Szabad Föld, 1970. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1970-11-22 / 47. szám

- 2 SZABAD FÖLD Nem félünk a jégzajlástól Hajónk delfin, szinte halmoz­­gásszerűen halad a Dunán. Ré­mülten kapaszkodunk a korlát­ba, vagy jobb híján egymásba. FOKA-lányok sietnek segítsé­günkre. Egyik kabinban tompa puffanás, feltehetőleg egy nyu­govóra tért, kezdő matróz cse­rélte fel ágyát a szőnyeggel. — Ez csak amolyan sima séta — mondja Honfi László, a FO­KA igazgatója. — Az igazi tánc csak ezután következik. No nem most, hanem a Duna jegesedése beálltakor. Hamarosan kiderült, hogy a jégtörő X-es vezérhajón hala­dunk. Újabb jégtörők mellett suhanunk el, mellettük óriási kotrógépek, elevátorok, a parton hatalmas sóder-, szaknyelven kavicshegyek tornyosulnak. — Jégtörőink munkájának eredménye — mondja magyará­zóig Honfi László. — A beto­nozás alapanyaga, olyan nemze­ti kincsünk, ami jelentős szere­pet játszik az építkezésben. A Duna menti országok közül egyedül Magyarországon rakja le ezt a felbecsülhetetlen érté­kű kincsét a Duna. Ausztriában ugyanis még a nagyobb kavics­darabok rakódnak le, amelyet roppant költséggel zúznak össze, hogy az építkezés számára al­kalmassá tegyék. Jugoszláviá­ban pedig már csak homok jut. Évente 3—3,5 millió tonna só­dert bányásznak ki a jégtörők segítségével. A tél közeledtével nyugovóra térnek a hajók, legalábbis a többségük. A jégtörőknek azon­ban nincs megállásuk. A nyár folyamán felváltva javították őket, hogy teljes harci felké­szültséggel várják a legfőbb fel­adatot: megakadályozni a Du­nán a jegesárt. Erről tartott saj­tótájékoztatót a Folyamszabá­lyozó és K­avicskotró Vállalat (FOKA) igazgatója és a többi között han­gsúlyozta: " A jégtörőhajók kitűnő erő­ben vannak. Néhány hajónk már a bajai jégtörőállomáson van, s hamarosan oda érkezik a többi is. Három-négy hajónk — szükségszerűen — Jugoszláviá­ban állomásozik, hogy ha ott kezdődik a fagyás, akkor ké­szenlétben álljanak a jégtörők. A jégtorlaszok és jégpáncélok feltörését ugyanis mindig alul­ról kell kezdeni, hogy a feltört jeget tovább vihesse a víz. Miután megtekintettük a gé­peket javító és felújító üzem­részt is, elégedetten búcsúztunk a FOKA vezetőitől, mert tíz jól felkészített — egyenként 1300 lóerős motorú — jégtörő garan­tálja: nem kell félnünk a jég­zajlástól. Sárdi Ferenc A magyar whmky-kiszeiml Hírt adtunk már arról, hogy Magyarországon is gyártanak whiskyt — hírünk iránt azon­ban olyan érdeklődés nyilvánult meg, hogy szükségesnek tartot­tuk alaposabban utánanézni: ho­gyan készül a magyar whisky. — Hadd helyesbítsek mindjárt az elején — mondotta Nagypa­taki Imre, a Szeszipari Országos Vállalat szabadegyházai szesz­gyárának igazgatója. A „Club 99”-et mi készítjük ugyan, de nemzetközi megállapodás alap­ján. A Monimpex közreműködé­sével együttműködési szerződést kötöttünk egy skót céggel, amely maga szállítja nekünk az egyik legfontosabb alapanyagot, a sa­ját receptje szerint készült füs­tölt malátakivonatot. Nem felesleges „szőrszálhaso­­gatás” ez. A whisky — mint köz­tudomású — skót eredetű rövid ital, skót kisüstinek is nevezhet­nénk. Elkészítésének évszázados hagyományai vannak, módját csak szülőföldjén ismerik, az on­nan kikerült whiskyt védjegy védi, és az a nemzetközi piacon világmárka.