Szabad Föld, 1980. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-09 / 10. szám
2 SZABAD FÖLD A BÓDÉ, A PARK, A VETÉS A napokban telefonon hívtam fel a Volán Vállalat központi tudakozó irodáját, hogy megtudjam: hány megállóhelyet tartanak számon azokon a vidéki útvonalakon, ahol menetrend szerint Volán-autóbuszok közlekednek? A válasszal alaposan megvárakoztattak. Az információs szolgálat végül is tovább kapcsolt és tíz perc múlva egy öblös férfihang így igazított el— Könnyebbet kérdezzen tőlünk a kedves érdeklődő Sok új megállóhelyet létesítettünk és néhányat megszüntettünk, így pontos számot nem adhatok. De ha mindenképpen tudni akarja — és van türelme hozzá — vegye elő a ..menetrendünket, és számolja össze — hangzott a válasz. Nem álltam neki a vaskos menetrend tanulmányozásának, így csak azt írhatom le, hogy több ezer. Még nehezebb lenne megállapítani, mennyi seprőt koptattak el mostanában ezeken a megállóhelyeken a takarítók, ha ugyan egyáltalán vannak ilyenek. Az esőbeállónak épített váróhelyiségek falait, gerendáit ujjnyi vastagon lepte be a por és a piszok, amit egy-egy unatkozó várakozó zsebkendőnyi területen azért törölt.e, hogy odaírja véleményét a Volán rendtartásáról. A firkálások hónapokig ott éktelenkednek, az elszórt szemetet legfeljebb a szél söpri a legközelebbi árokig. Az utasok eligazítására szolgáló menetrendet — amit időközönként a megállóhely jelzőoszlopára ragasztanak ki —, napok alatt olvashatatlanná áztatja az eső és a hó. Senki sem gondoskodik a megóvásáról. Hol a gazda? Ki tartja rendben ezeket a megállókat? A buszvezető — akit a visegrádi végállomáson faggatok — széttárja karjait, és csak ennyit mond: — Ha én azt tudnám. Süvölt a motoros fűrész, dőlnek a fák. Nem az erdőben, hanem a balatonszárszói ősparkban, József Attila egykori kedves pihenőhelyén, ahol — ki tudná kinyomozni, hogy kinek — de valakinek minden esztendőben útjában áll egy-egy fasor, amit aztán eltávolítanak. — Nem jól mondom. Nem távolítják el a fákat. Csak kivágják, botlanak otthagyva a földből arasznyira kiálló tuskókat, és nem egy esetben az ágakat, rönköket is. Így történt ez az Ady Endre utcán és annak folytatásában, a vasút mentén, ahol sárba, szemétbe döntve évek óta korhadnak gazdátlanul a farönkök. — Hol a gazda? Meglepetve néz rám a fűrészes ember, aki nyilván nem érti, hogyan kérdezhet tőle egy idegen ilyen furcsaságot. Elvégre ebben a parkban még soha senki sem kereste a gazdát. Elolvadt a hó, színesednek a korán ébredő fűzfa ágai, és a tél szorításából napfényre került őszi vetések szemlátomást élénkülnek. Üdezöld az a búzatábla is, amely mellett gépkocsinkkal megálltunk. A zöld szőnyegen azonban itt-ott összefutott a hólé és a vetés víz alatt áll. Aki valamelyest ért a gazdálkodáshoz, az tudja: a víz alá került vetés hamar kipusztul, és a vegetáció indulásával egy-kettőre „kiszőrösödik” a víznyomás helye ... előjönnek a gyomirtó szerekre fittyet hányó, szívós gyomok. Mennyi ilyen vízzel borított folt van az őszi vetéseken ? Szerencsére kevesebb, mint amennyi egyik-másik tavaszon volt, de ahhoz képest sok, hogy egyelőre a kitavaszodás kezdetén járunk. Emlékszem, annak idején apám ásót nyomott a markomba, ő pedig lapátot fogott és március első felében végigjártuk az ácsi határban fekvő 9 hold földünket. Lecsapoltuk a vadvizeket, árkot nyitottunk, megszabadítottuk a fuldokló vetést. Erre gondoltam, ezt hiányoltam, s magamtól azt kérdeztem: most hol a gazda? Dancs József MODERN IDŐK — Itt az új gépkocsi... (Mészáros András rajza) TÖRVÉNYTÁR A pénzügyminiszter 5/1980./II. 17./PM számú rendeletével újból szabályozta a szesz jövedéki ellenőrzését és adóztatását. A módosítás szerint a bérfőzés keretében előállított pálinka után hektoliterfokonként hetven forint bérfőzési szeszadót kell fizetni. Az úgynevezett különbözeti szeszadó hektoliterfokonként szintén hetven forint. Az adómentes szeszre vonatkozóan a pénzügyi ellenőrzés — jövedéki ellenőrzés — a szeszraktárból a felhasználó részére történő kiadással megszűnik. A felhasználóknál az adómentes szesz betárolását és felhasználását a pénzügyőrök nem ellenőrzik. Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség közleményben hívja fel a figyelmet a vásárlók minőségi panaszainak intézési módjára. A vásárlói panaszos ügy elintézéséért az üzletvezető a felelős. Ha a vásárló és a boltvezető között a panasz elbírálásánál lényeges műszaki kérdésben vita van, a kifogásolt terméket a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézethez kell továbbítani, tehát szabálytalan az az eljárás, amikor felesleges időhúzással a vállalati központhoz vagy a gyártóhoz küldik az árut Az árut javításra elismervény ellenében kell átvenni. Az elismervényen fel kell tüntetni az áru azonosításához szükséges és rendelkezésre álló adatokat, így a bejelentés és az áru visszaadása közötti idő is ellenőrizhető. A közlemény felhívja a figyelmet arra is, hogy minden boltban ismertetni kell a vásárlókkal a minőségi panaszok intézésének módját. Ennek elősegítése érdekében egységes tájékoztató tábla készült, amelyet minden boltvezető megrendelhet. Elpattant egy buborék Benéztem az ablakon. Ott, a századeleji sparhelt mellett ült az öreg. Fejét enyhén előrehajtva gondolt a végre. Meg sem rezzent, amikor rányitottam az ajtót. Lassan oszlott a köd bogárfekete szeméről — megismert. — Á, te vagy öcsém? Jó, hogy itt vagy, öt percet hoztál a múltból. Ülj le, oda a dikóra. Az imént volt itt az orvos, azért vagyok gálában, a kezeslábasban. Irt föl valamit a tudós, de érzem, mire a papírból medicina lesz, újabb gödröt kell ásni Déházán. Úgy élek én mostanában, mint vízen a buborék. Ha nagyobb szél fúj, elpattan a hártya, s a mákszemnyi csöppek visszaesnek oda, honnan kivetette őket a levegő, a múlt. Éjszakánként ötöt-hatot tátogok, míg megtelik a tüdőm. Félóránként járok fütyülni. Mondják a lányok, ott a kiló. Nem használom , minek büdösödjön reggelig, jobb az udvari árnyékszék. Putnoki István nagyanyám testvére. Közös volt a sorsuk, az életük. S aztán, évtizedekig százezer méterre laktak egymástól. S most újra közel hozta őket egymáshoz a múlt idő ... ★ Három héttel ezelőtt arra kért, hozzak a múltból egy demizsonnal: tizenkét éve nem járt Cegléden, s elfelejtette, milyen ízű az öregszőlőn termett szőlő leve, ízes alföldi szavakat, s három szál házikolbászt adott előlegbe a szeretetből. Az étel elfogyott, s hogy megörökítsem szavait, előkészítettem a táskamagnót. És persze, a demizsont, hogy ne feledje az ízeket. Másnap távirat érkezett... ★ A kertkapun rozsda ette retesz. Pille mozdulat, s máris a jól ismert járdán téblábolok. Benézek az ablakon. A sparhelt mellett, a kopott ládán néhány fahasáb vár a sorsára, a tűzre, melyet már senki sem fog táplálni. Az ajtókon lakat vacog." Reggeli dér fehérült az árva eperfa fekete ágain. Egy csonka bóbitára akasztom a magnetofon szíját, s egy másik, egy képzeletbeli magnetofon gombját nyomom meg ... — Közel vagyok a nyolcvanhoz, öcsém. Eljárt az idő, mostanában szinte mindennap itthagy egy jó komám. Elmennek az öregek. Most én következem. Beteg a kerék, meg a motor. A lábaim, s a szívem. Hiába az orvos, a rendelő. Rongyus vagyok. A fehér házat, az orvosi rendelőt én avattam föl, még huszonnyolcban. Az uradalom egyik ficsúrja légpuskával játszadozott. Vaskerítésről kapott gellert az ólom, s gégém alatt a bőrbe fúrta magát. Ömlött a vérem. Akkor feküdtem először kórházi ágyon. Sok virgán estem én keresztül. Kanász voltam, kan taposott, gulyás voltam bika öklelt. Tizenkét mázsás bika rohant rám. Volt egy fekete kutyám, az kapta el a vadállat orrát. Aztán szíjártó lett. . . öt lányt neveltem föl, tisztességgel kieresztettem valamennyit. Egyik Eperjesen, a másik Szegváron, a többi itt, Derekegyházán lakik. Az unokáim is vitték magukat előre. Én itt maradtam, tanúja a múltnak. ★ Közel volt a nyolcvanhoz: tizennégy hónap — négyszázhúsz nap — múlva kezdte volna megszokni az életkorát igazoló nyolcas számot, melynek vízszintesen rajzolt alakját a matematika a végtelen jelölésekor alkalmazza. Nem érte meg 1981. május elsejét. Tízegynéhány éve temette el feleségét. Magányos volt? Aligha. Lányai, vejei s az unokák naponta fölkeresték. Tata, hogy van? Tata, mije fáj? Hétvégeken megpezsdült az udvar, boldog, csilingelő nevetés szaladt a felhők alá, rezgett a magányos eperfa valamennyi ága. Tata — Putnoki István — olyankor örült az életnek. És Bogár, a kutya sem gondolt temetésre. ★ Reggeli dér fénylik az árva eperfa fekete ágain. A csonka bóbitáról leakasztom magnetofonom szíját, s megnyomom a készülék gombáját. Halk surrogás: egyetlen szó sem pisszeg, s halkul a fény is. A buborékok hang nélkül pattannak el... Besze Imre 1980. MÁRCIUS H SZABAD FÖLD A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hetilapja Főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Söptei János Szerkesztőség: Budapest, Somogyi Béla u. st. 1978. Telefon: 139—821. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1959. Telefon: 343-100, 338—130. Felelős kiadó: Till Imre Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. 1900) személyesen vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 hónapra 10 Ft., negyedévre 30 Ft Beküldött kéziratot nem értünk meg és nem adunk viszsza Index: 25 778 80—924 Szikra Lapnyomda Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0950