Szabad Föld, 1970. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-24 / 21. szám

4 Megmentettek 36 hold földet Az a 36 holdas sarok, ott a bajai kórház mögött, a hűtőház és a vasút között, még most, 1970. május 16-án is árulkodik a múltról, példázza a jelent és ugyanakkor felcsillantja a jö­vőt. Kicsiny szigetek, apró ta­nyák a táblában: ez a régmúlt. Tomboló gyomtenger, szívós acat, eltömődött árkok: ez a múlt. Nyolc évig volt ez a te­rület egy téesz nemkívánt, csak erőszakra elfogadott vagyona. Nyolc évig ez a föld traktort, kapát, embert nem látott. Elva­dult, elvizesedett. Ezek a hatal­mas hantok itt, egy honfoglaló igyekezete. Lánctalpas traktort szerzett valahonnan, hogy első­re az forgassa meg ezt a szűz­földdé romlott talajt. Szerencsé­je volt, a traktor nem­­döglött be, nem kellett tankot hívatni, hogy kivontassa. (Volt ilyen példa.) Most már jöhet az em­beri munka. Jön is. Egy másik parcellán az izzadtan emelgetett, nehéz ka­pa elsimította a hantokat, a fel­­hólyagosodó kéz kiduzgálta az acat felső szálait. Ez talán a je­len. De lám, más, apró kockák­­ban már kél a zöldborsó, vas­tagon hullámzik a lucerna, nyújtózkodnak ifjú­­gyümölcs­fák. Igen, ez a jövő. Száznyolcvannyolc ember. Pontosabban ennyi tag, ennyi bérlő. De esténként, szombaton­ként sokszor ennyi munkaerő birkózik ezzel a sarokkal, a kór­ház mögött. Miért csinálják? Bizonyára akad közöttük, aki a személyes gyarapodás kedvéért. De a legtöbben így fogalmaz­nak: kell a zöldség a családnak, a gyümölcs a gyerekeknek, a lucerna a nyulaknak. Minicsodát művelt a Bajai Kertszövetkezet. Visszahódított — vagy hódít — 36 holdat a ter­melésnek. És a humanizmusnak. Mindezt igen olcsón. A városi tanács négyszögölenként 15 fil­lérért adja nekik bérbe a föl­det. De a tagok többet fizetnek. A parcellák 350—400 ölesek, az évi teher 200—300 forint. Eb­ből van már közös kútjuk, szer­számuk, pici traktor ócskájuk, permetezőgépük. Ebből tarta­nak csőszt, bérelnek raktárt. Rendeznek tanfolyamot is, de oda a tagok nem járnak. Barcza Egon az elnök. A meg­bízatást nem tisztségnek tekin­ti, de a kertszövetkezetet egy kicsit életcélnak. Alkotni akar és ebben sokan segítik. Külön regény lenne, hogyan építettek utakat, hogyan látnak hozzá már a vízrendezéshez is. Tekin­télyért kapaszkodva, kapcsola­tokat kihasználva, időt áldozva, avagy pazarolva. Megy a dolog. Most azonban érdekes hely­zet állott elő. A városi tanács vb megszavazta, hogy a tagok megvehetik a kis telket. Olcsón, 4—9 forintért élenkint. Örök­áron, telekkönyvi tulajdonba. De mi lesz akkor a szövetkezet­tel? Eddig közös érdek volt a bérlet és a harc. Ez most feles­legessé válik. Akkor is befize­tik a hozzájárulást? Nem biz­tos. Lehet, hogy a szövetkezet jó működésével önmagát tette fe­leslegessé. De ha mégis meg­marad, akkor igazán bizonyítja, hogy a szövetkezet nemcsak gazdasági eszköze a boldogulás­nak, hanem emberbarát­ intéz­mény — ilyen mini méretben is. F. B. Milyen esetekben kaphat háztáji földet a katonai szolgálatot Ez év elején megjelent egy rendelkezés, amely előírja, hogy a katonai szolgálatra bevonult téesz-tagot is megilleti a ház­táji föld