Szabad Föld, 1970. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-31 / 22. szám

vesten is éri Még mindig nagy a vész, pedig tengernyi a gond, a baj, amit eddig is okozott. Szörnyű mit művel velünk az árvíz: egész országré­szeken sírnak az emberek. Ezrek, tízezrek siratják vesz­tett javaikat, amelyekért oly igen keserves volt megküz­deni. Kicsi és nagyobb közös­ségek hullottak széjjel a ve­szély óráiban, napjaiban, im­már heteiben. És jelenüket, holnapjukat eltakarja a pisz­kosszürke víztömeg, amely mindent, mindent beborít körülöttük. 1600 kilométer hosszúak a gátak, ahol a készültség éj­jel-nappal harmadfokú. Ka­tonák, munkásőrök, fárad­hatatlan emberek és gépek állják a nehéz vártát, em­berek, akik között sokan ta­lán el sem tudták gondolni eddig, hogyan férhet egy-egy békés hétköznapba ennyi drámai pillanat. Nehezek a napok, szörnyűek az éjsza­kák a máskor békés folyók mellett. Legyen bármilyen szívből jövő, alig lehet ereje a vigasztaló szónak, az együttérzés kézszorításának. A veszély izgalmát vala­mikor gyermekkorunkban néha még szerettük is. Va­lami furcsa és csak tudat alatti ösztönökkel magyaráz­ható örömérzés kerített ha­talmába bennünket"­ az eget hasító villámok láttán, amint szaporán siettünk biztos bú­vóhelyeink felé. És úgy néz­tünk az okos, nyugodt fel­nőttekre, mint akik mellett nem érheti nagyobb bántó­­dás életünket. Hiszen vigyáz­nak ránk. Drágák vagyunk nekik. Az odahagyott otthonok­ból kimenekített gyermekek és öregek, mindenki, aki sokszor hijjáva,­ a legszüksé­gesebb útravaló holminak is kénytelen volt odahagyni a számára legkedvesebbet, tudja már, hogy mi a valódi félelem, az igazi keserűség. De tudja azt is, hogy a ve­széllyel szinte egyidőben megjelent az erő is, amely képes a sebeket begyógyíta­ni. Az okos, nyugodt és erős társadalom küld dömpert és takarót, kamatmentes hitelt és kúttisztító berendezést, gyorssegélyt, és oltóanyagot, mindent, amire szükség van, amire szükség lehet. A Hazafias Népfront, a Szaktanács, a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsa nemcsak mozgósít a segít­ségnyújtásra, hanem ad, jut­tat — azonnal. A védekezés színhelyén majdnemhogy éj­jel-nappali vigyázásban ott találjuk az államférfiakat is, akiknek minden szava és cselekedete azt bizonyítja: nem frázis a kormányzatnak az az alapelve, hogy jóban, rosszban együtt kell lenni az emberekkel és kivált azok­kal, akik bajba jutottak. Ez az erő így együtt min­dent megtesz a veszély el­hárítására és annak érdeké­ben is, hogy az árvíz követe­kezményeit minél könnyeb­ben tegyük elviselhetővé. Külön kell szólni arról a több százezer egyéni adako­zóról, aki nem várt semmi­féle felhívásra, akinek szólni sem kellett, hogy mire lenne szükség, s már küldte, amit épp jónak gondolt. Egy or­­szágnyi lelkiismeret nyilat­kozott meg előttünk ezekben a napokban, olyan mértékű segítőkészség, amely oly sok­szor rejtve marad a nyu­­godtabb hétköznapokon. Most íme, társadalmi mére­tekben láthatjuk: van embe­ri felelősségérzet, van fele­­baráti szeretet, nem ismeret­len a jóság, a könyörület, érzése az