Szabad Föld, 1984. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-30 / 26. szám

1984. JÚNIUS 30. irwiiMnMnMimmr~n*Tnn~~°i~~,~'~~~~‘''...................mii rmuiiwriTrmmiw ■miiiiíiiiiihi iiiimii iiiiiiaiiiiii irmn i—mrrr Fegyvertelen fegyveresek az Arab-öbölben AWACS — azaz légi bizton­sági és előrejelző rendszer. Ha­talmas Boeing 707-es repülő­gépek, tetejükön „komikus” gomba kalap. És mégsem komi­kusak — hiszen nem rég érte­sült róla a világ, hogy az iraki —iráni konfliktusban jelentős szerepet kaptak ezek a gépek. A szaúd-arábiai légierő F— 15-ös vadászgépeit irányították az AWACS fedélzetéről, s hogy hány iráni F—4-es gépet lőttek le, azt egészen pontosan nem tudjuk, egyet azonban egészen bizonyosan. Az iráni hadügy­miniszter oda nyilatkozott, hogy az a szaúdiak bizony „ön­erejükből” egyetlen iráni gépet sem tudnának lelőni, a légi csata irányítói az amerikaiak voltak. Ha ebben van is vala­mi túlzás, hiszen a szaúdi gé­pek korszerűbbek (ugyanúgy amerikai gyártmányú F-sorozat változatai, mint a még a sah idején vásárolt irániak), az igazság mégiscsak az, hogy egy­re inkább helyet kap az elekt­ronika a Perzsa- (Arab)-öböl menti konfliktusban. Mert a komikus gomba nem más, mint az a másik, amelyiket gyakran láthatunk — a polgári repülő­tereken, s úgy hívunk, hogy irányítótorony. Csakhát ezek repülnek, és sokkal kisebbek. Nem az első eset, hogy az amerikaiak az öbölbe vezényel­nek néhány ilyen gépet. 1980 szeptemberében, a háború ki­törése után már négy tartózko­dott itt, kétszáz katonai szak­emberrel a fedélzetén. Tíz éve kezdték kifejleszteni a repülő irányítótornyokat, s ma az ok­lahomai Tinker légitámaszpon­ton 34 ilyen gép vár bevetésre. Ez alatt a tíz év alatt, ha a világ bármely pontján valami­féle konfliktus tör ki, vagy vár­ható volt, megjelentek az AWACS-ok. Még az előbb em­lített évben, 1980-ban, amikor a közép-keleti háborút kísérték figyelemmel, újabb repülő irá­nyítótornyok jelentek meg — most már a ramsteini légitá­maszponton az NSZK-ban. De­cembert írtunk akkor, s Len­gyelországban az időtájt volt va­lami várható — gondolták leg­alábbis a Pentagon-szakembe­rek. De voltak a gépek Egyiptom­ban, amikor Szadat elnököt meggyilkolták, Szudánban több­ször is a csádi válság idején. A múlt év szeptemberében egy ilyen gép „járőrözött” Japán északi partjai fölött, akkor volt a kémfeladatokat végző dél­koreai utasszállító repülőgép ügye. Mit is tudnak ezek a repülő irányítótornyok? Sokat é­s a sorban talán a­­ legfontosabb, hogy négy-hatszáz kilométeres körzetben képesek érzékelni és regisztrálni az ott-tartózkodó repülőgépeket és a hajókat. A gépbe épített számítórendszer légiharcot szervezhet, utasítá­sokat adhat ki, s a számítógé­pet kezelő hat katonai mérnök adatokkal látja el a légiharcot kísérő, vagy éppen irányító ka­tonatiszteket. Az AWACS-ok nem hordoz­nak semmiféle fegyvert, mégis harci eszközök a javából. Ruttkay Levente itterrand és a NATO Az elmúlt hét kétségkívül egyik legfontosabb nemzetközi eseménye volt, hogy „Le beau francai” — a szép francia — így becézik Mitterrand elnököt párizsi körökben ragyogó meg­jelenése miatt, Moszkvába látogatott. Mitterrand több alka­lommal találkozott a szovjet fővárosban Konsztantyin Cser­­nyenkoval, az SZKP KB főtitkárával, a szovjet államfővel. 