Szabad Föld, 1974. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-28 / 17. szám

10 SZABAD FÖLD Egyetemisták: felelősség a jövőért Ha valaki egyszer már bekerül az egyetemre, tudja mire vállalkozott, mi a feladata. Szembenéz a problémákkal, nehézségekkel, s erejétől, tehetségétől függően megoldja azokat. Mégis az egyetemisták gyakran panaszkodnak, keseregnek, főleg a túlterheltség, az időhiány miatt. Egyszer néhány magyar szakos egyetemista kiszámította, hogy a másodéves szigorlatra szükséges kötelező irodalmat akkor sem tudná mind elolvasni, ha év elejétől év végéig csak ezt tenné. Tehát evés, alvás, pihenés kizárva. Csak a tiszta időt számítva. Hogyan tudják ezt a problémát mégis megoldani? Valahogyan csak sikerül, hiszen évről évre több száz kész tanár és bölcsész hagyja el az egyetemet. Erről beszélgetek két egyetemista lánnyal. — Mindketten vidékiek vagytok. Hogyan született mégis a döntés, hogy Pestre jelentkezzetek egyetemre? Először Mari válaszol: — Szüleimmel Valkón lakunk, 48 kilométerre Pesttől. Már a gimnáziumot is Pesten végeztem, hiszen ebben a háromezer lakosú községben nincs mód a továbbtanulásra. A tanulás jól ment, ezért aztán a harmadikban elhatároztam, hogy jelentkezem magyar—francia szakra. Ági folytatja: — Nálam is hasonló volt az eset. És Pilisvörösváron lakom. A gimnáziumot Vácott végeztem. Nekem a tanárnőm mondta, hogy jól megy a francia nyelv, érdemes jelentkezni. Nem volt nehéz még egy szakot választani, hiszen a mi környékünkön sokan beszélnek németül. Én is így lettem német— francia szakos hallgató. — Már a gimnáziumot is távol a szülői háztól végeztétek. Hogyan sikerült ezt az igen nehéz problém megoldani akkor, és a későbbiek folyamán, az egyetemi évek alatt? Mari: — Én kollégiumba jártam akkor is, most is. Sok előnye van ennek, de természetesen vannak kellemetlenségek is. Szeretem a közösséget. Lehet, hogy azért, mert kiskorom óta abban nevelkedtem. Tanulni is csak így tudok eredményesen. Van itt könyvtár is, ha esetleg szükségem van valamilyen anyagra, megtalálom. Az ellátás jó. Kétszázötven forintot kell fizetnem havonta a lakásért és a menzajegyekért. Ezt a szociális ösztöndíjból éppen fedezni tudom. Amire ezenkívül szükségem van, azt tanítással, külön munkával, fordítással megszerzem. S ha minden kötél szakad, otthonról megkapom. Szüleim ugyan vállalták, hogy segítenek, de tőlük nem szívesen kérek, hiszen nekik sem könnyű. Ági: — Én mindig bejáró voltam. Az életemhez már hozzátartozik az utazás, de megszokni azt nem lehet. Három órát töltök naponta utazással. Nem valami kellemes dolog sokszor félórákat állni a buszmegállóban, hidegben, álmosan. És ráadásul gyakran még meg sem áll. Egyszerűen otthagy ... Meg lehetne ezt a dolgot oldani, ha a kék busz vonalát egy megállóval meghosszabbítanák. Nem kellene a távolságira várni. De ezt nem lehet, azt mondják, mert akkor nincs elég forgalma a másiknak. Még az a szerencse, hogy az ifjúsági bérlet igen olcsó. Hetven valahány forint egy hónapra. Inkább utazom naponta három órát, hogy egyedül, nyugodtan tanulhassak. Én csak így tudok. A problémát nem is ez jelenti, hanem inkább a színház, mozi. Az utolsó busz negyed tizenkettőkor megy. Nagyon szeretem az operát, de hogy egy Wagner-művet megnézhessek, már nem is álmodom, majd a diploma után. A mozi az könnyebb. El lehet menni délutáni előadásra. — Magánélet, szerelem? Szinte egyszerre. — A legminimálisabb. Egyszerűen nem jut rá idő. Meg aztán az sem mindegy, hogy milyen lesz a tanulmányi eredmény. — Ti miért nem panaszkodtok, hogy nehezen jöttök ki az idővel? A többiektől ezt igen gyakran hallani. Ági: — Dehogynem kesergünk. Ott szerzünk magunknak időt, ahol lehet. Nemegyszer előfordult, hogy nem mentünk be egy-egy előadásra. De, hogy ne legyen kiesés, a jegyzetek készítését megszerveztük. —• Ebben az évben diplomáztok. Mi lesz azután? Mari: — Tanítani nem akarok. Azt hiszem, hosszú, nehéz évek kellenének ahhoz, hogy elképzeléseimet, ötleteimet, terveimet úgy meg tudnám valósítani, ahogyan szeretném most, fiatalon. Hiszen ilyenkor jóval közelebb vannak hozzám a gyerekek problémái. Ági: — Én még gondolkodom ... Évente sok kitűnő tanár hagyja el az egyetemet. A sok nehézség, probléma ellenére vállalják a tanári, a pedagógusi pályát. Évről évre többen. Mert tudják, érzik ennek a pályának a fontosságát. Ők formálják a jövő nemzedéket, azt, amely a mi örökünkbe lép. Berkes Zsuzsa A Locomotiv GT tagjai: Barta Tamás, Somló Tamás, Laux József és Presser Gábor Ifjúsági őrjárat Pétervásárán, a Heves megyei nagyközségben, az elmúlt év végén gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság alakult. Tagjai pedagógusok, tanácsi emberek, valamint a Pétervásárához tartozó négy község Hazafias Népfront és KISZ- titkárai. Az albizottság nemrégiben ifjúsági őrjáratot tartott. Az öt község eszpreszszóit, kocsmáit és éttermeit ellenőrizték, vajon az esti órákban találnak-e 18 éven aluli fiatalokat ezeken a szórakozóhelyeken és kiszolgálják-e őket szeszes itallal. Az őrjárat tagjai sehol nem találkoztak rendellenességgel. Az ilyen és ehhez hasonló ifjúsági őrjáratok jó ügyet szolgálnak, feltétlenül követésre méltó példa. Mégis az említettnek volt egy kis szépséghibája. Mégpedig az, hogy hétköznap este bonyolították le az őrjáratot, mintha csak az illetékesek nem akartak volna semmiféle kihágással találkozni. Vajon egy szombat este — amikor a fiatalok szórakozni járnak — ugyanez lett volna az eredmény? dp MÓDSZERVÁSÁR Az ifjúságiklub-mozgalom csatát nyert. Jó néhány esztendő tanulságokban és tapasztalatokban bővelkedő vitája és munkája mondatja ki a valóban örömteli összegzést: a fiatalok kisközösségi szórakozásiművelődési formája, az ifjúsági klub a kívülállók és a beavatottak számára egyaránt elfogadott és támogatott tevékenységi forma. Nem kell túlságosan messzire kalandoznunk az emlékezetben, ha példát (akár példák sokaságát) akarunk citálni arra, hogy bizony az első évek és lépések nem voltak minden esetben zökkenőmentesek. Megoldhatatlannak tűnő, vélt vagy valós gondok nehezítették a mozgalom elindítását. Elsők között kell említenünk a helyiséggondokat. A fiatalokban már megvolt az együvéttartozás igénye, de még nem mondhattak magukénak egyetlen kis kuckót sem, ahol maguk kedvére alakíthatták volna szabadidős programjaikat. A fiatalok azonban hamar belátták, hogy céljaik érdekében a felnőtt társadalom számít a „tevékeny közreműködésükre”. Így született — sok-sok társadalmi munkaóra elvégzésével — a szolnoki MINI-klub is. A kis közösség azóta nemcsak számbelileg gyarapodott, hanem programjuk is évről évre változott, rangosabb, igényesebb lett, s ma már az ország legjobbjai között emlegetik őket. A klub „fenntartó szerve”, a szolnoki KISZÖV az eddigi munka elismerését új klubhelyiség ajándékozásával fejezi ki. Igaz, a május elején átadásra kerülő létesítményben komoly munkája fekszik a fiataloknak, de ez így az igazi: a fiataloknak, a fiatalok közreműködésével készül az új MINI. Az aggodalmaskodók jelentős többsége azon polemizált, hogy vajon képesek-e a fiatalok önmaguknak színvonalas programot készíteni, szabad idejüket valóban tartalmasan eltölteni. „Mi történik ott bent” — kérdezték a különböző fórumokon —, „mert mi egyebet sem hallunk a harsogó magnetofonnál.” Jó ideig valóban csak a magnetofon és a lemezjátszó uralta a foglalkozások nem túl színes mezőnyét, aztán a klubos fiatalok kezdtek beleünni a gépzenébe. A KISZ és a Népművelési Intézet szakmai központjai frissek voltak a tanácsadásban, és ezért nekik is tartozunk a köszönettel, hogy a klubmozgalom a kezdeti útkeresés bizonytalan lépései után hamar rátalált a helyes tevékenységi formára és tartalomra, a fiatalok szabad idejű szórakozásának és művelődésének