Szabad Föld, 1970. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1970-11-22 / 47. szám

XXVI. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM ARA: 1,20 FT 1970. NOVEMBER 22. Az iparfejlesztés eredménye, építkezéseink segítője a Dunai Cement Művek (Berendi Ferenc felvétele) Földben a kenyérmáj (3. oldal) A húszórázó ember (5. oldal) Világsztárok (10—11. oldal) köszöntjék TÜNK X. KO­SZUSÁT! A párt politikája — a nemzet­ politikája, a párt ügye — a nép ügye, a párt ereje — a nép ereje Ez emeli pártunk kongresszusát kiemelkedő or­szágos eseménnyé. A X. kongresszus egy ko­rábban megkezdett és a jövő­be tartó folyamat állomása. Az egész haza készült rá — látványos külsőségek nélkül — munkával, számvetéssel, országos és helyi dolgaink fe­lelősségteljes megvitatásával. Az eszmecsere nyugodt, tiszta légkörben folyt — se­honnan sem hallatszottak csa­tazajok, szenzációk. Ellenke­zőleg: népünk az eddig köve­tett politika jóváhagyását, megerősítését, az eddigi irány­vonal folytatását kéri a kong­resszustól. Az előkészítés hó­napjai lehetőséget adtak arra, hogy az ország népe ismétel­ten végiggondolja azt a poli­tikai irányvonalat, amelyet pártunk töretlenül — a haza felemelkedéséhez igazodva — immár 14 esztendeje folytat. Ez a politikai irányvonal nehéz, sorsdöntő időkben, az 1956-os ellenforradalmi láza­dás felszámolása során ková­­csolódott ki. Gyökeresen sza­kítva pártunk az előző veze­tés hibáival, helyreállítva a pártélet lenini normáit — a bizalom és rend légkörét te­remtette meg az egész társa­dalom életében. Megszüntet­ve a torzulásokat, a munkás­­osztályra, a népre támasz­kodva, a Szovjetunió segítsé­gével, a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom támogatását él­vezve vezette és vitte győze­lemre a harcot. Fe­jlődésünk immár 14 éve töretlen. Egyetlen nap, egyet­len lépés sem volt azonban könnyű. Olyan történelmi je­lentőségű feladatokat oldot­tunk meg, mint a munkásosz­tály hatalmának helyreállítá­sa és megszilárdítása; az el­lenforradalmi lázadást kísérő eszmei zűrzavar leküzdése; a mezőgazdaság szocialista át­szervezése ; a szocializmus alapjainak lerakása; a szocia­lizmus teljes felépítése útjá­nak kijelölése; a gazdaságirá­nyítás új rendszerének beve­zetése; a nemzet szocialista egységének megszilárdítása stb. Pártunk a forradalmi cse­lekvés, a tettek pártja. Mun­kájában, a célok kijelölésében azonban mindenkor a helyzet reális értékelésére törekedett és törekszik. Ismerjük­­gond­jainkat, világosan látjuk tár­sadalmunk egyes nem kívá­natos, elveinktől idegen je­lenségeit, mégis szilárd meg­győződéssel valljuk, hogy a párt 14 éve folytatott politi­kája helyes, bevált. Sorrendben a negyedik kongresszusra — VII., VIII., IX., X. — készülünk, amikor az eddigi irányvonal folytatá­sát kéri népünk a párttól. Ha van ma Magyarországon egy, a nép legszélesebb körét át­fogó egyetemes kívánság —, az az, hogy a párt haladjon tovább következetesen azon az úton, amelyen az elmúlt csaknem másfél évtizedben járt. Pártunk politikájának tö­megereje, népszerűsége és te­kintélye — következetességé­ben, nyíltságában, az elvi kér­désekben tanúsított engesztel­hetetlenségében van. Az em­berek szeretik, becsülik, köve­tik