Szabad Föld, 1982. július-december (38. évfolyam, 27-52. szám)

1982-09-12 / 37. szám

12 SZABAD FÖLD \ 1982. SZE-i. Itt kezdődött... A képen látható nádfedeles, gyomai parasztházba új lakó költözött 1882 kora tavaszán. Szekér hozta a családot, a bútorokat, meg valami igen nehéz, barna ládákat, amelye­ket a szekeresgazda igencsak nyögve segített becipelni a kétablakos első szobába, mondván: arany van ezekben elrejtve, bizonyosan ... A kí­váncsi falusi nép találgatta: kik lehetnek ezek a furcsa nevű idegenek, akik semmiképp sem pa­rasztok, inkább amolyan iparosfélék; s mit akarnak itt az Alföldön?... Hogy könyvkötők meg könyvcsinálók? No aztán, beköthetik a százesztendős kalendáriumokat. Könyv itt, Gyo- mán? Tíz embernek ha van: a szolgabírónak, a főjegyzőnek, a tanítónak, a papnak, a malmos­nak, az uraságnak, — azok is Gyuláról, Csabáról, Pestről hozatják ... Aztán — mint szokásosan — elmúlt a kíváncsiság, az emberek napirendre tértek a dolog fölött. A nádfödeles kis paraszt­házban pedig rozoga tégelysajtóján, néhány fióknyi ólombetűjével megkezdte munkáját az akkor mindössze huszonkét éves mester: Kner Izidor. ★ \ Éppen száz esztendeje ennek. És igaza volt a hajdani szekeresgazdának: arany volt azokban a nehéz barna ládákban. Első fölszerelései annak a Kner-nyomdának, amely az elmúlt évszázad alatt olyan hírre-névre tett szert, hogy most, a Itt kezdődött... centenárium alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia szervezi a szeptemberi megemléke­zést. Fölavatják az alapító emlékkövét (Kiss Nagy András szobrászművész alkotását), az újjá­épített gyomai Kner Nyomdaipari Múzeumot; a Posta emlékbélyeget bocsát ki; film és könyv is készül az évfordulóra ... A Kner Nyomda eme száz éve része a magyar művelődéstörténetnek. Érdemes és érdekes a visszapillantás, akár vázlatosan is. ★ A fiatal Kner Izidornak a kultúra és a köz­ügyek iránti fogékonysága az 1882-ben alapított kezdetleges kis nyomdát hamarosan Gyomán túl is ismertté tette. Kezdetben községi nyomtatvá­nyokat készített, ami nemcsak anyagi sikereket hozott, de Kner a nyomtatványok szakértőjévé is vált. Annyira, hogy tapasztalatait az 1902. évi nagy közigazgatási reformnál is igénybe vették, s a nyomda gyors fejlődésnek indult. A század első évtizedében, új épületben már több, mint száz dolgozót foglalkoztatott, és a szakma leg­jobbjai ajánlkoztak hozzá. Ekkor váltak diva­tossá a báli meghívók, és Kner nemcsak jó mun­kásokat toborzott, de művészeket is keresett. Lyka Károllyal szövetkezve meghívópályázato­A századforduló gyomai Kner Nyomdája kát hirdetett, és egyik úttörője lett a hazai alkal­mazott grafikának. Fia, Kner Imre már tizenhét éves korában műszaki vezető, szép könyvek tervezője, a szá­zadelő progresszív nemzedékének tagja. Fülep Lajostól kapja első indíttatását a magyar nyom­dai művészet megújítására, iskolája pedig a Va­A hajdani kéziszedőterem sárnapi Kör. így lesz Balázs Béla, Lesznai Anna, Lukács György könyveinek kiadója. 