Szabad Föld, 1985. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-16 / 46. szám

1985. NOVEMBER 18. Gyógyító vizeink Hazánk rendkívül gaz­dag gyógyvizekben, így nem kell messze földre utaznia annak, aki egész­ségét egy-egy kúra segít­ségével kívánja megerő­síteni. Alábbi összeállítá­sunkban azokra a für­dőkre hívjuk fel figyel­müket, amelyek a téli hó­napokban is várják a gyógyulni vágyókat. A balfi vizet már a ró­maiak is használták gyógyító célra: hírneve az itt feltörő forrásokon alapult, s elsősorban az idült mozgásszervi beteg­ségek gyógykezelésére ha­tásos. Hasonlóképp nép­szerű a büki gyógyfürdő, amely baleseti sérülések gyógyítására, nőgyógyá­szati panaszok esetében, reumás és ortopédiai ke­zeléseknél, valamint ivó­kúra formájában is ha­tásosan használható. A sárvári fürdő vize a moz­gásszervi megbetegedé­sek mellett műtét utáni rehabilitációnál is ered­ményesen alkalmazható. Az ízületi bántalmak­­ban szenvedőknek ajánl­ható Lenti meleg vizű fürdője. Zalakaros éven­te több mint félmillió fürdővendéget fogad; ide­gi, krónikus nőgyógyásza­ti, illetve mozgásszervi betegségekben szenvedő­ket kezelnek itt. A Ta­másiban feltörő gyógyvíz specialitása: ivókúra for­májában a fogszuvasodást gyógyítja. Igas jódos-bró­­mos vize idült gyulladá­sos és kopásos mozgás­­szervi betegségek, baleset utáni állapotok, idült nő­­gyógyászati betegségek kezelésénél hatásos, és belégző-, illetve ivókúra formájában is ajánlott. A nagyatádi víz — ivókú­raként alkalmazva — gyo­­morbántalmakat gyógyít, fürdőkúraként nőgyó­gyászati, valamint görcsös megbetegedéseknél alkal­mazzák. Csokonyavison­­tán a fedett téli fürdő vi­ze 38 C-fokos; epe-, ve­se-, gyomorfekély-bán­tal­­makat gyógyítanak segít­ségével. A Szigetvárott feltörő víz kiválóan alkalmas az időskori csontgyulladá­sok megakadályozására, illetve késleltetésére, a csonttörések utókezelé­sére. Az esztergomi gyógyfürdőben köszvé­­nyes és csúfos betegsége­ket, idegbántalmakat, vér­­szegénységet gyógyíta­nak. Bogácson a kénes, hidrogénkarbonátos vizet belélegeztetés formájában és ivókúraként is java­solják, gyomorhurut, epe- és májbetegségek gyógyí­tásánál. Abaújszántó kádfürdőjében mozgás­­szervi betegségeket kezel­nek. Törések utókezelésére, fogínysorvadás gyógyítá­sára javallják a ceglédi gyógyfürdő vizét, a török­szentmiklósi termálfürdő­ben pedig i­zomhúzódá­­sokat, mozgásszervi és nőgyógyászati betegsége­­keket kezelnek. Berekfür­dő vize idült ízületi és mozgásszervi betegsége­ket, idegrendszeri és nő­­gyógyászati panaszokat orvosol, ivókúra formájá­ban a légzőszerveket, az epét, a vesét, a májat gyógyítja. Szaunázni is lehet a kisvárdai fedett gyógyfürdőben, amelynek vize a gyomorbetegségek kezelésére hatásos. Reu­matikus, ízületi és moz­gásszervi betegségek ese­tén ajánlják a mátészal­kai gyógyvizet. A békési gyógyvizet duzzanatok, neuralgiák kezelésére, bőrbántal­­mak megszüntetésére al­kalmazzák. A szentesi termálfürdőben­­ ízületi, mozgásszervi és krónikus nőgyógyászati betegsége­ket kezelnek. Orosháza, Gyopárosfürdőn, Nagyszé­náson és Tótkomlóson ha­sonló panaszok orvoslásá­ra ajánlják a fürdő vizét. A télen is nyitva tartó gyógy-, illetve termálfür­dőkről bővebb felvilágo­sítást a Tourinform 179- 800-as telefonszámán kap­hatnak az érdeklődők. Kutyapcsik M. Istvánná olvasónk (Tárnok) keverék kutyája néhány napra elcsavar­­gott, s mikor hazatért „büdös szagot hozott ma­gával, majd 2-3 hét eltel­tével a szőrzete foltosan hullani kezdett és lilás foltok ütköztek ki rajta.” Olvasónk a továbbiakban elmondja levelében, hogy veszettség elleni