a nyűt és egyenes beszé­det, az elvi politikát. Népünk a legutóbbi időben is — a nemzetközi helyzet fe­szültségei során éppen úgy, mint a hazai természeti ka­tasztrófáknál — számos tanú­jelét adta a politika iránti bi­zalmának, helytállásának, ha­zaszeretetének. Életünk új fo­galmainak, jelenségeinek, a követelmények és célok egy­séges értelmezésének szem­pontjából mégis nagyon szük­séges a politikai irányvonal­nak, mint egységes egésznek az áttekintése. Szocialista ha­zánk építésének magasabb szinten történő folytatása új normákat, új követelménye­ket állít mindannyiunk elé. A kongresszusi számvetés ezek jó megismeréséhez, a részle­tek összefüggő, egységes ér­telmezéséhez, a velük való tu­dati és érzelmi azonosuláshoz ad nélkülözhetetlen segítséget. Az O­GSZ mi,a­lig részek­ből áll. Vagyis, aki igent mond a gazdaságirányítás új, haladottabb rendszerére, an­nak igent kell mondania az anyagi ösztönzés elvének kö­vetkezetesebb érvényesítésé­re, a céltudatosabb bérpoliti­kára is; aki egyetért rendsze­rünk politikai alapjával — a munkásosztály és a szövetke­zeti parasztság szövetségével —, annak egyet kell érteni parasztságunk életkörülmé­nyeinek az utóbbi négy évben bekövetkezett általános javu­lásával is; aki egyetért a na­gyobb önállóság és hatáskör elvével, annak egyet kell ér­teni a nagyobb felelősséggel is: aki a párt politikájának még következetesebb érvé­nyesüléséért küzd, annak küz­deni kell a közösségért fára­dozó, áldozatkész emberek na­gyobb erkölcsi elismeréséért és megbecsüléséért is. Amikor a kommunisták, az ország népe az eddigi politika folytatását, megerősítését kéri a kongresszustól — ezen természetesen nem azt értik, hogy semmin sem kell javíta­ni, változtatni, igazítani. Poli­tikánk szellemén alapelvein­ken nem kell változtatnunk. A taggyűlések és a pártérte­kezletek azonban sorra vették mindazokat a módszereket és részkérdéseket, amelyeken éppen a politika következete­sebb és hatékonyabb érvénye­sülése érdekében javítanunk kell. Az országos méretű nyílt elemzés alkalmat adott annak számbavételére, hogyan sike­rült a gyakorlatban megvaló­sítani azokat a nagy jelentő­ségű határozatokat, amelyek a két kongresszus között szület­tek. Az elmúlt négy évben egész jövőnket meghatározó vállalkozásba fogott az ország. Erre az időszakra esik a gaz­daságirányítás új formáinak bevezetése, amelynek segítsé­gével, céljainknak megfele­lően magasabb színvonalra emelkedett hazánkban a szo­cialista tervgazdálkodás, szi­lárdult gazdaságunk egyensú­lya, javult népünk élete. Eb­ben az időszakban kellett tel­jesíteni harmadik ötéves ter­vünk célkitűzéseit. Jó észéssé mondhatjuk el, hogy ez az első olyan kö­zéptávú tervünk, amelynek ma idén mutatóját túlteljesí­tettük. A terv egyetlen meg­valósult alkotását sem kap­tuk ingyen — megdolgoztunk érte. Pártunk, népünk mun­kája meghozta gyümölcsét, is­mét előbbre jutottunk a szo­cializmus építésének útján. Szövetkezeti parasztságunk szilárd és megbecsült szövet­ségese munkásosztályunknak, népi rendszerünk vezető ere­jének. Parasztságunk ragasz­kodik a szocialista szövetke­zeti tulajdonhoz, magasfokú felelősséget érez annak to­vábbfejlesztéséért. A munkás­­osztály és a szövetkezeti