Szabad Föld, 1974. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-14 / 15. szám
1974. ÁPRILIS 14. A Fehér Gyöngy Néhány napos korukban még nem fehérek. Csupasz kis testek egy csomóban, megbújva a fészkük mélyén. Annyira egy csomóban, hogy még a lélegzésük is egyetlen lüktetés, mintha a 7—8 újszülött egyetlen állatka lenne. De aztán különválnak, kinyílik a szemük és kifehérednek. Néhány hetes korukban már úgy ragyog a szőrük, mint a gyöngy. Mindegyik egy-egy Fehér Gyöngy. Mintegy 80—90 ezer van belőlük a Bikali Állami Gazdaságban — Európa legnagyobb nyúltenyésztő telepén. Én csak húsvéti nyuszik után kutattam, nem gondoltam, hogy népgazdaságunk egyik jelentős kezdeményezésére találok. Növekvő érdeklődés A nyúltenyésztés világszerte előretörőben van. Az egyre kevesebb és ezért egyre drágább borjúhús pótlásául a fiatal nyúlhús iránt növekszik az érdeklődés. Európában, különösen Olaszországban terjed a fogyasztása. Nálunk a háztáji gazdaságokban régóta folyik hagyományos nyúltenyésztés. A növekvő igények azonban szükségessé teszik a nagyüzemi tenyésztést, hizlalást, elsősorban exportot. Ennek révén ugyanis népgazdaságunk jelentős devizabevételre számíthat. Csakhogy a nagyüzemi nyúltenyésztés útjai-módjai még meglehetősen járatlanok. Nemcsak nálunk, a világon másutt is. Mindenütt kísérleteznek a megfelelő ketrecrendszer, épületforma, tartástechnológia kialakításával. A nyúl igen gyorsan szaporodó, de naponkénti figyelmet, gondozást kívánó állat, ugyanakkor igen kényes, a betegséget nem bírja, könnyen elpusztul. Franciaországban a nagyüzemi nyúltenyésztő telepek kialakítása főleg munkaerőproblémák miatt akadozik. Angliában egyetlen járványos fertőzés az ország nyúltenyésztő telepeit elnéptelenítette. Nem csoda, ha nálunk se nagyon akadt vállalkozó nagyüzemi tartásra. Jelenleg a Környei Állami Gazdaság mellett csak a bikakban vállalkoztak rá. Itt viszont világszínvonalon csinálják. Gazdasági szükség tette indokolttá. A gazdaság földjei gyenge minőségűek, a termelés gazdaságosságának feladata alól azonban már sehol se zárkózhatnak el. Ki kellett lépni a hagyományos lehetőségek köréből, vállalkozni kellett valami eddig szokatlan feladatra. A gazdaság igazgatója külkereskedelmi tanfolyamra járt, ott hallotta, hogy a nemzetközi piacon a libamáj után a nyúlhús iránt a legnagyobb a kereslet. (Hallotta ugyan azt is, hogy a nagyüzemi tenyésztésbe már számos nyugati gazdaság belebukott. Itthon viszont sikeres megoldása országos érdekeket szolgálna.) És az igazgató „eljegyezte magát” a feladattal. Nem oktatják sehol Csak magukra támaszkodhattak. Maguknak kellett megteremteni a beruházás anyagi forrásait, a piacbiztonságot. Nincs elegendő hazai gyakorlat, de még elméleti útmutatás is gyéren található. A nagyüzemi nyúltenyésztést sehol nem oktatják, nincsenek szakemberek. A gazdaság szakemberei mégis merészen az ügy mellé álltak, elsősorban a főállattenyésztő. Kezdetben régi istállóépületeket alakítottak át, később több és egyre szakszerűbb, új épületet emeltek. Megtanulták, hogy a nyúl az épülethez nem alkalmazkodik, az épületet kell hozzá igazítani. Az építkezéseket saját építőbrigádjuk végezte. Maguk alakították ki a legmegfelelőbb ketrecrendszert, folytonos kísérletezéssel, ma már a negyedik formánál tartanak, s most azt is korszerűsítik Ugyanez mondható a tartás, a takarmányozás technikájáról — és természetesen a tenyésztett nyúlfajtáról. A különböző fajták után kikötöttek a Fehér Gyöngy hibridnél. A jelenleg hatvan főt foglalkoztató nyúltenyésztő telep dolgozóit egyetlen, azonos szempont alapján válogatták, ki hogyan viszonyul a nyulakhoz. Így aztán olyan gárdát hoztak létre, amelynek minden tagja „él-hal” munkája sikeres elvégzéséért, vagyis lelkes nyúltenyésztő. Ebben a munkában szükség is van a lelkesedésre: oda kell figyelni, menet közben kell megszerezni a hozzáértést, a sikertelenségen nem lehet elkeseredni, félúton sem szabad megállni. Ez a titka a Bikari Állami Gazdaság eredményes nyúltenyésztésének. Rendeztek házi szaktanfolyamokat, de azokon nemcsak a hallgatók tanultak az előadóktól, a dolgozók a vezetőktől, hanem fordítva is. Sokat segített az Állatorvosi Főiskola, de ők épp annyit nyertek az itt szerzett tapasztalatokból, tanultak itt az egyetemi tanárok is. Hetenként ötezer A gazdaságból hetente ötezer darab Broyler nyúl utazik az olasz kereskedők kamionkocsijában a milánói piacra. Emellett a tenyésztőtelep évente 25—30 ezer darab növendéket biztosít hazai hústenyésztőknek. Ezek a máig elért eredmények. Egyedülálló siker Európában a nagyüzemi nyúltenyésztés terén. Úttörő munkát végeztek egy még járatlan és rengeteg buktatóval fenyegető területen. Figyelemre méltó kezdeményezés. Amelynek jóhírét (a tájékoztatást Zámbó István igazgatótól és Megyeri Vilmos főállattenyésztőtől kaptam) szívesen adom tovább olvasóinknak. Merly Krisztina Ha begyűjtenénk a kiskertek minden gyümölcsét... A gyümölcsfák számát pontosan darabszám sose lehet megállapítani. Annyit mégis tudunk, hogy majd hetvenmillió termő gyümölcsfa van ma Magyarországon, vagyis minden lakosra, a kisdedeket is beleértve, hét gyümölcsfa termése jut. Ebből két és fél szilvafa, két aronafa és másfél őszibarackfa gyümölcse. Ha ebből a mennyiségből az exportot, leszámítjuk, akkor is tetemes mennyiség marad. De hát fogyasztunk-e ennyi gyümölcsöt fejenként? Nem fogyasztunk. A gyümölcsfák majd háromnegyede házikerti, szőlő közötti és szórvány gyümölcsös. Ami kárba megy Szomorú tapasztalataim vannak. Láttam dunántúli szőlőhegyen fákat százával, melyeknek az alja terítve volt lehullott őszibarackkal. Hány ezer szilvafán aszalódik a gyümölcs, még cefrének sem szedik öszsze. Itt hadd álljak meg egy pillanatra. Budán lakom, szomszédomban van egy állami nevelőotthon, száznál több gyerekkel. Az utca másik oldalán egy gyümölcsös telek van, negyven termő szilvafával. És a negyven fáról leszed talán egy-két kosárral a tulajdonos, a többi ott aszalódik meg a fán, ott rohad meg alatta. Beszéljek a szőlőhegyi meggyfákról? Barátaim vannak, akik nyolc éve, tíz éve szereztek egy kis telket, könyörögnek szomszédoknak, ismerősöknek, szedjék le a cseresznyét az immár nagyra nőtt fákról. Több helyen kérdeztem meg gazdákat, kereskedőket, fölvásárlókat, a megtermett gyümölcsből mennyi megy kárba? Volt, aki azt mondta: fele, volt, aki azt, hogy kétharmada. Mármint a szőlőhegyieké, a kiskertieké. Ezek a becslések bizonyára túlzottak, de a lényeg az, hogy nagy értékeket hagyunk kárba veszni. Ha a hetvenkétmillió fának nem kétharmadát csak a tizedét, az is több mint hétmillió fa. Ne menjünk bele most ilyen számítgatásokba, hogy ez a legkevesebb is, akár csak tíz kilónyi terméssel számolva is hetvenmillió kiló, ötforintos ,gyümölcsáron is harmincötmillió forint. Gondoljunk csak a gyerekekre, azokra a többgyerekes városi édesanyákra, a kiskeresetűekre, akik nem tudnak elég gyümölcsöt az asztalra tenni. — Nem érdemes leszedni — mondták a dunántúli présházban. — Régen az asszonyok bevitték a piacra, most nincs anynyi haszon rajta, hogy a téeszben egy munkanapot elvesztegessenek. — Cseresznyeéréskor, még inkább a meggynél, mert az aratás idején érik, jött a kofa vagy a kereskedő, csak úgy átalányba megvett húsz fát, harminc fát. A termését, persze. Aztán gyerekekkel leszedette. Most nem jön érte senki. — Ha szedem is, szállítom is, nincs meg a jó napszám rajta. Vannak, akik azt mondják, majd kipusztulnak ezek a szórvány gyümölcsösök, mint ahogy a kis darab szőlők is nagyrészt kipusztultak, nem is nagy kár értük, nem adnak egyenletes árut, igen vegyes minőségűek, egy nagyvonalú kereskedelem nem tud mit kezdeni velük. De a fák nem pusztulnak ki. A kétmillió kiskertben, hétvégi telken, parcellán, a ki tudja hány udvaron minden évben fiatal gyümölcsfák tíz- meg százezrei fordulnak termőre. És adják a csersznyét, az almát, a barackot, a körtét a család szükségletén fölül is. Amin érdemes elgondolkodni Több meggondolkodtató javaslatot is hallottam hozzáértő emberektől. Elmondok Hohányót, hátha hasznát veszik az illetékesek. Kezdem a legnehezebbel: a pálinkafőzéssel. Ekörül hosszú évek óta valami lappangó vita van. Olyanok a rendeleteink, hogy magyarán mondva, ma nem érdemes gyümölcsből pilinkát főzetni. Ezt a szigorúságot az emberek azzal magyarázzák, hogy küzdünk a részegeskedés ellen. Nem biztos, hogy ez az érvelés helytálló. Arra már világszerte vannak tapasztalatok, hogy semmiféle áremeléssel nem lehet hatásosan küzdeni az alkoholizmus ellen. Ha megfizethetetlen lenne az ital, legföljebb még többen főznének otthon, meg kisüstön „tízharmincast”: tíz forint a cukor, harminc fillér az élesztő. Még az is valószínű, hogy az igazi tiszta gyümölcspálinkának külföldön is lenne piaca. Nem elijeszteni, hanem buzdítani kellene hát a hivatalos cefrézésre, főzésre — mondják egyesek. De térjünk vissza az étkezési gyümölcshöz. Először is le kellene szedni. Néhány állami gazdaságunk az ifjúsági szövetséggel együtt fönntart gyümölcsszedő táborokat. — El lehetne képzelni olyasmit is — mondják egyes veteránok, akik még emlékeznek a falujáró munkások utazásaira —, hogy egy városi üzem kapcsolatot keres egy községgel, fölrak a teherautóra egy csapat gyereket egy tanárral vagy néhány szülővel és ezek akár felesbe leszedik az amúgy veszendőbe menő gyümölcsöt Akár országos mozgalmat is el lehetne képzelni az úttörőszövetség vagy a KISZ felügyeletével, minél egyszerűbben és minél olcsóbban. De helyben, a községben is van iskola, vannak tanárok, van KISZ-szervezet. Van-e ellenérv? „Elcsapná a gyerekek hasát a mosatlan gyümölcs” — mondhatná esetleg a KÖJÁL. Ez előfordulhat. De amit a boltban vesznek, azt hol mossák meg? Szinte egyetlen olyan gyümölcsboltot, piacot nem terveztek még a mi szakembereink, ahol a vásárolt gyümölcsöt meg is lehet mosni. Ami mindenkinek hasznos lenne Egyesek azt is el tudják képzelni, hogy a kereskedelem meg tudná szervezni a mozgó fölvásárlást. Vagyis az a kiskertes ember, akinek csak öt mázsa, vagy éppen csak ötven kiló cseresznyéje, őszibarackja, szilvája van, tudna számítani arra, hogy — mondjuk — pénteken délután jön a teherautó és a kereskedő méltányos minősítéssel átveszi az árut. Csak könynyebb volna egy kereskedőnek végigjárni a kertvárost, a kiskertes településit, a szőlőhegyet, mint száz kiskertes embernek cipekedni a fölvásárlóhelyig. Hazánk adottságaihoz képest kevés gyümölcsöt fogyasztunk és drágán. Az életszínvonalat nemcsak költséges befektetésekkel lehet növelni, hanem azzal is, hogy minél kevesebb menjen veszendőbe abból, ami megtermett. Sípos Gyula Sakkozók a medencében — kellemes is, hasznos is Játék a fogorvosnál Nemcsak a gyerekek játszanak. A játékos kedv könnyebbé teszi az életet később is. Bakos Károly nyugdíjas például a fogászati rendelésen, amíg várakozott, az ajtón levő táblák betűivel játszott, hogy könynyebben teljék az idő. A játékot a TV „Játék a betűkkel” műsorából tanulta: „FOGÁSZATI RENDELŐ.” Ennek a táblának a betűiből a halászok „csatakiáltását" olvasta ki: „TISZAÁGON ELŐRE!” A másik feliratból „KOPOGÁSSAL NE ZAVARJUK A RENDELÉST!” azt a mondatot rakta össze, hogy „A VARJAK RENDESNEK”. Így eltelt a várakozás ideje, közben nem is gondolt a fájós fogára. Arról nem szól a híradás, hogy ezek után kihúzatta-e olvasónk a rakoncátlan fogát. M. I. SZABAD FÖLD .