oltásra sem vitték, mivel „csú­nyán néz ki és büdös”, azaz szégyellték az utcá­ra vinni. Már hívták az állatorvost, hogy jöjjön ki hozzájuk, de még nem volt erre ideje. Addig is olvasónk férje „petró­leummal kenegeti” a ku­tyát ... — A petróleumos kezelést sürgősen hagyják abba, helyette újra hív­ják, — mégpedig sürgős­séggel — az állatorvost. Kutyájukat,­­ csavargása közben, valami ártó vegy­szerrel önthették le, ami még ma is irritálja bő­rét s ez okozza szomorú állapotát. Ezen csak az állatorvosi beavatkozás segíthet. Cs. Zoltán olvasónk (Bp. XVII. ker.) hét hó­napos kan kutyájára pa­naszkodik és tőlünk vár orvoslást. A tények, ame­lyeket levélben részlete­sen leír: ha kertes csalá­di házukba látogató érke­zik, elébeszalad és izgal­mában felemeli hátsó lá­bát és .. . nos, ne szé­gyelljük leírni, az érkezőt lepisili. Az állatorvos B- vitamint írt fel a kisku­tya részére, de mint ol­vasónk írja, ez eddig nem használt.­­ Bizonyos, hogy az állatorvos helye­sen írta fel kutyájának a B-vitamint. Ez a dolog egyik része. A másik: minden kutyában él ősi ösztöne, hogy vizeletével jelölje meg mozgásának körletét, továbbá a gaz­dája házát látogató sze­mélyeket. Ez utóbbiról természetesen le lehet és kell is szoktatni. Ha leg­közelebb látogató érkezik és kutyájuk feléje szalad­va „megtisztelni” készül az érkezőt, akkor többször elismételt,­ határozott ve­zényszóval: „Pfúj! Nem szabad!” — tartsák visz­­sza. Egy-két pálcával va­ló odasuhintás sem árt ilyenkor, amelyet a ku­tya megjegyez és leszokik helytelennek minősíthető viselkedéséről. K. Gy.-né olvasónk (Sí­rok) több kérdést tesz fel levelében az ebadóval kapcsolatban. — Előző kutyapostánkban már érintettük néhány részle­tet, ezért most azokat nem megismételve igyek­szünk tömören válaszolni kérdéseire. A házőrző eb, valamint nyáj, erdő, me­ző, hal, gát és egyéb kö­zületi létesítmény őrzése céljából tartott kutya után — a községi, városi stb. tanácsi határozattól füg­gően — 60-80 Ft, az évi ebadó. Vadászeb után ál­talában 120-200 Ft-ot fi­zet a gazdája. A kedvte­lésből, tenyésztés céljára, valamint kereső foglalko­zás céljából tartott kutya után az adó 500-800 Ft. Az ebadó fizetése a kutya 3 hónapos korától kezdve kötelező. Az ebadóból be­folyt összegeket az állam a veszettség elleni köte­lező eboltás költségeire fordítja. Ez az oltás — ha veszett róka marja meg a kutyát — megvédi a veszettség kitörésétől. A kutya kiirtásának „hiva­talos módja” az elaltatás. Veszettség felmerülésének gyanújával a kutyát min­dig állatkórházban figye­lik meg. A veszettség el­leni oltás egy esztendeig ad védettséget, ezért kell évenként megismételni. Végül: a veszett rókát könnyű felismerni a ve­szettség kifejletének utol­só stádiumában, mivel szelíddé válik. Ilyen ál­lathoz tilos hozzányúlni, mert a szőrzetén át is fertőz! Bíró András Figyelm­­eztető jelzések A sárga villogó fény bármely járművön — fi­gyelmeztető jelzés. Az ál­talános szabályoktól elté­rő elsőbbséget ez ugyan nem biztosít a jármű ve­zetőjének, mégis kötele­zettség terheli azt is, aki ilyen jelzést használó jár­mű felé közelít. Nem elég csak az udvariasság — ez természetesen a mini­málisan megkívánt! — hanem a mindenkori le­hetőségek szerint segíte­ni is érdemes az ilyen jármű mozgását. Az óva­tosság feltétlenül indo­kolt, hiszen a járműveze­tő részéről bármikor szá­míthatunk olyan maga­tartásra, amely mások számára nem megenge­dett. A sárga villogó fénnyel közlekedő jármű vezetője például figyelmen kívül hagyhatja a jobbratartás szabályát, sőt éjszaka (22 óra és hajnali 6 között) egyirányú forgalmi