pa­rasztság alapvető érdekeinek egyaránt megfelelő agrárpoli­tika — történelmileg rövid idő alatt, soha nem látott eredmé­nyeket hozott. Az elmúlt négy évben dol­gozta ki pártunk — a tudomá­nyos-technikai forradalom kö­vetelményeivel és lehetőségei­vel számolva — tudományos életünk fejlesztésének irány­elveit, felülvizsgálta a tör­vényhozás, a kormányzás, a közigazgatás, a tanácsrendszer továbbfejlesztésének lehetősé­geit, elemezte a nők és ifjú­ságunk helyzetét­­— és végül ebben a szakaszban munkálta ki negyedik ötéves tervünk célkitűzéseit. A terv célkitű­zéseit az eddigi gazdaságpoli­tika nyomdokain haladva dol­goztuk ki — de nagyobb gon­dot fordítva a munka haté­konyságára és ezzel összefüg­gésben az életszínvonal egyen­letes emelésére. Tervünk reá­lis, szilárd, jó alapokra épül. A felelősségteljes mértéktar­tás mégis azt jelenti, hogy a mai ütem mellett mintegy tíz­évenként megkétszerezzük a nemzeti jövedelmet, és mint­egy tizenkét évenként a dup­­lájára emeljük az ipar terme­lését. Gazdaságunk ilyen tem­­­pójú fejlődése eddig ismeret­len volt történelmünkben. KÖZÖS ügyünkért, szo­cialista jövőnkért felelősséget érző becsületes emberek mély egyetértésével találkozott er­kölcsi normáink és alapel­veink szigorúbb érvényesíté­sének igénye. Általános né­pünk egyetértése abban is, hogy a megoldás nem az er­kölcsprédikáció — mert az semmivel sem több a szentelt­víznél. Erre nincs szükség! Ugyanakkor szükség van — egyes esetekben — a kemé­­nyebb helyi rendszabályokra, amelyek azonban egyetlen esetben sem helyettesíthetik a hatékonyabb gazdasági szer­vező munkát, a dolgozó em­berek aktivitását, a társadal­mi ellenőrzést, a szocialista demokrácia fejlesztését, a közgondolkodás szocialista szellemű céltudatos befolyáso­lását. A belpolitika mellett bizal­mát fejezi ki népünk pártunk külpolitikája iránt is. Mindig egyértelmű volt nemzetközi orientációnk, egyenes külpo­litikát folytattunk. E politika sarktétele a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés országai­­val­ való szövetség és együtt­működés. Pártunk, a magyar munkásosztály sohasem tér el ettől az alapállástól, szövetsé­günk semmilyen helyzetben nem lehet alku tárgya. Hűsé­gesek maradunk internacio­nalista elveinkhez, mert ez a meggyőződésünk és ezzel szol­gáljuk legjobban nemzeti és nemzetközi érdekeinket is. Népünk , HCjJUK­K jó politikai lég­körben, dolgos, alkotó élet kö­zepette, a becsülettel elvégzett országépítő munka jóleső ér­zésével készül pártunk X. kongresszusára. Tudja és vall­ja azonban azt is, hogy pár­tunk nem állhat meg törté­nelmi útján, ezért tovább ke­resi a fejlődés során napi­rendre kerülő új feladatok helyes megoldását. Semmi sem­­idegenebb pártunktól, minthogy tévedhetetlennek, csalhatatlannak tekintse ma­gát. Ereje forrása éppen ab­ban van, hogy mindig kész a viszonyok változása alapján korrigálni önmagát, az elvi hűséget párosítja a valóság­hoz való alkalmazkodással. A kongresszus tanácskozó­­termében szívével, figyelmé­vel és bizalmával ott lesz az egész ország. Azzal a bizo­nyossággal, hogy a kongresz­­szus megerősíti eddigi politi­kánkat, ugyanakkor világo­sabb megfogalmazását adja új céljainknak és mai idők for­­radalmiságának.

Next