Szabad Föld, 1984. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-30 / 26. szám
1984. JÚNIUS 30. irwiiMnMnMimmr~n*Tnn~~°i~~,~'~~~~‘''...................mii rmuiiwriTrmmiw ■miiiiíiiiiihi iiiimii iiiiiiaiiiiii irmn i—mrrr Fegyvertelen fegyveresek az Arab-öbölben AWACS — azaz légi biztonsági és előrejelző rendszer. Hatalmas Boeing 707-es repülőgépek, tetejükön „komikus” gomba kalap. És mégsem komikusak — hiszen nem rég értesült róla a világ, hogy az iraki —iráni konfliktusban jelentős szerepet kaptak ezek a gépek. A szaúd-arábiai légierő F— 15-ös vadászgépeit irányították az AWACS fedélzetéről, s hogy hány iráni F—4-es gépet lőttek le, azt egészen pontosan nem tudjuk, egyet azonban egészen bizonyosan. Az iráni hadügyminiszter oda nyilatkozott, hogy az a szaúdiak bizony „önerejükből” egyetlen iráni gépet sem tudnának lelőni, a légi csata irányítói az amerikaiak voltak. Ha ebben van is valami túlzás, hiszen a szaúdi gépek korszerűbbek (ugyanúgy amerikai gyártmányú F-sorozat változatai, mint a még a sah idején vásárolt irániak), az igazság mégiscsak az, hogy egyre inkább helyet kap az elektronika a Perzsa- (Arab)-öböl menti konfliktusban. Mert a komikus gomba nem más, mint az a másik, amelyiket gyakran láthatunk — a polgári repülőtereken, s úgy hívunk, hogy irányítótorony. Csakhát ezek repülnek, és sokkal kisebbek. Nem az első eset, hogy az amerikaiak az öbölbe vezényelnek néhány ilyen gépet. 1980 szeptemberében, a háború kitörése után már négy tartózkodott itt, kétszáz katonai szakemberrel a fedélzetén. Tíz éve kezdték kifejleszteni a repülő irányítótornyokat, s ma az oklahomai Tinker légitámaszponton 34 ilyen gép vár bevetésre. Ez alatt a tíz év alatt, ha a világ bármely pontján valamiféle konfliktus tör ki, vagy várható volt, megjelentek az AWACS-ok. Még az előbb említett évben, 1980-ban, amikor a közép-keleti háborút kísérték figyelemmel, újabb repülő irányítótornyok jelentek meg — most már a ramsteini légitámaszponton az NSZK-ban. Decembert írtunk akkor, s Lengyelországban az időtájt volt valami várható — gondolták legalábbis a Pentagon-szakemberek. De voltak a gépek Egyiptomban, amikor Szadat elnököt meggyilkolták, Szudánban többször is a csádi válság idején. A múlt év szeptemberében egy ilyen gép „járőrözött” Japán északi partjai fölött, akkor volt a kémfeladatokat végző délkoreai utasszállító repülőgép ügye. Mit is tudnak ezek a repülő irányítótornyok? Sokat és a sorban talán a legfontosabb, hogy négy-hatszáz kilométeres körzetben képesek érzékelni és regisztrálni az ott-tartózkodó repülőgépeket és a hajókat. A gépbe épített számítórendszer légiharcot szervezhet, utasításokat adhat ki, s a számítógépet kezelő hat katonai mérnök adatokkal látja el a légiharcot kísérő, vagy éppen irányító katonatiszteket. Az AWACS-ok nem hordoznak semmiféle fegyvert, mégis harci eszközök a javából. Ruttkay Levente itterrand és a NATO Az elmúlt hét kétségkívül egyik legfontosabb nemzetközi eseménye volt, hogy „Le beau francai” — a szép francia — így becézik Mitterrand elnököt párizsi körökben ragyogó megjelenése miatt, Moszkvába látogatott. Mitterrand több alkalommal találkozott a szovjet fővárosban Konsztantyin Csernyenkoval, az SZKP KB főtitkárával, a szovjet államfővel. 