Szabad Föld, 1967. július-december (23. évfolyam, 27-53. szám)

1967-07-30 / 31. szám

1967. JÚLIUS 30. I*i7/«n«//ii'/i IVi/Víról Derűs biztonsággal... Árnyékban is perzsel a meleg. A nyírségi homok a cipőmön át is süti a talpamat. Estefán Bertalan, a vajai Béke Tsz elnöke azonban már „fürdik” saját verejtékében, mégis derűsen tűri a rekkenő hőséget. Nyílt arcú fiatalember, s úgy beszél a 850 tagú termelőszövetkezetről, mint aki belenőtt a több ezer holdas gazdaságba és ismeri a nemrégiben telepített nyárfások minden titkát. — Biztonságosan gazdálkodunk — mondja szerény büszkeséggel. — Tagságunk 80 százaléka fiatalokból tevődik öszsze. El sem igen kívánkoznakinnen, de miért is mennének, amikor nálunk egy munkaegység értéke, a prémiummal együtt, több mint 85 forint. De ha mégis el akarnak menni közülünk, nem akadályozzuk meg őket: aki az iparba akar menni, kiléphet, egy éves szabadságot kap a tsz-től. Próbálják meg. A tsz — mint kereseti forrás — eddig még mindig győzött : egy év alatt 45 dolgozó jött iparból. A tanulság: itt jobban keresnek. — Most azt is árulja el Estefán elvtárs, hogy mekkora területen gazdálkodnak ilyen jövedelmezően és mivel? — 3091 holdon gazdálkodunk. Ebből 450 hold a fonatán almásunk, 65 holdon zöldségkertészetet folytatunk. Dohányt 12 holdon termesztünk. A többi szántó és legelő. Libatenyésztéssel is foglalkozunk, jelenleg 11 ezer darabot nevelünk. Ezer darabot fogtunk be hizlalásra. Ezt a munkát különösen az a körülmény segíti, hogy tagságunk 70 százaléka nő, az asszonyok pedig szívesen foglalkoznak vele. Estefán Bertalan kifordítja két tenyerét, talán pontként a beszélgetés végét jelezve, de én tovább kíváncsiskodom: — Együtt jár-e maguknál a jómód a művelődni akarással? — kérdezem. — Együtt — válaszolta. A tagság szakmunkás tanfolyamokon vesz részt. Jól öltözködnek, szórakozni járnak. Új házakat építenek, vagy megújítják a régieket. Új bútorokat vásárolnak — szóval értenek az élethez. — És olvasnak-e könyveket, újságokat, van-e sok tv a faluban? — Hm ... hát, hogy is mondjam csak... 70 ív van a faluban és ez nagy konkurrenciája az újságoknak és a könyveknek, bár a Szabad Föld úgyszólván minden házba jár... Nehéz ám egyszerre nagyot változni. E falu lakosságának a felszabadulás előtt 90 százaléka földhözragadt szegényember volt. A gyarapodás első jelei a takaros házakban, az öltözködésben, az összehasonlíthatatlanul jobb táplálkozásban nyilvánulnak meg. Ez a 20 esztendő annyira elmosta a múlt nyomorát, hogy arra már csak az öregek emlékeznek és ha beszélnek is róla, csak elrettentő példaként említik... •• Öt évet kapott a templomfosztogató A Központi Kerületi Bíróság ítéletet hirdetett Solymosi István 33 éves tisztviselő bűnügyében. Solymosi Budapesten és vidéken katolikus templomokból rendszeresen lopott értékes kegytárgyakat, s a perselyeket is kifosztotta. Az ellopott tárgyak értéke — azokon kívül, amelyeket nem lehetett felbecsülni — mintegy 470 000 forint volt. Egyes kisebb értékű kegytárgyakat eladott, az értékesebbekkel pedig lakását díszítette, így azok megkerültek. A bíróság Solymosi Istvánt hetvenhárom rendbeli lopásért ötévi szabadságvesztésre ítélte. Naposlibák Jugoszláviának Sokrétű, hasznos kapcsolatok alakultak ki az utóbbi években az orosházi Új Élet Termelőszövetkezet és az eszéki Agrokombinát között. E kapcsolat eredményeként az orosházi közös gazdaság határában az idén már