Szabad Föld, 1983. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-15 / 3. szám
SZABAD FÖLD Csánoszró, partizánmúzeum Ha valaki arra jár a Dráva mentén, az Ormánságban, Selylye környékén, nézzen be Csányoszróra. Mit lát? Egy éppen olyan kis falut, mint amilyen errefelé a többi. Kissé megviselten, kissé kopottasan nyújtózik, úgy, ahogyan errefelé a nagyon megfogyatkozott lélekszámú kis faluk nyújtóznak az utak mellett. A falu közepén, ahol az óvoda, a templom kis kertje előtt kis park szélesül, szerény emlékmű. Aztán a főutcáról letérve, az orvosi rendelő mellett pedig emlékszoba. Úgy mondják itt: a partizánmúzeum. Ajtót nyitok: a kis múzeum egy kemény tél karácsonyának, szilveszterének, aztán az új esztendő napjainak tisztességét tanúsítja. Fotók, kopott ruhák, kopott fegyverek, megfakult, megsárgult igazolványok, jelentések idézik az eseményeket. A hadvezérek térképein is megörökített, ám inkább a lelkekben fénylő nyomot rajzoló események színhelye volt ez a kicsi falu. Még 1944 novemberében — november 23-án — kelt a Bácskában, Topolyán a parancs: „ ... A II. Hadtest területén elhelyezett összes alakulatnak és intézménynek. A jelen törzs utasítására megalakult a Népfelszabadító Csapatok Petőfi Sándor nevét viselő magyar zászlóalja. Nevezett zászlóalj ... a Dráva-menti Osztag állományába kerül. A Petőfi Sándor magyar zászlóalj parancsnokának Kis Ferenc elvtársat, komiszárjának Géri Károly elvtársat nevezem ki... A magyar zászlóalj vezénylési nyelve magyar. Nevezett zászlóalj harcosainak joguk van sapkájukon az ötágú csillag mellett a magyar nemzeti színek viselésére. A Dráva-menti Osztag köteles a legrövidebb időn belül minél több magyart mozgósítani a zászlóalj megerősítésére és dandárrá szervezése érdekében ...” A korabeli dokumentumokból kirajzolódik a következő néhány hét története is. A Petőfi Sándor zászlóalj a Bácskából Baranyába vonult, december első napjaiban már ezen a tájon jártak a harcosok, itt, Kiscsány, Nagycsány, Oszló vidékén. Aztán Sellyére jutottak. A följegyzésekből, jelentésekből, parancsokból olvashatom: december 28-án négy magyar alegység vonult Kiscsányba, és ott (a mai Csányoszróban) december 31-én megalakult a Petőfi Sándor nevét viselő dandár. „A magyar egység ekkor 1202 főből állt...” — tanúsítja az egyik följegyzés. A magyar dandár január első napjaiban már harcba indult. Parancsot kapott, keljen át a Dráván, és Verőce, a Papuk-hegység vidékén, a német erők hátában lépjen akcióba. A híd a Dráván ... — maga megérdemelne egy regényt. Nem akármilyen hídról van szó, hanem jéghídról. A befagyott folyóra fatörzseket, mindenféle deszkákat, gerendákat hordtak, majd vízzel locsolták, hizlalták a jeget. S mindezt úgy, hogy sikerüljön rejtve és titokban a németek hátába kerülni... Nézegetem a múzeum térképeit, számomra csak ismeretlen csengésű, hangzású nevek a mai Horvátország területén. A Petőfi dandárnak: a harcmező. Sok magyarnak az utolsó csata színhelye... Az előbbi harcokat még súlyosabbak követték. Márciusban a Bolmány környékén a Dráván a Dunántúlra átkelt németek hídfőállásának fölszámolására vonult a magyar dandár. Képek a múzeumban: Kis Ferenc, a fiatal, mosolygós parancsnok. Egy másikon három fiatal, akik együtt álltak be a csapatba, Csillag Margit, Csillag János és Bana Zsuzsi. (A három közül ketten tértek végül haza ...) A dandár, ott Bolmány térségében fejezte be önálló tevékenységét. A győztes csata után a megmaradt osztag mintegy ezer fővel ismét a 16. hadosztály kötelékébe került. A már előbb „rohamdandár” nevet nyert egységnek mintegy négyszáz halottja, és ugyananynyi sebesültje volt s ott, Bolmánynál halt hősi halált — az utolsó napon Kis Ferenc parancsnok is. ... Ha valaki arra jár a Dráva mentén, nézzen be Csányoszróba. Nyisson be a partizánmúzeumba. S egy percre gondoljon a Dráva jéghídjának, Verőcének s a Papuk hegyeinek, a baranyai