1960 óta ez a 14. szovjet—francia csúcstalálkozó. Az utóbbi négy évben azonban nem találkoztak a két ország legfelsőbb vezetői, s a jelenlegi világpolitikai, valamint európai helyzetben, amikor megnövekedtek a feszültség elemei, különös jelentősége van az eszmecserének. A francia elnököt a kormány számos tagja kísérte el és ők szovjet partnereikkel folytattak megbeszéléseket. Az év elején Párizsban jegyzőkönyvet írtak alá, amely 1990-ig meghosszabbította a két ország közötti gazdasági együttműködési szerződést. Kétségtelen, hogy a két ország kooperációja gazdasági síkon is rendkívül fontos és ezt Mitterrand mostani útja alkalmával mindkét részről aláhúzták. A kétoldalú kapcsolatok mellett fontos helyet kaptak a tárgyalásokon az időszerű nemzetközi kérdések is. Szovjet részről úgy vélekednek, hogy a bonyolultabbá vált nemzetközi helyzetben megnőtt a jelentősége a két ország párbeszédének és együttműködésének. Ennek egyes területeiről tárgyaltak Moszkvában a francia miniszterek szovjet partnereikkel. Sor került Claude Cheysson és Andrej Gromiko külügyminiszterek, Edith Cresson és Nyikolaj Patolicsev külkereskedelmi miniszterek, valamint Charles Fiterman közlekedési miniszter és Gejdar Alijev első miniszterelnök-helyettes megbeszélésére. Mitterrand még a tárgyalások megkezdése előtt megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját, valamint a Normandia— Nyeman francia repülőegység emlékművét. Ez utóbbi francia önkéntesekből alakult, akik a második világháborúban a szovjet csapatok oldalán vettek részt a harcokban. Mitterrand látogatását a Pravda vezércikkben köszöntötte, azt a reményt fejezte ki, hogy a legfelsőbb szintű találkozó újabb ösztönzést ad a két ország kapcsolatai fejlődésének és egyben hozzájárul a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételéhez és a béke megszilárdításához. Franciaország számára a találkozó különösen fontos, mert Párizsban a gondok nem kevesek. Belpolitikai szinten is hiányzik a teljes szilárdság és a Közös Piac soros elnökeként is mindent megkísérelt Mitterrand, hogy fel tudjon mutatni bizonyos eredményeket, akár közös mezőgazdasági politikában, akár pedig Nagy-Britannia és a közösség vitájában. Párizsban felfigyeltek arra is, hogy a nyugat-európai partnerek fokozott érdeklődést tanúsítanak a Szovjetunióval való kapcsolatok fejlesztése iránt, amit a portugál, a nyugatnémet, a brit és az olasz külügyminiszter már korábban beharangozott moszkvai látogatása jelzett. Ennek következtében is hangozhatott el Mitterrand szájából már washingtoni sajtókonferenciáján: el kíván látogatni a Szovjetunióba, hogy a kelet-nyugati párbeszéd újrafelvételét előmozdítsa. Dátumról akkor még nem beszélt, de íme az esemény bekövetkezett. Figyelemre méltó nemzetközi vonatkozásban, hogy Mitterrand úgy véli: a rakétatelepítés ügyében a Nyugat ki tudta fejezni bizonyos kivételek fennállása mellett az atlanti szolidaritást és most már a tárgyalások szándékát kell hangsúlyoznia. Ezzel válaszolnia kell a Moszkvából érkező felekre. Washingtonban azonban csakúgy, mint a párizsi jobboldal köreiben, azt állítják, hogy a szovjet magatartást továbbra is a tartózkodás jellemzi. Ilyen körülmények között a viszony elhűlt, ezért nem volt négy év óta legmagasabb szintű szovjet—francia találkozó. Mitterrand most mindenesetre maga is kijelentette, hogy nem egyszerű közvetítőként látogatott a Szovjetunióba. Figyelemre