használata. Ezt a ren­delkezést sokan félreértették. Ezeket a félreértéseket igyek­szik eloszlatni a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékes főosztályának egy köz­leménye. Az alábbiakban ismer­tetjük a közleményt. A rendelet magyarázói a ter­melőszövetkezeti törvényből, mint alaptör­vényből indulnak ki és ily módon tisztázzák, hogy milyen esetekben kaphat ház­táji földet a katonai szolgálatot teljesítő tsz-tag. A termelőszö­vetkezeti törvény vonatkozó ré­sze a munkavégzési kötelezett­ség teljesítésétől teszi függővé a háztáji földhöz való jogosult­ságot. A jogosultság elbírálásá­nál tehát ezt kell alapul venni. Vagyis — mint egy másik he­lyen a közlemény megállapítja — a katonai szolgálat önmagá­ban nem jogosít a háztáji föld teljesítő téesz-tag­ használatára, de a megszerzett jogot sem szünteti meg. A fentiek alapján semmi ne­hézséget nem okoz a jogosult­ság elbírálása abban az esetben, amikor a téesz-tag a munkatel­jesítménye alapján már koráb­ban kapott háztáji földet és a bevonulásáig hónapról hónapra, tehát időarányosan is eleget tett munkavégzési kötelezettségének. Ily módon ugyanis nem merül fel a háztáji föld jövőben tör­ténő csök­ken­­ésének vagy meg­vonásának indokoltsága. A tényleges katonai szolgálat­ra ilyen körülmények között be­vonuló termelőszövetkezeti tag a számára kimért háztáji földre jogot szerzett, ugyanúgy, mintha továbbra is a termelőszövetke­zetben dolgozna. A háztáji föl­det tőle a katonai szolgálattal járó távollét miatt megvonni, vagy csökkenteni nem lehet. Ez nem lehet mérlegelés kérdése, ez központi rendelkezés. Más a helyzet azoknál a téesz-tagoknál, akik a bevonu­láskor még nem rendelkeznek háztáji földdel, vagy kaptak ugyan háztáji földet, de azt ki­sebb munkateljesítményük mi­att csökkenteni kellene, vagy meg kellene vonni. A háztáji földdel még nem rendelkező, újonnan belépett téesz-tagnak a soron következő kiméréskor adni kell háztáji földet, ha be­vonulásáig hónapról hónapra, teh­át időarányosan teljesítette a munkavégzési­­ kötelezettségét, vagyis úgy kell eljárni, mintha a katonai szolgálatra bevonult téesz-tag a számára előírt évi munkateljesítményt elérte vol­na. Akik viszont önhibájukból a bevonulásig nem érik el a szá­mukra előírt időarányos mun­kateljesítményt, katonai szolgá­latuk alatt nem kaphatnak, vagy csökkentett mértékben kaphatnak háztáji földet. Itt a rendelet gyakorlati alkalmazá­sát illetően a következő változa­tok vannak: ha háztáji földdel még nem rendelkező téesz-tag vonul be katonai szolgálatra, számára háztáji földet kimérni nem lehet; ha pedig olyan téesz­­tag vonul be katonai szolgálat­ra, akinek háztáji földjét az előírt munkateljesítmény el nem érése miatt csökkenteni kell, vagy teljesen meg kell vonni, ugyanúgy intézkedni kell a csökkentés, vagy megvonás iránt, mintha az illető nem vo­nulna be katonai szolgálatra, hanem­ tovább is a téesz­ben dolgozna. T. 8. SZABAD FÖID Bővül a konzervválaszték A Budapesti Konzervgyár új termékeinek kóstolóval egybe­kötött legutóbbi bemutatóján végigízleltem valamennyi ételt­­italt. Ha egyszer olyan népsze­rűek belföldön-külföldön a kon­­zerveink, előttem se