­­ A védjegy a tőlünk kikerü­lő palackokon is megtalálható, jeléül annak, hogy az italt mi gyártjuk ugyan, de az együttmű­ködés folytán eredeti eljárás sze­rint. Sőt, mint említettem, egyik legfontosabb alapanyagát Skó­ciából készen kapjuk. Egy másik alkotóelemét, egyebek mellett, barcsi üzemünk állítja elő, de a rozspárlat is még további tech­nológiai műveleteknek van alá­vetve. A keverésből, érlelésből, derítésből álló eljárás hosszas műveletet jelent, amin mi nem változtathatunk, amit mi legfel­jebb tökéletesíthetünk. Vállalko­zásunk sikere bizonyítja, hogy a hazai whisky méltó társa a szü­lőföldjén készült whiskynek. — Miért szükséges ezt han­goztatni? — Mert ezt az italt sok or­szágban készítik, de minőségileg csak kevés közelíti meg az ere­deti skót whiskyt. — Hogyan került sor hazai gyártására? — A Monimpex az elmúlt években piackutatást végzett és kiderült, hogy a szocialista or­szágokban, bár némelyikben gyártják ezt az italt, mégis nagy az igény jó minőségű whiskyre. A skót céggel való megállapodás biztosítja ezt a minőséget, a sza­badegyházai szeszgyár pedig szí­vesen vállalkozott a whisky gyártására, a gyár erre alkalmas volt, sőt, munkaerőproblémáink megoldásához még jól is jött. Pár évvel ezelőtt álltunk rá a gyártásra és tavaly az ipari vá­sáron mutatkoztunk be a Club 99-cel. — És azóta? — Vállalkozásunk igen ered­ményes. Kezdettől fogva tartó­san és jó minőségben állítjuk elő a whiskyt Szabadegyházán, mi­nőségét a Kereskedelmi Minő­ségvizsgáló Intézet gyakorta el­lenőrzi. Iránta a kereslet tavaly óta a többszörösére emelkedett és állandóan emelkedő tenden­ciát mutat. Az itt készült whisky 90 százaléka exportra kerül, mintegy hat országba szállítunk belőle. De a hazai érdeklődés is növekvőben van, s azt is igyek­szünk kielégíteni. Figyelemre méltó ez már csak azért is, mert hiszen Magyaror­szágon a whiskynek nemcsak gyártása, de fogyasztása se volt megszokott dolog — mind ez ideig. A sikeres új vállalkozás tehát külkereskedelmi forgal­munk növelése mellett hazai íz­lésünk fejlesztését is szolgálja. —ts— Október 12-én volt két éve, hogy Karácsond községben megölték és kirabolták Prezens­­ki Sándornét és tizenkét éves fiúgyermekét. A nyomozás so­rán a tett elkövetésének gyanú­ja Ebneth Simon fuvarosra és a vele szerelmi kapcsolatban ál­ló Hollósi Györgynére irányult. Az egri megyei bíróság Ebneth Simont halálra, Hollósi György­­nét 10 évi szabadságvesztésre ítélte. Ezt az ítéletet a Legfel­sőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, új eljárást rendelt el, s lefolytatásával a Fővárosi Bí­róságot bízta meg. Ennek Som­­lapataki tanácsa előtt állnak ezekben a hetekben a rendkívül súlyos bűnügy vádlottjai. Hogy a vádlottakat ez a bíróság is bűnösnek találja-e vagy sem, az eldől az eljárás végén. A tárgyalás-sorozat egyes mozza­natai azonban az elkövetkező ítélettől függetlenül is érdeke­sek. Maszek brigádszállás Ebneth Simon egy Holzreiter nevű fuvaros alkalmazottja volt. Holzreiter, miként az a tanúkihallgatások során föltá­rult, meglehetősen széles körű fuvarozási tevékenységet fejt ki. Volt község, ahol embereinek — akárcsak némely vállalat —, brigádszállást is bérelt. E bri­gádszállás lakói — tisztelet a kivételnek —, pálinkával kezd­ték a napot és szeszesitallal vé­gezték. Holzreiter, akit üzleti ügyei jobbára távoltartottak a szállástól, nem csodálkozhatott, hogy Ebneth Simon nem a bankhivatalnokok pedantériájá­val számolt el neki az ügyfelek­től átvett pénzzel. Előfordult olyan is, hogy a vagonok kira­kásában „maszek munkában” résztvevő vasutasok a gazdán követelték azt a pénzt, amit Ebnethnek már ki kellett vol­na fizetnie részükre. És Holz­reiter belenyúlt — úgy tetszik feneketlen — zsebébe, és ki­lencezer forintnál nagyobb ösz­­szeget szinte csak találomra szétosztott a reklamálók között. Nem lehet olyan rossz üzlet az a fuvarozás, még olyan könnyű kezű brigadérossal sem, mint Ebneth. Elröppent szerelem Az emberi sorsok milyen ösz­­szekuszálódására vet fényt egy ilyen