háromszögnek magyar hőseire, hajtson fejet a télben tavaszt hozók emléke előtt. (vincze) (Fotó: Kabáczy) AZ ARI JELENTI A szovjet tudósok a vízerózió elleni küzdelem új módszerét dolgozták ki a meredek hegyi földművelésben. Az új módszer lényege, hogy a föld megművelése nem függőleges, hanem vízszintes irányban történik. A szántóterületeket egymástól meghatározott módon elválasztják. Ez történhet a különféle kultúrákat elválasztó sávok vagy csatornák segítségével. Az előbbi esetben határsávos, az utóbbi esetben pedig határöntözéses földművelésről beszélünk. A meredek hegyvidékeken a vízerózió által veszélyeztetett szántóföldek területe 120 millió hektár, azaz a teljes szántóterületnek több mint a fele. A dombokról lezúduló víz óriási károkat okoz: évente minden hektárról megközelítőleg 50 tonna termőtalajt és tápanyagot mos le. Az elszegényedő talaj számára ugyanakkor elveszik a szükséges vízmennyiség is. A szenynyezett hegyi patakok pedig az alacsonyan fekvő víztárolókba jutva mérgezik a növény- és állatvilágot. Az új módszer alapján kialakított keresztirányú barázdák meggátolják a víz lezúdulását és arra kényszerítik, hogy a kialakított „szerpentinen” haladjon, így a talajba is nagyobb mennyiségű víz jut. A talajvíz lefelé áramlásának megakadályozására felszántatlan földsávokat, védő erdősávokat és mesterséges árkokat alakítanak ki. A felgyülemlett felesleges vízmennyiséget speciális csatornákon vezetik el az alacsonyan fekvő területek öntözéséhez. Az új, határsávos művelés bevezetése például a Don partján levő tudományos kutatóintézet kísérleti szőlőtelepén hektáronkénti héttonnás termést hozott. A Szovjetunióban az átlag 4,5 tonna hektáronként. A határöntözéses rendszer az Altáji földművelési és nemesítési intézet 8 ezer hektáros kísérleti növénytermesztési gazdaságában is igazolta a várakozásokat. Jelenleg az új művelési rendszerek széles körű bevezetése folyik az Altáj-körzet zmelnogorszki járásában, 146 ezer hektárnyi területen. A vízerózió okozta károk megszüntetéséből a gazdasági eredmény várhatóan eléri az évi 5 millió rubelt. Ezen túlmenően az új művelési módszer lehetővé teszi körülbelül 50 millió köbméter olvadékvíz hasznosítását is. Az altáji körzetben az új módszerrel művelt területek mérete hamarosan eléri a 10 millió hektárt. Januártól a (MÉM) * * telepeken és átvevőhelyeken felemelt áron vásárolták meg a leshé területről származó vashulladékokat Új Régi átvételi árak Lemezhulladék, 1 kg 0,80 Ft 0,70 Ft Egyéb szénacélhulladék, 1 kg 1,20 Ft 1,00 Ft öntvényhulladék, 1 kg 2,30 Ft 1,50 Ft LEVELEINKBŐL Századik születésnap Bakter Elekné — Anna néni — századik születésnapját a községi tanács és a társadalmi szervek rendezésében közösen ünnepeltük meg, pártházunk nagytermében. Minden jóval megrakott, terített asztalok várták a családot, a rokonságot és a meghívott vendégeket. A fő helyen Anna néni ült, előtte az asztalon a hatalmas és szép születésnapi torta „foglalt helyet”, s feliratával is köszöntötte a 100 éves ünnepeltet. A családias hangulatban egymást követték a felköszöntők, és elhalmozták Anna nénit ajándékokkal, jókívánságokkal, a századik születésnapja alkalmával. Bukovics Lászlóné Balatonszabadi fáradsággal messziről hordjuk a vizet, a legközelebbi kút vagy 800 méterre van tőlünk. A tanácsi és vízügyi szervek azonban többszöri kérésünkre sem szüntették meg véglegesen, a gyakori hibát. Utcánkban — velem együtt — nagyon sok idős ember lakik, nehezen bírjuk a teli kannákat ilyen nagy távolságról cipelni. Nagy Miklós Karácsony Megbecsülik m öregeket Termelőszövetkezetünk nyugdíjasai nevében ezúton is szeretnék köszönetet mondani a még nem nyugdíjas szövetkezeti gazdáknak és a táesz vezetőségének, közöttük Kovács Antalnak, a Galgavölgye Termelőszövetkezet elnökének az öreg, alapító tagok megbecsüléséért. Nemrég jó hangulatú kis ünnepséget rendeztek tiszteletünkre