méltó: Mitterrand Washingtonban értésre adta, hogy a nukleáris fegyverzetkorlátozási tárgyalások újrakezdésének legvalószínűbb keretét az adhatná, ha összevonnák a két genfi tárgyalássorozatot, a hadászati fegyverekről és a közepes hatótávolságú rakétákról. Mitterrand azt is kijelentette: a Szovjetuniónak joga lehet elvárni Franciaországtól, hogy az „a béke szempontjából hasznos légkör kialakítását kívánja”. Mitterrand ugyanakkor amerikai újságírókkal beszélgetve kifejtette, türelemre van szükség, idő kell a tárgyalások újrakezdéséhez. Érintettük, hogy az atlanti szolidaritásnál vannak bizonyos kivételek. Ebben a sorban változatlanul az élen áll Hollandia. Amíg Genfben tartottak a tárgyalások, a holland kormány azzal tért ki a rakétatelepítés elől, hogy az ottani végeredménytől függően dönt majd. Közben az egyházak, protestánsok és katolikusok állást foglaltak az atomfegyverek ellen. Itt indokolt visszautalni arra, hogy 1981 végén Amszterdamban 400 ezren, 1983-ban Hágában 500 ezren vonultak fel a rakéták elleni tiltakozásként, köztük volt a „pacifista hercegnő”, Beatrix királynő húga. A kormányzó kereszténydemokrata párt egy kisebbségi csoportja szintén a NATO-határozat ellen foglalt állást. A képhez tartozik, hogy a holland külügyminiszter az elmúlt két hónap folyamán többször is Washingtonban járt, hogy kompromisszumos megoldásokat keressen. Így felvetette, mi lenne, ha 48 helyett csak jelképesen 16 rakétát telepítenének. Vagy előkészítenék ugyan a kijelölt woensdrechti támaszpontot, de a rakétákat nem tárolnák ott, csak súlyos nemzetközi válság esetén. Washington és a NATO egyik javaslathoz sem járult hozzá. „Komolytalan, ezenkívül helytelen jelzést küldene a Szovjetuniónak azzal, hogy kikezdik az eddigi egységes NATO-állásfoglalást” — mondották. Az utolsó egyeztetés a legutóbbi washingtoni NATO-tanácsülésen történt, ahonnan a holland megbízott a befejezést meg sem várva sietett haza Hágába. Mitterrand moszkvai látogatása ugyan nem a NATO-széthúzás elmélyítését célozta, de kétségtelenül rámutatott arra, hogy a realitások nem igazolják Washington merev politikáját Sümeghi Endre Az igásló „újjászületése” Ismét népszerűek a nagy termetű igáslovak Angliában. Az elmúlt ötven év alatt, amikor a traktor hódított tért a mezőgazdaságban, számuk jelentősen csökkent. A farmerek időközben rájöttek, hogy kisebb talajmunkálatokra, teherszállításra alkalmasabbak ezek az engedelmes négylábúak, mint a gép. A sörgyártók és más szállítási vállalatok szintén úgy vélték, hogy a lovak tartása gazdaságosabb, mint a járműveké. Nagy-Britanniában 1960-ra olyan kevés ló maradt, hogy a mezőgazdasági minisztérium évi jelentésében nem szerepeltek a rájuk vonatkozó adatok. Időközben a szenvedélyes állattenyésztők mellőzték a nem megfelelő fajtákat, és csak a legnemesebbek maradtak meg. A szakértők úgy vélik, hogy az ideális igásló 1,65 méter magas, a súlya pedig 915 és 1115 kilogramm között van. Kétszer nagyobb terhet szállíthat, mint a súlya, egy pár igásló tehát könynyen elhúzhat négy tonna terhet — ez a későbbi összehasonlítás miatt nem jelentéktelen adat. A lovak legfőbb erénye a járművekkel szemben a beszerzési ár. Két ló és egy kocsi mintegy 4500 font sterlingbe kerül, tizennégy évig dolgozhatnak, a szerszám és a kocsi ennél jóval tovább tart. A gépkocsi mostani ára 8000 font és általában hét évig használható. Az 1981. évi árak alapján a négy tonna teherbírású járművek évi költsége hozzávetőleg 11 400 font, két lóé pedig 11 370 font. Az egy tonna súlyú lónak ugyanis naponta 17-20 kilogramm száraz takarmányra van szüksége, ami általában szénából, zabból és korpából áll. A gazdák még egy liter sört is adnak nekik. SZABAD FÖLD 9 Innen-onnnan, a fásítástól a fapusztulásig gyonsan növő hibridnyárfát nemesítettek ki kazah növénynemessítők. Az új hibridek félsivatagos területek sós talaján is gyorsan növekednek, hosszanti növekedésük évente eléri a 3-4 métert, törzsük vastagsága pedig, a 4-5 centimétert. A Balhas-tótól délre fekvő terméketlen területen telepítik. Hektáronként 1100 köbméter tömörfához is juthatnak, háromszor annyihoz, mint a közönséges nyárfa esetében.'''irkuszi ügyességet kíván a '■'* break-tánc, amit a New York-i fiatalok találtak ki a hetvenes évek közepén. Akkoriban Dél-Bronxban, a színes bőrűek gettójában, szabályos hiphop-táncversenyeket rendeztek a rivális csoportok. Minél bonyolultabb fordulatokat tett valaki, minél szebb szaltókat ugrott, annál jobban tetszett a többieknek. Ma fehér amerikai gyerekek táncórákat vesznek a külvárosi, vezető táncosoktól, és egy hivatásos hiphop-együttes, a „Rock Steady Crew” a Roxy nevű New York-i diszkóban lép fel. A Statódal helyett „Nyugalom” nevű elektronikus szerkezetet ajánl a kisgyermekes szülőknek egy angol cég. A bekapcsolt készülék azokat a hangokat utánozza, amelyeket a bébi még az anyaméhben hallott — hasonlóak, mint amikor a tenger hullámai ráfutnak a partra. Kiderült, hogy ez a készülék a felnőttek gyógyszer nélküli elalvását is elősegíti. Húszperces működés után önműködően kikapcsol, de ha szükséges, gombnyomással újra bekapcsolható. Emberi vérrel űzött nagyarányú panamaügyben folyik bírósági tárgyalás Londonban, három orvos, köztük két katonaorvos ellen. A vádlottak három év alatt az országos szívkórházból 12 ezer liter vérplazma kicsempészését tették lehetővé. A nagy értékű gyógyászati anyag egy dán vállalathoz került, amely feldolgozta. A hír szerint a vádlottak 200 ezer font csúszópénzt vettek fel, és feltehető, hogy az értékesítés után is részesedést kaptak.A megviselte az idő a közel 100 esztendős Eiffel-tornyot. Ráadásul alaposan elhízott a javítások során. Toldozták-foldozták, de egyetlen elemét sem cserélték ki, hanem újabb betonrétegekkel próbálták biztosítani stabilitását. Az eredetileg 7175 tonna karcsú torony súlya elérte a 11 ezer tonnát. Két évvel ezelőtt „fogyókúrára” fogták Eiffel alkotását. A betonrétegeket könnyű acéllemezekre, a régi, nehéz felvonókat korszerű, kisebb súlyú liftekre cserélték. A múlt század építészeti emléke megfiatalodva fogadja látogatóit.nem járt sikerrel az a kísérlet, hogy a mexikói fővárost zöldebbé tegyék. 119 millió lombos fácska, amelyet három évvel ezelőtt ültettek el Mexikóvárosban, a levegő szennyeződésének esett áldozatul. A kis fák nem nőttek egy méternél magasabbra. A 12 millió lakosú városra, amelynek külterületein további 5 millió ember él, naponta hatezer tonna mérgező anyag hull, amelyet a gyárak és a gépkocsik bocsátanak a levegőbe. Most, az újabb fásítás során 28 millió kőris-, babér- és paliszander facsemetét ültetnek el, mert ezeknek nagyobb az ellenálló képességük.