Szabad Föld, 1982. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-23 / 21. szám
S 23. Galgavölgyi tavasz Ácsán, Püspökhatvanban, Csőváron és Galgagyörkön április 1. és május 1. között rendezték meg a már hagyományos Galgavölgyi tavasz című eseménysorozatot. A kalocsai ének-zenei általános iskola tánccsoportja, a fóti menyecskekórus és citerazenekar Ácsán adott műsort. Püspökhatvanban gyermekrajz-kiállítást rendeztek, a TIT Természettudományi Stúdiója, pedig lézer- és diaporáma összeállítást mutatott be. A püspökhatvani művelődési házban az iskolások és óvodások adtak elő kulturális műsort és népi játékok készítésére is megtanították a gyerekeket. A Galgavölgyi tavasz gazdag eseménysorozata a falvak művészeti csoportjainak műsorával és sportprogrammal fejeződött be. Nagy Péter Budapest korszaki földvár nyomainak maradványaira utal. A váron kívül Ozorán két emléktábla. Az egyiken ez olvasható: „E házban született 1857-ben Szalai András, a múlt század végi szocialista mozgalom mártírja”. A másik a hajdani nagyvendéglő falán található, és Petőfi Sándornak állít örök emléket, aki — mint színész — itt lépett fel először. Egy este a Peleskei nótáriusban három szerepet is eljátszott. Ozorai Pipó egykori vára most megújulva, régi szépségében helyreállítva fogadja a hazai és a szép számmal érkező külföldi turistákat, érdeklődőket. A Hegyhát és a Mezőföld találkozásánál, a Sió mellett, e festői tájon a műemlékvédelem közreműködésével helyreállított várban találtak otthonra a település kulturális intézményei. Az egykori lovagteremben kapott helyet például — a múzeumon kívül —, a könyvtár is. Nemzeti kincsünk egyik gyöngyszeme az ozorai vár, jó lenne, ha minél több hazai látogató is felkeresné ezt a hét dombra települt híres várat. Szente Erzsébet Vidám hétvége: Ludas-majális Ludason ' ' A Ludas Matyi szerkesztősége május 29-én és 30-án nagyszabású majálist rendez a Heves megyei Ludas községben. A programot szombaton 10 órakor Árkus József főszerkesztő nyitja meg. Utána „Helyet az ifjúságnak” címmel gyermeknapi műsor következik, amelyben a tréfás dalok és a mókás játékok mellett karikatúra-suli is szerepel. Tizenegy órakor „Tíz liba egy sorban” indul az országos libaterelő-bajnokság 3 futamában. A versenyző libák menedzsere és a bajnokság zsűrijének elnöke Dér József, az egerszóláti Ho Si Minh Tsz elnöke. Ezután felvonulnak a szabadtéri színpadon a „Hasonmás kerestetik” vetélkedő részvevői, köztük Thomas Lieven, Charles Bronson, Piedone, Papp László és Soltész Rezső hasonmása. Pálos Miklós faggatja ki őket titkairól a közönségből választott zsűri előtt. A továbbiakban a petőfibányai fúvószenekar szórakoztatja a majális közönségét, majd a „Hevesi szőttes” kerül a színpadra. Délután a detki művelődési házban Ludas Fórum keretében lépnek fel a Ludas Matyi munkatársai a rádiókabaréból ismert színészek társaságában. A ludasi szabadtéri színpadon a „Májusi mulatságok”ban szintén a lap munkatársai, a Stúdió 11 tánczenekar és neves előadóművészek találkoznak a közönséggel. Este mezőbál zárja a szabadtéri programot a Pótkerék együttes közreműködésével. „Hallgassunk kabarét!” címmel közismert kabarészerzők és színészek lépnek a detki művelődési ház színpadára. Vasárnap „Sátorozók