Szabad Föld, 1979. július-december (35. évfolyam, 26-52. szám)

1979-12-09 / 49. szám

1979. DECEMBER 9. Látás és sebesség közhelynek tűnik, pe­dig a járművezetés alap­igazságát mondja ki: a vezető cselekedeteinek, döntéseinek csaknem 90 százalékát az határozza meg, hogy milyen optikai benyomásokat szerez, azaz mit lát az úton. A nor­mális látómező vízszintes irányban 180 fokos, füg­gőleges irányban 145 fo­kos. Ezen belül van látá­sunknak úgynevezett köz­ponti mezője, amely mind­össze 3—12 fokos, volta­képpen ebben a szűk tar­tományban látunk min­dent pontosan, amikor szemügyre veszünk vala­mit, ebben a centrális me­zőben kerül elénk. A látótér nagyobbik ré­szében (perifériális terü­let) csak elmosódottan lá­tunk, mégis a vezetésben óriási szerepe van ennek a területnek is. Ugyanis a szemünk tengelyétől jobbra vagy balra eső tá­­­volabbi részeken ezzel a perifériális látással érzé­keljük a mozgást, valami­nek az elmozdulását, a megmozdulását. Itt ka­punk mintegy figyelmez­tetést arra, hogy tekinte­tünket oda is fordítsuk, hátha abban az irányban történik valami, ami szá­munkra fontos lehet. Kutatók vizsgálatai sze­rint azonban a növekvő sebességgel ez a látómező beszűkül; az a zóna, amelyre a vezető figyel­me összpontosul, mind szőkebb és szűkebb lesz, azaz egyre kevesebb ol­dalról érkező információt kap, az egyre nagyobb se­bességgel haladó vezető. Ilyenkor esik ki figyelmé­ből például a mellékútról felhajtó másik kocsi, az út szélén felbukkanó gyalo­gos, de például magán az úton, közvetlenül a kocsi előtt található tárgy, aka­dály, útburkolati jel, vagy akár egy-egy gödör. A kí­sérletek alapján megálla­pították, hogy az órán­kénti 20 km-es sebesség­nél adott látómező a 80 km/órás sebességnél szé­lességben egyharmadára, mélységében felére csök­ken. Mivel a figyelmünk összpontosítási területei­nek ez a sebességgel ösz­­szefüggő beszűkülése tör­vényszerű, a járművezető akkor cselekszik helyesen, ha nagyobb sebességeknél tudatosan pillant az oldal­irányokba is, állandóan váltakozva, ráfigyel a ko­csitól jobbra és balra eső zónákra is. Fontos tény, hogy az alkohol hatására is csökken a szemmozgá­sok száma, és a látás egy­re kisebb területekre kor­látozódik. Szélsőséges ese­tekben létrejöhet az úgy­nevezett csőlátás is, ami­kor a vezető csak maga elé lát. Ugyanezt előidéz­heti a fáradtság, kime­rültség is, s okozhatják különösen nehéz, külső vezetési körülmények. A sebességet tehát ilyen ese­tekben ezért is célszerű csökkenteni. Fetress István Bélyeggyerieknek A Magyar Posta ebben az évben még két bélyeg­sort bocsát ki. Az egyik a téli olimpia tiszteletére december 15-én jelenik meg, s hatcímletű sorból és egy blokkból áll. A bé­lyegeken síugró, jégtán­cos, műlesikló, jégkoron­­gozó, kettős bob, váltósí­futó; a blokkon jégtán­cos pár az ábra. A má­sik, ugyanilyen hosszúsá­gú sor és blokk december 29-én mesehősöket mutat be. Legyőzhetetlen Vietnam címmel a Német Demok­ratikus Köztársaság pos­tája bélyeget adott ki. A Hágában székelő nemzet­közi bíróság tiszteletére az ENSZ postája négy ér­tékű sort jelentetett meg. A bíróság feladata, hogy a világszervezet tagálla­mai között felmerült vi­tákban döntsön. Guayana: A nemzetközi gyermek­napra megjelent guayanai bélyegeket kisgyerekek rajzolták. Hazai madarak szerepelnek öt szovjet bé­lyegen. Rowland Hill, „a bélyeg atyja” halála cen­tenáriumára megjelent kenyai sorban megörökí­tették a világ első bélye­gét, amely 1840-ben Ang­liában jelent meg. Kéli összejövetelen láttuk azt a togói sort, amelyet a moszkvai olimpia előhír­nökéül bocsátottak ki. A faji megkülönbözte­tés elleni harcot hirdeti a zambiai sor. Védett ma­darak szerepelnek Felső- Volta hét bélyegén. Vad­macskákat választott té­mául a Mongol NDK bé­lyegsora. Albrecht Dürer magyar Származású né­met festőművész egyik al­kotása szerepel az afrikai Csád Köztársaság blokk­ján. Színpompás virágok­­ban gyönyörködhetünk Új-Kaledónia , bélyegein. Ausztrália a halászatot mutatja be négy címletű sorban. Hollandia feláras ifjúsági jótékonysági