1920—22- ben a Három Csepke Könyv, a Kner-klassziku- sok és a Monumenta Literarum megjelenésével megvalósul a magyar tipográfiai reform — az európai könyvművészeti törekvések egy-két év­tizeddel későbbi, de egyenrangú tényezője. Egye­dülálló, a magyar barokk hagyományait idéző nyomdai díszítő anyagot hoznak létre — a köny­vek pedig a hagyományok mívességét ültetik át az akkori korszerű technikába. Egy évtized múl­A mai nagyvállalat békéscsabai központja (Fotó: ifj. Bohanek Miklós) va azonban lemondanak a díszítésről és a ma­gyar reformkor szigorú, csak betűből építkező hagyományait újítják fel. E törekvésük öröksége az éltetője a mai szép magyar könyvnek is. A magyar tipográfiai reform nagy erkölcsi si­kert, de kevés anyagi hasznot hozott. Knerék a közigazgatási nyomtatványok hasznából fedezték kiadói kísérleteik költségeit. A harmincas évek második felében pedig harmincezer kötet köny­vet ajándékoztak a munkáskönyvtáraknak és népkönyvtáraknak, „hogy azok mégis betöltsék hivatásukat és eljussanak az olvasóhoz.” , Kner Izidor 1935-ben halt meg, fiai, Kner Imre és Kner Endre az üldöztetés és a háború áldoza­tai lettek. ★ A nyomda már 1944 októberében a felszaba­dult Magyarországot szolgálta s az ötvenes évek vége felé- ismét megtalálta helyét a szép magyar könyv műhelyei között. Ma a Békés megyei nyomdákat egyesítő Kner Nyomda nagyvállalat fontos könyvgyártó üzem, amelyben főleg kis és közepes példányszámú, minőségigényes könyvek előállításával foglalkoznak. (dér) Írjunk együtt újságot Többek érdeklődő levelei­re válaszolva közöljük az Írjunk együtt újságot leg­közelebbi összeállításával kapcsolatban: A téma a szabadidő. Azt augusztus 21-i lapszámunk­ban is közöltük: arra a kér­désre szeretnénk választ kapni olvasóinktól, mennyi a szabadidejük; mire tud­ják felhasználni; mire nem jut a szabadidőből; tapasz­talataik szerint környeze­tükben mire használják az emberek azokat az órákat, amelyeket nem kell a ke- nyérkeresésre, vagy a ház­tartási teendők ellátására fordítaniok. Természetesen nem az a célunk, hogy kizárólag a jó példákat ismertessük. Gyakran egy-egy rossz gyakorlat bemutatása hasz­nosabb a legszebb példánál, hiszen az ember abból is tanul, ha megbotlik. Különösen érdekelne ben­nünket, hogy miként hasz­nálják fel az iskolások a szabad szombat által kínált szabadidőt; hogyan gazdál­kodnak a nyugdíjasok sza­baddá tett éveikkel; ugyan­annyi szabadidőben része­sülnek-e a gyermeket ne­velő, a háztartással elfog­lalt asszonyok, mint házas­társaik? Ki-ki maga választhatja meg a műfajt, melyben anyagát feldolgozza, tehát levelet, riportot, interjút, cikket egyaránt szívesen fo­gadunk. Még az sem baj, ha valaki versben írja meg a témára vonatkozó tapasz­talatait. Urambocsá’ még egy-egy rajz is elmehetne a szabadidőről szóló hasá­bokon. Azok tájékoztatására, akik még nem ismerik ezt a rovatunkat, leírjuk: a pályázatok mihamarabb be­küldendők Budapest, VIII., Somogyi Béla utca 6. szám alá, szerkesztőségünk címé­re. Postai irányítószámunk 1978. Kérjük, írják rá a borítékra rovatunk jelmon­datát: „írjunk együtt újsá­got !” Az összeállításban megjelenő írások szerzőit értékes könyvjutalomban részesítjük. Hídépítés Illés Sándor, mint annyi író, évente kétszer ünnepel letésnapot. Egyszer azt az igi amikor meglátta a napvilágé egyszer a másikat, amikor íi „született”. Igaz, az utóbbit < ritkán; akkor, amikor kerek az évforduló. Az idén nagyo az: éppen ötven esztendeje, h Üjvidéken megjelent első ke ve, a Csillaghullás. A temerini fiú, aki éppen h túlesett az érettségin, bol örömmel cipelte el a kiad a verseskötet példányainak ji szét. Maga próbálta eladni