Szabad Föld, 1985. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-26 / 43. szám

1985. OKTÓBER 26. Arborétumok, botanikus kertek A kellemes őszi időben remélhetően azok is szíve­sen járnak a szabadban, akik egyébként nehezen mozdulnak ki otthonról. Egy-egy kirándulás cél­pontjául ezekben a hetek­ben érdemes az arborétu­mokat választani, hiszen az őszi színekben pompá­zó fák, bokrok, cserjék és más növények látványa maradandó élményt ígér a látogatóknak. Az Alföld méltán leghí­resebb kertje a szarvasi arborétum, vagy népsze­rű nevén a Pepi-kert, amely a Holt-Körös part­ján a közelmúltban meg­épített kemping közelében található. Rendkívül gaz­dag növénygyűjteményé­ből külön figyelmet érde­mel a Tiszántúl legna­gyobb, Észak-Amerikából származó mamutfenyő­je. Nevezetessége e kert­nek, hogy benne tekinthe­tő meg az ország legna­gyobb területű fenyőfa­gyűjteménye. Az arboré­tum fehér tölgye pedig — amelyet Európában a leg­szebb példányként tarta­nak számon — ősszel bí­borvörös színt ölt. A Tiszazug jelentős és látogatott arborétuma a tiszakürti, amelyet a kecskemét—békéscsabai 44-es út felől lehet meg­közelíteni. A hajdani Ti­­sza-ártéren létesített arborétum gazdag f­agyűj­­teményt mondhat magáé­nak; néhány példány már a park telepítése előtt is hatalmas méretű lehetett. Külön látnivalót ígér, hogy — mivel az arboré­tum nyaranként fafaragók táborának ad otthont — a művészek legszebb alkotá­sai díszítik a park sétá­nyait, ligeteit. Erdőtelek az Alföld és az Északi-Középhegység peremén, Füzesabony kö­zelében található. A köz­ség arborétuma országos jelentőségű természetvé­delmi terület, ahol — mindössze három hektá­ron — több mint hétszáz fa, cserje és sok más nö­vény reprezentálja a kü­lönböző földrészek varázs­latos növényvilágát. A kert egyik nevezetessége a szillevelű gumifa, amelynek itt mindkét ne­mű egyede megtalálható. Különlegesség a Kis- Ázsiából való varázsfa és a koreai bangitacserje is. A Dunántúlon a Sopro­ni Erdőmérnöki és Faipari Egyetem botanikus kert­je — lévén viszonylag fia­tal , létesítmény­e idős, hatalmas fákkal nem büszkélkedhet, de kárpó­tolja a látogatót a rendkí­vüli fajgazdagság és az, hogy itt, szinte egész év­ben találkozhat virágzó növényekkel. November­ben például az észak­amerikai varázsmogyoró virágzik, s ez minden bi­zonnyal sok érdeklődőt vonz ide. A kámoni arborétum az egyik legismertebb ha­zánkban. Októberben kü­lönleges látványt ígér a tupelofák leveleinek szín­­változása: az első hűvös napokon a levelek először fémes fényűvé válnak, majd a sárgától a skarlát­pirosig minden színárnya­latot felvesznek. A szeles­­tei arborétumot sokan az ország legszebb tájképi kertjének tartják: itt 2-3 órai sétával megtekinthe­tők a hazai fafajták, és néhány „idegen” különle­gesség, mint a kis-ázsiai jegenyefenyő, a hegyi mamutfenyő, az óriás tuja több példánya is. A főváros környéki ki­rándulások egyik célpont­­a a vácrátóti botanikus kert, amely romantikus környezettel fogadja a lá­togatót. Van itt mestersé­ges lórendszer vízeséssel, miniatűr malom, mester­séges hegy oldalából ki­bukkanó sziklacsoport is a számos pihenőhely és lu­gas mellett. A kert külön­legessége a három kadjá­­rata, ezek szívalakú, ősz­szel sárguló levelei mézes­kalács illatúak. Nevezetes­ség itt az Észak-Ameriká­ból származó, oxigénsze­gény mocsarakat kedvelő mocsárciprus, amely