Szabad Föld, 1985. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-06 / 27. szám

1985. JÚLIUS 6. Üdülés és sportolás Sok szülőt érdekel, a vakáció idején szervez­nek-e olyan programo­kat, üdüléseket, ahol nem­csak gyermekeik felügye­­letéről és szállásáról, ét­kezéséről gondoskodnak a vendéglátók, hanem sportolási lehetőséget is kínálnak. Ezúttal ilyen nyaralási ajánlatok közül válogattunk. Az egyre népszerűbb kiskörei víztárolón négy­napos kajaktúrát szervez a Tiszatour. A vízparton felvert esti tábor igazi evezősszállás: sátor, gu­mimatrac, hálózsák, az ebédet, a vacsorát pedig ki-ki maga főzi, szabad tűzön. A szervezők figyel­meztetnek rá: csak úszni tudó diákok jelentkezze­nek, és közülük is olya­nok, akik kellő gyakor­lattal rendelkeznek a ví­zi túrázásban, hiszen az előírt napi „fejadag” el­éri a tíz kilométert. Lovagolni is lehet a nyáron, mégpedig a Sa­­varia Tourist szervezésé­ben, Sárváron. Az egyhe­tes program: naponta egy óra lovaglás — kiváló lo­vasok irányításával —, kirándulások, strandolás. A résztvevőket magánhá­zakban szállásolják el. Ugyanez az idegenforgal­mi hivatal ajánl kerék­pártúrát. A résztvevők Szombathelyen, turista­szálláson laknak, és az egyrhetes üdülés során be­karikázzák Vas megye legszebb részeit, a többi közt az őrséget. Lövésze­ti tábort is szerveznek Szombathelyen, ennek résztvevői az MHSZ sport­lövő pályáján gyakorol­nak, egyhetes nyaralásuk alatt a kemping két-há­­rom ágyas nyaralóházai­ban szállnak meg, s fél­panziós ellátást kapnak. A vízisportok kedvelői­re is gondoltak a Savaria Touristnál, számukra a Rábán szerveznek egyhe­tes kajaktúrát. Az útvo­nal : Szentgotthárd—Kör­mend—Rum—Sárvár— Nick—Sárvár, szállás: Bátorban. Ha a résztvevők kérik, idegenvezető kísé­retében ismerkedhetnek meg Szentgotthárd, Kör­mend, illetve Sárvár lát­nivalóival. Akinek hor­gászni van kedve, annak Sárváron ajánlanak egy­hetes üdülést magánla­­zaknál, félpanzióval. A tájékozódást meg­könnyíti, hogy az idegen­forgalmi hivatalok aján­latairól a megyeszékhe­lyeken lévő irodákban, Budapesten pedig a Hun­­garotours VII., Akácfa u. 20. sz. alatt lévő irodájá­ban is adnak felvilágosí­tást. A diákoknak ajánlott programokról, az üdülé­sek áráról, időpontjáról és egyéb kérdésekről a Tourinform 179-800-as te­lefonszámán is lehet tá­jékozódni. Olvasóinknak a Tourinform egy új le­hetőséget is kínál. Vállal­koznak rá: ha van olyan kérdésük, amely a hazai üdülésekkel, utazásokkal kapcsolatban különösen érdekli Önöket, és azt — a Szabad Földre hivat­kozva — megírják címük­re (a Tourinform szerkesz­tőség, 1364 Budapest, Pf. 4.), hamarosan személyre szóló választ kapnak tő­lük. Kutyaposta Zalán Ilona (Szolnok) olvasónk hosszú levelet írt a kutyatartásról, sze­münkre vetve, hogy rova­tunk keveset vagy egyál­talán nem foglalkozik a kutyatartás környezetvé­delmi kérdéseivel. Leve­léből idézünk: „Most nem is beszélek arról, hogy itt, Szolnokon, a városi mo­dern bérházakban kutyát tartók egy részének fogal­ma sincs az emberi együttélés szabályairól. Csak zárójelben jegyez­ném meg, hogy kutyasé­táltatás közben egyesek a járdán végeztetik el kutyáikkal kis- és nagy­dolgukat! Ha már meg­történt az eset, akkor leg­alább egy kis seprűvel és lapátkával takarítanák el a kutyák névjegyét. Nem, nem takarítják el, ne­künk járókelőknek kell kerülgetnünk ... Félreér­tés ne essék, mi kertes családi házban lakunk és nekünk is van kutyánk. Személy szerint magam is sétáltatom a hatéves ku­vaszunkat, de olyan még nem fordult elő, hogy va­lakit