Szabad Föld, 1970. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-22 / 47. szám
- 2 SZABAD FÖLD Nem félünk a jégzajlástól Hajónk delfin, szinte halmozgásszerűen halad a Dunán. Rémülten kapaszkodunk a korlátba, vagy jobb híján egymásba. FOKA-lányok sietnek segítségünkre. Egyik kabinban tompa puffanás, feltehetőleg egy nyugovóra tért, kezdő matróz cserélte fel ágyát a szőnyeggel. — Ez csak amolyan sima séta — mondja Honfi László, a FOKA igazgatója. — Az igazi tánc csak ezután következik. No nem most, hanem a Duna jegesedése beálltakor. Hamarosan kiderült, hogy a jégtörő X-es vezérhajón haladunk. Újabb jégtörők mellett suhanunk el, mellettük óriási kotrógépek, elevátorok, a parton hatalmas sóder-, szaknyelven kavicshegyek tornyosulnak. — Jégtörőink munkájának eredménye — mondja magyarázóig Honfi László. — A betonozás alapanyaga, olyan nemzeti kincsünk, ami jelentős szerepet játszik az építkezésben. A Duna menti országok közül egyedül Magyarországon rakja le ezt a felbecsülhetetlen értékű kincsét a Duna. Ausztriában ugyanis még a nagyobb kavicsdarabok rakódnak le, amelyet roppant költséggel zúznak össze, hogy az építkezés számára alkalmassá tegyék. Jugoszláviában pedig már csak homok jut. Évente 3—3,5 millió tonna sódert bányásznak ki a jégtörők segítségével. A tél közeledtével nyugovóra térnek a hajók, legalábbis a többségük. A jégtörőknek azonban nincs megállásuk. A nyár folyamán felváltva javították őket, hogy teljes harci felkészültséggel várják a legfőbb feladatot: megakadályozni a Dunán a jegesárt. Erről tartott sajtótájékoztatót a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat (FOKA) igazgatója és a többi között hangsúlyozta: " A jégtörőhajók kitűnő erőben vannak. Néhány hajónk már a bajai jégtörőállomáson van, s hamarosan oda érkezik a többi is. Három-négy hajónk — szükségszerűen — Jugoszláviában állomásozik, hogy ha ott kezdődik a fagyás, akkor készenlétben álljanak a jégtörők. A jégtorlaszok és jégpáncélok feltörését ugyanis mindig alulról kell kezdeni, hogy a feltört jeget tovább vihesse a víz. Miután megtekintettük a gépeket javító és felújító üzemrészt is, elégedetten búcsúztunk a FOKA vezetőitől, mert tíz jól felkészített — egyenként 1300 lóerős motorú — jégtörő garantálja: nem kell félnünk a jégzajlástól. Sárdi Ferenc A magyar whmky-kiszeiml Hírt adtunk már arról, hogy Magyarországon is gyártanak whiskyt — hírünk iránt azonban olyan érdeklődés nyilvánult meg, hogy szükségesnek tartottuk alaposabban utánanézni: hogyan készül a magyar whisky. — Hadd helyesbítsek mindjárt az elején — mondotta Nagypataki Imre, a Szeszipari Országos Vállalat szabadegyházai szeszgyárának igazgatója. A „Club 99”-et mi készítjük ugyan, de nemzetközi megállapodás alapján. A Monimpex közreműködésével együttműködési szerződést kötöttünk egy skót céggel, amely maga szállítja nekünk az egyik legfontosabb alapanyagot, a saját receptje szerint készült füstölt malátakivonatot. Nem felesleges „szőrszálhasogatás” ez. A whisky — mint köztudomású — skót eredetű rövid ital, skót kisüstinek is nevezhetnénk. Elkészítésének évszázados hagyományai vannak, módját csak szülőföldjén ismerik, az onnan kikerült whiskyt védjegy védi, és az a nemzetközi piacon világmárka. A védjegy a tőlünk kikerülő palackokon is megtalálható, jeléül annak, hogy az italt mi gyártjuk ugyan, de az együttműködés folytán eredeti eljárás szerint. Sőt, mint említettem, egyik legfontosabb alapanyagát Skóciából készen kapjuk. Egy másik alkotóelemét, egyebek mellett, barcsi üzemünk állítja elő, de a rozspárlat is még további technológiai