biztosítására. Már régen túl vagyunk azon, hogy a fővárosra vagy a megyeszékhelyekre korlátozzuk a jó klubokat, hiszen izgalmas foglalkozásoknak lehetünk tanúi a kisközségekben is. A zalaszentgrótiak munkája éppúgy elismerést érdemelt és kapott, miképpen a hírneves debreceni Atlasz fiataljaié is. A megkülönböztetés nem a területhez kötődik, hanem a végzett munkához, s ez így van rendjén. Lehet-e továbblépni? Ez a kérdés foglalkoztatja mostanában a klubmozgalom aktivistáit. Az évente már-már törvényszerűen ismétlődő foglalkozási formák a legszínesebbnek tűnő programokat is elszürkítik. Az új lehetőségek keresése indította el az első módszervásárt is, és sikere bizonyította, hogy sok még a mozgalomban lappangó energiaötlet, amelynek időről időre teret, fórumot kell biztosítani. Az idén Csongrád megye ad otthont a módszervásárra összesereglő fiataloknak. „... Hogyan művelődjék, mi módon töltse szabad idejét az ifjúsági klubtagság.” Erre kívánnak választ találni a tanácskozások-eszmecserék és játékos vetélkedők részvevői. Ebben a közös munkában valamennyi ifjúsági klub lehetőséget kap, hogy ismereteit és tapasztalatait továbbadja társainak. A II. országos módszervásár pályázatára javasolt klubfoglalkozási témák és módszerek meglehetősen bő választékot kínálnak. Lássunk néhányat: A klubtagság közösséggé válásának segítése — a politikai, közéleti aktivitás fokozásával; együttműködés a közművelődés más területén dolgozó csoportokkal (színjátszókkal, bábosokkal stb.); sajátos és egyéni érdeklődésű klubtagok igényeinek kielégítésére alkalmazott tartalmi és formai kezdeményezések. A javasolt témákon túl valamennyi klubnak joga és lehetősége, hogy önálló programot dolgozzon ki. A pályázók egyszeri és sorozatfoglalkozások módszereit egyaránt beküldhetik. A módszervásárra a területileg illetékes megyei művelődési központoknál lehet jelentkezni. A pályázatokat szakzsűri értékeli szeptember 1-ig, s a legjobbakat a hódmezővásárhelyi országos találkozó nyilvános fóruma előtt is bemutatják. Korai lenne még azon töprengeni, hogy vajon az idei módszervásár hoz-e újat a klubmozgalomba, ezt különben is csak a verseny végén lehet megállapítani, annyi azonban bizonyos, hogy új lehetőség nyílik a gazdagabb és teljesebb ifjúsági klubtevékenység kibontakoztatásához. (Sáfrán) LGT: külföldön és otthon A felvételünkön látható Locomotiv GT — beategyüttes — tagjait nem kell különösebben bemutatnunk olvasóinknak. Még olyan emberek is ismerik őket, akik nem szeretik a beatzenét, ám a színházat igen, és ott látták az utóbbi évek legnagyobb sikerű magyar musicaljét, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválon című darabot, amelynek zenéjét az LGT tagjai szerezték. Nehéz és fáradságos évek munkájával az együttes ma már ott tart, hogy a szocialista országokon kívül a beatzene őshazája, Anglia is felfigyelt rájuk. Az elmúlt év végén a világ talán két legrangosabb lemeztársasága, a CBS és az ABC, angol nyelvű nagylemezt készített velük. A lemez az elmúlt napokban jelent meg külföldön. — Reméljük, kedvező lesz a fogadtatása — mondja Laux József, az együttes dobosa. — Persze ezt majd személyesen is megtudjuk, mert néhány hét múlva hangversenykörútra indulunk Amerikába. A tervek szerint negyven nagyvárosban lépünk fel. Amerika után Anglia következik, ahol minden valószínűség szerint a világhírű Rolling Stones együttessel közösen koncertezünk. Előreláthatóan július végére leszünk itthon. — A zsúfolt program mellett várható-e hazai nagylemez megjelenése? — Igen. Egy nagylemezünk már el is készült. Kovács Kati és az LGT közös nagylemeze május közepén kerül az üzletekbe, míg az együttes ötödik nagylemeze — ez még nem teljesen kész — karácsonykor. Persze nemcsak lemezeket készítünk itthon, hanem örömmel teszünk eleget a különböző meghívásoknak, szerte az egész országban. (darvas) 19. Április 88.