Robinson vetélkedőjé”-vel folytatódik a kétnapos majális. Ezt rikkancsverseny és „Fut a Ludas” kacagó kocogás követi, sok díjjal. Az utána kezdődő vidám ügyességi vetélkedőkön kötélhúzásban, zsákban futásban és labdazsonglőrködésben pályázhat értékes díjakra a majális közönsége. A délben kezdődő zenés politikai kabaréban fellép „Satyrock” műsorával Boros Lajos, majd bemutatkozik az „Uralkodóosztály I/B.”, azaz a Neoprimitív együttes. „Lányok a porondon” címmel hirdeti a műsor az Óbuda Mgtsz ritmikus sportgimnasztika csoportját, majd a „Csudabogarak” között bűvészek, fakírok és zenevirtuózok szórakoztatják a vendégeket. Utána kerül sor a majális egyik izgalmas epizódjára, a tombolahúzásra. A fődíjat — egy értékes herendi vázát — Szabó Imre, a detki Magyar—Bolgár Barátság Tsz elnöke, a Ludas-majális védnöke adja át a szerencsés nyertesnek. „Jó humorhoz szól a nóta” címmel Nyári László népizenekara neves énekesek társaságában lép a szabadtéri színpadra, aztán a „Pünkösdi vidámság” kezdődik az Apostol együttes, és országosan ismert művészek közreműködésével. Este táncház és a gyöngyösi áfész népi zenekara zárja a Ludas Matyi majálisi mulatságát, ahol a meglepetések között szerepel még: Magyar Hydé Park — Ludas-dühöngő, Terefere — vicc-cserélő sátor, Ludas Galéria és gyermekrajz-kiállítás. A majális vendégei megkóstolhatják a ludaskását, felkereshetik az ország minden részéből érkező kirakodók sátrait, és szórakozhatnak a „Mutatványos negyedében. Szerelmi történet Látogatóban Apáti Miklósnál A Költők egymás közt címmel 1969-ben megjelent antológiában egy-egy ismert, beérkezett pályatárs mutatta be a fiatal, kezdő költőket, Apáti Miklóst az azóta elhunyt Simon István. Többek között ezt írta Apátiról: „... verseiből látom saját életét, a legtöbbet, amit egy költő adhat — mindegy mekkorát, de az valóban az övé —, s ha a költészetnek lehet valami hivatása, elsősorban is az egyéniség pontos helyzetrögzítése a létben, melyből mi, olvasók is magunkra ismerhetünk, és viszonyunkat így is rendezhetjük a világgal, jobban tudunk eligazodni problémáikban” Apáti Miklósnak azóta három önálló kötete jelent meg. A Vándorút 1972-ben, az Ajánlott küldemények 1976-ban, s a Korai hattyúdalok 1979-ben. Most kezünkbe vehetjük negyedik könyvét, melyet Szerelmi történet címmel adott ki a Szépirodalmi Könyvkiadó. Tájékoztató könyves folyóiratunk, a Könyvvilág ezt írja róla: „A költő új verseskötete egyetlen ciklus: egy ifjú, szép erdélyi színésznő szenvedélyes szerelmének történetét énekli meg benne.” S ezzel, mint kiderült, Apáti Miklós a Simon István említette „saját életét” láttatja ,tovább. Hogyan is lett ez a könyv? — kérdeztem a költőt. — Valóban arról van szó, amit a cím jelez: szerelmi történet legszokottabb fordulattal: egy szerelem története. Amit elmondhattam volna prózában is, ám az élmény ereje nem engedte, kívánta a lírát. A kötet egésze egyetlen ciklus. Hagyományos értelemben vett verscímek sincsenek benne. Az előző vers utolsó szavai mennek át „címnek” a következő vers fölé. — Újabb verseskötet, amikor az előzőnek már az volt a címe: Korai hattyúdalok. Ez csak valamiféle fogás volt? — Hogy hattyúdalok? Nem, az komoly volt. Akkor. Amikor annak a kötetnek a kéziratát kiadtam a kezemből, valóban