műveleteknek van alávetve. A keverésből, érlelésből, derítésből álló eljárás hosszas műveletet jelent, amin mi nem változtathatunk, amit mi legfeljebb tökéletesíthetünk. Vállalkozásunk sikere bizonyítja, hogy a hazai whisky méltó társa a szülőföldjén készült whiskynek. — Miért szükséges ezt hangoztatni? — Mert ezt az italt sok országban készítik, de minőségileg csak kevés közelíti meg az eredeti skót whiskyt. — Hogyan került sor hazai gyártására? — A Monimpex az elmúlt években piackutatást végzett és kiderült, hogy a szocialista országokban, bár némelyikben gyártják ezt az italt, mégis nagy az igény jó minőségű whiskyre. A skót céggel való megállapodás biztosítja ezt a minőséget, a szabadegyházai szeszgyár pedig szívesen vállalkozott a whisky gyártására, a gyár erre alkalmas volt, sőt, munkaerőproblémáink megoldásához még jól is jött. Pár évvel ezelőtt álltunk rá a gyártásra és tavaly az ipari vásáron mutatkoztunk be a Club 99-cel. — És azóta? — Vállalkozásunk igen eredményes. Kezdettől fogva tartósan és jó minőségben állítjuk elő a whiskyt Szabadegyházán, minőségét a Kereskedelmi Minőségvizsgáló Intézet gyakorta ellenőrzi. Iránta a kereslet tavaly óta a többszörösére emelkedett és állandóan emelkedő tendenciát mutat. Az itt készült whisky 90 százaléka exportra kerül, mintegy hat országba szállítunk belőle. De a hazai érdeklődés is növekvőben van, s azt is igyekszünk kielégíteni. Figyelemre méltó ez már csak azért is, mert hiszen Magyarországon a whiskynek nemcsak gyártása, de fogyasztása se volt megszokott dolog — mind ez ideig. A sikeres új vállalkozás tehát külkereskedelmi forgalmunk növelése mellett hazai ízlésünk fejlesztését is szolgálja. —ts— Október 12-én volt két éve, hogy Karácsond községben megölték és kirabolták Prezenski Sándornét és tizenkét éves fiúgyermekét. A nyomozás során a tett elkövetésének gyanúja Ebneth Simon fuvarosra és a vele szerelmi kapcsolatban álló Hollósi Györgynére irányult. Az egri megyei bíróság Ebneth Simont halálra, Hollósi Györgynét 10 évi szabadságvesztésre ítélte. Ezt az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, új eljárást rendelt el, s lefolytatásával a Fővárosi Bíróságot bízta meg. Ennek Somlapataki tanácsa előtt állnak ezekben a hetekben a rendkívül súlyos bűnügy vádlottjai. Hogy a vádlottakat ez a bíróság is bűnösnek találja-e vagy sem, az eldől az eljárás végén. A tárgyalás-sorozat egyes mozzanatai azonban az elkövetkező ítélettől függetlenül is érdekesek. Maszek brigádszállás Ebneth Simon egy Holzreiter nevű fuvaros alkalmazottja volt. Holzreiter, miként az a tanúkihallgatások során föltárult, meglehetősen széles körű fuvarozási tevékenységet fejt ki. Volt község, ahol embereinek — akárcsak némely vállalat —, brigádszállást is bérelt. E brigádszállás lakói — tisztelet a kivételnek —, pálinkával kezdték a napot és szeszesitallal végezték. Holzreiter, akit üzleti ügyei jobbára távoltartottak a szállástól, nem csodálkozhatott, hogy Ebneth Simon nem a bankhivatalnokok pedantériájával számolt el neki az ügyfelektől átvett pénzzel. Előfordult olyan is, hogy a vagonok kirakásában „maszek munkában” résztvevő vasutasok a gazdán követelték azt a pénzt, amit Ebnethnek már ki kellett volna fizetnie részükre. És Holzreiter belenyúlt — úgy tetszik feneketlen — zsebébe, és kilencezer forintnál nagyobb öszszeget szinte csak találomra szétosztott a reklamálók között. Nem lehet olyan rossz üzlet az a fuvarozás, még olyan könnyű kezű brigadérossal sem, mint Ebneth. Elröppent szerelem Az emberi sorsok milyen öszszekuszálódására vet fényt egy ilyen