is megbotránkozta­tott volna velünk kap­csolatban az a bizonyos „névjegy”. Én minden esetben eltakarítom. Ami­ről tulajdonképpen írni akarok, az a láncon tar­tott kutyák szomorú hely­zete. A lánc jobbára rö­vid és gyakran összegu­bancolódik. A kutya ettől szenved, mert nincs moz­gástere. A másik: közvet­len környezetében piszkít, de a kutyapiszkot a gaz­dák soha nem takarítják el, ami azt jelenti, hogy nem seprik össze és nem ássák el. Ennek következ­tében a legyek millióit se­gítik kitenyészteni ezek a trágyatelepek! Ideje len­ne az ilyen bánásmód el­len felszólalni.” — Kö­szönjük levélírónk sorait. Országosan meglévő kér­dést feszeget. Úgy gon­doljuk, hogy talán akad, aki megszívleli levélírónk kifakadását és seprűvel, lapáttal, ásóval a kezében körülnéz a kutyaól körül. Vagy előfordulhat: akik­re vonatkozik, azok nem olvassák e rovatot? Ilyen esetben a szomszéd jó­­akaratú, baráti tanácsa, szava is sokat segíthet. Tamás Endre (Miskolc), aki újabban és most már rendszeresen olvassa la­punkat, hasonló témában ír levelet. Mint lakótele­pi lakosnak az a vélemé­nye, hogy lakótelepi la­kásban is lehet kutyát tartani, ha a lakást és a kutyát tisztán tartják és az állatot naponta leg­alább ötször sétáltatják. Mint írja, „fontos a faj­ta megválasztása. Nagy testű és hosszú szőrű ku­tyát ne tartsunk lakásban. A kis testű, rövid szőrű fajták, mint pl. a tacskó, a sima szőrű foxterrier nagyon jól érzi magát a lakásban, emberközelben, ha külön helyet is jelö­lünk neki az előszoba vagy más helyiség hábo­rítatlan sarkában.” A csa­ládi házakban tartott ku­tyákkal kapcsolatban ez a véleménye:­­ „A legna­gyobb baj, hogy a tulaj­donosok nem veszik fi­gyelembe a kutya term­­é­­szetes szabadságvágyát, azaz örökké láncon tart­ják a szegény állatot. Azok teszik helyesen, akik éjszakára leoldják láncá­ról a kutyát és még inkább azok — bár ez ritka mint a fehér holló —, akik hetenként legalább egy­­szer pórázra veszik és megsétáltatják, méghozzá kiadósan.” — Ezek való­ban jó tanácsok, köszön­jük sorait. E. Marika (Kecskemét) a nyáron szomjazó ku­tyák érdekében emel szót. Levelének lényegét össze­foglalva: „Naponta több­ször kínáljuk meg házőr­zőnket friss, de ne csap­hideg ivóvízzel. A csap­vagy kúthideg víztől a kutya a nagy melegben éppen úgy torokgyulla­dást kaphat, mint az em­ber.” — A kutyatartás színvonala az utóbbi években sokat fejlődött, sokan kulturáltan tartják a kutyákat, de megjegy­zései, tanácsai helyénva­lóak. Bíró András Szabad kilátás a vasúti átjáróban Múlt heti lapszámunk­ban a vasúti átjárók meg­közelítésének alapszabá­lya, a fokozott óvatosság és a mérsékelt sebesség előírásai volt a témánk. A mérsékelt sebesség — mint jeleztük — azért fel­tétlenül szükséges, mer­t különben nem tud a fi­gyelmünk megbízhatóan működni, nincs ideje az embernek arra, hogy a vasúti átjáróhoz közeled­ve a legkisebb jeleket is észrevegye, hogy abszolút biztonsággal meg tudjon győződni arról: vonat nem keresztezi az útját. Még a biztosított vasúti átjárókban is ugyanolyan figyelemre van szüksé­günk, akárcsak a biztosí­tatlan helyeken... A fénysorompó tilos jelzésé­re, a sorompórúd meg­mozdulására ugyanúgy fel kell készülni, mint a sza­bad továbbhaladás lehe­tőségére. A vasúti átjáró­ban már nemigen lehet mit tenni, ha egyszer elő­zőleg rosszul mérte fel a helyzetet a gépjármű­­vezető, s minden késedel­mes cselekvés sikere már csak a véletlenen múlik. Éppen ezért az átjáró megközelítését nevezhet­jük a legfontosabb veze­tési szakasznak. A mérsékelt sebesség