sort bocsátott ki. A Fidzsi-szi­­getek tájait ismerhetjük meg legújabb forgalmi sorában. A Vöröskereszt tiszteletére Franciaor­szág üvegfestményeket ábrázoló bélyegpárt je­lentetett meg. Kutyaposta Matics Judit (6090 Kun­­szentmiklós, Erkel Ferenc u. 18. sz.) olvasónk kö­zéptermetű uszkárkölyök­­höz szeretne jutni, akár vásárlás, akár ajándéko­zás útján. „Nagyon meg­tetszett játékos, humoros külseje” — írja. Nos, ez a „játékos, humoros kül­sejű” uszkár eredetileg vadászkutya volt. A fran­ciák tenyésztették ki az ősi barbet fajtából és ca­­niche néven tartják nyil­ván. Német neve : pudel. Ez a névváltozat ferdült el nálunk pudlira. Petőfi A helység kalapácsa című elbeszélő költeményében is „pudli kutyá”-t említ. Az uszkár valóban játé­kos, kedves, közmondáso­san hűséges, sokak sze­rint a „legintelligensebb kutyafajta”. Napjainkban kedvtelésből tartott ku­tyának számít, s ezért az adója is maximális. A he­lyi tanács évi 800 Ft adót vethet ki rá. Ha anyagi­lag bírja, sok öröme lesz majd benne. Z. Jánosné, pécsi olva­sónk 15 hónapos olasz agarával kapcsolatban le­írja, hogy kutyája a szá­raz kenyérhéjon és a pé­pes ételeken kívül nem hajlandó más ételt elfo­gyasztani. Ami pedig a legnagyobb baj: „Ha va­lami zaj vagy hangos szó megzavarja, forogni kezd, de csak bal irányba. Ez napjában tucatnyiszor is előfordul.” Előzmény: a kutya hathónapos korá­ban fél méter magasból leesett. Nos, alapos állat­orvosi kivizsgálást javas­lunk, s ha ez nem hasz­nál, a kutyát klinikai megfigyelés alá kellene vetni. Erre két lehetőség is van, mégpedig a buda­pesti Állatorvosi Egyetem kisállatrendelőjében (VII., Landler Jenő u. 2. sz.) vagy pedig a Budapesti Állatkórház rendelőjében (XIII., Lehel út 43—47. sz.) Ami a kutya táplá­lását illeti, fokozatos rá­­szoktatással, sok türelem­mel járó irányítással le­het elérni, hogy a kutya változatos táplálásban ré­szesüljön. Egyébiránt nem árt megemlíteni: a kutya húsevő. „Segítsenek a kutyá­mon” jeligére Ózdra üzen­jük, hogy bernáthegyi ku­tyájának — a leírt tüne­tek alapján — horgasfe­jű férgessége van. Sürgő­sen hívjon állatorvost, aki bizonyára széntetrachlori­­dot ír fel és megszabadít­ja az állatot a férgektől. G. M. olvasónk Marca­liból leírja, hogy kuvasz kutyájának a lábujjai kö­zött gennyes seb keletke­zett. A nem, kimondottan városban tartott kutyák lábujjai között fellépő gennyes feltöréseket leg­több esetben az egérár­pa nevű növény toklásza okozza. Az egérárpa a megsérült vagy ép, de igen vékony bőrt felsér­ti, oda behatol és a kö­tőszövetben gyulladást, gennyesedést okoz. A tok­lász eltávolítása után a folyamat hamarosan ren­deződni szokott. Az is megtörténik, hogy az uj­jak közötti bőr alatti kö­tőszövetben elhelyezkedő mirigyek kerülnek gyul­ladásba, de az is elkép­zelhető, hogy a leírt he­lyeken ekcémás elválto­zás keletkezett. Taná­csunk: hívjon kutyájához állatorvost, aki az esetle­ges egérárpa toklászát el­távolítja , és gyógykezeli az állatot. Gere Antalné (Gyál, Körösi út 10. 2360) azzal a kéréssel fordul a ko­mondor- és kuvasztulaj­donosokhoz, hogy örven­deztessék meg egy ilyen­fajta kiskutyával. Gere nagymama 10 éves, árva­ságra jutott kisunokája részére kérné a komon­dor- vagy kuvaszkölyköt. A kislányt a nagymama neveli. Aki kiskutyát ajánlana föl, írjon közvet­lenül a gyári címre. Bíró András ­ SZABAD FÖLD 17 ­ TUDOMÁNY k ..­­ .A Élő áramforrások A tengerek, óceánok, tavak és folyók vizében mint­egy ötszáz olyan halfaj él, melynek egyedei nagy fe­szültségű elektromosság keltésének képességével ren­delkeznek. Ezt az adottságukat a vízben való tájéko­zódásra, ellenségeik elriasztására és a zsákmány megszerzésére használják fel a szóban forgó halak. Napjainkban, amiko­r világszerte a tudósok egész hada keresi azokat az áramforrásokat, amelyek hosszú idő­re megoldhatnák az emberiség energiagondjait, e ten­geri „villanytelepeiket” is közelebbi vizsgálatoknak ve­tik alá. A kutatók érdeklődését különösen az a dél-amerikai folyókban és tavakban honos, 2,5 méter hosszúra meg­növő angolna