föld­ből kiálló légzőgyökereket fejleszt. Séta közben talál­kozhatunk a ritka szent­endrei rózsával is. Az pe­dig külön említést érde­mel, hogy a területen, a különböző növényritkasá­gok mellett számos állat- és madárfaj is él. Az itt felsorolt — és a most nem említett — ar­borétumokról, botanikus kertekről az érdeklődők a Tourinform 179-800-as te­­lefonszámán kaphatnak bővebb tájékoztatást. Bélyeggyűjtőknek A Magyar Posta októ­beri újdonságai: a Buda­pesten rendezett COM­­NET ’85 elnevezésű szá­mítástechnikai szimpó­zium alkalmából megje­lent négyforintos bélyeg­ről legutóbb már beszá­moltunk. Az európai kul­turális fórum tiszteletére, amelyet ugyancsak Buda­pesten tartanak, 15-én húszforintos blokkot bo­csátottak ki. Érdekessége a benne lévő első magyar köralakú bélyeg, amely budapesti látképet ábrá­zol. Az 58. bélyegnapra 18-án egy- és kétforintos bélyeg, valamint egy tíz­forintos blokk jelent meg, amely a XVII. és XVIII. századból származó habán kerámiákat mutat be. A Rómában Italia ’85 el­nevezéssel rendezett nem­zetközi bélyegkiállítás tiszteletére 21-én három darab ötforintos bélyeget tartalmazó kisívet adtak ki. Az ENSZ megalaku­lásának 40. évfordulóját 24-én négyforintos bélyeg köszönti. Színpompás li­liomokat láthatunk a 29- én megjelenő hét bélye­gen. Ezeken kívül 14-én az Eurofilex ’85 elneve­zésű nemzetközi bélyeg­kiállításra — amelyet a budapesti Vigadó Galé­riában rendeztek —, vala­mint 15-én a kulturális fórum tiszteletére két­forintos, benyomott bé­­lyegű levelezőlapok jelen­tek meg. Az ENSZ évek óta so­rozatban mutatja be a tagállamok zászlait. Most újabb 16 bélyeg jelent meg. A magyar lobogó már korábbi sorban sze­repelt. A Karpov—Kasz­­parov sakkvilágbajnoki mérkőzésnek a szovjet posta bélyeget szentelt. San Marinoban nemzet­közi sporthorgászversenyt rendeztek, amelyre bé­lyeget bocsátottak ki. A Japánban megtartott Universiade emlékbélyege tornászokat ábrázol. Se­gítség és éhség címen az Egyesült Államok bélye­get adott ki. Rózsa­színű galambokat látha­tunk maurittiusi bélyege­ken. A Német Demokra­tikus Köztársaság bélye­gen is megemlékezett ar­ról, hogy 175 éves a ber­lini Humboldt Egyetem. Tengeri algákat választott témául egy jugoszláv sor. A zebra és a megállási tilalom A kijelölt gyalogos-át­kelőhely, amely az elsőbb­séget jól láthatóan bizto­sítja az átkelni szándéko­zó gyalogosok számára, természetesen nem alkal­mas arra, hogy rajta gép­járművek megálljanak, hiszen akkor a kijelölés értelmét veszti. Ám, mi­vel a zebrán áthaladók­nak látniuk kell a feléjük közelítő járműveket és vi­szont­­ a járművezetők­nek is időben kell észlel­­niök az átkelő gyalogoso­kat, ezért a kijelölt gyalo­gos-átkelőhely közelében sem szabad megállni. Sze­mélygépkocsival, motorke­rékpárral, segédmotoros kerékpárral és kézikocsi­val 5 méteren belül, egyéb járművel pedig 15 méte­ren belül tilos a megállás! Ezt a szabályt igen köny­­nyű betartani, ha a zebra útburkolati jele jól lát­ható. Nehezebb a helyzet akkor, ha a kijelölt gya­logos-átkelőhelyet hó vagy sár takarja, ilyen­kor ugyanis csak a „kije­lölt gyalogos-átkelőhely” tábla (kék négyzet, ben­ne fehér háromszögben átkelő gyalogos szimbó­luma) jelzi, hogy azon a helyen a gyalogosoknak van elsőbbsége a jármű­­forgalommal szemben. Ilyenkor a megálláshoz kapcsolt métertávolságo­kat (tehát az 5, illetve a 15 métert) ettől a táblá­tók kell számolni. Kétirá­nyú forgalmú úton ilyen esetben a két forgalmi irány számára elhelyezett táblák közötti területen is érvényes a megállási ti­lalom, vagyis az úttest túlsó oldalán elhelyezett tábla vonalán is túl kell ha­ladni, azon­ belül nem sza­bad megállni. Egyirányú forgalmú úton pedig tud­ni kell, hogy a kijelölt gyalogos-átkelőhely jelző­tábla utáni 5 méteren be­lül is tilos a megállás. A gyalogosok számára csak így lehet biztosítani a szükséges területet. KÖZLEKEDÉSI ÉRDEKESSÉGEK Egy ENSZ-felmérésből kiderült,­­hogy ha a bal­esetek gyakoriságát a nap 24 órájára vonatkoztatva vizsgálják, akkor két bal­eseti csúcsidőszak álla­pítható meg: az egyik a hajnali, a másik pedig az esti órákban tapasztalha­tó. Nyilvánvalóan össze­függésben van ez regge­lente a munkakezdéssel, illetve az esti, ún. „szóra­kozó” forgalommal. Ha a balesetek gyakoriságát az évszakok szerint is vizs­gálják, akkor észrevehető, hogy az őszi-téli, tehát a sötétebb hónapokra esik a balesetek nagyobb száma, amikor a sötétedés vagy a már beállott sötétség egybeesik a közutak na­gyobb forgalmával. Kétségtelen összefüggés áll­ fenn a balesetek gya­korisága és a megvilágí­tási viszonyok között, s vitán felüli, hogy a söté­tedés és a sötétség idő­szakában a balesetek szá­ma megnövekszik. Sőt — egyes nemzeti vizsgálatok szerint — az is bizonyít­ható, hogy a közlekedési balesetek súlyossága, a halálos kimenetelű balese­tek száma is megnövek­szik ezekben a „sötét” órákban. Ennek az a ma­gyarázata, hogy ezek az időszakok az ember szá­mára a természetes pihe­nés periódusába esnek, s mindenki jobban elfárad, mintha azonos időt vezet­ne nappali világításban, ezenfelül ilyenkor a fi­gyelemösszpontosítás hi­bái is jóval gyakoribbak. TUDNIVALÓ Ha a garanciaidőben lé­vő gépkocsi külföldön, például egy turistaút al­kalmával elromlik, a tu­lajdonos csak a legszük­ségesebb javítást végez­tetheti el. A garanciális igény itthoni érvényesíté­séhez a kicserélt alkat­részt haza kell hozni. Petress István [ TUDOMÁNY ] r A rovarok szívműködése Az ember és a gerinces állat vére zárt érrendszer­ben kering, s a szív e keringő mozgás létrehozásá­ban központi, pumpáló szerepet végez. A rovaroknál — és a legtöbb gerinctelen állatnál — azonban nincs összefüggő érhálózat, tehát ezek nyílt vérkeringésű szervezetek. Ebben az esetben a szív közvetlen kap­csolatban áll a testüreggel, onnan szívja magába a testfolyadékot, az ún. vérnyirkot (hemolimfát). A szív feladata a rovar testében a vérnyirok mozgatá­sa, mégpedig a rovar hasi oldalán hátrafelé szivárgó testfolyadékot a háti edényen keresztül a szívnek a test elülső része felé kell hajtania úgy, hogy az a rovartest minden részébe eljusson. Ebben nagy ne­hézséget jelent a test tor-potroh-tagolódása, különö­sen a „darázsderekú” rovaroknál (pl. hangyáknál, darazsaknál). A rovarszív a potroh háti részén középvonalban el­helyezkedő izmos cső, amely a potrohszelvények szá­mának megfelelően kamrákra tagolt, s minden kam­ra két oldalán nyílás található. Ezen át jut a szívbe a vérnyirok. A szív összehúzódások révén végzi el itt is a pumpáló feladatot. A rovarszív ezen aktív mű­ködését már elektrofiziológiás módszerrel is meg­vizsgálták. Újabban ún. kontakt termokardiográfiával végzik a rovarszív működésének vizsgálatát. E módszer se­gítségével több nappali