tárgyalás! Hollósiné férje gyakran vállalt alkalmi munkát az Ebneth vezette brigádban. Olyan ember lehet, aki mindenütt ott van, ahol dolgozni , keresni lehet. Mellékesen sírásást is vállal. Ő végezte az elhantolást annak idején a meggyilkoltak gyászszertartásán is. Vajon sejtette-e akkor, hogy felesége a bűnügy vádlottja lesz? A vádlottak padjára került szeretők alighanem gyűlölik már egymást. Pillantásuk még véletlenül sem találkozik. A szerelem alkoholmámorral fölfűtött órái után a vizsgálat két esztendejének zord józansága következett. Oly messze van tőlük már az az élet! És mégis oly közel! Az eljárás során ilyen kérdésekre is választ kérnek egyes tanúktól: „Gyakran látták-e együtt Ebnethet és Hollósinét? Kereste-e férfiak társaságát az asszony? Mit ittak leginkább?” . Ebneth úgy viselkedik, mint akit nem túlságosan foglalkoztat a tárgyalás kimenetele. Szenvtelen arccal hallgatja a tanúk szavait. Ha megjegyzésre nyílik alkalma, minden alkalommal ügyvédi szertartásossággal kezdi: „Tisztelt, Fővárosi Bíróság.. Anya és a törvény Megöltek egy falusi asszonyt és egy gyermeket. A társadalom két esztendeje nem csekély anyagi és erkölcsi erőfeszítéssel keresi a bűnösöket. Ezeken a tárgyalási napokon is három bíró, két védőügyvéd, jegyzőkönyvvezető, teremőr, két fegyőr és még ki a megmondhatója, hány ember szolgálja a törvény igazságot kereső törekvését. A tanúk serege ki tudja már hányadszor mondja el, hogy mit tud vagy mit nem tapasztalt az ügyben. A két vádlott életének olyan apróságai válnak jegyzőkönyvezendő fontosságúvá, hogy Ebneth kalapot viselt-e vagy sem, és hogy a meggyilkolt asszony szomszédja villanyt gyújtott-e udvarán vagy elmulasztotta azt. Olykor olyan mozzanatok tisztázására fordítanak hosszú időt, melyeknek az ügyben való szerepe nem tiszta a hallgató előtt. De akkor fölmorajlik a hallgatóság, midőn Ebneth édesanyját hívatja be a tanácselnök. Bottal járó, szemüveges, munkában meghajlott nénike jön be, az adatfelvételnél tsznyugdíjasnak mondja önmagát. Az elnök felhívja figyelmét arra, hogy a törvények értelmében nem köteles vallomást tenni. Hallgat a fekete kendős, fekete kabátos néni. Aztán tétován mondja: „Ha tudnám, hogy mit tetszik majd kérdezni.” Abban maradnak, hogy elhagyja a termet, míg a többi tanúra kerül a sor és gondolkodik, óhajt-e vallomást tenni vagy sem ... Fia, akiről percekkel korábban elhangzott, hogy milyen gorombán bánt idős anyjával, minden látható érzelemmegnyilvánulás nélkül szemléli a jelenetet. Eltelik vagy háromnegyed óra, ismét a nénit szólítják, ő nehéz sóhajjal bejelenti, nem tesz vallomást. De nem volna anya, ha reszketeg, szomorú hangon hozzá nem tenné: „De azt el nem hihetem, hogy az én fiam ilyen szörnyűséget véghezvitt volna.” Csönd van a teremben. A megindultság csöndje. Vajon mit érez, mire gondol, a roppant súlyú vád alatt élő fiú, akinek édesanyja talán még a megbocsáthatatlant is megbocsátaná magzatának? ... Az ügy tárgyalása tovább folyik. (..) Kötelező a szavatossági biztosítás Kormányrendelet kötelezően előírja a gépjárművek felelősségi vagy más szóval szavatossági biztosítását. E biztosítás keretében az Állami Biztosító átvállalja, illetve megtéríti a gépjárművel okozott kárt abban az esetben is, ha azért nem a tulajdonos, vagy az üzembentartó a felelős, hanem az eltulajdonító, vagy a jogtalanul használó okozza a kárt. Az Állami Biztosító megtéríti továbbá azt a kárt is, amelyért a gépjármű tulajdonosa, vagy használója mint munkáltató tartozik felelősséggel, ha az üzemi balesetet gépjámű okozta. Ezután a rendelet felsorolja azokat az eseteket