tárgyalás! Hollósiné férje gyakran vál­lalt alkalmi munkát az Ebneth vezette brigádban. Olyan em­ber lehet, aki mindenütt ott van, ahol dolgozni , keresni lehet. Mellékesen sírásást is vállal. Ő végezte az elhantolást annak idején a meggyilkoltak gyászszertartásán is. Vajon sej­tette-e akkor, hogy felesége a bűnügy vádlottja lesz? A vádlottak padjára került szeretők alighanem gyűlölik már egymást. Pillantásuk még véletlenül sem találkozik. A szerelem alkoholmámorral föl­fűtött órái után a vizsgálat két esztendejének zord józansága következett. Oly messze van tőlük már az az élet! És mégis oly közel! Az eljárás során ilyen kérdésekre is választ kér­nek egyes tanúktól: „Gyakran látták-e együtt Ebnethet és Hol­lósinét? Kereste-e férfiak tár­saságát az asszony? Mit ittak leginkább?” . Ebneth úgy viselkedik, mint akit nem túlságosan foglalkoz­tat a tárgyalás kimenetele. Szenvtelen arccal hallgatja a tanúk szavait. Ha megjegyzésre nyílik alkalma, minden alka­lommal ügyvédi szertartásos­sággal kezdi: „Tisztelt, Fővárosi Bíróság.. Anya és a törvény Megöltek egy falusi asszonyt és egy gyermeket. A társadalom két esztendeje nem csekély anyagi és erkölcsi erőfeszítés­sel keresi a bűnösöket. Ezeken a tárgyalási napokon is három bíró, két védőügyvéd, jegyző­­könyvvezető, teremőr, két fegy­­őr és még ki a megmondha­tója, hány ember szolgálja a törvény igazságot kereső törek­vését. A tanúk serege ki tud­ja már hányadszor mondja el, hogy mit tud vagy mit nem ta­pasztalt az ügyben. A két vád­lott életének olyan apróságai válnak jegyzőkönyvezendő fon­tosságúvá, hogy Ebneth kalapot viselt-e vagy sem, és hogy a meggyilkolt asszony szomszédja villanyt gyújtott-e udvarán vagy elmulasztotta azt. Olykor olyan mozzanatok tisztázására fordítanak hosszú időt, melyeknek az ügyben való szerepe nem tiszta a hallgató előtt. De ak­kor fölmorajlik a hallgatóság, midőn Ebneth édesanyját hívatja be a tanács­elnök. Bottal járó, szemüveges, mun­kában meghajlott nénike jön be, az adatfelvételnél tsz­­nyugdíjasnak mondja önmagát.­ Az elnök felhívja figyelmét arra, hogy a törvények értelmé­ben nem köteles vallomást ten­ni. Hallgat a fekete kendős, fekete kabátos néni. Aztán té­tován mondja: „Ha tudnám, hogy mit tetszik majd kérdez­ni.” Abban maradnak, hogy el­hagyja a termet, míg a többi tanúra kerül a sor és gondolko­dik, óhajt-e vallomást tenni vagy sem ... Fia, akiről percek­kel korábban elhangzott, hogy milyen gorombán bánt idős anyjával, minden látható érze­lemmegnyilvánulás nélkül szemléli a jelenetet. Eltelik vagy háromnegyed óra, ismét a nénit szólítják, ő nehéz sóhajjal bejelenti, nem tesz vallomást. De nem volna anya, ha reszketeg, szomorú hangon hozzá nem tenné: „De azt el nem hihetem, hogy az én fiam ilyen szörnyűséget véghez­vitt volna.” Csönd van a teremben. A megindultság csöndje. Vajon mit érez, mire gondol, a rop­pant súlyú vád alatt élő fiú, akinek édesanyja talán még a megbocsáthatatlant is megbo­csátaná magzatának? ... Az ügy tárgyalása tovább folyik. (..) Kötelező a szavatossági biztosítás Kormányrendelet kötelezően előírja a gépjárművek felelőssé­gi vagy más szóval szavatossági biztosítását. E biztosítás kere­tében az Állami Biztosító át­vállalja, illetve megtéríti a gép­járművel okozott kárt abban az esetben is, ha azért nem a tu­lajdonos, vagy az üzembentartó a felelős, hanem az eltulajdoní­tó, vagy a jogtalanul használó okozza a kárt. Az Állami Biz­tosító megtéríti továbbá azt a kárt is, amelyért a gépjármű tulajdonosa, vagy használója mint munkáltató tartozik fele­lősséggel, ha az üzemi balesetet gépjámű okozta. Ezután a rendelet felsorolja azokat az eseteket is, amelyek­nél