majdnem 300 holdon terem egy kitűnő, rendkívül bő termést adó jugoszláv hibridkukorica. Az eszékiek elsősorban az orosházi víziszárnyas-tenyésztési módszerek iránt érdeklődtek. Az ezzel kapcsolatos megállapodás szerint a napokban 10 500 naposlibát szállítottak Orosházáról Eszékre. A kényes szállítmánnyal a szövetkezet két legkiválóbb libagondozója is Jugoszláviába utazott. Három hetet töltenek Eszéken, hogy jól bevált módszereiket átadhassák az ottani tenyésztőknek. Helybeli tejjel, túróval és tejföllel kell ellátni a falu lakosságát FONTOS TÁJÉKOZTATÓ A TEJIPARI TRÖSZTNÉL A tejipar feladatairól, a mezőgazdasággal való kapcsolatairól tartott tájékoztatót dr. Solt István, a Tejipari Tröszt vezérigazgatója. — Elsőrendű feladatunk — mondotta — a piac, a lakosság igényeinek kielégítése. A tej és tejtermékek minőségének javítása érdekében az idén az egész ország területén a tej átvételekor — egyszerű eszközökkel — tisztasági vizsgálatokat végzünk. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy a mezőgazdasági üzemekben, a háztáji gazdaságokban termelt tej minősége jó, az átvett mennyiség 70 százaléka első osztályú, 28,8 százaléka másodosztályú. A harmadosztályú tejet, ha az figyelmeztetés után sem javul, visszaadják a termelőknek. A vezérigazgató a továbbiakban arról tájékoztatta a sajtót, hogy a háztáji és egyéni termelők tulajdonában levő tehénállomány alakulása következtében mindinkább csökken a falvakban a termelők közvetlen tejértékesítése. A falvak népének az az igénye, hogy az ipar ellátásukat szervezetten, pasztőrözött tejjel biztosítsa. Ezt az ipar egyedül nem tudja megoldani A cél az, hogy helybeli termelői tejjel, s ahol erre mód és kereslet van, túróval, tejföllel lássák el a lakosságot. így kívánják elérni, hogy a gazdaságok ne csak tagjaikat, hanem a falu egész lakosságát lássák el tejjel, akár gyűjtőcsarnokok és tejházak, akár pedig a földművesszövetkezeti bolthálózat útján. A termelőszövetkezetek tejipari tevékenysége a jövőben kibővül, s ez külön anyagi hasznot jelent a közös gazdaságoknak; elősegíti a lakosság ellátását, az ipar munkáját pedig félkész termékek gyártásával támogatja. A termelőszövetkezetek a szükséges tejipari gépek egy részét az ipartól kapják meg, másrészt gondoskodnak újabbak legyártásáról. Az ipari és mezőgazdasági együttműködés kiterjed arra is, hogy a fölözött tejet sertésnevelésre használják fel. A tejtermékek választékának bővítéséről is tájékoztatta Solt elvtárs a sajtót. Mint elmondotta, ez továbbra is egyik fontos feladata az iparnak. K. GY. ÚJABB KÖNNYÍTÉS a magyar-csehszlovák határforgalomban A magyar—csehszlovák határon levő vámosszabadi, parassapusztai, ipolytarnóri, Somoskőújfalui, bánrévei és tornanádaskai közúti, az esztergomi komp- és a bánrévei vasúti határátkelőhelyeken eddig magyar és csehszlovák állampolgárok csak betétlappal léphették át az államhatárt. A jövőben ezeken a helyeken a magyar és a csehszlovák állampolgárok május 1 és szeptember 30 között reggel 6-tól este 20 óráig, október 1 és április 30 között pedig reggel 8 órától délután 17 óráig bármilyen más, érvényes úti okmánynyal utazhatnak. Fellendülőben a selyemhernyó-tenyésztés Befejezés előtt tartanak országszerte a selyemgubó-beváltással. A Herbária Szövetkezeti Vállalatnál közölték, hogy az idei „termés” jó közepes minőségű. Ez évben 3700 kistermelő— zömmel iskolásgyerekek, nyugdíjas öregek — és egy Heves