emberekben, van értéke és hitele mindennek, amit összefoglalóan úgy ne­vezünk : emberi humánum, tisztesség, becsület a másik ember iránt. A folyók majd megszelí­dülnek. A gátak mentén lesz még selymes a fű. Fölépül­nek az új házak is a régiek helyén, remélhetően lesznek olyanok, mint a régiek vol­tak. Túljut az ország is a mostani nagy próbatételen mirjdan bizonnyal. Eljön az idő, amikor rossz emlék ma­rad ez a vad, kegyetlen ta­vasz, az idei. De mentsük át a majdani nyugalmas időkbe az együvé tartozásnak azt a hőfokát, ami ma tölt el ben­nünket. Úgy őrizzük legjobb tulajdonságainkat, a közössé­gi felelősségérzetet, áldozat­­vállalást, mint ami nemcsak egyéni érték, hanem társa­dalmunk egyik nagy-nagy ereje. Olyan nemzeti kincs, amely nemcsak a veszély óráit segít elviselni, hanem erősíti a bizalmat közös jö­vőnk iránt. Kovács Imre Árvízi krónika Két hete immár, hogy a Fel­ső-Tisza vidékére, újabban pe­dig a Tisza mentére, s főként a Maros—Tisza háromszögére figyel az ország népe. Sok tíz­ezer ember került váratlan ve­szélybe, nagy részüknek me­nekülniük kellett otthonaikból. A legújabb jelentések szerint a Szamos, Kraszna, Túr közén apadnak a folyók és lefelé vo­nul az árhullám, viszont egyes helyeken a Tisza mentén és a Maros—Tisza torkolatában to­vábbra is veszélyes a helyzet. Az árvízvédelemben több mint 38 ezer ember vesz részt, mun­kájukat több ezer gép segíti. Sajnos az elmúlt napokban Ma­kó és Maros Ide község kiürí­tésére is sor került. A Minisztertanács múlt heti ülésén köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik forradhatat­­lan és áldozatos munkájukkal, erejüket nem kímélve részt vet­tek és részt vesznek az áradás elleni küzdelemben, az árvíz sújtotta lakosság biztonságba helyezésében, valamint a bajba jutottak befogadásában. A kor­mány döntése értelmében az árvízkárosultak maximálisan 130 ezer forint kamatmentes építési hitelt kaphatnak. Azok a károsultak pedig, akiknek az Ál­lami Biztosítótól segély nem jár, gyorssegélyben részesülnek. Országszerte nagyarányú tár­sadalmi mozgalom bontakozott ki az árvízkárosultak megsege­(Folytatás a 2. oldalon) S A MAGYAR PARASZTSÁG HETILAPJA XXVI. ÉVF. 22. SZÁM­ÁRA 1.20 Ft 1970. MÁJUS 31. f.-v . ..... . ZABAD FÖLD ■ , VV.Vv" Ember a számok mögött (3. oldal) Seprű a ház végében (5. oldal) A kultúra mecénásai (9. oldal)­­Móricz Medgyessy — Herczeg (10. oldal) A BNV - nagy siker! MILLIÓS ÜZLETKÖTÉSEK - TÖBB SZÁZEZER LÁTOGATÓ Lapzártakor még fele ide­jénél sem tart a BNV, de máris sokezres látogató­közönségről, fokozódó érdek­lődésről tudósíthatjuk olva­sóinkat. Ezt, úgy gondoljuk, fotóriporterünk igazolhatja leginkább. Első képünkön az alumíniumipar pavilonja lát­­ható. Második képünk az oszt­rák pavilon előtt készült. Az osztrákok Steyr—Daimler— Puch könnyű terepjáró kocsi­ját mutatjuk be. A nehéz terepen is fürgén járó kocsi a mezőgazdaságban igen jó szállítóeszköznek bizonyult, erős alváza van, s mind a négy kerék meghajtható. Harmadik képünkön a Fő­városi Kézműipari Vállalat ízlésesen elrendezett modell­jeit láthatjuk. (Berendi Ferenc felvételei.)

Next