úgy gondoltam, hogy nemcsak a versírást, hanem általában az írást abbahagyom. Elmegyek kereskedőnek, vagy mit tudom én. Az írás értelme vált kérdésessé bennem. — S aztán? — Aztán jött egy szerelem. Az idézett színésznő szerelme, a szerelmünk. Ma ő a feleségem, s a szerelemből gyermekáldás is lett, egy ikerpár. — Lehetne ez magánügy is. — Igen, lehetne. De ez a szerelem s az új házasság söpörte el azokat a korlátokat, amelyeket korábban meglátva magamban, le akartam mondani az írásról. Ez a ciklus szinte folyt belőlem. Eleve kötetnek írtam. Azzal, hogy erdélyi színésznőre találtam, évekre rámszakadtak bizonyos gondok. S megtanultam mások számára fontos dolgokról is gondolkodni, így az írásnak, a versnek is újra értelme lett számomra." S nagyon jó barátokra is szert tettem e szerelem által, Sütő Andrástól kezdve tehetséges erdélyi színészekig. — Az utóbbiak azt jelentik, hogy újabb könyveket is várhatunk. — Igen, azt is. A nyáron jelenik meg egy tudományosfantasztikus regényem a Kozmosz-szerkesztőség gondozásában, A fekete gén titka címmel. Rendhagyó sci-fi, amelyik a nem nagyon távoli jövőben játszódik, 2000-ben. Kíváncsi voltam, el tudom-e képzelni ezt a nem túl távoli jövőt, amelyet életkoromnál fogva még megérhetek, s akkor szembe kell néznem saját elképzeléseimmel, amiket ebben a regényben leírtam. Közben írtam verseket is; együtt van egy újabb kötetnyi. S izgatni kezdett a több műfajúság. Egy színdarabomat a Napjaink című irodalmi folyóirat közölte. Nyolc éve színikritikákat írok a Film—Színház—Muzsikában. Most egy újabb regény izgat. Történelmi énlátás. Az utóbbi évtizedek történetéből, s benne „lapok az életemből” . L SZABAD FÖLD 13 ★ Színház — a tizedik sorból Lapunk is hírül adta, hogy fontos szervezeti változások történtek a magyar színházi világban. Ennek lényege az, hogy a Nemzeti Színház élére igazgatóként Malonyai Dezsőt, művészeti vezetőként pedig Vámos Lászlót nevezték ki. A Nemzeti két művészeti irányítója, Székely Gábor főrendező és Zsámbéki Gábor vezető rendező irányításával az év végén új színház kezdi meg működését, természetesen új, önálló társulattal. Ez a színház a Katona József Színház, amely eddig a Nemzeti Színház kamaraszínháza volt. Ezzel egyidőben a Várszínházat — kamaraszínházként — a Nemzetihez csatolták. A Népszínház tehát most már csak egy budapesti telephellyel, a Kulich Gyula téri Józsefvárosi Színházzal rendelkezik. A Népszínház élére — Malonyai Dezső helyett — Miszlay Istvánt, a József Attila Színház eddigi igazgatóját nevezték ki.Az angyalföldi színház élére Szabó Ervint nevezték ki, akit a színházi szakma jól ismer a Színházi Dolgozók Szakszervezetéből, ahol titkár volt, majd később a budapesti tanács művészeti osztályát vezette. A József Attila Színház főrendezői tisztségéből elkerült Berényi Gábor, aki előzőleg a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója volt. Most a főrendezői posztot Iglódi István vette át, aki előzőleg a Nemzeti, majd a Népszínház színésze, illetve rendezője volt.) ★ Az újonnan kinevezett színházi vezetők, amikor e sorokat írjuk, még nem szívesen nyilatkoznak terveikről, elképzeléseikről. Ráadásul Vámos László, a Nemzeti új művészeti vezetője, kinevezése után kéthetes tanulmányútra utazott