1960 óta ez a 14. szovjet—francia csúcstalálkozó. Az utóbbi négy évben azonban nem találkoztak a két ország legfelsőbb vezetői, s a jelenlegi világpolitikai, valamint európai helyzet­ben, amikor megnövekedtek a feszültség elemei, különös je­lentősége van az eszmecserének. A francia elnököt a kor­mány számos tagja kísérte el és ők szovjet partnereikkel foly­tattak megbeszéléseket. Az év elején Párizsban jegyzőköny­vet írtak alá, amely 1990-ig meghosszabbította a két ország közötti gazdasági együttműködési szerződést. Kétségtelen, hogy a két ország kooperációja gazdasági síkon is rendkívül fontos és ezt Mitterrand mostani útja alkalmával mindkét részről aláhúzták. A kétoldalú kapcsolatok mellett fontos helyet kaptak a tárgyalásokon az időszerű nemzetközi kérdések is. Szovjet részről úgy vélekednek, hogy a bonyolultabbá vált nemzet­közi helyzetben megnőtt a jelentősége a két ország párbeszé­dének és együttműködésének. Ennek egyes területeiről tár­gyaltak Moszkvában a francia miniszterek szovjet partne­reikkel. Sor került Claude Cheysson és Andrej Gromiko kül­ügyminiszterek, Edith Cresson és Nyikolaj Patolicsev külkeres­kedelmi miniszterek, valamint Charles Fiterman közlekedési miniszter és Gejdar Alijev első miniszterelnök-helyettes meg­beszélésére. Mitterrand még a tárgyalások megkezdése előtt megko­szorúzta az ismeretlen katona sírját, valamint a Normandia— Nyeman francia repülőegység emlékművét. Ez utóbbi francia önkéntesekből alakult, akik a második világháborúban a szov­jet csapatok oldalán vettek részt a harcokban. Mitterrand lá­togatását a Pravda vezércikkben köszöntötte, azt a reményt fejezte ki, hogy a legfelsőbb szintű találkozó újabb ösztön­zést ad a két ország kapcsolatai fejlődésének és egyben hoz­zájárul a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételéhez és a bé­ke megszilárdításához. Franciaország számára a találkozó különösen fontos, mert Párizsban a gondok nem kevesek. Belpolitikai szinten is hiányzik a teljes szilárdság és a Közös Piac soros elnökeként is mindent megkísérelt Mitterrand, hogy fel tudjon mutatni bizonyos eredményeket, akár közös mezőgazdasági politiká­ban, akár pedig Nagy-Britannia és a közösség vitájában. Párizsban felfigyeltek arra is, hogy a nyugat-európai partnerek fokozott érdeklődést tanúsítanak a Szovjetunióval való kapcsolatok fejlesztése iránt, amit a portugál, a nyugat­német, a brit és az olasz külügyminiszter már korábban be­harangozott moszkvai látogatása jelzett. Ennek következtében is hangozhatott el Mitterrand szájából már washingtoni saj­tókonferenciáján: el kíván látogatni a Szovjetunióba, hogy a kelet-nyugati párbeszéd újrafelvételét előmozdítsa. Dátum­ról akkor még nem beszélt, de íme az esemény bekövetkezett. Figyelemre méltó nemzetközi vonatkozásban, hogy Mitterrand úgy véli: a rakétatelepítés ügyében a Nyugat ki tudta fejez­ni bizonyos kivételek fennállása mellett az atlanti szolidari­tást és most már a tárgyalások szándékát kell hangsúlyoznia. Ezzel válaszolnia kell a Moszkvából érkező felekre. Washingtonban azonban csakúgy, mint a párizsi jobboldal köreiben, azt állítják, hogy a szovjet magatartást továbbra is a tartózkodás jellemzi. Ilyen körülmények között a viszony elhűlt, ezért nem volt négy év óta legmagasabb szintű szov­jet—francia találkozó. Mitterrand most mindenesetre maga is kijelentette, hogy nem egyszerű közvetítőként látogatott a Szovjetunióba. Figyelemre méltó: Mitterrand