Szabad Föld, 1970. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-31 / 22. szám
vesten is éri Még mindig nagy a vész, pedig tengernyi a gond, a baj, amit eddig is okozott. Szörnyű mit művel velünk az árvíz: egész országrészeken sírnak az emberek. Ezrek, tízezrek siratják vesztett javaikat, amelyekért oly igen keserves volt megküzdeni. Kicsi és nagyobb közösségek hullottak széjjel a veszély óráiban, napjaiban, immár heteiben. És jelenüket, holnapjukat eltakarja a piszkosszürke víztömeg, amely mindent, mindent beborít körülöttük. 1600 kilométer hosszúak a gátak, ahol a készültség éjjel-nappal harmadfokú. Katonák, munkásőrök, fáradhatatlan emberek és gépek állják a nehéz vártát, emberek, akik között sokan talán el sem tudták gondolni eddig, hogyan férhet egy-egy békés hétköznapba ennyi drámai pillanat. Nehezek a napok, szörnyűek az éjszakák a máskor békés folyók mellett. Legyen bármilyen szívből jövő, alig lehet ereje a vigasztaló szónak, az együttérzés kézszorításának. A veszély izgalmát valamikor gyermekkorunkban néha még szerettük is. Valami furcsa és csak tudat alatti ösztönökkel magyarázható örömérzés kerített hatalmába bennünket" az eget hasító villámok láttán, amint szaporán siettünk biztos búvóhelyeink felé. És úgy néztünk az okos, nyugodt felnőttekre, mint akik mellett nem érheti nagyobb bántódás életünket. Hiszen vigyáznak ránk. Drágák vagyunk nekik. Az odahagyott otthonokból kimenekített gyermekek és öregek, mindenki, aki sokszor hijjáva, a legszükségesebb útravaló holminak is kénytelen volt odahagyni a számára legkedvesebbet, tudja már, hogy mi a valódi félelem, az igazi keserűség. De tudja azt is, hogy a veszéllyel szinte egyidőben megjelent az erő is, amely képes a sebeket begyógyítani. Az okos, nyugodt és erős társadalom küld dömpert és takarót, kamatmentes hitelt és kúttisztító berendezést, gyorssegélyt, és oltóanyagot, mindent, amire szükség van, amire szükség lehet. A Hazafias Népfront, a Szaktanács, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa nemcsak mozgósít a segítségnyújtásra, hanem ad, juttat — azonnal. A védekezés színhelyén majdnemhogy éjjel-nappali vigyázásban ott találjuk az államférfiakat is, akiknek minden szava és cselekedete azt bizonyítja: nem frázis a kormányzatnak az az alapelve, hogy jóban, rosszban együtt kell lenni az emberekkel és kivált azokkal, akik bajba jutottak. Ez az erő így együtt mindent megtesz a veszély elhárítására és annak érdekében is, hogy az árvíz követekezményeit minél könnyebben tegyük elviselhetővé. Külön kell szólni arról a több százezer egyéni adakozóról, aki nem várt semmiféle felhívásra, akinek szólni sem kellett, hogy mire lenne szükség, s már küldte, amit épp jónak gondolt. Egy országnyi lelkiismeret nyilatkozott meg előttünk ezekben a napokban, olyan mértékű segítőkészség, amely oly sokszor rejtve marad a nyugodtabb hétköznapokon. Most íme, társadalmi méretekben láthatjuk: van emberi felelősségérzet, van felebaráti szeretet, nem ismeretlen a jóság, a könyörület, érzése az emberekben, van értéke és hitele mindennek, amit összefoglalóan úgy nevezünk : emberi humánum, tisztesség, becsület a másik ember iránt. A folyók majd megszelídülnek. A gátak mentén lesz még selymes a fű. Fölépülnek az új házak is a régiek helyén, remélhetően lesznek olyanok, mint a régiek voltak. Túljut az ország is a mostani nagy próbatételen mirjdan bizonnyal. Eljön az idő, amikor rossz emlék marad ez a vad, kegyetlen tavasz, az idei. De mentsük át a majdani nyugalmas időkbe az együvé tartozásnak azt a hőfokát, ami ma tölt el bennünket. Úgy őrizzük legjobb tulajdonságainkat, a közösségi felelősségérzetet, áldozatvállalást, mint ami nemcsak egyéni érték, hanem társadalmunk egyik nagy-nagy ereje. Olyan nemzeti kincs, amely nemcsak a veszély óráit segít elviselni, hanem erősíti a bizalmat közös jövőnk iránt. Kovács Imre Árvízi krónika Két hete immár, hogy a Felső-Tisza vidékére, újabban pedig a Tisza mentére, s főként a Maros—Tisza háromszögére figyel az ország népe. Sok tízezer ember került váratlan veszélybe, nagy részüknek menekülniük kellett otthonaikból. A legújabb jelentések szerint a Szamos, Kraszna, Túr közén apadnak a folyók és lefelé vonul az árhullám, viszont egyes helyeken a Tisza mentén és a Maros—Tisza torkolatában továbbra is veszélyes a helyzet. Az árvízvédelemben több mint 38 ezer ember vesz részt, munkájukat több ezer gép segíti. Sajnos az elmúlt napokban Makó és Maros Ide község kiürítésére is sor került. A Minisztertanács múlt heti ülésén köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik forradhatatlan és áldozatos munkájukkal, erejüket nem kímélve részt vettek és részt vesznek az áradás elleni küzdelemben, az árvíz sújtotta lakosság biztonságba helyezésében, valamint a bajba jutottak befogadásában. A kormány döntése értelmében az árvízkárosultak maximálisan 130 ezer forint kamatmentes építési hitelt kaphatnak. Azok a károsultak pedig, akiknek az Állami Biztosítótól segély nem jár, gyorssegélyben részesülnek. Országszerte nagyarányú társadalmi mozgalom bontakozott ki az árvízkárosultak megsege(Folytatás a 2. oldalon) S A MAGYAR PARASZTSÁG HETILAPJA XXVI. ÉVF. 22. SZÁMÁRA 1.20 Ft 1970. MÁJUS 31. f.-v . ..... . ZABAD FÖLD ■ , VV.Vv" Ember a számok mögött (3. oldal) Seprű a ház végében (5. oldal) A kultúra mecénásai (9. oldal)Móricz Medgyessy — Herczeg (10. oldal) A BNV - nagy siker! MILLIÓS ÜZLETKÖTÉSEK - TÖBB SZÁZEZER LÁTOGATÓ Lapzártakor még fele idejénél sem tart a BNV, de máris sokezres látogatóközönségről, fokozódó érdeklődésről tudósíthatjuk olvasóinkat. Ezt, úgy gondoljuk, fotóriporterünk igazolhatja leginkább. Első képünkön az alumíniumipar pavilonja látható. Második képünk az osztrák pavilon előtt készült. Az osztrákok Steyr—Daimler— Puch könnyű terepjáró kocsiját mutatjuk be. A nehéz terepen is fürgén járó kocsi a mezőgazdaságban igen jó szállítóeszköznek bizonyult, erős alváza van, s mind a négy kerék meghajtható. Harmadik képünkön a Fővárosi Kézműipari Vállalat ízlésesen elrendezett modelljeit láthatjuk. (Berendi Ferenc felvételei.)