lehetővé teszi a körülte­kintőbb figyelmet, önma­gunk észleléseinek ismé­telt ellenőrzését. Kérdés lehet azonban, hogy mindezen túl, mennyire függ ez a sebesség a sza­bad kilátástól? Nyilván befolyásolja a kilátás a sebesség-megválasztásun­kat, hiszen ha magunk körül elegendően nagy zónában nem látunk ve­szélyt, vagy ne­m kell látnunk veszélyt, akkor a sebesség további mérsék­lésére már nincs szükség! KÖZLEKEDÉSI ÉRDEKESSÉGEK Az életkor előrehalad­tával egyre több olyan gépjárművezető mozog kint a forgalomban, aki már az évek terheit is hor­dozza. Az idős vezető ha­marabb fárad el, s két­ségtelenül vannak olyan jellemzői, amelyek (mint pl. a gyors reagálás, az azonnali döntés stb.) rosszabbak, mint a fiatal korosztályoknál tapasztal­tak. Igen lényeges válto­zás a vezetési képessé­gükben az is, hogy nem tudják már a figyelmüket olyan jól megosztani egy­szerre több értékelni való jel és jelzés között, mint fiatalabb korukban. Mind­ez azonban nem vezet ahhoz a következtetéshez, hogy az idősebb járműve­zető gyengébb képességű, vagy balesetveszély­esebb lenne. A közlekedésben, így a járművezetésben is, óriási szerepe van a meg­szerzett és elraktározó­dott tapasztalatnak. Aki sok-sok évet tölt el a volán mellett, abban egy olyan helyzetismeret ala­kul ki, amely szinte minden lehetséges forgal­mi variációra vonatko­zóan jelent már egy-egy átélt, a jól megoldott példát is,­­ így az idős vezető mozgósítani tudja a legjobb tudását. A gya­korlatban inkább meg­előzi a bajt, egyszerűen nem is hagyja, hogy a veszélyes helyzet kiala­kuljon, de még a kiala­kult forgalmi konfliktu­sokban is jobban felta­lálja magát, hiszen emlé­kezik a hasonló helyze­tekre és azok kimenete­lére. Idősebb vezetők köré­ben eléggé ritka jelenség pl. az ittas vezetés, a gyorshajtás, az útviszo­nyok, a forgalmi körül­mények lebecsülése. Egé­szében véve felelősségtel­jesebbek a volánnál, mint a fiatalabbak. Úgyszin­tén alig találni az idő­sebb járművezetők kö­zött olyant, aki szabály­talan előzésével okoz bal­esetet, s eléggé ritka a követési távolság be nem tartása a körükben. A legtöbb hibát az elsőbb­ség meg nem adásával, il­letve ennek elvétésével követik el, és eléggé sok balesetet okoznak a szabálytalan kanyarodá­sukkal is. Fetress István A közeljövő üzemanyagai A nyersolaj, amelyből üzemanyagot állítanak elő gépjárművek számára, még jó ideig elegendő meny­­nyiségben rendelkezésünkre fog állni. Ezekkel a sza­vakkal kezdődik a Shell olajtársaság egy tanulmá­nya, amelyben összefoglalták a jövő üzemanyagai­val kapcsolatban végzett vizsgálatok eredményeit. A vizsgálatok célja az volt, hogy megállapítsák, miként fog alakulni az üzemanyag-készletek sorsa a követ­kező két évtizedben, 2000 tájáig. Az első megállapítás az, hogy 2000-ben is a ha­gyományos Otto-motort meghajtó benzin lesz a leg­fontosabb és legelterjedtebb üzemanyag a személy­­gépkocsiknál. A takarékosabb kocsik és a rövidebb üzemeltetés következtében azonban az össz-benzinfo­­gyasztás tovább csökken. Annak ellenére, hogy ben­zint már több mint száz esztendeje használunk, mi­nőségét és összetételét még ma sem lehet végérvé­nyesen megszabni. A motorok fejlődésével változik a benzin minősége és összetétele is, de az egyes álla­mok hatóságai is befolyást gyakorolnak rá, amikor például előírják a benzin ólomtartalmát, s kipufogó­gázok alkatelemeinek határértékeit. Bizonyosra vehető azonban, hangoztatja a tanul­mány, hogy a következő évtizedekben a benzinhez kevert adalékanyagok tovább javítják annak minő­ségét. Ez