Washingtonban értésre adta, hogy a nukleáris fegyverzetkorlátozási tárgyalá­sok újrakezdésének legvalószínűbb keretét az adhatná, ha összevonnák a két genfi tárgyalássorozatot, a hadászati fegy­verekről és a közepes hatótávolságú rakétákról. Mitterrand azt is kijelentette: a Szovjetuniónak joga lehet elvárni Fran­ciaországtól, hogy az „a béke szempontjából hasznos légkör kialakítását kívánja”. Mitterrand ugyanakkor amerikai újság­írókkal beszélgetve kifejtette, türelemre van szükség, idő kell a tárgyalások újrakezdéséhez. Érintettük, hogy az atlanti szolidaritásnál vannak bizo­nyos kivételek. Ebben a sorban változatlanul az élen áll Hol­landia. Amíg Genfben tartottak a tárgyalások, a holland kor­mány azzal tért ki a rakétatelepítés elől, hogy az ottani vég­eredménytől függően dönt majd. Közben az egyházak, protes­tánsok és katolikusok állást foglaltak az atomfegyverek ellen. Itt indokolt visszautalni arra, hogy 1981 végén Amszterdam­ban 400 ezren, 1983-ban Hágában 500 ezren vonultak fel a ra­kéták elleni tiltakozásként, köztük volt a „pacifista hercegnő”, Beatrix királynő húga. A kormányzó kereszténydemokrata párt egy kisebbségi csoportja szintén a NATO-határozat ellen fog­lalt állást. A képhez tartozik, hogy a holland külügyminiszter az elmúlt két hónap folyamán többször is Washingtonban járt, hogy kompromisszumos megoldásokat keressen. Így felvetette, mi lenne, ha 48 helyett csak jelképesen 16 rakétát telepítené­nek. Vagy előkészítenék ugyan a kijelölt woensdrechti támasz­pontot, de a rakétákat nem tárolnák ott, csak súlyos nem­zetközi válság esetén. Washington és a NATO egyik javas­lathoz sem járult hozzá. „Komolytalan, ezenkívül helytelen jelzést küldene a Szovjetuniónak azzal, hogy kikezdik az ed­digi egységes NATO-állásfoglalást” — mondották. Az utolsó egyeztetés a legutóbbi washingtoni NATO-tanácsülésen tör­tént, ahonnan a holland megbízott a befejezést meg sem vár­va sietett haza Hágába. Mitterrand moszkvai látogatása ugyan nem a NATO-szét­­húzás elmélyítését célozta, de kétségtelenül rámutatott arra, hogy a realitások nem igazolják Washington merev politikáját Sümeghi Endre Az igásló „újjászületése” Ismét népszerűek a nagy ter­metű igáslovak Angliában. Az elmúlt ötven év alatt, amikor a traktor hódított tért a mező­­gazdaságban, számuk jelentősen csökkent. A farmerek időközben rájöttek, hogy kisebb talajmun­kálatokra, teherszállításra alkal­masabbak ezek az engedelmes négylábúak, mint a gép. A sör­gyártók és más szállítási válla­latok szintén úgy vélték, hogy a lovak tartása gazdaságosabb, mint a járműveké. Nagy-Britanniában­­ 1960-ra olyan kevés ló maradt, hogy a mezőgazdasági minisztérium évi jelentésében nem szerepeltek a rájuk vonatkozó adatok. Időközben a szenvedélyes ál­lattenyésztők mellőzték a nem megfelelő fajtákat, és csak a legnemesebbek maradtak meg. A szakértők úgy vélik, hogy az ideális igásló 1,65 méter magas, a súlya pedig 915 és 1115 kilo­gramm között van. Kétszer na­gyobb terhet szállíthat, mint a súlya, egy pár igásló tehát köny­­nyen elhúzhat négy tonna ter­het — ez a későbbi összehason­lítás miatt nem jelentéktelen adat. A lovak legfőbb erénye a jár­művekkel szemben a beszerzési ár. Két ló és egy kocsi mintegy 4500 font sterlingbe kerül, ti­zennégy évig dolgozhatnak, a szerszám és a kocsi ennél jóval tovább tart. A gépkocsi mostani ára 8000 font és