és bagolylepke szívműködé­sét vizsgálva rendellenességet is észleltek: ellentétes irányú lüktetést tapasztaltak. Kiderült, hogy ez a visszafordulás periodikusan ismétlődik, mintha sza­bályos keringési törvényszerűségről lenne szó. A kér­dés közelebbi vizsgálata érdekében a szívműködést már bábkortól vizsgálni lehetett úgy, hogy a mérés­hez szükséges miniatűr szondát a bábba süllyesztet­ték, és így a bábból kikelt lepkeimágó kezdeti szív­működését is ellenőrizni lehetett. A vizsgálat eredményeként kiderült, hogy a szív­verés csak a bábállapot utolsó óráiban indul be sza­bályos ritmusával. A kikelés a ritmus kikapcsolódá­sával kezdődik: a szárnyak végleges kibontakozásá­ig a fej felé irányuló ritmus dominál. Ennek kö­vetkeztében a test elülső részében megnövekszik a testnedv-nyomás, ami a bábburok felhasításához és a szárnyak megmerevedéséhez szükséges. A nyárny nyugalmi helyzetbe kerülése után ismét visszaáll a szabályos szívritmus. A kezdetben megnyújtott idő­tartamú, hátrafelé lüktető szívműködés hatására fel­tehetően a felesleges vérnyirok a potrohrészbe áram­lik vissza. Ezek után a pihenő lepkének a szívmű­ködésében az előrepréselő és a visszafelé lüktető pe­riódusok szabályosan váltják egymást. Talán a tor és potroh közötti szűk átjárás teszi szükségessé ezt az irány­változtató szívműködést. .. . i ‘TECHNIKA Miből áll a könny? Ma már csaknem teljesen ismerjük a könny ösz­­szetételét. Legnagyobb részét, 98,2 százalékát víz al­kotja, de leginkább jellemző rá a fennmaradó 1,8 százalék. Ebből 1,3 százalék nátriumklorid, vagyis konyhasó; ez adja a könny sós ízét. A könny össze­tételében különben nagyon hasonlít a vér folyékony közegéhez, a vérsavóhoz. Csaknem egyforma mennyi­ségű bikarbonát-, klorid- és nátriumion van bennük, míg káliumból hatszor-hétszer több van könnyben, mint a vérsavóban. A fehérjékből (a globulinokból és albuminokból) viszont a vérsavó tartalmaz nagyobb mennyiséget. A könnynek fontos alkotó­anyaga a lizozim nevű enzim. Ezt ugyan Lascsenko már 1909-ben kimutat­ta a tojás fehérjéjében, de pontosan elemezni csak a pencillin felfedezője, Fleming tudta 1922-ben. Ez a 129 aminosavból álló enzim vírus- és baktérium­ölő tulajdonságú: mivel képes „feloldani” e kóroko­zók védő­burkát, hatásosan pusztítja őket. Ez az oka annak, hogy a szem viszonylag hosszú ideig „ellen­áll” a vírusos és baktériumos fertőzéseknek. Emel­lett a lizozim gátolja a gyulladásokat és fokozza a vér alvadékonyságát is. Honnan kerülnek ezek az anyagok a könnybe?­ Többségük a vérből. A nátrium például egyszerűen „átszivárog” a könnymirigyek vérereinek a falán, s ugyanígy jut a könnybe a kálium és a foszfor is. A könnyben levő fehérjéket és a lizozimet is — felté­telezések szerint — maguk a könnymirigysejtek ál­lítják elő. A könnyben levő fehérjék — az újabb vizsgálatok szerint — táplálékforrásul is szolgálhatnak a szem egyes sejtjei számára. Kimutatták, hogy a szaruhár­tyát felépítő öt rétegből a legkülső, vagyis a külvilág­gal érintkező hámréteg táplálásában van a könnyben le­vő fehérjéknek nagy szerepük, mivel ennek sejtjei a mögötte levő Bowmann-réteg szigetelő hatása miatt belülről nem kaphatnak táplálék-utánpótlást. (A Bowmann-réteg ugyanis csaknem „vízhatlan” rétege a szaruhártyának, amely védi az alatta levő rétege­ket a kiszáradástól és a fertőzéstől.) SZABAD FÖLD 17

Next