Angliába. Nyilván csak akkor ismerteti elképzeléseit, ha már közelebbről is megismerkedett a Nemzeti népes társulatával, s ha a színház művészeti szakemberei kidolgozzák az új műsorrendet, befejezik a társulatépítést, s megrajzolják a színház — eddig sokat vitatott — új arculatát, szellemi fegyvertárát. A Nemzeti társulata — az átszervezésnek megfelelően — kettévált: egyik része visszamaradt az anyaszínháznál, másik része — Székellyel és Zsámbékivel az élen — átvonult a majd csak később megalakuló Katona József Színházhoz. Ebbe a táborba, mint hírlik, elsősorban a vidékről felszerződtetett színészek tartoznak, s némi meglepetésre hozzájuk csatlakozott Sinkó László, Gelley Kornél, Máté Erzsi, a Nemzeti régi tagjai közül. Tudomásunk szerint, a Katona JózsefSzínház színtársulata 30 fős lesz, ebből 25 tartozott a Nemzetihez. ★ Ugyanakkor a Nemzeti társulata kibővült a Népszínház azon színészeivel, akik szerződésük szerint, csak a Várszínházban léptek fel. A Népszínház azon tagjai, akik az utazó társulatokban működtek (a volt Déryné Színház tagjai) a Népszínházban maradtak, magyarán: a Népszínház meglehetősen nagy vérveszteséget szenvedett, hiszen legismertebb művészei (például Gábor Miklós) a Nemzetihez távoztak. Pontosabban, szerződtetésüket oda irányították. A Nemzeti és a Népszínház (ez utóbbi fő feladata — ma már nyilvánvaló — a vidéki városok, nagyobb települések színházi ellátása lesz) annyiban szerencsésnek látszik, hogy a körülményekhez képest jó a műszaki ellátottsága. Mindkét színháznak jól működő szakműhelyei, raktárai vannak, képzett vagy betanított szakemberekkel. Nem mondható el ugyanez a néhány hónapja újjáépített Katona József Színházról, amely eddig a Nemzeti kamaraszínházaként működött, s így minden szükséges holmit az anyaszínházból kapott. Még jóformán irodahelyisége sincs, hiszen a színház minden ügyes-bajos helybeli dolgát lényegében egy művészeti titkár intézte, a többit pedig a Nemzetiben végezték el. Most, hogy önálló színház lesz, nemcsak irodahelyiségekre, hanem mindenféle műszaki műhelyre, raktárra szüksége van. Feltehetően a Népszínház apparátusa siet majd a Katona József segítségére, hiszen a Várszínház elcsatolásával a Népszínház műszaki és adminisztratív gárdájának csökkentek a feladatai, a teendői. Bizonyára kitetszik mindebből, van gond elegendő mindhárom színháznál, amelyet az átszervezés érintett. Egy azonban bizonyosnak tűnik: az új „felállás” tisztább, egyértelműbb helyzetet teremtett a színházi életben. Végre megszűnt a felemás állapot, ami annak idején még a Déryné Színház és a Huszonötödik Színház egybevonásakor alakult ki. Napnál világosabban kiderült az elmúlt évek gyakorlatában, hogy felesleges erőltetni a színházi élet két pólusán levő játékstílus egybeolvadását. Ennek csak a vidéki városok, községek színházi ellátottsága látta kárát. Az is tisztázódott, remélhetően, hogy azok a törekvések, melyeket Székely és Zsámbéki Gábor kíván megvalósítani, egy kisebb kamaraszínházban és egységesebb társulattal jobban kiteljesednek. A Nemzeti — remélhetően — hamarosan hozzákezd ahhoz a műsorpolitikához, amit a nagyközönség is vár tőle: a korszerű, magyar drámákra építő színjátszáshoz, amely megalapítása óta legfőbb feladata. Benkő Tibor