úton vagy osztott pályás úttest bal pályáján, a menet­iránnyal szemben is köz­lekedhet. Ilyenkor esetleg jelzőőr is jelzi a szembe haladását. Az ilyen jármű legfeljebb 10 km/órás se­bességgel a járdán is köz­lekedhet, s megállhat olyan helyeken, ahol egyébként tilos a megál­lás. Végül: behajthat olyan útra, ahová a be­hajtás tilos! Ha haladásunk közben figyelmeztető jelzést lá­tunk, akkor a követke­zőkre számíthatunk: utat vagy közművet épít, javít, tisztít a jármű vezetője, esetleg olyan járműhöz közelítünk, amelynek mé­rete (hosszúsága vagy szélessége) a megenge­dett méreteket meghalad­ja, avagy az illető elrom­lott járművet vontat. Mindhárom esetben ért­hető az előzetes figyel­meztetés. A célszerű ve­zetési magatartás ilyen­kor a megfelelő lassítás olyan sebességre, amely mellett képesek vagyunk az akadályoztatás jellegét felmérni és biztonságos továbbhaladásunkat biz­tosítani. KÖZLEKEDÉSI ÉRDEKESSÉGEK Ha bármikor hirtelen változás áll be a vezetés külső feltételeiben, akkor az stresszállapotot idéz elő a járművezetőben. Az út- és a forgalmi viszo­nyok meglepetésszerűen megváltozhatnak — kü­lönösen a téli időszakban —, s ilyenkor ez feszült­séget ébreszt és plusz megterhelést jelent. Az erre vonatkozó vizsgála­tok szerint kétféle jelen­ségre kell leginkább szá­mítani: az egyik, ha a vezetőnek a sebességét kell hirtelen lecsökkente­­nie, a másik, ha hirtelen olyan bonyolult forgalmi szituációba kerül, amely­ben nem tud azonnal dön­teni a szabályos és leg­jobb megoldásról. Mindkét esetben az ad­digi vezetési mód belső ritmusa borul fel, s az átmeneti folyamat, amely végül is a helyes alkal­mazkodáshoz vezet el, nem mindenki esetében egyformán rövid és ered­ményes. Az új körülmé­nyekhez való alkalmazko­dás egyébként sem köny­­nyű, mivel a megszokott sebességet ösztönösen is tartani kívánná a jármű­vezető. A korlátozott idő csak nehezíti az átállást. A reakcióidő megnyúlik, s kétségtelenül ilyenkor nagyobb a tévedés, a helytelen cselekvés, a bal­eset veszélye. A szakemberek szerint a figyelmetlen vezető ke­rül leghamarabb kényel­metlen helyzetbe. Az elő­revetett figyelem, a lehe­tőségek értelmi megelőle­gezése, előrelátása, a táb­lák, útburkolati jelek fo­lyamatos értékelése azon­ban kivédheti ezt a stesszhatást. Petress István SZABAD FÖU) 17 ^TUDOMANY! Érdekességek az egerekről Egy ausztráliai zoológus könyvet írt a házi egérről. Megállapítja: a természettudósok erről az állatról alig vesznek tudomást, jóllehet az egér az ember közvetlen környezetében él, tetemes gabonamennyiségeket pusz­tít el és szennyez be. Ausztráliában csak a második világháborúban és azt követően — amikor nagy gabo­namennyiségeket tároltak — fordult az érdeklődés az egerek felé. A földművelésügyi minisztériumban még egy „egérszakértői” állást is kreáltak (amelyet az em­lített könyv szerzője töltött be). Az „egérspecialista” olyan kísérleti elrendezést eszelt ki, amely megközelítette az egerek természetes élet­­feltételeit és lehetővé tette állandó megfigyelésüket. Berendezett egy húsz négyzetméteres helyiséget és el­látta egy jól felszerelt gabonaraktár minden kényel­mével: a padlót apró nyílásokkal egymással összekö­tött négyzetekre osztotta, minden négyzetben lakásul szolgáló ládikót, vizet gyapjúfonalat és búzát helye­zett el. Vizsgálatait egyetlen hím egérrel kezdte és érdekes megfigyeléseket tett. A kísérleti helyiségben minde­nütt búzaszemek voltak elszórva. Az egér két óra alatt 24, három hónap alatt pedig legalább 893 különböző helyen evett. Ez magyarázza a mérgezett magvakkal történő egérirtás