legyenek ismeretlenek. Háber Sándor igazgató elmondta, hogy évente 5500 vagon konzervet gyártanak jelenleg és ennek 40 százalékát szállítják külföldre. A jelenlegi termelést 27 százalékkal kíván­ják növelni. Az ételek általában félkilós dobozokban kaphatók. Zöldsé­ges sertésbecsinált, sertésrizottó, rizseskacsa, paprikáscsirke, k­a­­csaaprólék-pörkölt szerepel az újdonságok közt. A legfino­mabb a paprikáscsirke, a legki­­adósabb és legolcsóbb a kacsa­­aprólék-pörkölt. A főzelékek kö­zül a kolbászos lencsefőzeléket, a sóletbabot (tojással, füstölt marhaszeggyel készül) dicsértük a legtöbben. Ezek nem is drá­gák. A növényevő halakból ké­szült halételek — szegedi halsa­láta, halászlé és a hal bakonyi módra — olyan sikert aratott Ausztráliában, hogy néhány oda küldött mintadoboz alapján több vagonnal rendeltek belőle. Nem is csoda. A C-vitaminnal dúsított gyü­­mölcsszürpöt — a C—50 nevet viseli — s a szintén furcsa ne­vű Tropi-cola szörpöt szódavíz­zel kell hígítani, így majd a co­­lakedvelők sokkal olcsóbban ihatják kedvenc italukat. Jó „szakácsa"­ van a Budapes­ti Konzervgyárnak. Jó ízű, kel­lemesen fűszerezett ételeikből érdemes hazavinni néhány do­bozzal, hogy amikor igen sürget a dolog és nem tud főzni a há­ziasszony, akkor se nélkülözze a család a főtt, meleg kosztot. Igaz, a konzerv pár forinttal többe kerül, mint amit otthon főzünk. De megér annyit a há­ziasszony kímélése, a család egészsége. P. I-né ­i „Kiváló Vállalat" a MEZŐBER Hároméves múltra tekinthet vissza a MEZŐBER, az ország legfiatalabb mezőgazdasági ter­vező vállalat érés immár másod­szor nyerte el a Kiváló Vállalat címet. Ma országszerte jó part­nerként emlegetik a termelő­szövetkezetek és az állam­i gaz­daságok, de jó neve van en­nek a fiatal vállalatnak külföl­dön is.­­ Ez derült ki abból a köszön­tőből, amelyet a kitüntetés át­adása alkalmával mondott a vállalat dolgozói előtt Kazarecz­­ki Kálmán, a MÉM miniszter­­helyettese. A dolgozók létszámát tekint­ve, nem nagy vállalat a ME­­ZŐBER, hiszen a budapesti központban és az ország 19 me­gyéjében mindössze 1700-an dol­goznak. Ebből viszont több mint 1300 a mérnök és a szaktechni­kus. Hogy egyebet ne említ­sünk, 1969-ben tízmilliárd fo­rintot jelentett a MEZŐBER által végzett munkák értéke. Az ország termelőszövetkezeteinek 78, az állami gazdaságoknak pe­dig 88 százaléka vallja közvet­len partnerének a vállalatot. De az országhatáron túlról is sok megkeresés érkezik. A MEZŐ­BER Romániában, Arad mellett egy 10 ezer hektáros korszerű mezőgazdasági üzem építésének tervezésére szerződött, legutóbb pedig Iránból kapott megbíza­tást egy teljesen új, hatezer hektáros gazdaság tervezésére. Hazánkban egy esztendő al­lt félmillió sertés és 90 ezer szarvasonraha számára kell kor­szerű istállókat építeni, de úgy, hogy a járulékos beruházások, az utak stb. is idejé­ben elkészüljenek. Most ezt szorgalmazzák a MEZŐ- BER tervezői, szakembe­rei. No, meg azt, hogy a „kis haszonkulcs, nagy forgalom” el­ve alapján újabb partnereket szerezzünk itthon és a nagyvi­lágban. D.­r. Kazareczki Kálmán miniszterhelyettes átadja a kitüntetést (Kőszegi Péter jelvétele) 1970. MÁJUS 24.

Next