általában hét évig használható. Az 1981. évi árak alapján a­ négy tonna te­herbírású járművek évi költsé­ge hozzávetőleg 11 400 font, két lóé pedig 11 370 font. Az egy tonna súlyú lónak ugyanis na­ponta 17-20 kilogramm száraz takarmányra van szüksége, ami általában szénából, zabból és korpából áll. A gazdák még egy liter sört is adnak nekik. SZABAD FÖLD 9 Innen-onnnan, a fásítástól a fapusztulásig g­yonsan növő hibridnyárfát nemesítettek ki kazah nö­­vénynemessítők. Az új hibridek félsivatagos területek sós tala­ján is gyorsan növekednek, hosszanti növekedésük évente eléri a 3-4 métert, törzsük vas­tagsága pedig, a 4-5 centimétert. A Balhas-tótól délre fekvő ter­méketlen területen telepítik. Hektáronként 1100 köbméter tömörfához is juthatnak, há­romszor annyihoz, mint a kö­zönséges nyárfa esetében.­­'''irkuszi ügyességet kíván a '■'* break-tánc, amit a New York-i fiatalok találtak ki a hetvenes évek közepén. Akkori­ban Dél-Bronxban, a színes bő­rűek gettójában, szabályos hip­­hop-táncversenyeket rendeztek a rivális csoportok. Minél bo­nyolultabb fordulatokat tett va­laki, minél szebb szaltókat ug­rott, annál jobban tetszett a többieknek. Ma fehér amerikai gyerekek táncórákat vesznek a külvárosi, vezető táncosoktól, és egy hivatásos hiphop-együttes, a „Rock Steady Crew” a Roxy nevű New York-i diszkóban lép fel. A Statódal helyett „Nyugalom” nevű elektronikus szerke­zetet ajánl a kisgyermekes szü­lőknek egy angol cég. A bekap­csolt készülék azokat a hango­kat utánozza, amelyeket a bébi még az anyaméhben hallott — hasonlóak, mint amikor a ten­ger hullámai ráfutnak a partra. Kiderült, hogy ez a készülék a felnőttek gyógyszer nélküli el­­alvását is elősegíti. Húszperces működés után önműködően ki­kapcsol, de ha szükséges, gomb­nyomással újra bekapcsolható. E­mberi vérrel űzött nagy­­arányú panamaügyben fo­lyik bírósági tárgyalás London­ban,­ három orvos, köztük két katonaorvos ellen. A vádlottak három év alatt az országos szív­kórházból 12 ezer liter vérplaz­ma ki­csempészését tették lehe­tővé. A nagy értékű gyógyásza­ti anyag egy dán vállalathoz került, amely feldolgozta. A hír szerint a vádlottak 200 ezer font csúszópénzt vettek fel, és fel­tehető, hogy az értékesítés után is részesedést kaptak.­­A m­egviselte az idő a közel 100 esztendős Eiffel-tornyot. Ráadásul alaposan elhízott a javítások során. Toldozták-fol­­doztá­k, de egyetlen elemét sem cserélték ki, hanem újabb be­tonrétegekkel próbálták biztosí­tani stabilitását. Az eredetileg 7175 tonna karcsú torony súlya elérte a 11 ezer tonnát. Két év­vel ezelőtt „fogyókúrára” fog­ták Eiffel alkotását. A betonré­tegeket könnyű acéllemezekre, a régi, nehéz felvonókat kor­szerű, kisebb súlyú liftekre cse­rélték. A múlt század építészeti emléke megfiatalodva fogadja látogatóit.­­n­em járt sikerrel az a kísérlet, hogy a mexikói fővárost zöldebbé tegyék. 119 millió lom­bos fácska, amelyet három év­vel ezelőtt ültettek el Mexikó­városban, a levegő szennyeződé­sének esett áldozatul. A kis fák nem nőttek egy méternél ma­gasabbra. A 12 millió lakosú városra, amelynek külterületein további 5 millió ember él, na­ponta hatezer tonna mérgező anyag hull, amelyet a gyárak és a gépkocsik bocsátanak a leve­gőbe. Most, az újabb fásítás so­rán 28 millió kőris-, babér- és paliszander facsemetét ültetnek el, mert ezeknek nagyobb az ellenálló képességük.

Next