megyei termelőszövetkezet foglalkozott a selyemhernyótenyésztéssel. A vállalat tavaszszal 7000 adag szaporítóanyagot adott ki, amelyből 120—125 ezer kilónyi nyers gubóra számít. A selyemhernyó-tenyésztés új fellendülést ígér. A világpiacon ugyanis emelkedőben van a selyem ára: egy kiló selyemfonalért legutóbb már 20 dollárt fizettek. A szakértők szerint a műanyagok csak átmenetileg voltak vetélytársai a selyemnek. A hazai feldolgozóipar igénye évi 70 ezer kiló szárított gubó, ami 200—210 ezer kiló nyers gubónak felel meg, tehát a jelenlegi termésből még a belföldi szükségleteket sem tudják kielégíteni. A gyors fejlődést akadályozza, hogy az országutak mentén kipusztulóban vannak az eperfasorok, de a meglevőkről is igen nehéz begyűjteni a lombot. Az utóbbi években azonban számos vidéken törpe epreskerteket létesítettek, s a tervek szerint folytatják a telepítést. A fiatal törpe epresek könnyen szedhető lombtermése valószínűleg hamarosan föllendíti a selyemhernyó-tenyésztést. Szabadföld Posztószűr a bütykösön A Hosszúhegyi Állami Gazdaság palackozó üzemében „felöltöztetik” a pálinkásüvegeket. A kajsziból és kék szilvából főzött, zamatos pálinkával töltött bütykösokra különböző színű, hímzett posztószűrt borítanak. Az üveg nyakára pedig habszivacsból készült kiskunsági pásztorfej kerül. A népi motívumokkal hímzett szűröket a kiskőrösi kisz műhelyeiben készítik. A kiskunsági pásztornak „álcázott” pálinkás bütykösök a fővárosban és a Balaton környékén kerülnek forgalomba. . FALUROSSZA Egyre több Falurossza hallat magáról. Szaporodnak asztalomon a levelek, újsághírek, amelyek mindezt tanúsítják. A Szabolcs megyei Nagyar községben V. L. tsz-tag ittasan megtámadott két másik tsz-tagot. A Falurossza verekedés közben zsebkést rántott és a két embert összevissza szúrkálta. A megtámadottak egyike sérüléseibe a helyszínen belehalt. A Békés megyei Almáskamarásról nemrég kétségbeesett levelet írtak szerkesztőségünkbe a Hunyadi utca lakói. Tavaly ősszel költözött szomszédságukba egy ember, akitől azóta nincs békességük. A Falu rossza veri a mostohalányát, tettleg bántalmazza szomszédait, szemében még a terhes anya sem kivétel, megfenyegeti a lakásába lépő orvost, rémületben tartja az utcát. A közelmúltban az egész ország tudomást szerzett a főváros egyik pályaudvarán lezajlott tömegverekedésről. A részvevők közt számos Falurossza volt, aki a hétvégi, távolsági vonattal indult haza, de már az induláskor leitta magát, már a vonaton közbotrányt okozott. Hagyományos figura nálunk a Falurossza. Sajnos! Sajnos, hogy az egykori népszínművek még népszerűsítették is a Falurossza figuráját Lényegében ártalmatlan embernek tüntették fel, amolyan „falusi bohémnek”, éjszakázó, italozó embernek, a környék hírhedt alakjának, aki azonban a légynek se árt. És így terjedt el a köztudatban, így vált sokak előtt még rokonszenvessé is, sőt, esetleg példaképpé. Akadtak, akiknek a hiúságát kenegette, ha Falurosszának tartották, mintha ez dicsőségükre szolgált volna. Pedig valójában a legtöbb Falurossza akkoriban se maradt meg az ártalmatlan lumpolásnál. És ma se marad meg. És mert a hagyomány igen makacs valami, sokszor még a megváltozott körülmények között is tartja magát — ma is akadnak, akik tetszelegnek maguknak a Falurossza pózában. Akadnak, akiknek tetszik az, ha az emberek tartanak tőlük, ha környezetüket megfélemlítik. Miután másképp nem tudnak, így