a mést. A falvakban kószált h alatt a könyvekkel. A gaz üveges tekintettel bámultak Csak bolond lehet az, aki ve két árul! Végül már ki sem n tak előtte a kapuk, csak a tyák „álltak szóba” vele: i rogtak, ugattak... De a k pár év alatt kifogyott. Mit ac ha most legutóbb egyet tálé a világ valamelyik antikvá: mában! ötven év, micsoda nagy ide mondanám én, a közönséges landó. Ö azonban kevesli, i szesen „csak” húsz kötete jel meg azóta. Még egy versgyű mény, aztán elbeszélések, re nyék. Pedig az irodalmat am „mellékesen” művelte. Ifjú rában eljegyezte magát az ságírással, újvidéki, szabac szerkesztőségekben ette a hírl írók sovány kosztját, Zomt bán pedig már a helyi magj nyelvű napilap szerkesztője! se csordogált sokkal több nyárjába. De nála boldogabb < bért aligha lehetett találni, végre azt tehette, amihez ke volt, amihez hivatást érzett. C annyira, hogy 1941-ben, ami Horthy csapatai bevonultál Vajdaságba, s röviddel ezutá hatóságok betiltották a zoml „Üj Hírek”-et. a határozatot lami buta tréfának vélte, s vábra is megjelentette a la; Vesztére. Kiderült, hogy a de nagyon komoly. El is mozdí ták, csak nagysokára ülhe újra íróasztalához (igaz, ak már más címe Volt a lapnak ott maradt egészen 1944 elej © Mi történt ezután — 1 dezem Illés ^Sándort, miután látogatott /szerkesztőségünl elhozva legújabb regényé dedikált példányát. — Behívtak katonának. E dúltam, kabátomat otthagy! talán még ma is ott lóg volt í bám fogasán. Mert többé r tértem vissza. Vége lett a borúnak, s azokban a napoki Templomépítők - ma Több évszázados templomok restaurálását államunk messze­menően támogatja. Hiszen azok nemzeti múltunk értékes alko­tásai, megőrzendő műemlékek. Ahol új, modern templom épí­tésére van igény, arra már az állami támogatásból nem futja. Azt az egyházaknak és híveik­nek, öntevékenyen és önerőből kell megvalósítaniok. Dehát a múltban se történt ez másként És ma is akad rá megbecsülés­re méltó példa. Csopak Balaton-felvidéki köz­ség. Nyaranta persze jóval több: hazaiak és külföldiek által láto­gatott, forgalmas üdülőhely. A XVI. században még volt temp­loma, azt azonban 1882-ben egy nagy áradás úgy megrongálta, hogy többé helyre sem lehetett hozni. Csak több száz éves tor­nya .maradt éppen, ma termé­szetesen restaurált műemlék. A falu katolikus hivői saját temp­lom hiányában a szomszédos Paloznakra jártak át. Ott a templom XIII. századbeli, a magyar allam az elmúlt ével ben azt is restauráltatta. Am csopakiak már 1934 óta inkát a községük iskolájában létes tett kis kápolnahelyiséget láb gatták vasárnaponként. Majd a felszabadulás ut® (1948-ban, az iskolák államos fásakor) elérkezettnek látták< időt, hogy megépítsék a mag® templomát. Nagy terveket sző tek (1500 személyes lett volna de 1950-ig csak az alapjait tu( ták lerakni. A következő éve nem kedveztek az építkez< folytatásának. Az alagsor v szont készen állt (eredetile kriptának szánták), ideigleni sen ott rendezték be a vasá napi misék színhelyét. A m napig szolgálja ugyanezt a cé; Napjainkban azonban ism. feltámadt a régi igény, karöl ve a község idegenforgalmát k elégítő korszerűsítés feladata val. Lássuk: e kétfajta törekvi hogyan találkozhat egymással) A tanácstitkár, Molnár Gi bor ezt mondja: Százéves a Kner Nyomda

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék