Szabad Föld, 1985. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-11 / 19. szám

1985. MÁJUS 11. 0. szagot­­árul, világot látni Most, ahogy közelít a nyár, s vele a testet-lel­­ket felfrissítő üdülések, utazások, főszezonja, nyil­ván nagyon sokan tervez­getik, miként is tölthetnek el kellemesen, hasznosan a szabadságukat. Úgy gondoljuk, az előké­születeket megkönnyíti, ha olvasóink ezentúl rendszeresen találkoznak lapunk hasábjain a Tour­­inform utazási tájékozta­tóival, programajánlatai­val. Bemutatásként: e csak­nem négy esztendeje mű­ködő idegenforgalmi in­formációs szolgálat nép­szerűségét mutatja, hogy eddig több mint 350 ezer hívás érkezett a Tourin­­form 179-800-as telefon, számára. Annak érdeké­ben, hogy a hazai és a külföldi turisták kérdései­re gyors és pontos választ­ adhassanak, létrehoztak egy csaknem 300 000 in­formációt tartalmazó adatbankot, amelyet fo­lyamatosan frissítenek. De nemcsak az országjá­ráshoz szükséges informá­ciókat gyűjtik, hanem a világjáróknak is igyek­szenek segíteni; a vám­szabályoktól a határátke­lőhelyek várható forgal­máig, a szálláslehetősé­gektől az autópályadíja­­kig egyre több külföldre vonatkozó adattal dolgoz­nak. Az érdeklődők ma­gyar, német, angol, fran­cia vagy orosz nyelven kaphatnak választ kérdé­seikre, s a 179-800 a hét minden napján hívható: hétfőtől péntekig reggel 7- től este 9-ig, szombaton este 8-ig, vasárnap reggel 8- tól déli 1 óráig. Olvasóink számára a Tourinform egy új lehe­tőséget is kínál. Vállal­koznak rá: ha van olyan kérdésük, amely a hazai üdülésekkel, utazásokkal kapcsolatban különösen érdekli önöket, és — a Szabad Földre hivatkozva — megírják címükre (Tourinform szerkesztő­ség, 1364 Budapest, Pf. 4.), hamarosan­­személyre szó­ló választ kapnak tőlük. Most pedig lássuk az e heti programajánlatot. Május 12-én, vasárnap délelőtt 10 órától majális lesz Óbudán, a Hajógyári­szigeten. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt jó szórakozást ígér, hiszen bohócparádé, Rodeo-kon­­cert, hőlégballon-bemu­tató, családi ügyességi versenyek, sportvetélke­dők és sok egyéb érde­kesség szerepel a prog­ramban. Azok számára, akik szeretik jó előre tudni, miből választhatnak, egy csokorra való a várható júniusi programokból. A fővárosban a Budai Park­színpadon a Táncdalfesz­­tivál '66 című zenés játé­kot láthatják június 24- től, 28-ig, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Fesztivál zenekar ad hangversenyt Beethoven műveiből június 20-án és 21-én. A Hilton Szálloda Dominikánus udvarában népitánc-játékot rendez­nek június 21-től 24-ig, az óbudai Zichy-kastély­­ban az Állami Hangver­senyzenekar szerepel jú­nius 17-én, 24-én és 27-én. A békés—tarhosi zenei napokra június 22—30. közt kerül sor. A győri zenei nyár rendezvényeit június 20.—július 21. kö­zött tartják. A Gyulai Várszínházban Hazám, hazám, te mindenem cím­mel június 14-én, 15-én és 16-án lesz emlékműsor Erkel Ferenc tiszteletére. A miskolci zenei nyár ez­úttal június 7-től augusz­tus 5-ig tart, a Pécsi Nyá­ri Színház június 24-tő­l július 28-ig várja az ér­deklődőket, a soproni ün­nepi heteket június 21.— július 21. között rendezik meg. Az őrségi napokra június 29-én és 30-án ke­rül sor. A rendezvénysorozatok pontos programjáról a Tourinform a 179-800-as telefonszámon ad bővebb tájékoztatást. Tavaszi özbakozás Május 1-től lőhető a legismertebb, leggyako­ribb és ma már minden vadászterületen megtalál­ható trófeás nagyvadunk, az őzbak, „minden vadász nagyvadja”. De mondhat­nánk a „jövő nagyvad­jának­’ is, mivel életmód­ja valamennyi nagyva­dunk közül leginkább ösz­­szeeg­yeztethető a mező­gazdaság érdekeivel. Fél százada, az akkor mintegy 60—70 ezerre tehető őz­állományunk háromne­gyede az erdősült terüle­teket lakta és mintegy ne­gyede élt a mezőgazdasá­gi földeken. A második világháború során — az 1946-ban végzet vadbecs­lés szerint — őzállomá­nyunk mintegy 9000-re csökkent. Aztán fokozott védelemben részesült és így 1968-ban számukat már 92 ezerre becsülték a vadásztársaságok bérle­ményein, de ekkor há­romnegyed részük már a mezőgazdaságilag művelt földeken élt és csak egy­negyede volt az erdősült területeken. Minőség tekintetében azonban már jóval meg­haladta a 25—30 évvel korábbi állományt. És a legerősebb őzbakok — így az 1965-ben Martonvásár környékén lett és 1982-ig világrekord őzbakunk is — elsősorban a mezőgaz­dasági területekről kerül­tek ki. Az ott található, a réginél dúsabb, tartalma­sabb élelem, valamint az erdőnél több napos óra, a vele járó D-vitamintöbb­­let és annak kihatása a csontképzésre, az­ agancs felépítésére, nyilván elő­segítette őzállományunk olyan mérvű minőségi ja­vulását, melynek ered­ményeként az őzagan­csok világranglistáján az első 12 agancs közül 6 hazánkból került ki. (Az első 96 darabból pedig 27!) Három éve egy svéd agancs lett a világrekor­der, de ez őzállományunk évente több száz érmes aganccsal megerősített hírnevén mit sem rontott. Mutatja ezt a vadásztu­rizmusnak évente befutó több ezres igénye, mely­nek során pl. tavaly két és fél ezer külföldi va­dászvendég nyolcezer őz­bakot lőtt, s ezek elejté­séért 5 millió 400 ezer nyugatnémet márkát fi­zettek, ami forintban 87 millió 480 ezer forintot tesz ki. Ez évre a vadász­­társaságok — csak a Ma­vad számára — felaján­lották 7260 őzbak elejté­sét, amire pár száz díjá­val már meg is kötötték a szerződést. Az újonnan alakult másik két külke­reskedelmi vállalat ugyan­csak jó pár száz őzbakra szerződött. E kitérő után azonban térjünk a hazai vadászok őzbakvadászatára. A va­dásztársasági területeken az idén ismét gyarapodott az őzállomány. Bakból mintegy 4250-nel, sutából 6500-zal, gidából 3750-nel van több, mint tavaly. A vadásztársaságokban ta­valy 15 000 őzbakot lőt­tek. Ennyit, esetleg pár százzal többet­­ az idén is lőhetnek, illetve lövet­hetnek. De vigyázzunk jobban az elejtésre kerü­lő őzbakok minőségére és korára! Tavaly ugyanis már 9 százalék volt a „hi­bás” kilövés az előző évi 5,2 százalékkal szemben. Ha így folytatjuk, egyre kevesebb őzbak éri meg legjobb agancsa felraká­sának idejét, sőt, a még f­iatalabb, de tenyészszem­­pontból már megfelelő bakok száma is jóval ke­vesebb lesz a kelleténél. De ugyanakkor még min­dig sok az örökítésre nem kívánatos, selejt bak a vadászterületeken. Ezeket még lehetőleg tavasszal, de mindenképpen még üzekedés előtt selejtezzük ki az állományból,­ ne­hogy tenyészszerephez juthassanak. Dr. Bertóti István Msgíví ím.mí, hátramenet Ezzel a két, eléggé min­dennapos manőverrel kü­lön fejezetben foglalkozik a KRESZ: „Járművel megfordulni vagy hátra­menetet végezni csak úgy szabad, hogy az a többi jármű és az úttesten ha­ladó gyalogosok közleke­dését ne akadályozza”. A rövid ideig tartó akadá­lyozást csak olyan hátra­menetben engedi meg a szabály, amellyel vagy az úttest széléhez, vagy a várakozóhelyre beállás­ra van szüksége a jármű­vezetőnek, vagyis amikor a beálláshoz kell a tola­tás. A gépjárműforgalom veszélyeztetése persze ek­kor is tilos. Mind a megfordulást, mind a tolatást úgy kell felfognunk, mint a for­galom általános meneté­től eltérő műveletet. In­nen ered az a kötelezett­ség is, hogy a KRESZ a veszélyeztetést — ebben a paragrafusában — kü­lön megfogalmazva is tiltja. A gyakorlati veze­tés során leginkább az okoz gondot, hogy nem­egyszer egymás közelé­ben lévő két jármű egy­szerre akar fordulni, vagy egyszerre kezd tola­tásba. Nagyon lényeges tudnivaló, hogy két, ilyen hasonló mozgásba kezdő jármű vezetőjének egy­más iránt is van kötele­zettsége: azzal a jármű­vel lehet előbb elvégezni mind a megfordulást, mind a tolatást, amelyik járművel azt nyilvánva­lóan előbb megkezdték. Erre tehát mindig kell figyelni! Aki azonban tolat, an­nak nemcsak az úttesten folyamatosan haladókat, az előzést végzőket stb. nem szabad akadályozni a tolatással, hanem a megforduló járműveket sem! Előbb a megforduló jármű hajtja végre a ma­nővert, aztán következ­het csak a tolató. Az út­testen hátramenetet vég­ző járműnek viszont el­sőbbsége van az elin­duló, a forgalomba be­kapcsolódó járművekkel szemben. KÖZLEKEDÉSI ÉRDEKESSÉGEK A gyorsan hajtás a vezetés egyik veszélyes jellemzője lehet. Elvileg ugyan megvannak a pon­tos, előírásos sebesség­határok, a gyakorlatban azonban sokan meg nem engedetten magas sebes­séggel közlekednek — ők az ún. abszolút gyorshaj­­tók. A relatív gyorshaj­­tók nem a forgalmi, idő­járási, látási stb. körül­ményeknek megfelelő se­bességgel közlekednek. A gyorshajtás, a nagy tempók kedvelése mögött bizonyos fiziológiai oko­kat is találtak a szakem­berek. Bármennyire is furcsák, ezek a vizsgála­tok a fehér egerek meg­figyelésével kezdődtek: laboratóriumban kis ko­csikba fehér egereket ül­tettek, és a kocsikat kü­lönböző sebességekkel mozgatták előre-hátra.­­ Közben a különböző se­bességértékek mellett mérték a kísérleti állatok mellékveséjének adrena­lintermelését. Azt tapasz­talták, hogy minél gyor­sabban mozgott a „ko­csi”, annál magasabb volt az adrenalinszint, amely egy bizonyos mértéken túl már kábult, szinte mámoros állapotot idéz­­zett elő az egerekben! A gyorshajtásnál, a magas sebességtartomá­nyokban közlekedő em­berben is hasonló folya­mat játszódik le: a meg­emelkedő adrenalinszint kellemesnek mondható izgalmi állapotot idéz elő. Ez lehet a sebesség „bűvölete”. Sajnálatos módon viszont ebben az állapotban viszont erő­sen csökken a vezető rea­litásérzéke, elveszíti ön­­kontrollját. Petress István Az „abszolút” hallás Minden egészséges szervezetű embernek van zenei érzéke, illetve zenei „hallása”, így fiatalabb korában bárki számíthat rá, hogy legalábbis átlagos zenei haj­lama van. De ahogyan a meglevő hajlam tehetséggé nevelhető, úgy bizonyos kedvezőtlen körülmények el­nevelő (káros) hatással is lehetnek a fiatalabb ember­re. Aki sohasem hallott énekelni, zenélni a környezeté­ben, annak­ a hallása „elhanyagolttá” válik. Van olyan eset is, hogy a daloló, muzsikáló gyermeket durván le­intik, és ezért fejlődik vissza a zenélő kedve, a „hal­lása”. Az iskolában gyakran a hibás énektanítás kelt némelyekben kedvetlenséget, majd a muzsika iránti közömbösséget, sőt olykor ellenszenvet. A helyen irá­nyú zenei hallás legjobb nevelője, fejlesztője a csalá­di környezet és az iskola, már az óvodától kezdve. Úgynevezett „abszolút” hallása csak kevés ember­nek van. Ez a rendkívüli tehetség — ha megvannak az alapjai — fejleszthető is, de kellő adottság nélkül nem­ sajátítható el. Az „abszolút” hallás azt jelenti, hogy az, akinek ez a tehetsége megvan, bármikor, bár­hol, bárminő elhangzó hangról, akkordról pontosan meg tudja mondani — névvel megnevezni —, hol van a helye a hangrendszerben. Például az „abszolút” hal­lású ember séta közben meghallva a mozdony füttyét, gondolkozás nélkül megérzi, hogy az a hang — mond­juk — fisz vagy a (vagy egyéb). Éles szemű madarak A madaraknak van a legtökéletesebb szemük az ál­latvilágban. A madár látásának élességét, a távolság beállítását nemcsak a szemlencse alak változtatásával tudja szabályozni, hanem az egész szemgolyó alakjá­nak a módosításával is. Érdekes, hogy sok madárnál, így a ragadozóknál, a sarlósfecskéknél, de a jégmada­rak recehártyáin is, két helyen keletkezik éles kép, a csérek és fecskék szemében pedig három helyen. Az ölyv szemének a felbontóképessége duplája az embe­rének, a sasok meg olyan jól látnak, mint egy átla­gos szemű ember hatszoros nagyítású távcsővel. A madarak rendkívül jól érzékelik a színeket. A szemük külön-külön funkcionál, és síkban lát. Ebből eredően néhány madárfaj látótere óriási, eléri a 360 fokot is, tehát az egész panorámát látja. Ezek a ma­darak így tökéletesen érzékelik azt is, ami a hátuk mögött történik. Ez elsősorban a parti és gázlómada­rakra jellemző. Csaknem hasonló a helyzet az énekes­­madarak látómezejének nagyságával is, hátulról sem lehet őket becserkészni. A madarak mozgásérzékelő képességéről megálla­pították, hogy az jóval fejlettebb, mint az embereké. Mi a 18—24 kép/másodperc sebességével vetített ké­peket már folyamatos mozgásként érzékeljük (például a moziban), ezzel szemben a madarak 140—160 kép/ másodperc sebesség esetén még mindig külön-külön látnak. Ez a nagy időbeni feloldóképesség elsősorban a ragadozóknál tapasztalható. A növények párolgása A növények vízháztartásának alakulását ma már meg­lehetősen jól ismeri a tudomány. A növény állapotá­tól és környezetétől függően képes szabályozni vízház­tartását, így a párolgási folyamat aktív szabályozója­ként működik. A növények leveleinek együttes felüle­ti nagysága akár tízszer akkora is lehet, mint az a terület, amelyet a növények elfoglalnak. A kukorica levéltakarása plédául esetenkélint hétszerese az általa elfoglalt területnek. A fák levéltakarása jóval nagyobb (egy 44 éves bükkösben például átlagosan 715 négy­zetméter felületet mértek a talaj négyzetmétereként). A növény a talajból felvett víznek csak kis részét építi be testébe, a többit kiválasztja környezetébe. A növény legfontosabb párologtató szerve a levél; egyéb szervek csak kismértékben párologtatnak. A párolog­tatás­­történhet a kutikulán át, amikor az epidermisz­sejtek vize párolog el, és az aktív szabályozóképessé­gű levegőnyílásokon keresztül, amikor a sejtközi já­ratokból távozik el a víz. Ha a levegő telített vízgőz­zel, akkor a növé­nyek a szállító elemek végződésénél cseppek alakjában választják ki a vizet. A növények által elpárologtatott vízmennyiség meg­lehetősen nagy: egy napraforgó például egy litert, egy magányos nyárfa tíz hektoliter vizet párologtat el egy nap alatt. Ennek megfelelően nagy a növények víz­­szükséglete is. Egy kilogramm szárazanyag előállítá­sához például a kukoricának körülbelül 300, a burgo­nyának 400, a gabonaféléknek 450, a lóherének pedig 1100 kilogramm vízre van szüksége. A talaj- és a lég­köri viszonyoktól függően hazánk területén a nö­vényzet naponta akár nyolc milliméter vizet is elpá­rologtathat. Az évi csapadékmennyiségnek körülbelül fele jut vissza a légkörbe a növények párolgása ré­vén. Az erdők párolgása nagyobb, mint a mezőké; egy fenyőerdő évente mintegy 500, a rét viszont kb. 470 milliméter vizet párologtat el. Az erdők párolgása te­hát 5 százalékkal nagyobb, mint a rété. SZABAD FÖLD 17

Next