akarnak feltűnést kelteni. Az ilyen ember erőszakos és kötekedő. És mert rendszerint az italnak is rabja, az ital pedig csak fokozza benne a feltűnési viszketegséget, — „Ki, ha ő nem?!” — hát igen könnyen eljut a közbotrányokozásig, a garázdálkodásig. Annál inkább, mert ilyenkor mindig akad néhány talpnyalója, aki a hiúságát csak kenegeti. És a közbotrányokozást, a garázdálkodást már csak egy lépés választja el a súlyosabb bűncselekményektől. Tettüket utólag megbánt emberek a megmondhatói, hogy ők maguk se vették észre, hogyan váltak Falu rosszából bűnözővé. Rosszindulatú daganat a Falurossza a társadalom testében, sohase tudni, mikor rákosodik el. Mindenekelőtt maga a társadalom védekezhet ellene. A Falurossza hírében álló embert a munkahelyén — amikor még egyáltalán eljár dolgozni — segíteni, támogatni kell abban, hogy ott és ne a kocsmapult mellett tűnjön ki társai közül. A „feltűnési viszketegség” lehet hasznos is, ha jó irányba terelődik. Ha rossz irányba terelődik, annak rendszerint a rossz családi körülmények, vagy a rossz társaság az oka. Ezen már nemcsak a munkahely, a munkatársak, de a társadalmi szervek is segíthetnek. De ha mindezzel már elkéstünk volna, a környezet még mindig védekezhet a Falu rossza ellen. A harapós kutya is megjuhászodik, ha észreveszi, hogy nem félnek tőle. Igaz, ebben viszont a közrend őreinek támogatására is szükség van. Méghozzá az eddigieknél erőteljesebben. A törvény csak akkor sújt le valakire, ha a bűnt elkövette , de emberséges szigorral megelőzhető a bűncselekmény. Persze, nem kis bölcseség kell ahhoz, hogy eldöntsük: kinél mikor kell közbelépnünk, nehogy közbotrányt, garázdaságot, netán súlyosabb bűncselekményt kövessen el. A közrend őreinek feladata, hogy a kellő helyzetet, pillanatot megtalálják. De elmenni nem lehet a Falu rossza garázdálkodásai mellett, szemet hunyni nem lehet előtte, mert az neki magának is, és a társadalomnak is csak kárára van! Szüts László : Mi lett az ígéretből? Mindenki örült Nagycsepelyen, amikor híre futott, hogy 1967-ben korszerű bekötőutat építenek a helyi Kossuth Termelőszövetkezet központi majorjáig. A kétkilométeres út tervdokumentációi elkészültek, s a beruházáshoz a községi tanács a községfejlesztési alapból külön 150 000 forintot ajánlott fel. A termelőszövetkezeti majorba vezető út a Petőfi utcán át halad, így ennek az utcának a lakói külön felajánlották, hogy nemcsak kétkezi munkával, hanem készpénzzel is segítik a bekötőút építését. Elek Józsefék, H. Nagy Lajosék, Horváth Károlyék, és még jó néhányan nyomban befizették azokat az összegeket, amelyeket a községi tanácsválasztások idején, a kisgyűléseken erre a célra felajánlottak. A választások befejeztével azonban keserű csalódás érte a Kossuth Termelőszövetkezetet, valamint a Petőfi Sándor utca lakóit. A Siófoki Járási Tanács mezőgazdasági osztálya 3368/ 1967 szám alatt értesítette a Kossuth Tsz elnökét, hogy a bekötőút tervdokumentációi elkészültek, de a költségek az előirányzottnál magasabbak, így Nagycsepely kétkilométeres bekötőútjának megépítését törölték a tervből. A Petőfi Sándor utcabeliek bizalmát lerontotta a rossz hír. Az emberek egy része felelőtlen választási ígéretnek tekinti a bekötőút építését, amelyet a terven kívüli községi hozzájárulás ellenére töröltek az 1967-es építési tervből. Az elhalasztott építkezés mielőbbi megkezdését és befejezését sürgetik a nagycsepelyiek. Jogosan!