hatástalanságát: az egér ugyanis sok helyen eszik, de csak keveset. Ezután a zoológus egy másik egeret (szintén hímet) engedett be a kísérleti helyiségbe. Amikor a két egér találkozott, vad harc kezdődött közöttük: mindketten hátsó lábukra álltak és szabályos birkózó- és ökölví­vómérkőzést rendeztek. A harc végén az elsőnek be­telepített egér maradt az egész terep ura. Ezt köve­tően a kísérletező kutató további egereket engedett be a kísérleti helyiségbe. Ezek a hímek is harcoltak egy­mással. A megfigyelések azt mutatták, hogy a harc célja nem az életre-halálra szóló küzdelem, hanem a „rangsor” szigorú megállapítása volt, bár előfordult az is, hogy az egyik egér a házába betévedt egeret megölte. A fiatal hímek között körülbelül három hó­nappal a születés után indul meg a harc. Az apákat is megtámadják. Ezek vagy urak tudnak maradni a házban, vagy fiaik elűzik őket. A hímekkel szemben a nőstények a békés együtt­élés képét nyújtották. Idegenek feltűnése néha ugyan apró „összeszólalkozásokat” váltott ki, általában azon­ban a nőstények békésen megfértek egymással. Ve­gyes összeállítás esetén a hímek először megtámadták a nőstényeket, ezek azonban nem bocsátkoztak harc­ba : alázatos mozdulatokkal demonstrálták gyengébb mivoltukat. Nemsokára aztán már együtt építettek fészket. Az egerek körülbelüli számának megállapítására az egereket megfogják megjelölik és ismét szabadon en­gedik. A következő alkalommal az egérfogóban talált megjelölt egerek számából meg lehet becsülni az egér­populáció megközelítő nagyságát, feltéve természetesen, hogy ha az egerek a nekik szánt szerepet megbízha­tóan eljátsszák. Ezt azonban — a könyv szerzőjének megállapítása szerint — nem teszik: vannak egerek, melyek újra és újra belemennek az egérfogóba, né­melyek meg csak körülszaglásszák. Ennélfogva a fen­tebb leírt módon végrehajtott becslések értéke megle­hetősen kétes. Gyógyítás vizelettel? Az ősi gyógyászatban az állati és emberi testből származó anyagok, például az ürülék, nagy szerep­hez jutottak. Az időszámításunk előtt mintegy másfél évezreddel készült, de még ősibb írásokat is tartalma­zó ó-egyiptomi Ebers papyrus, amely az akkori idők gyógyászatáról szól, bőven számol be különféle álla­tok (krokodil, háziállatok stb.) ürülékének alkalmazá­sáról. Ez a gyógymód az európai gyógyászatban is el­terjedt, s még a XVII. században is voltak hívei az úgynevezett „ganaj terápiának”. Egy sok száz évvel ezelőttről származó kínai, gyógy­szerekkel foglalkozó könyvben cambridge-i kutatók hat olyan receptet is találtak, amely a vizelettel való gyó­gyítással foglalkozik. A vizeletet azonos nemű egyé­nektől gyűjtötték, nagy mennyiségéből párlatot állí­tottak elő, amelyet növényi anyagokkal tisztítottak, majd feloldották és megszűrték. Gyógyítás céljára a szűrletet használták. A kutatók feltételezik, hogy eb­ben a szűrletben a nemi hormonok — amelyek a vi­zelettel valóban kiválasztódnak — szintén szerephez jutottak, s így e gyógyszereknek tényleges gyógyha­tásuk lehetett. Természetesen szó sincs a hormonok tudatos ismeretéről, hanem ahhoz hasonló jelenségről, mint amikor az ősember felismerte, hogy a meleg ha­tására megnyílik a kínzó tályog — jóllehet a gyulla­dás fogalmát nem is sejtette. A már eddig is ismert, és ezek az újabb gyógyá­­szattörténeti emlékek megerősítik azt a nézetet, hogy a tapasztalati gyógyászat időben messze megelőzte a gyógyászati mágiát, s az utóbbi mögött rendszerint — ha eltorzított formában s helytelen magyarázatként is — megtalálható az egykori józan észlelés és megfi­gyelés. ■ .. ...... % TECHNIKA ■

Next