javítani fog a motorok hatásfokán, növeli élettartamukat és csökkenti a fogyasztást. A tanul­mány rámutat arra, hogy a szoros együttműködés az autógyárak és az olajvállalatok között a kutató és fejlesztő munkában elengedhetetlen feltétele az üzemanyag jobb hasznosításának. A benzin 2000-ben is vezető üzemanyag lesz, de a szakemberek arra számítanak, hogy a dízelmotoros kocsik száma és ennek megfelelően a dízelolaj aránya erősen növekszik a következő két évtizedben. A ta­nulmányból az is kiderül, hogy a Shell cég nem tulaj­donít nagyobb jelentőséget a közeljövőben sem az ún. alternatív üzemanyagoknak. Nem tartják valószínű­nek, hogy ebben az évszázadban a hidrogénmeghajtá­­sú, vagy az elektromos autók lényeges arányban el­terjednének. Nem jósolnak jövőt egyelőre a szintetikus üzem­anyagoknak sem. Fejlődés csak a cseppfolyósított föld­gáz (illetve propán-bután gáz) és az alkohol üzem­anyagként való felhasználása terén várható. Míg a cukornádtermelő országokban az etilalkohol fog el­terjedni, addig Európában inkább a metanol (metil­­alkohol), amelyet már ma is 2-3 százalékban hozzá lehetne keverni a benzinhez, anélkül, hogy a moto­rokat át kellene építeni. Nagyobb mennyiségű meta­nol hozzákeverésének azonban komoly anyagi és tech­nikai akadályai vannak. Ha például 15 százalék me­tanolt kevernénk a benzinhez, akkor nemcsak az autókat, illetve a motorokat kellene átállítani, átépí­teni, de meg kellene változtatni az egész üzemanyag­elosztó rendszert is, tehát újfajta benzinkutakat kel­lene létesíteni. Ráadásul ez az üzemanyag-keverék sokkal rosszabb kipufogógáz-értékeket hozna magá­val, mint a benzinüzemeltetés. Több esélye lenne a tiszta metanollal való üzemel­tetésnek, de ezt csak az erre a célra épített kocsik­nál lehetne megvalósítani. Ezek az autók azonban benzinnel többé nem tudnának közlekedni. Egyébként is a metanolüzemeltetés terén jó néhány technikai kérdés még mindig megoldásra vár, állapítja meg a tanulmány. A tüskék haszna A tüskék kitűnően védik a növényt nemcsak az ide-oda mászkáló csigák ellen, de a legelésző ál­latok ellen is, mert a szúrós szárak, levelek már ak­kor megsértik az állat száját, mielőtt beléjük hara­pott volna. Ezért nem nyúl például a legelésző állat a bogáncshoz, a csalánhoz, az ördögszekérhez és sok más, szúrós tüskével borított növényhez. A friss levelekkel táplálkozó csigák azért nem jutnak fel a rózsa szárán, mert a lefelé irányított tűhegyű tüskék a feljutást lehetetlenné teszik. A tövis módosult szárképlet. Olykor csökevény le­vélkék is fejlődnek a tövisen, sőt nem egy esetben teljesen ki is fejlődik a levél, de korán lehullik. A tövisek rendeltetését világosan mutatja az a körül­mény, hogy számos, magasra növő fa csak fiatal, te­hát kisebb termetű korában és csak addig a magas­ságig tövises, ameddig az emlős állatok felérnek. A fiatal akác vesszeje például tövises, az idősebb ágak és törzsek tövistelenek. A tüskés, de főként a tövises cserjék és fák közül többet szolgálatába is állított az ember, élősövényt készít belőlük, hogy megvédje kert­jét vagy kultúrnövényekkel beültetett területét a nö­vényevő állatoktól. Egy-egy ilyen tövises élősövény áthatolhatatlan, különösen akkor, ha a tövises cserjé­ket, fákat fiatalon tartják, vagyis évről évre meg­felelően nyesik. Számos fa és cserje tövisét már a kőkorban tűnek, meg kapocsnak használta az ember, de még ma is sok helyen a kökény, vagy a galago­nya nagyra nőtt tövisével tűzik össze disznóöléskor a készülő hurkák két végét. SZABAD FÖLD 17

Next