nem fizethető kártérítés. Ilyen eset például az,­­ha gép­járművet munkagépként hasz­nálják és ily módon okoz kárt; nem fizethető kártérítés továb­bá ak­kor sem, ha a kár az álló gépjárműre, illetve arról való rakodás során annak következ­tében állott elő stb. A biztosítási díj fizetésére vo­natkozó részében a rendelet ki­mondja, hogy a felelősségi biz­tosítás évi díját az üzembentar­tó január 1. napján, személy­­gépkocsit üzembentartó magán­­személy pedig két egyenlő rész­letben, január és július 1. nap­ján köteles az Állami Biztosító­nak megfizetni. Késedelmes díj­fizetés esetén késedelmi pótlé­kot kell fizetni. 1970. NOVEMBER 22. Látogatóban az Elnöknél A falak barna, nemes fa­burkolatán fény villódzik. A tárgyalóasztal fölött a falon Kossuth Lajos arcképe: író­asztal, puha szőnyeg. Mindyen tárgy, ami itt van, remeke a magyar bútorművességnek: méltóság és nemes egyszerű­ség. Vállas, szép szál ember a házigazda. Erre gondol az újságíró, s az elnök természe­tében gyökeredző rokon­szenves, közvetlenséget érzé­keli, amikor látja, hogyan fog mosolyogva kezet vendégé­vel. Igaz nem is külföldi kö­vet érkezett Losonczi Pál­hoz. Földijei jöttek a Dráva mellől Barcsról, a Vörös Csillag Tsz-ből. Három pa­rasztember. Egyidős formák: nem öregek még, de már nem is fiatalok ... Három ember, három jellem. Gon­dolkodás a tegnapi falu osz­tály­világából. Dergesz Mi­hály, az egykori Széchenyi birtok cselédje egyike azok­nak, akik Losonczi Pállal 1948-ban megalakították a közös gazdaságot. Czinder István a megfontoltabbak kö­zül való, akiket a tárgyi való­ság látása, — az izmosodó Vörös Csillag vonzása — késztetett cselekvésre. Ő 1951-ben lépett a közösbe. Szokol József „középparaszt’’ volt (mennyire gyorsjáratú a történelem: már szinte ki­kopott köznyelvünkből ez a fogalom­ a nagy fordulat el­ső évében, 1959-ben csatlako­zott. Most? Mindnyájan egy­formák. Láttam őket, amint tisztes feketében átsétáltak a Kossuth Lajos-téren. Nem csak az öltözetükben hason­lóak. Gondolkodás, kedély, ízlés, érzelmek tekintetében nagyon függünk attól a hely­től, ahol élünk. Ilyen érte­lemben az Elnöki Tanács el­nöke is közzéjü­k tartozónak tudja magát. Kiérezni ezt a közvetlenné váló beszélgetés­ből. Mert volt a látogatásnak egy villanásnyi „protokollos” pillanata is. Egy festményt adtak át az elnöknek, őszi fák között, árnyékban vas­kos formájú épület körvona­lai. Maróti László, Barcson élő festő (rajztanár) alkotása. Ebben a pusztai házban la­kott Losonczi Pál évekig. Akkor mikor földet osztott, s földműves-, majd termelő­szövetkezetet alapított. — Hoztuk, hogy el ne fe­­lejsd honnan jöttél — mond­ta Czinder István. — Az asz­­szonyok üzenik — enyhíti a szót Szokol József bácsi. Már ülünk. Az Elnöki Ta­nács elnöke a kukorica beta­karításáról és az őszi vetések állapotáról érdeklődik. A vendégek megfeledkezve a puha ruganyú „empír” szé­kekről, a környezetről, ke­resztnevén — úgy mint régen — szólítják az elnököt és mondják, mondják az ottho­ni híreket... Losonczi Pál néha közbe szól, kérdez, s el­tűnődik. Nem éreztet semmi­féle fensőbbséget, kerüli a keresett kifejezéseket, az olyan szavakat, amelyek na­gyobbak annál, mint amire vonatkoznak. Szakmai, munkaszervezési problémákról esik szó. A vendégek a régebbi brigádok­ra épített termelési mecha­nizmus mellett kardoskod­nak. Na nem szenvedélye­sen, csak a helyhez és alka­lomhoz illően. A paraszti neveltség finom és mélyenlátó: kultúra! Az elnök velük megy a beszélgetésben, azzal az ösz­tönös emberséggel, amely mögött ott az igazmondás és egyszerűség. Közülük jött, velük érez, velük s értük gondolkodik... Nádasdi Péter / IMull MlW

Next