nagyon kellemetlen kérdésemet. — Tessék, nem vagyok sértő­­dés. — A tsz-vezetőségeket ezután titkos szavazással választják. Ha most járna le elnöki megbí­zatásod, milyen érzéssel állnál a titkos szavazás elé? — Sok a gond, sok a vita most a belső életünkben, de a mi tagságunk mégis minden kö­rülmények között ragaszkodna ahhoz, hogy az elnök a saját so­raiból kerüljön ki. Én érzem olyan tisztának a szándékaimat, hogy bízom benne: nem fordul­nának el tőlem. Vagy ha igen? Hát jó munkát kívánnék annak a paraszttársamnak, aki a he­lyemre ülne. Lehet, sőt való­színű, hogy ez fájna nekem. De még akkor sem vagyok hajlan­dó arra, hogy olcsó fogásokszal népszerűséget hajhásszak, hogy zátonyra vigyem a közöst, ne merjek újat kezdeni csak azért, mert a titkos szavazáson eset­leg megbuktatnak! ★ A határ és az emberek meg­látogatása lám kiegészült egy kerekasztal beszélgetéssel. Az egészre visszatekintve az újság­író sem tud mást modani, mint­hogy valóban a jelen és a jövő keveredik az Úttörő Tsz örömei­ben éppen úgy, mint gondjai­ban. Földeák­ Béla

Next