és ezt összekötötték anyagi juttatásokkal is. Más alkalmakkor is kapunk támogatást, mi, rászoruló öregek. A Szabad Földnek is köszönjük ezt a megbecsülést. Sokszor szóvá teszik az öregek kérdését. Egyszer a mi községünkről írt riportban is írt erről az újságíró. Jakus Pál Ácsa Barlangkutatók sikerei Az Esztergomi Karszt- és Barlangkutató Társaság 1981 októberében alakult meg a Labor Műszeripari Művek sportcsoportja keretében. A 90 fős társaság jórészt 18 éves fiatalokból állt. A csoport már öt felfedezést mondhat magáénak. A rübelandi Hermann-barlangban — mely az NDK legnagyobb nyilvános cseppkőbarlangja — például két különálló barlangi mellékrendszert fedezett fel 1981 telén. Mátéfi László, Vozák László és Weisz Csaba személyében először találtak magyar kutatók a 15 ezer évvel ezelőtt kihalt őslényeknek, a barlangi medvéknek ép csontvázaira, az általuk felfedezett medvetemetőben. Megalakulásuk évfordulóját újabb felfedezéssel ünnepelték 1982 novemberében. A Pilishegységben sikerült egy kis üregbe bejutniuk, melynek erősen feltöltött fenékszintjét egy méterrel csökkentve, négy különböző irányba szétfutó járatot találtak. A feltárásra váró üregrendszernek a Borostyán-barlang nevet adták a felfedezők: Kreiwig Péter, Majcher Tamás, Mátéfi László, Nagy Veronika, Pribelszky Mária és János, Süttő Zsolt, Tariska Zsolt, Zsalezsák András. A legfiatalabb közöttük a 14 éves Pribelszky Mária Tóth Zsigmond Esztergom Befagy a kút A faluban, ahol lakunk, már évek óta visszatérő téli gond a vízellátás. A mi utcánkban, — a Vorosilov utcában — is telente rendszeresen befagy, elromlik az artézi kút. Ilyenkor, nagy 1983. JANUÁR 15. Kinon segély A gógánfai Arany Kalász Termelőszövetkezet zalagyömrői általános iskolában december 27- én rendezte meg a nyugdíjas termelőszövetkezeti tagok találkozóját. A munkában megfáradt, idős embereknek Dömötör Miklós a melléküzemág vezetője mondott beszédet. Szólt többek között a termelőszövetkezet múltjáról, jelenéről, s kiemelten foglalkozott azokkal az idős tagokkal, akiknek a nyugdíja nem éri el a 2000 forintot. Bejelentette, hogy a termelőszövetkezet vezetősége 400 forintot kiutalt számukra segélyként. A fehér asztal mellett az idős emberek kötetlenül elbeszélgettek és a találkozó végén boldog új évet kívántak egymásnak. Nagy Péter Tapolca Ha lenn© varrógépem... Édesanyámmal élek együtt, aki már 75 éves és súlyos szívbeteg. Idáig ő segített minden munkában, a megélhetésünkhöz szükséges zöldségfélét is megtermeltük. Ezzel egészítettük ki a kis nyugdíját, amelyből ketten élünk. De édesanyám a betegsége miatt már nem tud dolgozni, és én is rokkant vagyok: még gyermekkoromban elvesztettem az egyik lábamat, így csak könynyeb munkát tudnék végezni. Itt, a környékünkön azonban nincs olyan munkahely, ahol alkalmaznának. Már korábban megtanultam varrni, de a csekély jövedelmünkből, a legjobb beosztás mellett sem tudtunk még összespórolni egy varrógépre valót. Pedig ha lenne egy varrógépem, azáltal könnyíthetnék a helyzetünkön. Azzal a kéréssel fordulok a szerkesztőséghez, hogy levelemet tegye közzé a Szabad Földben. Talán akad az olvasók között valaki, akinek van egy használaton kívüli, üzemképes varrógépe és jutányos áron átadja nekem. Pásztor Mária Sárospatak, apróhomok A szocialista kultúráért Ózdon húsz éve működik — a Népművelési Intézmények keretében — a honismereti kör. E jubileum alkalmából a közelmúltban emlékülést tartottak, amelyen számos küldött képviselte a testvérszervezeteket. Nagy Károly, a honismereti kör titkára ismertette a kör tevékenységét. Az emlékülés során nagy megtiszteltetésben részesült a 20 éves fennállását ünneplő kör. Csáki Imre, a Borsod megyei Tanács VB művelődési osztálya közművelődési csoportvezetője ekkor adta át jó munkájukért a művelődési miniszter által adományozott, Szocialista Kultúráért kitüntető jelvényt. Kerékgyártó Mihály Ózd