keltette fel, amely 600—700 volt feszült­ségű villamos kisülések keltésére képes. Rájöttek, hogy e hegyes fogú, félelmetes ragadozó több száz­ezer különleges sejtjével kelti az elektromosságot. Minden sejt (lemezke) belső falán negatív, külső fa­lán pedig pozitív ionok gyűlnek össze, s ennek ered­ményeként körülbelül 0,1 voltnyi elektromos poten­ciál keletkezik, ami persze nem elegendő ahhoz, hogy megbénítsa a zsákmány­t. A természet ezért sok száz­ezer ilyen sejtecskét oly módon egyesített, ahogyan a villanyszerelő egy csomó akkumulátort összekapcsol. Az angolna testében az elektromos lemezkékből osz­lopba tömörülve kialakult „villanytelepek” a gerinc két oldalán helyezkednek el. Ahhoz, hogy e bonyo­lult rendszerben kifejlődjön a kellő energia, az szük­séges, hogy az összes lemezkében egyidejűleg nyitjon meg valamiféle „szelep”. Ilyenkor egy tízezred má­sodpercre az összes ion kiszabadul, s a több mint fél ezer volt feszültségű, 1 amper erősségű áramütéssel a hal lesújt támadójára vagy zsákmányára. Az élő szervezetekkel kapcsolatban álló, úgynevezett biokémiai áramforrások más változataival is kísérle­teket folytatnak a kutatók. Már vannak olyan — egye­lőre még meglehetősen kis kapacitású — áramforrá­sok, amelyek az elektromos energiát a tengervízben oldott cukorral táplálkozó baktériumok segítségével fejlesztik. Egy ilyen áramforrás például alkalmas ar­ra, hogy egy tengeri bóján elhelyezve 25 ki­lomé­ter hatósugarú rádióadót működtessen, akár „az idők végtelenjéig”. A kísérletek tanúsága szerint az olyan elemeket, amelyek természetes szerves anyagokból nyerik az energiát, űrhajókban is fel lehet használni oxigén és hidrogén fejlesztésére, ivóvíz előállítására, s a levegő­­ellátás folyamatos, egyenletes biztosítására. Érdekességként hadd említsük meg, hogy kidolgoz­tak egy olyan telepet is, amelynek belseje mikroor­ganizmusokból, szervetlen sókból és banánból áll. A banánt kókuszdióval, szőlővel, tökkel vagy gyakorla­tilag bármilyen egyéb gyümölccsel vagy bogyóval he­lyettesíteni lehet. A kísérleti „banántelep” kapacitása körülbelül 3,5 watt, és 24 óra hosszat megszakítás nél­kül működik. - \ Csuklós talpú cipők A cipőgyártók a közelmúltig az­t hitték, hogy a láb­­bel­­gyártás területén minden ötletet már rég megvaló­sítottak. Úgy gondolták, hogy már nincs is mit javí­tani a cipőkön, és ha igen, csak a szépséghibák ki­igazításáról lehet szó, új formák tervezéséről, új anyag­­kombinációk alkalmazásáról. Ráadásul azt hangoz­tatták, hogy a jelenlegi cipők által előidézett járó­érzet annyira tökéletes, hogy annál jobbat el sem le­het képzelni. Nos, amerikai és japán kutatóik alapo­san rácáfoltak a cipőgyártók önelégült nyilatkoza­taira. Kidolgozták a „holnap cipőjét”, amelynek tö­meges megjelenését a 80-as évek közepére jósolják. E cipőtípus maradéktalanul alkalmazkodni fog viselője lábának sajátosságaihoz, hordásánál nem lesz szükség különféle betétekre a láb jó fekvésének biztosítására. Nem fog fáradtságérzetről panaszkodni a cipőt viselő személy, s akár több kilométert is megtehet benne — ha egyébként egészségileg bírja a gyaloglást — kel­lemetlen következmények (láb-, hát- vagy derékfáj­dalmak stb.) nélkül. Az újszerű, csuklós talpú cipők aljára nem merev, lapos vagy csak korlátozottan mozgékony talp lesz rádolgozva, hanem egy olyan harántcsuklás összekötő szerkezet, amely 12—20 pálcika bedolgozásával készül, s könnyen, rugalmasan alkalmazkodik a lépések kü­lönböző hosszához is. A rugalmas csuklóba várhatóan fémszálakat fognak bedolgozni. A kutatók ezzel az új konstrukcióval bebizonyították, hogy a láb teljes já­rási mozgását lépésről lépésre követni lehet a fejlett technika segítségével, gondoskodni lehet a lábfej min­denkori alapos alátámasztásáról. Kétségtelen, hogy az új anyagok alkalmazásával az utóbbi évtizedek során alapo­san megváltozott a cipő­gyártás régi, csupán a különféle bőröket felhasználó technológiája. A csuklós talp megjelenése azonban még ennél is nagyobb átalakulást ígér. TECHNIKA r 1 k' • •••”■- -• ' J

Next