is, amelyeknél nem fizethető kártérítés. Ilyen eset például az,ha gépjárművet munkagépként használják és ily módon okoz kárt; nem fizethető kártérítés továbbá akkor sem, ha a kár az álló gépjárműre, illetve arról való rakodás során annak következtében állott elő stb. A biztosítási díj fizetésére vonatkozó részében a rendelet kimondja, hogy a felelősségi biztosítás évi díját az üzembentartó január 1. napján, személygépkocsit üzembentartó magánszemély pedig két egyenlő részletben, január és július 1. napján köteles az Állami Biztosítónak megfizetni. Késedelmes díjfizetés esetén késedelmi pótlékot kell fizetni. 1970. NOVEMBER 22. Látogatóban az Elnöknél A falak barna, nemes faburkolatán fény villódzik. A tárgyalóasztal fölött a falon Kossuth Lajos arcképe: íróasztal, puha szőnyeg. Mindyen tárgy, ami itt van, remeke a magyar bútorművességnek: méltóság és nemes egyszerűség. Vállas, szép szál ember a házigazda. Erre gondol az újságíró, s az elnök természetében gyökeredző rokonszenves, közvetlenséget érzékeli, amikor látja, hogyan fog mosolyogva kezet vendégével. Igaz nem is külföldi követ érkezett Losonczi Pálhoz. Földijei jöttek a Dráva mellől Barcsról, a Vörös Csillag Tsz-ből. Három parasztember. Egyidős formák: nem öregek még, de már nem is fiatalok ... Három ember, három jellem. Gondolkodás a tegnapi falu osztályvilágából. Dergesz Mihály, az egykori Széchenyi birtok cselédje egyike azoknak, akik Losonczi Pállal 1948-ban megalakították a közös gazdaságot. Czinder István a megfontoltabbak közül való, akiket a tárgyi valóság látása, — az izmosodó Vörös Csillag vonzása — késztetett cselekvésre. Ő 1951-ben lépett a közösbe. Szokol József „középparaszt’’ volt (mennyire gyorsjáratú a történelem: már szinte kikopott köznyelvünkből ez a fogalom a nagy fordulat első évében, 1959-ben csatlakozott. Most? Mindnyájan egyformák. Láttam őket, amint tisztes feketében átsétáltak a Kossuth Lajos-téren. Nem csak az öltözetükben hasonlóak. Gondolkodás, kedély, ízlés, érzelmek tekintetében nagyon függünk attól a helytől, ahol élünk. Ilyen értelemben az Elnöki Tanács elnöke is közzéjük tartozónak tudja magát. Kiérezni ezt a közvetlenné váló beszélgetésből. Mert volt a látogatásnak egy villanásnyi „protokollos” pillanata is. Egy festményt adtak át az elnöknek, őszi fák között, árnyékban vaskos formájú épület körvonalai. Maróti László, Barcson élő festő (rajztanár) alkotása. Ebben a pusztai házban lakott Losonczi Pál évekig. Akkor mikor földet osztott, s földműves-, majd termelőszövetkezetet alapított. — Hoztuk, hogy el ne felejsd honnan jöttél — mondta Czinder István. — Az aszszonyok üzenik — enyhíti a szót Szokol József bácsi. Már ülünk. Az Elnöki Tanács elnöke a kukorica betakarításáról és az őszi vetések állapotáról érdeklődik. A vendégek megfeledkezve a puha ruganyú „empír” székekről, a környezetről, keresztnevén — úgy mint régen — szólítják az elnököt és mondják, mondják az otthoni híreket... Losonczi Pál néha közbe szól, kérdez, s eltűnődik. Nem éreztet semmiféle fensőbbséget, kerüli a keresett kifejezéseket, az olyan szavakat, amelyek nagyobbak annál, mint amire vonatkoznak. Szakmai, munkaszervezési problémákról esik szó. A vendégek a régebbi brigádokra épített termelési mechanizmus mellett kardoskodnak. Na nem szenvedélyesen, csak a helyhez és alkalomhoz illően. A paraszti neveltség finom és mélyenlátó: kultúra! Az elnök velük megy a beszélgetésben, azzal az ösztönös emberséggel, amely mögött ott az igazmondás és egyszerűség. Közülük jött, velük érez, velük s értük gondolkodik... Nádasdi Péter / IMull MlW